Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
Jót, szépet - csak valutáért ? Szerény tudásom szerint egyetlen hivatalos fórumon sem szentesítették ezt az irányzatot. Sem gazdasági, sem politikai jelszavaink között nem szerepel, mégis itt él körünkben ez a szemléiéit; jót, szépet — csak valutáért, külföldi igények kielégítésére lehet és kell alkotni, készíteni. ltthonra forintért a gyengébb minőség is megfelel... úgyis megveszik. Goulaschlú . „. Ennek a szemléletnek egyik kirívó példájával nemrég találkozhattunk, sünikor nyilvánosságra került a gou- laschki cipő esete. Á Szombathelyi Cipőgyár külföldi megrendelője ugyanis azt kérte, hogy a részére szállítandó cipő legyen pehelysúlyú, bírja az esős időt, ideális legyen víkendre, kényelmes az utazáshoz, minden strapát kibírjon... és reggel ne kelljen pucolni. A szombathelyiek nekiláttak e cipők elkészítéséhez. Dolgozott a fantázia, a szakmai tudás. Megfelelő alapanyagot kísérleteztek ki, és amikor úgy látták, hogy nem mindenki alkalmas ilyen cipő készítésére, leváltották egy egész gyáregység műszaki vezetőségét. „Úgyis eladjuk.. Amikor megkérdeztem az itthoni cipőboltban, hogy miért nem rendelnek ebből a sok jó tulajdonsággal rendelkező cipőből, nagyon furcsán néztek rám. Megértettem ... a szemlélet. Őszintén szólva: ezt gondoltam! Ilyen árut... forintért! Meg másmilyent is. Gondoltam itt az Európa- szerte jó hírű kempingfelszerelésre, fotópapírunkra, a műbőrre, amely az olasz autóipar kedvelt nyersanyaga, de például nem jut belőle megfelelő mennyiség a női csizmák itthoni gyártó- sához Azt kérdezte tőlem külföldi ismerősöm: miként válhat minőséget jelző fogalommá nálunk egy-egy árucikknél az a tény, hogy „exportból visszamaradt’’? Érvei szerint — ahol egyformán adnak a helyi és külföldi fogyasztók igényére, véleményére — ez a fogalom a gyengébb minőségű, rosszul sikerült áruval jelent egyet. Olyan áruval, amelyet külföldön nem tudnak eladni. Nem értette, hogy nálunk „miért kell boldognak lenni”, ha megmaradt goulaschkit, vagy jól szuperáló — szintén exportból visszamaradt — gyufát, cigarettát kap az ember. Nem ösztönözzük eléggé a hazai igények igényes kielégítését? Ügy látszik, kevés az ilyen ösztönző, mert nemrég is azt olvastam, hogy mind kevesebb cég jelentkezik, hogy árujára minőségi védjegyet szerezzen, mondván: „Itthon úgyis eladjuk gyártmányainkat, ha nincs rajta márkajelzés.” Külföldre...? Az más! Miért más? Nem arról van szó, hogy a külföldi vevő ne válogathasson pénzéért, hogy termelőink ne vegyük figyelembe igényeiket, kikötéseiket. Érthető, hogy ők szabják meg, milyen színű legyen a zöldbab, milyen nagyságú az uborka, amelyet megvenni szándékoznak, milyen hosszú a gyapjú, vagy menynyire hűtsék le az általuk árusításra szánt Coca-Colát. Valutával fizetnek, népgazdaságunknak valutára van szüksége, természetes, hogy alkalmazkodni kell igényekhez, különösen, ha számunkra is kedvező az üzlet. Legyünk büszkék arra is, hogy gyártmányaink, termékeink eljutnak a világ majd minden országába, s egyes termékeink, mivel tetszetősek, praktikusak, szépek, modernek és olcsók, állják a versenyt, a világpiac cseppet sem könnyű versenyét is. Mindemellett nem szabadna elfelejteni: tízmilliónál is többen tartunk már igényt az ilyen jó tulajdonságokkal rendelkező árukra. Itthon... forintért! Ennyien várjuk... önmagunktól '?), hogy akkor is mozduljon meg a teremtő fantázia, érvényesüljön az erély, ha nem valutáért eladható áru készítéséről van szó, hanem a hazai, a mi igényeink kielégítéséről. Mi is szeretjük a szépet, a jót, a korszerűt, s mint az említett példák is mutatják, képesek vagyunk ilyen áruk készítésére. Kamatoztassuk hát ezt a képességet, a magunk javára is. Vagy arra elsősorban.!; Kovács Endre A nagykőrösi Dózsa Tsz-ben nagyarányú laskagombakísérleteket folytatnak a minél gazdaságosabb gombatermesztésre. A kísérletek, az eddig ismert módszerektől eltérően, fólia védőburkos eljárással történnek. A megdarált, micéliummal fertőzött kukoricacsutkás alapanyagú „talajt” dróthálóval és fóliás védőburokkal veszik körül, amelyet a micéliummal való „átszövés” után eltávolítanak az állványról. Itt a fólia lényegében a befőttesüveg szerepét tölti be. Egy-egy állvány kb. 200 befőttesiiveget helyettesít, így ez az eljárás sokkal kevesebb befektetést igényel. Az eddigi eredmények biztatóak, a tervek szerint a tsz nagyüz'emileg is termeli majd az ízletes laskagombát. Képünkön: Z odor Klára, technikus egy „csokor” frissen szedett laskagombával. (MTI foto — Király Krisztina felv.) Megtérül-e a kultúrára fordított forint? Igények és lehetőségek Mezőszemerén Mezőszemerén ma névadóünnepséget rendeznek: a községi ifjúsági klubot Várnai Zseniről nevezik el. ★ Üjságíró—olvasó találkozón jártunk a közelmúltban Mezőszemerén. A nemrég alakult ifjúsági irodalmi klub immár félszáznyi tagjának meghívását a községi művelődési otthon igen lelkes és tevékeny igazgatónője tolmácsolta azzal, hogy feltétlenül töltsünk egy estét együtt ,a klub tagjaival, mert nem bánjuk meg. Ígért nevükben sok-sok kérdést: politikáról, irodalomról, s természetesen számos megnyilatkozást arról, hogy hogyan élnek, mit szeretnének e megyeszéli község fiataljai. A találkozóra elmentünk, s bizony ketten is kevesen voltunk a feltett kérdésekhez, a vágyak és tervek je- gyezgetéséhez. Azt nem lehetne mondani, hogy valami „speciális” mezőszemerei gondnak nevezhető az, ami a közös beszélgetésből végül is elég határozott körvonalakkal kikerekedett: elég sok fiatal él Mezőszemerén — ha nem is helyben dolgozik, „ingánk” —, és nem találják meg <t községben szabad idejük eltöltésének szórakoztató, élményt nyújtó és önművelő máit, módjait. A beszélgetés, a találkozó a klubfoglalkozások színhelyén, a községi pártházban zajlott le, amelyen ott volt a községi párttitkár, a termelőszövetkezet elnöke, fő- agronómusa, az általános iskola két tanára is. Először a fiatalok mondták el szókimondóim, kertelés nélkül: szeretnének végre egy korszerű művelődési otthont, amelyben klubjuk — talán több, az érdeklődési köröknek megfelelő, kisebb klubcsoportokra szakadva — helyet, otthont kapna. Mert igenis: a fiatalok — diákok, ifjúmunkások, tsz-tagok, sőt fiatal értelmiségiek egyaránt —Mezőszemerén is szeretik a közös szórakozási, művelődési alkalmakat. Ezért jött létre tavaly ősszel az azóta szépen megerősödött klubközösség, ahol eddig számos irodalmi estet, találkozókat, sőt még divatbemutatót is rendeztek és természetesen sokat táncoltak. A baj az, hogy nincs e rendezvényekhez, s főleg az ezután rendezendő, még igényesebb műsorokhoz, összejövetelekhez megfelelő helyiség. Pedig — mondották a fiatalok — jó közepes erejű termelőszövetkezet, fogyasztási szövetkezet is működik a községben, meg a tanács is biztos tudna némi pénzt kiszorítani, s bőven lenne társadalmi munkavállalás is, mégsem mozdul senki es semmi egy korszerű, szépen berendezett művelődési otthon, vagy ifjúsági klubház építésére. Elhangzott olyan érvelés is: 55 év a szemerei termelőszövetkezetben az átlagéletkor. Mi lesz öt-hat év múlva? — Márpedig, ha a tsz vezetősége azt akarja, hogy a fiatalok közűi eztán egyre többen vállaljanak munkát a tsz- ben, gondolniuk kell minden igényükre, helybeli szórakozási, művelődési lehetőségeikre is. Az idősebbek közül néhá- nyan egyetértőén bólintottak, sőt volt olyan megjegyzés, hogy már készült is valamiféle tervezet a költség- hányadokat illetően: egymillió forint kellene központi támogatásként, 200 ezret tartalékolna 1971-re a községi tanács, berendezésre 600 ezret adna a Heves megyei Moziüzemi Vállalat, s ami még „hiányzik” egy kettő, kettő és fél milliós költségvetésből épülő kultúrott- honhoz ezen felül, azt kellene a tsz-nek, az ímsz-nek és a társadalmi munkának pótolni, kiegészíteni... Tehát van már mégis valamiféle és elég konkrét „haditerv”, de a termelő- szövetkezet elnökének is volt nehány szava. Sok gondjuk van a közös gazdaság anyagi alapjainak, gazdasági £*►: Mit mond a tudós az elérhető életkorról ? Igaz lehet-e ez az elmélet? Kiállja-e a komoly kritikai elemzés problémáját? Némelyik szerint igen. Azzal érvelnek például, hogy a tudósok, művészek az úgynevezett „nagy emberek” rendszerint hosszú életűek: nem lehetetlen, hogy éppen azért, mert kapcsolatuk a világgal és környezetükkel, érdeklődésük az élet iránt erősebb, mint az átlagemberé, aki sokszor csak vegetál. Tény az is, hogy a dolgozó emberek akik már régóta várnak a nyugdíjba vonulásra és pihenésre, gyakran megbetegszenek a nyugdíjba vonulás után. Sőt olykor rövid idő alatt meghalnak. Miért? Valószínűleg elvesztik az élettel való kapcsolatot, az érdeklődést, amely a belső energiát serkenti, és a szervezet védekezőképességét fokozza. Űjabban a rákbetegségről is érdekes megfigyelések születtek. A rákkutatók csaknem egyöntetű megállapítása szerint a ráír a szervezet csökkent védekezése esetén kezdődik, (MTI) Vasgyűjtö ipari tanulok. (Foto: Kiss Béla» Tej — a diákoknak — Az egriek Kerecsendrol kapják a tejet — Gyöngyösnek Nagyréde szállít — A hatvaniak saját gépükkel csomagolnak Régóta vajúdó kérdés került mostanában megoldás- közeibe. Annyi reklamáció, kérés, tanácskozás, egyezkedés után remélhető, hogy a közeljövőben megoldódik legalább a városi iskolák műanyag fóliába csomagolt tejjel való ellátása. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat már köti a szerződéseket és a megállapodások szerint az egri iskolákat a kerecsendi közös gazdaság látja majd el praktikusan csomagolt tejjel, Gyöngyösre a nagyrédei Szőlőskert tehenészetéből kerül friss tej az iskolásokhoz, míg a hatvani diákok a helybeli Lenin Tsz-től kapnak tízóraira — remélhetőleg minden mennyiségben —, higiénikusan csomagolt tejet. A hatvaniak azzal is szeretnének hozzájárulni a tejellátás javításához, hogy nemcsak friss, jó minőségű tejet adnak el, de olyan gépet is alkottak, amellyel ez remekül csomagolható. A gép neve Honipack, amelyből két típust is készítenek és körülbelül hatszáz műanyag tasakot lehet vele megtölteni óránként. Az ügyes gép nemcsak praktikus, de sokoldalúan felhasználható más műanyag csomagolóeszközök „varrására” is. A hatvani Lenin Termelőszövetkezet — amely a vásáron is bemutatja ezt a praktikus, előreláthatólag. 50 —60 ezer forintba kerülő gépet —, arra számít, hogy sok vevőre talál nemcsak megyénk tejtermelő szövetkezeteiben, de az ország más vidékeiről is számítanak megrendelésre. Ezzel a módszerrel nemcsak az iskolák tejellátását lehetne javítani, hanem a műanyag-csomagolású tejet minden bizonnyal szívesen fogadnák az üzemekben, sőt a községekben is, ahol eddig éppen amiatt akadozott az ellátás, mert nem tudtak megfelelő meny- nyiségű palackozott tejet szállítani. Reméljük, a Honipack és társad megoldják ezt a régóta vajúdó kérdést és a friss tej hamarosan eljut a diákokhoz, munkásokhoz, földművesekhez időben, frissen és ízléses, higiénikus csomagolásban. Bár csalc már látnánk...! K. E. A szép szó csak ígéret ? bilitásának megteremtésével. Igaz, hogy az egy dolgozó tagra jutó jövedelem majdnem eléri a megyei átlagot, sőt évenként közel ötszázalékos a jövedelememelkedés. Ahhoz azonban, hogy ez az emelkedés töretlen és folyamatos legyen, újabb és újabb fejlesztési programokat kell végrehajtani. Mivel az összjövedelmük nagyobb hányada az állattenyésztésből származik, a következő öt évben mintegy 20 milliót kell új istállók, baromfitelepek építésére, a régiek korszerűsítésére fordítani. A megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányellátás biztosítása érdekében pedig mintegy kétszeresére akarják növelni az öntözött területük nagyságát. A felsorolást hosszan lehetne folytam, s azt vitatni sem lehet: alapvető, meghatározó jelentősége van a korszerű, termelékeny mezőgazdasági nagyüzem megteremtésének Mező szemerén is. A fiataloknak és a vágyaikban „cinkos” idősebbeknek viszont abban kell igazat adni: a legkorszerűbb mezőgazdasági nagyüzem sem ,,működtethető” megfelelő számú és képességű szakemberek nélkül. A szak- emberek pedig — akikből egyre több kell — elsősorban a ma és holnap ifjúságából nevelkednek Megnyerésükért, faluban maradásukért tehát már ma kell meghozni azokat az áldozását — közöttük az anyagiakat is! — amelyek egyelőre talán kevésbé kamatoznak:, de hosszabb távon tőbKS kZí egl'k legalapvetőbb „befektetések” rangjára emelkednek. Falud* Sándor Nincs megoldva Gyöngyösön a város déli-északi irányú helyi autóbusz-közlekedése. Ezt a lakosság már régóta nehezményezi, aminek következtében a v. b. legutóbb határozatot hozott: meg kell teremteni a lehetőséget ennek a járatnak az üzemeltetéséhez. Méghozzá mindezt május folyamán. Ügy tűnt, mi sem les?: könnyebb, mint ennek az elhatározásnak a végrehajtása. Az AKÖV adja a buszt, a Diós-malomnál a tanács megépítteti a kocsifordulót. Aztán egy napon ünnepélyes külsőségek között elindítják az első járatot. —- Nem tudjuk a kocsifordulót kiépíttetni a Diós- malomnál. mert nincs rá hely— közölte az építési és közlekedési osztály mgbízott vezetője, Taos Ferenc a kérdésünkre. — Mint ahogy arra sincs pénzünk, hogy a környező három utcában köves utat csináltassunk, ahol az autóbusz a visszakanyarodást elvégezhetné. Erre legalább két-háromszázezer forint kellene. De nincs hozzá fedezetünk. — És a Biős-malomna! nincs hely? — Nemrég itt feltöltést csináltattunk, ami úgy nyolc méter magas. Meg meg sem ülepedett ez a föld. erre rámenoi nem lehet. Egyébként is, mázán- tulajdonban levő terület. Előbb tehát ki kellene sajátítani. -Viszont azt mondtuk az ÁKÖV-nek hosszabbítsa meg az utat Gyön- gyössolymosig. Ott már kész kocsiforduló várja. A válasz orré biztató volt. Nagy József, az AKÖV gyöngyösi üzemének igazgatója ezt mondta erre, amikor megkerestük a helyijárat ügyében: — Ilyen ígéretet a helyszíni bejáráson részt vett megbízottunk nem tett. Helyijáratot nem is indíthatunk két külön heység között. De ha kombinált járatot üzemeltetnénk, akkor a helyi közlekedés fenntartásához elegendő egyetlen buszon kívül még másik két busz kellene, statisztikai adat Szerint legalább másfél busz, hogy a kívánatos húszperces indítási periódust biztosíthassuk. Erre kocsink pedig egyelőre nincs. Vagyis: az ígéret még a hivatalos határozat ellenére sem valósul meg, mert két fontos tényező szab gátat: a pénz, illetve az autóbuszpark állománya. A város északi részében lakók isméi várhatnak legalább egy évei amíg a régóta meglévő jogos igényüket ki tudják elégíteni. Nem a jó szándékon múlott a dolog, ami azonban az érintetteket aligha vigasztalja meg. De hát... mit lehet tenni? Talán annyit, hogy előbb a lehetőségeket kellene megvizsgálni, mielőtt határozatot hoznánk egy ügyben, Mert a jószándék általában kevésnek bizonyul az esetek kilencvenkilenc százalékában <—ár) 1970. május 23.. szómba*
