Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-04 / 102. szám
Megdöbbenést keltett az Egyesüli Államok újabb eszkalációs lépése Agnew tagadta, hogy a Nixon-kormány a VDK elleni légiháború felújítását tervezné, és ismét azt mondotta, hogy a legutóbbi támadások „védelmi jellegűek” voltak. WASHINGTON. Agnew alelnök vasárnap egy tv-nyilatkozatban azt mondotta, hogy újabb amerikai egységek állnak készenlétben a kambodzsai intervenció folytatására. Azal- einök szerint az Egyesült Air lamok „semmiféle kötelezettséget nem vállalt magára a kambodzsai kormánnyal szemben”, hogy segítséget vagy támogatást nyújt neki és a hadművelet „kizárólag a kommunisták menedékhe- .Iveinek felszámolására” irányul. Az amerikai alelnök azt mondotta, hogy a hadműveletet „körülbelül nyolc hétre, két hónapra” tervezik. A kezdeti eredménytelenséget ászai magyarázta, hogy az amerikai csapatok — ameVilágszerte megdöbbenést és felháborodást keltett Nixon elnöknek az a bejelentése, hogy amerikai csapatok vonultak be Kambodzsába. Képünkön: az elnök a tv képernyőjén, az agresszió kiterjesztését közlő beszéd közben. Dél-vietnami katonák kihallgatják az összekötözött, par- tizángyanús kambodzsai jérfiakat. Az alelnök újabb kirohanást intézett a vietnami háború ellenfeleivel szemben. Elismerte, hogy a kormány nem adott lehetőséget a törvényhozásnak a beleszólásra, csupán „tájékoztatta” a szenátorokat. A háborúellenes tüntetésekről szólva ismét megfenyegette azokat, akik „erőszakos eszközöket” alkalmaznak egy esetleges jó ürügyet kihasználva. Az alelnök közölte, hogy a kormány megfelelő mértékben megerősítette a rendőri szerveket: erre a célra a központi költségvetésből például háromszorta nagyobb összeüfapl külpolitikai összefoglaló»!: Kjm'jcutss; harcok KarsacsiSrbee és a Horogban — Újabb tiltakozók a szenátosbao get fordítottak, mint koráb ban. A magyar közvélemény tiltakozása a kambodzsai intervenció ellen Tömegével érkeznek az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa címére a tiltakozó táviratok, amelyekben mélységes felháborodással ítéli el a magyar közvélemény az Egyesült Államok újabb eszkalációs lépését: a légitámadást Kambodzsa ellen és a VDK fenyegetését az újbóli bombázásokkal. Gyárak, termelőszövetkezetek, hivatalok, intézmények kollektívái emelik fel szavukat az eílen, hogy az amerikaiak kiterjesszék háborújukat egész Vietnam és Laosz után immár egy harmadik indokínai országból, Kambodzsából is rendszeresen érkeznek az amerikai agresszióról szóló jelentések. A legújabb hírek szerint intenzív harcok folynak a fővárostól- Phnom Parrhtől délkeletre, az úgynevezett Kacsacsőrben levő Svay Rieng térségben a partizánok, illetve a behatoló amerikai—saigoni expedíciós egységek között. Nem sok jel mutat arra, hogy az amerikaiak komolyan gondolnák, amit Washingtonban ígérnek: hogy hamarosan'elhagyják Kambodzsát. A határvidék északi részében, az úgynevezett Horogban, a 7-es számú stratégiai fontosságú út mentén megkezdték tüzérségi bázisuk kiépítését, ami legalábbis erősen valószínűvé teszi, hogy nem rövid átvonulásról,. hanem hosszabb tartózkodásról van szó. A „blitzkrieg”, a villámháború a történelemben nem sokszor vált valóra, rendszerint kiagyalóinak álma maradt. A legutóbbi esztendők délkelet-ázsiai tanulságai is amellett szólnak, hogy a Pentagon aligha hihet saját terminusában, a „hat-nyolc hetes” kambodzsai villámhábo- í'úban. Annyi bizonyos, hogy az amerikaiak aránylag nagy erőt vetettek be: csak a Ho- rokban harmincezer katonájuk harcol. Csakhogy —mint erre pártállásra való tekintet nélkül szinte valamennyi politikai megfigyelő rámutat — mind politikai, mind a katonai vszonyok meglehetősen hasonlítanak a vietnami hadszíntér körülményeihez, így a kimenetel és az időtartam is könnyen hasonló lehet. Az amerikai elnök döntése világszerte nagy megdöbbenést és felháborodást váltott ki — magában a washingtoni törvényhozás épületében is. A szenátusban már szombaton olyan javaslat született, hogy a kongresszus a katonai kölségvetés megfelelek) megnyirbálásával tegye lehetetlenné az elnök számú-- ra a kambodzsai kalandot. Ehhez a kezdeményezéshez újabb nyolc szenátor csatlakozott. Az ellenállás intenzitására jellemző, hogy a külügyi bizottság személyes tárgyalást követel az elnökkel a kambodzsai kérdésről. A hazafiak főhadiszállása után kutató amerikai páncélos egységek három mérföldnyire a kambodzsai határon belül. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Ivek egyébként jelentések szerint már mintegy 50 kilométeres mélységben hatollak be Kambodzsába — egyelőre „keresztülsöpörnek” a megadott, körzeteken, majd részletesen átkutatják azokat. A legnagyobb eredmény eddig, amelyet Agnew a tv-nyilatkozatban megemlített, egy állítólagos katonai mosoda elfoglalása volt, ahol „sok frissen mosott egyenruhát találtak”. Késő esti telex ■jelentésünk HANOI: A Vietnami Tájékoztató Iroda közlése szerint amerikai harci repülőgépék vasárnap a VDK déli részében. Nghe An és Puang Binh tartományokban több lakott területet támadtak., A földi légelhárítás több gépet eltalált. Közülük kettő lezuhant. Ezzel a VDK területe felett lelőtt amerikai gépek száma 3342-re emelkedett. WASHINGTÖN: __ Ű jabb nyolc szenátor csatlakozott ahhoz a szombaton előterjesztett javaslathoz, hogy a törvényhozás vétózza meg Nixon indokínai háborúját a katonai költségvetés megfelelő tételeinek elutasításával. A javaslatot a héten kívánják a törvényhozás elé terjeszteni. Bár a szenátus tagjainak jelentős része foglalt állást a háború újabb kiterjesztésével szemben, a javaslatnak kevés esélye van az elfogadásra, mivel a törvényhozás ügyrendje a háborús pártnak módot ad elfek- tetésóre. Hivatalos iotóeredmények 1. Egyetértés—MÁV DAC ZaUeg.—Oroszlány 3. BKV Előre—G.-MAVAG 4. Várpalota—Pécsi B. 5. Kecskemét—özd s. Pápa—Győri Dózsa 7. Z. Dózsa—Bakonyi VSC 8. Szekszárd—Savaria 9. H. Bocskai—Szarvas 1». Eszterg.—K.-barcika U. Como—Monza Í2. Genoa—Catanzaro 13. Temana—Varese Pótmérkőzések; 14. Cesena—Pisa 15. Foggia—AS Rcggina 16. Modena—Perugia 1:0 1 0:1 2 1:1 x 0:2 2 1:0 1 1:0 1 1:0 1 1:0 1 2:1 1 3:2 1 1:0 1 2:0 1 1:1 x 1:2 2 1:1 x 0:0 x V »jus 4., hétfő Győzött igaz ügyünk! Zsukov marsall emlékirataiból* i. , Most pedig szeretném bizonyos mértékben felidézni, hogyan folyt le a történelmi jelentőségű berlini hadművelet. Két nappal támadásunk kezdete előtt az egész arcvonalon folyt a felderítés. Harminckét lövészzászlóalj erejű felderítő osztag április 14- én és 15-én harci vállalkozások során pontosította az ellenséges védelem tűzrend- szerét, csoportosításait, a vé- dőövek erős és gyenge pontjait. A harcfelderítésék más célt is szolgáltak. Számunkra kedvező volt, ha a németek minél nagyobb erőket és minél több technikát vonnak a peremvonalba, hogy az április 16-i támadásunkat bevezető tüzérségi előkészítés során a front egész tüzérségének a tüzét rájuk zúdíthassuk. Az április 14-i és 15- i felderítéseket a nehéztüzérség erős tüzével támogattuk. Az ellenség ezt az erős harcfelderítést támadásunk kezdetének vélte. Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy felderítő osztagaink néhány német egységet kiszorítottak állásaikból, s támadásuk elhárításába bekapcsolódott csaknem az egész német tüzérség. Elértük, amire számítottunk. Az ellenség sietve a második állásba vonta tartalékait. Csapataink azonban megálltak és megerődítették az elért terepszakaszokat. Ez megzavarta az ellenség párancsnoikságát. Mint később kiderült, valamelyik német parancsnok úgy vélte, hogy támadásunk .kudarcba fulladt. A háború folyamán az ellenség megszokta, hogy az áttörés előtti tűzelőkészítést rendszerint reggel kezdjük, mivel a harckocsik és a gyalogság rohama világosban sikeres. Az ellenség tehát ezért nem várta az éjszakai rohamot. Ezt a helyzetet használtuk ki. Késő éjjel, néhány órával a tüzérségi és légi előíkészí• Részlet G. K. Zsukovnak, a Szovjetunió marsalljának a második világháborúról szóló "THHflrnOTrMi tés kezdete előtt elindultam Csiíjkov tábornok 8. gárdahadseregének figyelőpontjára. Éjjel 3 óra volt. Mindenütt még egyszer ellenőrizték a készenlétet. Minden gondosan és nyugodtan folyt, de nyomát sem láttám az önteltségnek, vagy az ellenség lebecsülésének. A hadsereg annak tudatában készült föl feladatéira, hogy erős, tapasztalt és szívós ellenséggel kell megütköznie. Másfél óra múlva befejeztük ellenőrzésünket. A tüzérségi előkészítés kezdetét reggel öt órára tettük. Az óramutató soha nem ván- szorgott olyan lassan, mint akkor. Hogy valamivel elüssük a hátralevő 15 percet, valamennyien ittunk egy jó erős, forró teát, amelyet ott, az óvóhelyen egy kislány készített. Emlékszem, neve nem valami oroszosán hangzott: Margónak hívtak. Csendben teáztunk, mindenkit lekötöttek a saját gondolatai. Pontosan három perccel a tüzérségi előkészítés kezdete előtt elhagytuk az óvóhelyet, s elfoglaltuk helyünket a figyelőponton, amelyet igen körültekintőén rendezett be a műszaki főnök. A figyelőből nappal be lehetett látni az egész Odera menti terepet. Most viszont hajnali köd volt. Rápillantottam órámra: pontosan öt óra volt. S ebben a pillanatban több ezer löveg, alcnavető és „Katyusa” dördülése reszket- tette meg a levegőt, majd kisvártatva becsapódó gránátjaink mozgatták meg a földet. A levegőben bombázóink motorjai zúgtak. Az első másodpercekben az ellenség felől néhány géppuskasorozat hangzott, majd minden elcsendesedett. Ügy tűnt, senki nem maradt életben. A félórás, roppant erejű tüzérségi tűz után, mivel az ellenség részéről egyetlen lövés sem dördült el, ami a védelmi rendszer teljes elfojtását és szétzilálását tanúsította, megindult az általános roham. Az égboltra ezernyi, sokszínű rakéta kúszott fel. E jel után 140, kétszáz méterenként elhelyezett fényszóró gyulladt ki. 100 milliárd- nál több gyertyafény világította be a harcteret, elvakíl va az ellenséget és kiszakít va a, .sötétségből harckocsi jaink 'és gyalogságunk rohamának objektumait. Ez a kép, oly erős hatással volt rám. amelyhez foghatót élétemben soha nem tapasztaltam. A tüzérség fokozta tüzét. Az együttműködésben támadó gyalogságot és harckocsikat erős kétszeres tűzhenger kísérte. Mire megvilágosodott, csapataink leküzdötték az első állást, s megkezdték a harcot a másodikért. Jóllehet az , ellenségnek Berlin körzetében sok repülőgépe volt, de a sötétben nem tudta őket hatásosan alkalmazni. Reggelre pedig már rohamozó lépcsőink oly közéi álltak az ellenséghez, hogy pilótáik nem merték bombázni elöl levő egységeinket, nehogy saját csapataikban tegyenek kárt. A hitlerista csapatokat a szó szoros értelmében elárasztottuk tűzzel és acéllal. Áthatolhatatlan láng- és füsttenger borította a harcmezőt, úgyhogy helyenként még a fényszórók erős sugara sem tudott áthatolni rajta. Repülőink hullámokban jelentek meg a harcmező fölött. Éjszaka néhány száz bombázó a tüzérség által el nem érhető célokra mért csapást. A többiek reggel és nappal együttműködtek a csapatokkal. Az ütközet első napjaiban a repülőerők több mint 6550 felszállást hajtottak végre. Az első napon csak a tüzérség számára 1 millió 196 ezer lövést terveztünk. A valóságban 1 millió 236 ezer lövést adtunk le. Tehát 2450 vagon lövedék, vagyis csaknem 98 ezer tonna acél zúdult az ellenségre. Az ellenség védelmét 8, helyenként 10—12 kilométer mélységben lefogtuk, illetve szétzúztuk. Április 16-án reggel csapataink az egész arcvonalon sikeresen nyomultak előre. Az ellenség azonban „magához tért” és ellentevékenységbe kezdett a seelowi magaslatok irányából, Berlin felől pedig megjelentek első bombázó csopbrtjai. És minél jobban megközelítették csapataink a seelowi mar gaslatokat, annál inkább fokozódott az ellenség ellenállása. Ezek a magaslatok uralkodtak a környező terep fölött, lejtőik meredekek voltak és minden tekintetben komoly akadályt jelentettek a Berlin felé vezető úton. Erős falként emelkedtek csapataink előtt; s lezárták'azt a fennsíkot, amelyen ki kellett bontakoztatnunk a Berlin elleni közvetlen támadást. Itt, a dombok lábainál akarták a népietek megállítani csapatainkat. Ehhez óriási mennyiségű erőt és eszközt központosítottak. A seelowi magaslatok nemcsak harckocsijaink tevékenységét korlátozták, hanem számottevő akadályt jelentettek tüzérségünk számára is. Lezárták az ellenséges védelem mélységét, s ezzel lehetetlenné tették annak földi megfigyelését,. Tüzéreinknek fokozott tűzzel — ezen belül gyakori terület- tűzzel — kellett a nehézségeket leküzdeniük. Az ellenség számára e fontos terepszakasz megtartásának erkölcsi jelentősége is volt. Hisz mögötte volt Berlin! A hitlerista propaganda egyre csak hangsúlyozta a seelowi magaslatok döntő jelentőségét és ieküzd- hetetlenségét. El is nevezték azokat „Berlin lakatjának", „leküzdhetetlen erődnek”. Déli 13 óra körül megértettem. hogy a magaslatokon levő német védelem lényegében épen maradt, s olyan harcrendben, amelyben a rohamot indítottuk, nem tudjuk elfoglalni a seelowi magaslatokat. Rohamozó csapataink erősebb csapása és a védelem biztos áttörése érdekében a hadseregparancsnokokkal történt tanácskozás után elhatároztuk, hogy erősítésképp bevetjük Katukov és Bogdanov harckocsi-hadseregét. 14 óra 30 perckor már láttam a figyelőppntról az I. harckocsi-hadsereg első lépcsőinek előrenyomulását. 15 órakor felhívtam a főhadiszállást és jelentettem, hogy áttörtük az ellenséges védelem első és második állását, a front csapatai mintegy hat kilométert tettek meg, de a seelowi magaslatok terepszakaszán szívós ellenállásba ütköztek, ahol nyilvánvalóan jobbára épségben maradt az ellenség védelme. Az összfegyverne- mi hadseregék csapásának erősítésére bevetettem mindkét harckocsisereget. Ügy véltem, hogy holnap a nap végére áttörjük az ellenség védelmét. Sztálin figyelmesen végighallgatott, majd nyugodtan megszólalt: — Konyev előtt az ellenség védelme gyengébbnek bizonyult. Különösebb nehézség nélkül átkelt a Neissén, és komolyabb ellenállásba nem ütközve nyomulP előre. Támogassa saját harckocsi-hadseregeinek csapását a bombázó repülőgépekkel. Este jelentse, hogyan alakult a helyzet önnél. Este újból jelentést tettem a legfelsőbb főparancsnoknak azokról a nehézségeikről, amelyekbe a seelowi magaslatok előtt ütköztünk, és közöltem, hogy holnap esténél előbb nem sikerül elfoglalnunk e terepszakaszt. Ezúttal Sztálin mór nem volt olyan nyugodt, mint korábban. — Kár volt a 8. gárdahadsereg sávjában bevetnie az 1. harckocsisereget, nem pedig ott, ahol a főhadiszállás azt követelte. <— Majd hozzátette! — Meg van ön győződve arról, hogy holnap elfoglalja a seelowi magaslatokat? Igyekeztem megőrizni nyugalmamat és ezt válaszoltam: — Holnap, április 17-én, a pap végére áttörjük az ellenség védelmét a seelowi terepszakaszon. Ügy gondolom, hogy ha itt minél több csapatát veti be ellenünk az ellenség, annál gyorsabban foglaljuk majd el Berlint, mivel csapatait könnyebb szétvernünk a síkságon, mint a hegyekben. — Ügy gondoljuk, megparancsoljuk Konyevnek, hogy Ribalko és Leljusenko harckocsi-hadseregét dél- felől irányítsa Berlin ellen, Ro- kosszovszkijnak pedig, hogy gyorsítsa meg az átkelést és Berlin Északról való megkerülésével mérjen ő is csapást — mondotta Sztálin. — Konyev harckocsi-hadseregei valóban gyorsan előrenyomulnak és Berlin ellen kell irányítani őket. Rokosz- szovszkij azonban nem képes április 23-nál előbb megkezdeni a támadást, mivel elhúzódik átkelése az Oderán — válaszoltam. — Viszontlátásra! — mondotta válasz helyett Sztálin eléggé szárazon, és letette # kagylót. . (Folytatjuk!
