Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
így készült a terv I. 1 Alapvető cél: a népgazdaság hatékonyabb működése 1971. JANUÁR elsejével indul a IV. ötéves terv. A tervjavaslat, amely a következő öt esztendőre felvázolja a népgazdaság fejlődését, a termelőerők, a lakosság életszínvonalának, életkörülményeinek, egészségügyi és kulturális ellátásának fejlesztését — a közelmúltban elkészült. A javaslat rövidesen a párt Központi Bizottsága, majd a kormány elé kerül, s ősszel a parlament elé, amely ha részleteiben és egészében mindany- nyiunk számára megfelelőnek ítéli a tervezetet, megalkotja majd a IV. ötéves tervtörvényt. Napjainkban a tervezés nem állhat a részletes javaslatok puszta összesítéséből, majd a terv lebontásából gazdasági egységekre. Ma a tervezés fő módszere a kialakuló gazdasági folyamatok értékelése, elemzése. A feltárt jelenségek, tendenciák előrevetítése és azok befolyásolására a lehetőségek megteremtése. Ez az utóbbi feladat a tervezésnek rendkívül felelősségteljes szakasza: itt kell a központi állami döntéseket — amelyek valamennyiünk érdekeit szolgálják — összehangolni a gazdasági szabályozókkal, amelyek a vállalati gazdasági környezetet befolyásol- já5c. A m. ÖTEVES TERV eredményei különben bizonyítják, hogy ez a bizonyos gazdasági környezet fő vonalaiban megfelelő a IV. ötéves terv céljainak valóra váltásához is. Egy-két finomításra azért, természetesen, mégis szükség lesz. Ilyen kívánatos finomítás pl. — s ezen napjainkban még dolgoznak —i hogy a bérezés, de általában a jövedelem, az eddiginél jobban igazodjon a munka tényleges hatékonyságához, minthogy a IV. ötéves terv egyik lényeges, és általános programja is éppen a hatékonyság és ezen belül a termelékenység javítása. A tervjavaslat így fogalmaz: a nemzeti jövedelem évenkénti gyarapodását a teljes foglalkoztatottság fenntartása mellett, 85—90 százalékban a termelékenység emeléséből kell fedezni. (Ezt különben azzal is segítjük, hogy a tervjavaslat a magasabb termelékenységű ágaknak az átlagosnál gyorsabb ütemű fejlesztést biztosít majd.) Hogyan jutottak el azonban a tervezők, pl. ehhez a javaslathoz: a nemzeti jövedelem 1971 és 75 között évenként 5,5—6 százalékkal gyarapodjon? Miért pont ennyivel? Nos, az egész tervjavaslat elkészítésénél lényegében két fő módszer ötvöződött szüntelenül: a köz- gazdasági elemző munka és a gépi programozást így történt ez a nemzeti jövedelem számításánál is. A GYAKORLOTT közgazdász számára világos, hogy a nemzeti jövedelem alakulására két tucat alternatívát felesleges kidolgozni. Vagyis, a tartomány — egyszerű becsléssel is — behatárolható: 4-től kb. 8 százalégik. Ez az a sáv, amelyben a nemzeti jövedelem évenkénti növekedését gazdaságunk színvonalán — de a nemzetközi tapasztalatok alapján is — reálisan elképzelhetjük. Ezekután programozni már csak azt kellett, hogy végül is mennyi legyen a megadott határok között. Kiderült például, hogy 4—4,5 százalék Isözött kár lenne tervezni, ez visszafogná a fejlődésünk dinamikáját, ennél lényegesen jobbak kondícióink. A 7—7,5 százaléknál viszont tüstént kiugrott, hogy ilyen ütemű növekedés tervezése lehetőségeink túlbecsülése lene, feszültségek keletkezhetnének a végrehajtás során, mert — egyetlen pontba . legalábbis — már egyensúlyi zavarodat hozna magával. Nevezetest nemzeti jövedelmünk ilyen mértékű gyarapodását inként, lriilkereskedelmüi t-, a világpiaci körűimén' . várható alakúián, tenné Keink műszaki ■^emvon.n niatt képtelen lenne realizálni — már a ráeső részt természetesen. Az évenkénti 5,5—6 százalékos növekedést ugyanakkor valamennyi összefüggés adatsora visszaigazolta. Ez került tehát a tervjavaslatba. (A túlteljesítés a hatékonyság és a műszaki fejlődés meggyorsításával természetesen lehetséges, mint ahogy az most a III. ötéves tervben is bekövetkezett: öt esztendőre összesen a nemzeti jövedelem 20—25 százalékos növekedését terveztük — előreláthatóan 40 százalékos gyarapodást könyvelhetünk el. Ebben természetesen már szerepe van a harmadik éve funkcionáló új gazdaságirányítási rendszernek.) AZ EGÉSZSÉGES arányok keresése — s persze nemcsak a nemzeti jövedelemnél — már az induláskor alapvető cél volt: kiindulópont. A IV. ötéves terv összeállítása mintegy két és fél évvel ezelőtt kezdődött: természetesen a koncepció meghatározásával. Ebben meghatározták, hogy a fő törekvés a III. ötéves terv során kialakuló gazdasági egyensúly ki- terjesztése, stabilizálása, s ez lesz a gazdaság fejlesztésének is meghatározója. Az egyensúly megszilárdítása, illetve megteremtése a lakossági piacon, a fizetési mérlegben, a beruházási piacon s általában az egészséges arány kialakítása a felhalmozás és a fogyasztás között. Az egyensúly a lakossági piacon megteremtődött, már a III. ötéves terv második félében — a mennyiségek szempontjából. A választék, a minőség még kívánni valót hagy maga után — a most következő tervidőszakra. A fizetési mérleg egyensúlya is kedvezően alakult 1969-ben, sőt, ezen belül — s erre régóta nincs példa — tőkés fizetési mérlegünk is aktívummal zárta az évet. Ezt kell tartósítani 1971-től. A beruházási piac egyensúlyának megteremtése az, ami a legfontosabb feladat lesz a következő években. A másik lényeges momentum, amit a tervezőknek már az induláskor el kellett határozni, hogy az egyensúlyra alapozva — sőt, ezt előfeltételként értékelve — életszínvonal emelkedését legjobban szolgáló tervet készítsenek. Ebből a megfontolásból kiindulva határozza meg a tervjavaslat az árak és a jövedelmek alakulását, MÉG EGY DÖNTÖ körülmény megfogalmazódott az induláskor, éspedig az, hogy épp az életszínvonal-orientáció, s a beruházási piac egyensúlya érdekében a beruházások, fejlesztések számát, helyét, arányát a szükségesség határozza meg. A népgazdasági szükségesség s nem az esetleges helyi igény, amely természetesen lehet jogos, de mert az adott lehetőségek mégis megkövetelik a rangsorolást, a szükséglet helyett a szükségesség legyen a döntő. Ezek az elvi elhatározások —■ amelyeket 1969. augusztusában a párt Központi Bizottsága is újólag jóváhagyott, kijelölvén most már a tervezési munka konkrét gazdaságpolitikai irányait _ k épezték azután a most már adatokban is fogalmazó tervezés alapjait. Gerencsér Ferenc (A második részt a következő számunkban közöljük.) Uj elnök a régi tsz-ben Néhány héttel ezelőtt zajlott le az őrségváltás. Az új elnök, Molnár Nándor még meg sem tudott melegedni Gyöngyöspatán a tsz-ben. A járási tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettesi tisztjét hagyta ott a szövetkezeti gazdaság miatt. Mégsem került teljesen új, addig még ismeretlen munka- körülmények közé, hiszen öt évet töltött már el tsz-elnö- ki beosztásban, mielőtt a tanácshoz ment volna vissza. Gyöngyöspatán sem ismeretlen az új elnök, hiszen nemcsak az apparátusból emlékeznek rá, hanem sokan vannak olyanok is a községben, akik valamikor együtt töltötték hadifogoly éveiket vele. Emlegetik is mostanában, talán egy kicsit büszkélkedve is ezzel, de a hatása nem marad el: rácsodálkoznak a többiek az illetőre. Együtt volt fogságban az, elnökkel. Mintha ezzel valamiféle, ki nem fejezhető rangot is kapna az eddig ismeretlen tsz-tag. De az általános vonások helyett tegyük személyesebbé a körülményeket, kérdezzünk meg néhány szövetkezeti gazdát. Mi az 6 véleményük, mit várnak ők az új elnöktől? Tóth Ferenc, aki öt éve ül már a bakon és most belső üzemes fogatos, csak annyit mond a kérdésre, hogy egy kicsivel több pénzt. Aztán magyarázza is, hogy ők azelőtt is termeltek eleget a gazdaságban, de azt mondták a vezetők, hogy nem jut több forint a tagoknak. Az elnököt jól ismeri, hiszen maga is járási tanácstag volt. Népszerű ember, barátságos ember az új elnök, mondja nyomatékkal. Mintha engem akarna meggyőzni, vagy talán azokat, akik a beszélgetésünkre kö- rénk gyűltek. A szó most már körbe jár. Jegyezni sem lehet, hogy ki, mit mond. Ezért csak névtelenül idézem a mondatokat. — Akármennyire akar is az elnök, ő egymagában nem tud menni semmire. Az a fontos, hogy milyenek i: közvetlen munkatársai. \ — Megmondom én, sok volt a kemény szó eddig. Rugalmasabbnak kell lennie az új elnöknek. — Valamelyik nap megszámoltam, összesen tizennégy tehenet hajtottak ki a legelőre. Hát így becsülik meg nálunk a háztájit, így támogatják. Azelőtt legalább százötven tehén volt a házaknál. Meg sertés, meg juh. — Nem tűrték meg az embereket, azok elmentek. Nem kell itt hajtani senkit, mindenki akar dolgozni. Csak legyen értelme. A csoportosulás nem marad meg sokáig. Ahogy elmondja az egyik is, a másik is a magáét, már áll odább. Amikor megkérdeztem Bognár Sándort, ő hogyan néz a holnap elé, ő is a pénzt említette. Tavaly 1400 forintot kapott egy hónapra előlegnek, az idén májusban csak ezret. Azt mondják az irodán, hogy kevés a teljesítmény. Az emberek pedig a magas normára panaszkodnak. Majdnem az új elnökkel együtt jött Patára Rohács Gáspár gépészmérnök, műszaki vezető. Az Izzót cserélte fel a tsz-szel. Így közelebb jutott lakóhelyéhez, Apchoz, de abban is bízik, hogy anyagilag is jobban jár. Egyelőre sok a gondja, mert a gazdaság gépei leromlott állapotban vannak, a létszám pedig kevés a szerelőknél. Vele együtt lépett a tsz- be Kiss Imre építésvezető, ö a hatvani szakmunkásképző intézetet hagyta ott Gyöngyöspatáért. Mert ez a mostani munkakör jobban megfelel az elképzeléseinek. Az építőbrigádba tíz szakmunkást akar, akikkel hozzá lehet majd fogni a műhely bővítéséhez, a kilencven férőhelyes bor- júnevelő megépítéséhez, és meg akarnak csinálni négy szolgálati lakást, mert erre is nagy szükség lenne. Talán akkor neki sem kellene Zagyvaszántóról átjárnia naponta ide. Még nem beszélt az elnökkel, de már kétszer látt- Illés Janos tanyás. Meg* merte, mert e"y évet egye húzott le velő hí '"ojságba Az ügyintézés korlátái Miért nincs posta Nagykökényesen ? A LÁBATLANT Vékonypapírgyár első papírgyártó gépegységét júliusban, a másodikat ez év őszén helyezik üzembe. Megtörtént a víztisztító mű és két derítő medence műszaki átadása. Az elektromos fogadóállomás már üzemel, a kazántelep és a víztároló a hó végére készül el. Az 1-es és a 2-es papírgép indulásához június végén adják át a 21. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói a nagycsarnok épületet. Az új gyár 1971-től évi 35 ezer tonna vékonypapírt ad majd a népgazdaságnak. Képünkön: érdekes megoldású tetőszerkezet a papírgyár egyik üzemcsarnokán, háttérben az épülő nagycsarnok. (MTI foto — Mező Sándor felv.) Várja az alkalmat, hogy előhozakodjon a közös élménnyel. Amit szeretne, az pedig a több jövedelem. A tavalyi 43,60-as munkaegység helyett az idén legalább ötvenet adjanak. Elmondták még, hogy az asszonyok közül sokan mentek el dolgozni Gyöngyösre, az Izzóba. Mert itt a szőlőben kötöttek, metszettek, kapáltak. A kertészetben inkább az idősebb asszonyok kapnak munkát. A fiatal legények is azt nézik, hogy ipari üzembe kerüljenek. A csányi keverőüzemben például hét forintot kapnak egy órára a legények, itt meg — panaszolta az egyik gépkocsivezető — háromöt- vennel számolták el őt egy hónapon át, amikor a műhelyben dolgozott, mert elvitték az autóját. Akárkivel beszéltem, mindenki a pénzt említette. Aztán a közhangulatot is, ha már belemelegedtek a beszédbe. Mintha nem akartak volna szót érteni az emberekkel a vezetők a korábbi időkben. Csak hajtották a munkát, csak idegeskedtek, és ez az állandó feszültség rossz hangulatot szült. Bizony, van itt mit csinálni. Molnár Nándorral akkor találkoztam. amikor jött vissza a határból. A tanyán akadtunk össze. Nehezen mondta ki a szavakat, hiszen nehéz a helyzete. Senkit nem akar megsérteni, mert nem mindegy, hogyan vélekednek róla az emberek. Egyelőre csak ismerkedik a körülményekkel. Mindent maga akar látni, tapasztalni és keresi a lehetőséget, hogy beszélgessen a szövetkezet gazdáival. Meghallgatja a panaszokat, magyarázza a félreértéseket, megy, érvel, vitázik kora reggeltől késő estig. Fáradhatatlanul. Tudja, milyen nagy felelősséget vett magára, amikor vállalta, hogy a gyöngyöspatai tsz elnöki teendőit ellátja. Ennek a felelősségnek szeretne minél hiánytalanab- ás minél eredményeseb- r- »felelni. A tsz-tagok /el, támogatásával. G Molnár Ferenc A falu közepén telefon- oszlopra erősített, kisméretű postaláda áll. A közeli kul- túrház mellett üvegkeretben biztonsági telefont helyeztek el, telefonálni azonban nem lehet! Hogy miért? Mert nincs posja Nagykökényesen! Az egyetlen telefon a községi tanácson van. Táviratot, expresszleveiet, pénzt, csomagot feladni nem lehet, mert egyszerűen nincs hol. A község 846 lakójának a négy kilométerre levő Herédre kell sokszor begyalogolnia a postára, ha valamit el akar intézni, mert az autóbusz is ritkán közlekedik... De vajon miért nincs posta a faluban? Ezt kérdezik a lakók is, sokszor elkeseredve, sokszor már dühösen! A Szabadság út 32. számú ház udvarán épített nyári konyhában működött korábban a posta, ami, tegyük hozzá, most is működhetne, de tavaly november 3-án bezárták! Azóta jókora lakai és mellé illesztett pecsétviasz, beporosodott ajtó és ablak hirdeti, hogy zárva van... A ház tulajdonosa, Polgár Ferenc még 1965 januárjában 10 éves szerződést kötött a Miskolci Postaigazgatósággal, hogy a ház nyári konyhájában berendezik a helyi postát, amelyet Polgár lánya, Szabó P. Jánosné vezet. Egy ideig minden a legnagyobb rendben ment, míg Szabóné egy bizonyos idő után betegségére hivatkozva a posta- szolgálatból kilépett. A postaigazgatóság ekkor Pázmán- di Tibornét — aki szintén nagykökényes! — bízta meg a posta vezetésével. A baj ez után kezdődött! A ház lakói a posta új vezetőjét és a postára betérő feleket állandóan zaklatták, bántalmazták, különböző, nem kívánatos megjegyzésekkel ostromolták, hogy elérjék; hogy a falu lakóinak nem kis elégedetlenségére becsukják a postát. .. Mert, hogy nekik szükségük van a bérbe adott helyiségre. Tavaly ősszel, amikor a fűtési szezon beindult, Polgárék és Szabóék a postahelyiség kéményjáratát több alkalommal sárral betömték, csak azért, hogy a hivatalvezető ne tudjon fűteni... Az igazgatóság ekkor birtokháborítást pert indított Polgárék ellen, s (közben) a helyiség fűthetetlensége Polgárék tarthatatlan viselkedése és a helyi tanács tehetetlensége miatt — november 3-án kénytelen volt a postái bezárni. .. Polgárék ekkor, a • szerződést figyelmen kívül hagyva, önkényesen leszerelték a levélszekrényt, a postai címtáblát és az OTP-szol- gáltatásm utaló táblát. A postaládát a falu közepén, egy telefonoszlopra erősítették, azóta is ott áll... A birtokháborítási ügyet ez év májusában tárgyalta a hatvani bíróság, s ítéleti- leg kötelezte Polgárékat az önkényesen leszerelt postaláda és a táblák visszahelyezésére. Ez azonban a mai napig sem történt meg. Köz-1 ben a tanács vb-titkára levelet írt a közlekedés- és postaügyi miniszternek, amelyben kifogásolja az igazgatóság eljárását, azt, hogy bezárta a postát és nem tesz semmit a probléma megoldására, holott időközben a tanács felajánlotta, hogy irattárának leválasztásával helyiséget biztosítanak a posta * ismételt beindítására. A levél nyomán a Posta-vezérigazgatóság utasítására vizsgálat kezdődött és annaik során bebizonyosodott, hogy .a tanács által felajánlott helyiség nem megfelelő, sötét, szűk és huzamosabb tartózkodásra nem való, ugyanakkor nem lenne biztosítva csomagraktár sem. Az igazgatóság akkor javaslatot tett. hogy az irattár helyett a volt vb-elnöki szobát és a tárgyalóterem egy részét biztosítsák postának, ettől azonban a község vezetői mereven elzárkóztak. Időközben a vb-titkár levelére a Posta- vezérigazgatóság elküldte a választ: „A vizsgálat megállapítja, hogy a Miskolci Postaigazgatóság minden lehetőséget elkövetett, hogy a posta a községben újból elkezdje működését. Az igazgatóság kiküldöttje három esetben is tárgyalást folytatott a helyi tanács vezetőivel. Ez idáig a tanácstól elfogadható segítséget nem kapott, amelynek figyelembevételével a posta további működését nem tudta megoldani.’’ A helyzet változatlan! Továbbra sincs posta Nagykökényesen! A kis község tanácsának nincs pénze új posta építésére. A Miskolci Posta- igazgátóság viszont csak épületátalakításra tudna anyagiakat biztosítani! Mindenesetre a jegyzőkönyvek, levelek és ügyiratok helyett mielőbb valamilyen megoldást kellene találniuk az illetékeseknek, mert a nagykökényesiek hosszabb ideig nem maradhatnak posta nélkül. , Mentusz Karolj'
