Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

8NV—1970 33 ország, kétezer kiállító ' Fűrészelnek, kalapálnak, üvegeznek, villanyt szerel­nek, festenek, dekorálnak, csomagolnak, árut szállíta­nak a városligeti vásárváros óan. Itt a gyepet ültetik, ott a telefonfülkét festik, másutt az utat egyengetik. Asztalok­kal, székekkel telnek meg a kertvendéglők, színes ernyő­ket állítanak az erős napsü­tésre számítva és műanyag- i.etőt emelnek az esőre is gondolva. Szörp- és italau- tqmaták próbáját tartják és szünet nélkül ontja a nép­szerű slágereket a hangszó­ró. Egyik helyen pémetül -.«szélnek, a másikon oro­szul, amott meg magyarul hallatszik a „hó-rakk” kiál­tás. Az idén 33 ország kétezer kiállítója jelentette be rész­vételét a Budapesti Nemzet­közi Vásárra: 23 ország nem­zeti pavilonban állít ki, de sok cég, vállalat, kereske­delmi iroda hozza el áruját e nemzetközi szemlére. A BNV megnyitása előtt két héttel lényegében már befejezték az építést, most a pavilonok újrarendezése, felfrissítése, megtöltése a feladat. Szerszámgépüket, személy- gépkocsikat csomagolnak a szovjet, az olasz pavilon előtt. Mezőgazdasági gépek sorakoznak a lengyel csar­noknál. Sokan megcsodálják a máris látványos amerikai, kanadai pavilont, a teherau­tókon érkező svájci, angol szállítmányokat, a bolgárok .sokat sejtető ládáit. A napokban már a hazai ■kiállítók is megkezdték az áruszállítást, a pavilonok rendezését. A Városligeti-tó közepén, megszokott helyén már ott vannak hajóiparunk legújabb terméked. A tó partján Szivattyúk és vízgé­pek, a Diósgyőri Gépgyár és a Ganz-MÁVAG készítmé­nyei. Sorra érkéznek az au­tóbuszok, a teherautók és traktorok á szov.iet és oszt­rák pavilon közé elhelyezett autó- és traktoripari kiállí­tásra: 23 vállalat mutatkozrk bé itt, a szakosított kiállítá­son. Már megérkezett az Ikarus tárgyaló-autóbusz (amely a Nizzai Nemzetközi Autóbuszhéten ezüstserlegei: Az idén fényesebb lesz a vásár mint valaha. 1 millió kilo­watt áramot fogyaszthatnak a kiállítók 10 nap alatt. Képünkön a vásár elektromos berendezéseit szerelik. szerzett) világoskék távol­sági luxusautóbuszok, piros traktorok, sárga nyerges­vontatók. , A Petőfi-csarnok homlok­zatát átalakították. A főtér felé néző épületrészt a kohá­szat és a gépgyártás tíz al- ágazatának fotomontázsa dí­szíti — s az utóbbi 25 év alatt elért termelési eredmé­nyeket szimbolizálja. A könnyűipar csarnoka elé most fut be egy teherautó. Cipőket hozott Szombathely­ről. A dekoratőrök, akik ma­guk is nők, a már kicsoma­golt hódmezővásárhelyi pu­lóverekre, kötött ruhákra hívják fel a figyelmet. Szí­nes poliészter lenszál keve­résű női ruhaanyagot csodá­lok meg, a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat kollekciójá­ból, s a szakemberek szerint a nagydíjra esélyes, nylprint nevű könnyű, gyűrésálló anyagot, a Budaprint Pamut­nyomóipari Vállalat terme­két. A lákberendezési pavilon­ban is alakulnak már a szo­bának, konyhának berende­zett pavilon részletek. Most még rendezetlen összevissza­ságban, egymás mellett a XIV. Lajos korabeli szekre­ter. a barokk fotel és az ele­mekből összerakható, mo­dem vonalú konyhafal. Élelmiszerek, építőipar, népművészet, műszerek, hír­adástechnika, járműipar, mezőgazdasági gépek, vegyi­termékek, gumiipar, — még csak sejteni lehet a csarno­kok tartalmát Teherautók jönnek-mennek, vállalati ko­csik kémek a kapunál bebo­csátást, szakemberek, szere­lők rendezkednek. A 250 ezer négyzetméter­nyi területen, a vásárváros­ban nincs egy talpalatnyi üres hely. Sűrűn egymás mellett a fedett csarnokok, a szabad kiállítási területek. Az idén sok vállalat nagy gépeinek csak mozgó, mű­ködő modelljét hozza el. Sok vállalatnak meg egyáltalán nem jutott hely. Még az olyan jónevű cég, mint a hű­tőipari berendezéseket gyártó MIRKÖZ is, arra kény­szerült, hogy szókháza előtt, külön pavilonban, a vásáron 'kívül állítsa ki termékeit. Budapest forgalmas terein felállították a BNV fény- reklámjait. A főváros szállo­dái már nem fogadnak el szobarendelést a vásár idő­tartamara. Százával érkez­nek szomszédos és távoli or­szágok ipari é§ kereskedelmi szakemberei a május végi eseményre. A nagy szakmai érdeklődés miatt az idén kontaktnapokat rendez a vá­sárigazgatóság, egy-egy ága­zat külföldi és magyar szak­embereinek, üzletembereinek .szervezett találkozóiét. (K. M.) Áz élet követel? kei adatot Állít­sunk szembe egymással. Most évi 550 lakás átadása a tervfeladata a Heves me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatnak, de két év múlva már 1200 lakást kell biztosí­tania. Tehát kétszeresére kell növelni a termelését csupán lakásokból, és ezek mellett a gazdasági és kom­munális építkezések is rá várnak még. Valami olyan dolgot kell tehát találnia a vállalatnak, aminek segítségével ezt a megnövekedett igényt hi­ánytalanul képes kielégíteni. — Ott tartunk, hogy hiá­ba veszünk több gépet, hiá­ba alkalmazunk több mun­kást, ezekkel a megoldások­kal már nem tudunk olyan mértékű fejlődést elérni, mint amilyenre szükségünk van — mondta Réz János, a vállalat igazgatója. — Űj technológiát kellett keres­nünk. Ez pedig az alagút- zsaluzásos módszer. Nehéz lenne most részle­tes műszaki leírásba bele­bonyolódni. A lényege en­nek a módszernek az, ami nagyon hasonlít a régi, népi építkezési módra, amikor vályogot döngöltek be két deszka közé. Most azonban deszka helyett acéllemezek vannak, amiket betonnal töltenek ki. Aztán kihúzzák a lemezeket két oldalról és ott marad a négyszög ke­resztmetszetű beton alagút, vagyis az épület padlózata, oldalfalai és a mennyezete. Nem kell vakolni a fala­kat, a villany- és vízvezeté­keket a zsaluzatra szerelve beöntik. Ennyi az egész. Ezt a magyarázatot a vál­lalat műszaki igazgatóhe­lyettesének, Sápi Istvánnak precíz műszaki leírásából szűrtem le. Aztán megfogalmaztam néhány kérdést.' Mennyibe kerül majd egy „alagútla- kás”? A beton hidegségét és hangvezető képességét hogyan tudják majd ellen­súlyozni? A sablonosságot el lehet-e kerülni az épületek külső formáiban ? Hogyan tudják a partnerekkel elfo­gadtatni az új technológiát? . AZ ÜJ MÓDSZERREL egy lakás többe kerül majd, mint a blokkos építkezéskor. De ezzel szemben jobban felszerelt lesz egy-egy la­kás, mert központi fűtés nélkül el sem képzelhető, a falakat tapétázni kell, a padlót műanyag-szőnyeggel kell bevonni. A hang- és hőszigetelést a válaszfalak méreteinek megválasztásá­val tudják biztosítani. Ezt szolgálja a ragasztott sző­nyeg is. A homlokzati vál­tozatosságot szintén elérik, mert a loggiák és ez erké­lyek váltogatása, az egyes alagútegységek térben való eltolása nagyon különböző megjelenési formákat ad. Sokkal változatosabb épü­lethomlokzatokat, mint ami­lyet a blokkos házak nyúj­tottak. , Költségesebb építkezési mód, mint az eddigi, de a kérdést úgy kell megfogalmazunk: maradjunk-e az olcsóbb megoldásnál, és akkor a la­kásépítési programot nem tudjuk teljesíteni, vagy fo­kozzuk a lakásépítést és ak­kor a fokozottabb építési ütemnek megfelelő technoló­giát vegyük elő. ami azon­ban drágább, az biztos. Ezért van szükség az új technológiára. Ennek segítségével nem­csak lakóépületeket, hanem kórházakat, szállodákat, iro­daházakat is lehet építeni. A megyei Beruházási Válla­lat tervezte meg az alagút- zsaluzatot, amit a KAEV gyártott le. A készlet és a szükséges gépek mintegy húszmilliós összeget vesznek igénybe. A vállalat ennek a felét tudja előteremtem, a fennmaradó tízmillió bizto­sításához segítséget kér. Még egy megjegyzést az alagútzsaluzásos építkezés­hez: ezzel a módszerrel leg­feljebb 16-szintes épületek alakíthatók ki biztonsággal. Alkalmazására Egerben ke­rül sor a következő tervidő­szakban, az északi város­részben. Az új technológia azonban csak átmenetileg oldja meg a feladatokat. A vállalat te­hát még távolabbra kényte­len tekinteni, ha nem akar lemaradni. A házgyár a lé­nyeg. A DÖNTÉS JÜNIUS 15­ÉN lesz az ÉVM miniszteri értekezletén. A beruházási Nincs annál nagyobb baj, ba pusztán egy szervvé válik a szív is! Üzent az öreg Emma ma­ma. Keserűség rágja a szí­vét. Ugor jak ki hozzá, el­mondaná, mi bántja. Ritkulnak és elfogynak a jegenyék, erre, az öreg fa­lun túl, poros eperfák áll­nak az út mentén. És újdo­natúj házak. Én pedig régit keresek, azzal a rozzant deszkakapuval. Az a régi ház, az a rozzant kapu nincs sehol. — Tudtam, hogy csodál­kozol majd — nyitja előt­tem a zöldre festett rácsos kapát. — Gondoltuk, elbont­juk azt a másikat, mielőtt ránk szakadna. Így aztán megépítettük ezt a szép újat. Tétován a ház felé moz­dul, de lépést se tesz, visz- szahúzza a lábát. — Látnád csak belülről! Akkor csodálkoznál igazán, ha meglátnád, mi van oda­bent. Még fürdőszoba is... Restellem, hogy nem mutat­hatom. A lányom, meg a ve­lem külországba mentek. A kulcsot meg nagy sietségük­ben elfelejtették itthon hagy­Btk 260. §. Hétköznapi kegyetlenség Elfelejtették itthon hagyni a kulcsot? Nem, nem felej­tették el. Nem is akarták itt­hon hagyni. Emma mama • előtt lezárták a házat. A ház a fiataloké, s neki. az öreg­asszonynak, ahhoz semmi köze. Emma mamanak semmi köze a házhoz. Pedig az ő életéből épülhetett az a ház. Az ő életéből, amelyet min­WíflL <m£rm i?-, wasároaiP dig csak eladott. Eladta előbb summásnak, aztán fe­leségnek, anyának, mélyen hajolni a kútba vízért, ha­nyatt zuhanni a sikamlós jégen, járni a poros, a sá­ros utakon búzásszekerek nyomában, bárányok elésza- porázva, zaboszsákokat ci­pelve, gyermekeket nevelve, ahogy az anyja, nagyanyja tette. Három gyermekét megölte a betegség. A vízkórság, a torokgyík. Kettő megmaradt, a nagyobb fiú és a kisebbik lány. Azt a kettőt városon iskoláztatta, tanítatta. A fiú a szülői házhoz csak vendég­nek járt, másik országrész­be, messzire elkerült. Lánya, amikor az apjulc is meghalt, hazaköltözött, s vonaton járt be, városi hivatalába. Mikor a lánya férjhez ment, ember is került a ház­hoz. Békésen, szépen élde­géltek hárman az öreg ház­ban. A fiatalokat reggel vit­te a vonat, este hozta. Min­dig tisztaság, mindig friss, meleg étel várta őket. Gond­juk nem volt semmire. Em­ma mama mindent megcsi­nált, mindent előteremtett — segítség nélkül. „Csak tö­rekedjetek, úgy juthattok előbbre...” — mindig mon­dogatta. Takarított, mosott, főzött a lányára és a vejére. Gon­dozta a kertet a ház végé­ben. Volt kevés földje a ha­tárban. azt is munkálta. Egy esztendőben sem hiányzott pincéjéből a krumpli, pad­lásáról a kukorica. Az a másfél száz négyszögölnyi szőlő pedig, amit megint csak ő kapált, ő kötözött, bort is adott -eleget. A bort a vő minden évben eladogatta, s csak annyit tar­tott meg, amennyi neki kel­lett, hogy kihúzza vele szü­rettől szüretig. Eleinte a ku­koricára is vevőt keresett, aztán abba is beleegyezett, hogy anyósa inkább sertést hizlaljon rajta. S mindezt a világ legtermészetesebb dol­gának tartotta. kéje, 30 ezer forint ts el­ment a kőművesekre, anya­gokra. De semmi sem zavar­hatta hármójuk életét. Nem is gondolta volna senki, hogy másként is lehel. Egyik vasárnap Emma ma­ma asztalánál együtt volt a család. Ott ült a messzire került, levéllel hazahívott fiú is. — Ügy gondoltam, fiam, megegyezhetnétek, ti ketten, hogyan is lesz majd, halá­lom után. Ez a ház, amíg élek, az enyém. Én lemon­dok róla, a ti részetekre. Egyezzetek meg és Piroska odaadja neked- a részedet, fiam... Megegyeztek. A fiú, tíz­ezer forintért lemondott a szülői háziól, a húga javára. — Amíg élek és mozogni bírok, dolgozom. Aztán kire is számíthatnék azután? Pi­roska a gondomat viseli majd... Emma mama, amíg jól bírta magát, dolgozott. A házépítésbe is így fogtak. Előbb egy kis házat húzat- tak lel a kőművesekkel az udvar sarkában. Egy nyári konyhái. Ott húzták meg ma­gukat az építkezés idejére, amikor az öreg’ házat is szét­verték, hogy újat emeljenek a helyén. Emma mama az építkezésnél is segített, amit csak tudott. Meszet oltott, keverte a maltert. Felépült az új ház. A ma­ma megtakarított pénzéé ?> Emma maina egyik dél­után nagyon gyengének érez­te magát, • zúgott a feje, meg­szédült. A lépcsőre ült le, hogy kicsit erőt gyűjtsön, múljon el róla a rosszuliét. Az este hazatérő fiatalok eszméletlenül találták. Ágy­ba fektették. Másnap kicsit magához tért. Tett-vett a ház körül. Aztán újra elfogta a iejzúgás, szédülés. Éjjel mentőautó robogott vele a kórházba. Két hónapot töltött kór­házban. A kezelés sokat se­gített rajta, de nem tudta visszaadni régi erejét, egész­ségét. Mindenemet csak nekik ad­tam. Belső zokogás rázza, hang nem hagyja el beomlott szá­ját. — Aztán egy este nem en­gedtek be a házba, bezárták előttem az ajtót. Itt vagyok most, ebben a nyári kony­hában. Azt . mondták, ha nem tetszik, menjek a fiam­hoz. Pénzt adtam én is a házhoz. Erre azt mondják, a pénz úgyis az övék lett vol­na, ha már nem élek. Ellök­tek maguktól. Hát ki viseli akkor a gondomat?1... — Minden baj akkor kez­dődött, amikor jött a papír, hogy meg kell fizetni a kór­házi költséget... A lányom meg a vöm nem akart fizet­ni. írtak a fiamnak: fizess te is! „Minek fizetnék, anyám csak rátok dolgozott. Tietek volt mindig a bor, a szőlő, a kukorica, krumpli, meg minden. A házról is le­mondtam a javadra. Ti vál­laltátok anyám gondozá­sát ...” Ezeket írta a fiam. Az öreg szemek holdudva­rában könnyei csillannak. — Nem állhattam meg előttük. Mindig azt vágták a fejemhez, hogy a fiamnak nem kellek. De hát, a fia­mat is becsaptam őmiattuk, ooar házat ép A tanácsházán kopogtatok. Semmit nem tudnak Emma mama sorsáról. A nyári konyhában él? Itt az öregek mind a nyári konyhában él­nek. vagy ahol olyan a ház, a szuterénban. Kérdezem, ismerik-e a gondozási köte­lezettség elmulasztásának törvényi tényállását? Nem egészen pontosan, de isme­rik. ígérik, hogy a legsürgő­sebben megvizsgálják az ügyet és intézkedni fognak. Visszaballagok Emma ma­mához. A konyha sarkában, homályban üldögél. Kiszá­radt szemekkel sír, könnyei már elfogytak. Odakint szél mozdul. Az­tán újra a száraz csend ... Nem akarom érzékenyked­ve befejezni ezt a riportot. A Büntető Törvénykönyvet lapozom fel. A 260. § így ha­tározza meg ezt a bűntettet: „Aki állapotánál vagy idős koránál fogva önmagáról gondoskodni nem tudó sze­méllyel szemben fennálló gondozási kötelezettségét nem teljesíti, ha ezáltal a gondozásra szoruló életét, testi épségét, vagy egészsé­gét veszélyezteti, három évig terjedő szabadságvesz­téssel büntetendő.” Pataky Dezső javaslat szerint a házgyárat Hatvanban építenék meg, körzeti feladat ellátására, vagyis még Nógrád, Pest ts Szolnok megye egy része is y innen kapná meg az eleme - két. Ez a beruházás megha­ladja a félmilliárdot. Etán! mintegy kétszázmilliót ad a központi költségvetés, vág • dotáció, vagy vissza nem térítendő kölcsön formai­ban. De több mint három- százmilliót a vállalatna: kell előteremtenie. Évente mintegy harmincmilliót ke1! a vállalatnak biztosítani a. Miért szánta rá magát a vállalat erre a lépesre, egy ilyen hatalmas összegű te­her viselésére? — Mert a lakáskérdés ma politikai kérdés, mert a népgazdaság érdeke ezt kí­vánja tőlünk — válaszolt Sápi István. — A vállalat valami jó-, téteményi intézmény tehát, amelyik százmilliókat áldoz a közösségnek? — Nem erről van szó. Mi nem tudunk kitérni a fel­adatok elől. Ahhoz, hogy 1976-ra elérjük az évi egy­milliárdos termelési értéket, szükség van bizonyos beru­házásokra. Hadd mondjam ki: meg­lepő ez a határozottság, ez a biztonság, ahogy a nép- gazdasági érdekre hivatko­zott a műszaki igazgatóhe­lyettes. De nagyon szimpa­tikus érvelés. A házgyár magával hoz bizonyos műszaki kényszert. Erre a termékre kell tervez­ni. Az évi 1800—2300 lakást el kell adni. hogy a házgyár működni tudjon. Az első időszak ráfizetésességét most kell kiegyenlíteni, a mostani nyereség növelésé­vel, illetve tartalékolásával. Hiszen a mintegy tizenkét százalékos nyereségszintet stabilizálni akarják a jövőre is. A HÁZGYÁR MEGSZAB­JA azt is, hogy milyen mun­kákra vállalkozhat a válla ­lat. Mikor kell nemet mon­dania. Vállalkozik, hangsú­lyozza Sápi István. Tehát lesznek megrendelések, ami két nem fogadhat el. Ahhoz, hogy a megyei ér­dekék, az egyes városi érde­kek és a különböző vállalati érdekek egyeztetése megfe­lelő módon történjen meg, szükséges lesz az érdekel­tekkel konzultálniuk. Nem akarnak feszültséget terem­teni, de a minden partner számára megfelelő alap megtalálása sem lesz köny- nyű. Az ehhez szükséges erő­feszítéseket megteszik. Hogyan készül fel mind­erre a vállalat? Végül ezt szerettem volna megtudni. Nemcsak a műszaki fej­lesztéssel törődnek, hanem a szellemi fejlesztésre is nagy gondot fordítanak. Megter­vezték, hogy mikorra, hány és milyen szakképzettségű emberre lesz szükségük. Eze­ket a szakembereket honnan tudják biztosítani? Egy ré­szükét máshonnan kell hoz­niuk, de ez lakáskonzekven­ciákat is von maga után. Te hát megértésre, segítségre van szükségük a helyi taná­csi szerveknél. Ahhoz, hogy a termelésben fennakadás ne legyen, való­színűleg matematikai prog­ramozással kell dolgoznia a házgyárnak, ami menetrend- szerű pontosságot követel meg minden munkástól. NINCS MÓDUNK ARRA, hogy a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat fejleszté­si programjának minden részletét elemezzük. A leg­fontosabb jellemzői így is világossá váltak ennek a tervnek. Amit akar a válla­lat, az nagyon figyelemre­méltó, nagyon hasznos és nagyon szükséges. Egyben azt is bizonyítja, hogy űj szemlélet van születőben a vállalatnál. Tevékenységü­ket a nagyobb közösségek ér­dekeire alapozzák, korszerű módszerekkel akarnak meg­felelni az irántuk támasztott követelményeknek. Tegyék ezt minél nagyobb sikerrel. G. Molnár Ferem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents