Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

* Griman: A megáradt Duna vize átszakította a gátakat és elöntötte Griman Mut. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A SZOT titkárságának saj tótáj ékozta j ó j a közérdekű kérdésekről Első szocialista alkotmá­nyunk csaknem 20 évvel ez­előtt hivatalosan is dekla­rálta a férfiak és a nők egyenjogúságát a munkában, a magán- és a közéletben. Ma, 1970-ban sem beszelhe­tünk azonban teljes egyenlő­ségről. Via;géljük meg kö­zelebbről £ nők helyzetét, szerepét a legfőbb társadat- mi tevékenysége en, a mun­kában. Rendkívül gyorsan nőve-' kedett a dolgozó nők aránya. Jelenleg körülbelül kétmillió asszony és lány dolgozik ha­zánkban, kétszer annyi, mint 1949-ben. A nők nagyará­nyú foglalkoztatása a társa­dalmi átalakulás és felemel­kedés egyik legfontosabb eredménye és feltétele. A szocialista iparosítás, a mun­kahelyek számának gyors növekedése lehetővé és szük­ségessé tette a nők fokozott munkavállalását új szakmák elsajátítását, új munkakörök betöltését. Ezzel gazdasági­lag BIZTONSÁGOSABBA VÄLT a nők helyzete, lényegesen növekedett a családok élet- színvonala. Igen sok dolgozó nő ma már el sem tudja kénzelni életét munka nél­kül. A nők gazdasági aktivitá­sának Rendkívül gyors növe­kedését érthető módon bizo­nyos ellentmondások kísér­ték. A háztartásbeliek több­sége vállalatokhoz kerülve, általában csak szakmai kép­zettséget nem igénylő fizikai munkát vállalhatott. Az ipar igénye és a munkavállalók lehetősége egyaránt ezen az alacsony szinten találkozott. Ám később is többnyire hiá­ba bátorították a nőket to­vábbtanulásra, a háztartási munka, az anyai hivatás nem tette lehetővé az előbbre ju­tást. így jelenleg is a beta­nított munkások 56 százalé­ka, a segédmunkások 41,4 százaléka nő, a szakmunká­sok között pedig mindössze 17 százalékos a nők aránya. (A nők aránya egyébként az iparban dolgozók 41,4, az építőiparban 13,7. a mező­gazdaságban dolgozók 38,8 százaléka.) Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy jelenleg is a nők végzik a legnehezebb munkák tö­megét az iparban, a keres­kedelemben, a mezőgazda­ságban, az egészségügyi ellá­tásban. (Bár mostanában már nem várjuk el tólük, hogy bányászok, kohászok, kőművesek, traktorosok le­gyenek.) Meglepő módon vi­szont 1949-hez képest 3 szá­zalékkal csökkent a nők ará­nya az adminisztrátori, al­kalmazotti, igazgatási mun­kakörökben, holott ezek sok­kal inkább megfelelnek a nők fizikai adottságainak. ■ Holott az iménti alkalma­zotti munkakörök közé so­rolják az utóbbi időben „el­nőiesedett” betegápolói, pe­dagógusi állásokat is. A női munkaerő aránya általában azokban a munka­körökben magas, amelyek­ben ALACSONY SZÍNVONALÚ a társadalmi és az anyagi megbecsülés. Levonhatunk-e ebből olyan következtetést, hogy a női munka keveseb­bet ér, mint a férfi? Alig­ha. Sokkal indokoltabb kö­vetkeztetés: a női emancipá­ció társadalmi és gazdasági feltételei még nem teljesek. Az anya minden családban jelenleg még lényegesen többet vállal magára a gyer­meknevelés, a házi munka terheiből, mint az apa. A nők társadalmi felemelkedé­sének fontos feltétele a gyer­mekintézmények, a szolgálta­tások, a háztartási munka gépesítésének fejlesztése. Társadalmunk sokat tett már ezért. Elég, ha a világszerte egyedül álló gyermekgondo­zási segély bevezetésére uta­lunk. De a nők társadalmi fel­emelkedése csupán részben gazdasági fejlődésünk függ­vénye, részben szemléletbeli változást is igényel a „te­remtés koronáitól”. TÖBB SEGÍTSÉGET otthon a családban és na­gyobb megértést, jóindulatot a munkahelyen. Sok. válla­latnál, intézménynél a nők ugyanazért a munkáért ke­vesebb bért kapnak, mint a férfiak. Visszaélnek például azzal, hogy a nők kevésbé követelőzőek és nehezebben cserélnek munkahelyet. Fő­ként a nők által végzett be­tanított gépmunkáknál fe­ledkeznek el a bérfejleszté­sekről. Az alkalrríazotti mun­kát végző nők bérezésénél, előléptetésénél, az elbírálás­kor gyakori az a megalapo­zottnak látszó, de valójában HAMIS ÉRV, hogy nem ők a családfenn­tartók. S ha az egyenlőtlen bérért nyújtott teljesítmé­nyek is eltérőek, mindjárt van rá kész ideológia: lám. ennyit ér a női munka. Gyakran elhangzik, hogy á nők alkotó energiáinak nagy részét leköti a magánélet, felemészti a gyermeknevelés, a házi munka. Sok igazság van ebben, s tegyük hozzá, nem is lenne jó, ha az anyák családdal szembeni felelős­ségérzetét is a férfiak nagy­vonalúsága jellemezné. Még­is fontos feladat a nők mun­kahelyi gátlásának, az ambí­ciók esetleges hiányának fel­számolása. Az anyagi gyara­podás öröme s a házi munka gondja sem feledtetheti a kulturáltabb, az emberibb, a teljesebb élet iránti vágyat. Hogy valójában mennyit ér a női munka? — erről csak az előítéletektől mentes, felvilágosult vezetők győződ­hetnek meg. KELLŐ BIZALOM ESETÉN sokszor bebizonyosodott már, hogy a nők a vezetésben, a kutató-fejlesztő munkában, a termelésben, a közéleti tevé­kenységben egyaránt a fér­fiak azonos értékű partnerei. A nők közismerten lelkiis­meretesek, megbízhatóak, hű­ségesek a munkában, a bér­emelésre, az előléptetésre, a bizalomra utólag is méltónak bizonyulnak. Érdemes erről előítéletek nélkül, széles kör­ben meggyőződni. Somoskői Gábor, a SZOT titkára hétfőn több közérde­kű kérdésről tájékoztatta az újságírókat. A fiakai dolgozóik tehet­séges gyermekeinek tovább­tanulási lehetőségeiről szól­va elmondotta, hogy az utób­bi esztendőkben kedvezőtlen tendenciák tapasztalhatók. A középiskolákban az 1966— 67-es tanév 54,7 százalékról az idén 50,2 százalékra csök­kent a munkás—paraszt fia­talok aránya. Az egyetemek és főskolák munkás—paraszt hallgatóinak száma az öt év­vel ezelőtti 45,7-ről 40,2 szá­zalékra esett vissza. Ez azt jelenti, hogy a VIII. pártkong­resszus ismert határozatának csak azt a részét hajtották végre, hogy származása mi­att egyetlen gyermeket sem szabad kizárni a továbbtanu­lás lehetőségéből. Nem érvé­nyesült azonban következete­sen a kongresszus határoza­tának az a része, hogy a fi­zikai dolgozók gyermekei számára meg kell adni min­den erkölcsi, anyagi és pe­dagógiai segítséget ahhoz, hogy egyenlő esélyekkel in­dulhassanak az egyetemi fel­vételi vizsgákon. Ezt a prob­lémát egyetlen intézkedéssel nem lehet megoldani, az egészséges fejlődési folyamat azonban kibontakozóban van. Számos vállalatnál felülvizs­gálták a társadalmi tanulmá­nyi ösztöndíjak odaítélésének eddigi gyakorlatát, s több munkás—paraszt fiatalnak adnak ösztöndíjat. Egyre több vállalati művelődési intéz­ményben létesítenek szakkö­röket a fiatalok felsőbb isko­lai felvételének előkészítésé­re. Valószínűleg szükség lesz arra, hogy az állami szervek­kel közösen országosan felül­vizsgálják a társadalmi ösz­töndíjak' odaítélésének mód­ját és összegét is. Kívánatos a hétközi kollégiumok háló­zatának bővítése is. A SZOT titkára foglalko­zott az ifjúság és a nődolgo­zók helyzetével is. A nők helyzetének javításával kap­csolatban hangsúlyozta: a szakszervezetek véleménye szerint az eddiginél határo­zottabban kell törekedni a harmadik műszak megszün­tetésére. Ilymódon minde­nekelőtt az egyedülálló és a nagycsaládos nők helyzetén kell javítani. Fejleszteni keli a gyermekintézményeket is, ami mindaddig a vállalatok feladata marad,' amíg a ta­nácsok ehhez .megfelelő anya­gi alapokkal nem rendelkez­nek. Az ifjúság segítésében is fokozottan bekapcsolód­nak a szakszervezetek, erre a támogatásra különösen a munkába lépés időszakában van a fiataloknak nagy szük­ségük. A szakszervezetek ál­láspontja szerint a kezdő fia­talok bérét felül kell vizs­gálni. A továbbiakban lakáspoliti­kai kérdéséket érintett a SZOT titkára. Kiemelte, hogy a szakszervezetek véleménye szerint a lakáskérdés megol­dása mindenekelőtt politikai és szociálpolitikai és csak másodsorban közgazdasági kérdés. Szólt a munkavédelem helyzetéről, a balesetek ala­kulásáról is. A kongresszusi munkaverseny kibontakozá­sáról szólva különösen azok­nak a kezdeményezéseknek a jelentőségét hangsúlyozta, amelyeknek célja, hogy a vállalatok a nemzeti jövede­lem növelésével pótolják az árvíz okozta károkat. Bár u szakszervezetek általában el­lenzik a szombati és vasár­napi túlmunkákat, most tá­mogatják az úgynevezett ár­vízi műszakokat. Végül a szakszervezetek második félévi feladatait is­mertette Somoskői Gábor. ÍMTI) 1970. június 16., kedd Kovács József * Hiába, még a dohányos tudósok is kitartó lendülettel küzdenek a nikotin ártalmai el­len. E küzdelem érdekes és kétségkívül kör­váltó nagy pillanata lehetett, amikor a wisconsini egyetem tudós kollektívája sajtból állított elő cigarettaszűröt. Minden bizonnyal eljön majd az idő, amikor az ember betér a trafikba és így kér cigarettát: — Kérek egy doboz trappista Fecskét. — Sajnálom, uram, a trappista kifogyott. De mit szólná a pálpusztai Románchoz? S ekkor legalább lenne magyarázat rá, hogy miért büdös a cigaretta! 0+0 — Néhány szál rózsát szeretnék .., Mibe kerül? — Kettő, négy és hal forint. — S mi a különbség közöttük? — Kettő forint, kérem-! (—6) Jubileum és megújhodás TANÁCSAINK jubilál­nak az idén. 1950. június 15- en megalakultak tanácsaink. — Most 20 esztendeje hívta óikét életre a törvény, s vá­lasztotta meg az első tanács­tagokat az ország népe. Visszatekintve a két évtized elejére, túlzás nélkül mond­hatjuk: a tanácsok megala­kulása győzelmesen betető­zött“ egy politikai-harci sza­kaszt, amely a felszabadulás­sal vette kezdetét, s a for­dulat évével zárait. A tár­sadalom többsége elfogadta a szocializmus felépítésének programját, vereséget szen­vedtek az ezzel szemben ál­ló politikai erők és szerve­zetek. A fordulat megérlelte a feltételeit annak, hogy a népképviselet, az államhata­lom szervezete — híven a hatalomban véglegessé vált osztályváltáshoz — új ke­retet és új formát is kap­jon a legalsó szinttől, a leg­felsőig. A választók olyan képviselőket, tanácstagokat választottak, akik szemé­lyükben és tevékenységük­ben a szocialista program talaján létrejött, széles tár­sadalmi szövetséget fejezték ki. AZÓTA TÖBB választás és több kiegészítő törvény összetételében, működésé­ben, hatáskörében lényege­sen megváltoztatta a taná­csokat, szerepüket, jelentő­ségüket. Az elmúlt két évti­zedben a tanácsok eredmé­nyesen és becsületesen vet­ték ki részüket az ország szépítéséből, a szocializmus felépítése történelmi prog­ramjának megvalósításából. AZ IS KÉTSÉGTELEN azonban, hogy épp most, a két évtized jubileumi idő­szakában vagyunk részesei és tanúi annak, hogy a ta­nácsok minden eddiginél je­lentősebb megújhodás küszö­bére léptek. Ennek iránya, célja, pontos meghatározást kapott a Központi Bizott­ság és a kormány áprilisi együttes ülésének határoza­tában. Napirendre került a tanácsok jogkörének minden irányú bővítése, önállóságuk növelése, önkormányzati vo­násaik bővítése. Mindez a legteljesebb összhangban áll a szocialista államelmélet követelményeivel: a szocia­lista demokrácia szélesítésé­vel, s az állami fegyelem, a demokratikus centralizmus erősítésével. A TANÁCSI MUNKA .to­vábbfejlesztésének — a sok összetevő között is . ■— dön­tő kérdése most: tevékeny­ségük gazdasági megalapo­zása. Világos ugyanis, hogy az önállóság csak formális lehet, a hatáskör csak szó­beszéd, ha a tanács, mint a helyi lakosság népképvisele­te nem dönthet érdemben a község, a város lakóinak legközvetlenebb, legalapve­tőbb gazdasági, kommunális, kulturális kérdéseiben; ha nem rendelkezik saját bevé­telekkel, anyagi alapokkal, hogy a döntéseit meg is va­lósíthassa. S mindennek elő­nyös, nagy jelentőségű poli­tikai kihatása növeli az em­berek egészséges lokálpatri­otizmusát, közéleti felelős­ségérzetét és érdekeltségét, hogy részesei legyenek a közügyek megvalósításának — végső fokon ösztönzője és táplálója ez egy magas fo­kú politikai-közéleti aktivi­tás kibontakozásának. A párt és a kormány irányelvei kö­vetkezetesen elősegítik e fon­tos elvek; és célok megvaló­sulását. A NAGYOBB hatáskörök­nek természetesen együtt kell járniuk a nagyobb fe­lelősséggel. A két évtized tömegesen kinevelt a taná­csokban olyan választott ve­zetőket, olyan apparátusi dolgozókat, s tömörített kö­réjük olyan tanácstagokat, társadalmi aktívákat, akik élni is tudnak a nagyobb ön­állósággal: van bátorságuk, képességük és képzettségük az öntevékenységhez, a kez­deményezéshez. Olykor meg­feledkezünk arról, hogy ta­lán a legnagyobb eredmé­nye a tanácsoknak éppen az, hogy ilyen embereket tudtak kinevelni. A tanácsok jövője az ő kezükben — jó kezek­ben van. Sz. S. Mennyit ér a női munka? Vaskapu, (Románia): A román—jugoszláv kooperációban épülő vaskapui hidroenergetlkaí rendszer telephelyét ideiglenes vasgáttal kellett elzárni a Duna egyre emelkedő vizétől hogy a munkálatokat továbbra is zavartalanul folytathassák. Árvíz Romániában

Next

/
Thumbnails
Contents