Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-06 / 104. szám
Verseny és világpiac ffdtlv n ia»i\nit Megfiatalodva várja l&to® * ** • • • patáit és kiállítóit a budapesti vásárváros. Új pavilonok építése mellett korszerűsítik, csinosítják a régi kiállítóhelyiségeket is. A nehézipari pavilon korszerű alumínium tetőt kap, s a Idállítás főterén, több kisméretű helyiséget építenek. Képünkön: Utolsó simítások a nehézipari pavilon tetőjén. (MTI foto — Kovács Sándor feiv.) A VILÁGHÍRŰ FRANCIA publicista; Ssrvan-Schreiber irta néhány éve azt a gazdasági, történeti tanulmányt, ’amely voltaképpen a fejlett ipari országok versenyének drámai tudósításaként fogható fel. A könyv, amely „Az amerikai kihívás” címmel jelent meg, arról a mind , hevesebb konfliktusról rajzol valósághű képet, amely az amerikai, illetve a nyugat-európai tőkés országok gazdasági párviadalából következik. Jóllehet, a tanulmány mindenekelőtt Francia- ország és az Egyesült Államok versenyéről tudósít, bizonyos . áttételekkel van, mondanivalója számunkra is. A tanulmány ugyanis a Kétezredik esztendőhöz közeledő világ fejlődési erővonalairól, az ipari társadalmak növekedési erőfeszítéseiről, végeredményben kötünk gazdasági ■’-ersanyfátasárui fest drámai tablót. A tanulságok természeteken. nem adaptálhatók gépied áttétellel a mi viszo- P^sinkra. Nemcsak a társadalmi rendszerek különbözősége színezi sajátossá a képet, hanem az is, ami a kis országokat jellegzetesen ünegkülönbözteti az ipari : nagyhatalmak lehetőségeitől és versenyposá dóitól. A világgazdaság . modem tendenciái azt bizonyítják, hogy az iparilag fejlett kis országok — Svájctól Hollandiáig, Belgiumtól Magyarországig — csak meghatározott feltételeik teljesítésével vehetnek részt a világméretű versenyben. Ilyen feltétel BTiradenefc- előtt a fejlesztési tőke erőteljes koncentráltsága néhány versenyképes termékre és iparágra, más szóval: a termékskála szűkítése olyan körre, amely lehetővé teszi a korunkban kötelező dinamikus korszerűsítést További tanulság, hogy ezt — különösképp a kis országok — csak intenzív nemzetközi munkamegosztással a nemzetgazdaságok regionális tö- ^iörülésévél, fokozatos integ- ' .Látásával teljesíthetik. AMI A LEGFONTOSABB tényezőt, a gyártmányok szédületes ütemű korszerűsítését, illetve cserélődését illeti, szemléltetésül egyetlen cénysort idézünk Servan- Schreiber művéből. A publicista korunk jellegzetes vo- i íiásóként emeli ki, hogy a koncentrált beruházások nyomán nemcsak szakadatlanul ,:ó a tudományos felfedezések száma, de rendkívüli sebességgel rövidül a tudományos felfedezéstől az ipari hasznosításig vezető út. A feltalálástól az ipari hasznosításig a fényképezésnek 112 évre, a telefonnak 56 évre, a rádiónak 45 évre, a radarnak 15, a televíziónak 12, az atombombának 6, a tranzisztornak 5, az integrált áramkörnek pedig mindössze. három évre volt szüksége. Ilyen körülmények között aligha szorul bizonyításra, hogy az ezredfordulóhoz közeledő világ gigantikus versenyében olyan. kis ország, mint a miénk, csak az imént említett két feltétellel — erőforrásaink koncentrálásával es nemzetközi összefogással — válhat a világpiac aktív tényezőjévé. Kétségkívül nem ma kezdünk hozzá e feltételéit teljesítéséhez. Az elmúlt két évtized iparosítási, korszerűsítési tendenciái nemzeti versenyképességünk alapjait is szélesítették. Elég ezzel kapcsolatban talán csalt arra utalni, hogy három évtizede Halmajugra után, a műért bal oldalán épületcsoportot láthat az utazó. A telep közepén. aknatorony nyúlik magasan az épületek fölé. Ez a déli akna, a bányavízvédelmi üzem központja. Az üzem évről évre eredményesebben dolgozik. 1969. évi tervét is 120,6 százalékra teljesítette. A termelékenységet 17 százalékkal emelték, és 9 millió 800 ezer forint nyereséget tettek a Thorez Külíej téses 'Bányaüzem közös asztalára. Egyben a legszebben parkosított üzem is. Nyáron szinte virágágyak között, rózsalugasban jár a látogató. Nekik van a legszebb brigádnaplójuk is. — Hogyan csinálták mindezt? — kérdeztük. Feltet« Sándor üzemvezetőt— Az üzemben 13 szocialista brigád dolgozik. Mégpedig kitűnően. Munkájukkal nyertük el a szocialista üzem, kitüntető címet is. — Tulajdonképpen mi a fő profilja az üzemnek? — Áhhoz. hogy a visont&i szén az erőműhöz kerülhesmég jobbára élelmiszerekkel, mezőgazdasági cikkekkel, például búzával jelentünk meg az exportpiacokon; olyan termékekkel, amelyek roppant érzékenyek volták a világpiaci áringadozásokra, és általában a fejletlen országok exportszerkezetének jegyeit viselték. Kétségtelen viszont az is, hogy iparosításunk a kelleténél szélesebb terepen nyomult előre, más szóval, sokkal több termék gyártását kezdtük el, mint amennyinek állandó korszerűsítéséhez feltételeink, lehetőségeink lettek volna. AZ t'J GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS ebből a szempontból is változásokat ígér, jóllehet, ilyen méretű átalakulás nem következhet be egyik évről a másikra. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a reform egész soi- tényezője, — az iparvállalatok nyereségérdekeltségétől a külső piacok és a hazai termelők közvetlenebb kapcsolatáig — segíti gazdaságszerkezetünk korszerűsítését, versenyképességünk erősítését. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke nemrég az sen, a szénmező fölötti rétegben meghúzódó hatalmas vízmennyiséget le kell „emelni”. Ugyanezt tesszük a szénmező alatti feszített vízzel is. Ezt a tevékenységet nevezik szaknyelven vízszívó süllyesztésnek. Erre az első módszerként a földalatti víztelenítést alkalmaztuk. Az eredmény igazolta, hogy jó, csak hát nagyon költséges volt. Ezt követte a mélykutas módszer. Idegen vállalatok munkáját vettük igénybe erre a célra egészen 1969- ig. A múlt évben már mi vettük át a területet nyolc íúróberendezéssel. 1969-ben 10 000 méter fúrást végeztünk. Ebből 72 vizet adó termelő kút. — Mennyi vizet „emeltek ki” egy év alatt? — Percenként 18 köbmétert és egész évben 8 millió 200 ezer köbmétert. — Mennyi az eddig „kiemelt” víz mennyisége? — 42 millió köbméter... — 1960-ban 4 millió 200 ezer forintot költöttünk a egyik napilapunknak adott Interjújában rámutatott, hogy hozzávetőleg körvonalazódtak már a következő ötéves terv strukturális vonásai. Két alapvonásként emelte ki a vegyipar gyors fejlesztését és a korszerű számítástechnika térhódítását. Mindkettő olyan lehetőségeket ígér, amelyek közvetlen összefüggésben vannak versenyképességünkkel, világpiaci szerepünkkel. Amint a gazdaságszerkezet átalakítása nem valósítható meg egyik évről a másikra, éppen úgy hosszabb érlelési idő szükséges az imént másodikként említett feltétel: az integráció teljes kibontakozása számára is. A NEMZETKÖZI VER- SENYPÁLY A nem hasonlítható a sportpályához; itt nem lehet szó hirtelen kiugrásokról, előretörésekről, csak megalapozott és egyenletes fejlődésről. Az új gazdaságirányítás ennek feltételeit teremtette meg. olyan volumenű munkát, de minőségileg jobbat, 800 ezer forintért végzünk. Ez azt jelenti, hogy 1960 óta az akkori tervekhez viszonyítva 48 millió forintot takarítottunk meg. Most akarjuk bevezetni a víztelenítés harmadik módszerét — az üzemvezető találmányát —, az úgynevezett közvetítő réteges víztelenítési módszert, vagyis a vízdús rétegek vizét elnyeletni a száraz rétegekkel. — Várható eredmények, a gazdasági haszon? — A melykutas módszernél 30 százalékkal olcsóbb, nem beszélve a méiyműve- léses víztelenítésről. A visontai szón önköltségében nem kevesebb, mint tonnánkénti 11 forinttal szerepel a víztelenítés. De még inkább gyarapodik Fekete Sándor új víztelenítési találmányának a tekintélye, ha figyelembe vesszük, hogy egyre jobban előtérbe kerül a hatalmas bükkábrányi szénmező feltárása is. Uaczik János Nagyüzemi 'Manapság már aligha szükséges győzködni egy termelőszövetkezeti vezetőt arról, hogy korszerű gépeket alkalmazzon a gazdaságban, a legjobb növényfajtákat termessze. vagy ha lehet, akkor öntözzön. Nem szükséges meggyőzni, mert maga is jól tudja, hogy mindez szükséges a korszerű gazdálkodáshoz, s amennyiben az anyagi és más lehetőségek megengedik, akkor mindezt megvalósítja a legmagasabb színvonalon. Éppen ezért furcsa, hogy nem minden síkon található meg ez a nagyüzemi szemlélet, sok esetben a közös gazdaságok vezetői valahogy ragaszkodnak a régebbi, kisüzemi, néha bizony naiv szemléletmódhoz is. Hogy mire gondolunk? Különösen az üzletkötéseknél, a gazdasági kooperációk megválasztásánál tapasztalható, hogy a tárgyalás nélkülözi a megfelelő formai keretet, s ez a későbbiekben, meg is szemlélet ? bosszulja magát. Előfordul, hogy egy termelőszövetkezet megpakol egy teherautói áruval, felmegy vele Budapestre, hogy ott jó pénzért eladja. Aztán odafönt kiderül. hogy az árura nincs vevő, s kénytelenek a terméket visszafuvarozni a közös gazdaságba. S mindez miért? A válasz többnyire az, hogy valaki azt mondta, hogy érdemes felmenni. Ez a valaki azonban nem a piaci információkat alaposan ismerő szakember, hanem csupán egy jó szándékú tanácsadó. Előfordul az is, hogy bizonyos üzletkötéseknél a megállapodásokat nem vetik papírra, s később, ha esetleg a termelőszövetkezet hátrányt szenved, már hiába mondják: de hiszen megbeszéltük, megállapodtunk. A szövetkezeti vezetőkkel való beszélgetésekkor sokszor elhangzik olyan vélemény is, hogy X, vagy Y ezt határozottan megígérte nekünk, s csak ezért mertünk belevágni a vállalkozásba. Az ígéretből nem lett semmi, mi pedig itt állunk megfürödve. Joggal mondhatja bárki, hogy mi lenne, ha minden megbeszélést, megállapodást, ígéretet papírra vetnénk — hiszen könyvtárakat lehetne vele megtölteni. Van ebben igazság, minthogy abban is, hogy az üzleti etika betartása mindenkire kötelező, s felelőtlenül • ne ígérgessen senki. Mindez azonban nem mentesíti, a termelőszövetkezeti vezetőket a felelősség alól. Igenis, ha szükséges, akkor vessék papírra a megállapodásokat, s vegyék komolyan azok betartását, betartatását. Az élet. a gazdálkodás, az üzletkötés ma már határozottságot kíván, s a határozottságnak, vagy a határozatlanságnak anyagi kihatásai is vannak. Ma még jellemző példának mondhatjuk el, hogy egyik megyei 'termelőszövetkezet fél éven belül többször belépett és kilépett egy közös társulásból. Nagyon helyesen — a végén a többiek úgy szavaztak, hogy nem fogadják el a belépését. A határozatlanság, a tétovázás remélhetően hamarosan megszűnik. Hiszen a szövetkezetek már elfogadták azt az elvet, hogy ma már nem csupán termelni, de eladni is tudni kell. Remélhetően úgy módosul ez az elv. hogy határozottan és jói kell tudni eladni. S ez főképpen a szemléleten múlik. 1976, májas ti., guerá* víztelenítésére. Most ugyan Vaszilij Kazakov a szovjet hadsereg megalakulásának első napjaiban lépett a hadseregbe. Az egyszerű vöröskatonából tüzérmarsall lett. A hitleri hódítók eiiená harcban Kazakov a 16. hadsereg, továbbá a brjanszki, a doni, a középső, a belorussz, majd az első belorussz front tüzérségét vezényelte. Aktívan részt vett a moszkvai, a sztálingrádi, a kurszki győztes csatakiban, Belorusszia, Lengyelország felszabadításáért vívott harcokban, valamint a berlini hadműveletben. •k „Irány — Berlin”, „Berlin felé”, „Berlini , hadművelet” —, ezek a szavak és fogalmak abban az időben már megszokottá, mindennapossá váltak. Az I. Belorussz Front csapatai Berlin felé nyomultak.- Hasonló feladatokat oldottak meg a szomszédos frontok — az I. Ukrán és a ■II. Belorussz Front. Tüzérséggel, páncélosokkal és légierővel jól ■ felszerelt egymilliós éllenséges hadsereg nézett farkasszemet velünk. Ezek az erők meglehetősen nagy mélységben tagozódtak, nehéz és jól megerősített terepen. Az erődítmények az akkori legmoder- . nebb haditechnikának megfelelően épültek. Hogyan dolgozott a mártü- zérségünk? Minden akcióját gondos és alapos felderítés előzte meg. Az I. Belorussz Front szakaszán hétezer íi- gyeloáUás volt, 16 önálló felderítő hadosztály, két önálló felderítő repülőezred és két léggömbös .hadosztály működött.- Ezek az erők szolgáltatták az adatokat a tüzérség A feéderííő repülők 1945. április-május, Berlin Irta: Vaszilij Kazakov tüzérmarsall 248 berepülést végeztek a célpontok felderítése és fényképezése céljából. Természetesen. sikerült felderíteni i ezernyi célpontot, többek kö- j zött 185 tüzérségi és aknave- 1 tő üteget. Az ellenség szét- ^ zúzásához komoly es hatékony eszközökre volt szükség. Át kellett tömi a vé- 1 del mi vonalat és olyan csapásokat mérni, hogy a gya- 1 logság, a motorizált és a páncélos alakulatok a lehető legnagyobb gyorsasággal és a legkisebb veszteséggel “ ■nyomulhassanak előre. Zsúkov marsall, a front, parancsnoka elrendelte a tüzérség megerősítését, elsősorban a támadás irányában fekvő hadseregeknél. Ez bizony nehéz munka volt, mert a tüzérségi alakulatokat majdnem 200—300 km-es távolságban kellett megmozgat-, .ni, azonkívül gondoskodni- kellett a más fegyvernemekkel való összhangról és a hátroszágból újonnan érkezett 40 tüzér- és aknavető- ezred felvonultatásáról. Es mindezt az ellenseg szeme láttára. A berlini csata kezdetén tüzérségünk mintegy 20 000 1 üveggel és aknavetővel, közte .1500 katyusával rendelkezett. Az áttörési szakaszokon a front minden kilométerére 300 löveget összpontosítottunk. Az en figyelőállásom olyan szeles körű távközlési hálózattal, volt öKsaeüsapcsaiA képen: Vaszilij Kazakov tüzérmarsall (1898—1968.) (Foto: APS) vu, amilyenre eddig meg nem volt példa. Valamennyi hadsereg tüzérparancsnokával közvetlen kapcsolást teremthettem, közvetlen vonalam volt a három rohamtüzér alakulat parancsnokához, valamint a tüzérhadosztályok parancsnokaihoz, és így tovább. Április 1 ü«dii itajBítü 3 órakor hatalmas ágyú dörgés jelezte a tüzérségi előkészítés kezdetét. Huszonöt perccel később kigyúltak a hatalmas fényszórók, amelyek szinte nappali fénnyel árasztották el a terepet és elvakították az ellenséget. A roham egyszerre indul es meglehetősen eredményes volt. A gyalogság és a páncélosok tüzérségi támogatása tervszerűen folyt. A pergőtűzről áttértünk az összpontosított oéltüzelésre! Ágyúink az első nap több, mint 2000 célpontot semmisítettek még. Nagy veszteségeket okoztunk az ellenségnek emberben és műszaki berendezésekben. Egy nőmet magaslati állást tartalékból előretolt három motorizált és egy tábori repülőhadosztály próbált sikertelenül védelmezni. Április 18-án reggel a szovjet csapatok elfoglalták a magaslatot. Ezzel megnyílt az út Berlin felé. Az ellenség egymás után dobta be tartalékait és nekünk úgyszólván fel kellett morzsolni erőiket egész Berlinig, miközben egyre nagyobb és hevesebb ellenállást kellett leküzdenünk Közvetlenül Berlin előtt újabb taktikát kellett alka- maznunk: tüzérségünket úi kellett állítani, a nagyváros viszonyainak megfelelő harcra. Rohamcsoportjaink és az őket támogató tüzérségünk nagyon gyorsan elsajátította ezt a taktikát. Minden utcát, Ttáaóea hazai i-chammal kellett elfoglalnunk. Komoly akadályt képezett előttünk a berlin—spandau— schiffarti csatorna. Mögötte már Berlin belső negyedei kezdődtek. A csatorna partján erős ellenséges védelmi vonal húzódott. Szívós küz- dele árán sikerült a csatorna túlsó partján olyan hídfőállást létesíteni, ahová tüzérséget is át tudtunk vinni. Április 30-án délelőtt 11 órákor, tízperces tüzérségi előkészítés után, megkezdődött a .Reichstag ostroma, amelyben a lövészek és a páncélosok mellett részt vett az itt működő állományának több mint a fele. Az első roham eredmenytélén volt. A második rohamnál a szovjet katonáik több oldalról is betörtek a Reichstag épületébe. 1945. május elsején éjjel a győzelem vörös lobogója ott lengett Berlin felett. Május 2-án 15 órakor a berlini védők letették a fegyvert. E nap végére csapataink teljesen birtokba vették a hitleri Németország fővárosát. A csata jellemzésére csak egyetlen példát: április Ifitől május 2-ig a tüzérség (az 1. Belorussz Front tüzérségéről van szó), több mint 3 millió lövedéket lőtt ki. Több mint 9000 célpontot semmisített meg. A front egyetlen korábbi művelete során sem volt tapasztalható ilyen erős és aktív tüzérségi tevékenység, mint a berlini ütközetben Tüzérségünk szerepe és jelentősége szinte felbecsülhetetlen. A légierővel együtt döntő erejű tűztámogatási . nyújtott a gyalogságnak és a. páncélosoknak a fasiszta bar-1 lang aaétaúaa&ábaa. I (T. A.) A Évről évre eredményesebben Egy szocialista üzem hétköznapjai
