Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
vssssssssssAW/msss. vsjmsti. wsssssfSSASsssssssssßsrsrsss/ssssffWfffssssssffffsfsss/s/-ffsffssssfs/sss,sss/s,s,n. ^ /^//////^///////////////^///////////////////^^^^ Tudományos értekezés a munkáról Félte szükségesnek tartom, hogy egyszer már jómagam is eltöprengjek, lehetőleg a nagy nyilvánosság előtt, annak aktív bevonásával, nos, hogy eltöprengjek azon: ml is a munka, ml az, hogy munka. Szükségesnek tartom ezt megtenni annál is inkább, mert klasszikusok, félklasszikusok és egyáltalán nem klasszikusok gyakran és sokoldalúan foglalkoztak e fogalommal, úgy is mondhatnám, hogy jelentős munkát fordítottak a munka lényegének feltárására, s ha még ugyan félklasszikusnak sem tarthatom magam, valahogy úgy érzem, nekem is kötelességem e kérdés tisztázásához letenni obulusaimat. Amiket munkával szereztem! A marxisták szerint közgazdasági lexikonszerű megfogalmazásban, a munka az ember tudatos, célszerű tevékenysége, amellyel a természet tárgyait megváltoztatja és szükségletei kielégítésére alkalmassá teszi. Mái nem egészen tudományos, de mindenképpen elgondolkodtató megfogalmazás szerint a majom emberré válásában megfellebbezhetetlen szerepe volt a munkának. Hát... szóval... majma válogatja. Ismét más, egészen egyszerű kategória szerint a munka: meló, leisztolás, robot, verkli, ami mindig kibírhatatlanul sok, s az érte kapott pénz. lóvé stex, troncsi mindig csodálatosan kevés. Akadt olyan definíció is a munkát illetően, amely szerint a munka nemesít E megállapítás történelmi és évezredes igazságát mi sem bizonyítja jobban, hogy az egykori Magyarországon több felső tízezren lettek nemesedi a munkától. A mások munkájától természetesen. De hát a definíció ezt a lehetőséget egyáltalán nem zárta ki. Dolgozni, munkálkodni lehet szépen, ahogyan a csillag megy az égen, aztán lehet úgy, ahogyan a változó csillagok „mennek” az égen: ma jól, holnap sehogyan, holnapután valahogyan, aztán megint jól; aztán lehet egyáltalán nem dolgozni. Számos példa igazolja, hogy ez az utóbbi dolgozás, a munka e specifikus válfaja Is gyakran magas szintű megélhetőséget jelent Általában azonban nem sokáig. Mert a rendőrség és a bíróság Is ismeri a munka fogalmát, — s egyre jobban dolgozik mindkét testületünk. Egyébként rendkívül érdekes folyamat szem- és fül tanúi lehetünk ebben ■ az országban. Ebben az országban kereken negyedszázada, de tizenöt éve, vagy egy éve mindenképpen, nem dolgozik senki. Nem bizony. Ebben az országban az orvos szerint a csúcsesztergapad-ke- zelő lóg és nem csinál semmit, csak felveszi a nyolcórai semmit sem csinálásért a munkabérét (apropó: a munkabér a szocializmusban pénzformában azt fejezi ki, hogy milyen mértékben részesedik a dolgozó a társadalmi terméknek abból a részéből, amelyet a munkások és alkalmazottak munkájuk meny- nyisége és minősége szerint kapnak meg.) A csúcseszterga-kezelő szerint a pedagógus még a gyerekeket sem neveli, nemhogy olyan nagyon megszakadna a munkában, a pedagógus szerint most, hogy gépesítettek, a szövetkezeti parasztnak a jó, mert munka nélkül süti hasacskáját az isten áldott napja, a szövetkezeti paraszt pedig irigykedve gondol a városi tisztviselőre, aki el-elpiszmog egy felesleges kimutatással és azt még munkának meri nevezni, a tisztviselő szerint az újságíró az igazi: mert csak firkál, mint most iis. Így élünk tehát, egymás munkáját Ily magas fokra lebecsülve, nem dolgozva, munkát nem végezve, — az ország azonban nyilván a marxista igazságot, a materializmus igazságát megcáfolva isteni jó szándékból, az angyalok karának közreműködésével munka nélkül épült és épül. Annyi persze igaz, hogy nem minden munka munka, mégha annak is látszik, gyakran érvényes ^ ama klasszikus, ha jól emlékszem, i mikszáthi mondás: a semmittevést akként csoportosítja, hogy az lázas ^ tevékenységnek lássék. A lényeg azonban mégiscsak az, ^ hogy nem szeretjük a munkát. Mii- ^ lió példa van erre. Ha beülünk né- ^ hány munkatársunkkal a presszóba, ^ vagy a kisvendéglőbe, néhány perc S múlva a munkáról beszélünk, amit § nem szeretünk, s amit annyira nem ^ szeretünk, hogy órákig is elbeszél- ^ getünk róla. Annyira nem szeretjük ^ a munkát, hogy azért mindig büsz- ^ kék vagyunk rá, mégha fellengzősen $ nem is mutatjuk, ha megbecsülik, ^ amit tettünk, ha munkánk után be- ^ csülnek meg bennünket. Annyira ^ nem szeretjük a munkát, hogyha s erőnk teljében nyugdíjba megyünk, és semmi munkát nem kell végez- § nünk, könnyen belehalunk ebbe a ^ semmittevésbe, mert nemcsak a ^ munka tette az embert emberré, de őrzi me" az embert embernek, élő ^ embernek. i ' S A munka egyébként annyira át- $ szövi az életünket, hogy az Üj Ma- ^ gyár Lexikon közel nyolcvan olyan ^ alapszót ismertet, amely a „munká”- ^ val kezdődik, az értelmező szótár, ^ vagy a magyar nyelv szótárának ^ minden munka-szavát le sem tud- ^ nánk írni e cikk keretében. S kép- % zeljék el, hogy mennyi munka volt ^ a lexikon e fogalmának megfogal- $ mazása! § Gyurkó Géza $ Változatok egy külsőre Ahol valami történik a városban, ott mindig megtalálható Szabó Tamás is. De sohasem egyedül, mindig többedmagával. Főként lányok állják körbe, de néhány fiú is csapódik ehhez a galerihez. Maradjunk a galeri szónál, mivel ez a mostani divatos kifejezés. A Lenin-ünnepségen hosz- szú selyemsálat kötött a nyakába. A sál vége a térdén túlra lógott le. Felöltője a megfilmesített Dumas-re- gények kosztümjére emlékeztetett Világosszőke haja a fülére simul és a tarkóján túlra lóg. Nadrágja trapéz alakú, a térdén szűk, a bokájánál kétarasznyi bőségű. Legtöbbször zsebre dugott kézzel megy, áll és beszélget. A galeriben 6 a központ. Rá figyelnek a többiek. Amit ő mond, azt ellenkezés nélkül követik. Tekintélye van. Lenin érdekli, mint ahogy érdekli minden jó fej, ahogy ő kifejezi magát. A közhasználat ilyenkor jó koponyát említ. Hogy miért érdekli? Indokolni is tudja. Azt válaszolja, érdemes rá figyelni, mert gondolatait nem lopja másoktól. Használta a fejét a kalaptartó funkción túl is. Persze, rengeteg minden van ma a világban, amihez nem lehet hozzájutni. Eleve kudarcra van ítélve az, aki mindenben otthon akar lenni. Neki még könnyű, állítja, mert még nem döntött. Csapódhat ide is, de csapódhat oda is. Megengedheti magának azt a luxust, hogy mindenfelé odahallgatódzék. Az emberek általában valamelyik skatulyához tartoznak. ő ezt el akarja kerülni. Maga a teljes élet izgatja. Gondolta már, hogy éppen ezért vagy újságíró lesz, vagy tv-riporter. Persze, a divatos szakmákhoz tartozik ma az újságírás és a riporterkedés, hála a televíziónak is. Az is lehet azonban, hogy orvos lesz. Ebben a kereseti lehetőség Is számít. Mindenképpen valami hasznos dolgot akar csinálni, olyat, amivel másoknak is tehet egyet-mást. Utálja a nagy szavakat, ezért nehéz erről a dologról egyszerűen beszélni: hasznosság, közösség, emberek. Nyaranta a strandon tölti a napjait Kora reggel mennek ki, késő este jönnek haza. Néha húszán is összejönnek. Megisznak pár üveg sört, a lányok adják a ka- |tL Már úgy csomagolnak otthon, vagy úgy vásárolnak a csemegében, hogy a fiúknak is jusson a szalámiból, gyümölcsből. A felnőttek olyankor balhéznak, ha labdáznak a medencében, őket is meg lehet érteni, mert a felnőtteknek már a csend kell, a nyugalom. De mit csináljanak a fiatalok, ha mozogni, rohangálni, ordítani szeretnének? Ha egyenjogúság van, akkor a másik fél, a fiatalok igényeit Is tessék tiszteletben tartani! Ezt várná el. Vagy nálunk vannak első- és másodrangú állampolgárok? Erről még soha nem hallott A felnőttek mindig nagyon unalmasak, amikor rákezdenek a szokott szövegre: amikor még én fiatal voltam ...! Hagyjuk ezt. A mai fiatalokból is nyűgös felnőttek lesznek majd. Ezt ő szeretné elkerülni annak idején. Emlékezni fog mindig saját srác korára. Talán így sikerül megőrizni frisseségét Bérlete van a Filharmónia helyi hangversenyeire. Az iskolában szorgalmazták is, hogy vegyenek bérletet ö akkor majdnem azt mondta, neki nem kell. Csak azért, mert nagyon akarták a tanárok. De szereti a zenét. A jó beatot is, Mozartot is. Ami jó, az jó. Ahogy jó a vers is, jó verset mondani is, énekelni is, táncolni is. Csörögni. Hagyni, hogy a ritmus átjárja az idegeit és teste átvegye a zene ritmusát. Szerinte a ritmus az élet egyik alapjelensége és igénye is. Szereti az iskolai klubdélutánokat, mert ott mindenki elmondhatja a véleményét mindenről. Politizálnak is. Felvágásból némelyik vadakat mond, majmolja a külföldi adókat. De ö komolyan veszi a szocializmust Igazán emberi eszme, amit időként éppen az emberek ferdítenek el. Még nálunk is, még ma is időnként, főként a végrehajtásban. De hát sterilizált élet nincs. Rendszeresen rendeznek bulikat otthon. A szülők ilyenkor magukra hagyják a fiatalokat Szesz is akad Aki nem bírja, le is szívja magát. Lefektetik, hadd aludjon. Ha nem tér észhez, benyomják a csap alá a fejét. Osókolóznak is ilyenkor azok, akik együtt járnak. Bírják egymást. Ez köznyelven úgy hangzik: szeretik egymást Régi kifejezésmód. Pókhálós. Nyegle a beszédjük? Igen, zsargont használnak. Hogy csak egymást értsék. De kerülnek minden frázist. Utálják a szóvirágokat, a frázisokat, a süket dumát, a sódert Nem haragszik érte 6 sem, a társai sem haragszanak, ha azt állítják róluk, hogy mások, mint a korábbi fiatalok voltak. Szerintük ez törvényszerű. De minden fiatal minden korban többet akar, mint amit elődeik akartait és ez megint törvényszerű és jó dolog. Különc? Tiltakozik ellene. Feltűnő? Időnként az, egyezik bele. De csak mások szemében, mert saját érték- | rendje alapján az átlagnak megfelelő. Mivel tudná summázni magatartását céljait? Kérdem végül. „Aki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni!” Ezzel az idézettel válaszol. És várja, hogy meghökkenjek. Nem tudok vitatkozni az igaz megállapítással. Azt pedig már a több évtizedes tapasztalati bölcsesség mondatja velem: tudom, a formai hangsúlyok rövid idő alatt úgyis lekopnak. És megnyugtat múlékony éveimből származó másik végkövetkeztetésem is, ami szerint az éber érdeklődés mindig fenntartja az embert Ennek a belső tartalomnak a külső változatai tehát nem tévesztenek meg. Egyetlen mai Szabó Tamás esetében sem. G. Molnár Ferenc Kísérleti gyártás a budapesti 3. ss. Házgyárban, a Szovjetunióból érkezett gyártóberendezésekkel. (MTI foto — Mező Sándor feüv.) —■ Mondja, kedves uram, szeretne ön május éjszakáján letépni minden orgonát? — tettem fel a kérdést Bács Hugó, bérügyi előadónak. — Kérem, én hiába szeretnék. .. — tárta szét a karját kissé rezignáltan — Az a baj kérem, hogy sokan azt hiszik, az effajta dolgok csak a szeretem, nem szeretem kategóriájába tartoznak. Nincs, kérem, rá bérkeret. S ha nincs, akkor hiába szeretnék. Nálunk fegyelmezett pénzgazdálkodás folyik — magyarázta meg kellő alapossággal Bács Hugó, bérügyi előadó, hogy bár ő szeretne, miért nem téphet le minden orgonát május éjszakáján. — Mondja, kedves elvtársam, szeretne ön letépni minden orgonát május éjszakáján? — tettem fel a kérdést Vita Eleknek, a Május Művek párttitkárának. — Szeretnék bizony. Mindet. De, elvtársam, hol érek én rá, virágot csipegetni? Mire eljönne az orgonatépés ideje, én már hullaíáradtan forgolódom az ágyban, de nem tudok aludni, mert a másnapi tennivalókra gondolok. Meg aztán miért kellene minden orgonát letépnem? Dolgozótársaimnak ne hagyjak? Ejnye, elvtársam, mire bíztat maga engem? Semmiféle antikollektiv tett! Ez az én álláspontom. Ja, igen... De miért május éjszakáján és miért letépni? A nép vagyonát csak úgy... Nem helyeslem. Bizony nem Ma már nem. Mondjuk húsz évvel ezelőtt, amikor még csak harmincéves voltam... — tévedt el tekintete valahova a messzeségbe Vita Elek párttitkárríak és egyik kezével valami orvosságot, a másikkal egy Fecskét dugott a szájába... — Mondja, kedves uram, szeretne ön letépni minden orgonát május éjszakáján? — kérdeztem Petymeg Péter magánzótól, de nem tudott válaszolni, mert mire kinyitotta volna a száját, a nő, akinek a karján csüngött, közberikácsolt: — Minden orgonát? Még „Halízhibás baromfi... "(?D Napilapjaink hasábjain as utóbbi hetekben gyakran olvashattuk a címül adott, szokatlan jelzős szerkezetet. A baromfi szavunk olyan szóval került szerkezeti kapcsolatba, amelyet nem annyira nyelvtani szempontból tehetünk rostára, hanem inkább azért, mert az egészséges képzetkapcsolást és a nyelvi ízlést sérti a szokatlan nyelvi képlet. Valóban, elsősorban a nyelvi ízlés nevében nem tartjuk szerencsés nyelvi formáknak a következő összetételeket, illetőleg szerkezeteket: ízhibás csirkék, halízhibás baromfiak, gomba- izhibás csibék stb. A hibás melléknevet elsősorban jelzői szerepben úgy szoktuk felhasználni, hogy a jelzett szavak elé tesszük: hibás kifejezés, hibás áru, hibás válasz stb. összetételi utótagként ritkán kap nyelvi szerepet. Az idézett kifejezésekben sincs rá szükség, mert a halízü, a halszagú összetett szavak jól helyettesítik. Ebben az összefüggésben kell szólnunk arról is, hogy értelmileg feleslegesen vállal nyelvi szerepet a baromfiszám összetétel is. Egy hivatalos jelentésbe» olvashattuk a következő mondatot: „A baromfiszám téli etetése nagy gondot okozott a vezetőségnek.” Elegendő lett volna csak a baromfi hangsor használata. A szám öszetételi utótagnak ugyanis sem konkrét jelentéstartalma, sem nyelvi használati értéke nincs a szövegben. Szemléletünk és nyelvhasználatunk számára szokatlanok a baromfigyár, a csirkegyár összetételek is. A baromfitelep, a baromfi- udvar szavak éppen miattuk szorulnak vissza a fontoskodó, hivataloskodó nyelvi formálásban. Inkább megzavarja az olvasót és a hallgatót, mint segíti a megértésben a magas tojáshozamú tyúk furcsa őszetéted is. A szószaporításra nyújt szomorú példát az idézett kifejezés. A magas szóra például egyáltalán nincs szükség. Nagyon határozatlanná teszi a közlést. Az élő köznyelv egyértelműbben fogalmazza meg a kifejezendő tartalmat a jól tojó tyúk nyelvi formával. Hogy a feleslegesen elvont és hivataloskodó kifejezéseknek útját lehet állni, bizonyíték rá éppen ebben a témakörben is a porított tojás furcsa szerkezet eltűnése, s ma már a hivatalos közegek is helyette a tojáspor megnevezést használják. A kifejezés helyénvaló, s a hivataloskodó, fontoskodó fogalmazás .komolyságát” sem sérti. Dr. Bakos József egyet se tud? Se december, se május éjszakáján! De különben is, mi köze hozzá, hogy az én Péterkém mit szeretne és mit tud? — nézett rám oly fenyegetően, hogy gyorsan távoztam... — Mucus, miért kell mindent és miért kell megvárni május éjszakáját — búgta a fülembe egy elöl mini-, hátul maxiruhás hölgy iménti kérdésemet meghallva és segélykérőén nyújtotta felém a kezét. Dollársegélyt kérőén. — Már megint ezzel a május éjszakával, meg az orgonával hülyéskedsz — nézett bele írásomba a feleségem és megkért, hogy szaladjak le a boltba három csomó zöldhagymáért és húsz deka körözöttért. Eltűnődtem: milyen lehet május éjszakáján, amikor letépek minden zöldhagymát és körözöttet? I (egri) 1970. május L, péntek
