Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

Á tudomány új eredményei között! SZÜTS LÁSZLÓ: REMÉNYTELEN vállalko­zás lenne a tudományok új eredményeinek összefoglalása — egy rövid cikk keretében. Reménytelen már csak azért is, mert nehezen „határozha­tó meg: egyáltalán mi az új, mi az, amit ma újnak tart­hatunk, amikor olykor na­ponta dőlnek meg végérvé­nyesnek tartott hipotézisek, elméletek, elgondolások. Másrészt az nehezíti meg az ilyenfajta összefoglalást, hogy a legújabb eredmények meg­születése és „népszerűsítése” között szükségképp idő telik el, ami a széles közönségnek új, az a szakembernek már régi lehet Jó fél évszázada még a természettudósok egy­más könyveiből értesültek az eredményekről, később ez lassúnak bizonyult, s a fo­lyóiratokban megjelent szak­cikkek váltak a fő informá­ciós forrássá, ma viszont már ez is lemaradást jelentene, s nélkülözhetetlen a levelezés, sőt a mind gyakoribb szemé­lyes ‘■alálkozás. A szakem­berek a legtöbbet a nen- t- közi találkozók, szümpozio- nok szüneteiben tudnak meg egymás munkái áról. Ilyen körülmények között nem vállalhatjuk azt. hogy a széles olvasóközönséget a legfrissebb szakcikke!:, előa­dások népszerű tolmácsolásá­val tájékoztassuk. Nem lenne megfelelő már csak azért sem, mert mindenképpen szerencsésebb a mái hozzá­térhető eredmények, érde­kességek propagálása, ame­lyeknek az érdeklődök utá­nanézhetnek. Ilyen irányban megpróbálunk javaslatokat is tenni. AMI A MA természet! ok­mányára talán leginkább jel­lemző, hogy a korábban ön­álló és jól elhatárolható tu­dományágak összefolynak. A fizika, a matematika, a bio­lógia az antropológia, a pszichológia számos ponton átnyúlik egymásba, kialakul­tak az új. összetett nevű tu­dományágak, a kvantumbio­kémia, a molekuláris bio- pszichológia, az orvosi mete­orológia stb. Divatba jöttek a határterületi tudományok — állapítja meg Ádám György professzor új, nép­szerűsítő könyvében (Érzéke­lés, tudat, emlékezés. Medi­cina). Sőt. átnyúlnak egymás­ba a hagyományosan termé­szet- és társadalomtudomá­nyokra osztott területek kö­rei is. Az antropológián ma mást értünk Európában, mint Amerikában. Nálunk termé­szettudományként tárgyaljuk inkább, ott a társadalomtu­dományokat is odasorolják. Az Egyesült Államokban pél­dául az antropológiához so­rolják a néprajzot, a régé­szetet. a népzenét, a népmű­vészetet is. De nálunk is több ma. mint néhány évti­zeddel ezelőtt. Olyan tudo­mányág területéről jelent meg éppen a közelmúltban hazai szerző tollából ismeret- terjesztő munka, mint a ré­gészeti antropo1ógia (Kiszely István: Sírok csontok, embe­rek. Gondolat). S ha már ezt említettük akkor mind­járt szóljunk itt az elmúlt évek legjelentősebb idevágó felfedezéséről az ún Sámuel- leletről, a hazánkban talált fontos, vértesszőliősi előem­berről. amelyről — sok egyéb között — Vértes László kitű­nő posztumusz könyvében ol­vashatunk (Kavics ösvény. Gondolat). Talán a legnagyobb ered­mények a biológia területein születtek. A biológia néhány évtizeddel ezelőtt még nehe­zen volt sorolható az egzakt •természettudományok közé. A fizika már korábban is pontos mérésekre, matemati­kai összefüggésekre támasz­kodott. A biológia azóta mondható egzaktnak, ponto­sabban azóta indult meg az egzakttá válás útján, amióta biokémiáról, biofizikáról be­szélünk. Az átöröklés anyagi alapjának a kutatása csak­nem harminc éve indult meg, amikor először hallottunk a dezoxiribonukleinsav. vagy egyszerűen DNS, jelentőségé­ről, de igazán izgalmassá ak­kor vált ez a kérdés, amikor Watson és Crick megalkotta a DNS modelljét, ennek alap­ján megállapították az öröklő­dés alapjának a szerkezetét. Hogy az évszázad legnagyobb biológiai felfedezése milyen körülmények között történt, azt maga James D. Watson írta meg. A kettős spirál cí­men immár magyarul is ol­vasható (Gondolat) vissza em­lékezésében. Ez a könyv, amelyről a két Kultúra elmé­letével nálunk is ismertté vált. C. P. Snow ezt írta: „Ez a könyv egyetlen eddig meg­írt könyvhöz ■ sem hasonlít. Első kézből származó beszá­moló arról a napról napra folyó munkáról, amely a szá­zad legnagyobb természettu­dományi felfedezéséhez veze­tett. Olyan, mint egy első osztályú háborús riport.. Azoknak akik nem olvasnak tudományos könyveket, _egy új világot tár fel.” Erről a könyvről csak annyit, hogy írójának _ aki 1962-ben már fiziológiai Nobel-díjat kapott — irodalmi Nobel-díjjal való kitüntetése is szóba került. De a NDS beláthatatlan táv­latokat nyitott a biológiában. Ma már nincs biológia nél­küle. A természettudományos ismeretterjesztés elnyühetet- len tárgyává' vált. John' Kendrew Nobel-dijas _ angol biológus külön előadássoro­zatban foglalkozott vele a BBC-televízióban s ennek az előadásnak az anyaga ma­gyarul is olvasható Kend- rew-nek Az élet fonala című (Gondolat) könyvében. Kide­rült, hogy a DNS-nek jelen­tős szerepe van a rákkuta­tásban is. A rákkutatás problémáját Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas magyar származású tudós, szelleme­sen jellemezte a magyar rá­dió számára adott nyilatko­zatában: nem az az izgal­mas, hogy a betegség esetén mitől kezdenek szaporodni, burjánozni a sejtek, hanem az, hogy az egészséges sejte­ket mi akadályozza meg eb­ben.” „A ráksejtek molekulá­ris szabályozórendszerében eddig még ismeretlen helyen valamilyen hiba van. a szer­vezet korlátlan szaporodást akadályozó mechanizmusai hatástalanná válnak a rák­sejtek esetében” — írja Csá- nyi Vilmos Sejtbiológia cí­men a közelmúltban megje­lent könyvében (Gondolat). A DNS kapcsán foglalkozik a tumorkeletkezés folyamatá­val Ladik János Kvantum­biokémia című összefoglaló munkájában is (Gondolat)-. AMINT A RIOLÖGIA megindult, az egzakttá válás útján, úgy mozdultak meg a határterületek is. ,,Egyáltalán nem vagyok hajlamos arra — írta Freud egyik levelében a századforduló táján —, hogy a pszichológia területét mintegy a levegőben hagy­jam lebegni, bármiféle szer­vi alap nélkül. De ezen meg­győződésemen túl, sem elmé­letileg, sem terápiásán erről nincsenek ismereteim ...” „A kutatás vitathatatlanul bebi­zonyította — írta már 1915- ben —, hogy a lelki műkö­dés annyira az agy funkció­jához kapcsolódott, mint semmi más szervéhez...” És hogyan ír csaknem fél évszá­zad múlva a svéd Holger Hydén ugyanerről a témáról: „A legnagyobb érdeklődést a makromolekulák váltják ki, vagy még specif’kusabban a ribonukleinsav és a fehér­jék ... Az idegsejtek szokat­lan mennyiséget tartalmaz­nak ezekből az alkotórészek­ből ...” S ő mondta tavaly a magyarországi memória- szimpozion alkalmából a te­levízióban: „minden a gének­hez, a sejt, az agysejtek öröklési egységeihez vezethe­tő vissza, s ezek szabályoz­zák a specifikus agyfehér jók termelését. ’íme így beszél ma a tudós amikor a memó­riatárolásról kérdezik. A pszichológia immár nem le­beg a levegőben, területére behatoltak a biokémia és a biofizika módszerei, meg­született a biopszichológia, s mert a modern biológiát ok­kal nevezik molekuláris bio- ; lógiának van már molekulá- < ris biopszichológia is. Problé­máit Ádám professzor érinti < fent említett könyvében, de < készül egy cikkválogatás is e J témakörből. Egyébként éppen; a tavalyi memóriakonferen­cia kapcsán nevezte Ádám; professzor Magyarországot; „nagyhatalomnak” az agyku-í tatás területén, hiszen olyan < nevek jelzik ezt, mint szent-5 ágothai Jánosé vagy Lissák< Kálmáné. Ha már az agyku-< tatást említettük, emlékezte- < tünk arra, hogy az agykuta-; tás történetét Katona Ferenc < idegsebész dolgozta fel Az< agy felfedezése című köny­vében (Gondolat). Azzal kezdtük, hogy re- < ménytelen vállalkozás lenne; a tudományok új eredmé- ; nyeinek összefoglalása egy; rövid cikk keretében. Példá-; inkát főleg a biológia terüle-< téről és a rokontudományok-; ból vettük, de így is csak; néhány jellegzetes példára 5 futotta. Szót sem ejthettünk; az alkalmazott kutatások < eredményeiről, az orvostudo-; mányról stb. S vég nélküli sorolhatnánk a fizika a ma-; temat-ka, a csillagászat ered-? ményeit, a technikai vívrná-; nyokról nem is szólva. A TUDOMÁNY sikerei a< technika vívmányai döntően; befolyásolják a ma emberé-; nek életét, gondolkodását.; Éppen, mert egyre kevesebb; hipotézis s egyre több kísér-; leti eredmény születik,, éppen; mert az ember az egész élet; átalakítását tűzte ki maga; elé, szükségszerűen alakul,; változik a világról alkotott í képe. ,,Az egyre szorosabban ! összefüggő emberi társadalom i ölében — mondta Paul Lan- 1 gevin csaknem harminc éve í —, az egyre inkább káfino-! múló techniKák és gépek! működtetése minden ember- < tői valamennyi embertársa- < nak érdekében a nevelésnek ! egyre magasabb fokát, a vi- j lág szerkezetének és a tér-• mészetet és az embert kor- ■ mányzó törvényeknek egyre < teljesebb megértését fogja < megköve telni.” Korányi Tamás május 24., vasárnap Élő irodalom Miroslav Kr!eza : Kálvária A modem horvát, sőt az egész középkelet-európai drámaírás egyik legkivá­lóbb mesterének, Miroslav Krlezának munkástárgyú színművét Kálvária címmel adta közre a Magyar Heli­kon Kiadó. A kiadás aktua­litását a félszázad előtti kö­zépkelet-európai forradalmi események évfordulói bizto­sítják, elsősorban is a volt Osztrák—Magyar Monarchia területein lezajlott forradal­mi eseményeké. Kettőt kell kiemelni: a magyar prole­tárdiktatúrát, s a horvátor­szági felkelések (a cattarói és pulai matrózlázadás és a Horvátország, Szlavónia és a Szerémség térségeiben „zöld- káder1' néven ismert szocia­lista katonafelkelések) so­rát. de természetesen ideso­rolható pl. a Szlovák Ta­nácsköztársaság is. A Magyar Tanácsköztár­saság — mely a „közép-eu­rópai forradalmi mozgal­mak között legtovább tudta kezében tartani a hatalmat” — a nemzetközi reakció ösz- szefogása-intervenciója mi­att elbukott s ez volt a sor­sa — még korábban — a többi forradalmi megmoz­dulásnak is. Krlezát ebben a drámában az a kérdés fog­lalkoztatja: mi volt az oka a forradalmak elbukásának? Az „1919-es év húsvétja előtt” „Közép-Európában” történő cselekmény középpontjában láthatóan ez a kérdés fe­szül. A válaszkeresés során egy igen lényeges történelmi kéi'déshez jut el: a jobbol­dali szociáldemokrácia áru­lásához. A dráma egyik köz­ponti alakja, Kristijan a megtestesítője, jelképpé nö­vesztett figurája e „szociál- patriotizmusnak”. Az arzenál forradalmi mozgalmának ve­zetőségi ülésén (az első fel­vonásban) lelepleződik előt­tünk, ám a dráma közegé­ben nagyon rafináltan laví­rozva viszi végig szabotőr akcióit — számtalan mun­kástársa halálát idézve elő. Két nagy ellenfele, az orosz hadifogoly Andrej és az ar- zenáli munkás Pavle ugyan tisztában vannak árulásai­val, mégis, minden erőfeszí­tésük ellenére is, ő kerül ki ép bőrrel a véres esemé­nyekkel terhes akciósorozat­ból, a forradalmi gondolat legigazabb hordozói pedig el­pusztulnak. Persze, drámáról lévén szó. a katarzis nem maradhat el: az író az utol­só felvonás végén megfogal­mazza — ha áttételesen is — a jövő lehetőségét. Kristijan árulását nem fedheti ho­mály. haldokló kisfia ágya mellett orvos képében — egy álomszerű látomásba öt­vözve — megjelenik Kristi­jan lelkiismerete, s végbe-! megy a nagy leszámolás.' Kristijannak tudomásul kell! vennie: minden eddigi csele-! kedete hazugság, a munkás-! osztállyal szemben elköve­tett hazugság volt, árulás,! amely kisszerű egyéni érde­keihez való görcsös ragasz-! kodással párosult, s amely itt! csak karrierizmusnak, de a! legszánalmasabb fajtának! minősül... A Kálvária az expresszio-! nista drámaírás jegyeit vi­seli magán, ahogy Csuka Zol-! tán. a dráma fordítója írja! az utószóban: „...az elkese-I redett harc, majd a tömeg- jelenetek feszült hangulata, a! rendőrcsapatok, katonaság.« ágyúk felvonulása, a csata-« hajó tömegjelenetei, a hajó-« kazánból megszólaló hangok.; majd a Hangok és az Ellen- hangok a temetőben... a ha-< lottak és látomások, az utol- ’ só felvonásban pedig a dé-< monként előlépő Doktor....« mind-mind annak bizonysá­ga, hogy az író ebben az; expresszionista-forradalmi korszakában elveti a kon-; vencionális színműírás sza-; bályait és olyan színpadot; kíván teremteni, amelv ka-; tarzist kiváltó forradalmi módszerekkel hat a nézők­re .. Lőkös István Jllá jiu v a u Május van El kell hinnem, hogy szeretnek A tavasz már csak szemhúnyásnyi De még mindig felhevít s biztat Merd az erdőt lilának látni Merd az erdőt lilának látni Ne félj hinni a hitetőnek A füvek megperzselten is nőnek És az erdők igenis lilák Ne légy cinikus mert mások azok Igenis szeretnivaló a világ Május van Az ember állhat ide is oda is De igazán csak azért áll ki imiben hisz Merd az erdőt lilának látni Merd az erdőt lilának látni Vizsgáld meg hogy ahol most állasz A véletlen sodort csak oda Vagy te akartál oda állni És érte már akármit vállalsz És ne csüggedj és ne add fel magad A május ma is lángvörös tarajú Ahol hajnalt ígér — ott hajnal hasad Merd az erdőt lilának látni Mert az erdők igenis lilák Igenis szeretnivaló a világ El kell hinnünk, hogy szeretnek bennünket Mert május van FARKAS ANDRÁS: OPGOIIKÉKDÉCI' Orgonakékség Száll az időben, Májusi bokrok Halk zizegése Röppen a tájban, Még Ibolyákon Nyugszik az emlék, Illata, messzi ./■> .. Réteket éltet Képzeletünkben —1 Fényük a nap már. Mosta a lusta, Hajnali zápor Űttaian útját, Míg ide eljött. S most nekem adja Nagy sugarával Azt a szivárványt, Azt, ami nélkül Lenne szegényebb, Lenne sivárabb, Lenne halandó. Lenne a lelkem Szárnyasán is csak, Esteien esve Kusza bolyongás, Kósza szerelmek Álmodozója, Hajnali zsongás Daliama nélkül —• Orgonaszárak Zöld levelében, Büszke bokorban Búvik a napfény, Kéri-kutatja, Szólna helyettünk, S mondana annyit: Ö. ez a május, Merre szalad még? Ö, ez a május Még hova csábít, Még mit akar még? Nagylopakodva Hajnali órán Lép a szobánkba, Fogja kezünket, S elvezet innen, Messzire, arra, Hol csak a tiszta. Hol csak a csendes. Hol csak a fényes, Egyszeri álom Szép buborékja Szállna felettünk, És mire reggel Ül küszöbünkre, Tudjuk, az álom Ritka csalás volt, Ámde megérte. ''wvwvvwwwvvwvv''vvwwwwwwwwwwwvvv WWWWWVtes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents