Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
Nemzetiségek a nemzeti) egységben A fogyaaatók érdekében Ellenőrző „portyán" Egerben A nemzetiségi lakosság körében végzett politikai munkának sokéves hagyo- ' Hiánya van a népfrontmozgalomban. Az évek során gázdag tapasztalatok halmozódtak fel. Erről beszélt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának legutóbbi ülésén Bugár Jánosné is, a népfront főtitkárhelyettese. — Az együttműködés gyakorlata és eredménye attól függ, — mondotta —, hogy a nemzetiségi szövetségek mennyire veszik igénybe a iielyi népfrontbizottságok . erejét, együttműködési hajlandóságát. Attól függ, hogy együttes munkájukkal menynyire szolgálják a lakosság egészének, benne nemzetiségi dolgozóinknak politikai cselekvési egységét, összességében és végeredményben egész dolgozó népünk szocialista nemzeti egységét. ' — Nemzetiségi politikánk legfőbb vonása, hogy elvi alapokon nyugszik. A nemzetiségek között nincs megkülönböztetés. Ugyanolyan gonddal, körültekintéssel és politikai felelősséggel gondoskodunk minden nemzetiségi dolgozó jó politikai, emberi közérzetéről, anyanyelvi és kulturális igényeiről, ha kisebb, ha nagyobb a lélekszámúk. Nemzetiségi politikánk elvi alapját és gyakorlatát sem a lélekszám nagysága, sem egyéb megkülönböztető szempontok nem befolyásolják. — Szocialista nemzeti egységünk erősítése szempontjából is fontos, hogy minél jobb egyetértésben, kölcsönös megbecsülésben éljenek át dolgozzanak együtt a magyar és nemzetiségi dolgozók, és a különböző nemzetiségiek is egymással. A népek, és ezen belül a szomszéd népek közötti barátság, a népek közötti baráti kapcsolatok ápolásában, erősítésében, mi fontos összekötőkapocsnak ítéljük és úgy is kezeljük a nemzetiségi lakosságot. A Hazafias Népfrontnak, amelynek legfőbb célja a szocialista társadalom teljes felépítése és ennek érdekében szocialista nemzeti egységünk erősítése, jelentős feladatai vannak a párt és a kormány nemzetiségi politikájának megvalósításában. A ííépfrontban nemcsak folyamatosan tanulmányozzák a nemzetiségi kérdést, hanem a Balatonhoz vezető utak hőt végi forgalmi rendje .4 BM közlekedési csoportfő riö.ksége, a forgalom gyorsítására, a torlódások elkerülésére az illetékesek javasolják: a Balaton északi partjáról hazatérő gépjárművek a 71. számú úton . s balatoni üzfői csomópontnál, V* téren át térjenek rá a 8. számú fő útvonalhoz csatlakozó útra és Székesfehérváron át a régi 7-es — most már 70. számú — úton térjenek vissza Buda pestre. Ugyanis a 71-es és a 7. számú út lepsényi találkozásánál a Siófok felől haladó folyamatos forgalom miatt, még rendőri irányítással is csak hosszas várakozás után tudnak a 7. számú fő útvonal forgalmába kapcsolódni. AZ autóút forgalmi lehetőségeinek minél teljesebb kihasználására a motorkerékpárok, We- lorexek, autóbuszok, tehergépkocsik és a kis teljesítményű vagy lassúbb személygépkocsik Polgárdinál — az autóút helyett — a 70. számú főútvonalon folytassák útjukat egészen a fővárosig. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a csomópontnál szolgálatot teljesítő rendőrök — a forgalom zavartalansága érdekében — az ilyen járműveket a '1. számú útra irányítják át. A ‘ndőri jelzésnek a járművezetők ladéktalanul tegyenek eleget. Autóúton haladó járművek ^tőit kérik, hogy egyenletes őséggel közlekedjenek, s tar- 'djanak a gyakori, különö- ' pedig a vigyázatlan előzésiem) AMA. június 21„ vasára*« mindent el is követnek annak érdekében, hogy nemzetiségi politikánkat megismerje a hazai és a határon túli közvélemény. Nemzetiségi politikánk egyes elméleti és gyakorlati kérdéseit megvitatják a Hazafias Népfront honismereti bizottságában, megbeszélik a mozgalom apparátusával, — természetesen szoros együttműködésben a nemzetiségi szövetségek vezetőivel és a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályával. A népfrontban abból indulnak ki, hogy a magyar és a különböző nemzetiségű lakosság közötti egyetértés, kölcsönös megbecsülés fejlesztése, a barátság ápolása hazánk különböző nemzetiségű lakosai, valamint a magyar és a szomszédos népek között, mindnyájunk alapvető érdeke. Épp ezért a népfront nemzetközi kapcsolatainak ápolásába bevonják a nemzetiségi szövetségek képviselőit is. A belpolitikai tevékenységben is szoros az együttműködés a Hazafias Népfront és a nemzetiségi szövetségek között. A különböző tervek egyeztetésén túl, a népfront támogatja a nemzetiségiek arányos képviseletét az országgyűlésben, a tanácsokban, s biztosítja az arányos képviseletet a népfrontszervek minden szintjén. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának pl. tagja valamennyi nemzetiségi szövetség főtitkára. Saját tömegpolitikai munkájába is bevonja a népfront a nemzetiségi aktivistákat. Nem egy ünnepségen, politikai rendezvényen lépnek fel a magyar lakosság körében is nemzetiségi szónokok. Nemzetiségi politikánkat és a nemzetiségek rendezvényeit rendszeresen ismertetik a népfront sajtójában. Az anyanyelvi művelődés1 ápolása érdekében a népfront nemcsak a nemzetiségi szövetségeket támogatja közvetlenül. A Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó művelődésügyi, iskolai kérdésekben jelzéseket, javaslatokat intéz a minisztérium nemzetiségi osztályához és az illetékes tanácsi szervekhez. A felsoroltak korántsem jelentik azt, mintha a népfront bábáskodna a nemzetiségi szövetségek felett. A népfront és a nemzetiségi szövetségek közötti viszony alapvetően és döntően politikai, tartalmi kapcsolódás. Valamennyi nemzetiségi szövetség „önálló társadalmi szervezet, amely politikai, társadalmi, kulturális tevékenységét az MSZMP politikája alapján, a Hazafias Népfronttal együttműködve fejti ki, az adott nemzetiségű magyar állampolgárok alkotmányban biztosított — mondják ki a nemzetiségi nemzetiségi jogai területén szövetségek alapszabályai. Ugyanezt a kapcsolatot rögzítette a Hazafias Népfront IV. kongresszusának állás- foglalása is, amikor megállapította, hogy a társadalmi tömegszervezetek és mozgal mák — nem szervezeti, hanem tartalmi vonatkozásban — részesei a népfrontmozgalomnak és a maguk működési területén végzett munkájukkal illeszkednek bele a nemzeti egységfrontba és a közös akciókba. Ez a munka tartalmából fakadó politikai kapcsolat egyre gyümölcsözőbb. A magyarországi nemzetiségi szövetségek tevékenysége hasznosan segíti nemzetiségi politikánk megvalósítását, szervesen illeszkedik a népfrontmozgalom szocialista építést segítő munkájához Ebben az értelemben nyilatkozott meg a közelmúltban, Népszabadság-beli cikkében a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője, Kővágó László is. Magyarok és nemzetiségiek egyaránt örülhetnek ennek. J. R. Közel egy éve, hogy ellenőrző „portyára” indultam az AKF társadalmi ellenőrével. Akkor csak néhány helyen tapasztaltunk visszaéléseket, az eladók, a felszolgálók csak egy-két alkálalom- mal kísérelték meg a „vevők” megkárosítását. Sajnos, az újabb „portyán” ennek fordítottja történt: egy-két hely kivételével mindenütt akadt kisebb-na- gyobb probléma... Feledékeny ség a Nefelejcsben A Széchenyi úti presszóban mérlegre került a kávékészlet, az ellenőr megszámolta a blokkokat. Előkerült a kávéskönyv. Ez egyszer nem a vendég nyugtalankodott. — Két deka és hét gramm a hiány... — Ennyivel károsította meg a vállalalatot... — A magyarázat? — Még gyakorlatlan a kartársnő. Nemrég került ide i.. Feledékenységből is származhatott... Idővel majd belejön... Teljesen jogos a kérdés: — A vállalat fizesse a tanulópénzt? Nem hoztam el a szemüvegem A Zöld Hordóban általában nagy a forgalom. A kiszolgálás mégis gyors. — Két fél pálinkát kérnék. Előkerül a mérőhenger, s kimutatja a szemmel is érzékelhető hiányt: ~ Egy forint tíz filléres mennyiségcsonkítás. Készül a jegyzőkönyv. Mentegetőzésben nincs hiány: — Tizenhét éve dolgozom a vendéglátóiparban .., Eddig sosem volt probléma velem ... Mindig pontosan mérek... — És most? Kisvártatva adódik a magyarázat: — Nem hoztam el a szemüvegem... — Ezt is a vendég fizesse meg? Figyelmeztető dekák A Széchenyi úti 1103-as csemegeboltban próbavásárlásra tértünk be. A kért szalonna egy dekával kevesebb volt. — Csak harminc fillér... — Vevőnként! A pult előtt egy kosár narancs : szemmel láthatóan romlottak. — Még ma leíratjuk. Nem megnyugtató válasz, mert a szórakozott vagy éppen túl jóhiszemű vendég addig is vásárol belőle. Elszomorító kép fogad a raktárban is. A túlzott zsúfoltság miatt nincsenek előírásszerűén tárolva a kenyerek. A minihelyiségben alig lehet mozogni. S mint kiderül akadnak higiéniai gondok is. A boltvezető elmondta, hogy valóságos egérregiment garázdálkodik a tárolt árukban, s a védekezés egyelőre kevés eredményt hozott. Nem megnyugtató a vevő számára az sem, hogy az előre csomagolt árukból — cukor, rizs — egy-két deka hiányzott. A fiatal eladók ígérik: ezentúl precízebbek lesznek. Vajon használ-e a figyelmeztetés? Tíz-húsz filléres súlycsonkítást tapasztaltunk a bak- tai úti ABC-ben is. Az eladó szintén fiatalember, pályakezdő. A tényeket szó nélkül konstatálja, a magyarázattal adós marad. Űjabb meglepetés fogad a pénztárnál. A gép véletlenül 30 fillérrel többet számolt. Lehet is „korholni:” — Az utóbbi időben adódik ilyen probléma. Hamarosan megcsináltatjuk. Ha mindez csak ennyin múlna... Két vendégtől — három forintot Bárhol konstatáltuk a vevő megkárosítását, alig győztük hallgatni a mentő indokokat. A Tűzoltó téri italbolt csaposnője részeg vendégekre, családi problémákra hivatkozott, másutt a váltással mentegetőztek. Mindez a lényegen nem változtat: a vevő károsult. Nemegyszer jelentékeny összeggel. Mint a szépasz- szony-völgyi kertvendéglőben: Két fél konyakot kértünk. Pillanatokon belül hozta a felszolgálónő. A mérőhenger jelezte a hiányt: három forintos mennyiségcsonkítás. A fiatal lány meglehetősen szkeptikusan fogadta a ténymegállapítást. — Bádogedény helyett p( hárral mértem. — Máskor is így szokta” — Nem mindig. — Mi lesz a többlettel? — Gebines az egység. A főnökre tartozik. — Maguk is részesednek? — Néha kapunk egy ötvenest vagy egy százast. Fura premizálás: a károsultak forintjaiból! Csillagászati haszonkulcs Nem volt érdektelen tanulmányozni az étlapot. Az égig srófolt árak meghök- kentőek. Egy adag csíki aprópecsenye 16 forint 511 fillér, három tojásból készített rántottáért 10 forintot fizet a vendég. Mindez másodosztályú üzemegységben: — A vállalat írta elő a 108 százalékos haszonkulcsot. Mi csak ezzel kalkulálhatunk. Nehezen képzelhető, hogy ilyen körülmények között vendégcsalogató hellyé válik a szépasszony-völgyi kertvendéglő. Annál is inkább, mert jelentkezik a konkur- rencia. A Dobó Tsz közel lévő mulatója ugyanis csat 46 százalékos haszonkulccsal dolgozik. Sokkal szebb helyen van, s ami még enné) is többet jelent: a vendég bizalommal térhet be, az ellenőrzés is igazolta, hogy becsületes a kiszolgálás, hogy itt senki nem pályázik a vendég forintjaira. Az egri ÁFÉSZ illetékeseinek érdemes lenne ezzel is kalkulálniuk. ★ Az egynapos ellenőrző „portya” tapasztalatai elgondolkodtatok. Arra figyelmeztetnek, hogy az eddiginél is többet kell tenni a fogyasztók érdekvédelméért... A becsületes kereskedelmi ellátásért... Pécsi István KÜßT? ANDRÁS xxx. Kimegy, a falnak támasztott két női kerékpár közül pompás érzékkel kiválasztja azt, amelyiknek billeg a nyerge. És már neki is hajt annak, a bogárhátú új föld- útnak, amely egyenesen a Sziklás Dombok felé tart... Szabályos gyárkapu, portásfülkével, nem messze mögötte magasodik az irodaház, két oldalt húsz-harminc méter hosszan inkább elméleti jellegű drótfonatos kerítés. A kapu felett nagybetűs felirat: „Pirkopa”. Alatta: „Kisipari termelő és értékesítő szövetkezet”. A portás — lenyalt hajú, mosolygós fiatalember. A látogató meredten nézi, aztán a homlokához nyúl. Van itt orvos? Azt hiszem, napszúrást kaptam. — Semmi baj — nyugtatja meg a lenyalt hajú. — Hármas ikrek vagyunk. A másik megkönnyebbülten sóhajt fel. — Hála az égnek. Gratulálok a kedves szülőknek. Senhor Plombáit keresem. — Az elnök úr hátul van az új telepen, a zúzógépeknél. Az új masina próbaüzemét ellenőrzi. Vele van az egész vezérkar. — Nem mehetnék oda? — Sajnos, nem arrafelé állandóan robbantják a kőzetet, életveszélyes. Csak különleges engedéllyel tartózkodhatnak ott idegenek. — Az irodaházban van valaki, aki ilyen engedélyt adhat? A lenyalt hajú készségesen nyúl a piros házi telefon után. — Igen, a személyzeti főnök. Kit jelentsek be? Honnan, milyen céllal, kinek a képviseletében ? — Jelentsen csak annyit — mondja hirtelen ötlettel a látogató —, hogy o Care- quinho van itt. A lenyalt hajú értetlenül vonja meg a vállát, tárcsáz. — Halló!... Itt Harmadik Jacopone, a kapuügyeletről. Egy úr van itt, csak any- nyit üzen, hogy őt o Care- quinhónak hívják és... Ijedten kapja el a hallgatót a fülétől, valami frenetikus bömbölés árad ki belőle. — Valami zűr van a vonalban _ mondja bocsánatk érőén. — Kicsit várok, aztán megpróbálom ismét hívni. Erre azonban már nem kerül sor. A fülke hátsó ablakán át látni, amint kicsapódik az irodaépület ajtaja, szivarral a szájában egy meglehetősen molett. mulatt hölgy robban ki, félrerúgja az útjában álló vastalicskát, fut a kapuhoz. A következő pillanatban már bent van a portán és kemény, férfias jelleméhez nem illő ellágyu- lással öleli, csókolja o Care- quinhót. Honda László majd megfullad a Mama borzasztó erejű karjai között. Kettesben ballagnak a bozótos, sziklás terepen, itt semmiféle jármű át nem megy. — Jövő ilyenkorra — mondja Anna asszony — kötélpályánk is lesz, most helikopterünket. Fél éve vettük. Nem mondom, az első hónapok keservesen teltek. Volt aki megszökött, visszatért aranymosónak a parcellájára. De a többség kitartott. És miután az első láda pirkolitot kitermeltük, eladtuk, mindenfelől elárasztottak bennünket megrendelésekkel. A cruizeirók, dollárok, fontok és frankok is szépen kezdtek csordogálni, gyorsan kifizettük adósságainkat, új telkeket vásároltunk. És egyre érkeznek az emberek, kérik felvételümég puttonyban, a hátukon cipelik a fiúk a zúzott követ. — Nem átkoznak engem? — kérdi Honda. — Szörnyen nehéz munkát találtam ki nekik. A Mama legyint. — Ugyan, hisz már vannak zúzógépeink, van őrlőmalmunk. És már nem csákánnyal, feszítővassal dolgozunk, hanem robbantással. A szállításunk meg egyenesen világszínvonalú. Látta a két a szövetkezetbe. Már kétszáznyolcvanan vagyunk, de ötszázig meg sem állunk. Nincs okunk panaszra, mindenki megtalálja a számítását. Sokkal jobban, mint az Arany patak mellett. Pár esztendő és Dél-Amerika legmodemebD, leggazdagabb középvállalata lesz a miénk. A kis kopasz férfi megállt, leült egy kőtömbre, letörölte a verejtéket a homlokáról. — Pihenjünk úgy kicsit — mutatott helyet maga mellett. — És meséljen, Senhora, a többiekről A Cartage- násokról, meg a régi cidurói ismerősökről. Mit tud róluk? — Mindent — felelte nemes egyszerűséggel a Pirkopa személyzeti vezetője. — Ewans professzor, akinek annyit köszönhetünk, közben mái két ízben is járt nálunk. Csak néhány napig marad, beveszi magát a kőrengetegbe, térképet készít, hogyan, merre terjeszkedjünk, ha növelni akarjuk az üzemet. És továbbra sem fogad el egy árva centavót sem a szolgálataiért. Három rövid, de nagyon kedves levelet kaptunk Izabella Esplától, a légikisasszanytóL Férjhez ment Barilla kapitányhoz, továbbra is hármasban repülnek senhor Himenezzel. Viszont Campo- manes úrral, emlékszik rá, az a golyófejű tea- és kávékereskedő, nos vele állandó kapcsolatban vagyunk. Honda bólintott. — Azt elhiszem. Tavaly, amikor az Ilhán végre mi is elvergődtünk Manausba, majd onnan Belémbe, nekünk is nagyon sokat segített üzleti vonalon. Szerzett egy csomó megrendelést automatikus beállítású villamos hűtőgépeinkre. Leszállítottuk őket és olyannyira megtetszettek termékeink, hogy most már újra itt vagyok. bővítem a hálózatot. Boa Vista volt a legutolsó állomásom, nem állhattam meg, hogy meg ne látogassam Ciduriót. Az igazat megvallva, abban is reménykedem, hogy néhány tucat kisebb-nagyobb teljesítményű készüléket Ciduróban it el tudok adni. (Folytatjuk^
