Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
rsfssssmrsssssss/ss/ssssrsssssrfssssmi’srsrfsrm rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrfssssssssssssrssssfssssssssfsssssssssssss. Vaimak~e olcsó cikkek az üzletekben? Vannak. Hogyne lennének. Ol- ^ cső cikkek nélkül egy üzlet olyan, ^ mint hús körítés nélkül: néha a kö- í rítés jobb is lehet, mint a hús. $ Van-e elég olcsó cikk az üzle- $ tekben? 8 Nem mernék megesküdni rá, hogy 8 családanyák és családapák, sokgyer- § mekes családok képviselői, kis fize- 8 tésű emberek elájulnának a lelke- % sedé6től, vagy kimerültén lihegné1 ^ nek a fáradtságtól, mert annyi az olcsó árucikk, hogy öröm nézni, de rendkívül fárasztó a nagy választék miatt. X Mert se mennyiség, se választék. ^ Eleddig legalábbis. Remélni és bíz- 8 ni kell, hogy az állam, illetőleg az a illetékes kormányzati szervek pre- a ferenciáiis közbelépésükkel valóban ^ arra ösztönzik az ipart, a kereske- 5 delmet is, hogy üzlet legyen olcsó | árut is gyártani és eladni. Üzlet is | legyen! Mert ez az „is” nem egy- 8 szerűen valamiféle kereskedelmi 8 előrejelzést, még kevésbé csak egy | vállalat, vagy egy iparág gazdasági a tevékenységének sikeres, avagy ke- a vésbé sikeres voltát jelenti, — ha- ^ nem politikát is. 8 Életszín vonal-politikát! ^ Olyan társadalmi rétegek béreaé- ^ sj problémáinak megoldását ugyan 8 nem, mert ezt nevetséges lenne az 8 olcsó cikkektől elvárni, de a prob- 8 lémák feszítésének kétségtelen eny- a hítését feltétlenül, amelyek igen $ élénken reagálnak a piaci „időjá- ^ rásra”. ^ Hogyan kerül a csizma az asz- 8 tálra: azazhogy, miként kerül a bo- 8 rítékba a flanéling, például? $ Nem titok, sőt, a párt és a kor- | mány az egész közvélemény bevo- | násával vitatja, kutatja és keresi a 8 lehetőségeit egy jobb, differenciál- 8 tabb bérezési rendszer kialakítá- 5 i^kTel sának, — miután bérezési rendszerünk messzemenően elbírja a konstruktív javítást. Emeljék fel, kérem, a béreket — az lesz a jó bérpolitika! — fogalmazódik meg tömör, summázott mondatban bérproblémáink megoldására a könnyed, de gyümölcsöt bizony aligha hozó javaslat. Nem vagyok közgazdász, csak emlékező ember. Emlékezem és tudom, hogy jelenlegi béraránytalan- ságaink, a differenciáltság kellő voltának hiánya bőven az ötvenes évekre nyúlik vissza. Egy tapintatlannak tűnő, de igaz példa: akkor a bányászok oly magas bért kaptak, amely akkor indokolt lehetett, ma azonban már, amikor energiastruktúránk átalakult és átalakul, szokásjogi alapja lehet bizony csak ennek a béraránytalanságnak. Mint ahogy például alacsony a nyomdászok fizetése, mert az ötvenes évek elején nem nyomdászokra volt szükség az akkori gazdaságpolitikai koncepció szerint. — ismét csak példának említve. Nos, ha évtizedes a teher a váltunkon, segítsük rajta iziben. Meg kell emelni a fizetését a... Azám, de annak is... Azám, de ha annak, akkor annak meg különösen. Ha már nal egyformán megemelnénk a fizetését. mondjuk, akkor megint ott lennénk, ahol a part szakad, — több forint, változatlan differenciálatlanság. Üsse kő a differenciáltságot, jöjjön a több forint! Jöjjön, mondjuk hat, nyolc, vagy talán annál is több milliárd forint, hogy egy ragyogó hegyen-völgyön lakodalmait rendezzenek ebben az országban, ahol még a fákról is forint hull a boldog fejekre! Forintot csinálni könnyű: mármint érmét, vagy bankópapírt, amire rá van írva, hogy 1, avagy 100. De hát a forint nem ettől forint, hanem a társadalom megtermelt javainak összességétől. A megtermelt nemzeti jövedelemtől. Attól az árumennyiségtől, ami a raktárakban, üzletekben van, — például. Hiába, egyik évről a másikra nem lehet megoldani gyökeresen a bérezés kétségkívül meglévő gondjait, bajait, évek kellenek ahhoz bizony. Hogy mindenkinek elég legyen a bér (bár ilyen aligha lesz valaha is!), meg differenciált is legyen a bér: képesség, a szakma fontossága és még sok más egyéb, az egész társadalom szempontjából fontos elv miatt. Na de addig, azokig az évekig nem lehet tenni semmit? Dehogy nem. Ezt tette és teszi a most mindenkinek szépen és azonkormány és tenni fogja minden bizonnyal holnap is. Részben közvetlen formában, úgy, hogy ahol mód és lehetőség nyílik, forintban emelkedjék egy-egy társadalmi réteg jövedelme, de úgyis, hogy például olcsó árucikkek dömpingjét kívánja megteremteni. Vagy legalábbis olyan mennyiségét, amely már lényegében kész és képes is kielégíteni a keresletet. Márpedig, ha ugyanannyi forintból azok, akiknek igénye szerint az olcsóbb (de nem silány!) is megfelel, ugyanannyi forintot vásárolnak el, mint a drágább holmikból tették ezt volt, — természetszerűleg több áruhoz Is jutnak. Vagy egyszerűen kevesebb forint kell ruhára, cipőre, fehérneműre, — hogy ismét csak példákat hozzak. Az ugyanannyi bér lám, az olcsóbb áruk kínálattal is rendelkező piacán azonnal, minden béremelés nélkül is magasabb bérként realizálódik. Tudom, hogy mindezt nagyon is leegyszerűsítve, szinte csak sémának tűnőén írtam meg, mondtam el. De az a tény, hogy az ipar és a kereskedelem megjelenik a piacon az olcsóbb és nemcsak a luxusáruk nagy és bő választékával az mindenképpen szervesen hozzátartozik az életszínvonal-politikához, enyhíti a kétségtelenül gondot jelentő bérezési problémákat. Közgazdászok! Elnézést, hogy be- leközgazdálkodtam egy nagyon fontos társadalmi problémába. Azt tudom, hogy jól tettem, csak azt nem, hogy jól is tettem-e? 'V///////AV/// írja fel, doktor úr! — Nekem a szokásos ideg- csillapítót és altatót legyen szives felírni, doktor úr. Aztán az édesanyámnak is, amit szoktunk. Ja, és a kisfiáim megfázott, neki Vega- cillin kellene. Esetleg Germi- cid. Az orvos már éveik óta jól Ismeri a páciensét. Felírja a „szokásos” gyógyszereket. Miért ne tenné? Lehet, hogy a módszer nem a legkifogás- talanabb, de időt takarít meg ő is, a beteg is, hiszen jól ismerik egymást, a „szokásos” panaszokat is. És receptre kerül az ideg- esillapitó és az altató. ★ A gyöngyösi szakrendelő intézet belgyógyászatán dr. Bekk Jenövei beszélgetünk. Ezen a napon közel százan fordultak meg nála. Közülük hatvanat vizsgált meg alaposabban, a többieket csak megkérdezte, van-e valami panaszuk. aztán néhány mozdulat a rutin szerint, vérnyomás, pulzus, és már kész is a pecsétes papír, ami vagy a munkavállaláshoz kell, vagy a vezetői * jogosítvány érvényesítéséhez. A megvizsgáltaknak mintegy húsz százaléka makk- egészséges. Legtöbbjük ijedtében keresi fel az orvost, mert a környezetében valaki váratlanul súlyosan megbetegedett, és most ő is attól fél, mos, az elmegyógyintézet főorvosa koffeinellenes. Inkább elnézi, ha valaki megiszik egy-két pohár szeszes italt, mintha ugyanennyi duplát önt le. A koffein szerinte félrevezeti az embereket. A fáradtság érzését megszünteti, de a fáradtságot nem. Aztán jön az este, aludni kellene, elő tehát az altatót. Napi egy kávé ebéd után; kisebb idegesség esetén egy Andaxin, ez rendben van. Egyáltalán nem árt. Persze, az volna a fontos, hogy az idegesség okát kellene megszüntetni. Az emberek általában tudják, „mitói borultak ki”, de igyekeznék nem odafigyelni. Az okok között a teherbíró képesség túlbecsülését és a szexuális feszültséget említi. Kevesen mérik fel, hogy ők mit bírnak el. Mert ma mindenki produkálni szeretne. Nemcsak alkotni valamit, hanem elérni is valamit — például az autót. Ezért még túlmunkára is képes, ami viszont a pihenésre szánt időt veszi el esetleg, és a szervezetet nem lehet becsapni. A nőiknél a szexuális élet zavara is döntő. Sokan „jó” férjet választanak, aki biztos anyagi bázissal rendelkezik, van társadalmi rangja is. De a házaséletben nem tud a partnere lenni az asszonynak. Egy darabig lehet ezt a feszültséget tartani, aztán jön a kérdés: mit tegyék, doktor úr? Talán a válás segítene, de már ott a gyerek, ott a lakás, az autó, még ezer más szál is köti a férjéhez. Az orvos ig tanácstalan. Pszichiáterek kellenének, akikkel el lehetne beszélgetni, akik előtt kiönthetnék a szívüket a nők, az idegileg kifáradt nők. Valami lelki klinika féle. Valamikor ezt adta az egyház. A törődést, a lélékkel. Mi pedig, mintha ezt a „lelki igényt” lebecsülnénk. ★ A városi tanács egészségügyi osztályának a vezetője dr. Bállá Gyula. Néhány adatot sorol féL A 33 ezer ember kilenc felnőtt körzethez tartozik. Egy körzeti orvos a rendelési ideje alatt, napi négy órában, átlagban negyven-ötven személyt lát el. Ezeknek körülbelül egy- harmada új panasszal keresi fel az orvost Fáj a fejem, rossz a közérzetem. Az orvosnak most alaposan meg kellene vizsgálnia a betegét, fel kellene állítania a diagnózist. Ha kételye van ebben, vagy kiegészítést akar, küldje a szakrendelésre. A sorrend nem mindig ez. Előírása a rendtartásnak az is, hogy egyszerre csak egy panaszos tartózkodhat a vizsgáló helyiségben. Ami például a tbc-gondozó intézetben is előfordul a szűrések idején, az a zsúfoltság szükséges rossz. Jó volna, ha anyagi lehetőség lenne, az intézet bővítésére, megfelelő váró- és öltözőhelyiségek kialakítására. ★ Az idegesség kórtünet. Nyugtatókkal él az emberek tekintélyes hányada. írja fel, doktor úr! Időt takarítanak meg így. Szüksége van az egészségünkre, az életünkre. Tehát csak „úgy” — ne írja fel, doktor úr! G. Molnár Ferenc Nyári séta. jLÍMünk eo Nyelvi túlzás, helytelen szókapcsolás Gyakran írtunk már arról, hogy sokan feleslegesen szak- szerűsített, túlzó, fontoskodó megnevezéseket, nyelvi formákat használnak a természetes közérthető köznyelvi megfelelőik helyett és helyén. Idézzünk néhány jellemző példát állításunk igazolására. Egyik napilapunk hasábjain arról olvashattunk, hogy a szülői gondatlanság miatt ismét pusztított a tűz, mert gyufa került a gyerekek kezébe. A szomorú hírrel kapcsolatos közlemény ezzel a mondattal zárul: „A gyufát olyan helyen kell tárolni, ahol a gyermek nem érheti el”. Az idézett mondatból emeljük ki a tárol igét. Ebben a szövegben túlzás a használata, mert a tárol ige jelentése a nagyobb mennyiségben elraktároz jelentéstartalomra utal. Tárolhatjuk tehát a gabonát, tüzelőanyagot, vagy eladás, értékesítés céljából a raktárakban, üzletekben nagyobb mennyiségű gyufát is, de a háztartásban általában nem szoktunk „elraktározni”, tárolni nagy mennyiségben gyufát. A köznyelvi tart, elhelyez, elrak, őriz, megőriz szavak pontosabban teljesítették volna a megfelelő nyelvi szerepet. Ugyancsak nem vigyázott a szavak logikai-tartalmi, s fokozati különbségére az alábbi hirdetés megfogalmazója: „Társas össtejövetelek, társas vacsorák lebonyolítását is vállaljuk”. Ebben a szövegben is túlzás a lebonyolítás szó használata, mert feleslegesen „bonyolítja”, szakszerúsíti a közlést. A rendez, megrendez, rendezés, megrendezés, szervez, megszervez, szervezés, megszervezés, előkészít, előkészítés szóalakok a legárhyaltabb jelentéstartalmakra is képesek utalni. Vannak, aikik összekapcsolják az összekapcsolhátatlan szavakat is, illetőleg a helytelen szóértelmezésből: hibás szókapcsolat keletkezik. Ezt bizonyítja a következő mondat: „A tagság értelmetlenül (?) állt a vezetőség hibáinak bejelentése után.” A helyes kapcsolat: értetlenül állt. A megtéveszteni akaró, két- kulacsos politikai magatartás kifejezésére helyesen használhatjuk fel a rosszalló értékű hintapolitika összetételt. Furcsa képzetek idéződnek fel bennünk, ha arról értesülünk, hogy „a vezetőség hintázó politikát (?) folytatott a tagsággal szemben”. A hintázó szó társítása a politika jelzett szóhoz furcsa, meghökkentő nyelvi formát eredményezett, mert az átvitt értelmű szókapcsolat konkrét valóságviszonyokra utalást idéz fel bennünk. Dr. Bakos József Az a kedves Pacólai hogy néki is...! A neurózis, az idegesség elég általános. Főként a nőknél. Ok kimerültebbek, mert többet dolgoznak. Azelőtt gyakoribb volt az egy-két napos kiírás, mert el kellett végezni a nagymosást, vagy a nagytakarítást. A szabad szombat bevezetése óta változott a helyzet. Általában óránként hatnyolc beteget, illetve panaszost tud megvizsgálni. Sok ez, kevés? Attól függ. Nehezebb a negatív végeredményt kimondani, mint valamilyen betegséget megállapítani. Az általános panaszok „le- nyomozása” adja a legtöbb munkát. Miután az intézetben is vannak mindig olyanok, akik szabadságon vannak, vagy betegek, a zsúfoltság időnként általános. Ha teljes a létszám, akkor nem kell órákat várni a betegeknek a csarnokban. Azt mondja dr. Bekk Jenő, hogy ő soha fel nem írna valamilyen gyógyszert anélkül, hogy előzőleg megvizsgálta volija a panaszost Mert az sem jó, ha az orvos „nagyon ismeri” a páciensét, hiszen már úgy is tudja, mi a baja. A tünetek Sokszor azonosak, köztük eligazodni nem könnyű. Ügy tűnt a megjegyzések ■tán, hogy dr. Schéda VilŰgy ébredtem, mint nem anya kebelén a nem gyermek: megelégedetten: Kinéztem az ablakon: sütött a nap. A lakásban csend volt, a kora reggel zajainak helyét fecskecsivitelés foglalta el. Fülemben csend, szívemben nyugalom, testemben kiegyensúlyozott megelégedés honolt. Igen, így kell ébredni, s akkor az ember egész nap nyugodt és boldog lesz, s aki gyakran lesz nyugodt és boldog egész nap, az hosz- szú életű lesz a földön. Es én szeretnék hosz- szú életű lenni, s ha van rá mód, lehetőleg itt a földön, még életemben. — Hogy vagy? — rikkantott rám , Pacolai az utcán, amint dúdolós kedvvel, ruganyos léptekkel szökdécseltem édes-kedves dolgaim után. — Kösz. Jól. Szevasz — és széles képpel vigyorogtam rá, erre a rendes, kedves, aranyos Pacolaira, aki az engem körülvevő nagyszerű emberi társadalom prototípusa. — Nagyszerűen — íel- tem hozzá még egyszeri — Igazán? — vonta össze a szemöldökét Pacolai vizslatva, és úgy nézett rám, mintha hazugságon kapott volna. — Persze, hogy igazán — lelkendeztem és vidáman felnevettem. — Kicsit erőltetett a nevetésed — vélte egyre aggodalmasabb arccal Pacolai, hogy megtorpant bennem egy pillanatra a jó kedv. — Mi az, hogy erőltetett? Tudomásom szerint nem vagyok elővihogó a színházban ingyen jegyért. Így tudok nevetni és kész — és újból el- röhintettem magam. Most magam is éreztem, hogy erőltetett volt egy kissé. — Jó, jó. Nem kell azért indignálódni. Csak kérdeztem. Ha jól vagy, vagy ha legalábbis úgy érzed, hogy jól vagy, akkor végtére is semmi baj. Utóvégre te érzed saját magad, nem igaz. Ránéztem erre a bölcs és okos Pacolaira: — Hogyan jöttél rá erre, mondd? És mi az, ha én úgy érzem? Tudomásom szerint, hogy én jól legyek, ahhoz nem az kell, hogy te érezd jól magad, hanem az, hogy én érezzem jól magam... Saját magamban... *Nem? — mordultam most már rá, mert idegesített vizslató tekintete. — Ne. ne mérgelődj. Megárthat. Igen. Azt hiszem, tipikus esetről van szó — morfondírozott és még azt a randa fejét is ingatni kezdte. mintha füstölő lenne benne. — Mi a bajod neked, Pacolai? Mert nekem semmi bajom nincs. Én jól érzem magam. Én irtó klasszul éreztem magam, amíg nem találkoztam veled, hogy a fene egyen meg. Végül is, mit akarsz azzal a tipikus esettel? — Megmondom őszintén, jó lenne, ha orvoshoz mennél. Régi barátod vagyok, de eé a rendkívül változó ke- délvállapot. az erőltetett nevetés, a hirtelen ingerültségre váltás, a fénylő szemek, a remegő ujjak... Igen. azt hiszem, neked akceoklerozis apunkturád van... — Mi a keserves istennyilám van? — Mondom. Akceoklerozis apunkturád van... Veszélyes kór. Menj el az orvoshoz, utóvégre családod van — tartotta fel intőén az ujját Pacolai, atyailag megpaskol- ta besápadt arcom, s távozott. .. — Akce... apunktura... Mi a sistergős istennyila lehet az? Alcceoklerózis apunktura — támaszkodtam a falhoz, mert valahogy olyan gyengének éreztem magam. Mintha megszédültem volna. Egy hét múlva, amikor mint teljesen egészséges embert kirúgtak a kórházból, hallottam, hogy Pacolai fű- nek-fának meséli röhögve, hogy milyen nagy marha hi- pochonder vagyok. Kitalált egy betegséget és én egyből begyulladtam. Tipikus hipo- chonder — áj üldözött a boldogságtól a gazember. Én meg a hipochonder! Nevetséges. Bár azt mondják, hogy a hipochondria is betegség. Súlyos betegség! Jaj, mintha már fájna is. (egri) 1970. június 21., vasárnap Olcsó áru = magasabb bér
