Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

Ä dal közelebb hozza a szíveket Jurij Iljuhin csuvas zene­tudós házi könyvtárának egyik féltve őrzött példánya a Magyar Tudományos Aka­démia gondozásában Buda­pesten kiadott Legszebb ma­gyar népdalok című kötet. Megtalálható könyvtárában Kodály Zoltán Magyar nép­zene és Szabolcsy Bence A magyar zene története című műve is. Magyar dalokat tartalmazó jelentős hangle­mezgyűjtemény birtokosa a zenetudós. — Mindez magyar bará­tom, Vikár László ajándéka, akivel a csuvas népzenei kö­zös kutatásaink idején is­merkedtem meg és kötöt­tem barátságot — mondja Jurij Iljuhin. Vikár László, a Magyar Tudományos Akadémia mel­lett működő Népzenei Inté­zet tudományos titkára, az utóbbi öt év alatt három­szor járt Csuvasföldön, hogy a helyszínen ismerkedjék a nép ajkáp élő csuvas népze­nei alkotásokkal. Csuvas- föld 20 járásának különbö­ző településein a zenetudós 600 népdalt vett magneto­fonszalagra. Ezen anyag rendszerezésének és tanul­mányozásának eredménye-, ként a tudós több tanul­mányt jelentetett meg e té­makörből, előadásokat tar­tott a Magyar Tudományos Akadémián, nemzetközi nép­zenei konferenciákon Fran­ciaországban, Finnországban, Ghánában. Számos csuvas dalban a magyar népdallal rokon vonásokat fedeztek fel. Jól ismerte a csuvas nép­dalkincset a nagy magyar zeneköltő, Kodály Zoltán is, aki Sztyepán Makszimov A Felső-Volga vidéki csuvasok dalai és „Gavrila Fjodorov 146 dala”, valamint R. Lach Csuvas dalok c. gyűjtemé­nyei alapján nyert betekin­tést a csuvas népzenébe. Az említett gyűjteményeket Bécsben adták ki. A nagy zeneszerző két alkalommal is (1940, 1957) megjelente­tett Budapesten egy-egy csu­vas népdalgyűjteményt, amelyek 140 népdalt tartal­maztak. Azt tartotta ugyan­is, hogy a csuvas népdal megismerése hozzásegíti a magyarokat saját népdalkin­csük történetének jobb meg­értéséhez. Századunk elején dr. Mé­száros J. Oroszországba uta­zott, hogy tanulmányozza a csuvas nép nyelvét és éle­tét. Másfél éves itt-tartózko- dása alatt bejárta a Szvijá- ga folyó menti településeket, a esebokszári, valamint a koszmogyemjánszki járás számos faluját. Sok falu öregjei máig emlékeznek a fáradhatatlan kutatóra. 1912- ben Budapesten egy 600 csu­vas népdalt tartalmazó gyűj­teményt jelentetett meg Á csuvas folklór címen. Mé­száros J. kutatóval szem­ben, akit a déli csuvasok dalkincse ragadott meg, nap­jaink folklóristájának, Vikár Lászlónak érdeklődését a Volga felső folyása menti csuvasok zenei folklórja, a neves népdalénekes, Gavrila Fjodorov művészete keltette fel. Vikár László ezt írja: „Nagy sajnálatomra szemé­lyesen nem ismertem Gav­rila Fjodorovot, a nagy nép­dalénekest, aki több mint 750 népdalt ismert. Szeren­csére dalait feljegyezték. Dalgyűjteményépek futóla­gos áttekintése is elég ah­hoz, hogy felismerjük benne a magyarral rokon dallamo­kat Sok népdala annyira hasonlít a magyar népda­lokra, hogy akár Budapesten is énekelhetnék őket, akár­csak Csebokszáriban. Itt említjük meg, hogy Csebokszáriban nemrég ad­ták ki Gavrilla Fjodorov új, 620 dalt tartalmazó népdal­gyűjteményét. Magyarország és szovjet Csuvasföld között évről évre erősödnek a kulturális kap­csolatok. A közelmúltban Csuvasföldön vendégszere­pelt több magyar művész- kollektíva, a magyar művé­szeti élet néhány egyénisé­ge. Kétszer lépett fel a bu­dapesti közönség előtt Vik­tor Gálkin vadászkürt-mű- vész, nemzetközi versenydí­jas. Magyarországon vendé­geskedett nemrég Filipp Lu­kin állami díjas, a Csuvas- földi Zeneszerzők Szövetsé­gének elnöke. A Csuvas Ál­lami Ének- és Táncegyüttes, de a műkedvelő együttesek repertoárjában is rangos he­lyet kap a magyar dal és muzsika. A Csuvas Rádió és Televízió zenei műsorában is gyakran hangzanak ma­gyar melódiák. Pjotr Szimkin az APN tudósítója A jövő,oktatási év gondjai| Ä Mátraaljl Szénbányák területi szakszervezeti bi­zottságának rendezésében az üzemi propagandisták rész­vételével összegezték az 1969 —70-es szakszervezeti politi­kai oktatási év tanulsága­it. — 1700 dolgozónk vett részt az oktatásban. Dicsek­vés nélkül, értékelhetjük te­hát jónak az oktatási évet, annak ellenére, hogy egyes üzemeknél akadtak problé­mák ... — mondotta Német József, a területi szb titká­ra. Az említett problémákról, amelyekről egyébként a pro­pagandisták is beszéltek, ej­tenénk néhány szót. Felvető­dött, hogy a központilag ki­adott tematika már nem minden esetben köti le a hallgatók figyelmét. Ma már tovább terjed az emberek ér­deklődése és konzultáció ke­retében bonyolult kül- és belpolitikát érintő kérdése­ket tesznek fel.- És helyes, hogy ezekre megválaszol az előadó. Ám az ilyen egész­séges jelenség figyelmeztet is egyben; időnként a szak- szervezeti politikai oktatás keretében egy-két órát fel­tétlenül a kül- és belpoliti­kai kérdések tisztázására kell szentelni. A múlt oktatási évben előadás hangzott el az üze­mi demokráciáról és ez foly­tatódni fog a jövő évben is. A dolgozók tehát ismerik az üzemi demokrácia lényegét! De tisztán látnak-e ebben a kérdésben a gazdasági veze­tők? A hozzászólások sze­rint nem, mert bizony szám­talan esetben megsértették életünk e nagy fontosságú vívmányát. — Növekszik üzemünknél azoknak a száma, akik nem rendelkeznek az általános is­kola nyolc osztályával — mondogatták aggódva a vi- sontai propagandisták. Helyes, hogy felszínre ke­Passuth László 70 éves Passuth László írói esszéíró és műfordító július 15-én ünnepelte 70. születésnap­ját. írói munkássága alatt 23 könyve jelent meg, al­kotásait tíz idegen nyelven is kiadták. Az „Esőisten siratja Mexikót” című könyve nyolc nyelven je­lent meg. Jelenleg két könyvet ír, őszre meghí­vást kapott Mexikóba. (MTI foto — Keleti Éva felvétele) rült a kérdés, hiszen az ál­lami oktatás gazdája is a szakszervezet. Nos, az aggo­dalomra azonnal javaslat is született: létesítenek üzemi iskolát a régi XII-es aknai példa alapján, ahol kihelye­zett tagozat működött. Könnyítene a szervezésben, hogy azok az emberek, akik néhány évvel ezelőtt a XII- es aknai iskolánál bábáskod­tak, jelenleg Visontán dol­goznak. Sok fiatal és közép­korú dolgozó problémája ol­dódna meg, akik most a nyolc osztály hiányában nem tudnak szakmunkás-bizonyít­ványt szerezni. De hasznát látná a bányaüzem is. Hogyan tovább az 1970— 71-es politikai évben? Erre is választ adtak a hozzászó­lások. És ha az értekezlet aktivitása az oktatási gya­korlatban is megvalósul, biztosan siker koronázza a következő oktatási idényt. Laczik János XXVII. Ä mondatot már nem fe­jezhette be, odalent Müller, Ernest és Camacho szétütöt­tek maguk körül és mielőtt a mineirók és a Cartagena volt utasai magukhoz térhet­tek volna meglepetésükből, kitörtek az ivóból. Eberhardt is rohant volna utánuk, de egy harisnyás láb, amelyre gazdájának még mindig nem sikerült felhúznia a magas szárú, zippzáras cipőt, az utolsó pillanatban kinyúlt, el­gáncsolta. —Mire várunk?1. — böm­bölt ekkor nagyot Krimosz és öklével a tetőtartó geren­dára csapott. — Utánuk! — Utánuk!... Gyerünk, kapjuk el őket!... Vámos a seguir !... — hangzott fel mindenütt az ivóban, s a nép nagyja kitódult a háncsfüg­gönyön. Barilla kapitány, Hi- menez, sőt még Campomanes úr is a bosszúszomjas mine- irákkal tartott. A teraszon aztán átestek az ott eszmél- kedő sebesülteken, jó időbe tellett, amíg ki-ki megtalálta a fegyverét, néhányan fák­lyáért rohantak át a Nagy­áruházba... A szálló sze­mélyzete, egy-két korosabb aranyásó, a cartagenások többsége, a padre a Florestá- ban maradt. És persze — a különleges megbízott is. Aző \ l®??,. június 18., csütörtök békés természetének sem fe­lel meg egy ilyen őserdei haj­sza, sötétben, amikor az eső is zuhog, no meg az üldö­zötteknél is akadhat fegy­ver. Inkább hivatali köteles­ségének art a részét látta el dicséretes buzgalommal, amely a nagyteremben várt rá. A mennyezetről leszedett pányvákkal gusztusosán ösz­ga elé révedve, és mozgatta a száját. — Azért imádkozik, hogy sikerüljön elfogni a pa- tifékat? — Ellenkezőleg — fordult feléje a oémaember. — Azt kívánom, hogy most sikerül­jön elmenekülni ők. Ha Kri- moszék kezébe kerülnek, a népítéletet most már semmi­lyen erő sem gátolhatja meg szekötözte Gonzalest és Eber­hardtot, becipelte őket egy kamrába, rájuk zárta az aj­tót. Aztán a jól végzett munka tudatával, elégedet­ten foglalt helyet a középső nagyasztal mellett: — Imádkozik, atyám? — kérdezte senbor Plombáitól, aki az asztal túlsó végén állt, összekulcsolt kezekkel, ma­és ebből a mieinknek utóbb bajuk lenne. Aztán meg Müller, Ernest és Camacho mindenre elszánt gazembe­rek és mivel teljesen leleple­ződtek, úgy fognak harcolni, mint a sarokba szorított pat­kányok. Jó volna, ha ezt el­kerülhetnénk. Elég volt a vérengzésből. — Ez az én elvem is — bólintott Carbo —, de ha ki­törnek, abból még nagyo’lb bajok származhatnak a kö­zeljövőben. Senhor Plombái legyintett és a sarokba mutatott, ahol az öreg guapi indián sorban itta ki a pálinikát az ottha­gyott bögréikből. — Nézzen oda, az egész Amazonas államban nincs jobb nyomkövető Xingu apó­nál. Ha csak nem nő szár­nyuk, nem menekülhetnek előle. Még álékor sem, ha csak holnap, vagy holnap­után indul a keresésükre. És az őserdő, az éhezés, az eső úgy kiszívja az erejüket, lelkileg olyannyira összetöri őket, hogy a harmadik, ne­gyedik napon ellenállás nél­kül adják meg magukat. Ezért fohászkodtam, hogy most ne találják meg őket a pnineirók. A „most”-on van a hangsúly. Ügy látszik, illetékes he­lyen jól értették meg a hang­súlyt, mert ahogy telt-múlt az idő, dolguk végezetlen szál­lingóztak vissza az üldözők. Egyre többen. És már ott ült egy asztal mellett a három mulatt ökölvívó is és a két Rorelli is. Bobóélcat főleg az élénkítette fel, hogy Anna asszony — a rendkívüli hely­zetre való tekintettel — egy- egy pohárka rum elfogyasz­tását is engedélyezte. Ismét megtelt a nagyterem zsibongó, vitatkozó, izgatott férfiakkal, Plombái atya las­san felment a karzatra, szem- befordult a közönséggel, és összeütötte a tenyerét. Ez az egy gyengéje' megvolt ennek, a felettébb rokonszenves cér­naembernek. Ha tömeget lá­tott, beszédet mondott. (Folytatjuk) Teenagerek az egri éjszakába! Akik pofozkodnak Kevés a táncdal, sok a nóta Drágán lehet jól szórakozni Kóborlás a városban Szombat este van, a hétvé­gi pihenés, kikapcsolódás, szórakozás ideje. Sétálásra csábítóan kellemes az idő. Hazánk egyik legnagyobb idegenforgalmú városának, Egernek utcáin valósággal hömpölyög a tömeg. Nem siet senki, az emberek mél­tóságteljesen lépdelnek. Fél­hangos tereferéikben a hét­köznap érdekes, vagy éppen kellemetlen epizódjai eleve­nednek meg. Mi ezúttal a fiatalok nyo­mába szegődtünk. Arra va­gyunk kíváncsiak, hová igyekeznek a tizenévesek, milyen program várja őket. A minaret szomszédságá­ban farmemadrágos fiúk baktatnak. — Jó kis buli kellene, ér­titek ... — szólal meg a sző­ke srác, akinek vállára om­lik a haja. — Majd mindjárt rád döntjük ezt a kilátót! — kapja a választ. — Tudjátok, hogy nem is rossz gondolat? — csillant fel szeme a sárga pulcsis fiúnak. — Legalább akkor azonnal hozáfognának a to­rony helyreállításához és ha­marabb megnyílna a látoga­tók előtt... Táskarádiót kapóséinak be. Valamelyik hullámhosszon Fenyvesi Gabi énekel: „Szer­kesztő úr, írja meg, hogy sze­relmes vagyok; Ennél na­gyobb újságot én úgysem mondhatók.. — No, azért tán tudnék jobb témát adni a firkász úr­nak — húzza ki magát a ba­juszos. — Keressen Egerben olyan helyet, ahol klassz ze­ne van és nem kell sok do­hány a szórakozáshoz... Az Ibolya presszó előtt lá­nyokból és fiúkból álló cso­port vitatkozik. Téma: astré- berség. Valamennyien iskolá­sok. Gimnazisták. A hangza­varból arra következtetünk, valakinek vallania kell, miért kapott jelest matekbői. Ködö­sítő a válasz, amelynek ered­ménye egy csattanós pofon. Aztán lökdösik, cibálják egy­mást a tanuló úrfiak, végül a sziszegő lányok néhány pu­szi segítségével rendet te­remtenek. — Na, ne tartson itt er­kölcsi prédikációt, kanonok elvtárs! — utasítanak vissza cinikus módon, mert meg­jegyzem, hogy nem szép do­log, amit csinálnak. — Nem találnak jobb szó­rakozási lehetőséget a vá­rosban ? — Amint látjuk, maga sem ... — reagálnak nyerse Majd továbbmennek. Feszül a miniszoknya, törpetűsarok meg kopog. Cs nos lányok sétálnak a Sz- chenyi utcán. Észre kell vei ni őket, már csak a hódi parfőmillat miatt is. — Figyeljen ide — ford hozzám Zita, keresztnevén többet ugyanis nem hajlant elárulni —, az a baj i' Egerben, hogy túlságosan s< szórakozóhelyen cigányzen; kar van. Tudom, kell ez ; idősebbeknek, meg a külfc dieknek, de mi nem érezzi jól magunkat ott, ahol esté) ként ötször is útnak indul darumadár. Az elitebb prés szókban, cukrászdákban ö órai táncokat kellene létes teni. Ha zenekart nem tut nak szerződtetni, szereljen* be egy hangszóróval ellátc lemezjátszót, vegyenek sok lemezt és valaki kezelje készüléket. Magnóval ugya: ezt meg lehet oldani. Hi. nyoljuk egyébként, hogy művelődési házban nincs hétvégi napokon rendszer tánc. Aztán gyakrabban rei dezhetnénék a városi KIS! klubok bálokat is. ' Telekessy utca. Fogócsk játszik a fa körül egy fiat pár: menyasszony és vől gény. — Hát ehhez az időtölté hez nem kell pénz — mond Rácz Laci, aki a 4-es AKC gépkocsivezetője. — Mo spórolnunk kell, bevonul előtt vagyok. Az az igazsá nagyon drágán lehet ebb< a városban jól szórakozni, kulturáltabb környezet s< pénzbe kerül. Ha jói aka juk magunkat érezni, estéi ként 150—200 forintot is lehet költeni. Hangulatvilágítás a Tave na pincebárjában, ahová fi: talokat kísérünk el. Kiss Fe triója játszik. Fejfájdítóc hangos a zene. Sokan tánca nak. Ahányan, annyifélé; Nagy itt a zsúfoltság. Mij Ica, a felszolgálónő is neh: zen tud mozogni. Ügy v lem. a sarokasztalokhoz ne is kell eljutnia. Az ott ü| fiatal párok egymással vai nak elfoglalva. A velünk jött lányok fiúk visszafordulnak. — És most hová menne! — kérdem tőlük. — Ki tudja ... Kóborlur a városban. Ez aránylag c csó program. Tovább járom a megy székhely utcáit. A ^fiatalok része ugyanezt teszi. Vajc miért ? ... Veiket Árpáé)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents