Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

i ?'*. Eszmecsere — a tartalmi munkáért Országos ki ubős tanácskozás Egerben A kezdeményezés me­gyénkben született Helyi javaslatra, helyi meghívásra érkeztek a megyei művelő­dési központok és népműve­lési tanácsadók klubbal fog­lalkozó főhivatású munka­társai, a KlSZ-megyebizott- ságok kultúrfelelősei és a Honvédelmi Minisztérium képviselői Egerbe, hogy két napon át azt vitassák: mi­ként lehetne a klubmozgal­mat még tartalmasabbá, még hatékonyabbá formálni. Ötletözőm — ötletekkel Megszokott dolog, hogy ta­nácskozásokon referátumok hangzanak el, ezeket mara­toni távú korreferátumok követik, majd nemegyszer tartalmatlan, vakvágányra sikló vita zár egy témakört. Mindez időt igényel, idege­ket őröl, s ritkán hoz gya­korlati eredményt. Valószí­nűleg erre gondoltak a ta­nácskozás szervezői, amikor a résztvevőknek újfajta „já­tékszabályokat?’ diktáltak. Módszerként az úgynevezett ötletözönt (brainstorming) ajánlották. Ügy vélték, hogy ha az emberek csoportban vannak jelen, akkor leg­alább kétszer annyi ötletre bukkannak, mint szólóban. Érdemes idézni néhányat a játékszabályokból: „Egyet­len elhangzott ötletet sem szabad kritizálni. Teret kell nyitni a képzelet szabad csa- pongásának Minél több öt­letet kell íeivetni. Töreked­ni kell az ötletek kombiná­ciójára és tökéletesítésére.” Résztvevőként figyeltem az újszerű módszer gyakorlati hatásfokát. Egy-egy szót ké­rő maximum három percig beszélt. Utána a játékveze­tő újabb jelentkezőt kért fel váltásra. Közhelyek, felesle­ges töltőmcmdatok formálá,- sára nem futotta időből, minden felszólaló csak ötle­teit mondta el tömör fogal­mazásban. Egy „feldobott” gondolat, javaslat újabbakat inspirált a résztvevőkben. Hagyományos módszerrel vezetett tanácskozáson, vitán ennyi ötlet, ennyi épkézláb, ennyi hasznosítható javaslat semmiképp nem született volna. Ieaz. a küldöttek kissé elfáradtak a három­órás „játék” során, mégis — mint elmondták — meg­érte az agytorna, mert érez­ték, nem jöttek hiába, amit elmondtak, amit egymástól hallottak, az mind hasznosít­ható vagy éppen elgondol­kodtató javaslat volt Három óra ötletbörze Az ötletözönök során mag­nószalagra rögzített javasla­tokat másnap délután már témakörök szerint rendsze­rezve kapták kézhez a részt­vevők. Kellett is ez a máso­dik nap délután megrende­zett ötletbörzéhez. A „tözsé- rek” ajánlották gz árut, az ötleteket, s a tanácskozás résztvevői szavazással dön­töttek, hogy melyiket veszik, melyiket tartják alkalmas­nak arra, hogy a szükebb pátriában, megyéjükben al­kalmazzák. Itt már lehetett vitázni, bírálni, kiegészíteni a vételre ajánlott ötleteket Érdekes — és ez pozitív je­lenség —, hogy a legtöbb vásárló a legéletképesebb öt; letekre akadt, olyanokra, amelyek valóban hasznosít­hatók a mindennapok gya­korlatában. Eizek közül csak néhányat ízelítőként. Általá­nos helyeslést keltett az a javaslat, amely sürgette a klubok évkönyvének kiadá­sát Az elképzelés szerint ez a kiadvány bemutatna né­hány ifjúsági klubot, s tar­talmazna elméleti és gyakor­lati vonatkozású írásokat is. Minden résztvevő „megvet­te” az alábbi ötleteket: „Az állami, a gazdasági és a po­litikai vezetőket tájékoztatni kell a klubban folyó mun­káról.” „A klubvezetők to­vábbképzésén foglalkozni kell a vitavezetés lélektani problémáival is.” Ügyes kez­deményezés volt az ötletbör­ze alkalmazása is, mert a résztvevők által „megvett?’ áruötletek nem kerülnek lomtárba, hanem a vevők hasznosítják a hétköznapi munka során. Hogyan tovább? A tanácskozás két alap­kérdést vitatott meg. Egy­részt vizsgálta a klubok módszertani irányításának aktuális feladatait, másrészt azt vitatta meg — egy refe­rátum kapcsán —, hogy a klubnak, mint művelődő kisközösségnek milyen sze­repe, funkciója van a köz- művelődésben. Ha a részt­vevők mindenben nem is ér­tettek egyet, ha maradtak megoldatlan problémák is; a tanácskozás mégis többet adott a vártnál, mert a részt­vevők szenvedélyesen keres­ték a hogyan tovább gyakor­lati módszereit, az előrelé­pés konkrét fogásait. Sok egészséges javaslat született a klubvezetők továbbképzé­sével kapcsolatban. Sürget­ték, hogy központilag kelle­ne kidolgozni a továbbkép­zés irányelveit, mégpedig úgy, hogy az 1—2 napos kur­zus során könnyen elsajátít­ható és a gyakorlatban is alkalmazható legyen. Általá­nos tetszést keltett az a gon­dolat, hogy központi műkö­dési engedélyt kellene adni a klubvezetőknek, valamint rendezni szükséges a tiszte­letdíj kérdését is. Á mód­szertani segítség probléma­körében is sok hasznosítha­tó javaslat gyűlt össze. A tanácskozás egyik alap­vető erénye a gyakorlatköz­pontú szemlélet volt. Min­den résztvevő azt kutatta, hogy mit lehet a mindenna­pi munka során hasznosítani a vételre kínált ötletekből. Emiatt legnagyobb sikert a konkrét, az elméletieskedés- től teljesen mentes ötletek aratták, ezek „keltek el” leg­magasabb áron. Ez a gya­korlatcentrikus alapállás szülte az eszmecsere másik pozitívumát: a hogyan to­vább, a hogyan jobban mód­szereinek szenvedélyes ku­tatását Emiatt bírálták a Ki­való ifjúsági klubmozgalom merevségét, követelményei­nek elvont bármiképp ma­gyarázható jellegét Emiatt kérdezték: mi legyen helyet­te, ami valóban hatékony, ami valóban figyelemkeltő. Üjszerű, érdekes, s főképp hasznos eszmecsere volt a kétnapos országos klubos ta­nácskozás, mert a résztve­vők a csiszoltabb, a hatéko­nyabb, a valóban tartalmi munka érdekében kértek szót A jobb útjait kutatták... Pécsi István Ami kimaradt a riportból Rázós ügy Sokszor érdekesebb az, ami kimarad a riportból, mint ami belekerül Egy „krónikus” vándorma­dárral készítettem riportot. Az alany nehezen engedett a lakásába, félszavakkal vagdalkozott, taszigált, igye­kezett megtéveszteni — én neg őt meggyőzni —, és így jutottunk el oda, hogy :z első kérdést feltehettem. A riport e kérdéssel kez­dődött. — Mi történt as első ker­tes előtt? — kérdezte bará- íi»m és beláttam: az olvasót az is érdekli, ami a riport­ót kimarad. Ezeket az él- ' i veket nem őrzi notesz, egyzés, csak az emléke­zst. Ilyen űjságíróemléket londok eü, a téma: „Rázós ügy”. A névtelen A középkorú, „írőasztalos” úriember gyanakvóan fo­gadott. A „rázós ügyről” ér- eklődöm? Szörnyű. Ö nyi- tkozik, ha a nevét nem om meg. Megígérem, mi ist tehetek. Nyilatkozik, nagyon is ru- 'Imasan. Miért félti e so- októl a nevét? Végül ki- työgi: „Nem értek egyet a határozattal”. Aztán tippeket ad, hogyan 'ii>> rrwii meg anomymitását. Hallottam, kitaláltam, meg­ér eztem, a verebek elfecseg­ték, spiritiszta súgta meg a „rázós ügyet” — mert a kö­zönségnek igenis tudnia kell a „rázós ügyről”, de miért pont az ő terhére? — Én mindent megtettem a „rázós ügy” ellen. Sztráj­kolok. Altatót veszek be az értekezlet előtt, és mint elő­adó, alvással tiltakozom az önkény ellen.. Semmilyen ak­tára nem teszem a kézje­gyem, és a szakvizsgára sem mentem el. Mindent megcse­lekedtem hát, amit megköve­telt a haza. Kikísér a folyosó végéig. Spontán keresztkérdést tesz fel: „Egyébként, hogy is hív­nak engem?” S miután ta­gadban rázom a fejem, ke­ményen megszorítja újság­írásba belefáradt öklömet Az őszinte •— Nézze, én őszintén el­mondom: a vezető akamok. Kellemes mulatozás közben dönt az ügyekről. Senkit meg nem kérdez. Mi végre­hajtjuk az Önkényt, de tilta­kozunk, én például felleb­beztem. Egyébként, honnan tud a „rázós ügyről”? — Anonymus mondta el. — Nem engedte a nevét kiírni? Érthető, ide pályá­zik a helyemre, a vezető- akamok döntésén múlik, hogy sikerül-e neki. Az el­lenállók nem kerülnek ilyen jó helyre. Vajon engem méri akar berántani a „rázós ügy­be”? — Folytatja az őszinte vé­leményét? — Igen, ezt már írhatja: nem értek egyet a határo­zattal. Meggondolatlan, illet­ve jobb lesz így: megalapo­zatlan. Még egy beszúrást, ha lehetne feljebb: nem ér­tek teljesen egyet a határo­zattal. A végére még ezt nyilatkoznám: Lehet, hogy később belátjuk, jó gondolat volt. — Köszönöm az őszintesé­gét. — Egy kérésem lenne: ál­lást változtatok, ettől még a véleményem nem változik, mégis úgy írja, hogy ne gör­dítsen akadályt az. áthelyezé­sem elé. Azt hiszem, ezt megérdemiem az őszintesé­gemért. Kikísér a folyosó végéig. Újságírásba belefáradt ar­comba néz — az őszinte együttérzés végleg megnyug­tatja. Á félénk A szék szélén esetlenül ül. Szemüvege fölött fürkész. — Ha a „rázós ügyről” el­mondom a véleményem, en­gem kivágnak a vezetők! Ezt u*m Búért um M? •;:::;'y: VOL VO-IIÍ A R US autóbuszok Svédországnak Április végén vette át az IKARVS-gyárban Olle Lindhfors, a Svéd Államvasutak autó­buszüzemének műszaki igazgatója a most elkészült Volvo-IKARUS B—58—60 típusú Volvo alvázas IKARUS-buszokat. A 12 méter hosszú, luxus kivitelű távolsági autóbu­szokban 210 lóerős motor, magnetofon, forgatható, dönthető ülések, valamint toalett van beépítve. Ebből a típusú au tóbuszból Svédországban már tíz üzemel.1.4 most elkészült öt autóbuszt svéd gépkocsivezetők viszik Európán keresztül rendeltetési helyükre. Ké­pünkön: az indulás elölt a svéd megrendelésre készített autóbuszok Budapesten, a Hősök terén. (MTI foto — Mező Sándor felvétele) KBT-program: KRESZ-vetélkedak — Színes fájékozfatők autóséinak — Hol veszélyes a közlekedés? — Oktatták a gyalogosokat és a gépjárművezetődet Az 1969. évi tapasztalatok elemzése alapján határozták meg az idei programot a He­ves megyei Közúti Balesetel­hárítási Tanács szerdai, ve­zetőségi ülésén. A társadal­mi szervezet különösen a gyalogosbalesetek megelőzé­se érdekében fejtett ki ed­dig hasznos tevékenységet, de része van abban is, hogy az országosan kedvezőtlenül alakuló balesethelyzet He­ves megyében jobb a többi megyéhez képest A tanács különösen hasz­nosnak minősítette a gyere­kek körében végzett tájé­koztató, nevelő munkát. Já­tékos formában, szórakozta­tó módon sikerült a közle­kedés legfiatalabb résztvevőit figyelmeztetni a veszélyek­re és tanítani a helyes köz­lekedésre. A hevesi járás­ban a 4. számú Autóközle­kedési Vállalat Dózsa György brigádjának patronálásával, pedagógusok közreműködésé­vel megrendezték az ^lsó út­törő KRESZ-vetélkedőt A járási döntőn részt vett har­minc pajtás nagyon alapos felkészülésről adott bizony­ságot. A hevesi kezdeménye­zésre az úttörő KRESZ-ve- télkedőket megrendezik a megye többi járásaiban is. A nagyobbak, a középiskolások körében a KRESZ-ismeret nem újdonság. Nagy érdek­lődés mellett, tanulságos ver­senyeken döntötték el a leg­jobbak rangsorát, akik kö­zött rövidesen megyei- dön­tőre is sor kerül. A középiskolások megyei KRESZ-vetélkedőjének első három helyezettje a jutal­mak mellett segédmotorve­zetői engedélyt is kap. A KRESZ-oktatás népszerű fór­máival „bekopognak” majd az Egerfarmoson tervezett KISZ-építőtáborba, a felső- tárkányi úttörővezető-képző táborba és természetesen az iskolákba. A balesetek meg­előzéséről beszélgetnek majd a gyerekekkel az egri és a hatvani úttörőparkokban. A KBT-programban helyet, kapott a gyalogosok és gép- járművezetők oktatása, az idegen autósok-motorosok tájékoztatása forgalmi ren­dünkről. A megyei autóköz­lekedési vállalat gépkocsive­zetői egy praktikus diafilm és magnófelvétel segítségével tájékozódni tudnak a fővá­ros veszélyes közlekedési gó­cairól, ennek segítségével „idegen” gépkocsivezetőket is kioktatnak a biztonságos bu­dapesti közlekedésre. A ta­nács az idegenforgalmi hiva­tallal együtt elkészítette az Eger nevezetességeit és for­galmi rendjét bemutató prospektusát. A megyeszék­helyre látogató autósok a benzinkutaknál kapnak egy egy példányt és segítségével jobban eligazodhatnak a szűk utcák, terek zsúfolt forgalmában. Hasonló, színes tájékoztatót adnak tó júni­usban Heves megyéről. Ezek­ből a példányokból már a határállomásokon adnak az országba érkező autós-moto­ros turistáknak. A budapes­tihez hasonló „baleseti tér­kép” is készül megyénkben. Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban megszervezik a gépjárművezetők és a gya­logosok rendszeres oktatását. A népművelési és oktatási intézményekkel együtt szer­vezett akció célja, hogy meg­előzzék, csökkentsék a bal­eseteket, javítsák a közleke­dés biztonságát a közutakon. Liiticpi üröm — egy átkos „hagyomány** miatt — Gyűjtöm az ilyen moh datokat. — Szóval... és ezt meg is írja? — Mondom, hogy gyűjtöm, nézze, be is karikáztam. — Semmiképp meg ne ír­ja. úgyis letagadom... Szó­val: nem értettem egyet a határozattal, bár a mélyebb mérlegelést nem ejtettem meg. Azzal a mondattal mi lesz? —■ A karika mellé felkiáltó­jelet is tettem. — Szóval, a jó kapcsolat mindennél fontosabb, nem saját érdekemben, mindnyá­junkért. Mondja, nem aján­dékozna meg egy noteszlap­pal? — Azzal, ahová a monda­tot írtam? — Igen. — Ezt az élményt sem őrzi notesz. önvédelem — Mi történt az első kér­dés előtt? — kérdezi az ol­vasó, aztán tudakozódik: „Miért nem került ez a ri­portba? Az újságíró önvédelmi po­zícióba helyezkedik: emberi hibák tompítsák a közérde­kű segíteni akarás élét? Vagy egyszerűen szakmai zsargont használja riportban e részek „stílustörést*9 okoztak vol­na. Fóti Péter A sajnálatos hagyományok közé tartozik immár, hogy az újság a májusi ünnep előtt felhívja a figyelmet az ellátás várható buktatóira és javasla­tot tesz, hogy miként lehetne jobban megszervezni a sok­ezres, vagy tízezres ünneplő közönség jó ellátását. Ez évben ez elmaradt... Elmaradt azért, mert az idei május 1-én nem terveztek fel­vonulást, nagyszabású ün­nepséget a megyeszékhelyen (bár ennek ellenére nem ár­tott volna eseménydúsabbá tenni az ünnepet, mint ami­lyen volt). Az „eseményekről” mindösz- sze a két különvonatfcal ide­érkező debreceni turisták és szurkolók gondoskodtak, de ami az egrieket illeti, ők mást vártak . . . többek között jobb „vendéglátást”. Miután központi ünnepségre nem került sor, nem maradt más, mint hogy családi kör- ben ünnepük az egriek május l-ét. Ami ezzel együtt jár; igyekeztek beszerezni a szüksé­ges ételt-italt erre a nevezetes napra. Igyekeztek, de kevés sikerrel. Sajnos, Egerben az ünnepet megelőző napon a bol­tokban szinte egyetlen üveg sörhöz nem sikerült hozzájut­ni — kivéve az importsört. Azonkívül nem lehetett kapni Sztár co'át. Coca colát, Pepsi colát, sőt akadtak olyan bü­fék, ahoi még a citromos ízű „Utas” sem volt kapható. Miként lehetséges az, hogy ilyen kettős ünnepre a boltok, büfék, nem juthatnak megfele­lő mennyiségű üveges sörhöz és hűsítő italhoz? Valahogy úgy, hogy igen sok vállalati ünnepség volt ezek­ben a napokban és a söripari kirendeltségtől ilyen célra nem kaphatnak itókát a vállalatok. Megvették tehát a kiskereske­delemtől és a kiskereskedelem eladta. Egy tételben . . . százas tételben ... ezres tételben. Mi­közben a polcok és rekeszek üresek maradtak a boltokban es a vásárlók hiába keresték a sört és az idítő italokat. El­fogadható ez a gyakorlat? Jó lenne tisztázni ezt az. illeté­keseknek ... A söripar ugyanis erre a napra terven felül adott a hozzátartozó 400 üzlet számá­ra palackozott árut. Ez — a jelek szetint — nem jutott el az üzletekben vásárlókhoz és az ünnep két napján is gon­dot okozott egy-egy üveg sör, vagy üdítő ital beszerzése. Ez az újabb tapasztalat is arra ösztönözhetné a megye- székhely ellátásával foglalkozó „cégeket”, hogy az ilyen ket­tős ünnepeken — de máskor is — a várható buktatókkal számolva, a reális igényeket fölmérve gondoskodjanak a megfelelő ellátásról. Ha ez nem megy helybéli sörrel és üdí­tőkkel, úgy az import áruk „bedobásával” is. Ne legyen ..hagyomány”, hogy erre mindig az újság hívja fel a figyelmei. Vagy előre.., vagy utó­lag ... K. E. Mtö. májas 4., héttő )

Next

/
Thumbnails
Contents