Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-22 / 118. szám

Kongresszusra készülünk A pontos dátumot ugyan nem ismerjük, de a Központi Bizottság február 18—19-i határozata értelmében biztos, hogy még az idén összehív­ják a párt X. kongresszusát. Ezt megelőzően sor kerül az alapszervezetek és a csúcs­vezetőségek beszámoló- és újjáválasztó taggyűléseire, majd a járási és megyei pártértckezletekre, megvá­lasztják a párt vezető szer­veit és a kongresszusi kül­dötteket. A rövid felsorolás is mutatja, hogy mozgalmas napok következnek, nagy eseményekre készülnek a pártszervezetek. Elkészült a megye politi­kai és szervezeti intézkedési terve, hogy az egymáshoz kapcsolódó zsúfolt progra­mot egybehangolják és a si­keres lebonyolítást segítsék. Ezzel megyénkben is meg­kezdődött a nagy munka, de már most szeretnénk hang­súlyozni, hogy a kongresszus előkészítése nemcsak a párt- bizottságok, hanem a kom­munista vezetők, sőt minden párttag feladata. Megfelelő körülmények kö­zött, jő politikai légkörben készülhetünk pártunk X. kongresszusára, mert jelen­tős eredményeket értünk el a szocialista építés különbö­ző területein. A pártszerve­zetek irányításával, a párt vezető szerepének követke­zetes érvényesítésével, a tö­megkapcsolatok szélesítésé­vel sikerült teljesíteni a IX. kongresszus és a legutóbbi megyei pártértekezlet hatá­rozatait. Mégis a megye kom­munistái használják fel a most megélénkülő politikai hangulatot az előző kong­resszus, a Központi Bizott­ság 1969. novemberi, illetve az 1970. februári és áprilisi határozatában megszabott politikai, gazdasági feladatok egységes végrehajtására. Nagyszerű alkalmak nyílnak most arra, hogy erősítsük a pártegységet, falvakban és városokban fokozzák a párt vezető szerepét, adjanak se­gítséget az új körülmények­ből adódó munkamódszer fejlesztéséhez, az irányítás politikai jellegének erősíté­séhez, a döntésre érett ügyekben gyorsabban intéz­kedjenek és fokozzák a párt­tagság aktivitását. Vajon a kongresszus csak a párttagok ügye? Nem, elő­ző tapasztalataink szerint a kongresszus egész társadal­munk nagy eseménye, ezért feltétlenül alkalmas arra, hogy a párt vezető szervei és a párttagság kapcso­latát szorosabbá tegyük és ezzel egyidejűleg továbbfej­lődjék a párt és a különbö­ző társadalmi szervek közöt­ti munkamegosztás. Bármennyire is sok időt és energiát vesz igénybe a szervezeti élet fejlesztése, a szerteágazó kádermunka, és az események előkészítése, sehol se legyen öncélú „be­felé fordulás”. Hogyan lehet ennek gátat szabni? Ügy, hogy a tisztségviselők, a pro­pagandisták és a kommu­nisták magyarázzák pártunk politikájának mélyebb ősz- szefüggéseit, elemezzék az el­múlt időszak munkáját, is­mertessék népgazdaságunk, megyénk és saját munkahe­lyük helyzetét. Mutassák meg az igények és lehetősé­gek összefüggéseit és hivat­kozzanak a munka, a ter­melés és az életszínvonal törvényszerű összefüggéseire. A párttagok és a pártszerve­zetek lépjenek fel követke­zetesen és kellő eréllyel pár­tunk politikájától idegen, jobb- és baloldali nézetekkel szemben, és ne tűrjenek el olyan magatartást, amely a párt fegyelmét és erkölcsi normáit sérti. A kongresszust előkészítő munka első időszakában ki­választják a vezetőség és a küldöttválasztó taggyűlések tisztségviselőit, ellenőrzik a tagnyilvántartást, elkészítik a statisztikai jelentéseket, majd ütemterv szerint meg­tartják a pártcsoport-érte- kezleteket, a pártbizottságok mellett létrehozzák a beszá­molót készítő és előterjesztő munkacsoportot. A második szakaszban, augusztustól ok­tóber végéig, taggyűléseket, csúcsvezetőségi tanácskozá­sokat, illetve pártértekezle- teket és küldöttértekezlete­ket tartanak. Tehát a feladat sokrétű és bonyolult. Sikeresen helytál l hatunk? Jól felkészülünk a X. kong­Édes év Selypen Szakmai sajátosság, hogy—• a cukorgyárak minden éve édes. S ha e jelzőt használ­nák is, a selypieknek külö­nösen okuk lenne a legutób­bi időszak elé írni. Nemcsak azért, mert akkor a répa is edesebb volna a korábbinál, hanem inkább az üzemré­szek általános, együttes ered­ményei miatt. A Zagyva par­ti gyártelepen ugyanis az el­múlt szezonban 28 ezer va- gomnyi termésből készítettek kiváló minőségű cukrot. Gyártmányukból több mint negyvenezer tonnát értéke­sítettek, jelentős hányadát exportként. Siker, hogy: a külföldiek a cukron kívül még a melléktermék, a me­lasz után is élénken érdek­lődtek Mindent összevetve: a Selypi Cukorgyár megkét­szerezte tervezett nyereségét, s az iparág 11 nagy gazdasá­gi egységének versenyében az előkelő második helyen vég­zett... Csökkeni nz önköltség A dióhéjban közreadott adatokhoz mintegy kiegészí­tésül fűzte Fazakas Zsigmond főkönyvelő, a napokban foly­tatott beszélgetésünk alkal­mával: — Cukrunk önköltségét mázsánként 636,38 forintra sikerült csökken temünk a ko­rábbi 701,55-ről. Megszokott tevékenységünket melléküze­mi munkákkal bővítettük, ami ugyancsak jövedelmező­nek bizonyult. S nem utolsó­sorban az anyagi érdekeltség ..korszerűsítése” is segített céljaink elérésében. Hernek István párttirkár a szocialista brigádok igyekeze­tét hangsúlyozta: — Már a teljes létszám jó­val több mint fele dolgozik a «apátokban, s rájuk, úgy­szólván minden gondunkban, bajunkban számíthattunk, számíthatunk. Nagy részük van a takarékosság kiszéle­sítésében — egyre kevesebb a tárolási, gyártási vesztesé­günk —, amelynek következ­tében együttesein ötmillió fo­rintot mentettünk meg. Osz­toztak például az Iránnak küldött cukor sikerében, hi­szen ehhez nem kevesebb, mint 44 259 órás különmun­kát végeztek. Jól dolgoztak a műszakokban, s igyekeztek azon túl is. Szabó István mű- szerészcsapatában, vagy So- modi Ferenc „nyersgyári” brigádjában — mondhatom — szinte rendkívüli embe­rekre, szaktársaikra találtunk. Évről évre sikeresebben Dr. Hangyái Károly, agyár főmérnöke az immár évek óta tartó nagy rekonstrukció, számottevő műszaki fejlesz­tés hatását sorolta a kiemel­kedő teljesítmények okaihoz. S mindjárt elmondta azt is, hogy az idén tovább folyta­tódik a megkezdett munka. Újabb ötvenmillió forintos beruházásból — egyebek mel­lett —, két, nagy teljesítmé­nyű bepárló berendezést sze­relnek, két kazán beállításá­hoz fognak, turbinaház épül, a mostaninál háromszor na­gyobb kapacitású, 4,5 mega­wattos turbógenerátor javít­ja majd az energiaellátást, s modernizálják a fogadóállo­mást. Így már az idei, a legkö­zelebbi kampány is sikere­sebb lehet, a következő, akö- következők pedig még inkább. A Selypi Cukorgyár króniká­jába csupa aranybetűs feje­zetek kerülhetnek... A Zagy­va partján nemcsak a tavalyi szezont emlegetik! G». Gy. resszusra? Ez főleg attól függ, hogyan tudjuk mozgó­sítani a pártszervezeteket, hány kommunista kap konk­rét feladatot. Sok függ attól, hogy a következő hónapok­ban hogyan dolgoznak az alapszervezetek, a csúcsveze- töségek, illetve a pártbizott­ságok hogyan segítik az al­sóbb szintű pártszervezetek munkáját. A feladat közös, mert lé­nyegében arról van szó, hogy a népgazdasági terv idei célkitűzéseit maradék­talanul teljesítsük, idejében és jól megalapozzuk negye­dik ötéyes tervünket, telje­sítsük a megyei területfej­lesztési célkitűzéseket és megvalósítsuk a Központi Bizottság legutóbbi két ha­tározatából adódó feladato­kat. Mindez egész népünk ügyét szolgálja és minden dolgozó munkáját igényli. Az üzemekben és munka­helyeken akad még tenni­való a gazdaságosság foko­zására, a termelékenység növelésére, a munkafegye­lem megszilárdítására. Nagy munkánk sikeréhez jól szer­vezett és az eddiginél is eredményesebb munkaver­senyre van szükség. Éppen ezért a felszabadulási mun­kaverseny kongresszusi ver­senyben folytatódjék és csú­csosodjék ki. Kongresszusi munkaverseny adjon újabb lendületet, főleg a kommu­nistáknak, a szocialista bri­gádtagoknak, valamint a gyárakban, az üzemekben, a mezőgazdaságban és intéz­ményekben dolgozó embe­reknek. Nemcsak beszámoló készí­téséről és nemcsak válasz­tásokról van szó, hanem szükséges, hogy a XX. kong­resszus óta eltelt közel négy év politikai tapasztalatait le­szűrjük, összegezzük. Ehhez a párttagság segítsége kell. Feltétlenül kollektív böl­csességre van szükség, hogy az elmúlt időszak tárgyila­gos értékelése után helyes határozati javaslatokat ter­jesszenek az alaDszerveze- tek, a pártbizottságok maid a kongresszus elé. Ezért in­dokolt és szükséges, hoev mindenütt már most mun­kához lássanak. Fazekas L, Nincsenek földművesek — csak főldviták isíemtiezejei „maszekok — kontra szederkény pusztai tsz MESÉLIK az öregek, hogy milyen kínnal-keservvel sza­kították ki elődeik a rájuk szakadó erdőből a keskeny földparcellákat Istenmezeje és Szeöerlcénypuszta határá­ban. Első évben „mindében” használhatták a fáktól, gyö­kerektől megtisztított földet, második évben félében, az­tán csak harmadában, végül azé a földbirtokosé lett, aki­nek erdejét termőfölddé tet­ték. Később megvehettek eze­ket a kis parcellákat és szin­te tótágast állva művelték a meredek hegyoldalakat és a víztől örökké fenyegetett ré­teket. Most már egyre kisebb ez a művelési hév... legalábbis ami Istenmezejét illeti. A parcellák közül mind több maradt parlagon az utóbbi években és a vadszilva tövi­ses bokrai lettek úrrá az egy­kori irtásokon. A falu bá­nyászlakosságú. Ez eleve le­hetetlenné tette itt a közös, nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését Most egy ké­zen meg lehet számolni, mennyi gazda él itt még ki­zárólag a földből. Mégis az utóbbi két évben a viták, pa­naszok, összeütközések a föld körül csúcsosodtak ki Isten­mezején. A bíróságnak is elég gondot adnak ez ügyben és az évek óta zajló viták nem használtak a jó szom­szédságnak sem, amely a „maszek” Istenmezeje és a szövetkezeti gazdálkodásban kimagasló eredményt elérő Szederkénypuszta kapcsola­tát eddig jellemezte. AZ TÖRTÉNT ugyanis, hogy 1968-ban földrendezést hajtottak itt is végre, és a parlagon levő földeket, meg amelyre nem tartott igényt a gazdája, a szederkénypusz- tai Béke Termelőszövetkezet kapta használatba ___ illet­v e ilyen nagyságú területet betáblásítottak a tsz-hez kö­zelebb eső részen. Azóta teljes a káosz a föl­dek használati és tulajdon­joga körül. Akinek jó földje esett a szövetkezeti táblába, az nem akarja tudomásul venni a „kitelepítést”, vagy­is, hogy máshol műveljen ha­sonló értékű földet. Vannak, akik azért mondottak le föld­jükről, mert gyerekeik elköl­töztek, s azt mondták, hogy ők nem bírjál: már azt meg­művelni ... mégis felszántat.- ták az idén ... Mások az er­dőnek mentek neki — saját­juknak tartva —, és jelentős mennyiségű szerszámfát ter­meltek ki. Ismét mások uga­ron hagyták a földet, de ma­kacsul „harcolnak” annak megtartásáért. Egyszóval nem sikerült még tisztázná a szer­teszórt, négy-ötszáz parcella sorsát, bár két éve megtör­tént a rendezés. Sok kár származik ebből. Említhetnénk a vitákat, az elfecsérelt munkaidőt, mert a tanácshoz szinte naponta jön­nek érdeklődők, panaszosok ez ügyben. Folynak a perek, és közben tovább pusztul a föld... az a vitatott kétszáz holdnyi terület. A termelő- szövetkezet ugyanis már ki­dolgozta a tervet arra, hogy miként lehetne jobban hasz­nosítani ezeket az ősök által oly nagy munkával termővé tett, de azóta parlaggá gyen­gült földeket. Tudományos legelő- és erdőgazdálkodás­sal már eddig is számottevő sikert értek el a hasonlóan rossz tulajdonságú földeken, mint amilyen a most vitatott terület. Ezeken a feljavított legelőkön elért 10 literes fe­jéri átlagnak az istenmeze- jeiek is. hasznát látják, hi­szen a szövetkezetiek a bá­nyászcsaládokat ebből látják el mindennap friss tejjel, mondhatni házhoz szállítva A termelőszövetkezet fuva­rosai segítik ki sok esetben a szomszédokat és egyéb mó­don is „érdeke” a két tele­pülésnek, hogy ne romoljon meg az eddigi jó viszony föle körül zajló áldatlan viták mi­att. Igaz, 1968-ban megtörtént a rendezés, de azóta is min­denki a maga nótáját fújja: a.volt tulajdonosokba tanács és a tsz egyaránt. Összevisz- sza művelik a kérdéses föl deket. Jogosság, jogtalanság éppúgy előfordulj mint jogos sértődés, vagy oktalan harag. Ezt a vitát eldönteni pem a mi feladatunk ..., de abban egyetértett valamennyi sértő és sértett, hogy mielőbb ren­dezni kell ezt a kérdést, s olyan türelemmel, amelynek nyomán mindenki megérti a rendezés fontosságát és elő­nyeit. A HEGYNEK futó parcel­lákon sok helyütt tövises vadszilvafa terem..., jó len­ne minél előbb tűzre vetni ezeket a tüskékét ott, a hegy­oldalakban is, meg az embe­rek leikében, hangulatában iS o o o Kovács Endre Pusztító árvíz Romániában Bár szerdától Romániának szinte minden részében ja­vulni kezdett az idő és eső csak elvétve, kis mennyiség­ben hullott, az előző napok bőséges csapadékja továbbra is jelentősen duzzasztja egyes folyók szintjét. A központi árvízvédelmi bizottság jelen­tése szerint emelkedni fog a Kraszna, Maros, Béga és Olt szintje. A Szamos apad. A Maros felső folyásánál a víz visszavonulóban van, de továbbra is meghaladja az árszír.tet Gyulafehérvárnál 70, Dévánál 50, Sávarsinnél 130, Nagylaknál 120 centimé­terrel. Arad 120 őrás drámai küzdelem után megmenekült az árvíztől. A gátakon 25 000 ember dolgozott éjjel-nappai, Arad megyében teljesen elöntötte az ár Bulcs, Óbod- rog és Kovaszine. részben pedig Lippa Opálos, Batta és Tótvárad helységeket. A nagy árhullám elérte a Saj- tény—Nagylak övezetét. A román—magyar határnál, a folyó szintje alatt két mé­terrel fekvő Nagylakot csal: hősies küzdelemmel sikerült megmenteni a teljes pusztu­lástól. Konvertibilis termékek SZAKKÖRÖKBEN vita fo­lyik arról, hogyan teremthe­tő meg valutánk, a forint átválthatósága, pénzügyi szó­használattal: konvertibilitá­sa. Anélkül, hogy részletei­ben elemeznénk e rendkívül bonyolultan megközelíthető cél minden részletét, csak arra utalunk: a külgazdasá­gi forgalomban szabadon át­váltható valuta egyrészt a legszorosabban kapcsolja a nemzetgazdaságokat a vi­lággazdaság érrendszerébe, másrészt — s ez az előbbi­ből következik —: ilyen mó­don közvetlenül érzékelhe­tővé válnak a hazai ter­melők számára a nemzetkö­zi piac jelzései, magas szin­tű követelményei. Könnyű lenne a forintot átválthatóvá alakítani, ha egyszerű pénzügyi művelet­ről, csupán egy erről szóló rendelet kiadásáról lenne szó. Am az előbbi tömör összegezésből is világosan kitűnik: ha a pénz határok feletti viszonylag szabad áramlása közvetlenül továb­bítaná vállalatainkhoz a vi­lágpiac impulzusait, akkor a versenyképesség, a nem­zetközi színvonalhoz való igazodás minden törvénynél, előírásnál nyomatékosabb követelménnyé válna. S bál­áz imént bizonyos megkö­téssel beszéltünk a szabad átválthatóságról, a „viszony­lag” szót iktatva a fogalom elé — ami azt jelenti, hogy minden ország alkalmaz eszközöket gazdálkodása, ipara védelmében —, annyi ■mégis bizonyos: ez a véde­lem a konvertibilitás körül­ményei közepette sokkal la­zább, a határon túlról ér­kező hatások elé sokkal ke­vésbé emel falat, mint a jelenlegi külgazgasági szabá­lyozok. MINDEBBŐL következik, hogy az átválthatóság felté­teleit nemcsak, sőt nem is elsősorban a pénzügyi szfé­rában kell megteremteni. Az erről vitázó szakértők állás­pontja megegyezik abban, hogy mindenekelőtt a gaz­dálkodás hatékonysága, a magas termelékenység, rö­viden szólva: a népgazdaság versenyképessége teremthet olyan szilárd fedezetet, amelyre alapozva a valuta átválthatósága idővel meg­valósítható. Valójában nem kevesebb­ről van szó, mint arról, hogy — a pénzügyi forgalmat né­mileg tágítva — konverti­bilis termékeket kell előál­lítanunk. S itt érdemes kis­sé elidőznünk, azért is, mert olyan feladatról van szó, amelynek megoldása koránt­sem utalható a távoli jövő­be. Sőt, valójában az „át­váltható” termékek előállí­tása évek óta napirenden levő követelmény, és megva­lósítása napjainkban mind halaszthatatlanabb. Már jóval az új gazdaság- irányítás bevezetése előtt sok szó esett gazdasági kö­rökben arról, hogy vállala­taink országcsoportonként más-más minőségben szállít­ják termékeiket. Magyarán szólva: kialakult az íratlan szabály, hogy a hazai meg­rendelőknek, a szocialista partnereknek és a tőkés pi­ac cégeinek eltérő minőségi, korszerűségi követelmények alapján előállított gyártmá­nyokat lehet szállítani. Va­lamiféle rangsort is törvény­erőre emelt a szokásjog: ami errútt nem jó, amott megfe­lelő, ami a külföldi piacon nem adható el, az szállítha­tó a belkereskedelemnek — ilyen meggondolások is sza­bályozták a termelést. EGÉSZ SOR TÉNY mutat arra, hogy a gazdaságirányí­tási változások nagymérték­ben lebontották a háromfé­le termékminőség elválasztó falait. Bizonyságul egyetlen folyamatra utalunk, amiből — ha következtetve is — kitűnik az előbbi állítás iga­zolása. Ismeretes, hogy ta­valy, a belkereskedelem megrendeléseinek hirtelen csökkenése miatt sok ipar- vállalat időleges értékesítési akadályokba ütközött. Ez a gazdasági kényszer — és ne vizsgáljuk ezúttal, hogy ere­dete: a hazai megrendelések: csökkenése helyeselhető-e, — az export gyors növelésére ösztönzött. Kitűnt, hogy sok vállalat csaknem képes volt olyan termékekkel jelent­kezni a külkereskedelemnél, amelyek a tőkés piacokon is jól értékesíthetők. Sok más tényező mellett, ez is hozzá­járult a külkereskedelem ta­valyi rekordszállításaihoz, s ezen belül a tőkés irányú export mintegy 30 százalé­kos növeléséhez. A példa ta­nulsága pedig az, hogy ha valóságos nyomás nehezedik a vállalatokra, ha bármily okból is, de kényszerré vá­lik — méghozzá a gazdálko­törvényszerűségeiből a „ „ kényszerré hogy eltöröljék az említett há­romféle minőség határait, akkor ezt több-kevesebb si­kerekkel meg is teszik. E tanulságokon túl, mé­lyebb elvi okok is indokol­jak az „átváltható’’ — tehát minden piacon jól értékesít­hető — termékek gyártásá­nak követelményeit. Könnyű belátni, hogy a vállalati gaz­dálkodásban tartósan nem választható szét különböző igényszintekre a termelés; más szóval: nem lehet hu­zamosabb ideig úgy dolgoz­ni, hogy az egyik irányba jót, a másik irányba pedig kevésbé jót, elavultat is szállíthatunk — ilyen mó­don ugyanis nem alakulhat ki az a termelési szervezet, s nem halmozódhatnak fel olyan termelési tapasztala­tok. amelyek az egész gaz­dálkodás szintjét emelik, az egész termelés minőségét ja­vítják. Magyarán szólva, ilyen körülmények között a viszonylag gyengébb szint válhat dominálóvá, vágj’ legalábbis ez a könnyebben teljesíthető követelmény­rendszer nőhet a vállalat termelésének mércéjévé. KÉTSÉGTELEN, hogy a termékek „átválthatóságá­nak” megteremtése elől még korántsem hárult el minden akadály. Pillanatnyilag pél­dául bizonyos értékesítési konjunktúra bontakozik 3d a hazai piacon, ami — elő­nyei mellett — azzal a kö­vetkezménnyel is jár, hogy az iparvállalatoknál erősöd­het a korábbról jól ismert álláspont: a hazai megren­delőknek minden eladható. Am ha nem is máról hol­napra, de idővel szükség­képp meg kell teremtenünk a feltételeit annak, hogy a hazai és a külföldi piaco­kon egyaránt jó minőségű, korszerű, versenyképes ter­mékeket szállítsanak a válla­latok. Különösen fontos ez olyan országban, ahol a kül­kereskedelem annyira meg­határozó tényezője a gazdál­kodásnak, mint nálunk, ahol tehát ezernyi szállal fonódik össze a hazai, illetve a kü­lönböző külföldi piacokra irányuló termelés. Tábori András 1870. május petitet,

Next

/
Thumbnails
Contents