Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

Poéta-pedagógus

Négyszemközt Jobbágy Károllyal

Mielőtt találkoztunk, köteteit lapoztam. Újra megkapott a versek tartalmi mélysége, a sorokba zárt zene egyedi varázsa. Észre sem vettem, bogy közben elsuhant egy délután. Másnap, beszélgetés előtt is bennem dudorásztak a nemesen egyszerű, s mégis remekbe formált dallamok:

nak. Én a pedagógus-költő

mindig diákjaimat, mindiga falusi embereket látom magam előtt, nem egy szűk körnek szeretnék szólni. Vallom, hogy a szűk körnek szóló „fentebb” líra korunktól idegen jelenség.

— Első versét 18 éves korában közölte a Népszava. Aztán hosszú hallgatás köMikor a köd a falcra ül,

de rossz kószálni egyedül.

Ilyenkor, aki maga jár, nem füttyös énekesmadár,

— Nem lehet szabadulni ezektől a soroktól, az olvasó nyomába szegődnek, utolérik, tudatába fészkelődnek elűz- hetetlenül.

Meglepetten néz rám*

— Valamikor nagyon kedveltem ezt a hangvételt, mert a nyelvbe zárt zene lehetőségeinek ösztönös kihasználásával érzelmi mélységet lehet mindenkinek szólóan kifejezni. „A kiáltás valaki után” verseinek jói része spontán fakadt ebben a formában. Aztán lassan leszoktattak erről kritikusaim, akik túl egyszerűnek, majdhogy igénytelennek minősítenék ezt a hangvételt. Sajnos, egyéni kórom, hogy rendkívül befolyásol a bírálat. Néhány könnyedén, nemegyszer felelőtlenül, meggondolatlanul odacsapott csípős mondat hónapokra képes elhall- gattatni. Ezért úgy véltem: ha nem kell a dallam, hát hangot váltok: .próbálkoztam eligazodni a kötetlenebb vers birodalmában. Persze, az ember még korholás esetén sem képes lemondani régi szenvedélyéről, „lopva” ma is élek a nyelvbe zárt zene kínálkozó lehetőségeivel, mert nemcsak magam érzem, hanem nagy elődök sora is bizonyította: a kötött forma zabolázza a gondolatokat, re- gulázza, a tartalomhoz mintázza a stílust.

— Napjainkban cfivat a? útkeresés, burjánzik a nagy- közönség számára sejtelmesnek tűnő modernkedjás. Mi erről a véleménye?

— Igen, ma sok fiatal költő yallja, hogy sikk a homá lyos, a nem közérthető önkifejezés. Kísérletezni, a költői kifejezés lehetőségeit gyara pítani minden kor poétái megpróbálták. Ez kell is, helyes is, ám csak akkor, ha a formabontó törekvést az érzelmi hatásfok növelésének igénye sarkallja, s a refor- merség mögött nem gondolatszegénység rejlik. A pályát régen kez.dtem, eleget tapasztalhattam, s úgy érzem, nem vagyok igaztalan ha azt mondom: fiatal kortársaim egy része rangos dolognak tartja az összefüggéstelen, parttalan gondolatcsa- pongást. Nem tudok egyetérteni velük, mert a költő í nagyközönségnek ír, akkor teljesítette küldetését, ha gondolatai közkinccsé válvetkezett. Mi volt a csend

oka?

— A háború előtt, mint haladó gondolkodású fiatalember, együtt dolgoztam Ságvárival, Kulich Gyulával, az Országos Ifjúsági Bizottság tagja, a XII. kerületi budai-hegyvidéki csoport titkára voltam. Szerveztünk, agitáltunk az új rendért Aztán jött a front, a fogság: az írást persze nem hagytam abba. 1847-ben, visszajövet, megtalálták nálam keserűségtől telt verseim, emiatt 1 év és három hónapra visszakerültem. Nem lázadó, hanem csalódott, elkeseredésből fakadt versek voltak, a sztálini túlkapások hatására születtek. Amikor végre hazakerültem, elhallgatott bennem a költő, levelező tagozatra iratkoztam, s magyar

—orosz szakos diplomát szereztem. A csalódottságot nehezen lehet elfeledni, hibákról nem könnyű hallgatni. A csendből Veres Péter csípős megjegyzése lendített ki. Egy írószövetségi ülésen jegyezte meg: „Azt hittem, a Károlyból költő lesz.“ Azután újrakezdtem. Egy év múlva már megkaptam a József Áttila-díjat.

— Költő és pedagógus. Nem „ütközik” e két hivatás?

— A pedagógus, a költő egyaránt nevelni, láttatni, állásfoglalásra késztetniakar. Mindkét tevékenység rokon terület. Pedagóguspályám emlékei ösztönösen versekké formálódtak. Diákjaim tekintetéből sugárzik felém az igazságszomjúság, ez adott, ad erőt a költői hivatás nemegyszer göröngyös kapta- tóivaJ birkózni. Nem vágytam többre, nem kopogtattam vélt vagy valódi pro telető rok ajtaján, nem, mert tisztelem a tanári áldozat- vállalást, falun, városon nem kis részben, nem kevés áldozatot vállalva, ők formálják szebbülő világunkat. Bárhol járok, mindenütt hangoztatom: ezt a tevékenységet mind erkölcsileg, mind anyagilag;, sokkal jobban meg kellene becsülni.

— Érzékenyen reagál a kritikusi észrevételekre, ha önmagát értékelné, milyen véleményt formálna?

— Nem könnyű költőnek

lenni, különösen, ha az ember azt vallja, hogy minden verse olya« legyen, mintegy időzített bomba. Az ilyesmiért nem mindig jár köszönet, ám írni mégis az igazság kutatásának sosem csillapuló szenvedélye készteti az embert. Vallani gondokról, láttatni hibákat, szót emelni mindenért, ami emberi, az Emberért való; ennél nem lehet szebb hitvallás. A verseim? Magam sem tagadom: akad köztük néhány jó, néhány emlékezetes, s nem kevés rossz. Ezt is a kritikusok feladata eldönteni. Egy azonban tény, s ez megnyugtat: írhattam

sok gyenge verset, ám egyetlen olyan írásom nincs, ami miatt szégyenkeznem kellene, egyetlen hazug, ámító vers miatt sem kell pironkodnom. Költő számára nem lehet ennél jobb érzés.

Pécsi István

25 éves az MSZBT

Tömegmozgalom a barátságért

Ha csak program lenne, nem érte volna el azokat az eredményeket, amelyekről ma beszámolhat az MSZBT. Több mint szürke munkai terv, mert céljaiban az egészséges internacionalizmust szolgálja a jubileumát ünneplő Magyar—Szovjet Baráti Társaság. Amiről a mai, jubileumi ünnepségen Egerben beszámolnak, reális, szép eredmények. A komolyan vett barátság, az egészséges kapcsolat eredményei ezek.

Uracs Istvánnal, az MSZBT Heves megyei titkárával beszélgettünk a jubileumát ünneplő mozgalomról. Miként is kezdődött? Ez volt az első kérdésünk.

— Még Nyugaton dúltak a második világháború utolsó csatái, amikor Budapesten, 1945. áprilisában, a tudományegyetem élettani intézetében a haladó tudósok, művészek, írók részvételével megalakult az MSZBT, a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság. Célkitűzéseiben a szocializmus építését elsőként megkezdő állam kulturális, művelődési és művészeti eredményeinek népszerűsítését határozta meg programjában, ez a kezdeményezés azonban igen fontos politikai mozgalommá szélesült. A tudományegyetem fizikai előadójában 1945. június 9-én alakult meg, 25 esztendővel ezelőtt a társaság. A társaság tömegszervezetként alakult, tagkönyvvel, tagdíjjal, s a magyar értelmiséget mozgósította a szovjet kultúra, a szovjet tudományos vívmányok megismertetésére, népszerűsítésére: Megyénkben

annak idején Gyöngyösön működött a legerősebb, legaktívabb szervezet, de minden városban, és később minden községben megalakultak az MSZBT szervei. Előadássorozatokkal, kulturális és művészeti rendezvényekkel igyekeztek sokoldalúan bemutatni a világ első szocialista államának életét, a szovjet emberek világát, munkáját, s munkájának gyümölcsét. Hirtelenjében hatalmas tömegszervezetté vált az MSZBT, magába fogadva a haladó gondolkodá- súakat és a szimpatizánsokat.

„Érthető” hát, hogy .1956Hallottam két viccet:

Numero 1: A férfi türelmetlenül várja kedvesét az öreg platánfa alatt. A kedves nem jön. Egy veréb igen. A férfi rezignálton bíbelődik a veréblátogatás nyomaival, amikor a veréb még visszaszól:

— ... Ja és még azt is üzeni a nő, hogy ■ne is várja!

Numero 2: Éjfél körül jár, temető sarka. Egy zavart arcú nő szólít le egy arra járó férfit:

— Ne értse félre, uram, de át kell mennem a temetőn, és bizony félek. Tudom, hogy nincsenek kísértetek, de mégis félek. Átkiséme? j

A férfi igent bólint, ballagnak át a temetőn, miközben a nő kíváncsian kérdi:

— S uram, maga nem fél?

— Félnék, hölgyem, félnék, ha élnék!

(—ó)

csütörtök

XVI.

Tekintetbe kell vennünk továbbá, hogy az itt élők közül jó néhányan oly fantasztikusan kalandos életutat jártak be, amely mellett minden más történet, így hőseink története is, érdektelen epizódnak tűnhetett. És végül: az embereket egyéni gondjaik, bajaik foglalkoztatták elsősorban. Ha van szakma, foglalkozás, amely már jellegéből következőleg sem nagyon fejleszti a közösségi érzést, amely zárkózottá és gyanakodóvá nevel, hát az alighanem az aranyásás.

o-o-o-o

Anna asszony szakszerű útmutatásai nyomán a három mulatt fiú már a második napon edzőpályát létesített a raktárhelyiség mögött. Valami szorítófélét, sőt, cölöpökre állított, viharvert benzineshordóból még zuhanyozót is összeeszkábáltak maguknak. Lajtos kocsijával az öreg Doido fuvarozta a vizet. Bobóék kesztyűs edzéseket természetesen nem tarthattak, inkább ruganyossági és erőfejlesztő gyakorlatokat. Kora reggel és délutánonként, amikor nem sütött erősen a Nap, két-két órát dolgoztak keményen. A nehéz, nyomott, páradús levegőben ez legalább annyira igénybe vette szervezetüket, mint na;

ni öt-hat órás edzés légkondicionált tornateremben, vagy kedvező éghajlati viszonyok között szabadtéren. Az arra járó, kíváncsinak éppen nem mondható aranyásók is megálltak néhány percre a rögtönzött edzőpálya mellett. Nem annyira a verejtékben úszó, hajlongó, szökdécselő, súlyokat emelő fiúkat bámulták meg, hanem a Mamára vetettek tiszteletteljes pillantásokat, aki két viaszpálma közé feszített függőágyából, az elmaradhatatlan szivarral a szája szögletében, halk, szigorú félszavakkal dirigálta a három bajnokot.

Barilla kapitánynak szépen gyógyult a vállsérülése, ő hasznos hobbyjának hódolt, horgászni járt a folyóra. Többnyire Himenez is vele tartott, mindig gazdag zsákmánnyal tértek haza al- konyattájt.

A légikisasszony. Izabella Espla viszont egyszerűen nem vette tudomásul a szolgálati viszonyában bekövetkezett törést, pontosabban robbanást, éppúgy gondoskodott „utasairól”, mint korábban a levegőben. Illetve még olyan feladatokat is magára vállalt, amelyek a Cartagena fedélzetén nem tartoztak volna a munkakörébe. Mosott, varrt rájuk, stoppolta, foltozta ruháikat, tisztán tartotta, csinosította a barakkot és környékét. Ö beszélte mes Madams Duval;

lal a társaság étkeztetési problémáit, terített, tálalt, mosogatott. Bár még bicegett egy kissé, napjában százszor is megtette az utat a Floresta és a raktárhelyiség között. Közben azt is számon tartotta, hogy ki hol tartózkodik éppen, riadót rendelt el, futárokat mozgósított, ha valaki a sétájáról, kirándulásáról nem érkezett vissza a megbeszélt időpontteremtések, csak kevesen, sajnos...

Juanita művésznőben például még csak a gondolata sem merült fel annak, hogy valamiképp hasznosítsa rengeteg szabad idejét, még kevésbé, hogy esetleg másokkal is törődjék, vagy legalább némi érdeklődést mutasson irántuk. Még a pincsijét is Izának kellett sétára vinnie, etetnie. A művésznő — egészen sajátos logikával — kifejezetten személyes sértésnek tekintette a repülőgép-katasztrófát, csakúgy, mint ezt a kényelmetlen, vad. civilizálatlan cidu- rói környezetet. Olyannyira, hogy az Avona légitársaság alkalmazottainak, Barilla kapitánynak és Himeneznek a köszönését sem fogadta,

ban. Mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett, kedvesen, mosolyogva, fáradhatatlanul, sohasem tolakodóan... Vannak ilyen, nők, ilyen Hamupipőkék, ilyen édes, bűbájos

senhor Campomanesen keresztülnézett, Izabella Espla szolgálatait is csak fanyalogva. hangsúlyozott kelletlen- seggel tűrte el. Szinte ki sem mozdult a barakkból, hevert az ágyán napestig, cigarettában az ellenforradalmáról« támadásának egyik célpontja lett az idővel SZMT nevet felvevő szervezet. De ugyanez a szerv volt az első — Heves megyében például már 1956. októberében! — amelyik talpra állt, és folytatta azóta is mind eredményesebben munkáját. 1957-től megszűnt a tömegszervezeti jelleg — mozgalommá vált, s Magyar—Szovjet Baráti Társaság címen a Hazafias Népfronttal karöltve tölti be feladatát.

— Milyen eredményekről számolhat be a Heves megyei elnökség?

— Különösen az utóbbi négy esztendőben értünk el szép eredményeket, amelyek lemérhetőek a különböző, sikeres akciókból. Ezeken túl a „gyakorlatibb” feladatokat is igyekeztünk eredményesen megoldani. Az októberi forradalom jubileumi évében,

1967-ben a megyei elnökség létrehozta a központi nyelviskolát 320 fővel. Az idén az iskola már 720 hallgatóval zárta az évet! A tömegpoli- tikai munka javítása érdekében alakultak meg az MSZBT-klubok, melyekben az aktívahálózat kiterjesztésével, a meghatározott, színes, tartalmas programmal mód nyílik a Szovjetunió, és a többi szocialista állam alaposabb megismerésére. Ugyancsak megélénkült az utazási kedv is, melyhez az MSZBT nagy segítséget nyújt. Megyénkből 1968. óta indulnak a több száz fős különvonatok a Szovjetunióba, s évente 30—40 alkalommal érkeznek szovjet turistacsoportok hozzánk. A csoportok tagjai jól megrendezett, emlékezetes találkozókon vesznek részt megyénk dolgozóival. A Szovjetunióba látogató csoportok évi létszáma ma már meghaladja az ezer főt.

Az eltelt huszonöt esztendő tehát eredményeivel jó bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy az MSZBT milyen eredményesen szolgálja Heves megyében is a magyar és a szovjet nép közötti internacionalista barátságot — fejezte be nyilatkozatát Uracs István.

(hátai)

zott és egyfolytában fel volt háborodva. És ahogyan múlt az idő, száz elképesztő változatát dolgozta ki annak a monomániás feltevésnek, hogy vetélytársnője a pódiumon és a szerelemben, egy bizonyos Carmencita nevű bestia agyaita ki és hajtotta végre a merényletet, csakis azért, hogy őt félreáílitsa az útból. De majd ő bosszút áll, csak kerüljön újra Bogotába. Ö majd megmutatja... ö, ő, ő... Juanita érzelem- és gondolatvilágán kívül esett minden probléma, amelynek nem ő állott a középpontjában. Vannak ilyen nők, ilyen csupa önzés teremtések, csak nem elég kevesen, sajnos. És jellemző a világ igazságtalanságára, hogy ez a Juanita még itt, az isten háta mögött is — legyünk azért igazságosak, szándéka ellenére is — hódított. Előfordult párszor, hogy amikor már nagyon unta a lustálkodást az ágyon, kikönyökölt az ablak- párkányra és közönyös tekintettel szemlélte Bobo, Ju- care és Pincho munkáját. A három fiú ilyenkor mindig „rátett még egy lapáttal”, a mineirók is hosszasabban álldogáltak az edzőpálya körül, valahonnan pedig senhor Carbo is előkerült, a különleges megbízott. Kövér, pufók arcú, pantallós kreol fiatalember, mélyen- ülő, apró és olajos malacszemekkel, állandóan a delirium tremens határán; Odatántorgott az ablakhoz, alázatosan köszönt, aztán csak nézte, bámulta, csodálta a művésznő finom, klasz- szikus profilját, míg csak az ajkbiggyesztve, bosszúsan vissza nem vonult.

(Folytatjuk) i