Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-27 / 122. szám
Nagy várakozás — megérdemelt siker Lényegében március X-vel kezdődött meg az érdemi készülődés az újjáalakított gyöngyösi központi művészeti együttesben, amely két gazdához tartozik: a MÁV vette pártfogásába a kitérőgyáron keresztül, és emellett maradt a városi művelődési ház, mint koi’ábbi mecénás. Érmek a furcsa keresztezésnek főként anyagi okai voltak, ha nem is mondja ezt ki ilyen nyíltan senki. Lett tehát központi művészegyüttese Gyöngyösnek. Ezzel a műkedvelő színjátszók és táncosok biztos alaphoz jutottak. Létüket nem veszélyeztette tovább senki és semmi. A kérdés csupán az maradt: mi értelme van egy ilyen nagy együttest fenntartani, foglalkoztatni? Elműkedvelősköd- nek néhányan és ezzel kész? Önmagában ez drága mulatság. A kérdésekre az első otthoni bemutatkozásnak kellett feleletet adnia. Az előadás előtti várakozás tehát ezzel a körülménnyel magyarázható. Ünnepelj velünk! Szólította fel az embereket az a plakát, amely a műsor két részét is feltüntette: Áldassék emberi vér címmel először az irodalmi színpad kért dobogót, hogy a szünet után Mátrai képek címmel a Vid- róczki Néptánccsoport mutassa be tudását. Az irodalmi színpad összeállítása nem volt éppen a iegfrisebb, hiszen a felszabadulás jubileumára is ezzel készültek. Ügyesen újítottak rajta, és ezzel csak gazdagodott a műsor. Színpadi szerepet kapott az énnekkar is. Ez a megoldás hatásosnak bizonyult. Mivel a karnagy jelenléte sehogy sem illett volna bele a színpadi képbe, de dramaturgiailag is zátonyra rőtté volna a produkciót, Nagy György a színfalak mögött vezényelt. Jankovits Jenő, a műsor szerkesztőrendezője, jól használta fel azokat az eszközöket, amik a színpadi megjelenítésre isalA jó hangulatú bemutatkozó előadás egyik forró pillanata. (Foto: Dózsa Balázs) kaimat adnak. Tabló és jelenet, oratórium és állókép, gépi zene és emberi ének álltak össze egészbe, mind a mondanivalót erősítve és hordozva. Lényegében színvonalas előadást láttunk, ha a kisebb részletekben még található is csiszolni való. Még' az énekkarról annyit, hogy az új karnagy szándékát magán hordozza, de ez a művészi igényesség még nem érett be hiánytalanul. A cél azonban dicséretes, és már ma sem látszik távolinak. A néptáncosok műsorára volt mindenki nagyon kíváncsi. Már azért is, mert az elmúlt néhány évben ők elértek egy bizonyos, jelentős színvonalat, és az új vezető, Tímár Sándor munkája innen indulhatott. Kérdés volt: meddig jutott? Néhány tánc után előbb a Sári—Létai Botoló tánca, majd Farkas—Born Hevesi summások című kompozóció- ja váltotta ki a vastapsot. Ez a tény sok mindent elmond. Magában hordozza a feleletet is az előbbi kérdésre. A táncosok tudtak hangulatot teremteni, ami nem is olyan könnyű. Tűzbe hozták a közönséget. A legáltalánosabb hatás pedig csak az lehet, ami egyben mérce is: a táncolni tudás és a belső telítettség fokmérője. A Sári—Tímár Fehér liliomszál című művének előadásakor a lányok mutatták meg, hogy értenek ahhoz, amit csinálnak, a Botolóban két fiú szólótáncos, míg a summástáncban a fiúkar emelkedett ki. Ha meggondoljuk, hogy a néptáncosoknál általában a fiúk szögletessége okoz gondot, akkora gyöngyösiek temperamentuma és a hozzá párosuló tánctudása még hangsúlyozottabbá válik. Ebben az eredményben oroszlánrésze van Zeltner Imrének, a művészeti vezető munkatársának, aki a próbák jó részét vezeti. Még itt kell megnevezni Schubert Henriket, a zenekar vezetőjét. A kisegyüttes az ő irányításával készül a táncosok talpalávalójának megszólaltatására. Végre saját együi.ese van a tánckamak, ami az évek óta tartó huzavonának nagyon szerencsés lezárása, de az előadás egészében az eredmény egyik eredője. Az együttesük mindent tud, amit egy ilyen feladatra verbuvált zenekarnak tudnia kell. Tagjai nagyon fiatalok, tehát a múló évekkel érettségük is fokozódni fog. A kezdetben megfogalmazott miértre és minőkre választ kaptunk a bemutatkozáskor. Ügy érezzük, az együttesnek olyan határozott művészi karaktere van, amely a sikeres jövő záloga. ígéretes együttes. (C. Molnár F.) IX. Még szorosabb összeköttetést teremtett a nagyvilággal az encarregador especial rövidhullámú rádió adóvevője, ha éppen megfelelőek voltak a légköri viszonyok, ha éppen üzemképes állapotban volt a különleges megbízott... Végezetül pedig két döntő érv Cidade de ouro város mellett. Először is az a körülmény, hogy lakosainak túlnyomó többsége iparral foglalkozott, aranyat ásott, aranyat mosott. Napestig tartó. gyötrelmes. idegölő munkával — nagyon kevés aranyat. Másodszor pedig az itteniek tíz esztendeje, már az alapítástól kezdve Cidurónak nevezik szűkebb hazájukat, nem vennék jónéven, ha ezt bárki is kétségbe vonná. És minthogy errefelé az enyhe rosszallást is többnyire ököl11)79. május 27., szerda lel, késsel, revolverrel juttatják kifejezésre, részünkről is a legokosabb, ha nem bonyolódunk bele ebbe a vitába, hanem tudomásul vesz- szük a helyzetet. Ami mármost a városka fekvését, alakját illeti, felülről olyan képet mutat, mint egy sündisznó oldalnézetben. Amikor nincs összegömbölyödve. A sün orra az a széles csapás, amely a folyóhoz, a rozzant gőzbárka rozzant kikötőjéhez vezet. Törzse az a tojásdad alakú tisztás, amelyet Főtérnek hívnak, ami némiképp túlzásnak tűnik, részint mert semmilyen más tér nincs Cidu- róban, másrészt pedig mert a tisztáson elszórtan mindössze féltucat épület található. A már említett Floresta Szállodán, a szatócsbolton, a különleges megbízott házán kívül egy apró imaház az egyik oldalon, átellenben rozoga raktárhelyiség és az öreg Doido vityillója. A sündisznó hátából kiálló hosszabb-rövidebb tüskék viszont keskeny erdei ösvények, az aranybányászok, a mineirók parcelláihoz és az azokon épült kalyibákhoz, a casebrékhez vezetnek. A sündisznó hasi részén nincsenek ösvények, végtelen bozótos, sziklás terület húzódik itten, ahol még egy gramm aranyat sem találtak soha. Amikor a Cartagena utasai bevánszorogtak a Főtérre, elsőnek Madame Duval pillantotta meg őket szállodája pálmalevelekkel fedett tornácáról, ahol üzleti könyvei átvizsgálásával foglalkozott. Erősen középkorú, terebélyes, elomló testű hölgy, akkora keblekkel, amelyek szinte az egész tisztást betöltötték. Meglepő fürgén emelkedett fel nyugágyából, a jövevények elé hömpölygőit, nyomorúságos állapotuk láttán szörnyülködve csapta össze a kezét. — Mon Dieu! — kiáltotta és már gyengéden terelgette is be a társaságot műintézete földszinti nagytermébe. Csak a Mama és a három ökölvívó tartotta magát úgyA drezdai Voltolmi-trió egri Iiangyersenyérő) A drezdai Voltolini-trió hétfőn este lépett fel Egerben, a Megyei Művelődési Központ kamaratermében. Kedves és szívesen látott vendégeket fogadott az egri zenekedvelő közönség. Az egri muzsikusok már korábban barátságot kötöttek ezzel a rokonszenves együttessel és a mostani vendégjárás a művészi barátság szép példája is. Az együttes vezető egyénisége kétségkívül az elsőhegedűn játszó Helmut Vol- tolini. Markáns játéka mintha keményebb és pontosabb harmóniákat hozna ki a partitúrákból, mint amiket mi, a hazai közönség a hegedűsöktől megszoktunk. A második hegedű Annelies Schöne kezében felzárkózik a vezérszólamhoz és annak mindenben hű társa. Mégis úgy érezzük, hogy Voltolini és Annelies Schöne egyénisége között van annyi különbség, hogy a nőies líra csak tud érvényesülni ebben a trióban is: különösen Vivaldi d-moll nagy koncertjénél éreztük ezt, ahol a két hegedű egymásnak válaszol- gatva újabb és újabb hangulatokat idézett éppen azokban a lírai részletekben, amelyekben a másodhegedú szólama uralkodott. A zongorista Helmut Klemm ugyancsak határozott profilú művészegyéniség, és szerencsésen egészíti ki a két hegedűst azzal, hogy benne a lírai vonások elmélyüléssel is párosulnak. A már említett Vivaldi- koncerten kívül Bach d-moll doppel-koncertjét hallottuk és Haydn Triosonátáját. A barokk muzsikát maradéktalanul értő és kifejezően zenélő vendégek a közönség hálás tapsát megérdemelték. A barokk zenevilágtól távol eső, mai szerzővel fejezték be műsorukat. K. Hessenberg Triosonátája az élő zene alkotása — tele barokk ahogy, a többiek ott rogytak össze, ahol megálltak. Talán nem is annyira a testi fáradtság, mint a lelki, idegi kimerültség következtében. A Madame tapsolt, mire a karzati folyosó szobácskáiból álmosan, kócosán előkerült két lánya, Claudette és Ninette. Csak a rend kedvéért: a kisasszonyokat semminemű rokoni kötelék nem fűzte a Floresta tulajdonosnőjéhez, francia nemzetiségűek sem voltak, Belő Horizontéból kerültek ide. Ciduróban azonban mindenki a „Madame lányainak” hívta őket. A Madame lányai általában kétévenként cserélődtek, a régiek meglehetősen csinos értékű aranyporral és őszinte könnyekkel a szemükben távoztak, az újonnan érkező senhoriták pedig automatikusan felvették a Claudette és a Ninette nevet és a mesterséget ott folytatták, ahol elődeik abbahagyták. A Madame derék asszony volt és kitűnő emberismerő. az ő házába kivétel nélkül jó szívű, kedves, megértő teremtések kerülte.k, a szerelem buzgó és kicsit együgyű papnői, akik nélkül Ciduróban — a férfiak városában — még pokolibb lett volna az élet, mint amilyen így is volt. Claudette és Ninette a durván faragott padokhoz támogatták a jövevényeket, gyorsan ételt, italt tettek eléreminiszcenciákkal, mert a szerző a klasszikus nagyok hatása alatt áll. A zene mégis modern, hangulatában merőben más, mint Vivaldi, vagy Haydn, s ha a zeneszám fináléjára jobban odafigyelünk, úgy érezzük, hogy a legmodernebb stílusirányzatok hatásai is kimutathatók rajta. Kedves figyelmesség a vendéglátó közönséggel sz ' n- ben, hogy Renata Voltolini magyarul adott bevezetőt az elhangzott számokhoz. Hazai és vendégzenészeinket csak bátorítani tudjuk hasonló sikerű és értékű barátságok kötésére és elmélyítésére. (farkas) Honfoglalás kori bronzpoharak Bizáncból származó török bet Rákóczi korabeli pénzérmék Egy régiséggyűjtő érdekességei Egerben, a Május 1. utcában, a műemlék servita- templommal szemben van egy ház. Valamikor az 1700- as években épült. Külső homlokzatán boltíves kapubejárat és négy nagy ablak őrzi a letűnt korok építészeti emlékét. Udvara ma is romantikus. A belépő ember nyíló rózsafák és virággruppok között régi tufakő oszlopokat, kőbe faragott török turbánokat, hajdani vízgyűjtő medence maradványait, kézzel hajtott őrlőmalom kövét látja. A régiségek udvara, valóságos paradicsoma ez a %iáz; Leopold Miklós képkeretező mester birodalma. — 1930. óta foglalkozom régiségek gyűjtésével — mondja az idős ember. Az udvari bejárat fölötti falra mutat. — A 30-as évek közepén a budai ásatásoknál került elő az a két majolika dombormű, amelyeket a falba építettem be. Valószínű Rudolf osztrák—magyar trónörököst ábrázolja, vadászruhában, a másik pejdíg a feleségét. Az őrlőmalom köve 150—200 éves. Az Al- magyar utca 7. számú ház ásatásai során került a féljük, a légikisasszonyt ésJua- nitát bekísérték saját, szerényen berendezett helyiségeikbe, megmosdatták, lefektették őket, egy fonott kosárban a pincsinek is fekhelyet készítettek. Közben a Madame kicserélte a kötést Barilla kapitány vállán, neki, Krecsmár Jenőnek és Campomanes úrnak, akiket a legjobban megviseltek az utóbbi órák fáradalmai, a saját „lakosztályában” vetett ágyat. Talán furcsának látszik, hogy egy szállodában nincsenek vendégszobák, de hát a Floresta ilyen különös szálloda. Végül csak a Mama, Bobó, Jucare, Pincho, Himenez másodpilóta és Ewans professzor maradt a döngölt padló jú nagyteremben, az asztal mellett. És Honda László, aki csak ült. mert leültették. evett, mert ételt tettek eléje, colát ivott és kitűnően érezte magát. Tetszett neki a Madame, tetszettek a lánvok. a hűs helyiség, minden. Bambulási periódusa nemrég múlt el, így hát fogalma sem volt, hogy hogyan került ide, az előzményekre sem emlékezett, árva mukkot sem értett a körülötte folyó spanyol, portugál nyelvű tásaigásból, minthogy józan állapotban csak magyarul tudott. folytatjuk) színre. A két kőturbánt pedig a házam alatt, a vízvezeték csöveinek fektetése közben találták meg. Benyitunk a lakásba. Mintha múzeumba lépne a látogató! A falakon régi tányérok, faliképek, festmények és ikonok. A szobákban különböző stílusú és díszítésű bútorok. Mind a három szoba, amelyen végigvezet, valóságos történelem. A tárgyak magyar és más országok, tálalt idézik. Fák, lakodalmas menetek, munkásasszonyok csoportja, halászok, virágokat szedő lányok ... Az Egri Dohánygyár első i.ői munkáscsoportja, nem sokkal a gyár megalakulása után, színes portrék, rézkarcok. az egri népviselet egykori kellékei. Az értékesebbek közül néhányat közelebbről is megnézünk. Például egy Bizáncból származó, ezüsttel kivert török botot, melyet az egyik észak-magyarországi község pásztorától cserélt Leopold Miklós. A pásztor nem is tudta, hogy milyen értékes bottal terelte akkor a nyáját. Rákóczi korabeli pénzérmék, amelyeket Egerben, az Almagyar utcában egy tetőjavításkor találtak. Rézvasald 1754-ből, Mária Terézia korából származó ezüstbrokát. A legrégibbet egy üvegvitrinből veszi elő. Honfoglalás kori bronzpoharak, amelyeket legutóbb az Állami Pénzverde ötvösművésze is megvizsgált és nagyon értékesnek. tartott. A rengeteg összegyűjtött festmény közül szobája falán őrzi az elhunyt egri tanár és festőművész, Hernádi Handmann két védetté nyilvánított alkotását: a „Spanyol szépség' és a „Virágszedö lány” című képet. — Mindig nagyon szerettem a történelmet — mesélte az idős mester —r, főként a műemlékekről és a nagy történelmi egyének életéről szóló írásokat. Sok helyen megfordultam életemben, magyar és külföldi tájakon. Mindenütt érdeklődtem, és ahol régiségekre bukkantam. azokat összeszedtem, megőriztem..: Mint képkeretező, közei negyven éve dolgozik a szakmában. Ez idő alatt sok érdekes festménynek, képnek adott keretet. Ö javította ki például a nagy egri író, Gárdonyi Géza háborús sérült képeinek, festményeinek és karcainak kereteit is. amelyre az író fia. Gárdonyi Sándor kérte meg az ötvenes évek elején. Ezek ma már féltve őrzött kincsei ü Gárdonyi-hagyatéknak. Mcntusz Károly
