Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

Fehér holló = Mercedes Az első száz métereken nem •kartam hinni a szememnek. Egyre csak a hátrapillantó ttt körbe nézegettem, hogy figyel­jem: mikor fog a tiszteletet pa­rancsoló Mercedes megelőzni. Utóvégre még egy 500-as Fiat sem nagyon akarja eltűrni, hogyj egy Trabant szaladjon előtte. Hát még akkor egy' ilyen kocsi! A Mercedes azonban kilomé­tereken jött mögöttem, mindaddig, amíg végig nem haladtunk Hor­ton. Tartotta a hatvan kilomé­teres sebességet, amit a KRESZ előír a lakott területen. Hadd írjam ide a rendszámát: CM 15—.99. Hátha valahogy eljut a dicsé­ret a tulajdonosához. Mert megérdemli ezt a dicsé­retet. Ezer autó közül tíz sem i^en akad, amelyik betartaná a hatvan kilométeres maximumot a lakott területen. A Mercedes is eispriccelt mellettem, mihelyt elértük Hort utolsó házait. Ugyanig;/ robogott el mellet­tem, jócskán túlhaladva a meg­engedett sebességen Hatvan fő­utcáján az AE 30—35. rendszá­mot viselő Warszawa. Alig né­hány perccel a fegyelmezett Mercedes után. A Warszawa na­gyon sietett. Ki tudja, hová és miért? Mint ahogy nagyon sietett az XA 56—47-es pótkocsis teherau­tó is Gyöngyös belterületén, amikor szinte szemvillanás alatt ott hagyott a mátrai úton, még a temető mellett, a lakott te­rületen. Igaz, teljesen üres volt a pótkocsis teherautó, a „pilótá, ját” biztosan megszédítette a száguldás lehetősége. Micsoda felséges érzés lehetett a számá­ra: megmutatni egy kis vacak Trabantnak, hogy mit tud az o hatalmas monstruma. Bele a gázba, hadd porozzon az út! Az ambiciózus tehergépkocsi a 4-es AKÖV-höz tartozik. Volán felirattal az oldalán. Rohant a hegyek felé. Nem akarok most vészharan­got kongatni. A sebesség minden gépkocsivezető számára nagy kí­sértés. Azt nem állítom, hogy sokan ellen tudnak állni ennek a kísértésnek, még lakott terü­leten sem. De a Mercedes példája mln^ denkit meggyőzhet arról,, hogy a kötelező sebességet pontosan megtartani nem jelent valami erő fölötti megpróbáltatást, (—ár) * Történelmi Magánügyek Magyar film Nem akarunk szándékol­tan összefüggést a most kö­zönség elé kerülő film, a Történelmi magánügyek és a jubileumi év között keresni, de a téma, annak irodalmi rangú feldolgozása óhatatla­nul eszünkbe juttatja a mű­vészi önvizsgálat ünnepi, ak­tualizált szándékát. A Történelmi magánügyek visszapillantás — szatirikus, pikareszk formában —, az el­múlt huszonöt esztendőre. Te- rényi Mária ekkor és úgy születik meg, hogy alkalmas legyen mindannak a megélé­sére és megmutatására, ami­ért itt az elmúlt negyedszá­zad alatt emberek éltek, hit­tek, dolgoztak, szenvedtek, öirültek, sírtak és gyötörték egymást. A néző azon veszi magát észre, hogy emlékei közt kutat, vajon ennek a hirtelen zsarnoki szándékúvá erősödött falusi népoktatónak honnan is kerekedett ez a kétségtelenül fergeteges gőg­je? Miért is esik hasra ön­nön hiúsága előtt az a vá­sárló asszony, aki egyik pil­lanatról a másikra köznapi, szürke, lompos, demokratikus énjéből a hízelgés hatására királynői mozdulatokkal li­beg a csemegebolt pultja előtt? Honnan alakult ki az a tolvajnyelv, amely az embe­reket sokáig láthatatlan szá­lakkal tartotta össze, mert kimondatlanul és kimondha­tatlanul is hittek a hirtelen betanult formák és sémák megváltozásában, elmúlásá­ban és hitték abban, hogy az egészséges és természetes ember előbb-utóbb kibúvik a ráerőltetett feszesség és szög­letesség alól? A film egyik legbe­szédesebb jelenetében a A télelem bére | Szerda, 20.20 Magyarul beszélő francia film. Először 1955-ben ját­szották hazánkban a can- nes-i nagydíjas filmet, ame­lyet Georges Aroaud regé­nyéből Georges Henri Clou- zot írt és rendezett. A tör­ténet Közép-Amerikában játszódik, Las Piedrasban, ahol egy seregnyi munka- nélküli, s mindenfelől be­vándorolt reményvesztett fi­gura tengődik. Minden vá­gyuk, hogy elkerülhessenek ebből a pokolból, ám pénz híján erre semmi remé­nyük. Ezért rohamozzák meg az olajtársaság irodáját ak­kor, amikor az vállalkozó­kat keres: a várostól 500 ki­lométerre kigyulladt egy olajkút, s a rossz úton oda kell szállítani két teherautó nitroglicerint. Ez. a robbanó­anyag a logki -bb v:' kodás­akiről az út során kiderül, hogy bátor férfi (a nemrégi­ben elhunyt Folco Lulli ala­kítja), a rettenhetetlennek tűnő, valójában gyáva Jó­nak (Charles Vanel), a szenv­telen Bimbának, aki a ha­lálveszélyben épp olyan neitri törődöm módon viselkedik, mint a strandon (Peter Van Eyk) és Mariónak, aki ke­délyesnek és kegyetlennek bizonyul (Yves Montand). S egyedül neki sikerül célba érnie négyük közül... Integrál Csütörtök, 21.40 Az adás az átöröklésről szól, e téma három változa­táról: Czeczel Endre tudo­mányos kutató a modern genetika eredményeiről be­szélget a ripbrterrel, s ar­ról, hogy mit jelent a bio­lógia forradalma. Szó kerül e kérdés kapcsán a kftrnye­Jelenet a „Hat szökevény” című csehszlovák filmből. (A tv június 28-i, [vasárnapi] műsorában.) ra robban! Mégis jelentkez­nek, mivel a díj, a félelem bére 200(1 dollár, s ez egy­ben a szabadulás. A kb> >1- gáltatott, vakmerőségre kény- szerített emberek közül négynek sikerült elfoglalni a vezetőülést, s megindulni a halál útján: Luiginak, a meghunyászkodó olasznak, 1870. június 20., szombat zeti hatásokról is. Molnár Sándor a szellemi tulajdon­ságok átöröklődésének kérdé­sét statisztikai összehasonlí­tó módszer segítségével elem­zi. A direkt anyagi mecha­nizmust már ismerjük, de* ma még nem tudjuk ebből levezetni a szellemi tulaj­donságok öröklését, s pilla­natnyilag csak a statisztika bizonyít egyértelműen. Végül a környezeti hatások egyiké­ről, a neurózisok falusi kör­nyezetben való kialakulásá­ról beszél Juhász Pál, magánember elválik a törté­nelmi és társadalmi ember­től, az én kettéhasad, mert olyan kérdésben kell bírói döntést hozni, amit az ember legsajátosabban legbelsőbb ügyének tartott eleddig a jog és erkölcs: az altos asszony azt mondjá a házasság fel­bontását barátian kikénysze­ríteni akaró bírónak, hogy mint magánember továbbra is szereti férjét, de mint tör­ténelmi személyiség, nem tűr­heti el őt, akinek történelmi felelőssége van — mert meg­állapították — és több éves büntetéssel a nyakában, csí­kos ruhában ül a vádlottak padján, vigyázva lélegezve be a levegőt, hogy szusszamása valakinek a rosszallását ki ne váltsa. A férj arcán itt- ott átvonul a gondolat, a gondolkodás merészsége, de nem szól, mert érti ezt a ci­nikusan szellemes szóváltást, pkfejtést az asszony és a bí­ró között. Nem érzi sértés­nek, megalázásnak mindazt, amit asszony ellen tesz, mert tudja — hiszen az atmoszfé­rát évekig ő is lélegezte —, hogy az én hasadása között diktátum feszül és annak a diktátumnak engedelmesked­nie kell a történelmi, a tár­sadalmi személynek. Ennek a spirális mozgású asszonysorsnak párja, árnyé­ka, tartóereje az építészmér­nök-agglegény históriája, aki az élet legváltozatosabb buk­tatóit küzdi végig, mindig megmaradva azon a friss er­kölcsi szinten, abban a pusz- títhatatlan jó kedélyben, amely elviselhetővé teszi a nagy tragédiákat. Igaz, vér- mérséklet dolga is ez. Ezzel az apró írásunkkal nem akarunk hozzászólni a magyar film jelene és jövője felett dúló vitához, annyit azonban megjegyeznénk, ha már ez a gondolat a film kedélyes és elgondolkodtató élménye után eszünkbe ju­tott: hazai filmeseinknek nem ártana már észreven- niük azt a kétségtelen tényt, hogy filmalkotást, játékfil­met nem lehet elképzelni jel- leinek nélkül. Ehhez pedig írói készség kell. Keleti Márton rendezői gyakorlata a példa rá, hogy nála és ál­tala nem fordulnak elő, nem adódnak olyan buktatók, mint amikről a magyar film krónikája tud: mindig tud­ta és tudja, hogy a jó film­hez a művészi alkotáshoz irodalmi anyag nélkül alig­ha jut el. Lehetséges, hogy teljesen véletlenül, a képsze­rűség magas fokán, rendkí­vüli bravúrral tud egy-egy rendező egy-egy alkalommal élvezhető filmet készíteni írói beavatkozás nélkül, de az általánosság, a szabály azt bizonyítja, hogy jó fil­met írói rangú forgatókönyv nélkül nem lehet teremteni. És itt a film sikeréről és egészséges atmoszférájáról szólva Gyárfás Miklós írói erényeit kell dicsérnünk. A párbeszédek rövid vágások csak, jelzik az érzelmi vonu­latot, itt-ott csaknem vázlat- szerűen fest meg alakokat, de az összképben minden a helyén van. Amit pedig, mint esszenciát, mint szemléletet közölni akár, azt nagyon pontosan, az átéltség, ameg- próbáltatottság hitelességével állítja elénk — szövegben és képben egyaránt. Nem hoz merész ötletet a korszak bemutatásához, de a válóper-sorozat kitűnő keret a játékhoz és a típusok fel­vonultatásához. Keleti Már­ton rendezői munkája ezt a jól használható írói anyagot oldja képekké. Minden rész­letben ott találjuk a jellem­zőt külsőségekben is. Egy- egy íróasztal és az azon ta­lálható tárgyak, gipszszob­rok, emblémák — mind mu­tatják, hogyan fordult a szél az emberek körül és hogyan pörögtek ezek a kicsinyessé­gek és kicsinységek az író­asztalok és székek között, a zárt ajtók mellett, amíg a magánember történelmi em­berré nem formálódott, ami tragédiát is jelentett, sok-sok könnyel. írói és művészi nagyvonalúság kérdése ez, ahogyan mindezt ma már Gyárfás Miklós és Keleti Márton a mai világban meg­mosolyogja és velünk is meg­mosolyogtatja. Hildebrand István szürke képed nem tompíthatják annyira a ha­tást, hagy a nevetés fel ne csattanjon ismét -és újból a nézőtéren. Kitűnő színészgárda élén játszik Rutkai Éva és Básíi Lajos. Remekül összehangolt két művész hat itt egymás­ra. Stílusban és érzelmi te­lítettségben talán Ruttkay Éva áll hozzánk közelebb, de Básti Lajos is rokonszenves­sé lesz előttünk azzal a ke­délyességgel, ahogyan ,a viha­rosan forgó életet tudomásul veszi. Várkonyi Zoltán kulcs­figurát játszik, a kor ravasz- kodásaival és szemléletével, Kálmán György a vad proto­típust alakítja, akinek hatal­mi tudata önmaga félreisme­réséből is táplálkozik. Men- sáros László a krokiszerűen felvázolt jellemből is művé­szi alakítást formál. S milyen érdekes, csak utó­lag jut az ember eszébe: el lehet képzelni kedélyes, né­hol lírai hangulatú filmalko­tást zenei aláfestés nélkül is. (farkas) A molnár A hatalmas lapátkerék gurgulázva nyelte a vizet. Bent a malomban egymásba ölelkeztek a fogaskerekek, a hengerek pedig lisztté őrölték a búzát. A méteres fa­lak törésnek is beillő ablakai végignéztek az országúton, akad-e valaki, aki búzát hoz a malomba. Az öreg molnár felöntötte az utolsó zsák gabonát, aztán mintha már semmi dolga nem lenne tovább, leült a garat szélére. Eszébe jutott a gyermekkor, az az idő, amikor suhanc létére mázsás zsákokkal szaladgált föl a garádicson, a sok éjszakázás; mert a malomnak jár­nia kellett. Aztán felállt és kiment a zsilipre, ahol a fele víz a kerékre ömlött, a másik fele pedig szabadon zu­hant alá a mélybe. Észébe jutottak régi történetek, his­tóriák a betyárvilágból, melyeket még a nagyapjától hal­lott. Leste, figyelte a vizet, a lapátok egyhangú csatto­gását, a nagy fakerekeket, amely tehetetlen torokkal itta újra, meg újra a patakot. Odabent csattogtak a szíjak, rágták, morzsolták a búzaszemeket a fényes, acélhengerek. Egyszer megszó­lalt a csengő, jelezve, hogy kifogyott a búza a garatból. Az öreg molnár szinte kétségbeesve nézett maga elé és üresen futni hagyta a hengereket, aztán nehéz járással, ólomlábakon újra kiment u zsiliphez. Lefogta a vizet. A nagy malomkerék nyöszörögve állt meg, a szabadon fo­lyó víz pedig, mint nagy zuhatagnyaláb folyt tovább a patakbap. Amikor visszajött a malomba, a felesége állt a küszöbön. — Lejárt? — Le, — bólintott a molnár és talán most életében először tanácstalanul ült le egy üres zsákra. — Hétfőn bontani jönnek — szólt az urának és oda­nyújtotta a hivatalos végzést. — Cseretelep lesz, — hallotta még távolról a han­got, aztán sokáig semmire sem gondolt. Az asszony sze­mét elöntötte a könny. Mindig irtózott a csendtől és éj­jel még álmából is felébredt, ha valamiért leállt a ma­lom. Negyvenhárom évet töltöttek itt el együtt. És most az utolsó zsák búzával tulajdonképpen befejeződött egy hosszú, nehéz, de nagyon szép élet. Tudták, érezték már évekkel ezelőtt, hogy a kis vízimalmok ideje már régen lejárt. És most bekövetkezett a nagy pillanat. Megállt, elcsendesedett az utolsó vízimalom is a környéken. Ócskavasak közé kerülnek a hengerek, a csapágyak, a gerendelyek. Az öreg molnár a zsákon ült és pipázott. Nem a holnapra, a nyugdíjas öregkorra gondolt, hanem a múlt járt az eszében. A gyermekkora, a háborús idők, amikor úgyszólván emberéleteket kellett megmenteni minden zsák liszttel. Észre sem vette, hogy beesteledett. Az udvaron hosz- szúra nyúltak az árnyak és nagyokat bólogattak a szom­szédos fák. A csend szinte bántotta a fülét. Hatalmas, szép, nagy villany meghajtású malmokra gondolt, ahol korszerű gépek őrlik már az új búzát. Az unokájára, aki éppen egy ilyen nagy malomba kapta meg nemrégen a mérnöki kinevezését... Szalay István '^^<^VVVV^N^VNAA/VA/VXA^A/VNA/\AA/VVVVVVSA»^AA/VVV\AA/NA/VNAA/VVVV\AAA/Sr^A^v Napirenden II szövetkezeti szolgáltatás A Heves megyében műkö­dő ÁFÉSZ-ek elnökeinek részvételével ülést tartottak a MÉSZÖV egri székházá­ban. Az ülés napirendjén a szövetkezeti kereskedelmi és ipari szolgáltatás továbbfej­lesztésének lehetőségeiről, valamint a Textilnagykeres- kedelmi Vállalat és a Heves megyei Fogyasztási- és Ér­tékesítő Szövetkezetek kap­csolatának továbbfejlesztésé; ről volt szó. Ez utóbbi napi­KÜßTf ANDRAS XXIX. A leghátsó, sovány, gön­dör hajú iegény, felnyúlt és segített egy íiatalásszony- nak, aki kétéves forma fiú­gyerekkel a karján bújt elő a nyílásból. — Húzódjanak az árnyék­ba — fordult utasaihoz a helikopter vezetője —, és várjanak. Pár perc múlva itt lesz a terepjáró, felrako­dunk és bevisszük önöket csomagjaikkal együtt a te­lepre. Segített nekik, hogy hol­mijukat a tisztást szegélye­ző ricinusbokrok tövébe ci­peljék, megsimogatta a gye­rek fejét, végignézett a tár­saságon és már indult volna vissza a gépéhez, amikor hirtelen megtorpant. — Hol a negyedik senhor? — kérdezte. — Az az ala­csony, köpcös estrageiro, az­zal a rondasárga bőrönddel? Nem tudta senki, mind­nyájan a maguk dolgával voltak elfoglalva. A pilóta vállat vont. — Ügy látszik, türelmet­len volt. De baja nem es­het. Akár a kocsiúton ment, akár valamelyik csapáson, mind a városba vezet, nem tévedhet el. Legfeljebb lesz némi izomláza. Viszont gyö­nyörködhet a természet szépségeiben. Ez telitalálat volt. A re­nitens jövevény, vállán a rondasárga bőrönddel, való­ban élvezte a tájat, vidáman fütyörészve ballagott a kes­keny, lejtős, kanyargós ös­vényen, tekintete hol néhány visítozó majmon akadt meg, hol valami pompázatos tol­lú madáron, színes lepkén, virágcsodán, de még a va­don növő sisálkender né- nány szép bokra sem kerülte el a figyelmét. Később tű­nődve állt meg egy különös alakú, odvas tungafa előtt. Ismerte ezt a fát. — Hm, akkor ez a Halott-ösvény. Igen, igen .. Itt bicikliztek a lányok, amikor a profesz- szor megpillantotta őket a carnaubapálma tetejéről... Folytatta útját, vizsgáz­tatta emlékezőtehetségét. — Most még ez a kanyar bal­ra, aztán vagy húsz méte­res egyenes szakasz és ott vagyok a Fő téren. — Túl­jutott a kanyaron, de egye­nes szakasz már nem kö­vetkezett. Az ösvény várat­lanul véget ért. Nem a láto­gató memóriája mondott csődöt, a régi Fő tér tágult ki. Köröskörül a selva " há- rább húzódott, a hajnali kis tisztás legalább ötszörösére nőtt. Középen ott áll a Flo- resta, a Nagyáruház, az ima­ház, a különleges megbízott hivatali épülete; viszont mö­göttük, körülöttük még vagy harminc-negyven új ház lát­szik. Többnyire fából épült, ki. Köröskörül a selva hát­kos, takaros casebrék, de akad néhány hullámbádog- tetős középület ie. És nem össze-vissza állnak, hanem elhelyezésüket valami távla­ti terv szabta meg, világosan bontakoznak ki a leendő kis utcák körvonalai. És egy új taberna is kinőtt a földből, sőt egy terméskőből emelt egészségház is. Rádiózene szűrődik ki a tabernából, gi­gászi ernyője árnyékában egy utcai gyümölcsárus szundikál a papiak mellett, gyerekek kergetőznek az imaház körül Ez már nem a régi Cidu­ro volt. A jövevény átvágott a Fő téren, dobogó szívvel lépett be a Dias-féle szatócsboltba. Rengeteg áru a polcokon, két csinos nő mustrálja a holmikat, a pult mögött lenyalt hajú, mosolygós fia-: talember. — O senhor chefe? <— ér­deklődik a helikopteren ér­kezett férfi. — Beszélhetek a főnök úrral? — Állok rendelkezésére —' mondja a lenyalt hajú. — Én vagyok a főnök. A másik zavartan motyog valamit és kifordul az ajtón. Irány a Floreata. Félretolja a háncsfüggönyt, belép. Úr­isten, mi tett az ivóból? Az elején presszó, beljebb sza­bályos étterem, a söntés he­lyén bárszerű valami. A kétszárnyú lengőajtó meg­maradt, de mögüle nem Ma­dame Duval termetes alak­ja tűnik elő, hanem egy másik lenyalt hátú, mosoly­gós fiatalember. Szakasztott olyan, mint az előbbi tulaj. Mi az, ezeket gyárban ké­szítik egyformára? — Igen, uram — mondja a vendég kérdésére a le- nyalt hajú —, van ‘szabad szobánk. Az új részlegen. Szí­veskedjék beírni adatait a vendégkönyvbe... A bőrön­döt majd felvitetem. — És ... és hogyan jutha­tok el a cooperatívába? — Kérem, igénybe veheti a szállónk kerékpárját. Ha beletapos a pedálba, három perc alatt odaér. Szívesked­jék velem jönni, a terasz­ról megmutatom az utat. A vendég megrázza a fe­jét. — Köszönöm, megtalálom. Némileg ismerős vagyok er- reiaié. (Folytatjuk) renddel kapcsolatban külö-> nejképpen hangsúlyozták a szövetkezeti kereskedelmi egységek a jobb áruellá­tásának szükségességét A gyűlésen felszólalt Havel- lant Ferenc, a MÉSZÖV el­nöke is, aki hangsúlyozta, hogy a negyedik ötéves terv előkészítésében igen fontos hangsúlyt kell kapnia a szol­gáltatásnak, a fogyasztási szövetkezetekben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents