Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Hol vagytok, régi barátok ? 1945 ... Huszonöt évvel fiatalabbak vol­tunk, ez egyszer szentigaz. Lángoltunk, lel­kesedtünk és türelmetlenek voltunk — ez is így igaz. Aztán az évek során elváltak út­jaink. Vajon kit és merre vitt sora? Es mit csinálnak most napjainkban az egykori lel­kesek, a gyöngyösi MADISZ-osok? Őrzik-e még a lobogás emlékeit? Ezekre a kérdé­sekre keresem a feleletet, ezért keresem fel « régi barátokat. Nem mondom. 25 évvel ezelőtt könnyebben megta­láltam Pápai Gyuszít Gyön- gyössolymoson, mint ezek­ben a napokban dr. Pápai Gyulát, a Heves megyei Ta­nács vb-titkárát. Annak idején bármilyen időpontban mentem is Sóly­mosra, a községházán, vagy a tűzoltószertárban — ahol az ifjúsági szervezet fő­hadiszállása volt — mindig megtaláltam. Most pedig napok óta keresem, hogy nyélbe üssük ezt a múltat idéző beszélgetést. A szak- szervezeti ülést vezetői meg­beszélés követte, majd a ta­nácsi gazdálkodás elmúlt évi részesedésének megbeszélé­se — egymilliárd és száz­millió forintról volt szó! — aztán két tanszékvezető professzor jött hallgatóival a jogi egyetemről, s tájékoz­tatást kértek a tanácsi mun­káról. Közben el kellett ké­szíteni a közkegyelem sza­bálysértési részével kapcso­latos adminisztrációt is, s mert panaszok mindig vannak, azokkal is foglalkoz­ni kell, elbírálni, dönteni. Az elmúlt napok sűrű program­jába tartozott még egy ma­kói látogatás is: a Miniszter­tanács kérésére részt vett egy brigádban, amely Csong- rád megyében vizsgálta a várospolitikai célkitűzések végrehajtását, valamint a tanácsok önkormányzati te­vékenységét. Nem panaszképp soroltam az elfoglaltság különböző formáit, inkább annak szán­tam, hogy képet kapjon a kedves olvasó mi mindennel foglalkozik egy megyei vb- titkár. De hagyjuk most a zsúfolt jelent, beszéljünk in­kább a múltról. ták a főjegyzőválasztást, a pártok megegyeztek, és en­gem jelöltek. így lettem fő­jegyző. Nem is kis ideig, négy évig. Aztán egy nagy ugrás következett. 1949-ben Egerbe szólítottak, azt mond­ták, én leszek a megyei fő­jegyző. Nagy rang- volt ez akkor, az alispán helyettese. Nem mondom, igencsak me­legem lett, sünikor elfoglal­tam a. hivatalt Képzeld el, még a legfiatalabb előadóm­nak is több volt a szolgálati éve, mint az én egész élet­korom. Huszonhat éves vol­tam akkor. És egy nagy munkának voltam részese, sőt irányítója: akkor szer­veztük az új közigazgatást. A tanácsrendszer aztán is­mét változást hozott. Előbb igazgatási osztályvezető, majd vb-tftkár lettem. Őszintén szólva ez egy na­gyon nehéz időszak volt. Erőltetett tsz-szervezés, be­gyűjtés, adóprés, és csinálni kellett. És azok a rengeteg ülések, értekezletek... 1953- ban aztán úgy alakult, hogy megváltam a tanácstól, a közigazgatástól. — Egy kis vargabetű. •— Igen, ma már könnyen emlékszik az ember erre is. Gyöngyösre mentem, előbb a Kézműipari Vállalat, majd később a Vas- és Fémipari Vállalat igazgatója voltam. 1958-ban aztán ismét vissza­kerültem a megyei tanács­hoz. 66-ig voltam pénzügyi osztályvezető, aztán pedig ismét vb-titkár. — Voltál vb-fífkSt az 90-es években és vb-titkár vagy ma is. Gondolom, te valóban le tudod mérni a különbséget. — Ma már egészen más a helyzet. És nemcsak a körül­mények, az irányítás mód­szere változott, más lett a vezetés s az apparátus is. A nagy hang helyett most már c hozzáértés játssza a fő sze­repet — így tudnám röviden jellemezni ezt a nagy válto­zást. — Beszélj valamit a mun­kádról. Mit szeretsz benne? — Azt, hogy sokrétű, hogy változatos, s mindig embe­rekkel foglalkozom, még ak­kor is, amikor csak egy ak­ta, vagy egy beszámoló van a kezemben. A vb-titkár fel­adata igen sokoldalú. A ha­tósági igazgatás összefogása, elvi irányítása, a testületi te­vékenység, a tanácstagok, az állandó bizottságok se­gítése, a vb-titkár foglalko­zik a választásokkal, szer­vezeti kérdésekkel s a taná­csi dolgozók továbbképzésé­vel is. Ez utóbbi a vesszőpa­ripám, vezetői elméletet ok­tatok. Ennyi a felvázolt életút. Simának, könnyűnek egyál­talán nem mondható. Ide­tartozik még, hogy időköz­ben befejezte a jogot s két­szer is doktorrá avatták: 47- ben és 57-ben. A pártfőisko­lát is elvégezte. Jó munká­ját kitüntetések is dokumen­tálják. 1961-bén Munka Ér­demérem, 65-ben Munka Ér­demrend arany fokozata, 's most a nagy évfordulón megkapta a Jubileumi Em­lékérmet. — Terveid? — Van egy Wartburgom. Szeretnék sokfelé utazni. Kemélem, időm is lesz ró ... Márkusz László \em lezárt ügy Egy bejelentő védelmében BEJELENTÉS ÉRKEZETT a Nógrád megyei Népi Ellen­őrzési Bizottsághoz Kecskés Józsefné, a Felső-magyar­országi Üzemi Vendéglátó nagybátonyi 6. számú üzem­egységének vezetője ellen, a társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett cselekmé­nyek miatt. A bejelentő: Antal Zoltánná, az üzem­egység konyhájának szakács­nője. A bejelentést a népi ellenőri vizsgálat minden részletében igazolta: több szabálytalanság megállapitá- sa melleik egyes anyagok el­tulajdonítására is következ­tethettek, Például gyulai kolbászból és csabai csípős kolbászból nagyobb mennyi­ségű hiányra bukkantak. A ,iápasZfált ': sisibálytalátóágok ínlatt a Nógrád megyei NEB 'áz üzemegység-vezető es á raktáros fegyelmi felelősség­re vonását javasolta. Ám a vállalat Egerben működő központjának vezetői legelő­ször is — különös gyorsa­sággal — a bejelentő Antal Zoltánná ellen intézkedtek: más egységhez, alacsonyabb munkakörbe helyezték. Odahaza, GySngyössöfy- moson érte a felszabadulási, Huszonegy éves volt akkor es negyedéves joghallgató. £s ami ezzel együtt járta lel­kes és fiatal. — Egy nap Szentek értem, menjek azonnal, mert szervezik az öj község­házát. Három nap alatt állt az új közigazgatás. Azt hi­szem, ettől az időtől számít­hatom államigazgatási tény­kedésemet. Első beosztásom, vagy rangom nem sokat mond, de akkor nekem na­gyon tetszett: én voltam az áj községháza ingyenes ki­segítője ... A többit te Is tudod. Ki­jöttetek Gyöngyösről, s megbeszéltük, hogy megala­kítjuk a MADISZ-t. Sietve vendbe hoztuk a tűzoltószer- árat, kultúrműsort rendez­tünk, s megválasztottuk a vezetőséget. Én lettem a községi MADISZ-titkár. So­kat segített azokban a na­pokban Gál Imre (aki most Gyöngyösön van), Kerek Sa­nyi (ő tsz-elnök) és Nyilas László (ő pedig, úgy tudom, rtepülő valahol). — Emlékezetedben fco- gyan élnek ezek a napok? — Sokat politizáltunk, még többet daloltunk és mű­dvelősködtünk. Emlékszel abban a rozoga szertár­milyen mozgalmas éle- : remtettünk? Akárme- KlSZ-klub becsületére válna, még most is. 45 nyaráig voltam MA- □ISZ-titkár. ősszel már Markazon dolgoztam. Meg­választottak főjegyzőnek. Abban az időben koalíciós harc volt Én a parasztpárt tagja voltam, s amikor kiír­Számvetés anyák napjára — magamnak Es ä «op égy tdcstt másképp kezdődik. Reggel halk susogásra ébredek. Családi ta­nácskozás folyik. Nélkülem — rólam. Igyek­szem összeszerítani szempilláimat, észre ne vegyék, hogy felébredtem. Ezt tedd ide! Ez a kicsi lány hangja. Es az enyém? — öcsi méltatlankodására hang­fogót tesz a figyelem. Apjuk zsörtölödése hallatszik: csendesebben, hát felkeltitek. Nagylányom közeleg, nyugtatgatja a kicsiket. Aztán a középső szeleburdi nevetése csen­dül. Elhallgatna!fe. Fémes koccanás. Kávét tesz fel valaki. Már alig bírom csukva tar­tani a szemem. Feszegeti pilláim a kíváncsi­ság. Végre halkan duruzsol a kávéfőző. Po­hárkoccanás. Orrom elé tartják a kávét. Megcsap az illata. Hát ennek nem lehetne el­lenállni, ha mélyen aludnék sem. Felébredek, öcsi hatalmas lendülettel ugrik az ágyra. Fél kezével próbálja átölelni a nyakam, má­sik kezébe óriás csokrot szorongat. A kicsi­lány csokit dugdos a háta megett. Izgalmá­ban megnedvesült kezében ormótlan szeletté válik a csoki, de ki törődik ezzel? A nagy­lányok apró ajándékot tesznek a paplanra. Apjuk kisfiús, zavart mosollyal hajol fölém: köszöntjük anyut, az anyák napján. Most már, hogy felnőnek a gyerekek, más­kor is ébredek nyugodt, szép napokra. De ezek minden évben a legszebbek. Kényelme­sen felkelek. Ma fel vagyok mentve minden házi munkától. A legkisebbtől a legna- gyobbig — azazhogy a legnagyobb most ki­vétel, előlegben már neki is kijut valami az ünneplésből, — mindenki ügyködik a lakás­ban. Fiam kettő szakértelemmel szereli a porszívót. Kicsit elcivakodnak a lánnyal, ki fog porszívózni, de most nem fajul a dolog „háborúvá". Apjuk hamar elsimít minden viszályt. Ö lesz a konyhamester. A középső asszisztál neki. Van egy kis polcom a szekrényben. Oda csak nekem szabad benyúlni. „Családi kin­cseket" rejt magában a polc. Emléklapokat kisdobos- és úttörő-avatásokról, oklevelet a jó tanulásért, szavalóversenyek sikeréért. Ott a. laaay „vörös oklevelét” a kiseb­bik papírját, hogy jó eredménnyel vált szer­számlakatossá. És apró kis lapok, gyakorlat­lan betűkkel. Kis piros szív. Parányi abla­kán a nagylány képe, —akkor még két hosz- szú copfos kis pocok volt. Parányi kosárka, benne egy szál régen elhervadt gyöngyvirág. A középső ügyeskedte össze. Szinte látom magam előtt huncut kis mosolyát. Nyelvét biztos kidugta egy kicsit, m-rt úgy szokta gyerekkorában, ha valamit nagyon ügyesen akart megcsinálni. Rajzos lapocskák. Akom-bákom betűkkel: Anyukának szeretettel anyák napjára. Ez már a két kicsi műve. Ügyetlen rajzocska keretez be egy piros ötöst. Öcskösömé. Ni csak, észre sem vettem, hogy némelyikén fordítva van az s. Ezek első osztályos ko­rukban készültek. Elfátyolosodik a szemem, mind-mind vé­gigforgatom. Lám, mennyi gyűlt már össze. Éppen 18 éve kaptam az elsőt. És azóta min­den évben gyarapodik a gyűjtemény. Milyen érdekes is az ember emlékezőképessége. Hogy voltak rosszak is, szófogadatlanok, valahogy nem is jut eszembe. De ezek a napok olyan mások. Ezekre mindig emlék­szem. Telnek az évek. Néha magam sem hi­szem, mennyire. Asszony lány aim vannak. Maholnap unokám. És ördög tudja, nem fáj az esztendők múlása. Cs'<u r~ tudja, meny­nyire nem, aki maya is .. .e folytatását a felnövőkben. Engem mindig újra és újra meghat az anyák napja. Én csupa piros betűkkel ír­nám. Az öröm színével Mert nincs ennél szebb a világon sem. Elszállnak az évek, s ha sorsom úgy en­gedi, egészen öreg leszek egyszer, öreg — de soha sem magányos. Gyarapodó „családi kincseim” egész fiatalságom magukba zárva, ott lesznek velem, és esztendőről esztendőre megújítják az emlékeket. Az ügyetlen raj­zocskákat őrző lapok megsárgulnak, de én mindig látni fogom mögöttük a gyerekek mosolyát. És ha végül egyszer megcsinálom az élet nagy számvetését, az én egyenlegem pozitív lesz. Beák ltrási Antal Zoltánná a Felső­magyarországi Üzemi Ven­déglátó Vállalat egyik leg­régebbi dolgozója. Munka­könyvében a munkaviszony kezdetét jelző dátum: 1956. április 4. Fegyelmi bünteté­se soha nem volt. A nagybá­tonyi 6. számú üzemegység, a „Fekete gyémánt” Étterem konyháján, a létesítmény megépítése óta dolgozott. Jóllehet szakácsnői képesí­téssel nem rendelkezett, meg­felelő gyakorlata alapján őt bízták meg a szakácsnői te­endők ellátásával, öt éven át volt szakácsnő, átlag 500— 600 ember evett a főztjéből naponta. MÓDSZERESEN ELTER­VEZETT, ' s meggondoltan . (előkészített akció „söpörte” éi Antalnét. Régi, megszo­kott munkahelyéről más egy­ségbe helyezték, ahol ala­csonyabb munkakört szabtak neki. A vállalat egri köz­pontjában arra hivatkoznak: „Nem tudtuk, hogy Antalné tette a bejelentést.” Megma­gyarázzák, hogy szó sincs át­helyezésről, mindössze annyi történt, hogy „átirányítot­ták” más munkahelyre. Ala­csonyabb munkakörről sem illik beszélni az ő esetében, hiszen tulajdonképp kézi­lány. Hogy öt éven át sza­kácsnő volt? Hogy az ő irá­nyításával főztek? Ez ugye-1 bár ideiglenes megoldásnak tekinthető. Higgyük el, a vállalat köz­pontjában valóban nem tud­hatták: ki tett bejelentést a NEB-nek. A nagybátonyi üzemegység-vezető. Kecskés Józsefné előtt azonban ez egy percig sem lehetett ti­tok, mert az asszony férje ezt nem rejtette véka alá. Kecskésné jól szervezett el­lentámadásba lendült. Egy- re-másra írta leveleit az eg­ri központba: „Képtelen va­gyok Antalnéval együtt dol­gozni!” Megtörtént, hogy egy-egy levelének tartalmát előbb megerősítette, azután visszavonta, majd a vissza­vonást is visszavonta. S anél­kül, hogy valaki is rrfegvizs- gálta volna a levélben fog­laltakat, az üzemegységben uralkodó állapotokat, meg­született az intézkedés — Kecskésné javára, Antalné ellen. „Átirányították”,' az,- zal a felszólítással, hogy „majd új munkahelyén bi­zonyítsa be, hogy a vállalat­nál kíván dolgozni továbbra is”. Tehát bizonyítékot kér­nek tőle 14 évi becsületes munka után. Azok, akik á társadalmi tulajdont károsí­tották, maradhatnak a he­lyükön, tőlük nem szükséget a bizonyíték. A Nógrád megyei NEB közölte az egri központtal: a bejelentőnek jogvédelmet biztosít! Az egri központ vá­lasza: Antalné méltatlan a jogvédelemre, mert lopott! Meghökkentő és különös do­log, hogy az az asszony kö­vessen el bármiféle lopást, aki pontosan ilyen cselek­mények miatt fordul a népi ellenőrzéshez. A lopás meg­történt, erről jegyzőkönyv is készült. Ám megmagyaráz­hatatlanul furcsa, hogy az egységvezető ezt a jegyző­könyvet sohasem továbbítot­ta a központnak. A jegyző­könyv az eset megtörténte után jóval egy hónappal ke-, rült a vállalat igazgatója ke-, zébe, személyes ellenőrzése során. Nem hinném, hogy a puszta „jóindulat” tartotta volna vissza a társadalmi tulajdont károsító egységve­zetőt, a tények tálalásában, ha ez a lopásügy egyértel­műen tiszta lett volna. AMI NAGYBÄTONYBAN történt — nem lezárt ügy A Nógrád megyei NEB ugyanis a Heves megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság se­gítségét kérte: saját hatás­körében indítson vizsgálatot a Felső-magyarországi Üze­mi Vendéglátó Vállalat egri központjában. A vizsgálat eredményétől függetlenül is el kell szánnia magát a vál lalat vezetőinek, hogy felül­vizsgálva eddigi döntéseikeil tegyenek rendet nagybátonyi egységükben. Meg kell ten­niük a szükséges intézkedé­seket, s nem csupán a beje­lentő érdekében, hanem min­denekelőtt és legsürgőseb­ben — a társadalmi tulajdoi> védelmében. Patak? Dezső . Varrótű az agyban Egy 56 éves jugoszláviai háziasszony' esztendők óta kínzó fejfájásra panaszko­dott. A nisi idegsebészeti klinikán készült röntgenfel­vételekből most megállapí­tották, hogy agyában 10 cen­timéter hosszú zsákvarrótű van betokosodva. Az orvosok kiderítették azt Is, hogy a tűt gyermekkorában szúrták be a koponyájába: egyesztendős lehetett, amikor ez történt. ; •< 03 Feltételezik, hogy az asz- szony gyilkossági kísérletnek volt az áldozata. Egyéves ko­rában ugyanis elárvult és valószínűleg a rokonok akar­ták eltenni láD alól, hogy az ■ örökség nekik jusson. A tűt amely oly szerencsésen he­lyezkedett él, hogy nem sér­tett létfontosságú agyrésze­ket, a jövő héten műtéttel próbálják eltávolítani. (MTI) Belgium. Tavaszi vir&gkiállít ás. (MTI Külföld! Képszol gálatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents