Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Stratégiáink s a mnnka Tolt Új bútorgyár épül Egerben Xevés «íjtsb Jdl, övrlfl év­re eredményesebben, dolgo­zó kis vállalat székel Eger­ben, mint a Heves megyei Tanácsi Bútoripari Vállalat. Megannyi kitüntetés — 1963- ban kiváló vállalati cím, a megyei pártbizottság elis­merő oklevele az elmúlt év­ben végzett munkáért — di­cséri a lelkes kollektíva eredményeit. Mindezek ellenére azon­ban a vállalat örömébe éve­ken át jókora üröm is ve­gyült. A vásárlók hiába vol­tak elégedettek az egri gar­nitúrákkal. A különböző stíl­bútorok hiába arattak osz­tatlan sikert a tavalyi Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron. A szép, elegáns reneszánsz és barokk bútorok hiába vív­tak ki nevet, tekintélyt a kapitalista piacokon is, a vállalat öröme azonban még­sem volt teljes. Mégpedig azért nem, mert „Damok­lész kardja”, a megszűnés veszélye éveken át ott lebe­gett a vállalat felett Mert az már több évvel ezelőtt tisztáztatott: a jelenlegi he­lyéről költöznie kell a vál­lalatnak. De hová? Egyálta­lán megma, ,.J-e? Lesz-e majd pénz az új gyárra, vagy az ámen a végzetet je­lenti? Megannyi válasz nél­kül hagyott kérdés zavarta az amúgy is rendkívül mos­toha körülmények között dol­gozó kollektíva munkáját Ezért is érthető az a nagy öröm, m elégedettség, aho­gyan a hírt, a „felmentő ítéletet” fogadta a vállalat A hír pedig így szól: ...de mondja el inkább Kormos Pál, a vállalat igazgatója. — Gazdánk, a megyei ta­nács úgy döntött, hogy új bútorgyárat épít Egerben. Nagyon örülünk, hiszen évek óta egy korszerű, modern gyár volt valamennyiünk vá­gya Remélem, nem hat szerénytelenségnek, ha azt mondom: stratégiánk a mun­ka volt. A munkákkal érde­meltük ki ezt a gyárat Bő­vítettük a termelést, a pro­filt, megteremtettük az igé­nyes stílbútorgyártás alap­jait, bővítettük a hazai, a külföldi piacot, jelentősen növeltük exporturrlcat. Ha mindez nem így sikerül, aligha beszélhetnénk most új gyárról. — Hol épül fel a gyár? — A déli ipartelepen, a KAEV egri gyáregysége mel­lett. — Mennyibe kerül? — Negyvenhétmilldó fo­rintba, — Hogyan, s honnan te­remtik elő ezt a jelentős ösz- szeget? — A megyei tanácstól 18 600 OOO forintot kapunk. Bankhitelt veszünk fel, és ugyancsak hitelügyben tár­gyalásokat folytatunk a BÚTORÉRT és az ARTEX Külkereskedelmi Vállalattal. Ajánlatainkat mindkét vál­Mosolycsekkel nem oldunk meg semmit... Ligeti László, a KP VOSZ főtitkára nyilatkozik lapunknak Nemrégiben háromnapos látogatáson vett részt me­gyénkben Ligeti László, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, a SZOT elnökségi tagja, áld mindezek mellett a keres­kedelmi dolgozók szakszer­vezete nemzetközi szövetsé­gében is tekintélyes funk­cióit tölt be az elnökségben. A KPVDSZ főtitkári széké­ben 1945. óta ül, de az ille­galitás éveiben is figyelemre méltó munkát fejtett ki Heves megyei látogatásának alkalmával interjút adott la­punk munkatársának. — Miképpen foglalná ösz- sze a szakszervezet elmúlt huszonöt esztendős eredmé­nyeit? — A KPVDSZ — mondta Ligeti László — az egyik legnagyobb létszámú szak­szervezetünk, több százezer tagot számlál. Közöttük igen sok a női dolgozó: 240 ezer fő! A jelenlegi helyzettel összehasonlítva a felszabadu­lás utáni éveket, tagadha­tatlanul nagy a fejlődés. An­nak idején — ha csak a ke­reskedelemről beszélünk — azt tartották, hogy itt nincs szükség szakképzett dolgo­zókra, ez a szakma nem igényel szakképzettségei Ez aztán súlyos következmé­nyekkel járt. Ma már — s ez eredmény — dolgozóink 50 százalékát teszi ki a har­minc éven aluli szakképzett kereskedelmi dolgozók szá­ma. — Jelenleg mit tartanak a legfontosabb feladatnak? — A korszerű kereskede­lem megteremtése politikai kérdés is. Nem mindegy, hogyan érzi magát munka­helyén a dolgozó, s nem mindegy, milyen szájízzel távozik a boltból a vásárló. Kereskedelmünk sokban le­maradt más szocialista és ka­pitalista ország mögött. Dol­gozóinknak még a negyven- nyolc órás munkahét sincs biztosítva, s hogy a ven­déglátóipari dolgozók is el­jVM. mája* K 9tmi*I érjék a csökkentett munka­hetei hosszú-hosszú évekre van meg szükség. Hadd em­lítsek egy franciaországi pél­dát : a testvér-szakszerveze­tünk jelenleg a 36 órás mun­kahétért harcol!... A mun­kaidő csökkentése azonban még nem old meg mindeni (A vásárlóknak is be kell lát­niuk, hogy a kereskedelmi dolgozóknak is szükségük van a pihenésre.) Korszerű­sítés nélkül, a hálózat to­vábbi és gyorsabb ütemű fej­lesztése nélkül nem sokat érnénk el. Ebben sajnos igen távol állunk a világ­színvonaltói — Az ipar monopolhely­zete ugyancsak befolyásolja az eredményesebb kereske­delmet ... — Ma még így van. Ha azonban az ipar és a keres­kedelem kapcsolata tervsze­rűbbé válik, már nagyot léptünk előre. El kell ér­nünk, hogy az ipar ne szí­vességet tegyen, amikor a kereskedelmet áruval látja el, hanem a lakosság igé­nyeire gondojon. A nagyobb import útján is rá lehetne kényszeríteni az ipart a jobb termelésre. — Milyen tapasztalatokat szerzett Ligeti elvtárs me­gyénkben? — Heves megye problémái az ország problémáit tükrö­zik. A megyeszékhely meg­érdemelne — már nagy ide­genforgalmára való tekin­tettel is — sokkal nagyobb fejlesztést. Égetően hiányzik egy korszerű áruház. A ke­reskedelmi egységeket nagy­üzemekké kellene tenni, ez nagy könnyebbséget, nagy haladást jelentene. A kor­szerűsítés igénye — melyek során velejáróként jelentke­zik a munkaidő csökkenése, és a szabad idő növekedése (kevesebb időt töltsünk be­vásárlással, stb.) — jobb munkakörülményeket kér dolgozóink számára, amely erősen csökkentené a ma még sajnos igen nagy fluk­tuációt, s elégedettek lehet­nének vásárlóink is. — Mosolycsekkel nem ol­dunk meg semmit — tette még hozzá Ligeti László, a fflPVDSZ főtitkára. *4ta0 Fejezetek egy kitüntetett váliaiat életéből lalat kedvezőm fogadta. — Mikorra tervezik az ünnepélyes alapkőletételt? — Ez év őszére. — És a kulcsátadást? — 1973. végére. Az új gyár egy ötezer négyzetmé­ter alapterületű csarnokból, üzemekből, irodákból, szo­ciális létesítményekből áll majd. A másik komoly ter­vünk pedig: a gyárat korsze­rű gépekkel szereljük fel. Ügy is mondhatnám, hogy forradalmasítani kívánjuk a termelést. A gyárban a je­lenleginek kétszeresére kí­vánjuk növelni a termelést. Nem kevesebb, mint 350 ezer dollár értékű stílbútorgyár­tásra is alkalmas lesz az új üzem. — A fejlesztési program­ban első helyen áll a stílbú­tor gyártása, fejlesztése. — Valóban így van. Ezek a bútorok jelenleg drágák. De ha beindul gyári termelé­sük, körülbelül 30 százalék­kal olcsóbban tudjuk előállí­tani. És még egy ális do­loggal számolunk: az élet- színvonal évről évre emelke­dik. Nem véletlen, hogy stíl­bútoraink iránt már itthon is egyre nő a kereslet. Vége­zetül, de nem utolsósorban: stílbútoraink valóban kere­sett cikkek a fejlett bútor­iparral rendelkező kapitalista országokban is, hogy jelentős értékű devizát tudunk bú­torainkkal az országba be­hozni. Ezek a bútorok na­gyon igényes munkát köve­telnek. Ezért is tervezzük a minőség mércéjét magasabb­ra emelni, hogy a bútoraink minden szempontból megfe­leljenek az igényeknek. Az idei nemzetközi vásáron is­mét ott leszünk, reméljük, a jó folytatás nem marad el. De visszatérve még az új gyárra: talán még érdekes­ségnek is jó: a tanácsi ipar­ban a mi gyárunk lesz az el­ső új, korszerű tanácsi gyár. Számúnkra természetesen a „mi gyárunkon” van a hang­súly ... K. J. Tavalyi eredményei alapján kiváló címmel, a jubileumi munkaver­senyben elért teljesít­ménye elismeréseként pedig a megyei párt- vb oklevéllel jutalmaz­ták a Heves megyei Erősáramú Villanysze- relőipari Vállalatot. A megtisztelő kitün­tetéseket csütörtökön dél­után Bcrecz István, a megyei tanács vb-elnök- helyettese és Bár! Jó­zsef, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője adta át a vállalat dol­gozóinak. A Heves megyei Erősára­mú Villanyszerelőipari Vál­lalatnál búcsú előtt áll Sza­bó Joachim, az egyik beta­nított munkás. Májusban ké­szül nyugdíjba menni. Szak­társai között — mint be­szélik — a jó hírét, emlékét hagyja, hiszen „az öreg” mindig figyelmeztetés nélkül, példásan végezte a feladatát. S ez nem is olyan kis do­log, kiváltképpen, ha azt te­kintjük, hogy a távozó a legutóbbi két évtizedben ál­landóan változó vidéki mun­kahelyeken töltötte az ide­jét! No, persze, „az öreg” Szabó korántsem tartja ma­gát hősnek, cseppet sem akar többnek látszani, mint a többiek, más törzsgárdis­ták, azok, akik hasonló vi­szontagságos körülményeket vállalva vele együtt Igyekez­tek megvalósítani a közös programot, edősítették az akkor még kevés reményre feljogosított vállalatot, „gyűj­tögették” az apróbb-nagyobb sikereket. OOO A vállalat dolgozói vala­mikor a falvak, tanyák, me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek villamosításával fog- I lalkoztak. Gondjaikban so­káig úgyszólván egyedül s jókora ládával kiegészített 750-es Zundapp segített, s még évek múltán is nagy támaszuknak számított a gépállomástól kilónként öt forintért vásárolt, selejtes Hoffer-traktor. Szinte hihe­tetlen, hogy ilyen körülmé­nyek közepette Is határidő előtt kigyújtották például Nagyvisnyó valamennyi há­zában a fényt, volt olyan év, amelyben ugyanannyi pénzért négy megyében 87 helyett 114 tsz-ben végezték el a szerelési munkákat, le­küzdötték az edelényi bánya- vízbetörést, túltették magu­kat a rudabányai körzetben tapasztalt földcsuszamlás ál­tal okozott veszélyen, vi­szonylag hamarosan a „kon- kurrens” ÉMASZ lett az ajánlójuk az. újabb megbíza­tásokra. OOO Deli István igazgató mond­ta, hogy „betörtek” már a pesti „piacra” is. a megyei igények mellett az ország legkülönbözőbb helyeiről annyi a kérés, hogy csupán egy részét teljesíthetik. 34,8 helyett tavaly 45,8 millió fo­rintos termelési értékkel zár­ták az évet, s bár hosszú ideje megszokott munkájuk helyett többnyire újabb fel­adatokat kaptak, tetemes „is­kolapénzt" kellett fizetniük, a nyereségüket mégis 2,6 millió forintra növelték. Esztendők óta tartó siker­sorozatuk titka, hogy szűkös lehetőségeiken belül is megpróbálták mind vonzób­bá. marasztalóbbá tenni a vállalatot. Létszámuk jelen­tős része tartozik a torzs- gárdához, s ennek tagjai ki­próbált, szorgalmas, ügyes emberek. Törekszenek szak­mai, politikai tudásuk fej­lesztésére, szívesen foglal­koznak egymással. Maguk nevelték a főmérnöküket, nemrég két társukat segítet­ték a mesterlevél megszer­zéséhez, most pedig újabb ötöt próbálnak sikeres vizs­gához juttatni. Két brigád-, vezető a villamosenergia-, ipari technikumot végzi, má­sok tanfolyamokon tanulnak. Minden területen képzeté emberek dolgoznak már, t elképzeléseik szerint ilyene­ket nevelnek 35 ipari tanuló» j ükből is. A korábbi esztendőhöz ké­pest, tavaly megélénkült az újítási kedv, az ötletek je­lentős megtakarításhoz ve­zettek. Szembetűnően csök­kent az önköltség, továbbra is kedvező ajánlatok mellett, „áron alul" vállalkozhatnak egy-egy megbízatás teljesí­tésére. Lakókocsik vásárlásával biztosították 72 vidéken dol­gozó ember kényelmesebb elhelyezését, Egerben új te­lephely kialakításába kezd­tek, s ide költöztették máris segédüzemüket, régebbi, zsú­folt, egészségtelen műhelyei­ből. A bérszínvonal emelésé­vel főként a változó mun­kahelyen dolgozó, a többi­nél nehezebb munkát végző emberek keresetét javították. Nőtt a munkakedv, tavaly lényegesen csökkent az iga­zolatlan mulasztások száma, nem emelkedtek a balesetek. OOO Néhány héten belül — mint beszélik — végképp ki­költöznek az egri Zalár ut­cai központi telephelyről, a vállalat rangosabb épületbe teszi át a székhelyét. Korsze­rű segédüzemükben már fog­lalkoznak annak a gondola­tával, hogy ezután előszerelt oszlopokat szállítanak majd a távvezeték-építésekhez. Az év végére megharminckétsze- rezik 18 esztendővel ezelőtti termelési értéküket. A tegnap avatott öt kiváló dolgozó egyike, „az öreg” Szabó Joachim nyugodt szív­vel készül a búcsúra. A vál- lalata 18 éves. Minden te­kintetben „nagykorú”..; Gyónt Gyula / VISON'ÍA 197tf. MAJ£0 1. (Kin Béla felvétek»..

Next

/
Thumbnails
Contents