Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-22 / 118. szám
Több mini . .. Látogatóban a kisnánai fafaragónál r Ä tanácselnök mutatja a feragott figurákat: (. — A negyedszázados jubi» leum tiszteletére rendeztünk ■ belőlük kiállítást... [ Elfelejtek figyelni< inert ! meglep a faragások nívója: | természetből ellesett, egyé- rúleg megformált állatjigu- i rák, olyan munkák, melyek í képzett alkotót sejtetnek. f — Csabai Ferenc sosem ■tanult fafaragást... oszt6* nősen dolgozik™. toedvte- j iésb&l Jím Feleségét talókKn «csak otthon. Újabb faragásokat szeretnék látni, ára hiába érdeklőd önön — Minden darabot rtajáa»- dékoz a férjem. A kiállítás darabjait is ágy szedték Össze. Közben az fe fcíderűí, hogy Csabai Férem* nemcsak farag, hanem illést is. A tenmészetmásoJö tá^cé- pek korántsem olyan fcife- jezőerejűek, mint az egyéni ízű faragások: — Faragni szeret jobban a férjem... Messze a falutól, a tsz lucernásánál találkozunk. Éppen kaszál. — Amolyan mindenes vagyok. Ha kell, akkor asztalos munkát végzek, ha meg itt van szükség rám, akkor ide jövök. — Mióta farag? — Gyerekkoromtól. Apámnak is kedvenc időtöltése volt. Elnéztem, hogyan csinálja, aztán megpróbáltam én is. — Az első faragás? — Galambokat mintáztam. — Miért ajándékozza el munkáit? — Ismerősök, barátok, a falusiak megkérnek, természetes, hogy szívességből adom. Számomra addig érdekes a munka, míg el nem készültem vele. — Sosem hozott hasznot a faragás? — Régen, még 1952-ben, amikor katona voltam. Az ezredparancsnok faragtatott velem egy sétahajót. Jutalmul kilenc nap szabadságot kaptam. — Mikor dolgozik? — Ebédidőben majd mindig előkerül a bicska. Aztán néha ráérösebb estéken. —* Hogy választ témát? *— Járom az erdőt, ellesem a természetet. Aztán otthon „sima” bicskával emlékezetből faragról az állatfigurákat. Legszívesebben kemény- fából mintázok. *— Nem gondolt arra, hogy továbbiképezze magát? — Szerettem volna tanulni, de fiatal korban erre •nem volt lehetőségem. Most már harmincnyolc évesen erre túl késő lenne gondolni. Itt a faluban akadnak még fafaragók, általában megnézzük egymás munkáit, megbeszéljük, megvitatjuk, egymástól is lehet tanulni egy-egy fogást. — Most min dolgozik? — „Nagy fába vágtam a fejszét”: egy női figurát mintázok életnagyságban. Ilyen nagy méretű faragást még nem csináltam, mégis megpróbálom, mert izgat, hogy milyen lesz majd a szobor. — S ha sikerül? — Próbálkozom majd nagyobb méretű szobrokkal. Kislánya siet hozzánk. Négyéves lehet. — Próbálta már a faragást? — Még nem, de ha lesz érzéke hozzá, segítek neki. Ha ügyes lenne, ő már mehetne képzőművészeti gimnáziumba, mert sokat jelent a szakmai tudás, ha az ember nemcsak „megérzi” a fát. Csabai Ferenc túl szerény ember, emiatt nagyon is leértékeli bárhol helytálló alkotásait: — Afféle kontár vagyok csak én. Meglátok egy görbe fát, hazaviszem, s addig faragom, míg valamivé formálódik. Kedvtelés csinálni, jó érzés ajándékozni, s tudni azt, hogy tetszik. Divatos szóval hobbynak mondják ezt... Aki látta a kisnánai fafaragó munkáit, meggyőződik róla, hogy Csabai Ferenc szenvedélye több mint hobby... Érdemes lenne felfigyelni rá... (pécsi) Mechanikai kézi vezérlésű közlekedési eszközök kiállítása Londonban. (MTI Külföldi Képszolgálat) A munkaruhát népviselettel váltják Palócnapra készül az Urhajós-brigád (Tudósítónktól): Osztályon felüli minőségű munkát ad ki a kezéből az Űrhajó® szocialista brigád, amely az egri FinomszerelKALICZ NÁNDOR: AGYAG ISTENEK A régészet kedvelői bizonyára örömmel üdvözlik a Corvina Kiadó most induló új sorozatát, a Hereditas-t. A sorozat első köteteként Kalicz Nándor: Agyag istenek című munkája jelent meg, amely a kőkor és a rézkor magyarországi emlékeivel és e korok emberének mindennapi életével ismerteti meg az olvasót. A szerző az időszámítás előtti 5000—2000-ből származó, Magyarországon talált tárgyak bemutatásával nemcsak arról tájékoztat, milyen népcsoportok éltek ezen a tájon, hanem arról is, hogy mivel foglalkoztak, milyen gigászi küzdelmet folytattak a természettel a föld termékenységéért, a vadállatok támadásainak visszaveréséért. Kalicz Nándor avatott tolmácsolásában megismerheti az olvasó e korok embereinek hiedelemvilágát és művészetét: erről tanúskodik többek között a híres, trónuson ülő Sarlós isten, amely Szegvár határában került elő, a Kökénydombi Vénusz, amely Hódmezővásárhely környéki lelet s erről vallanak az ember alakú urnae- dónyek is. A szerző azonban nemcsak e korok népcsoportjainak gondolatvilágával ismertet meg, hanem mindennapi életével is, bemutatva házai formáját, bútorainak alakját és különböző köznapi használati edényeit. A régmúlt időkbe kalauzoló könyvet ki- lencvenhárom fénykép teszi még szemléletesebbé. Az Agyag istenek című kötetet a Corvina Kiadó — a magyar nyelvű kiadással egy időben — német, angol és francia nyelven is megjelentette. A sorozat kövétkező kötete Szabó Miklós A kelták nyomában Magyarországon című műve lesz. vénygyár 17-es üzemében többnyire svéd exportra szerel MECMAN pneumatikuselemeket. A brigád tagjai főleg Felsőtárkányban laknak, vígkedélyű lányok, asszonyok, akik munka után együtt énekelnek a kultúrhá- ai próbákon. Az Űrhajós-brigád a jubileumi munkaversenyben is élen járt. Most újból magukra hívták a figyelmet, Bartók Sándor tanár vezetésével lázasan készülnek a palócnapra, mert ott sem akarnak szégyent vallani. Május 24-én hat különjáratú autóbusz indul Felsőtár - kányról a palócnapra. A pa- rádi fesztiválon felvonuló háromszázhatvan felsőtárká- nyi között a színes menetben népi viseletbe öltözve ott lesznek az Űrhajós-brigád tagjai is: Rétfalvi Lászióné, Vásárhelyi Simonná, Mag Istvánná, Bajzáth Imréné, Holló Klárika és még többen mások a gyár üzemeiből. A felsőtárkányiak közül KÜEVfmDRko P tó KISREGE Ny v. Az egyik rádiós feltartotta a kezét, jelezvén, hogy ez a járat az övé. A mesztic fiatalember hozzálépett. — Kapcsoljon ösz- sze a gép parancsnokával. Gyorsan, gyorsan, emberek élete forog kockán! Izgatott pillantást vetett az órájára. A rádiós sietve ráállt a Cartagena hullámhosz- szára, aztán átnyújtotta a fejlhaügatós mikrofont. Kint változatlan erővel üvöltött a sziréna, kemény öklök döngették az ajtót, valaki feszítő vas után kiáltott. ★ — Kedves hölgyeim és uraim — mosolygott az utasokra a bájos légi kisasszony, Izabella Espla — most repülünk ki Kolumbiából. Alattunk van az a földrajzi pont, ahol Kolumbia. Peru és Brazília határa találkozik ... Most már Brazília légterében vagyunk. Akik az ablakok mellett ülnek, ha letekintenek, szemügyre vehetik a világ legnagyobb kiterjedésű őserdejét, és az Araa- zonast is megpillanthatják .. Bocsánat, amint a jelzőtáblán látják, a gép parancsnoka magához rendelt. Mindjárt visszatérek, és folytatom az ismertetést... Megfordult, félrehúzta a függönyt, átsietott a parányi előtéren, az ő kis birodalmán, belépett a pilótafülkef» új ma 22., péntek be. Érdekes, nem Himenez vezeti a gépet, pedig ilyen pompás légköri viszonyok esetén a parancsnok, Barilla kapitány, felszállás után rendszerint átadja a kormányt a másodpilótának. Ezúttal azonban a parancsnok maga ült az irányító helyen, helyettese oldalt húzódva a térképet tanulmányozta elmélyültem Amikor a lány becsukta maga mögött a vezetőfülke ajtaját, Himenez felnézett, az arca sápadt volt és az orra valahogy furcsán megnyúlt. — Iza kisasszony — mondta rekedten —, közölje az utasokkal, hogy kényszerleszállást hajtunk végre. Intézze úgy a dolgot, hogy ne törjön ki pánik. A parancsnok valami tisztást, vagy alkalmas partszakaszt keres, ahol talán katasztrofális következmények nélkül megkísérelhetjük a landolást. — De hát... de hát mi történt? Felelet helyett Himenez egy fülhallgatót nyújtott át a lánynak, és megnyomva a műszerfal mögé beépített magnetofon gombját, visszu- játszotta a néhány perccel korábban vett rádióüzenetet. Halkan, de tökéletesen érthetően az alábbiakat közölte a bogotai irányító toronyból egy férfihang: — Parancsnok! Amint lehet, szálljon le a géppel! A futóművön időzített bomba van, én szereltem rá. Felipe vagyok, a bosszúálló. A bomba negyedóra múlva robban. Ügy tudtam, hogy a maga gépén utazik Campo- manes, a Konzervatív Párt alelnöke, az a vérszívó gazember, neki szántam a bombát. v Csak az imént értesültem arról, hogy az alelnök délután sajtófogadást tart, tehát nem azonos az ön gépén utazó, ugyanilyen nevű úrral. Sajnálom, hogy tévedtem, de talán még megmenekülhetnek. Sürgősen szálljon le a géppel! Ne tétovázzék, mert,. hagyják el a gépet Közölje a koordinátákat, hogy mentőexpedíciót küidhessünk, és ... A fülhallgatóban sípolás, majd ütemes kattogás hallatszott. Iza kérdően nézett a másodpilótára és eltartotta fülétől a kagylót. — Hát igen — jegyezte meg keserűen Himenez —, ez még hiányzott a tökéletes boldogsághoz. A rádió adóvevőnk felmondta a szolgálatot, mielőtt az adatokat továbbíthattuk volna. Ennek azonban most már nincs jelentősége. Alattunk fák, fák, folyók, patakok, mocsarak. Ameddig csak a szem ellát... Kell magyaráznom, hogy ez mit jelent? A lány szótlanul megrázta Itt abbamaradt az üzenet, néhány kemény reccsenést közvetített a magnószalag, olyanokat, mint amikor egy ajtó kiszakad a pántjaiból. Zajok, kiállások, aztán a rádiós ismerős hangja: — Barilla kapitány! Ez a fickó, akit most visz el az őrség, biztosan igazat mondott. A bosszúállók dobtak kézigránátot a múlt héten Enricos ezredes gépkocsijára is. Tegyen meg mindent, amit megtehet! Kísérelje meg a leszállást, és gyorsan a fejét. Nem, ehhez valóban nem szükséges kommentár. Megigazította a haját, mosolyt erőltetett az arcára, és kilépett a vezetőfülkéből, hogy teljesítse utolsó megbízatását a Cartagena fedélzetén. Némelyik utas szundikált, mások falatoztak, hátul kártyáztak ... Izabella egyenként szemügyre vette őket, vajon hogyan viselkednek majd a következő percekben? Szerencsére kevesen vannak, kilencen mindössze, hét férfi, két nő. Elöl, bal oldalt, az ablak- | nál egy idős északi úr, Emery Ewans professzor ül. Mögötte pedig az a bizonyos senhor Campomanes, aki akaratlanul a fejükre hozta a bajt. Tea- és kávékereskedő, a névazonosságon túlmenően semmi köze ahhoz a másikhoz, a politikus Cam- pomaneshez. Az ő háta mögött levő üléseken négy egymáshoz tartozó személy kártyázik. Három mulatt fiatalember, sárga trikóban, farmer nadrágban, akik úgy hasonlítanak egymásra, mint három fekete tojás, és a menedzserük. A három fiatalember profi ökölvívó. Híres emberek. Bobo, Jucare és Pincho. Sikeres turné után térnek vissza szűkebb hazájukba, Santosba. Az újságok e versenykörút kapcsán különösen Bobéról írtak sokat, aki kiütéssel nyerte majd mindegyik mérkőzését. Az a hatalmas kövér hölgy mellettük, aki szivarral a szájában most éppen oszt, ugyancsak közismert személyiség a dél-amerikai sportvilógban. Anna asszony az egyetlen nő a világon, aki ökölvívóedző és menedzser egy személyben. Csupa derű és csupa erély. A három betört orrú, dagadó izmú hivatásos verekedőt a szeme sarkából dirigálja. És azok úgy hallgatnak rá, olyan szófogadó- an engedelmeskednek, mint jólnevelt kisfiúk az anyjuknak. Ügy is szólítják: Mama. Ezek négyen aligha vesztik el a fejüket, kemény fából faragták őket. Annál inkább lehet tartani attól a fiatal kreol nőtől, aki a jobb oldali két első ülésen hever. Ő Juanita. Útlevele szerint táncosnő. Vibráló, harcias temperamentum, imádja a botrányt. (Folytatjuk) ugyanis sok háznál még ma is hűen őrzik a regi népviseletet. Szintén az Űrhajós- brigádból Bakondi Frigyesné most a társaival megszokott munkaruháját, a palócnapra fehér singolt szoknyával, barackszínt! selyem blúzzal, fodros gallérral cseréli fel, s hozzá batiszt kötény és díszes főkötő járul, hosszú masnival. A falubeliekkel együtt csipkés kendőt lobogtatva énekelnek, táncolnak majd a palócnap színhelyén. A felvonuláson részt vevő ruhák féltett kincseik tulajdonosaiknak, hiszen manapság már Felsőtárkányban sem készítenek népviseletet. No, persze, ezen nem csodálkozhatunk, mert ha arra gondolunk, hogy egy keményített, singolt szoknyához nyolc méter anyag kell és egy „fehércseléd” egyszerre felvesz belőle öt-hat darabot ... Több, hamisíthatatlanul felsőtárkányi eredetű dal is elhangzik majd a palócnapi programban, így többek között „Csire Katyi udvara, udvara”, „Hej. dombérom, dombérom, ásatlan a kompé- rom” és a „Halljátok-e, hali- játék-e. víg tárkányi lányok” kezdetű nóták. S végül a palócnap záróakkordjaként Bodonyban aa ezertagú egyesített énekkarban, a felsőtárkányiak negyventagú vegyeskórusában aa Űrhajós-brigád ajkán is felhangzik majd: „A Vidróczki hires nyája.. .’2 című népdal. Simon Imre Előkelő helyen Előkelő helyen áll hazánk a nemzetközi iskoláztatási ranglistán: Magyarországon a fiatalok 91,1 százaléka végzi el az altalános iskola nyolc osztályát, a tanköteles kor - a 18 életév — végéig. Az 1952—53-as oktatási évben például azoknak az aránya, akik évfolyamveszteség nélkül, azaz 14 éves korig fejezték be általános iskolai tanulmányaikat, még csak 52,9 százalék, 1960—61-ben, az oktatási reform kezdetekor 70,8 százalék volt. Dr. Kálmán György, a Közoktatási Főosztály általános iskolai osztályának vezetője elmondotta, hogy a 91,1 százalékos arány további Javítása érdekében keresik a szervezeti magolásokban rejlő lehetőségeket is. Ilyen például az úgynevezett pótló foglalkozás. Jelenleg az a tanuló, aki megbukik, vagy osztályozatlan marad, augusztusban tesz javító, illetve pótvizsgát. Aki erre szorgalmasan készül, a nyári szünidőben nemigen tud pihenni, szórakozni* aki viszont nem készül fel kellően, annál gyakran csak formális a javítóvizsga. Knnek a helyzetnek megszüntetésére már több iskolában folynak kísérletek. A tapasztalatok azt mutatják. hogy ez a módszer eredményes: a gyerekek több mint 50 százaléka képes e viszonylag rövid idő alatt pótolni elmaradását. A tervek szerint a minisztérium az ősszel kezdődő harmadik kísérleti év tapasztalatai birtokában dönt majd véglegesen arról, hogy bevezetik-e országosan a júniusi pótló foglalkozások rendszerét, ami a diákoknak és pedagógusoknak egyaránt előnyös, mivel biztf* sítja a nyári szünidő zavart!} lanságát.
