Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
Ellenpé^ák a szamárlétráról Moszkvai barátom, Borisz, SÍ évesen a szovjet főváros egyik fizikai kutatóintézetének vezető mérnöke. Az örökvidám Olle, a világhírű svéd Atlas Copco-cég rek- ' lámfőnöke, még rosszakarói szerint is ugyancsak innen van a harmadik ikszen. De találkoztam mór 29 éves ku- waiti olajtársaság-igazgatóval (nem tulajdonos: alkalmazott!), harmincegy éves ezredessel, hasonlóan fiatal gyárigazgatóval, egyetemi professzorral, főszerkesztővel és rendőrkapitánnyal. Többnyire külföldön. Keleten és Nyugaton, fejlődő országban és nagyhatalomban, szocialista államban és tőkés országban. Itthon, valahogy nem lettünk olyan népszerűek. A szamárlétra maradt, s ahol nem, ott ki- ’sebb-nagyobb csodák működtek közre. „Csodák" nélkül nem megy? Legyünk reálisak — van példa, pontosabban akad- gat példa az ellenkezőjére is. 1966-ban a mélypontra ju- . tott az S. és Vidéke Földművesszövetkezet. Sikkasztások, korrupció, gondatlan vagyonkezelés — maffia a vezetésben. És akkor, a szövetkezet felosztása előtti utolsó percben egy 25 éves, diplomás „srácot”, D. Sándort nevezték ki igazgatónak. Az új vezető szabad kezet kért és kapott. Elbocsátotta a régi főnökség 80 százalékát, kicserélte, megmozgatta az egész szervezetnek csaknem a felét. Fiatalokat vett maga mellé. Jelenleg az igazgatásban dolgozók között kettő kivételével mindenki 40 alatt van; 15 diplomás irányít — átlagosan 3,5—4 ezer forintos fizetéssel. A raktárostól a főkönyvelőig mindenkit közvetlenül érdekeltté tettek a termelésben, új üzletekkel bővítették a hálózatot, s végül is az enyhén szólva veszteséges szövetkezet 1969-ben 2,5 millió forintot fizetett ki jutalom és ' prémium címén dolgozóinak. A Cs.-i Fémmű főmérnöke — maga is fiatal ember — minden évben átnézi a város végzős műszaki egyetemistáinak diplomamunkáit. Az egyik érdekes, bátor egyéni módszert kidolgozó friss diplomást meghívta az üzembe gyár- részlegvezetőnek. „Csinálja meg, amit a dolgozatában leírt. Ami segítséget kér, megkapja hozzá----” Nem his zem, hogy az 1300 forintnál magasabb kezdőfizetés eredménye lett, hogy a részlegben egyetlen év alatt 1,8-sze- resére nőtt a termelékenység. .. Vagy ott van a 25 éves tanácselnök esete: másfél év alatt „helyére tette” a falut, de úgy, hogy ma már a legszkeptikusabb öregek is a legnagyobb tisztelettel emelnek kalapot előtte. Folytassuk? Az ellenpéldákat sokkal könnyebb lenne. Azokat az eseteket, amikor az említetteknél jóval szerényebb pozícióba jutott fiatalokat röpke hónapok alatt nyírtak ki „mit ugrál nekünk ez a tacskó ”... címmel. Hol lehet a baj? Milyen lenne, az ideális öreg-fiatal arány? Mit kockáztat a gazdaság, az ország, a szocializmus a túl lassú fiatalítás^ sál? Nehéz, szinte megválaszolhatatlan kérdések. De talán a történelmi példa rá vezet néhány válaszra ben bünket. Igen, a 45 utáni évek, a hőskor emlegetése következik — annyira tisztán, egyértelműen, forradalmian, ritkán jelentkezett a fiatalság energiájának potenciális ereje. Feleslegies végigmondani, akiknek példálóznánk, benne éltek. Fiatalokként, hatalommal és levezet hető tettvággyal rendelkező fiatalként. Ma igen sokan közülük cinikusnak, kiégettnek, türelmetlennek, éret -énnek, tiszteletlennek, mo mák, anyagiasnak — „kelletlennek” bélyegeznek nnünket. Sok mindenben 'T^7.uk van. A .János évek’ meglehetősen tüskésre formáltak bennünket. És ebben nem az 1300 forintos kezdőfizetés ludas csak. Értelmes, nagy szakmai tudású, egyébként szeretetre méltó főnököknél is gyakran a végső érv: „Amikor te még egy randevú sikerétől függtél, én már kalapáltam, - fúrtam, harcoltam, nyomorogtam, tanultam, konspiráltam, börtönben ültem...” És a többi. Érvek? Nekem, nekünk nem. Ha egyszer beleszülettünk a viszonylagos nyugalomba, altkor ne csak az évtizedekkel ezelőtti hőstettek iránti lelkesedésünket kérjék számon — a mai önállóságun.- kat is. Olyan elképzelhetetlen? Hogy a magasabb végzettség, a korszerűbb tudás (ilyen is van), az ötletfrissesség. a lendület, a kon- vencióellenesség, az új iránti fogékonyság legalább egyeniogot kapjanak az élet- tapasztalat, a sok-sok gazdag tanulság, vagy éppen a szamárlétra megmászásával eltöltött évek ellenében? Ki kellene próbálni. Volt már ilyen. És ahogy a történelemkönyvekben olvassuk: egész jól ment... — pit — Hi az hogy jó fej? Azt kérdi tőiéin az öregem a minap; — Te, mondd csak, fiacs-. kám, mint jelent az nálatok, hogy . „Jó Fej?" Mivel hosszú évek szorgos és eredménytelen felvilágosító munkája áll mögöttem, atyám magas szintű tájékozatlansága egyáltalán nem lepett meg. Sőt! Rögtön meg- éreztem, hogy itt nem egyszerű nyelvi hiányosságról, hanem sokkal inkább rafinált nemzedéki keresztkérdésről van szó. Válaszomat ezért nemcsak Neki, hanem az egész Háború Előtti Nemzedéknek címzem: A „JÓ FEJ” állandó jelző és mint ilyen, egyike a legki- tiintetőbbeknek. Mi osztjuk és kapjuk, akik 'sajnálatosan zsenge korunk miatt nem juthatunk hozzá a Társadalom nagyrabecsülését kifejező Oszkár, Nobel, Arany Pálma, Kossuth stb. díjakhoz. Elnyelése minden kétséget kizáróan felér bármelyikkel, a dolognak nem kifejezetten anyagi, hanem inkább erkölcsi oldalát tekintve. A kultúrjcfej Alaki kellékek: szerény, de mindig az alkalomhoz illően 1970. június 21„ vasárnap kirívó öltözködés, az olasz neorealisták, a francia újhullámosok, az angol dühöngök küllemének arányos ötvözésével. (Kezdőknél a zoknin magyaros motívumok, fehérnemű még honi posztó). A jobb hón alatt — címlappal kifelé — Nagyvilág, ha a fedele már nagyon elpiszkolódott, esetleg Kortárs, Űj írás. A bal hőn alatt forgatókönyvek, néhány dráma, 20—25 legjobbnak vélt saját novella Tekintet réveteg, ködös, ha ez nem megy: enyhén undorodó Szellemi kellékek1 a színház, a film, az összes mfvé- szelek és idevonatkozó modulom kritikus ismerete. Beszélgetésnél, vitánál, saját mű felolvasásánál határozott, erős hanghordozás: a zsenialitás kötelez, 'juttatni kell belőle a távolabb ülő (álló, járókelő) kisszerűeknek is. A sportjófej (népnyelven: izomagyú) Esetükben az alaki kellékek döntő jelentőségűek, s ezért leginkább strandon, télen a Fedettben tekinthetők meg. Széles váll, rettenetes kar, láb, has, hát és egyéb izom- csoportosulások. Boltozatos mellkas (kilégzés egy fa, vagy oszlop mögött), keresztbe (hosszába, átlósan) tetoválva: „Micikém 1968”. Ha valamerről érdeklődő pillantás érkezik, i2mok megfeszülnek, erőkézállás, hátul- támasz, rövid kis sprint, gerelyvető mozdulatok, majd a szöveg: „öregem, már a harmadik menetben nyolcat számoltak rá, pedig egy bal csa- pottat vittem be”. Szellemi tényezők: teljesen elhanyagolhatók. A nyugatrajongók Öltözéküket az Időjárástól függetlenül, felülről lefelé a következők alkotják: csupacipzár bőrzeke, a hátán felírás: DRINK SCOTCH WHISKY! GOOD! Cowboynadrág, bőremblémával, s némi patinával, még a polgárháború rrehéz napjaiból. Mokasszin. A zsebekben autófotók, rágógumi, angol—magyar szótár, 5 cent, és 3 grosi. A bal kézben a legfrissebb Fotoplay, vagy New Yorker, a jobban az előző évfolyam néhány száma. Szűkszavúak. Beszélgetésükben csak a leglényegesebb szavakat használják: Oké, well, come on, yes, no, po- csemu. Magyarul csak sötétben és egymás között. Hippik Nálunk még alig vannak, úgyhogy meg kell becsülnünk őket. Ennek ellenére sokan és igen gyakran összetévesztik az egyszerű huligánokkal, ami az utóbbiak élénk tiltakozását vonja maga után. Pedig a különbség szembeötlő. A hippik ugyanúgy öltöznek, mint a huligánok, csak a hajuk és a szakálluk hosszabb és a gondolataik valamivel sekélyebbek. Egy zseniális publicista a közöny hiénáinak nevezte el őket, egy ellesett beszélgetés kapcsán: Hippi I. (35 perc szünet után): Minek? Hippi II. (másnap): Én tudom? Hippi III: Eső lesz .. , Hippi I. (később): Ez országos volt... Hippi II.: Az atomháború ... Hippi I., II., III., IV.: (egyszerre hallgatnak, csak a hajuk és a szakálluk növése hallatszik, később ez is megszűnik). Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy atyám a fenti magas szintű tájékoztató óta sem tud megkülönböztetni egy jó fejet egy átlagostól, sőt egy május elsejei léggömbtől sem. Ezen egyébként különösebben nem is csodálkozom: az öreg jócskán időszámításunk (1961. a Beatles-fiúk első nagy fellépése) előtt született. (f. a.) Paul Me. Cartney és a legújabb nemzedék. Vajon köztük mi lesz az ellentét? Siker — fiatalon Koncz Gábor kitűnő színész. És furcsa ember. — Tehát elégedett vagy? — Azt hiszem ez az, ami nekem soha nem jön össze... Szerencsére. Az elégedettség elkényelmesedést szül — tudnék erről néhány tucat példát említeni. Nem vagyok irigy, nincs miért, nincs szükségem erre. Ennyi az egész. A többi már messzebb található az elégedettség középlangyos állapotától. Én úgy érzem néha, hogy olyan, mint tét, nincsen. Megszűnt. Munka van, rengeteg munka, félmegoldások — legtöbbször időm sincs odafigyelni egy-egy nagy feladatra. Egy olyan munkára, ami igazán csak az enyém, amit csak én tudok megcsinálni. — Mit tudsz a mi generációnknak mondani? •— Az ő számukra kellene p ipwtöbbet adnunk, a legjobban az ő nyelvüket kel- ! beszélnem. Végső soron pi kéocznénk a társadalom gerincét — minket nem szabad eltávolítani. Velünk őszintén kellene beszélni. Mi vesszük át majd az uralkodást, s mindehhez már ma felnőttek vagyunk. Egyszerűen nem hiszem, hogy attól, hogy valaki 60 éves, alkalmasabb a vezetésre, mint az a fiatal, aki ebbe a modem világba született és aki boldogan vallaná tevékeny céljának, hogy ezt a még nagyon kiforratlan, de alapjaiban humanista világot védje és továbbcsinálja. — Kit tartasz tehetségesnek, mi a siker-recept? — Azt hiszem, minden fiatalban él valamilyen tehetség. A probléma ott kezdődik, amikor nem kezdik el megkeresni azt az egyetlenegy pályát, amire 100 szá zalékosan születtek. Nekem a színészet jutott. Majdnem biztos vagyok benne, hogy gazdag maszek zöldséges ként kevésbé lehetnék hasz nára a társadalomnak. Az első törés a legtöbbnél ott van, amikor nem veszik föl ide vagy oda. Itt kezd megalkudni. Pedig, ha ő nem becsüli ennyire sem saját magát, akkor hogyan várhatná el másoktól ugyanezt? — És mindehhez békés együttélés az Idősebb Nem zed ékekkel? — Igen — feltételezve, hogy ők is fejlődnek. Az én szakmámban azok, akik rendeznek. Én kigombolkózom csináljunk együtt valamit, ami klassz. De ha azt látom hogy csak az én kártyáim nyíltak, akkor begombolkozom. Amennyire lehet, akko; nélkülük kell megcsinálnom Akárcsak nektek és a többieknek, a korosztályunkbeli- eknek. Faragó András N A P J A I N K Foglalkoznak velem... I F J Ú S Á G A Tananyag A papával és a mamával a 15 éves Luisa meglátogatja öreg nénikéjét. — Mi újság az iskolában, édes Luisám? — kérdezi a nagynéni. — Mit tanultatok mostanában? — Hát például, elmondjam neked, mit kell tennie annak, aki gyereket akar? — Luisa! — vág közbe a mama. — Akarsz egy pofont? — Jól van, mama, jól van... elmondhatom azt is, mit kell tennie annak, aki nem akar. Ifjú író A fiatal drámaíró érdeklő dik a kritikusnál; hogyan tetszett önnek az új darabom? — Nagyon kellemes meglepetést szerzett... — Valóban, jobbnak találta, mint az előzőt? — Azt nem, de rövidebb- nők. IS éves vagyok... Ettől, szerény elképzeléseim szerint is vagy ötmillió ember azt hiszi, hogy foglalkozni kell velem ... Bemegyek dolgozni és ne adj isten, egy kicsikét sápadta bb, vagy pirosabb, elegánsabb, vagy topisabb, jókedvűbb, vagy szomorúbb vagyok a szokottnál és ettől egy pillanat alatt megvadulnak a „felnőttek .. Szeretném elmagyarázni, mert kérdezik, hogy nincs semmi bajom, nem égett le a házunk, nagyapám sem ugrott a Dunába, én se forgatok disszidálást terveket a fejemben, meg amúgy is, ahhoz képest, hogy hétfő van, viszonylag kiváló a közérzetem ... Nem, az istennek sem. Ha itt helyben tubarózsák hajtanak ki a fülemből, akkor sem fogják elhinni, hogy semmi balhé nincs velem. Elhatározták, ezen semmi sem változtathat. Foglalkozni fognak velem. Humanizmusból, vagy egyszerűen azért, mert olrxtsták a Népszabadságban: „az ifjúságot nevelni kell...” 18 éves vagyok, az idegeim, mint a hajókötél, de ettől kikészülök. ' Mert amíg csak az osztályon kérdezgetnek, addig valahogy kíbek- kelem az ügyet. De aztán megkeres a KlSZ-titkár, a szakszervezeti, az o. v., s ha kis szerencsém van a fö-o. v. is. „Hallom, valami probléma van magával. Igazán. Szeretnénk segíteni, ez a dolgunk, meg hát az emberszeretet is kötelez. Mondja csak el bátran, mi történt, ne féljen, nem hagyjuk magára...” Mit lehet mondani? Mondjam azt, hogy összesen annyi bajom van, hogy azt hiszik, valami bajom van? Mondjam azt, hogy mutassák be nekem az uszodából azt a kétméteres, vállas szőke srácot? Mondjam azt, hogy nem értem ezt a Jancsó-filmet? Hogy szeretnék Varsóba utazni, de lehet, hogy azóta már megnősült az a piszok Ja- nek? Mi a fenét. mondjak nekik? Valami problémát fel kell dobni, ez világos. Foglalkozni akarnak velem ... — Fáj a fejem... — nyöszörgőm —, majd széthasad. Mindenki megnyugszik. „Beteg a gyerek”, hallom a hátam mögött. Megúsztam. Senki se akarja megváltani a telkemet. Öt perc pihenő. Holnap kezdődik élőiről... L. M. Modern kor « modern dívni.
