Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

f Napi küfpottfflcai kommentárunk Az angol választások előestéién Az angol országos választá­sokat megelőző utolsó órákban változatlan maradt a tenden­cia, amely alapján Wilson elhatározta a szavazás ki­írását: no;ha alaposan válto­zó arányban, de továbbra is munkáspárti győzelmet jósol valamennyi újság, vagy szer­vezet közvélemény-kutatása. A legtekintélyesebb lap — a Times-ben jelent meg az úgynevezett Marplan-felmé- rés,/amelyet hagyományosan mértékadónak fogadnak el és amely szerint 8,7 százalékos labourlsta győzelemre lehet számí­tani. Miután Anglia kül- és bel­politikai nehézségei, gond­jai a Wilson-kabinet eszten­dei alatt aligha fogyatkoztak lényegesen, jogos a kérdés, miért mutatnak az előzetes szondázások arra, hogy a Munkáspárt prolongálhatja országlását? A válasz rendkívül komp­lex, de néhány lényeges elem a következő: továbbra is érvényes az az alapvető tétel, hogy a két mammutpárt poli­tikai vonalvezetése kö­zött nincs döntő különb­ség. A minapi világbirodalom összezsugorodása — ezt, ha nehezen is, de már megér­tette a brit közvélemény — nem valamelyik párt baklö­véseinek, hanem a történe­lem kérlelhetetlen parancsá­nak a következménye. Mr. Smith, az átlagszavazó fel­ismerte, hogy nem hihet a kortesbeszédeiben ennek ellenkezőjét állító tory poli­tikusoknak. Ami a külpolitikát illeti, mindkét párt a NATO alapján áll és — bár nem azonos árnya­latú feltételekkel — Wilson is, Heath is be akarja vin­ni a brit oroszlánt a Közös Piac porondjára. A belpoli­tikában sincs valami áthág­hatatlan Rubicon a két párt között — a Labour Party már régen csak nevében munkáspárt, és legfeljebb még abban, hogy csúcsaiban összefonódik a szakszervezeti bürokrácia vezetőivel. Mindez nem jelenti azt, hogy az angol népnek, vagy a világnak teljesen közöm­bös lenne a brit választások eredménye. A jelenlegi po­litikai választékból aránylag kétségtelenül Wilson pártja „áramvonalasabb”, mint a toryk, akik a potenciális ve­zérrel, a fajüldöző Powellel soraikban, reakciósabbak és veszélyesebbek, mint vala­ha. aHZB3,/ MOSZKVA: A Szovjetunióban szerdán Föld körüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz 349. jelzésű mesterséges holdat. A mű­hold a korábban meghatáro­zott szovjet űrkutatási prog­ramnak megfelelően, kozmi­kus kutatásokat végez. (MTI) MOSZKVA: A moszkvai televízió szer­dán ismét adást sugárzott a Szojuz 9. kabinjából. .Nyiko­lajev.. .és Szevasztyjanov be­számolt a kabin illumináto- raiből éléjük táruló látvány­ról, elmondotta, hogy jól láthatták a Fekete-tenger partjain elterülő Szocsi vá­rost. Andrijan Nyikolajev és Vitalij Szevasztyjanov me­leg hangú táviratban üdvö­zölték Valentyina Nyikolaje- va Tyereskovát, a Vosztok 6. űrhajón tett Föld körüli út­ja 7. évfordulója alkalmá­ból. (TASZSZ) ROMA: Abba Eban izraeli külügy­miniszter római látogatásá­nak harmadik, utolsó napján Rumor olasz miniszterelnök­kel, De Martino miniszterel- nök-helyettessel és más ve­zető olasz politikusokkal tárgyalt. Szerdai római saj­tóértekezletén Abba Eban felhívta a nyugati hatalma­kat, hogy „kritikus magatar­tást” tanúsítsanak a Szovjet­unió közel-keleti jelenlétével kapcsolatban. A külügymi­niszter ugyanakkor elismer­te, hogy, Izrael „nem érzi létében fenyegetve magát a Szovjetunió közel-keleti je­lenléte miatt.” (Reuter) PHNOM PENH: A kambodzsai népi erők szerda délelőtt behatoltak Kompong Chhnangba, a Phnom Penh-tői északra fek­vő tartományok egyikének székhelyére. (Reuter) BECS: Szerdán tárgyalta Becsben a labdarúgó Közép-európai Kupa bizottsága az Inter Bratislava által a Vasas el­len beadott óvást. A KK-bi- zottság az óvást elutasítva a pályák elért 2:l-es csehszlo­vák győzelemmel igazolta a mérkőzést és a Vasast 6000 schillingnek megfelelő pénz- büntetésre Ítélte. A KK-dön- tö visszavágójának lejátszá­sa elöl az akadályok elhá­rultak, így a mérkőzésre szombaton délután 17.00 óra­kor sor kerülhet a Fáy utcá­ban a Vasas és az Inter Bra­tislava között. (MTI) MOSZKVA: U Thant, az ENSZ főtit­kára, a szovjet kormány meghívására, szerdán Moszk­vába érkezett, Vlagyimir Vi­nogradov, a Szovjetunió kül­ügyminiszter-helyettese és más hivatalos személyiségek fogadták a vendéget a Sere- metyevói repülőtéren. (MTI) Képtávfrónkon érkezett: Ehren­fried von Holle- ben brazíliai nyu­gatnémet nagykö­vetet szerdára vir­radó éjjel a ge­rillák szabadon bocsátották. A képen: a nagykö­vet rendőri kísé­rettel hazaérke­zik. (Telefoto — AP—MTI—KS) BUDAPEST: Szerdán szudáni gazdasági küldöttség érkezett Magyar- országra. A delegáció tár­gyal majd a két ország gaz­dasági kapcsolatainak továb­bi bővítéséről. (MTI) MOSZKVA1 A Szojuz 9. űrhajó sze­mélyzete szerdán a 16-ik napja keringett a világűr­ben. Az űrhajó szerdán, moszkvai idő szerint 13 óra 45 percig (magyar idő szerint 11 óra 45 percig) 253 fordu­latot tett a Föld körül. Ed­dig az időpontig Andrijan Nyikolajev és Vitalij Sze­vasztyjanov 375 órát töltött a kozmikus térségben. A szerdai nap folyamán az űrhajósok kölcsönösen ellen­őrizték egymás egészségi ál­lapotát. A Szojúz 9. folytatja útját. KAIRO: Egyiptomi katonai szóvivő közölte, hogy az egyiptomi légvédelem a Szuezi-csatoma övezetében visszafordulásra kényszerített 22 izraeli tá­madó gépet (MTI) Az EÁK gazdasági fejlődése AZ EGYESÜLT Arab Köztársaság, a második vi­lágháború után függetlenné vált afrikai államok egyik legidősebbike, június 18-án emlékezik meg a köztársa­ság születésének 17. évfor­dulójáról. Bár a fiatal ál­lam a monarchia megdönté­se, illetve a köztársaság ki­kiáltása óta eltelt időszak­ban két ízben volt háború, agresszió áldozata, az ötve­nes évek kezdete óta napja­inkig elismerésre méltó ha­ladást ért él gazdaságának fejlesztésében. A gazdaság fejlődése egy­aránt tükröződik a tulajdon- viszonyok átalakításában és a termelőerők, a gazdasági potenciál növekedésében. A több lépcsőben végrehajtott agrárreform felszámolta a feudális nagybirtokot s a termőterület zömét a földet művelő fellahok tulajdonába juttatta. A mezőgazdaság­ban egyidejűleg kibontako­zott a kormány által támo­gatott szövetkezeti mozgalom is. 1960-ban államosították az egyiptomi burzsoázia fel­legvárát, a Miszr bankot, majd az ország valamennyi bankintézményét, biztosító társaságát, a nagyipart, a külkereskedelmet, a keres­kedelmi hajózást s legvé­gül — 1967-ben — a nagy­kereskedelmet. Az EAK gaz­daságában ma már az álla­mi szektor dominál. A MÁSODIK világháború utáni első évtizedben a me­zőgazdaság stagnált, terme­lése mindössze 10 százalék­kal múlta felül a háború előtti időszak átlagát. A tu­lajdon-, a birtokviszonyok megváltoztatása, a termőte­rület bővítését célzó beruhá­zások, továbbá a hazai mű­trágyagyártás és az öntöző- csatoma-rendszer bővítése kedvező feltételeket terem­tett az agrárszektor fejlődé­séhez, A monarchia meg­döntése és az 1967. évi ag­resszió közötti másfél évti­zedben a mezőgazdaság ter­melése mintegy 80 százalék­kal emelkedett. Valamennyi arab ország közül az EAK rendelkezik a legszámottevőbb ipari poten­ciállal. Az ötvenes évek ele­jén az ország iparának mintegy 70 százalékát a részben kézműves jellegű könnyű- és élelmiszeripar alkotta. A nemzeti ipar szé­lesebb alapokra való helye­zése a köztársaság kikiáltá­sa után kezdődött, s erre a célra külföldi kölcsönöket is igénybe vettek. 1960-ig mint­egy 370 millió egyiptomi font (kb. 800 millió dollár) külföldi kölcsönt vettek fel iparfejlesztésre. Ebben az időszakban a Szovjetunió és a többi szocialista ország 180 millió rubel kölcsönt nyújtott. 1958-ban a Szovjet­unió 700 millió rubel gazda­ságfejlesztési kölcsön folyó­sítását kezdte meg, egyebek között 65 ipari üzem létesí­tésére. Az EAK mai ipari struktúrájában már számot­tevő részesedéssel — kb. 40 százalékkal — képviselteti magát a kőolaj- és a vegy­ipar, a vas- és fémkohászat, valamint a gépipar. Ez utób­bi iparág egyebek között Fiat-licence alapján személy- gépkocsikat. omnibuszokat, camioh-tehergépkocsikat. Diesel-motorokat, elektromos és orvosi műszereket és kü­lönféle háztartási villamos gépeket, tartós fogyasztási javakat gyárt. AZ EAK NEMZETI jöve­delme 1952—1967 között több mint kétszeresére — 800 mil­lióról 2 milliárd egyiptomi fontra — nőtt. A gazdaság- fejlesztés eredményei a nem­zeti jövedelem struktúrájá­ban is tükröződnek: az ipar és a mezőgazdaság nemzeti jövedelemhez való hozzájá­rulásának aránya ma már nagyjából azonos. Az 1967. évi háború — a Sinai-félszigeten levő olaj­bázis elvesztése, a Szuezi- csatoma forgalmának meg­bénítása, az idegenforgalom kiesése — mintegy 170 mil­lió fonttal csökkentette az EAK bevételeit. Az ország gazdasági fejlődése e jelen­tős anyagi—pénzügyi' veszte­ség ellenére sem tört meg. A Szuezi-csatorna és a ko­rábban nagyarányú idegen- forgalom bevételeit pótolja az olajtermelő arab országok khartumi megállapodása alapján évről évre és kon­vertibilis devizában folyósí­tott segélye. A fejlődés leg­fontosabb feltételeit mind­emellett az biztosította, hogy a korábban kezdett beruhá­zások az elmúlt években is jelentős új létesítményekkel — a heluáni acélműben pl. egyévi 300 000 tonnás hen­gerművel — gyarapították az ipari kapacitásokat. Az ipar termelése 1968-ban 7, 1969- ben pedig 12 százalékkal nőtt. A kőolajtermelés, noha a Sinai-félszigeten 5,5 millió tonna évi termelést adó olaj­mező veszett el, megtöbb­szöröződött: az 1966. évi 6,3 millióról 1969-ben 20 millió tonnára nőtt. AZ EAK KÖZÉPTÁVÚ fejlődésének objektív felté­telei bizonyos értelemben kir fejezetten kedvezőek. A geo­lógiai kutatások számos ás­ványi kincset tártak fel — kőolajon kívül további vas­ércet, foszfátot, bauxitot stb. —, az asszuáni gát és vízi erőmű teljes üzembe helye­zése olyan villamosenergia­többlethez, felesleghez jut­tatja az országot, amely le­hetővé, sőt szükségessé teszi a villamosenergia-igényes ne­hézipari bázis megteremté­sét. A további erőteljes ipa­rosítást a demográfiai adott­ságok is igénylik, a több milliós munkaerő-tartalék s nem utolsósorban a nagy­arányú népszaporodás. Az EAK nemzeti jövedelme az elmúlt évtized átlagában évente kb. 6 százalékkal nőtt, mig a lakosság lélek- száma évente 2,8 százalék­kal, ma már esztendőnként kb. 1 millió fővel. (Az or­szág lakossága 1952-ben, a monarchia megdöntésekor 21 millió volt, 1969-ben 32 mil­lió.) Mindez utal arra, hogy az agrárfejlődés sem tekint­hető lezártnak, vagy megol­dottnak, mert az EAK — noha gyapoton kívül számos agrárterméket, zöldséget, dé­ligyümölcsöt, rizst exportál — a belső ellátást csak je­lentős importtal tudja biz­tosítani. (garamvölgyi) Bonn „hogyan tovább ja?” Kétségtelenül olyan a nyu­gatnémet tartományi válasz­tások eredménye, hogy az elemzők világszerte kedvük és főleg beállítottságuk sze­rint értékelhetik. A kom­mentátori „ki mit tud” ez­úttal inkább „ki mit szeret”, pontosabban szeretne; a vé­lemények jobbára a bonni kiskoalíciós kormánynak szánt tanácsok. Holott a hí­rek tanúsága szerint is, Brandt és Scheel senkinek sem teszi meg 'azt a szíves­séget, hogy késlekedjen a sa­ját értékeléssel. Ügy tűnik, megnyilatkozásaikból és a szabaddemokrata pártelnök­ség nyilatkozatából, hogy tu­datában vannak a jelenlegi kritikus pillanat megkíván­ta határozottság követelmé­nyeinek. »0. június 18„ csütörtök A kommunista- és munkáspártok növekvő szerepe a szocializmus és a kommunizmuf építésének forradalmi szakaszában címmel nemzetközi tudományos konferenciát rendez* tek Berlinben. A tanácskozást Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára nyitotta meg. Az első sorban balról jobbra: Miroslav Moc (Csehszlovákia), Paul Verrer, P. N. Fedoszejev (Szovjetunió) Hermann Axen, Erich Honecker és Friedrich Ebert (NDK). _________ , , (Telefoto — ZB—MTI—KS) A kérdést a francia Com­bat vezércikke alapján így tehetjük fel: mit önt most majd Brandt a pohárba: bort, vagy vizet?! Még többet szerepel a vi­lágsajtóban most a keleti politika fékezése kifejezés, ami. különbözik az említett további felhígítástól, s in­kább taktikai lassításra és a helyzet megszilárdításának szándékára utal. Aligha vé­letlen, hogy két olyan pro­minens — és a nagytőke szó­csövének tekintett — polgári lap, mint a francia Les Echos és a brit Financial Times nagyjából egybehangzóan ép­pen a sebességre helyezi a hangsúlyt, de nem kérdője­lezi meg a „keleti politika” egészét, mivel — mint a fran­cia lap írja —, a közeledés ma az általános európai irányzatba tartozik. A bonni kép némileg úgy tűnik, hogy a kisebbik koalí­ciós partner vasárnapi „le- sántulása” folytán csak egy „láb” éri el a kormánykocsi pedáljait, a pozíciójukat megőrző szociáldemokratáké. A gázon avagy ä féken lesz-e hát az az egy láb? (Az autó­vezetők tudják persze, hogy a motorral, tehát a gépvisz- szafogásával is lehet fékez­ni...) Tagadhatatlan, hogy a bonni kocsi biztonságos, vezetéséhez a jelenlegi vi­szonyok között két láb szük­ségeltetik, s így az FDP sán­tasága nemcsak a maga jobb­oldali lázadóival küzdő Scheelt, hanem nyilván Brandtot is izgatja: A vasárnapi eredmények — a kis pártok visszaesésével —, a kótpártrendszer irányába hatottak. A keresztényde­mokraták felszívták mind a neonáci, mind a pártvezetés­sel elégedetlen szabaddemok­rata szavazatok egy részét. Az adott társadalmi és köz­életi viszonyok mellett a szo­ciáldemokratáit aligha szá­míthatnak arra, hogy az FDP „felszívódásával” létre­jövő helyzetben — miközben a CDU—CSU az egész jobb­oldalt tömöríti —, egyedül, szerezhessenek biztos többsé­get. Amíg kitartanak a je­lenlegi pártkeretek, s a ke­reszténydemokraták realista erői nem szakítanak Straussék nacionalizmuson lovagló szárnyával, addig a nyugat­német reálpoliitika nehezen szilárdíthatja meg a bázisát. A kereszténydemokraták vad ellenzéki megnyilvánu­lásai az elmúlt hónapokban már jelezték a polarizálódást a nyugatnémet politikában. Az FDP a tavalyi általános visszaesési tendenciát nem tudta megfordítani, s eztán méginkább a létért harcol; egy ilyen helyzetben levő párt ugyancsak terhes part­ner és veszélyes szövetséges. Válójában kettős negatívum tartja fenn a kiskoalíciót: fel- robbantása az FDP számára alighanem öngyilkosság vol­na (hiszen akkor választások lennének), másfelől Brandt is nehezen léphetne újra nagy­koalíciós házasságra a CDU— CSU-val. A nyüt nacionalizmust lo­bogóul választó keresztény­demokraták ellenzéki offen- zívájával még egyértelműb­ben jelentkezik a mai Euró­pa mindkét felének izgalmas — és felelősségteljes! — kér­dés; a realizmus, vagy a re- vansizmus kerül-e ki győz­tesen a 'mostani bonni pár­viadalból. Egyelőre csakany- nyit mondhatunk, hogy ez a küzdelem hosszúnak ígérke­zik; az időhúzásra, ha azt a realista csoportok képviselői mívelik, ez nemhogy felmen­tést adna, ám éppenséggel megnöveli a felelősséget, ezt tudnia kell Brandtnak. Tud-* nia kell a most címére érke­ző jobboldali nyugati taná­csok ellenére. A A \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents