Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
Az árvízvédelem A vásárló mindennap minősít tudománya és technikája Sok víz és sok könny — ez jellemezte az idei kelet-magyarországi árvizet. Szinte egyik pillanatról a másikra jött és pusztított mindent, ami útjába került: házat, állatot, termést. Az ember azonban győzött az elemek felett abban a tekintetben, hogy megvédte a legdrágábbat, az emberi életet. Vajon milyen lett volna a helyzet, ha ugyanez az árvíz, ugyanilyen sebességgel és vízmennyiséggel Petőfi korában pusztított volna? Nyilvánvaló, hogy még nagyobb értékek semmisültek volna meg, sok-sok emberáldozattal súlyosbítva. A tudomány és a technika vívmányai azonban egyre inkább úrrá teszik az embert a természet erői felett. Ma még „csak” az emberéleteket és sok-sok javat sikerült megmenteni, de holnap talán már szilárdan tudjuk védeni településeinket, falvainkat, gazdaságainkat is. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Nagy Lászlóval, az Országos Vízügyi Hivatal műszaki titkárával. — A jelenlegi árvízvédelemnek mi a fő fegyvere? — Az árvízvédelem első számú, legfontosabb lehetősége a folyók partjait kísérő gátrendszer. Ennek a feladata elsősorban, hogy megzabolázza, kordában tartsa a folyót. Gátjaink kiépítése már régen megkezdődött és sokat fejlődött a múlt században. Sokat tett ebben a tekintetben Vásárhelyi Pál, akinek az Országos Vízügyi Hivatal emlékművet is állított a Ti- sza-parti Magasdombon. Az emlékművet még sohasem érte el a víz és a mostani árvíz méreteit jellemzi, hogy egészen az emlékmű talpazatát nyaldosta. A gátak egyébként régen is, és ma is helyi anyagból, földből készültek. Régen kubikosok talicskával hordták a földet, építették a gátat az akkor meghatározott árvízszintnek megfelelően. A gátépítés „technológiája” tehát lényegében nem változott a múlthoz képest, a különbség inkább csak abban van, hogy talicskák helyett ma már munkagépek — szkréperek, kotrók, dózerek — hordják a változatlanul helyi anyagot, sokkal termelékenyebben. Egyes helyeken — különösen a városokat átszelő folyószakaszokon — ma már kőburkolat védi a gátat. — A gát azonban csak meghatározott vízmagasságig nyújt védelmet. Mi történik ha — mint az idén is — a víz megdönti a korábbi rekordokat? — Ha ez várható, akkor már jó előre hozzá kell látni a nyúlgátak építéséhez. Ez lényegében azt jelenti, hogy a töltés koronájára kisebb magasító töltés készül földből, a kritikusabb szakaszokon homokzsákokból, esetleg műanyag fóliával szigetelve. A nyúlgátakat természetesen karókkal, vagy egyéb anyagokkal megerősítik. — Elsősorban tehát a megfelelő magas gát az, ami védi a környéket a folyó pusztítása ellen. Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a feladatot csak az ép gátak tudják teljesíteni. A folyó ereje azonban elsősorban a gátakra hat és ha tudja, kikezdi azt. Hogyan lehet megőrizni az esetleg hosszabb ideig tartó árvíz ellen a gátak épségét? — Valóban, a gát csak akkor nyújt megbízható védelmet ár ellen, ha anyagának megfelelő az állékonysága és vízzárósága. Ezalatt azt értjük, hogy a vizet sokáig visszatartsa, a gáton való át- szivárgás minimális legyen. Természetesen minél tovább tart az árvíz, a gát vízzárósága egyre jobban csökken, fokozódik az átnedvesedés. A védekezés egész edeje alatt állandóan vigyáznak a töltés állapotára és a legkisebb gyanús jel esetén hozzáfognak a megerősítéséhez. Általában helyi anyagokkal, homokkal, illetve homokzsákokkal erősítik a töltést. *%. legveszélyesebb helyeken Közel ahhoz a ponthoz, ahol a Berettyó a Sebes-Körösbe torkollik, súlyos helyzet állt elő. A Szeghalomtól három kilométernyire lévő Foki-liíd közelében több ponton a folyó jobb partjának gátja megcsúszott. Honvéderők és polgári lakosok ezrei dolgoznak éjjel-nappal azon, hogy az erősen megrongálódott gátat megerősítsék. (MTI foto — Kunkovács László felvétele) — pl. a beton műtárgyak csatlakozási pontjainál — kővel. A kő sokkal jobb töltéserősítő anyag, mint a föld, vagy a homok, mert súlyosabb. Nagy problémát jelent azonban a szállítás. A töltés koronája, vagy a környező védett terület sokszor annyira átnedvesedik, hogy a, teherautók képtelenek mozogni, a hajón való szállítást pedig legtöbbször éppen a magas vízszint akadályozza: a hajók nem férnek el a hidak alatt. Űj védelmi eszköz az ún. kőzsák. Súlya másfél tonna, s ez elegendő ahhoz, hogy szilárdan a helyén maradjon, védje a töltést. A töltések másik nagy veszedelme a hullámverés. Ha. kiszélesedik a két párhuzamos töltés közötti távolság, hatalmas tavak alakulnak ki. Ilyen helyeken a szél hatására másfél méter magas hullámzás jöhet létre, s ez könnyen kikezdi a gátat. Ez ellen rőzsefonattal, újabban műanyag fóliával védekeznek, Az is nagy veszélyt jelent, ha a víz „meghágja” a töltést, vagyis magasabb _ lesz a gátnál. Ilyenkor először egy vízlepel keletkezik a gát felett, majd ha növekszik a nyomás, könnyen átszakad a töltés és akkor hiábavaló volt az eddigi sok erőfeszítés. — Sokat olvashattunk a híradásokban a buzgárokról, amelyek szintén veszélyeztetik a töltést. Hogyan jönnek Létre a buzgárok és mi az ellenük való védekezés technológiája”? — Igen, a buzgárok Is roppant veszélyesek a gátra, méghozzá alattomos veszélyt jelentenek. A gát másik, tehát nem a folyó felé eső oldalán, forrásként tör fel a víz, ami átszivárgott a töltésen, vagy a töltés alatt. A fő veszély az, hogy ez a víz anyagot mos ki a töltésből és mivel nagy nyomással jön, egyre több anyagot. Ha nem sikerül védekezni ellene, bizonyos idő után össze- roskad' a" töltés. A védekezés úgy történik, hogy _ homokzsákokkal körberakják a ■feltörő vizet és hagyják, hogy megteljen a körülzárt rész. Néha szivattyúzással még gyorsítják is a vízzel való megtöltést. Ha megfelelő magas lesz a víz a körülzárt területen, annak az „ellennyomása” akadályozza meg a töltés alatti szivárgást és ezzel az anyag kimosását. Homokzsákokból néha egész várszerű védelmi rendszert kell kiépíteni egy- egy buzgár körül, hogy a zsákok ellenálljanak a víz nagy nyomásának. Ilyen volt például a Makó melletti — hírhedtté vált — óriás buzgár körül. — A gátvédelemnél milyen új, modern anyagokat és eszközökéi vetettek be a mostani árvíz során? — Nagyon nagy szolgálatot tett a műanyag fólia. A szivárgás, hullámverés, buzgárok esetén a gát belső oldalának a szigetelésénél óriási segítséget jelentett. A könnyűbúvár-felszerelést szintén új eszköznek tekinthetjük az árvízvédelemben. — Az árvízvédelemben bizonyára nagy feladat hárult a modern anyagszállításra és a hírközlésre? — A mai szállítási eszközök mind termelékenység, mind gyorsaság tekintetében nem hasonlíthatók össze a régi kubikostalicskáikkal. Különösen beváltak ’a billenőplatós tehergépkocsik és a markológépek. Megjelentek a kétéltű járműveik, amelyek különösen a vízzel elöntött vagy körülzárt helységekből az emberek, anyagi javak mentésében vették ki a részüket. Ugyancsak nagy szolgálatot tettek a légierő helikopterei, — részben a mentésben, részben az anyagszállításban. Valóban nagyon fontos a gyors hírközlés is. Megfelelő körzetekben URH-rádióadók állnak az árvízvédelem szolgálatában. Valóságos hírközlő láncrendszer alakult ki az árvízvédelem budapesti központja és a helyi árvízvédelmi szervek között. A technika tehát valóban új távlatokat nyit meg az árvízvédelmi munkában — fejezte be a beszélgetést dr. Nagy László. H. J. Végignéztem a Piackutató Intézet mutatós kiállítását. Több mint száz terméket csodálhat végig a látogató, azokat, amelyek a szigorú zsűri minden vizsgálatát kiállták és valóban minőségben és korszerűségben kiváló árunak nevezhetők. Az alapos vizsga után azonban majd ki kell állniuk a fogyasztók kritikáját is, ugyanis a vásárló mindennap minősít! S az ő szavazata ma már visszahat a gyár életére, munkájára is. Nem véletlen, hogy éppen azok a vállalatok tűntek ki termékeikkel a Kiváló Áruk Fóruma „vetélkedőjében” is, amelyek a mindennapi vásárlásainknál már magukra hívták a figyelmet. Az indokolás önként adódik: ők már megtanulták, hogy a vevő bizalmának megszerzése, a fogyasztás, az értékesítés állandóan változó követelményeihez való gyors igazodás — a legjobb üzlet!... A gazdasági irányítás rendszere boldogulást, dinamikus fejlődést ígér ezeknek a vállalatoknak. A gazdagodó áruválaszték — a hazai gyárak iparkodása, és az ugyanerre ösztökélő gyarapodó importáruk tömege — egyre erőteljesebben veti fel a minőség kérdését A vevő ma már nem egyszerűen vásárolni akar a pénzéért, hanem olyan árut követel meg érte, joggal, amit elképzelt, amire kedve van. A kiváló áru cím viseléséért versengő termékek közül bizony elég sokan fenn maradtak a rostán. Az ugyanis dicsekvésre méltó, hogy az idei, tavaszi pályázaton volt a legmagasabb a benevezett termékek száma. Csaknem háromszáz. De önmagáért beszél az a tény is, hogy ezek 39 százaléka nem felelt meg a követelményeknek. Hát ha még közelebbről nézzük a leggyakoribo kifogásokat... Az élelmiszereknél, italoknál visszatért a szokásos kifogás: a jellegtelen íz és az azonos jelleg. A textil méteráruknál, divatcikkeknél, kötött termékeknél is a régi panaszok ismétlődtek: az alapanyagok nem voltak kopásállók, hamar elvesztették eredeti színüket. Külön elgondolkodtató, hogy az elektromos gépekből keveset neveztek —■ akárcsak cipőből, bútorból —, de ezek sem jutottak tovább. Ahogy végighallgattam a minőségi kifogásokat, ismét eszembe jutott, hogy a benevezett termékeknek több mint egyharmada nem felelt meg a követelményeknek... Vajon mi történik akkor — kérdezem ezek után —, ha ezek a vállalatok nem is pályázatra, hanem egyszerűen „csak” a vásárlóknak küldik el munkájuk produktumát?... A minőségcentrikus gondolkodást természetessé kell tennünk az üzemekben, mert enélkül lehetetlen megoldani a gazdaságos termelést, a kielégítő áruellátást. Lehet, hogy pillanatnyilag még hasznot is hoz a hanyag tevékenység a vállalatnak, mert a vevő — akár jóhiszeműségből, vagy egyszerűen azért, mert nem kap mást — megveszi; de a rossz minőségű termék végső soron mégis egyben a legdrágább!. .. Mert a kevesebb élettartam miatt jóval több fogy belőle, mert a reklamációk a készítőkre ütnek visz- sza, mert újra és újra el kell végezni a munkát. Nem túlzás, ha azt mondjuk: egy-két százalékos minőségjavítás — országos szinten egész gyárak beruházását takaríthatja meg!... Érdekes megfigyelni ezen-a Várják és törődjenek velük! Angliában, Japánban, Csehszlovákiában külön irodalma van az új dolgozók munkába állításának. A felvételt pszichológiai, alkalmassági vizsga előzi meg, s ha a jelentkezők megfeleltek a követelményeknek, szakemberek, leendő vezetőik társaságában üzemlátogatásra indulnak. Az „idegenvezetők” bemutatják az üzemeket, a leendő munkahelyet, kollégákat, majd rövid üzemtörténeti ismertetéssel ér véget a séta. Hogyan történik ez nálunk? Sokkal egyszerűbben; a páciensek bekopogtatnak a felvételi irodába, megkérdezik mennyi lesz az órabér, aztán nyakukba veszik a gyárat és elindulnak szerencsét próbálni. A gyengébb idegzetűek, megunva a kérdezgetősdit — hol van az üzem, ki az üzemvezető, hol lehet megtalálni, merre van a művezető, az szb, az orvosi rendelő — még aznap megbánják, hogy oda mentek, az erősebbek kitartanak, és három-négy óra vándorlás után az utolsó pecsétet is ráütik papírjaikra. Mindezt miért mondtuk el? Mert tanulmányaik befejeztével ezekben a napokban több száz új szakmunkás vált munkakönyvét, választ munkahelyet. Hogy ebben a munkaerő- ínséges „korszakban” mennyire szükség van rájuk, azt csak az üzemek, vállalatok tudják igazán. Éppen ezért ne csak hívják, hanem várják is a fiatalokat. fis ne csak a gyárkapu kinyitásával. Mert ez alig több a semminél. Az első benyomások, az első napok sok mindent eldönthetnek. Vágyakat, terveket rombolhatnak szét, vagy vágyakhoz, tervekhez adhatnak erőt, bizalmat. Az anyagiak, az órabér nagysága csak egyik része a jó közérzetnek. A fogadtatás, az önbizalom legalább ennyire fontos. Érdemes tehát rájuk figyelni. Segíteni, támogatni őket, hogy mielőbb megtalálják helyüket az új kollektívában, s mielőbb kamatoztathassák tudásukat, lelkesedésüket. Várják és törődjenek velük. Megéri. A segítségükre. támogatásukra fordított idő kamatostól megtérül majd. — k. J. — Györtelek és Nagyecsed között 9,5 km hosszú lokalizációs vonalat építettek a Kraszata esetleges kiöntése miatt. tMTl foto — Balogh László felvétele.) kiállításon is, csakúgy, mini a mindennapi vásárlásaim:- nál, hogy ahol erős a verseny, a vevő megszerzéséért hai\ kezdődött, ott, a termékei; minősége és színvonala is felfelé ível. A mosóporgyáruk versengéséből ismét kiugrott egy termék: az út Tomi család megkapta a kiváló áru címet, de, ha megkérdeznénk a háziasszonyok véleményét a nagy többségtől ugyanezt hallanánk... A Richards Finomposztógyár tovább növelte jó hírnevét és újabb öt kiváló áruval szaporította az eddigi kilenc kiváló termékét. Ma már azonban az is követelmény, hogy ne csupán jó legyen az az áru, hanem esztétikus megjelenésével Is magára hívja a figyelmet. A zsűrit dicséri, hogy az elismerő címek odaítélésénél számított azok külcsíne, formatervezése is. Kérdés, hogy meddig viselheti a termék a megkülönböztető, a többi közül kiemelkedő jelzőt?... Nyilván ennek is kell hogy határa legyen, ami ösztönöz arra, hogy újabb minőséggel jelenjenek meg a vállalatok, hogy újabb termékeket nevezzenek be a pályázatra. A most született szabály értelmében három év után automatikusan lekerül a termékről a kiváló áru jelzés, és lia meg akarja ismét szerezni, akkor újra sorompóba kell állnia érte. Ma már hazánkban csaknem hatszáz terméken láthatjuk a jelzést: kiváló áru. S ez a vásárlók körében is rangot jelent, nem ünneprontásként, inkább az igazság kedvéért azonban az is idekívánkozik: bár minden egyes iparág iparkodna, hogy terméked elérjék a legjobb címet; hogy az elektromos háztartási gépek, a cipők és a bútorok is hosszú listával iratkoznának fel. Arról nem is beszélve, hogy — kiváló jelző ide, kiváló jelző oda — az lenne a természetes, ha valamennyi vállalat úgy adná ki a munkáját és a nevét fémjelző terméket, hogy az a minőségi és korszerűségi szempontoknak megfeleljen. Hiszen a vásárló mindennap minősíti a megvett terméket . „. Bán János FAO Világélelmezési Program az án ízbárok enyhítéséért Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete (FAO) Világélelmezési Program vezérigazgatóságáról értesítés érkezett a FAO Magyar Nemzeti Bizottságához, eszerint a program 1 250 000 dollárt ajánlott fél a magyarországi árvízkárok enyhítésére. A támogatást természetben utalják át. összesen egymillió dollár értékű terméket és élelmiszert küldenek Magyarországra. A Világélelmezési Program alapjából — amelyet a természeti csapások kárainak mérséklésére hoztak létre — 250 000 dollárt folyósítanak az áru szállítására. A termékeket ugyanis a program költségén hozzák egészen a magyar határig vagy a csepeli kikötőbe. A szállítmányok három hónapon belül érkeznek hazánkba. (MTI) WW. június rí., s*sri*
