Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-20 / 116. szám
* megyei tanács vb tárgyalta A legnagyobb figyelmet az egri lakásépítkezésekre kell fordítani Heves megye tanácsának végrehajtó bizottsága kedden délelőtt tartotta rendes ülését, amelyen Fekete Győr Endre, a megyei tanács vb- elnöke köszöntötte a végrehajtó bizottság tagjait és a meghívott szakembereket, vendégeket Elsőként azt a beszámolót vitatták meg amelyet a gazdaságpolitikai eszközök érvényesüléséről, az árutermelés eredményeiről kaptak a vb-tagok és a meghívottak, akik ezt a témát a megye mezőgazdaságának eredmé_ nyei és gondjai tükrében vizsgálták. A végrehajtó bizottság tagjai különösen a zöldségtermő területek csökkenésével, a háztáji gazdálkodás gondjaival foglalkoztak, szó- vá téve, hogy a felvásárlásnál még sok helyen dominál egyes konzervgyáraik, kereskedelmi cégek monopolhelyzete. Megtárgyalta a végrehajtó bizottság Heves megye tanácsainak 1969. évi költségvetési gazdálkodásának eredményét és az előző témával együtt ajánlotta, hogy a következő tanácsülésen ez is tárgyalási alapként szerepelhessen. A legnagyobb érdeklődést az a tájékoztató kísérte, amelyet a megye lakásépítési helyzetéről terjesztettek a végrehajtó bizottság elé. Egy korábbi határozat alapján ugyanis a végrehajtó bizottság negyedévenként tájékozódik erről a fontos kérdésről, s most az első negyedév tapasztalatai alapján terjesztették be a lakásépítésről szóló adatokat, megállapításokat. A végrehajtó bizottság tagjai ezúttal nem túlságosan kedvező adatokat kaptak Az igények szerint közel kétezer lakás építésének kellene megkezdődnie ez évben, az építők viszont ettől nyolcszázzal kevesebbet tudnak csak vállalni. Különösen nagy gondot okoz az egri lakásépítkezések helyzete, ahol a jelentés szerint te- rületelőkészítés és kivitelezői kapacitás hiánya miatt nem kezdhetik meg több száz lakás építését. Ugyanúgy gondot jelent az OTP-lakásök számára biztosítani a szükséges és megfelelő telkeket — legalábbis Egerben, ahol 270-en szeretnének öröklakást építeni. *tt olyan nagy a „tolongás” és olyan kicsi a lehetőség, bogy a hatóságnak kellett beleavatkoznia az elosztásba. Gyöngyösön, Hatvanban koránt sincs ilyen érdeklődés — és gond sem az OTP- és állami lakások építésének előkészítése körül, éppen ezért a végrehajtó bizottság tagjai sürgették, hogy a fő figyelmet az egri lakásépítkezések jobb előkészítésére, megszervezésére leéli fordítani. A lakásépítkezés mostani gondjairól és távlati lehetőségeiről egyaránt sok szó esett ezen a tanácskozáson és sok javaslat született arra, hogy a leendő hatvani házgyár felépítéséig is jobban ki kell használni a jelenlegi építőipari kapacitást, amely a hozzászólók adatai szerint 1972-re eléri az évi 1200 lakás építését. Nagyobb segítséget igényelnek a családiház-épitől; is, akik ez évben a megye községeiben több mint ezer lakást szeretnének tető alá hozni. Sajnos nemcsak a magánépítkezők gondja a beépíthető telkek megszerzése, hanem az OTP-öröklakások, társasházak esetében is. Egerben ugyanis csak 118 ilyen telek áll az építtetők rendelkezésére, Hevesen például ennek több mint két és félszerese, Gyöngyösön több mint duplája, de Hatvanban is több a telek mint a megyeszékhelyen. A lakáshelyzet megtárgyalása után szóbeli és írásbeli előterjesztések alapján különböző témákat tárgyaltak meg a végrehajtó bizottság tagjai. Többek között az elmúlt évről maradt tanácsi pénzek felhasználását, egészségügyi problémákat, az árvízhelyzetet és az időszerű mezőgazdasági munkákról szóló jelentést vitatták meg. Tájékoztatót kaptak a végrehajtó bizottság tagjai a nemrég lezajlott tárgyalásokról, amelynek alapján új szövetkezeti társulás, építő vállalat alakult és kezdi meg működését. A megyei tanács végrehajtó bizottságánál! ülése, amely a megtárgyalt témák számát tekintve „rekordot” javított, a kora délutáni órákban ért véget. K. E. Meggyorsultak a tavaszi mezőgazdasági munkák Nagyobb gyomosodásra számíthatunk Május első két hetében az áprilisinál jobban kedvezett az időjárás a mezőgazdasági munkáknál. Az időszakos esőzések jól jöttek az őszi vetésű növényekre, a gabonák az ország egész területén szépen fejlődnek. A vetés is mindenfelé meggyorsult. A vidékről érkező jelentések szerint a kukoricának csaknem 80 százalékát már elvetették és a burgonyaültetés 70 százalékával is végeztek a mezőgazdasági nagyüzemek. Tavaly, az év azonos időszakában valamivel élőbbre jártak a munkákkal, az idei három-négyhetes késést azonban nagyon nehéz pótolni. A hónap közepén nagy erővel láttak hozzá a növényvédelmi munkákhoz. Miután idén lényegesen nagyobb gyomosodásra számítanak a mezőgazdászok, a tavalyinál. több növényvédő szert bizto- I sítottak a nagyüzemek. (MTI) I Dicséretes, de... Nagyon komolyan vette a KPM Közúti Igazgatósága azt a határozatot, amely szerint május végére be kell fejezni a tél okozta rongálódások kijavítását az utakon. Még nem tartunk a kötelező határidőnél, de már teljesítette kötelezettségét a megyei szerv. Igaz, a 3-as útnak most csak Gyöngyös és Kápolna közötti szakaszáról lehetett szó, ami aránylag nem nagy tétel. Mondjuk meg ismételten, tetszett az a koncentráltság, ahogy ezt a munkát végezték a közúti építésvezetőségek, együttműködve más cégekkel is. Mintha csak azt akarták volna bizonyítani, hogy értenek a szervezéshez; ha szükséges: szinte még önmagukon is túltesznek. Nemrég jártam a Dunántúlon. A 10-es út állapota messze elmaradt a mi 3-as utunkétól. Az összéhasonlí- tás tehát a megyei szerv és vállalat elsőbbségét adja. Ez is öröm. A dicséret után mégis azzal a bizonyos „de”-vel kell kezdenem a következő mondatot. Mert az aszfaltszőnyeg egy jó darabon teljesen tönkre ment máris. A 97—98. kilométerkő között a télen is rettenetes volt az út. De már a 96-os kilométerkő után is elkezdődött a rugótörő gödrök, kátyúk sora. Sajnos, ez a szakasz most is a 3-as út legrosszabb része a megyénk területen. Hullámos és megrepedezett az aszfaltburkolat. Május léén délelőtt itt láttam egy felborult Zasztavát. A benne ülők közül egy súlyosan, kettő könnyebben megsérült. Amikor szóvá tesszük ezt a mintegy másfél kilométer hosszú útszakasz veszélyt rejtő állapotát, akkor nem a kibic álláspontját képviseljük, akinek semmi sem drága. Nem vagyunk türelmetlenek, bár lehetnénk, hiszen emberi életekről van szó, lehet szó, ilyenkor pedig a halogatás semmivel sem indokolható. Már a szakmai önérzet is azt követeli, hogy ne lehessen panasz a 3-as útra. Amilyen jól szervezetten tudták elvégezni a téli felfagyás kijavítását, olyan lelkiismeretesen kellene ezt, a do- moszlói elágazástól a 98-as kilométerkőin terjedő szakasz rendbetételét is megcsinálni. Mert így, ahogy most van — életveszélyes! ($mf) Á fiatalok, az ital, a bűn — és a vendéglátóipar mundérja Mezőgazdaság a bányában Az utóbbi időben egyre több mezőgazdasági szakembert látni a Thorez Külfej- téses Bányaüzem területén. Nézegetnek, ismerkednek, vagy ahogy mondják; „tapogatják, kóstolgatják” a kotrógépek által átforgatott vi- sontai földet. Igen, a rekultivációs üzem is mozgolódik, mert itt a tavasz. Oláh János üzemvezetővel és szűk vezérkarával a bányában hozott össze a véletlen. Éppen a meddős szénkupacokat vizsgálgatták, vajon alkalmasak-e talajjavításra, illetve lazításra. — Vagy innen vihetjük, vagy az erőműtől. De inkább innen, mert így olcsóbb. Csak előbb lejáratot kell készíteni az alsó szintre —, mutat a mély, lakatost gödörre az üzemvezető. — Hány holdat fognak művelés alá? — A kísérletezés és az üzemi próba 31 holdon indul meg... Kíváncsiak vagyunk: hogy egyáltalán kikel-e, amit a földbe rakunk. — Mekkora terület rekultivációja vár az üzemre? — Négyezer-ötszáz hold, de | 2000-ig. Hát ezért jártnak-kélnek mezőgazdászok a bányászok | között. haczik János Vendéglátóipari dolgozókkal vitáztam nemrég. Mindegyikük azt tette szóvá, a vendéglátás az utóbbi időben ismét céltáblája a sajtónak. Egyre több támadás éri őket, különösen, ha egy- egy fiatalkorút kiszolgálnak — véletlenül. Nem elég, hogy ilyen esetekben súlyos büntetést kell fizetniüki ezen felül még az újságok is „rájuk másznak”. Azon is gondolkozni kéne, ugyan milyen nevelést kaphat otthon, családi körben, az a fiatalkorú, aki természetesnek tartja, hogy a szórakozóhelyeken megjelenhet. Marasztalja hát el a sajtó azokat a szülőket, akik felelőtlenülés £<£y kiló birkahús Még nem volt egy óra. Az üzletben unatkoztak az eladók. Csupán két férfi állt a magas lábú asztalok mellett, és főtt kolbászt evett. A piros paprikás zsír vé- Icony erekben folydogált uj- jaikon. A pénztárosnö a levegőbe bámult, két eladónő a pultra támaszkodva figyelte a nyitott ajtón át, kik járnak az utcán. Már napfény melegítette a piszkos aszfaltot odakint. Csak ebben az évben, a rendkívüli időjárás miatt volt mindez csodálatos és figyelemre méltó május 14-én. A Fő téri húsüzlet előtt jutott az eszembe, hogy a feleségem a lelkemre kötötte, vegyek egy kiló birkahúst. Milyen jó, hogy eszembe jutott ez abban a pillanatban, amikor benéztem az ■üzletbe minden kíváncsiság nélkül. A pultnál álló egyik el- adónötől kértem a birkahúst. — Ne azt! — állítottam meg a keze mozdulatát. — Combot szeretnék. A pulton nem volt csak első comb. Én hátsó combot kértem. Ott lógott egy fél birka a kampón. Az eladónő előbb a birkára nézett, aztán rám. Mintha sugallta volna a tekintete: ne ragaszkodjam a hátsó combhoz, hiszen ő a fél birkából nem tud vágni, neki nem hentes a mestersége, csupán élelmiszer-kereskedő. Ha forgalom van, akkor ő csak a blokkot állítja ki, aztán elveszi a vevőtől a kifizetett blokkot, és cserébe átnyújtja a becsomagolt húst. Ö nem tud a fél birkából egy kiló hátsó combot le- toágnL A hentesek pedig bent vannak az üzlet belső részében, ebédelnek, beszélgetnek, sört isznak, húst bontanak. Nem vettem tudomást az eladónő néma kéréséről. Erre kénytelen volt szólni az egyik hentesnek. A fehér kötényes férfi rám meredt, amikor közöltem vele a kívánságomat. Bizonyára azon döbbent meg, hogy én a hátsó combhoz ragaszkodom, amikor a pulton különböző, egyéb birkahúsdarabok láthatók. Ki tudja, mit gondolhatott magában, amikor felnyúlt a kampón lógó fél birkáért. Lefektette a tökére, a hasa táján ketté vágta, aztán a rövid karajrészből leszelt egy darabot, a csontot a bárddal vágva szét. — Én a hátsó combból kérek egy kilót — ismételtem meg most már ötödször, neki is. Felkapta a fejét. A szemöldöke összeszaladt az orra tövében. — Hát ez? — mutatott a mérlegen levő húsra. — Ez nem hátsó comb — makacskodtam. — Nem képzeli, hogy egy kiló birkahúsért órákig fogok vagdalkózni? Fölényesen, majdnem gőgösen nézett rám, olyan magasságokból, ahová én, szegény vásárló soha fel nem érhetek. Hiszen ő az a ritka lénye mai életünknek, akinek hangulatától. idegállapotától, gyomorfájdalmá- tól, éhségérzetétől, fejgör- csétöl és még ki tudja, milyen közérzetétől függ. hogy kanok-e húst, és ha kanok, milyet kapok. Szép felsált, vagy mócsingos cafatot. Hol vagyok én ettől a kenyosztó lehetőségtől? Énrám nem néznek remegve és esdekelve a nők, a családjuknak húsért könyörgő aszszonyok, nem kísérik ideges mosollyal, a kezem mozgását, úgy mintha a végítélet angyala mozdítaná pallostartó jobbját. Engem észre sem vesznek. Ha a munkám nem tetszik a főnöknek, úgy letol, hogy a lábamon sem tudok megállni. Tőlem még soha senki nem félt, nekem még soha senki nem kö- nyörgött megalázkodó gör- nyedéssel. És nem vagyok hentes. Hát nem csodálatos ez a mi társadalmunk? Ki hitte volna valaha is abban az ántivilágban, hogy negyed századdal a kiskirályoktól való megszabadulásunk után például a hentesek lesznek vasárnapi közérzetünk meghatározói. Kezük áldást oszthat és lesújthat, mert csak tőlük függ, hogy mi lesz a tányérunkban. Mindezt a munkával keresett pénzünkért. Pedig ők abból élnek, hogy mi odaadjuk a pénzünket az üzlet pénztárában ülő munkatársuknak. És akkor úgy csinálják, mintha ők gyakorolnának kegyet irántunk bárdot tartó kezükkel. Mindez az alatt a másodperc alatt zajlott le bennem, ameddig a pult két oldalán állva farkasszemet néztünk egymással. A fehér köpenyes hentes megvető mosollyal viszonozta az éta elbizonytalanodó tekintetemet. — Bocsánat — rebegtem megsemmisülten —, nem tudtam, hogy nem lehet kérni egy kiló birkacombot, ha van. Meghunyászkodva jöttén ki az üzletből — hús nélkül. Az atyaisten pózában álló hentesen kívül engem nézett a pénztárosnő, a kit eladó, de két falás között a kolbászt evő két férfi is. Rá kellett döbbennem, hogy naív vagyok, nem is merem az életet a maga bo nyolultságában. Eddig ast hitiem, hogy a forintomé:t mindent megvásárolhatok, amit az üzletekben látok. Ezt írja meg, szerkesztő úr, ha meri! Meg meri írni? (G. Molnár FJ hibásan nevelik gyermekeiket. Meg aztán, érveltek tovább, mit szólna a kedves vendég, ha a legnagyobb forgalomban a pincérek — felszolgálás helyett — csali a „gyanús” fiatalok igazoltatásával törődnének. Es nem is olyan könnyű eldönteni — mondjuk a 16—17 éves lányokról — valóban fiatal- korúakról van-e szó. Ha rosszul saccolnak, kész a sértődés, vagy ami ennél is feleslegesebb, a pincért gúnyolják, sértegetik durva szavakkal. Mindezek természetesen nem lehetnek mentőkörülmények és kibúvók senki számára. Ha a vendéglátó- ipariak tudják — márpedig jól tudják! —, hogy a fia- talkorúaknak semmi keresnivalójuk nem lehet a szórakozóhelyeken, miért szolgálják ki őket mégis szeszes itallal? Hogy az igazoltatástól eltekintenek, mert nem „gyanúsak”?! A tévedéssel éppúgy számolni kell. mint a később kiszabott büntetésekkel. Nem hiszem el, hogy sértegetés, vagy durva gúnyolódás követné az igazolásra való felkérést, ha az tapintatosan és udvarias körülmények között történik. Szemtanúja voltam az egyik egri borozóban a következő megbotránkoztató esetnek. Kiránduló dfákfiúk bevezették egy lánytarsukat. A fiatal lány nem tudott a lábán megállni, haja csap- zottan. kuszáltan arcába lógott. A fiúk leültették a lányt egy székre, majd a pulthoz léptek és bort kértek neki, hogy attól magához térjen. A bort minden további nélkül megkapták. A lány szájához nyomták a poharat, s ezt látta a pult mögött álló kiszolgáló is, ára szó nélkül hagyta az esetet. Márpedig jól tudta, hogy tilos kiszolgálnia fiatalkorút, de tilos az ittas embert is! Kétszeres vétségét csali altkor igyekezett jóvátenni, amikor az ott tartózkodó felnőttek háborgása liangos szavakkal is értésére adta: ilyet tenni nem lehet! A velem vitázó vendéglátóipariak szakmájuk védelmében szóltak az újságolt ellen. Akkor is és most is, védtem és védem álláspontunkat. Ne tőlünk, a sajtó munkásaitól féltsék szakmájuk becsületét, hitelét, de féltsél: azoktól, akik saját zsebükre gondolva nem törődnek a fiatalokkal és nem törődnek az egész társadalmunk érdekeit védő törvényeinkkel. Ismert dolog, mennyi bűn, garázdaság és erőszakos cselekmény serkentője az ital. Ismert dolog. hány és hány bűnügy első állomása a kocsma, a presszó, a borkóstoló és kü lönböző más italdák. Kérdezzük: saját — fiatalkorú — gyermekeink kezébe odaadnák-e az itallal teli poharat? Bizonyára nem. Ne adják hát oda más fiatalko- rúaknak sem, mások gyermekeinek sem. Ne adják oda a fiatalkorúak, önmaguk, a társadalom érdekében. Ezzel tehetik a legtöbbet, nemcsak szakmai becsületük védelmében, de a bűnök megelőzésére is. Pataky Dezső Sai tótáj ékoztató a jugoszláv nagykövetségen Spiro Szkendzsics, a budapesti jugoszláv nagykövetség sajtótanácsosa és Ladiszlav Grosz, a BNV jugoszláv pavilonjának igazgatója kedden sajtótájékoztatót tartott a közelgő Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából. Elmondották, hogy a két ország áruforgalma örvendetesen bővül. Tavaly 92 millió dollár értékű árucserét bonyolítottunk le, 1970- re 1000 millió dolláros forgalmat terveztek, s ennek realizálását Jugoszláviában igen derűlátóan ítélik meg. A kishatáriorgalom néhány év alatt 500 000-ről több mint 7 millió dollárra nőtt, s nagymértékben kibővült a magyar es a jugoszláv vállalatok ipari kooperációja. Az idei Budapesti Nemzetközi Vásártól a kapcsolatok továbbfejlődését várják. A vásár 2200 négyzetméternyi területén 33 jugoszláv külkereskedelmi és ipari vállalat összesen 80 gyár tenné keit állítja ki. A pavilon igazgatósága számít a Jugoszláviába utazni szándékozók érdeklődésére is, számukra a 24. számú pavilonban a jugoszláv Turistaszövetség külön információs szolgálatot szervez. Bárkinek szívesen adnak tájékoztatást Jugoszlávia látnivalóiról és az utazással kapcsolatos technikai teendőkről. 1979. május 39., szerda
