Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-18 / 141. szám
i Mátraíüredtől Galyatetőig Előbb a 24-ss útról érdeklődtünk Iváuyi Oszkártól, a KÉV gyöngyösi építésvezetőségének főnökétől. Az eredeti terv szerint ennek a Mátrát átszelő útnak már május végéig el kellett volna készülnie. A munkák azonban még most is folynak, sőt: a személyes tapasztalatok szerint azok befejezése nem is várható a közeli jövőben Kénytelenek voltak a kedvezőtlen időjárás miatt határidő-módosítást kérni. Augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére akarják átadni a teljesen komplett utat. Amit az elmúlt évre vállaltak, azt teljesítették. Az új nyomvonalat kiépítették a télre. Két helyen, néhány százméteres szakaszon nagyon komoly nehézséggel találták Szemközt magukat. Ahogy mondja Iványi Oszkár, a centiméterekért folyt a harc. Hiába vettek mintát a tervek elkészítése előtt, hogy milyen a talaj a valóságban, az csak a munkák során derült ki teljesen. A görgeteges összetétel próbára tette a gépeket és az embert egyaránt. A Sástó környékén például három napra kellett összevonni minden komoly gépet, hogy az átvágást elkészíthessék. Túlóráztak az emberek, mert szükség volt rá. De a hét végi pihenőkkel ;em tarkarékoskodtak. Az árvíz miatt a gépek egy részét át kellett irányítani a munkahelyekről, ami szintén gondot okozott. Most már optimista az építésvezető, mert azt mondja, minden feltétel biztosított ahhoz, hogy augusztus 20-ra készen legyenek. — Milyen költségvetési előirányzattal végezték a rekonstrukciót? — Mintegy nyolcvanmilliót irányoztak elő a munkákra. Ezt az összeget tartjuk is. Az eddig végzett munkák alapján mondhatjuk, hogy az eredeti összeget nem fogjuk túllépni. Érdeklődtem affelől is, mi lesz azzal a szakasszal, ami Gyöngyös északi szélén az eltelt néhány hónapban tönkrement. Ennek a felújítása rövid idő múlva megtörténik. Körülbelül háromszáz méteres szakaszról van szó, a Mérges-patak hídja környékén. Itt még novemberben csinálták meg az útburkolást, ami a rossz időjárási körülmények miatt akkor sem sikerült. A párád—galyatetői útelágazás az 1-es egri építésvezetőség területe. Most már teljes erővel végzik ezt a munkát, ami körülbelül egy hónap múlva készen is lesz. Mielőtt elkezdték a 24-es út felújítását, szó volt arról, hogy egy kalap alatt meg' kellene csinálni a Mátraházát Kékestetővel összekötő utat is, ami nagyon keskeny, korszerűtlen, nem tud már megfelelni a megnőtt forgalomnak. Ha már ott vannak az útépítők, ésszerűnek látszik ezt az utat is megcsinálni. Sajnos, nem történt meg. Telepítettek egy nagy teljesítményű keverőtelepet a sástói kőbányához, hogy 24-es út felújítását szolgálja. A bánya sem bírja ezt a telepet, de a következő időszak feladatai sem teszik szükségessé a fenntartását. Egy ki sebb teljesítményű telep is megfelelne a jövőben. De ennek a C—25-ös telepnek az áthelyezése is tetemes összeget igényel. Nem kímélte a tél gályái utat sem. Nem tett benne nagy kárt, de a burkolatot itt-ott megrongálta. Nem lenne nagy munka a kijavítása, de egyelőre nem csinálja meg senki. Pedig most kellene, amíg a forgalom jobban tönkre nem teszi. Ha már itt tartunk: a Mátrát átszelő pásztói útnak a megyéhez tartozó része Mátraszentimre után olyan, mintha hullámlemezből rakták volna ki. Nem volna szabad így hagyni. Mert nemcsak korszerűsíteni kell az utakat, nemcsak új utakat kell építeni, hanem a már meglevők karbantartására is éppen ilyen gondot kell fordítani. Az,útkarbantartás gazdasági kihatását magyarázgatni gyerekes dolog volna. Mégis — mintha ez lebecsült feladat lenne. Ezen talán változtatni kell. Végül: nagyon várjuk az időt, amikor a kész 24-es úton végre végigmehetünk. (g. mól-) A, szakma veteránja Négy évtized a bánya mélyén Egercsehiben. a bányaizemmel szemközti dombol- ialon, lucfenyőkkel ölelkező villasor nyújtózik. Az első ípület Antal János bánya- nester otthona. Benn, a ké- íyelmesen berendezett nagy- izobában, modern bútorok, szőnyegek, faliképek. Itt beszélgetünk régi idők emlőseiről és eseményeiről. _ Antal János ötvenöt éves. Alacsony, boltozatos mell- sasú ember. Haját deresre 'estették az eltelt munkás- ívek nehéz percei. Élete érelméről, a munkáról beszél. Gyermekkorát szülőfalu jaján, a Borsod megyei Cseriéig községben töltötte. Már nint kisgyermek, legszívesebben „bányászosdit” játszott. Fából faragott kiscsil- éket mozgatott a homokban. .Vem buzdította, nem ösztönözte senki, de már akkor elhatározta, hogy bányász esz. a bányász szakmát vá- asztja élethivatásul. Édesapját korán elvesztette. Nehéz rolt a megélhetés, a családnak minden fillérre szüksége volt. Dolgoznia kellett, így került mar 14 éves kocában a farkaslyuki bányába, csillésnek. A csapatban 5 volt a legfiatalabb. Naigyon érdekelte a bányászat minden csínja-bínja. Ezt mesterei is észrevették, és L943-ban aknászképző szakiskolába küldték Ózdra. A második világháború azonban mindent megakadályozott, a tanulást, a jobb életért való küzdelmet. 1944-ben kikerült a frontra, később hadifogoly lett. A fogságban is dolgozott mint vájár, valahol a Donyec- medencében. Csak jóval a háború befejezése után, 1948- ban került haza. Ekkor újból kellett kezdenie az életet. Bányaipari technikumba javasolták. Özdra került, a régi iskolába, ahol korábban elkezdte tanulmányait Hosszas tanulás, kitartó munka után megkapta a bányaipari technikusi oklevelet. Mint szakképzett aknász, 1951-ben ke- iült Egereseimbe. A bányát ILagyon elhanyagolták. Rendkívül sok volt a probléma, mind az embereivel, mind a gépekkel. Emiatt a termelés is döcögött. Kemény, megfeszített küzdelmet folytatott az új műszaki gárda megszervezéséért. 1958-ban kinevezték bányamesternek, 1100 ember került irányítása alá. Ekkor kezdődött el a nagyobb arányú termelés, a bánya műszaki felújításával és a fokozott gépesítéssel. A régi kötélszállításról áttértek a villamosításra. Ezekben az években is sokat tanult, de sokakat is tanított: vájár és lőmesteri tanfolyamot vezetett. Nem volt könnyű az embereket megnyernie, az egész korábbi szemléletet átformálnia. Megértetni azt, hogy korszerű eszközökre, gépekre van szükség, hogy csak ezekkel lehet nagyobb sikereket, eredményeket elérni, lényegesen megkönnyítve a bányászok nehéz fizikai munkáját. Mint mondotta, egész életének, munkásságának legnagyobb sikerét az adta, amikor a dolgozók megértették és elfogadták tanácsait, elképzeléseit. Amikor látta: az emberek arcán ott van a biztonságérzet, ha lemennek a tárnákba. Egy egész sor kitüntetést mutat. Piros borítású dobozokban állnak az elismerő jelvények és oklevelek. Mindegyikhez valamilyen élménye fűződik. A Kiválóújító-jelvényt mint többszörös újító kapta meg, újításai közül kettőt bevezettek és ma is alkalmaznak Csehiben. Kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, egyszer pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát A szakma négyszeres kiváló dolgozója. Megkapta a Bányászati Szolgálatért Érdemérem arany, ezüst és bronz fokozatát, valamint a szocialista brigádok arany-, ezüst- és bronzkoszorús jelvényeit is. Több mint negyvenévi munka után a közelmúltban ment nyugdíjba. Egész élete, minden vágya és álma ösz- szefonódott a bányák életével. Ismeri a tárnák minden szögletét. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy mi a legszebb a bányász szakmában, akkor azt válaszolta, hogy a küzdelem az újért. Öt mindig ez ösztönözte. Mentusz Károly A perui linages magyarországi szeizmográfjai Az Országos Földrengés- vizsgáló Intézetben évente 1500 földrengést rögzítenek szalagra az öt állomáson: Budapesten, Piszkéstetön, Sopronban, Jósvafőn, Kecskeméten. Szalagra rögzítették a perui földrengést is. A perui rezgéssorozat magyar idő szerint május 31-én 21.36 órakor kezdődött és 2,5 órán át tartott. A szalagokat Budapesten összegyűjtik, majd a világ nagy centrumaiba küldik további tanulmányozásra. (MTI foto — Kunkovács László felvétele) Közgazdaság és fogalom A fogalmak tisztázása sohasem árt, még akkor sem, ha egy tisztázandó fogalom úgy hirdeti önmagát. mint amelynek nincs is szüksége már semmiféle tisztázásra. Ilyen fogalom például a köz- gazdasági élet. Annyira nyilvánvaló, hogy szinte naivitásnak tűnhet külön is foglalkozni e fogalom magyarázásával. A valóság azonban, mint annyiszor, most is fintort vág a megcsökösödött elképzeléseknek. Tudniillik: szükség van e fogalom tisztázására. Éppen közgazdasági értelemben! Több ízben, beszélgetéseken, tanácskozásokon, melyeken e kategória elhangzik, ha a közgazdasági életről, általában a közgazdaság fogalmáról szó esik, vita alakul ki, az esetek szinte túlnyomó többségében e fogalom alatt a népgazdaság elsősorban ipari tevékenységét, az ipar belső struktúrájával, termelésével, termelékenységével, gazdálkodásának módszereivel kapcsolatos feladatokat értik. Mintha a közgazdasági tevékenység, a közgazdaság funkciója leszűkülne a népgazdaság e kétségkívül legalapvetőbb szektorának tevékenységére, csak. Hovatovább a közgondolkodásban is a közgazdaság kategóriája, fogalma szimp- liíikálódik, egyet jelent valamely üzem. vagy iparág gazdálkodásának gyakorlati és tudományos módszereivel. Nyilvánvaló, hogy az agrár-közgazdaságtudomány nem egyszerűen csak „másik ága” a közgazdaságnak, a közgazdasági tevékenységnek, hanem a gazdasági mechanizmus jelenlegi és távlati fejlődésében organikus egységet alkot az „ipari”\ közgazdasággal. De az exporttal is! A kereskedelemmel is! A pénzügyi gazdálkodással is! A közgazdasági élet eme „iparcentrikus” leszűkítése látszólag csali fogalmi kérdés. Valójában — különösen, ha a közvélemény ez irányú neveléséről van szó — szerii- léleti probléma is. Ügy' tűh- het, hogy mindaz, ami . az iparon kívül esik, már nen; érdemli meg a közgazdasági tevékenység fogalmát, nem igényel tudományos elemzést, nem szükséges, mondjuk a mezőgazdaság köz- gazdasági tevékenységét ,Ösz - szefüggéseiben vizsgálni, mondjuk az export, vág) akár az ipar ez irányú tevékenységéve.. Amikor arra törekszünk — és ennek a törekvésnek igen örvendetes sikerei is vannak már —. hogy az egész magyar közvéleményben egy populáris, de ugyanakkor tudományos közgazdasági szemléletet alakítsunk ki, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy valóban nem -a fogalom egyszerű tisztázásáról van szó, hanem a közvélemény formálásáról, a közgazdaság széles alapú, reális értelmezéséről. (gyitrkó) : Ha most megkérdezné tő- lem valaki, mi bajom van, aligha tudnék értelmes és érdemi választ adni. — Fáj az élet — sóhajtanám, mert az fáj bennem, az élet fáj, de hát. — Gipszes ez a páti —• jegyeznék meg erre joggal. Mert mi az, hogy fáj az élet. A fog szokott fájni. A fej, meg a tyúkszem. Az igen. Háborúban a levágott láb helye. A pofon helye békében. Ezek mind fájhatnák és még annyi minden fájhat az emberben és az embernek, de hogy az élet fájjon... Vgjjan, kérem. Spleenes öreg lányoknak, kutyaidomár agglegényeknek, önmagáktól is csömört kapott skizofréneknek és dilinyós szerelmeseknek szokott csak az élet fájni. Meg nekem. Most, pedig becsületszavamra, spleenem nincs, jószerint nem is tudom, hogy mi az, esküszöm, hogy öreglány sem vagyok, a kutyákat sajnálom saját jellemükből kiforgatva idomítani, de ez amúgy sem érvényes, hiszen nem vagyok agglegény. Ha papírjaimnak hinni lehet, skizofréniám mértéke nem haladja túl ”* • '* a szakmámban megszokott szintet, sőt tálán néhány rögeszményi vonással alatta is marad az átlagnak. Marad tehát a dilinyós szerelmes? Teljesen nevetséges. Korom, amely szerintem a legszebb férfikor, már nem az, amikor minden szoknyába szerelmes lesz az ember, de már az a kor, amikor még minden szoknyát nemcsak megkívánni tud az ember, de kifejezni is képes iránta a férfi örök és leghitelesebbnek elfogadott tiszteletét is. Pedig fáj az élet. Reménytelen és sivár most. mint egy ménkű hosszú kórterem, ahol még betegnek is csak én vagyok egyedül; olyan, mint aszályban zörgő, nyáron sárgult erdő; olyan, mint egy unalmas ebéd meg unálnui- sabb társaságban, egy piszkos november délutánján. Szóval, ilyen, s ezért fáj az élet. Már voltam egyszer így, akkor meg inkább költőcske korban csak, s meg is kérdeztem a szomszédasszonyt először, akinek öt gyereke volt és egy részeges férje, lwgy fáj-e neki az élet: — Az nem, lelkem, az nem. De a derekamban a kösz- vény, s a vállamon a biká- csök helye, az nagyon fáj —, mondta és sziszegve hajlott vissza a mosóteknő fölé. — Fáj-e magának az élet, Koroknál bácsi? — ezt egy másik ismerősömtől kérdeztem annak idején, aki valami gyárban dolgozott, amíg dolgozott, de azokban a hetekben, de lehet, hogy már években mint közönséges tróger kereste meg a kenyeret és a hagymát: — Az élet sz... — jelentette ki, s hozzátette, hogy mint ilyen nem fájhat, mert ki háUott még olyat, hogy az imént említett dolog, ha már ■megszabadult tőle az ember, fájhatna is bárkinek. — De ez a nyomorult karom — szorongatta jobbal a bal alsó kart —, az bizony fáj. Hogy az ég rogyjon rá az ilyen életre. Hát ígyt Aztán arra is emlékszem, hogy kilépve a költőcske korból, elkezdett nem fájni az élet. S így tartott ez hosszú éveken keresztül. Nem fújt az élet, amikor csikart a gyomrom az éhségtől, nem fájt, amikor kipucoltam n cipőm, hogy ezzel alkalmassá tegyem ünnepi célokra is. Nem fájt az élet, amikor olyanok rúgtak belem, akii: vad gyanakvással csak továbbadták az egykori jogtalanul kapott rúgásokat, s akkor se fájt az élet, amikor olyanok rúgták belém, akiknek nemhogy a rúgáshoz, de még d jó levegőhöz sem lett volna joguk. A rúgás fájt, nem mondom, de az élet soha. Nem fájt az élet, amikor rendre éjszakáztam és rendre nem növel, sajnos, amikor úgy rágtam át magam lúinyveken, adatokon, bizottságokon, indexeken, káderlapokon, mint gróf Monte Cris- to úr, még mint Edmond Dantes. Es most fáj az élet. Ki érti ezt? - ■ S ki érti azt, hogy voltaképpen nem is fáj az élét. hogy voltaképpen csak viccesen jutott eszembe mindezeknek alapján az, hogy fáj az élet, s ahogy mindezt leírtam, jutott eszembe, hogy valójában — fáj az élet. Mindaz, ami elmúlt az életből. Az, hogy elmúlt. Uramég, már siratom a múltam? Mint hervadt tyúk. aki bebeszéli magának, hogy nem a csúnyasága, csak visz- szautasító magatartása miatt maradt meg beporzatlanul, meddő virágnak? A legszebb férfikoromban lám idepisz- szeg a holnapi öregség: jövök, fickó, jövök, csak gyújts még, hogy minél több legyen majd amiért fájni fog néked az élet. Az, ami elmúlt! Gyurkó Géza ' 1-1—hsflK l- 1970. június 18., csütörtök
