Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-27 / 122. szám
I. Feszültségek és forrásaik Az I960—1969 között épített lakások 63,4 százalékában fürdőszoba is található, s az új lakások 52,5 százalékában ott a vízvezeték. Egyszerű. ténymegállapító mondat, a korszerűsödés jó jellemzője. Csakhogy: a fürdőszobában kad, csempe, mosdó keli. a vízvezetékhez cső, nyomásfokozó és csökkentő szelepek, szerelvények sokasága. A liázról magáról nem is szólva. Mert ahhoz cement, mész, tégla, cserép, üveg, parketta, mozaiklap éppúgy szükséges, mint pénz és türelem... Manapság nem könnyű építkezni. Az okok között döntő helyet foglal él az anyagellátás gyakori akadozása. egyenetlensége, néhány építőanyag krónikus hiánya. A szakemberek azt mondják: az építőanyagoknál a kereslet éve* óta jelentős mértékben meghaladja a kínálatot. A nem szakember azt mondja: hiába keresek cementet, tetőcserepet, nemes burkolóanyagokat, csempét, padlókerámiát, azbeszt- cement termékeket, nem kapok, vagy kevesebbet, mint kellene s azt is mennyi szaladgálás, kérlelés, sőt, mi tagadás. olykor csak „kenőpénz” lefizetése után ... Másféle lépték Nyúljunk egy kicsit a mélyebbre az idő bugyrában. 1938-ban mindössze kilencezer ember dolgozott a hazai építőanyag-iparban, s a legfontosabb termékből, cementből az egy lakosra jutó termelés 36 kg volt. (Ugyanekkor Lengyelországban 50, az Egyesült Államokban 141 kg.) Az építőanyag-ipar napjainkban 82 ezer embert foglalkoztat. s a cementtermelés az akkorinak éppen a nyolcszorosa ... Korunk azonban másféle léptekkel mér: nemJXekik nem szóltak A történet rövid, csupán ennyi: az egri járás két termelőszövetkezetében az Országos Kőolaj- és Gépipari Tröszt próbafúrásokat végzett. Mindkét termelőszövetkezet területén az új telepítésű szőlőkben folyt a kutatás. A tsz tagsága és veztősége azonban mit sem tudott az ügyről, s a tagok között elhangzottak olyan szavak, hogy az jön a területükre, aki akar, azt csinálnak velünk, amit akarnak. Levelezés, birtokháborítás emlegetése, vita, végül kiderült, hogy az OKGT mindkét község tanácsát jó hónappal a próbafúrások megkezdése előtt értesítette és kérte a községi tanácsokat, külön hívják fel a termelőszövetkezetek figyelmét, hogy területükön fognak dolgozni. Egyik helyen sem értesítették egyik termelőszövetkezetet sem. Ebből keletkeztek a viták, ezért kellett a jogtanácsosért szaladni, ezért kellett a főkönyvelőnek felesleges levelezésekbe bocsátkoznia és azért érezték úgy a tagok, hogy semmi tekintélye nincs a termelőszövetkezetüknek, ha minden szó, bejelentés nélkül bemehetnek, kárt tehetnek az annyira féltett, oly sok fáradsággal gondozott szőlőbe. Pedig több mint másfél hónap állt rendelkezésére mindkét községi tanácsnak, hogy szóljon a termelőszövetkezeteknek. Nem tették meg. Lehet, hogy követték azt a bölcs gondolatot, amely szerint ha egy akta harminc napon belül nem intézi el önmagát, az nem érdemes arra, hogy foglalkozzanak véle. i—sza —aj I flH3»e«éS3Sé8lÍpl állomás Vácon Az új intézményt magyar gyártmányú, korszerű műszerekkel szerelték fel. A laboratórium feladata elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek élelmi- szeripari melléküzemágaiban termelt készítmények ellenőrzése, fogyaszthatóság, állategészségügyi ^ és közegészségügyi szempontból. Az állategészségügyi állomás ezzel a munkájával támogatja a napról napra nagyobb jelentőségű termelőszövetkezeti melléküzemágak szakszerű és higiéniás termelését. Képünkön: Kiszler Gyula élelmiszer-higiéniai szakállatorvos a kitenyésztett baktériumokat magyar gyártmányú (Titri- plaque) félautomata készülék segítségével számlálja. (MTI Foto Bereth Ferenc felv.) Nem mind arany, ami fénylik Figyelmeztető bukások az egri szakmunkásképző intézetben csak a megtett utat, hanem az igényeket is számításba veszi a mérleg készítésekor. S bár hatalmas a megtett út, az építőanyag-ipar — immár esztendők óta — az igényektől, azok teljesítésétől jócskán elmaradt. Nehéz gondokat okoz az állami és ma- gánépíttetőknek, kereskedőknek, mindenkinek. A harmadik ötéves tervről szóló törvény II. fejezetében ez áll: „Az építőanyag-ipar fejlesztése irányúi jón a korszerű építőtechnika követelményeinek fokozott kielégítésére, az építkezései:, valamint a lakosság építőanyaggal történő ellátására. Ennek érdekében az építőanyag-ipar termelése a termékek minőségének jelentős javítása mellett 25—30 százalékkal növekedjék ” 1969-ben az építőanyag-ipai1 17 százalékkal termelt többet, mint 1965-ben. Ezzel az iparágak sorában a sereghajtók között foglal helyet, hiszen rajta kívül csak a bányászatban, a textiliparban, s a fafeldolgozó iparban ily szerény mértékű a termelésnövekedés. Változik a „divat4" Az építkezéseknek, az épületek formáinak — sőt: anyagainak divatja, azaz irányzata a legutóbbi két évtizedben gyorsan váltakozott. A téglalap alakú, hagyományos parasztházak helyébe a négyzet alapterületű, villaszerű, nagyablakos, redőnyös hazak kerültek. A vályogtéglát fölváltotta az égetett tégla, a nád- és zsúptetőt a cserép és pala, a világosságot nyitó ablakok ugrásszerűen növelték a síküveg iránti igényt... Építőanyagipari termék a cement, a mész, a samott, az azbeszt- cement nyomócső, a vasbeton gerenda, a mozaik- és cementlap, a kályhaesempe, a porcelán szigetelő, az öntött es húzott síküveg ... Minden építőanyag termelése gyorsan bővült az 1950—1970 közötti két évtizedben, a fel- használás azonban még dinamikusabban emelkedett. 1950-ben 797 ezer tonna cementet termelték hazánkban, 1969-ben 2 564 000 tonnát; s ez még a jelentős importtal együtt is kevésnek bizonyult! Az azbesztcement nyomócső Az idén május 28-tól június 1-ig Baselben rendezi meg az Európai Tanszer Szövetség a tizedik „didaktá”-t, a taneszközök legnagyobb arányú, legjelentősebb nemzetközi kiállítását. A mintegy 800 kiállító között hazánkat a Tanért és a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat közötermelése i megnégyszereződött, az égetett cserépé megháromszorozódott, az öntött síküvegé meghatszorozódott, s mégis: kevea, kevés, kevés. 1969-ben az építőanyag-ipar a belkereskedelem rendeléseit — pl. cementből, falazó- anyagokből — már eleve csal: csökkentett mennyiségekkel fogadta el teljesítésre, ám a vállaltak egy részével is adós maradt. S hiába, hogy például a beton- és gázszilikát kézi falazóelemekből volt kínálat — ezek kevésbé ismertek és kedveltek —, az építtetők téglát, s megint csak téglát kerestek. Kié! égíthetetlen éhség A szakmabeliek, s a közgazdászok világszerte az épí- tőanyagok iránti kielégíthetetlen éhségről beszélnék. Az építőanyag minden országban nagyon keresett cikk, az ágazat a legdinamikusabban fejlődők közzé tartózik. (Hazánkban sajnos, nem.) Ha hazánkban az ún idősort tekintjük, a7 abszolút számok elismerést keltőek. 1950-hez mérten 1968-ig megötszöröződött a termelés. A termelésnövekedés azonban erősen hullámzott 1960 és 1969 között például évi egy százaléktól 15-ig terjedt az alsó és felső határ, nagyon gyors volt 1964—1967 között, egy százalékkal nőt csak 1968- ban, s csökkent (!) 1969-ben. Az építőanyag-ipart 51 vállalat alkotja, ezekből azonban 30 olyan akad, amelynek évi termelési értéke nem haladja meg a 100 millió forintot; kis- és közepes vállalatok tehát. Ez egyben a koncentráció fokára is utal. Arra, hogy a hazai építőanyag- iparon belül a kelleténél kevésbé nyílt mód a nagy mennyiségek nyújtotta előnyök kihasználására, a modern és komplex gépesítésre — napjainkban vált erre át a téglaipar —, a termelés és a kereslet közötti távolság csökkentésére. Mindez érthetően nem csupán az iparág ügye. Okok és okozatok jóval túlterjednék az 51 vállalat alkotta ágazaton. Mészáros Ottó (Következik: Például a cement...) sen képviseli. Tanszerlpa- runk gyártmányai közül először szerepel nemzetközi bemutatón az emberi test szétszedhető, kicsinyített műanyag modellje, továbbá olyan elektronikus készlet, amely már tartalmazza az atomfizika tanításához szükséges alapelemeket is. „Ha egy jó elképzelést túl sietve valósítunk meg, az eredmény legtöbbször torzó, még inkább így történik, ha a jobbító terv se átgondolt.” — Igazgató elvtárs, úgy értesültünk: problémák adódta]! az emelt szintű szakmunkásképzésnél. Kémiából és fizikából túl sok a bukás... — Nekem nem jeleztél!, nem hinném, hogy ennyire „tragikus” lenne a helyzet. A panasz ennek ellenére is panasz maradt; elmondták a szenvedő alanyok, s jelezték a gyakorlati képzést biztosító üzemel! képviselői egyaránt. Mindkét fél reális gondokat sejtetően ... Harminc százalék bukás A jelzés realitását igazolták a statisztikai adatok, a beszédes számok. Az 1/4-es osztály tanulmányi átlaga fizikából 2,29; kémiából 2,45; mindkét tárgyból öten buktak félévkor. Még elszomorítóbb a kép az I/3-as osztályban. Itt a fizika átlaga 1,86, s harminc tanuló közül kilencen buktak kémiából, nyolcán fizikából. Nem megnyugtatóbb a helyzet szakmai ismeretek terén sem. E tárgyból félévkor szintén kilenc tanuló kapott elégtelen osztályzatot. Ha egy osztályban több tárgyból a tanulók harminc százaléka bukik, annak okait nem érdektelen vizsgálni, még akkor sem, ha ez egyedi eset, Csakhogy itt nem erről van szó! A negatív jelenség ugyanis nem egyedi tünet, mert hasonlóan alacsony a reál tárgyakból elért tanulmányi átlag", s hasonlóan sok a bukás a többi — emelt szintű képzésben részesülő első osztályban is. Hogy még reálisabb legyen az elszomorító helyzetkép, azt is meg kell említeni, hogy a lényegében már lezajlott felvételik tapasztalatai sem bizakodáskeltől!. Erre egy eklatáns példát: autószerelő szakmára 200 fiatal jelentkezett. így lehetett szelektálni, kiválogatni a jobbakat, hiszen csak negyven tanulót vehettek fel. Az objektív válogatás érdekében felvételi, írásbeli dolgozatot készíttettek a tanulókkal. Végignéztem a már értékelt dolgozatokat: legtöbbjük elégtelen minősítést” kapott. Ez azért elgondolkodtató, mert — s erről is meggyőződtem — mind a matematikai, mind a fizikai, mind a kémiai kérdések csak a legalapvetőbb ismereteket leérték számon. Ki vitatná azt, hogy egy nyolc osztályt végzett tanulónak tudnia kell osztani és szorozni? Csakhogy legtöbbjüknek még ez sem ment. Két egészen alig felül — Mik az elszomorító jelenség okai? — kérdeztem Galambos István osztályfőnöktől és Kakuk Sándor kémia-fizika szakos tanártól. — A „jobb” osztály, az I/4-es főnöke vagyok, dicsekedni mégsem tudok semmivel. A géplakatos szakmára jelentkezett — sajnos, egyre csökken a pálya ;ránti érdeklődés — minden tanulót fel kellett vennünk. A felvételi átlag 2,72 volt. Sajnos, a tanulók zöme ennél jóval alacsonyabb eredménynyel érkezett hozzánk. Ez olyan alacsony szint, amit csak a túlzott jóindulat, vagy a statisztikaszépítő szándék mentett meg a bukástól. — Az is tény, hogy ezek az alacsony eredmények sem reálisak, nem mérik a tényleges tudásszintet. Néhány általános iskolából — Felső- tárkányból, Andomaktályá- ról. Mező'zemeréről, Besenyőtelekről, s főként Bükk- szentkeresztről — évek óta gyengén képzett, felértékelt tanulókat kaptunk. Bizonyítják ezt a felvételi dolgozatok is. Az emelt szintű képzés azt jelenti, hogy a fiataloknak heti háromnapos tanítási időben nemcsak a szakmai ismereteket, hanem a dolgozók gimnáziumának kétéves anyagát is el kell sajátítaniuk, hogy felvételi nélkül folytathassák harmadikosként tanulmányaikat. A követelményeket emiatt nem lehet csökkenteni. 4 « 8Í f/ jovo a/ emelt sziutű képzésé . . '! — Mit tett az intézet a kilábolás érdekében? — Rendszeres korrepetálásokat szerveztünk a bukottak részére — válaszol Ka- meniczky Antal igazgató. — Az eredmény? — Eleinte húzódoztak, kis létszámban jöttek a fiatalok, később, természetesen adminisztratív beavatkozás hatására, már szép számban jelentek meg. Úgy érzem; év végére mutatkozik már a javulás az eredményekben is. — Nem tartja túlzottnak, hogy a 870 elsős közül 210- en részesülnek emelt szintű oktatásban? — A kor igényeinek számbavétele alapján született miniszteri rendelet írja elő az emelt szintű képzés mihamarabbi bevezetését. — Mi lesz azokkal a tanulókkal, akik nem tudják teljesíteni a követelményeket? — Még húrom évig van lehetőségük, a régi, az A-tago- zatra? — S akik majd négy-öt óv múltán buknak? — Ha nem bírják a versenyt, lemaradnak, esetleg újabb szakmában próbálkozhatnak. — Elképzelhető, hogy úgy 2,1 tizedes átlageredményű tanuló három év alatt nemcsak a szakmai képesítést, hanem a dolgozók gimnáziumának kétéves tananyagát íj elsajátítja? — Ma nehezen, de azt hiszem, hogy három év alatt vidéken is csökkennek az osztálylétszámok, korszerűbbé válik az oktatómunka, több lesz a hozzáértő szakos tanár, s ennek eredményeként jobban képzett, valóban helytállni képes tanulók kerülnek ki az iskolapadokból, akiknek már nem jelent gondot az emelt szintű képzés megterhelése. Lassúbb ütemet Senki sem vitatja, hogy szükség volt a szakmunkásképzés reformjára. Helyes az is, hogy a szakmák egy részében bevezetik az emelt szintű képzést, hiszen a nagyobb alapműveltséggel rendelkező szakmunkás termelékenyebben dolgozik. Vitatni kell — bár ezt rendelet szabályozza — az átállás gyors ütemét, s azt, hogy idővel minden szakmában emelt szintű képzés lesz. Joggal lehet kérdezni: kell-e egy kőműves szakmunkásnak érettségi? Még indokoltabb amiatt háborogni, hogy nemegyszer a tanulók megkérdezése nélkül sorolják a gyenge képességűeket emelt szintű tagozatba. Kényszeríteni nem lehet senkit a plusz vállalására. Nem lehet, mert nem létező képességekre nem lehet alapozni, nem lehet, mert a kényszerítés ellenhatást, s nem eredményt szül. S még jó néhány dolgot lehet kérdezni: Ki biztosítja, hogy a végzett szakmunkások válóban elvégzik majd a dolgozók gimnáziumát, s érettségiznek? Ki garantálja, hogy rövid időn belül a falusi oktatás ered- ménytermő reformja megvalósul? Ki tudja igazolni, hogy a nem kis számú eredendően gyenge képességű gyerek képes a kettős teherbírás vállalására? Ezekre a kérdésekre már korábban kellett volna válaszolni, ám még most sem késő, csak sürgető a válaszadás igénye, mert az egri szakmunkásképző intézetben tapasztalt bukások figyelmeztetnek: nem lehet sietve realizálni egy elképzelést, ideje lenne a minisztérium illetékeseinek országosan is megvizsgálniuk koncepciójuk hibáit, s korrigálni azokat, mert nem mind arany, ami fénylik... Pécsi István 1970. május 27., szerd* Mara piramis Debrecenben A debreceni Csokonai Gimnázium iskolamúzeumának rövidesen elkészül 42. darabja: a chicenitzai „Castilló” maya piramis. A makettet Kövesdi László, nyugalmazott építészmérnök tervezte, a kivitelezést a Péchy Mihály Epitóipari Technikum és Szakközépiskola modellező szakköre végzi Szobonya László tanár vezetésével. Képünkön: Szobonya László tanar. Porcsalmi Janos tanár, az iskolamuzeum vezetője és Kövesdi László nyugalmazott épít? , lémök. tiáTI-folo — Balogh László felvétele) Nemzetközi íanszerbemutatö Baselban Elet a százalékok mögött fiz építőanyag-ipar tegnap, ma és holnap
