Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
frlá«* «tógazdasági környezetben Jobbak a feltételek, de vannak visszahúzó erők Az utóbbi hónapokban alaposan megváltozott az a közgazdasági környezet, amelyben a termelőszövetkezetek kifejtik tevékenységüket. Megszűntek a tervelőírások, adminisztratív intézkedések helyett ösztönzők, szabályozók serkentik a termelést és egyre nagyobb szerephez jut az értékesítési tevékenység is. Az új környzet, melynek csupán néhány lényeges vonását emeltük ki, rendkívüli módon kedvezően hatott a közös gazdaságokra. A szövetkezetekben egyre inkább követelménnyé vált a vállalatszerű gazdálkodás, növekedett a termelékenység, a felhalmozás, bővült az üzemi tevékenység, emelkedett a személyes jövedelem. Nem beszélve arról, hogy a szabadabb, kötetlenebb gazdálkodás, bár nem vitás, hogy ez nagyobb felelősséggel is jár, majdnem minden vezetőhöz közelebb áll. Kill- vagy belterjes irányban ? A közös gazdaságok vezetőivel való beszélgetések során azonban néhány olyan gátló tényezőről is szó esett, amelyet feltétlenül érdemes megemlíteni. Jó néhányan — különösen a nagyobb kertészettel rendelkező gazdaságok irányítói — szóvá tették, hogy a közgazdasági ösztönzők bizonyos mértékig a külterjes gazdálkodás irányába hatnak. Érdemesebb például búzát termelni, mint kertészeti termékeket. Ennek következtében Heves megyében is szinte évről évre alaposan csökken a zöldséges terület, melynek sok negatív hatása is van. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a termelő és .a _felvásárló vállalatok kör n zott nagy az ellentét, a szövetkezetek túlzottnak tartják az árrést a felvásárlási és eladási ár között. A több- csatornás rendszer is jelenleg inkább csak elvileg létezik, hiszen a közös gazdaságoknak nincsenek meg azok a technikai feltételei, melyek lehetővé tennék a nagyobb méretű önálló értékesítést. Az árú útja így továbbra sem rövidült le, s nyilvánvaló, hogy a piaci árak sem csökkenhettek le. Erősebbek előnyben Az állattenyésztés fellendülésében szintén döntő szerepe van az ösztönzőknek, a támogatásnak. Az építkezések után járó támogatás sok gazdaságot késztetett állománya fejlesztésére. A tapasztalatok nagyjából viszont azt mutatják, hogy a lehetőségekkel inkább az erősebb szövetkezetek éltek. A gyenge vagy közepes termelőszövetkezetek számára a nagy ártámogatás ellenére is merész és kockázatos vállalkozás belevágni egy sokmilliós építkezésbe. A közös gazdaságok közötti differenciálódás az utóbbi időben inkább elmélyül, mintsem csökenne. A hitelpolitika sem hat kedvezően a gyenge és közepes szövetkezetekre. Hiszen a versenytárgyalásoknál nyilvánvalóan hátrányban vannak az erősebb gazdaságokkal szemben, nem tudják vállalni, hogy két- három év alatt visszafizessék a felvett összeget. Elvileg a társulás lenne a legelőnyösebb a szövetkezeteknek, azonban hiába a társulás, ha a hitellehetőségek változatlanok. Anyagi, műszaki háttér Régi gond a szövetkezetekben, hogy a géppark elA tudományos kutatók száma hazánkban megközelíti a 60 ezret, — tehát általában minden századik dolgozó tudományos kutatással és fejlesztéssel foglalkozik — a legutóbbi statisztika adatai szerint. A kutatók több mint fele műszaki vagy mezőgazdasági végzettségű. A vállalati és egyéb kutatófejlesztő intézményekben a kutatók 29 százaléka gépész- mérnök, 23 százaléka villamosmérnök. Az egyetemi, főiskolai tanszékeken sok orvosi diplomával rendelkező kutató — 27 százalék —, a vegyészek aránya 11 százalék. A tudományos kutatásban dolgozó nők száma meghaladja a 4 200-at, ami 21 százalékos aránynak felel meg. avult, elöregedett. Egyetlen példa: a hevesi tsz-szövet- ség tagszövetkezeteiben az erőgépek felét azonnal ki lehetne selejtezni. Hasonló a helyzet a munkagépeknél, is. Az év elején azzal is gond volt, hogy nem lehetett kellő számban erőgépet vásárolni, hiába volt meg rá a pénz. Remélhetően ez a probléma már a múlté. Most már inkább az a gond, hogy nincs elég pénz a vásárlásokra. A közös gazdaságok a pótlást is alig tudják megvalósítani, fejlesztésről már nem is nagyon beszélnek. Gépvásárlásokra nincs hitel, illetve nagyon kevés, saját pénzükből pedig nem nagyon futja a gazdaságoknak. A termelés műszaki háttere tehát elég gyenge, korszerűtlen és egyelőre nincs sok remény, hogy jelentősen korszerűsödjön. Ezek a problémák — az általános fejlődés ellenére — nagy gondot okoznak a termelőszövetkezeteknek, s lassítják a fejlődés ütemét. Megoldásuk azért is nehéz, mert nem egy-egy gazdaság gondjai, hanem szélesebb közösségé. K. U. Lényegében tehát minden ötödik tudományos kutató nő, viszont a tudományos fokozatok elnyeréséig már jóval kevesebben jutnak el. Például a kandidátusi fokozattal elismert kutatók közül minden tizenkettedik, a tudományok doktorai közül minden huszonötödik nő. Ezen belül tudományszakok szerint is jelentősek a különbségek. A gyógyszerész végzettségűek közül minden második, a vegyészmérnökök és az egyetemet végzett biológusok, filoző'- fusok, történészek közül minden harmadik, ugyanakkor a mezőgazdasági gépészmérnökök, a bányamérnökök és állatorvosok közül csaknem minden huszadik kutató nő. (MTI) Szudán az afrikai kontinens területileg egyik legterjedelmesebb országa. Kb. 2,5 millió négyzetkilométernyi területén 14,8 millió ember él. Az ország lakosságának 39 százaléka arab, 36 százaléka nubiai néger, 2 százaléka pedig egyiptomi, angol és görög. A gazdaságilag gyengén fejlett országban napjainkban még a lakosság 95 százaléka írástudatlan, főleg nomád és félnomád állattenyésztésből szerzi be napi fenntartási szükségleteit. Szudán elmúlt másfél évszázados története bővelkedett eseményekben. A XIX. szásad elején, 1819—1822 között Mohamed Ali egyiptomi uralkodó elfoglalta az országot és ezzel létrejött az angol behatolás bázisa, miután az egykori egyiptomi kormány is fokozódó brit gyarmati elnyomás alatt állott. 1899-ben Szudán Angol—egyiptomi Szudán néven a két ország kondomi- niuma lett, a brit főkormányzó irányítása alatt. 1925-ben a brit kormányzó meggyilkolása alkalmat adott Nagy-Britanniának, hogy egyoldalúan felbontsa az 1899-ben kötött szerződést és eltávolítsa az egyiptomi csapatokat Szudánból. Csak a második világháború után alapvetően megváltozott nemzetközi viszonyok hoztak újabb fordulatot az ország életében. 1953- ban angol—egyiptomi szerződés jött létre, amely szerint Nagy-Britanniának három éven belül biztosítania kellett az ország függetlenségét. 1955-ben kivonták az angol csapatokat Szudánból, 1956. január 1-én pedig kikiáltották alkotmányjogi függetlenségét. A fiatal köztársaságot az első politikai megrázkódtatás 1958 novemberében érte, amikor Ibrahim Abbud marsall katonai puccsal magához ragadta, a hatalmat. A második politikai sokkot 1963-ban élte át az ország, ámikor Dél-Szudán néger törzsei fegyveres felkelést hajtottak végre az önkormányzati jog kivívásáért. Három éven keresztül polgárháborús állapotok uralkodtak az országban. Abbud diktatúrájának népi forradalom vetett véget 1964. októberében, de a hatalomra jutott forradalmi tanács első dolgának tartotta a kommunista párt alkotmányellenes betiltását, később pedig reakciós pártok koalíciós kormányának adta át helyét. 1969. május 25-én A kutatók több mint egyötöde nő A két Nílus országa Szudáni , néger Jj? ^ Duzzasztómű nnoß — 2 ^ ált fcóo/a/f/nöm/yó £59 Gempnfgyártas {§) Élelmiszeripar Könnyűipar QQ o/ íC°/\wiS';ív'.ííiííy oá /o 36/^S^Arab Nubiai néger ERRA a reakciós rezsimet megdöntötték. A Nimeri tábornok vezette új kormány a haladó pártok, köztük a Szudáni Kommunista Párt képviselőiből alakult meg s programnyilatkozatában leszögezte, hogy haladó demokratikus belpolitikát, antiimpe- rialista külpolitikát kíván folytatni, barátságban akar élni a haladó arab országokkal és fejleszteni kívánja kapcsolatait a szocialista világgal. Az ország földrajzi mag- vát a Nílus két ágának, a Kék- és Fehér-Nilusnak tál alakú medencéje képezi. Területének 4 százalékát művelik rendszeresen, 18 százaléka legelő, 37 százaléka erdő. A többi szűzföld, illetve hasznosításra alkalmatlan sivatag vagy mocsár. Szudán gyengén fejlett agrárország, ahol az ipar és a bányászat jelentéktelen szerepet tölt be a nemzeti jövedelem létrehozásában. Az ország mezőgazdasága szempontjából igen nagy jelentősége van a Kék-Nilu- son, Szennár közelében létesített makvai duzzasztónak. Ez 550.000 hektár föld öntözését tette lehetővé. A duzzasztó környéke a hosszú szálú gyapot hazája. Ez szolgáltatja a nemzeti jövedelem 65 százalékát, illetve az export 50—70 százalékát. Az elmaradottság leküzdése érdekében az idén ötéves fejlesztési tervet indítanak Szudánban. (KS.) Paragrafusok között A törvények érvényesülésének tapasztalatairól tanácskoztak a törvényhozók, megyénk országgyűlési képviselői. A közös beszélgetést, az elemző és mérlegelő vitát dr. Mórász Miklós megyei főügyésznek és dr. Fülöp Andornak, a megyei bíróság elnökének tájékoztatója indította... II főügyész az országgyűlés jelenlegi ciklusában hozott törvények végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokat Ismertette — a szélesebb körben lefolytatott ügyészi vizsgálatok alapján. Vizsgálták a munkaügyi gyakorlat, s ezen belül is hangsúlyozottan, a fegyelmi és kártérítési ügyek intézésének törvényességét. Megállapították: a munkafegyelem biztosítására, a társadalmi tulajdon védelmére tett intézkedések áltálában nem voltak elég hatékonyak, igen sok volt a súlytalan, enyhe és a megelőzést nem biztosító fegyelmi és kártérítési intézkedés. A büntetéskiszabás gyakorlatát a nagymérvű munkaerőmozgás az enyheség irányába terelte: mellőzték a fegyelmi felelősségre vonást, tartva attól, hogy a dolgozó felmond és továbbáll. A kártérítési gyakorlat „liberalizmusa” ugyancsak a munkaerőmozgással magyarázható. Az esetek 80 százalékában a kárfelelősség legenyhébb fokozatát alkalmazták: a vétkes dolgozót legfeljebb havi átlagkeresetének 15 százalékáig kötelezték kártérítésre, s többször még ezt is mérsékelték. Feltűnően sok törvénysértést tapasztaltak a nyereségrészesedési és a prémiumfizetési feltételek vállalati szabályozásánál. A kollektív szerződésekbe jogsértő kizáró feltételeket építettek: a legenyhébb fegyelmi büntetésekhez más anyagi hatással járó szankciókat kapcsoltak, lehetővé tették a nyereség- részesedés és a prémium csökkentését, illetve megvonását minden külön fegyelmi eljárás nélkül stb. A Mátraalji Szénbányáknál például több mint 100 dolgozóval szemben jártak el jogsértően. Vizsgálták a termelőszövetkezeti törvény ÜÉgreha j fásának, az alapszabályok éa mám belső normák törvényességét. Igen sok hiányosságot tártak fel a vezetőség bizottsága működtetésénél, a tagok jogainak és kötelezettségeinek szabályozásánál (szabadság, betegségi, szülési és szociális segélyek folyósítása, háztáji jogosultság stb.). A földtörvény végrehajtásánál a késedelem, a lassú ügyintézés volt a legjellemzőbb hiányosság. Fokozott figyelemmel kísérték ügyészeink a szabálysértési eljárások alakulását. A szabálysértési bíráskodás törvényessége biztosított, az általános kép pozitív. Ám nem lehet elhallgatni a negatív jelenségeket sem. A rendőri szabálysértési eljárásban például többször került sor indokolatlan őrizetbe vételekre, s ezeknek meghosszabbítására. Az államigazgatási munkában sokszor formális, sematikus az ügyintézés — gyakran rutinmunka következménye ez. Előfordul a dolgozók ügye iránti közömbösség, a döntéstől való félelem, különösen a hatósági ügyekben foganatosítható kényszerintézkedések (végrehajtás, pénzbírság stb.) alkalmazásával kapcsolatban. n bírói pulpitus elölt azok állnak, vádlottak padjára azokat ültetik, akik tudatos vagy gondatlan megszegői törvényeinknek. Nincsenek túlságosan sokan. Heves megye a felderített bűncselekmények számarányát tekintve az összbűnözési fertő- zöttségi listán kedvező helyet foglal el. Tízezer lakosra 67 felderített bűncselekményt számolhatunk. Legtöbb megyében ez a szám a 100-at jóval meghaladja, a főváros területén megközelíti a 200-at. Ám ennek a kedvező képnek vannak negatív jelzőszámai is. Amíg országosan 1969 során (1968-hoz képest) a bűnözés 5 százalékkal csökkent, Heves megyében (a bírósági érkezési adatok szerint) 13 százalékkal nőtt. A növekedés erőteljesebben az erőszakos bűncselekmények alakulásánál mutatható ki. Pl. a garázdaság szinte megháromszorozódott, s ez az össz- bűnözés 7,4 százalékát adja, az 1967-ben tapasztalt 2,8 százalékos aránnyal szemben. A párt- és állami irányítás, s az ezekben megnyilvánuló társadalmi igény nem marad hatás nélkül az ítélkező bírósági tanácsok munkájában, mert az ügyek szaporodó tendenciájának az egyre erélyesebb büntetéskiszabással igyekeztek — és igyekeznek — gátat vetni. Idén kellő fordulatot várnak attól, hogy az egyértelmű társadalmi rosszallás a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatában is hangot kapott. Igen érdekes és a tudatformálás kedvező jele: az ún. magánvádas — tehát kisebb súlyú, nem közvádra üldözendő — bűncselekmény-kategóriákban 4,7 százalékos csökkenést lehet tapasztalni. A gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatosan általában két jellemzőt lehet felismerni: egyfelől bíróságaink a nagyszámú, különböző szintű jogszabályokat jól uralják; másfelől e jogszabályok érvényesülése a gazdálkodó egységeknél is kedvező eredménnyel jól felismerhető. A lakosság, a különböző intézmények, szervek a vitás ügyek megítélése végett bizalommal fordulnak a bíróságokhoz. Pl. a tsz- eket érintő perek száma az utolsó két évben megháromszorozódott. A család intézménye társadalmi rendünk egyik alapvető eleme, ezért itt szükséges a házassági bontóperek alakulásáról is szólni. A több mint egyévtizedes tapasztalat Heves megyében is folytonosan növekvő tendenciát jelez. Pl. 1964-ben 743 házassági bontópert lajstromoztak, míg az elmúlt évben 939 per érkezett a bíróságokhoz. S ha figyelembe vesszük, hogy a házasságok 60—70 százaléka az. amelyből 1—2, nem ritkán 3 gyermek is származott, évente minimálisan 500—600 gyermek sorsa is megrázkódtatást szenved, nem szólva az egyéb társadalmi és gazdaság következmények hatásairól. E jelenségek fi- gyelmeztetőek: intenzívebbé kell tegyük a társadalmi tudatformálást a felbontott házasságokból származó következmények erélyesebb és szélesebb körű tudatosítása útján is. Társadalmi igény — ez a két szó ismétlődött folyton a tájékoztató előadást kővető közös beszélgetés, a vita során. Hangoztatták, hogy a szemlélet, a törvényekhez való igazodás egészségesen fejlődött. A tévedések, a szabálysértések nagy része nem tudatos, többnyire a rendelkezések helytelen értelmezése, felületes ismerete okozza a hibát. Az, hogy az emberek a paragrafusok között nehezen igazodnak el. Ez szükségessé teszi a jogi ismeretterjesztés, felvilágosító munka fokozását. Sokan szóvá tették, hogy a törvények alkalmazása nem elég gyors, nem elég hatásos a bűn megtorlására. Egyes bűncselekményfajták terjednek és nem csökkennek. Óvakodni kell a dolgok leegyszerűsítésétől, nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal, hogy ez és ez a tendencia „világjelenség”. Még nagyobb keménység, még n'agyobb szigorúság kell, hogy a bűnt megtoroljuk, s főiként azért, hogy megelőzzük a bűntettek kialakulását. Megfogalmazódott az a vélemény ás, hogy legtöbbször a „hivatali” erélytelenség, következetlenség, határozatlanság segíti, teremti meg a lehetőséget a bűntettek elkövetésére. A közveszélyes munkakerülés leginkább forrása, melegágya a bűnözésnek. Elhangzott olyan kérdés is: miért nincs ezeknek a köz- veszélyes személyeknek olyan közös munkahelyük, ahol kényszerítve lennének, hogy dolgozzanak, s ne rablásból, tolvajlásból, betörésből, de két kezük munkájából éljenek. Hosszan lehetne még itt sorolni a különböző érveket, véleményeket. Ehelyett, befe- iezésül. a tanácskozást is értékelendő, hadd idézzem Szurdi István képviselő szavait: Mind több ily hasznos alkalom kell, hogy a törvényhozók s a törvények alkalmazói egymással megismerkedjenek! P. D.
