Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-06 / 104. szám
Vietnam amer,'*i» szemmel Ezt a dokumentumfilmet érdemes megnézni. Ehhez képest a magyar tévében olykor-olykor bemutatott harctéri és egyéb felvételek még csak megközelítően sem ismertethetik azt a teljes igazságot, ami most az indokínai felszigeten manapság uralkodik. Ezt a filmet amerikaiak készítették, az amerikai hatalomról, az amerikai hatalmasokról és a „hatalom arcátlanságáról”. Ezt az utóbbi kifejezést nem mi eszeltük ki, az egyik nyilatkozó találó jellemzésül használja a filmben. Harctéri felvételek, saigo- ni önégetés totálban, felvonulások, állóképek, szónoklatok é* nyilatkozatok vált- ják-kergetik egymást. A visz- szaemlékezés nem Dien-Bien- Phunál kezdődik, hanem sokkal korábban, ott, amikor Ho apó, a VDK nemrég elhunyt elnöke 1945-ben a nép élére került. S úgy tűnik, azóta folyik az amerikai hatalom arcátlansága Vietnamban. Nehéz összefoglalni néhány szóban, mit is jelent ez az arcátlanság, a mindennapi gyakorlatban. Talán példálózva közelítjük meg legjobban a lényeget. Amikor úgy gondolták az amerikai hatalmasok, hogy Bao Dai császársága idő- és korszerűtlen, hozták Diemeí. akit az egyik vezető amerikai politikus Délkelet-Ázsia Churchilljé- nek nevezett. S ez az „ázsiai Churchill” négy év múlva erőszakosan múlik ki, nyilván azoknak a jóváhagyásával, akik korábban olyan magasztaló szavakkal voltak vállveregető partnerei. Aztán most itt van ez az új rezsim. Olyan választási csalásokkal, amelyek után az egyetemi diákság tüntetése csaknem a választási megismétlésére készteti a tankokkal és teljes fegyverzettel felvonuló idegeneket. Hát nem arcátlanság az. amikor egy fronttiszt azt mondja Salisburynek, a New York Times riporterének, saját katonáiról: „Jó fiúk! Rendszeresen hallgatják az istentiszteletet, a megengedettnél sem isznak sokkal többet, egyszóval kiváló harcosok. Igen — mondja széles mosollyal — very good Díszkivilágítás Lillafüreden Lillafüred, a Hámori tó partján, a Bükk hegység vad- regényesi vidékén fekvő kirándulóhely új idegenforgalmi érdekességgel gazdagodott: díszkivilágítást kapott a Palota Szálló, s az üdülőhely másik nevezetessége, a vízesés. A csaknem harminc méter magasból alázúduló víz a reflektorok fényében mint fehér habselyemfolyam tündöklik. FÉRFI ÉS NŐI segédmunkásokat felveszünk. Eger, Homok úti téglagyár. murders! Elsőrangú gyilkosok!” Itt a szóhasználat nem téved, pontosan talál a célba. A dokumentumfilm csokorba köti azokat a nyilatkozatokat, amelyeket Johnson, Humphrey, Rusk, Nixon, Eisenhower — mind-mind felelős államférfiak, erről a háborúról, ennek szükségességéről szavalnak, no. meg arról a presztízsről, amely — úgy mondják — éppen Vietnamban forog kockán ési éppen az amerikaiak oldaláról. Kijelentések pufognak, indoklások nélkül! De ennek a filmnek az az erőssége, hogy az amerikai értelmiség és lelkiismeret pozícionált kiválóságait vonultatja fel a hivatalos szónokok mögött és indokaikkal együtt vitáznak a hatalmon levők mondataival. Olykor merész képvágások biztosítják a hatást, ahogyan az arcok és a nyilatkozatok váltják egymást. A nézőt — merd lelkiismerete szerint érdekelt a háború és béke dolgában — ezek a vitatkozók is érdeklijí. A legmélyebb hatást mégis az a „keleti gondolkodás” fogja meg, amely a buddhista önégetésétől a fegyveres harc minden neméig és az önfel" X><. ivi M <'i mtstffr&Pfy < a >ri r;,íh:,<k>tktí<r r„y ők* m áldozás- minden fajtájáig terjed, nélkülönzésen, éhezésen, megnyomoríttatáson és megannyi szenvedésen át. Az amerikai K. és P. — (keresd és pusztítsd!) „akciók” jóformán semmibe veszik az emberi életet. Képeket kapunk az iszonytató folyamról, amely egy népet a saját hazájában rettegni kényszerít. S valahogy ez a rettegés, a feldúlt otthonok közelében talán a legijesztőbb ebben az egész képsorban. Amikor az anya a gyermekkel ölében nem tudja, mit tegyen a fegyverek előtt és az összetett kezű könyörgéssel olyan nyelven szólal meg, amit nem biztos, hogy „az amik” megértenek, vagy meg akarnak érteni. Ennek a filmnek az aktualitását és drámai erejét még csak fokozzák ezeknek a heteknek a világpolitikai eseményei, az, hogy az amerikaiak már Kambodzsában is harcolnak. Newman operatőr és Emile de Antonio rendező őszinte légkört teremtő munkája az amerikai értelmiség békés lázadásának egyik tette és •már csak ezért az őszinteségért is elismeréssel kell szólnunk róla. (farkas) MI van axegri minarettel? Eger város egyik legnevezetesebb, különleges műemléke a régmúlt török időkre emlékeztető, karcsú, magasba nyúló torony: az immár közel négyszáz éves minaret. A városukhoz ragaszkodó egriek szeretettel, az itt megforduló idegenek különös érdeklődéssel néznak reá, végigfut előttük a múlt, de sokakban felmerül a kérdés, különösen a mostanában keringő hírek miatt: ám mi lesz a jövő? Igen, nem éppen biztató jelenségek mutatkoztak utóbb az öreg építménynél, és ha ezek nem is voltak igazán veszedelmesek, de bizonyos mértékig mégis aggodalomra adtak okot. Ezért történt meg illetékesek részéről az alapos vizsgálat, annak kiderítésére, hogy mi a valóságos helyzet, és mi a teendő? így készült el a Budapesti Műszaki Egyetem szilárdságtani és tartószerkezeti tanszéke részéről az állapotot rögzítő, és a szükséges munkákra javaslatot tevő tanulmány, amelyet — megnyugtatásképpen — az alábbiakban legalább kivonatosan szándékozunk ismertetni. • Az Eger patak völgye — és így a mai Knézich Károly utca környéke is —, régebben egy mocsaras, ingoványos terület volt, ahol ennek megfelelően mélyre kellett az alapozással lemenni, hogy a teherbíró talajt elérjék. Így már hiteles adatok vannak arról, hogy a minaretnél jóval később — 1841- ben — épült szomszédos ir- galmasrendi templomnál is „tizenhárom láb” (tehát közel négy méter) volt az alapárkok mélysége. A most megejtett próbafúrások szerint pedig feltehető, hogy a minaret alapozási síkja az 5,40 m mélység alatti nagy szilárdságú kavicsrétegben van. Az eddigi tapasztalatokat és méréseket ismerve tehát az épület alapozása megnyugtatónak mondható, amit az is bizonyít, hogy a torony függőlegessége megfelelő és az építmény semmiféle dőlési irányzatot nem mutat. Kevésbé biztató az évszázadok óta az időjárásnak kitett felmenő falazat külső kérge, amely több helyen elég erősen kifagyott. A tornyot ilyen okok miatt többször javítgatták, restaurálták, amint ezt az utólag beépített kődarabok elütő színe bizonyítja. A falban egyébként elég sok függőlegesen átrepedt kő is található, ennek előidézőjét pedig a gyakori erős szélterhelés miatt előálló nagy feszültségben kell látnunk. Ez lazította meg és morzsolta legjobban a falazat anyagát, és így ez az oka a torony erőtani- lag vitás jelenlegi állapotának is. Az elmúlt évben a minaret erkélyének néhány konzolköve törött el és hullott le. Az erkély sérülése a torony állékonyságára nem veszélyes, és a fent tartózkodás, kevesebb létszámmal ugyan!, de megengedhető lesz a kiesett párkányrészek szakszerű visszahelyezése utón. További lényeges kérdés: nem árt-e a minaretnek a közelben elfutó járművek rázása? A szakvélemény szerint a jelenlegi forgalom még nem okozott bajd, de az oda tervezett új főforgalmi út kiépítése esetén az építményt rezgéscsillapító védőgyűrűvel kell majd megvédeni az akkor fellépő dinamikus hatásoktól. (A torony szilárdságát mulatja egyébként. hogy annál az 1903. es 1925. évi földrengések sem okoztak károkat.) Végül: sokaktól elhangzott az állítás, hogy a tornyot több alkalommal, Így 1969. nyarán is villámcsapások érték, és hogy ezek miatt ott hibák keletkeztek. A villám- beütések nyomai ugyan a vizsgálatok alkalmával nem voltak biztosan megállapíthatók, de ilyesmi is lehet magyarázat arra, hogy a körüljáró erkély kövei az egyik oldalon kitöredeztek. (A villámhárító vezetéke a vizsgálatkor el volt szakadva!) * A , szakvélemény ezek után kitér a végzendő munkákra. Mi is hát már most a teendő? Azon túl, hogy a kinti részek hiányzó, vagy meggyengült köved póüandók, az erkélykorlát rögzítendő, és az egész külső kőfelület védelme tartós tömörítőszerrel megoldandó, elsősorban a torony nagyobb állékonyságának biztosítása kívánatos. Erre a tanulmány szerint legcélszerűbb lesz a minaret belsejében elhelyezett vasbeton-köpeny létesítése. Az ún. „torkret”-eljárással készítendő rendkívül szilárd belső vasbeton falburkolat néhány centiméterrel ugyan csökkenti a belső csigalépcsőtér szélességét, de ez az úgyis mérséklendő felmenő turistaforgalmat nem zavarja —, viszont a torony állékonyságának fokozása megoldottá válik. Igen, fontos és sürgős teendők ezek. De el kell végezni őket, mindent meg kell tennünk, hogy az értékes műemlék, történeti emlék továbbra is hiánytalanul, teljes szépségében fennmaradjon. Hevesy Sándor <3SZ FERENC 1979. május 6., szórd* VIII. Gyenge vigasz volt Farkas őrnagynak, hogy az előző este az állomáson a szatír helyett elfogtak egy vagonfosztogató bandát. Az elkapott tolvaj ugyanis úgy megijedt, hogy őt nézik sza tírnak, ezért mintegy saját mentségére mondta el, hogy ő csak műszereket lopott két társával. A hajsza résztvevői közül sokan emlékeztek ‘arra a fiatalemberre. aki velük szembe jött, majd beállt közéjük. Azt azonban senki sem tudta, hogy mikor tűnt el. Egybehangzóan állították, hogy egyetemistának látszott. Abban is megegyeztek a leírások, hogy sportoló külseje volt. De ennél többet senki sem tudott mondani. Még azon a délelőttön bejött Zakariás Ildikó. Kovács hadnagyot kereste: — Be kell vallanom valamit ... Emlékszik, én visz- szavontam a feljelentést, mert féltem, hogy az a német fiú otthagy. — És most? — Én hagytam ott. Ez sem jobb, mint a másik, legfeljebb más eszközökkel dolgozik — mondta keserűen a lány. — Nos, én akkor nem mondtam el valamit, mert nagyon félteni az ügyben részt venni. Én ezt a fickót már láttam. Határozottan emlékszem rá, hogy nem akkor találkoztam vele először. Ügy érzem, hogy az egyetem környékén találkoztam vele. — Ha újra látná, megismerné? — Biztosan::: — Holnaptól az egyetemre fog járni — szólt közbe Farkas. — Majd este Zsoldo- séknál megbeszéljük. — És a gyárban mi lesz? — Ne aggódjon. Ideigle- , nesen nekünk dolgozik... VB Amikor a lány elment, Farkas kicsit elégedetten ál- í lapította meg: t — Szorul a hurok. r — Hála istennek — csúszott ki Kovács száján. — Elnézést, anyámtól rámragad. ' — Semmi baj. Eddig nekünk úgysem sok közünk volt hozzá, Ügy látszik, a véletlen nekünk dolgozik. Ha idealista lennék, ezt a véletlent nevezném istennek. Délben Kerekes Gergely bácsi jelentkezett: — Gyerekek — lépett be köszönés nélkül — a népfront a kezébe vette az ügyet. Tegnap este rendkívüli bizottsági ülést hívtunk össze. Hoztunk egy határozatot. — Halljuk! — mondta Farkas. — Kihirdetjük a rendkívüli állapotot. Este hét után női személy nem léphet csak férfi kíséretében az utcára. — Ez aztán túlzás — mondta Kovács. — Várd ki a végét. Továbbiakban a népfrontaktívák őrséget vállalnak a kiserdőben. Negyven nyugdíjast szerveztünk be eddig, de még fosnak jelentkezni. — Nézd. Gergely bácsi! — szólalt meg Farkas. — Tül sokan leszünk. Segítenék a munkásőrök, az egyetemisták is szerveztek egy brigádot ... Kerekes szeme felcsillant: — Csodálatos! Látod fiam, mire képes a mi városunk?! Ez az összefogás, ez a kollektív szellem! Országos hírű akció lesz. A múzeumbarátok köre úgyis bedöglött... — Ti ne tegyetek semmit. A kijárási tilalom elrendelése nem a népfront, hanem a Belügyminisztérium hatásköre. és semmi szükség nincs rá. — Hogyhogy ne tegyünk semmit? Pont minket akartok kihagyni? — Gondolod, hogy a sza- tírüldözés a népfront profilja? — Egy ilyen társadalmi akciót csak mi szervezhetünk. — Rendben van. Ti szervezitek. Este vegyél részt az eligazításon. De csak te eayedül — mondta beleegyezően Farkas. — Az elnökségben — tette hozzá Kovács. — De addig nem teszel semmit. És hallgatsz. Hivatali titok. — Értelek.’ fiam. Rám számíthattok. Ott leszek — húzta ki magát az öreg és e pillanatban talán negyvennyolcas tábornoknak érezte magát. Elmeit fejjel dongott ki a szobából. Egyenesen a Levendulába ment. — Kézcsókom Lillácska. Hai. ha masát látom, szinte szeretném, hogy én legyek a szatír. Istenúgyse megvárnám es te Mi — így is megvárhat, Gergely bácsi — kuncogott Lillácska, ki pillanatnyilag éjfekete hajat viselt. A presszógép előtt egy fiatalember állt. Jóképű, izmos fiú volt. Lillácskával beszélgetett — Félek, hogy egy ilyen stramm fiúval nem vehetem fel a versenyt — mondta az öreg. — Ah, ez egy máié. Itt áll és néz, mint a kuka. Savó van ennek az ereiben... — Ejnye, fiatalember. Ka rám ilyen koromban egy hölgy ezt mondta volna, ott helyben bizonyítok. — Hallja, Karcsika? — provokálta a lány, akinek csodálatos módon még mindig fekete volt a haja... — Csak ne nagyon tessék biztatni, mert egyszer nagyon rá tetszik fázni — mondta csendesen a fiú. — Maga egyetemista? — kérdezte Gergely bácsi. — Csak ott dolgozom — felelt a fiú. — Szép szál legény vagy, öcsém, isten éltessen — veregette hátba áz öreg. —És te nem veszel részt a sza- tír-akcióban? — Nem hívtak.:: — Hát én hívlak.:: Este gyere el a városi tanács kul‘ törteimébe. Ha valaki megkérdezi, mit akarsz, mondd, hogy én hívtalak. Ott leszek az elnökségben. Ma beszéljük meg a haditervet..: Köztünk a helyed! — és ünnepélyesen kezet fogott vele. — Köszönöm szépen — mondta a fiú es elment — Látja, Gergely bácsi, ilyen ez az élet. Naponta száz férfi tesz itt nekem tisztességtelen és kevésbé tisztességtelen ajánlatot. Ennek a srácnak csak egyszer kellene mondania. Ez meg nem mondja — panaszkodott Lillácska, még mindig feketén. — Na, majd én beszélek a fejével — ígérte Gergely bácsi. Aztán leült Zöldi asztalához és hivatalosan nyilatkozott neki, 'a nagy. kibontakozó társadalmi akció ról. Zöldi ceruzája seb»'-*" szaladt a papíro«. — Nagy anyag lesz, Gergely bácsi. Feldoblak benne... — Ugyan már, nem azért mondtam — pirult az öreg. Egész délután izgatott volt a város. Mindenki az esti haditanácsról beszélt. Egyetlen szabad telefonvonalat nem lehetett kapni. Ki-ki összeköttetést keresett, hogy bejuthasson az akcióba, résztvevőnek. Senki sem szeretett volna kimaradni a dologból, mely most már visszavonhatatlanul és kitörölhetetlenül beíródott a város történelmébe. Kovácsot délutánra elengedte Farkas, hadd szellőztesse ki a fejét. A Levendula előtt találkozott Ildikóval. Beszélgetni kezdtek. Majd Kovács azt ajánlotta, hogy menjenek sétálni az egyetem felé. hátha találkoznak a szatírral. — Jó lesz az, ha magával látnak? — kérdezte a lány. — Igaza van... De sajnálom ... — Én is.-:; — mondta halkan Ildikó. Azért kitalálták, hogy a konspiráció kedvéért olyan helyen kell sétálni, ahol nem látják őket sokan. Ez a hely pedig az erdő. — Hogy elrohant az idő — mondta a lány néhány óra múlva a hadnagynak. — Magával nagyon jól lehet beszélgetni. Mintha nem is lenne rendőr..: — Miért? A rendőrök milyenek? — Szigorúak, hivatalosak és hidegek. — Szolgálatban::: — Hát maga most nem volt szolgálatban? Nem azért sétált velem, hogy kihallgasson? — Nem::: — Hanem? Mint férfi a nővel? — Képzelje! — Akkor is furcsa ember maga. Én még nem sétáltam négy órát egy férfivel kettesben, hogy ne akart volna megcsókolni..: — Kár, hogy kiértünk az erdőből... — mondta Kovács. kissé mulyán, de a lány számára nagyon meg- nyerőén ... (Folytatjukt
