Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
Virág, távirat, kézcsók, puszi: anyák napján az anyákat ünnepük. A gyerekek, a térjek. Egész éven keresztül nyúzzák az anyákat, eszik a májukat, rakják a ráncokat az arcukra, aztán egy évben egyszer, anyák napján, minden gyermek és férj magábaszáll, virágot vesz, táviratot küld, júdáscsókokat oszt és mélységesen mély fogadalmat tesz, hogy ezek után igazán másképpen lesz. Hogyan lesz? Másképpen! Nem is anyák napja ez. A júdá- sok napja. De hát milyenek az anyák?! A biblia szerint az Ür egyetlen igaz emberért megmentette volna Sodomát, ha lett volna egyetlen igaz ember. Az anyák napja olyan nap, mint ama egyetlen igaz ember, amelyet az Űr nem talált meg, de az anyák megtalálnak a nekik nevezett szép nap keretében és ezért hajlandók mindent megmenteni, megbocsátani, elfelejteni. Mi pedig júdáscsókokkal járulunk a nagyszívű feledőkhöz és bár lelkünk mélyén a legnagyobb mértékben tisztában vagyunk azzal, h<jgy minden marad a régiben, mégis megesküszünk, hogy ezentúl minden másképpen lesz. Hogyan lesz? Másképpen! Eljön az anyák napja reggele, a KOKTÉL Másképpen vasárnap reggel. Az anya, akit ün nepelnek, akinek virágot vesznek és táviratot küldenek, az anya, akivel szemben másképpen lesz, az ünnep reggelén már megjött a piacról és a kis családnak készíti a reggelit. Utóvégre az ünnepel tnek szokás vacsorát, díszebédet adni, az anya hát díszreggelit ad. Különben is, minden másképpen lesz, s a „lesz” az jövö idő, s nem kell rögtön az anyák napja reggelén elsietni a dolgot. Ha valamit elkapkodnak, az sohasem vezet jóra. Márpedig egy anya csak jóra való! Aztán az anya, mint minden vasárnap, megfőzi a vasárnapi ebédet, aztán elmosogat, aztán délután lepihenve néhány percre, felkel már az első percben, mert a gyerekek összeverekedtek, mint az év, vagy a hét többi napján, aztán, jön az uzsonna, a vacsora, az újabb mosogatás, az ágyazás, a vasalás, mert már végre csend van és jóval tíz óra után, kicsit talán elszunyókálva is a televízió műsora előtt, jön az ágy, amelyben végre ki lehet pihenni az ünnepi nap fáradalmait. Természetesen ezt senki nem mondta az anyának, ezt mind magától csinálta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a férj segíteni próbált, de eltört egy tányért, a kisebbik fiú is segíteni akart, de elvágta egy késsel az ujját, a nagyobbik lány már ' igazán ügyes, de megeszi a krémet a tortából, — így aztán anyák napja ide, anyák napja oda, még azt is elfelejti, hogy a kettő forintért vásárolt anyák napi virágot vízbe tegye... Csak az jut eszébe, hogy most már tudja, hová lett az erszényéből az a kétforintos, amit keresett és az anya természetesen meghatódik, azért anya, hogy meghatódjon: neki loptak, tőle, hogy meglepjék. Természetesen ez is másképpen lesz majd. Hogyan lesz? Másképpen! ...és az anyák, az édesanyák, az anyák napján is hisznek, hogy másképpen lesz, bár legbelül ők is pontosan tudják, hogy nem lesz másképpen, sohasem lesz másképpen, mert ha egyszer valóban másképpen lenne, nem is kellene többé, hogy anyák napja legyen. Az anyák napja a férjek és gyermekek lelkiismeret-furdalása, — s ettől a lelki ismeret-fu ráadástól né- ^ ha szenvednek, s ettől a szenvedés- § tői ezen a napon akarnak megsza- § badulni. S melyik anya az, amelyik ne örülne, hogy férje, gyermekei szabadulni akarnak a mégoly kicsi, a mégoly „átfutó” szenvedéstől is? Es végtére is, valóban: hátha másképpen lesz. Hogyan lesz? Másképpen! 1 i I I Ide ne tegyék őket '• *-*-*-*■*-*-'^*-** - - r .Közel ötven aláírással ér-, kezett a levél a Gyöngyösi Városi Tanács vezetőjének címére, amelyben a Petőfi utcai családok erélyes hangon tiltakoznak egy nemrég hozott tanácshatározat végrehajtása ellen. A sűrűn gépelt oldalaikon az érvek sokfélesége található. A lényegük egy: arra a környékre ne telepítsenek cigánycsaládokat. . Személyesen szerettem volna beszélni a levél aláírói közül néhánnyal. A látogatásra elkísért Cácsi László, a városi tanács vb-elnöikhelyet- tese, mint ennek az ügynek közigazgatási, tanácsi felelőse. tömibösítsék a cigánylakásokat. Tudnak erről? Ha kell, elmegyünk a miniszterig is. A beépítendő területet mér kijelölte a tanács szakigazgatási szerve. Kerítést bontat- tak le, előkészítették a szanálást, hogy a korábban zárt belső kertrész megközelíthető legyen a Petőfi utca felől is. A telket családi házak veszik körül. Régebbi és újabb épületek. Két házban már laknák itt cigányok. Hogy mennyien vannak egy-egy házban, azt senki sem tudja pontosan, megmondani. Eléggé a város végén van ez a rész, amit a szőlőktől a patak választ el. Csak a Petőfi utca másik oldalán épültek a közelmúltban új házak, nyitottak itt újabb utcákat is. Szalai György, a Thorez külfejtésen dolgozik, a felesége a fodrász ktsz-ben. Sánta János nyugdíjas kádár. A ktsz-nek volt a tagja korábban. Szalaiék egyetlen cigánycsaládot említenek, amelyik messzebb lakik, de akik rendeseit is, a tudomásuk szerint Sánta Jánosék kertje szomszédos egy cigányportával. ö nem panaszkodik a szomszédjaira. Húsz éve már, hogy egymás mellett laknak, de neki még semmi baja nem volt velük.. özv. Kocsis Fere nőné és a yeje, Bencsik István, a vendéglátóiparban dolgozik. Öfc tiltakoznak a cigányok ellen, mint ahogy ezt teszi Barna József is, aki az építőipari lttsz-nél van munkaviszonyban. ahol a felnőttek már húza mosabb munkaviszonyban vannak valahol. De ilyenkor is a régi lakókkal szót kell értem. Ez nem könnyű, de nem is szabad elrettenni tőle. A különböző társadalmi szerveket is segítségül kell hívni ehhez az agitációhoz. Ne tévesszen meg senkit: nem faji előítéletekkel' állunk szemben, hanem makacs fényekkel, amik azt mutatják, hogy a cigányok egy része még nem akar munkáséletet élni. — Még verekedni is képes vagyok azért, hogy ide ne kerüljenek cigányok. Nem lehet tőlük megmaradni. — Ellopták az udvarról a kiterített ruhát fényes nappal. A gyerek nem mehet ki zsíros kenyérrel a kezében, mert kikapják a kezéből a kenyeret. — A szomszéd kisnyulait vitték volna cl, amikor rá- kiabáltam a cigánygyerekekre. Eldobták a kisnyulakat, ők meg átmásztak a kerítésen. Mentem volna utánuk'' Mit tehettem volna? — Esténként nem lehet megmaradni tőlük. Kiabálnak, énekelnek, verekednek. A férfiakat napokig nem lehet látni a házaknál. Most sincs egy férfi sem itthon. Azt mondják, dolgoznak. A fenét! Börtönben ülnek. — Ha jó idő van, kiülünk az udvarra, és Innen nézzük az ingyen cirkuszt. Valami rettenetes, mit tudnak ezek a cigányok csinálni. Annyi ocsmányságot ordítanak egymásra. hogy a gyereket ki sem lehet engedni az udvarra. — Itt minden a cigányoké. Nekik nem számít a kerítés, nem számít a porta, amit akarnak és találnak, azt visznek el — Eladom a házam, és elmegyek innen, pedig három évvel ezelőtt építtettem,, ha gde költöztetik a cigányokat. — Van egy miniszteri ren- Jfclet, amely megtiltja, hogy — Horváth Máriának hívnak. Az apám cigányzenész volt, már nem él. özvegy anyám lakik ott, az első házban. A középsőben Danyiék, mi pedig itt, ebben. Ez a nagylányom az Izzóban dolgozik. Öt Nagy Ibolyának hívják az apja után. Nem élünk együtt az emberrel, Nagy Jánossal. Itthagyott bennünket. És takarítani járok. Tetszik látni, hogy mi nem vagyunk csavargó cigányok. Én itt is születtem, itt is nőttem fél, ebben a házban, ránk még egy rossz szót sem tudnak mondani a szomszédok. De a cigány sem mind egyforma. Ha idetelepítenek cigányokat, akkor végünk lesz nekünk is. Ne tegyenek ide máshonnan cigányokat. Én sem akarom — Tudom, hogy amit elkezdtünk, az nem könnyű és nem is rövid ideig tartó műnk*- ——mondta' Gácsi László, — Senki aero. ak^r náliMk megváltót játszani, de szembe merünk nézni elhatározásunk ellenzőivel is. Meggondoljuk, milyen cigánycsaládokat teszünk a régebbi városrészekbe. Véleményem az, hogy a Kiss Antal utcától északra eső terű-' let a legalkalmasabb abra, hogy ide építtessük fel azokat a modern lakásokat,, amiket bérbe adunk majd a tarthatatlan körülmények között lakó, dolgozó cigány- családoknak. Nagyon komoly lépésre szánta rá piagát a Gyöngyösi Városi Tanács. És mint minden bátor cselekedetért, most is szembe kell nézni az ügy ellenzőivel, de meghátrálnia nem szabad. G. Molnár Ferenc A tanács egy ideig konspi- rált. A Csató-kert rendezési terve ugyan már elkészült, az itt lakó cigányok áttelepítése tehát már eldöntött dolog, de mindezt igyekeztek a hivatalos szervek titokban tartam, több oknál fogva. A lakosság ellenállása miatt is, de azért is, nehogy a hírre Gyöngyösre seiregeljenek a cigányok a környékről, betelepedjenek a Csató-kerti putrikba, és ők is jogos lakásigénylőkké lépjenek elő. Ezt a kérdést elkonspirálni nem lehetett. Erről is olyan nyíltan kell beszélni, mint minden másról, ami a lakosságot érinti. Könnyű volna most öntudatra hivatkozni, amikor mindenki tudja, hogy a lumpencigányok átnevelése nem elhatározás és akarat kérdése csupán. De ehhez is hozzá kell kezdeni egyszer. A módszerekről most ne essék szó. Erre nincs helyünk. Hiába építtet a tanács emeletes házakat a cigánycsaládoknak, ezzel még nem váltotta meg a csavargókat. Betelepíteni csak azokat a cigánycsaládokat gaabad .......Van kicsi gyermekem, É nnekem is! Hátha az ősi sejt Őbenne tisztul dús örömre és Minden homályos, vén bút elfelejt!” (Tóth Árpád) Fehér Szarvas A kocsmák, a vendéglők, a vendégfogadók nevének írásmódjával kapcsolatban <s sokszor folyik vita. Egyik) levélírónk is megkérdezte, hogy az egri vadásztanya nevét egybe ketl-e írni; Szerinte a mostani FehérszarVas írásmód nem helyes. Valóban Igazé van. A megnevezés mindkét tagját nagybetűs formában és külön kelt írnunk. 'Tehát a helyes írásmód: Fehér Szarvas. Ez az elnevezés különben nagyon jól beleillik abba 9 névtípusba, amelyre a következő régi egri hevek is utalnak: Fekete Sas, Fthér Bárány, Vörös Ökör, Zöld Fa stb. A régi egri városi jegyzőkönyvedben sokszor olvashatunk ezekről a megnevezésekről. Az 1700-as években még a következő alak- változatok szerepelnek: Fehír Birdn, Fejér Bárány stb. A jegyzőkönyvekben utalást találhatunk arra is, hogy hol működtek ezek a kocsmák, vendégfogadók. A pontos helyükre adnak adatokat a következő beírások: „Az Fekete Sas vendégfogadónál szállást tartván, a közel való Tlhamérl plrtcaéket fél- véréi bátorkodott...” (1773). Az 1765-ös adat szintén jó hely meghatározó: „Találtatott egy pincze a FaketeSas mellett Kőporoson”. A Zöld Fa vendégfogadó helyét is ismerjük a következő beírás alapján: „Mentünk az Makiári Hostyára a Zöld Fa nevezetű vendégfogadó szomszédságéban levő házhoz"1 0765). A Fehér Bérdny kocsma „az harmadik fertályban lévő funduson” épült fel (1768). Gyakoriak voltak az egy- elemű nevek Is. Egerben ilyen névtípusra nyújtanak példát a Gólya, Oroszlán, s az Unikornis elnevezések Az Unikornis névre is több adat található a város jegyzőkönyveiben. Két jellemző adatot Itt is idézünk: „Az Nemes Város régenten Unicornis nevezet alatt lévő Vendégfogadója, mely is Ver- bunk Háznak fordíttatván, minek utána az egész országban abbéli katona fogadás elmarasztatott volna, újra Umit korcsma háznak rendeltettvén ... (1773). 1740- ben arról olvasunk, hogy „Rajtlinger Mihály az Város Unicornis korcsmáját három esztendeig meg árendáj- ván kötötte s obllgálta magát .. Különben a mai Unikornis ejtésével kapcsolatban nagy a zűrzavar. A helyes ejtés, az s-ező forma, mert nem a klasszikus latin sz ejtődött a magyarországi latinságban. Ezt bizonyítja az egri nép ajkán jelentkező Servita ejtés is. Dr. Bakos Jósáét «4 diplomatanyelv mmtwA Mindig áhítattal vegyes borzongással, mint valami titkos szekta titkon kihallgatott varázsigéjének szövegét, úgy hallgattam, ha véletlenül hozzájuthattam egy kis diplomatanyelvhez. A „magas felek”; „o nézetek tisztázása ..egymás álláspontjainak jobb megértése ..„a kölcsönös megértés légkörében...” — és társaik, főhajtásra késztettek és késztetnek ma is. A fogalmazás ma- gasröptüsége, sajátos stílusa, remekbe sikerült fölényessége, meggyőzésre ható ereje —, ez az ami hiányzik mindennapi életünkből, ettől szürke és sivár ez a mindennapi étet, e nyelv híján válnak brutálissá az emberek és alantassá egymáshoz intézett szavaik... ... Igen, éppen ezen tűnődtem, baktatva az utcán és még a pardont sem tudva kimondani, hogy tűnődés közben véletlenül behatolást követtem el egy embertársam oldalába, amikor egy pofon kíséretében a következő megjegyzést nyújtották át ultimátum formájában; — Marha! Miután a pofon és az inkriminált megjegyzés szinte azzal egy időben hangzottal. hogy véletlenül az említett behatolást elkövettem, kétségeim sem lehettek két dolgot illetően; a) a marha megjegyzés annak szólt, aki a pofont kapta; b) a pofont én kaptam, tehát az illető embertársam engem nevezett marhának. E kétségkívül bonyolult, de általam mégis zseniálisan — Uram, az ön tette kimeríti a meggondolatlan és durva visszavágás kritériumát. Miután én azonban a békés egymás mellett élés, a kölcsönös megértés, az egymás érdekei legmesszebbmenő tiszteletben tartásának elve alapján állok, s nem utolsósorban mélységesen elítélem a kölcsönös beavatkozás minden fajtáját, engedje meg, hogy figyelmeztessem tettének súlyára. Természemegoldott logikai feladat végére jutván és nem felejtvén el iménti töprengésem, ily szavakkal fordultam az engem meggondolatlan cselekedetével testi mivoltomban átmenetileg megsérteti Magas Félhez (volt vagy 160 centiméter): tesen, véletlen ütközésem feletti sajnálkozásomat kifejezni el nem mulaszthatom, ám ez a véletlen és igazán jelentéktelennek tűnhető incidens az én sajnálkozásom kifejezésével megoldást nyerhetett volna, ha ön nem ra- gadtatia magát a nyílt és durva agresszióra. Uram, még minden lehetőség adott, hogy kifejtse ön. is álláspontját, hogy a köztünk levő átmeneti és nem súlyos konfliktust a tárgyalások síkjára helyezzük. Hajlandó vagyok tárgyalni, fejtse ki ön is Álláspontját, tisztázzuk nézeteinket, hogy a kölcsönös megértés légkörében, egymás testi határainak tiszteletben tartásával folytassuk tovább útjainkat testrészeink épségben tartása érdekében... — Menjen a fenébe, hülye fickó! — mondta a 160 centi Magas Fél, minden diplomáciai nyelvet félre téve, aztán könnyed gyorsasággal még belém rúgott kétszer és fölényes léptekkel távozott. A nyomorult. Az ostoba fickó! Megállj, az anyád! Milyen hülye is vagyok, tényleg! Legalább jó szájon kaptam volna én is, hogy különbséget tudott volna tenni a nyílt tárgyalások szelleme és a még ma is büszke jobbtenyeresem között. Nyomott fej, ostoba ürge, meg minden... (egri)
