Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
if D OT Nem túlzottan komolyak a programok ? OSZLOPFESTÖK (Foto: Kiss Béla) — Nézd, én megmondom őszintén, néha olyan feladatokat kaptunk, amelyek kifejezetten unalmasak voltak. — Például? — Az egyik megbízatás: rendezzük be az előadótermet székekkel. Felgyújtja a fantáziád ? — Nem. — A mienket sem. Ilyen és ehhez hasonló feladatok, miért tagadnám, akadtak jócskán. A legfontosabb feladatnak tartom, hogy a KISZ' életében megszüntessük a néha csupán formális ténykedést, és helyette a valóságos tartalmi munkát helyezzük előtérbe — mondja Szabó Béla, a hevesi járás KISZ- titkára. o o o o Előttem feleszik két Tárná menti falu KlSZ-klubjá- nak naplója. Az egyik vaskosabb, a másik szerényebb terjedelmű. Átlapozom mind a kettőt. Akcióprogram, ütemterv, a megvalósulás fázisai. Visszateszem az asztalra mind a kettőt. Egyforma színűek, egyforma- kötésűek. o o o o — Milyen élet van a falusi KlSZ-klubokban? — Nehéz ezt eldönteni. A klubélet a KISZ-életnek csak egy része. Ha kíváncsi vagy, részletesen elmondom, hogy mi mindent ölel fel a munkánk, politikai oktatást, ha- zafiságra való nevelést, Egy- egy feladat mindig valamilyen akcióhoz kapcsolódik. — Nem túl hivatalosak ezek a programok? — Milyen szempontból? — Túl ’ direktek, kevés teret hagynak az egyéni elképzeléseknek. — Lehet, hogy van benne valami. — A tagoktól kap-e a vezetőség új ötletet, friss, szellemes elképzeléseket? — Alig. Általános tapasz-' tálát, hogy a tagság meglehetősen passzív. Persze nagyon sok függ a helybeli vezetőktől. Azt hiszem, még mindig nem sikerült sok A győztes gépszerelők Kezdjük a tényekkel: 1965. májusa. A szám, a hónap, a Mátraalji Szénbányák Vi- sontai Gépszerelési Üzemének születési dátuma. Küldetését pedig ekképpen őrzi az üzem alapítólevele: „Az ország legnagyobb külszíni bányájának szerelik majd össze a milliókat érő importgépeket.” S folytassuk a lényeggel: az elmúlt évben végzett munkája alapján szocialista és élüzem címmel tüntették ki az üzemet. Érthető tehát, hogy ma aligha találni olyan boldog, elégedett kollektívát a Mátra alján, mint a mindig lelkes, mindig szerény gépszerelők __ — Valóban, nagy az öröm — újságolta nem kis büszkeséggel Izsvák Antal üzemvezető. — Egyetlen ígéretünkkel se maradtunk adósak, és mint a két kitüntetés is bizonyítja: az elismerés sem maradt el. — Emlékszik még a múlt év novemberi beszélgetésünkre? — Igen. Azt mondtam: nagyon szeretnénk győzni a versenyben, elnyerni a szocialista üzem címet, és eleget is" teszünk a követelményeknek. Hogy nem vállalkoztam a tippelésre? Ma se vállalkoznék. Elvégre a ki- , tüntetéseket nem mi osztjuk el. — Tulapdonképpen mivel érdemelték ki a kettős elismerést? — A munkán kívül nincs más érdemünk. A tervezett 64 millió 500 ezer forintos árbevételi tervünket 77 millióra teljesítettük, egyéb feladatainknak pedig 131,9 százalékban tettünk eleget. Ez minden. — Azzal, hogy egy üzem jól dolgozik, még nem biztos, hogy jogosan viseli a szocialista üzem címet... — Ez így igaz. Ezért is örülünk a magas kitüntetésnek. Mert mi úgy érezzük: megérdemeltük. rászolgáltunk. Szívesen bizonyítom is. A bánya már üzemel, az általunk szerelt gépek termelnek. Tehát rosszul már nem dolgoztunk. A 431 dolgozónk közül nem kevesebb, mint 363 szocialista brigádban tevékenykedik. Több részlegünk elnyerté már a szocialista részleg címet. A jelszavunk: egy mindenkiért, mindenki egyért. A nap minden órájában. Megszoktuk, álljuk a hideget, a jeget, a szelet, a kánikulát. Hozzátartozik életünkhöz, velejár a munkánkkal. Edzett. százszor, ezerszer is próbára tett emberek dolgoznak ebben az üzemben. Érdekli őket a könyv, a világ, a dicsőség, a szép szó, a politika. Nálunk nem baj, ha munkaidő után tartjuk a KISZ-, a párttaggyűlést. Az' emberek jönnék, mert érdekli őket, hogy mi történik körülöttük a világban, az üzemben. Pedig nem könnyű a helytállás az üzemben: az ország legnagyobb építkezéséről, milliókat érő gépekről van szó. — Azt mondja: a mérce magas. És az elismerés, a jutalom? — Aki megérdemli, az megkapja. Ki mit, ki menynyit érdemel. Ebben az üzemben nem jelent szenzációt, ha a jól dolgozókat külföldre küldjük üdülni. Nem egy szakmunkás, szocialista brigádtag pihent már a Balaton mellett, a Harz-hegy- ségben, az üzem költségein. Idősebbek, fiatalok egyaránt. — Apropó, fiatalok: az elmúlt éves védnökségi versenyben a gépszerelési üzem Bláthy Ottó ifjúsági szocialista brigádja végzett az első helyen. — Egész évben töretlen lelkesedéssel dolgoztak. Értik, szeretik amit csinálnak. Egy nagy család öröme, s munkája vegyül a szerelőtereken. Közös a munka, és közös a siker is. Búcsúzóul még egy kérdést: hogyan szól az üzem 1970-es „haditerve”? Méltóan dolgozni a kettős kitüntetéshez. K. J. helyre megfelelő vezető egyéniséget találni. — Néztem a klubnaplókat. Egyformák. — Ez még nem jelenti azt, hogy a klubok is egyformák. Sokszor a klub érdekesebb, mint a napló. Csak a naplóvezető, nem tudni miért, ragaszkodik egy teljesen sablonos formához?-r Tényleg, miért? — Egyrészt, mert a kezdeti időszakban fent is sablont vártunk, nem volt elég rugalmas a mi elképzelésünk, és ezt megszokták, az egyedüli helyes formának tartják. Másrészt a sajtó is meglehetősen komolyan, vagy talán hadd mondjam azt, komolykodva kezelte a KISZ- élet problémáit, szinte háttérbe szorult a fiatalos lendület. Néha túlságosan alaposnak, túl tárgyilagosnak tűnik egy-egy klubnapló. — Nem áll távol a tizennyolc-huszonévesektől a túlzott tárgyilagosság? — Az, hogy Valaki tárgyilagos, vagy komoly, nem baj. Csak ez ne merevedjék az egész életet — a KlSZ-élet- re gondolok —, meghatározó formalizmussá. — Hoz-e újat ebben az általad ma beterjesztett'távlati elképzelés? — Nagyon remélem, hogy Igen, Sokkal jobban figyelembe veszik az ifjúság ré- itegeződését. Természetesen egy munkásfiatalnak mások a problémái, mint a mező- gazdaságban dolgozónál-:, vagy egy gimnazistának. Persze, hogy mennyiben frissül fel a közösségi élet, az nem a papírra vetett határozatokon múlik, hanem a jó vezetőkön és a jó tagságon. o o o o A hevesi járási KISZ-bi- zottság titkára elkészítette a távlati programot. Megkérdeztem a bizottságon, hogy éz a tervezet mikor érezteti gyakorlati hatását. Nagyon óvatosan becsülve azt válaszolták, hogy körülbelül egy év, ^.míg végigfut a láncolaton és az alápszervezetek ebben a szellemben kezdenek dolgozni. Vajon valóban szükség van ennyi időre? Vagy csak túl óvatosan saccoltak? Természetes, hogy bizonyos adminisztratív ügyintézésre szükség van, helyes és jó adminisztráció nélkül szervezett forma és koncepciózus tartalom sem létezhet, illetve nem érvényesülhet. De legalább a huszonévesek kompenzálják ezt a fiatalos lendületet és az ötletesség szárnyakat adó erejével. (sz. a.) BAC HO TESTAMENTUMA 80 éve született Ho Si Minh A múlt évben, 79 éves korában halt meg az a férfi, akit a világ valamennyi országában hivatalosan Ho Si Minh elnöknek neveztek, de az egész földkerekségen mégis haláláig Bac Ho — Ho apó — maradt. Ez utóbbira volt a legbüszkébb, és joggal; ekkora megtiszteltetés még soha nem ért embert az írott történelem évezredei alatt. Nemcsak népe, a vietnami nép, de minden Tisztességes ember hozzátartozójának, kedves rokonának érezte ezt a szikár öreget. Nguyen Tat Thanh-t. Még hétköznapjait is ilyen kettősségben élte le. A hanoi palota márványtermeiben ellátta elnöki tennivalóit, azután átbandúkolt a kertben épült bambuszviskóba; ott élte a vietnami falusi ember körülményeinek megfelelő életét. Úgy pihent, étkezett, szórakozott, mint honfitársai. Nem kívánt soha különös elbánást a maga részéra. Még akkor sem hagyta el Hanoit, amikor az észak- vietnami fővárost az amerikai légierő éjjel-nappal bombázta. Bac Ho maradt a halálos veszély óráiban is, az elnök és a „bácsi” egy személyben, akire oly jó volt gondolni: íme, velünk maradt most, a legnehezebb időszakban is. Amikor meghalt, megkapta az elnöknek járó tisztességet. Államfők járultak ravatalához, kormányok fejezték ki részvétüket. De „bácsi” volt a millióknak; úgy gyászolták, mint a legkedvesebb hozzátartozó halálát szokás. Akik hosszú évtizedek óta szemrebbenés nélkül néztek farkasszemet a halállal, az ő ravatalánál elveszetten sírtak. Ho apó jelkép is volt. Az egyszerűség és a bátorság, a vietnami hazaí’iság és a széles látókörű nemzetköziség, a szigorú elvhűség és a mélyen érző emberség testesült meg Bac Ho személyében. E nagyszerű kornak, a gyarmati rendszer széthullásának, a világ népei felszabadulásának nem lehet jellegzetesebb kifejezője Ho Si Minh személyénél. Halala ezen mit sem változtat. Végrendeletében tovább él az a szellem, amelyet egész életében képviselt. Mondatfűzése őszinte, egyszerű, mindenki követni tudja a benne foglaltakat. „Népünk biztosan győzni fog. Az amerikai imperialistáknak ki kell vonulniuk, hazánk egységes lesz ’ — ezt írta. Egy évvel az 1969. május 10-én kelt levél megírása után a harc e célért kiterjedt — Vietnam, Kambodzsa, Laosz egységben fog fegyvert a makacs ellenség kiveréséért. Százmilliók segítik őket. Végtelen szenvedések kísérik e harcit, de ma már , mindenki látja, aki nem elvakult, hogy e népek legyőzhetetlenek. Az imperializmus viszont biztos vereség felé rohan. „Azt kívánom, hogy pártunk járuljon hozzá a testvéri pártok egységének a marxizmus— leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján való helyreállításhoz. Biztos vagyok' abban, hogy a testvéri országok és-pártok ismét egységbe tömörülnek,” Ho Si Minh e végakarata minden, kommunista, minden haladó ember hő vágyát fogalmazta meg. Halála után tárgyalások kezdődtek a nemzetközi kommunista mozgalom egységének érdekében. Nem lehet kétséges, hogy előbb-utóbb itt is vereség éri az egységbontókat, és ebben része lesz Ho Si Minh-nek és népének. Mi telte oly naggyá Ho apót? Az a képessége, hogy meg tudta érteni és értetni az életet, úgy, ahogy az igazán jelentkezik korszakunkban a földgolyón. Ügy gondolkozott, ahogy százmilliók; tőlük tanult, hogy vezetni tudjon. A párt, amelyhez életében tartozott. így tudott mindig egységben cselekedni. Vietnam „csodájának” is ez a titka. Harcban és építésben munkált eszmék vezetik ezt a népet és ezeket mindenki többre becsüli a vagyonnál, a hírnévnél. az életnél is, akárcsak Ho apó. Majdnem egy éve halott Ho Si Minh. Ha élne, 80 éves születésnapját ünnepelné a világ, tgv csak emlékezik rá. De végrendeletének egyszerű szavait öt világrész visszhangozza. Mátc György „Mindig tanulhatunk annyit, hogy egymást jobban megértsük99 Beszélgetés Stinus Nielsennel, a Dán Pedagógus Szakszervezet elnökével Egyhetes magyarországi tartózkodása során három napot megyénkben töltött a Dán Pedagógus Szakszervezet küldöttsége. Itt-tartózko- dásuk során Stinus Nielsen, a szakszervezet elnöke, interjút adott lapunk munkatársának. — Delegációjuk milyen céllal érkezett Magyarországra? — A magyar kollégák az elmúlt esztendőben jártak nálunk, most viszonoztuk a látogatást. A imásik cél, hogy itt-tartózkodásunk során tanulmányozzuk a magyar oktatásügy helyzetét, alakulását. Természetesen egy hét mindehhez kevés, de szépen fejlődő kapcsolatunk alkalmat ad a többszöri találkozásra, tapasztalatcserére. Igen érdekel bennünket, hogy az oktatás különféle elméletei miképpen valósulnak meg a gyakorlatban. Ebben a két ország között sok hasonlatosságot látok, bár természetesen számos eltérő vonás is található. — Hogyan összegezné elnök úr a látogatás tapasztalatait? — Mély benyomást gyakorolt ránk a Fóti Gyermekvárosban tett látogatás. Ilyen jellegű intézmény Dániában egyelőre még nincs. Nemcsak figyelemre, hanem követésre méltó is! Sokat hallottunk a zenei tagozatú általános iskolákról — önöknél ez világhírű oktatási forma —, s tapasztalataink szerint méltó is hírnevére. — Milyen célokért küzd a Dán Pedagógus Szakszervezet? — Lényeges a különbség a miénk, és a magyar testvérszakszervezet között. A mi szakszervezetünk például csak az általános iskolában dolgozó pedagógusokat fogja össze — más tanárok más szakszervezethez tartoznak: Feladatunk a pedagógusok érdekképviselete, célunk az anyagi, a szociális körülmények javítása, de ugyanilyen jelentős feladatunk a továbbképzések biztosítása is. Szeretnénk 1973-ra bevezetni Dániában a 9 éves, kötelező általános iskolai oktatást. Ez egyelőre hétéves, bár önkéntesen bárki elvégezheti a nyolcadik és a kilencedik évet is. A most előkészületben levő oktatási tervünk radikális változtatásokat tartalmaz, melyeket a minisztériummal közösen dolgozunk ki. Erről végső soron majd af parlament dönt. Befejezésül még ezt mondta Stinus Nielsen szakszervezeti elnök: — Igen sokat jelent,, ha gyakran találkozunk egymással, túl a határokon, őszintén. nyíltan beszélünk közös problémáinkról. Lehet, hogy nem értünk egyet mindenben. de mindig tanulhatunk legalább annyit, hogy egymást jobban megértsük. Kátai Gábor CUthünh nyomán Négyszázezer forintot kaptak az egri gázfogyasztók Ezekben a napokban sok egri családhoz kopogtatott be a postás pénzesutalvánnyal. A feladó a TIGÁZ volt, és az összeg kinél húsz, harminc, kinél két-háromszáz forintot tett ki, amelyet azért kapták a címzettek, mert bár az év eleje óta a korábbinál gyengébb kategóriájú gázt „fogyasztottak”, mégis a régi áron fizettek. Lapunk két esetben is foglalkozott ezzel a témával és legutóbb azzal a jó hírrel szolgálhattunk, hogy a gáz ára Egerben 29 köbméteres havi fogyasztásig 1.72 fillér lesz, az ezt meghaladó meny- nyiséget pedig 1,38 fillérrel számlázzák ezentúl. Némi félreértésre adott okot, hogy annak idején a TIGÁZ-tól kapott tájékoztató szerint azt írtuk, hogy az árkülönbözetet az áprilisi gázszámlánál veszik figyelembe. Nem így történt. A TIGÁZ egyszerűbb megoldást választott — legalábbis ami az egri fogyasztókat illeti, ugyanis ez a kiutalás rendkívüli többletmunkát jelentett. A közel tízezer gázszámla „átárazását” társadalmi műszakban, kölcsönvett számítógépekkel viszonylag rövid idő alatt végezték el a vállalat dolgozói. Elpostázták már az utolsó pénzesutalványokat is, amelyeknek végösszege megközelíti a négyszázezer forintot. Ezt a nagy összeget közel háromezer egri család kapta és bár örültek a pénznek, számolgatnak is. Szeretnénk megkönnyíteni ezt azzal, hogy tovább adjuk a TIGÁZ-tól szerzett értesülésünket. Ez év első három gázszámláját kell elővenni az ellenőrzésnél. Havonként 29 köbméter gáz árát kell beszorozni 1,72-vel, a többi fogyasztást 1,38-cal és az így kijött összeget levonni a három gázszámla végösszegéből. Akinél nem stimmel a számítás, forduljon nyugodtan a TIGÁZ Eger, Somogyi Béla út 13. szám alatti részlegéhez, khol nemcsak felvilágosítást kaphatnak, de egyeztethetik is az elszámolást. Eddig csak néhány esetben került sor reklamációra, ami a gázosok alapos munkáját dicséri. K. E. 1970 május 17., vasáru*#