Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

if D OT Nem túlzottan komolyak a programok ? OSZLOPFESTÖK (Foto: Kiss Béla) — Nézd, én megmondom őszintén, néha olyan felada­tokat kaptunk, amelyek kife­jezetten unalmasak voltak. — Például? — Az egyik megbízatás: rendezzük be az előadóter­met székekkel. Felgyújtja a fantáziád ? — Nem. — A mienket sem. Ilyen és ehhez hasonló feladatok, mi­ért tagadnám, akadtak jócs­kán. A legfontosabb feladat­nak tartom, hogy a KISZ' életében megszüntessük a néha csupán formális tény­kedést, és helyette a valósá­gos tartalmi munkát helyez­zük előtérbe — mondja Sza­bó Béla, a hevesi járás KISZ- titkára. o o o o Előttem feleszik két Tár­ná menti falu KlSZ-klubjá- nak naplója. Az egyik vas­kosabb, a másik szerényebb terjedelmű. Átlapozom mind a kettőt. Akcióprogram, ütemterv, a megvalósulás fá­zisai. Visszateszem az asztal­ra mind a kettőt. Egyforma színűek, egyforma- kötésűek. o o o o — Milyen élet van a fa­lusi KlSZ-klubokban? — Nehéz ezt eldönteni. A klubélet a KISZ-életnek csak egy része. Ha kíváncsi vagy, részletesen elmondom, hogy mi mindent ölel fel a mun­kánk, politikai oktatást, ha- zafiságra való nevelést, Egy- egy feladat mindig valami­lyen akcióhoz kapcsolódik. — Nem túl hivatalosak ezek a programok? — Milyen szempontból? — Túl ’ direktek, kevés te­ret hagynak az egyéni elkép­zeléseknek. — Lehet, hogy van benne valami. — A tagoktól kap-e a ve­zetőség új ötletet, friss, szel­lemes elképzeléseket? — Alig. Általános tapasz-' tálát, hogy a tagság megle­hetősen passzív. Persze na­gyon sok függ a helybeli ve­zetőktől. Azt hiszem, még mindig nem sikerült sok A győztes gépszerelők Kezdjük a tényekkel: 1965. májusa. A szám, a hónap, a Mátraalji Szénbányák Vi- sontai Gépszerelési Üzemé­nek születési dátuma. Külde­tését pedig ekképpen őrzi az üzem alapítólevele: „Az or­szág legnagyobb külszíni bá­nyájának szerelik majd össze a milliókat érő importgépe­ket.” S folytassuk a lényeggel: az elmúlt évben végzett munkája alapján szocialista és élüzem címmel tüntették ki az üzemet. Érthető tehát, hogy ma aligha találni olyan boldog, elégedett kollektívát a Mátra alján, mint a min­dig lelkes, mindig szerény gépszerelők __ — Valóban, nagy az öröm — újságolta nem kis büsz­keséggel Izsvák Antal üzem­vezető. — Egyetlen ígére­tünkkel se maradtunk adó­sak, és mint a két kitünte­tés is bizonyítja: az elisme­rés sem maradt el. — Emlékszik még a múlt év novemberi beszélgeté­sünkre? — Igen. Azt mondtam: na­gyon szeretnénk győzni a versenyben, elnyerni a szo­cialista üzem címet, és ele­get is" teszünk a követelmé­nyeknek. Hogy nem vállal­koztam a tippelésre? Ma se vállalkoznék. Elvégre a ki- , tüntetéseket nem mi osztjuk el. — Tulapdonképpen mivel érdemelték ki a kettős elis­merést? — A munkán kívül nincs más érdemünk. A tervezett 64 millió 500 ezer forintos árbevételi tervünket 77 mil­lióra teljesítettük, egyéb fel­adatainknak pedig 131,9 szá­zalékban tettünk eleget. Ez minden. — Azzal, hogy egy üzem jól dolgozik, még nem biztos, hogy jogosan viseli a szocia­lista üzem címet... — Ez így igaz. Ezért is örülünk a magas kitüntetés­nek. Mert mi úgy érezzük: megérdemeltük. rászolgál­tunk. Szívesen bizonyítom is. A bánya már üzemel, az ál­talunk szerelt gépek termel­nek. Tehát rosszul már nem dolgoztunk. A 431 dolgozónk közül nem kevesebb, mint 363 szocialista brigádban te­vékenykedik. Több részle­günk elnyerté már a szocia­lista részleg címet. A jelsza­vunk: egy mindenkiért, min­denki egyért. A nap minden órájában. Megszoktuk, álljuk a hideget, a jeget, a szelet, a kánikulát. Hozzátartozik életünkhöz, velejár a mun­kánkkal. Edzett. százszor, ezerszer is próbára tett em­berek dolgoznak ebben az üzemben. Érdekli őket a könyv, a világ, a dicsőség, a szép szó, a politika. Ná­lunk nem baj, ha munkaidő után tartjuk a KISZ-, a párttaggyűlést. Az' emberek jönnék, mert érdekli őket, hogy mi történik körülöt­tük a világban, az üzemben. Pedig nem könnyű a helytál­lás az üzemben: az ország legnagyobb építkezéséről, milliókat érő gépekről van szó. — Azt mondja: a mérce magas. És az elismerés, a ju­talom? — Aki megérdemli, az megkapja. Ki mit, ki meny­nyit érdemel. Ebben az üzemben nem jelent szenzá­ciót, ha a jól dolgozókat kül­földre küldjük üdülni. Nem egy szakmunkás, szocialista brigádtag pihent már a Ba­laton mellett, a Harz-hegy- ségben, az üzem költségein. Idősebbek, fiatalok egyaránt. — Apropó, fiatalok: az el­múlt éves védnökségi ver­senyben a gépszerelési üzem Bláthy Ottó ifjúsági szocia­lista brigádja végzett az első helyen. — Egész évben töretlen lelkesedéssel dolgoztak. Ér­tik, szeretik amit csinálnak. Egy nagy család öröme, s munkája vegyül a szerelőte­reken. Közös a munka, és közös a siker is. Búcsúzóul még egy kér­dést: hogyan szól az üzem 1970-es „haditerve”? Méltóan dolgozni a ket­tős kitüntetéshez. K. J. helyre megfelelő vezető egyé­niséget találni. — Néztem a klubnaplókat. Egyformák. — Ez még nem jelenti azt, hogy a klubok is egyformák. Sokszor a klub érdekesebb, mint a napló. Csak a napló­vezető, nem tudni miért, ra­gaszkodik egy teljesen sab­lonos formához?-r Tényleg, miért? — Egyrészt, mert a kezde­ti időszakban fent is sablont vártunk, nem volt elég ru­galmas a mi elképzelésünk, és ezt megszokták, az egye­düli helyes formának tart­ják. Másrészt a sajtó is meg­lehetősen komolyan, vagy ta­lán hadd mondjam azt, ko­molykodva kezelte a KISZ- élet problémáit, szinte hát­térbe szorult a fiatalos len­dület. Néha túlságosan ala­posnak, túl tárgyilagosnak tűnik egy-egy klubnapló. — Nem áll távol a tizen­nyolc-huszonévesektől a túl­zott tárgyilagosság? — Az, hogy Valaki tárgyi­lagos, vagy komoly, nem baj. Csak ez ne merevedjék az egész életet — a KlSZ-élet- re gondolok —, meghatáro­zó formalizmussá. — Hoz-e újat ebben az ál­talad ma beterjesztett'távla­ti elképzelés? — Nagyon remélem, hogy Igen, Sokkal jobban figye­lembe veszik az ifjúság ré- itegeződését. Természetesen egy munkásfiatalnak mások a problémái, mint a mező- gazdaságban dolgozónál-:, vagy egy gimnazistának. Per­sze, hogy mennyiben frissül fel a közösségi élet, az nem a papírra vetett határozato­kon múlik, hanem a jó ve­zetőkön és a jó tagságon. o o o o A hevesi járási KISZ-bi- zottság titkára elkészítette a távlati programot. Megkér­deztem a bizottságon, hogy éz a tervezet mikor érezteti gyakorlati hatását. Nagyon óvatosan becsülve azt vála­szolták, hogy körülbelül egy év, ^.míg végigfut a láncola­ton és az alápszervezetek eb­ben a szellemben kezdenek dolgozni. Vajon valóban szükség van ennyi időre? Vagy csak túl óvatosan saccoltak? Ter­mészetes, hogy bizonyos ad­minisztratív ügyintézésre szükség van, helyes és jó ad­minisztráció nélkül szerve­zett forma és koncepciózus tartalom sem létezhet, illet­ve nem érvényesülhet. De legalább a huszonévesek kompenzálják ezt a fiatalos lendületet és az ötletesség szárnyakat adó erejével. (sz. a.) BAC HO TESTAMENTUMA 80 éve született Ho Si Minh A múlt évben, 79 éves korában halt meg az a férfi, akit a világ valamennyi or­szágában hivatalosan Ho Si Minh elnöknek neveztek, de az egész földkerekségen mégis haláláig Bac Ho — Ho apó — maradt. Ez utóbbira volt a legbüszkébb, és jog­gal; ekkora megtiszteltetés még soha nem ért embert az írott történelem évezre­dei alatt. Nemcsak népe, a vietnami nép, de minden Tisztességes ember hozzátar­tozójának, kedves rokonának érezte ezt a szikár öreget. Nguyen Tat Thanh-t. Még hétköznapjait is ilyen ket­tősségben élte le. A hanoi palota márványtermeiben el­látta elnöki tennivalóit, az­után átbandúkolt a kertben épült bambuszviskóba; ott élte a vietnami falusi ember körülményeinek megfelelő életét. Úgy pihent, étkezett, szórakozott, mint honfitár­sai. Nem kívánt soha különös elbánást a maga részéra. Még akkor sem hagyta el Hanoit, amikor az észak- vietnami fővárost az ame­rikai légierő éjjel-nappal bombázta. Bac Ho maradt a halálos veszély óráiban is, az elnök és a „bácsi” egy személyben, akire oly jó volt gondolni: íme, velünk ma­radt most, a legnehezebb időszakban is. Amikor meghalt, megkap­ta az elnöknek járó tisztes­séget. Államfők járultak ra­vatalához, kormányok fejez­ték ki részvétüket. De „bá­csi” volt a millióknak; úgy gyászolták, mint a legked­vesebb hozzátartozó halálát szokás. Akik hosszú évtize­dek óta szemrebbenés nél­kül néztek farkasszemet a halállal, az ő ravatalánál el­veszetten sírtak. Ho apó jel­kép is volt. Az egyszerűség és a bátorság, a vietnami hazaí’iság és a széles látó­körű nemzetköziség, a szi­gorú elvhűség és a mélyen érző emberség testesült meg Bac Ho személyében. E nagyszerű kornak, a gyar­mati rendszer széthullásá­nak, a világ népei felsza­badulásának nem lehet jel­legzetesebb kifejezője Ho Si Minh személyénél. Halala ezen mit sem változtat. Vég­rendeletében tovább él az a szellem, amelyet egész éle­tében képviselt. Mondatfű­zése őszinte, egyszerű, min­denki követni tudja a ben­ne foglaltakat. „Népünk biztosan győzni fog. Az amerikai imperia­listáknak ki kell vonulniuk, hazánk egységes lesz ’ — ezt írta. Egy évvel az 1969. má­jus 10-én kelt levél meg­írása után a harc e célért kiterjedt — Vietnam, Kam­bodzsa, Laosz egységben fog fegyvert a makacs el­lenség kiveréséért. Százmil­liók segítik őket. Végtelen szenvedések kísérik e har­cit, de ma már , mindenki látja, aki nem elvakult, hogy e népek legyőzhetetle­nek. Az im­perializmus viszont biztos vereség felé rohan. „Azt kívá­nom, hogy pártunk já­ruljon hozzá a testvéri pártok egy­ségének a marxizmus— leninizmus és a proletár nemzetközi­ség alapján való helyre­állításhoz. Biztos va­gyok' abban, hogy a test­véri orszá­gok és-pártok ismét egységbe tömörülnek,” Ho Si Minh e végakarata minden, kommunista, minden haladó ember hő vágyát fogal­mazta meg. Halála után tár­gyalások kezdődtek a nem­zetközi kommunista moz­galom egységének érdeké­ben. Nem lehet kétséges, hogy előbb-utóbb itt is ve­reség éri az egységbontókat, és ebben része lesz Ho Si Minh-nek és népének. Mi telte oly naggyá Ho apót? Az a képessége, hogy meg tudta érteni és értetni az életet, úgy, ahogy az iga­zán jelentkezik korszakunk­ban a földgolyón. Ügy gon­dolkozott, ahogy százmilliók; tőlük tanult, hogy vezetni tudjon. A párt, amelyhez életében tartozott. így tu­dott mindig egységben cse­lekedni. Vietnam „csodájá­nak” is ez a titka. Harcban és építésben munkált esz­mék vezetik ezt a népet és ezeket mindenki többre be­csüli a vagyonnál, a hírnév­nél. az életnél is, akárcsak Ho apó. Majdnem egy éve halott Ho Si Minh. Ha élne, 80 éves születésnapját ünne­pelné a világ, tgv csak em­lékezik rá. De végrendele­tének egyszerű szavait öt világrész visszhangozza. Mátc György „Mindig tanulhatunk annyit, hogy egymást jobban megértsük99 Beszélgetés Stinus Nielsennel, a Dán Pedagógus Szakszervezet elnökével Egyhetes magyarországi tartózkodása során három na­pot megyénkben töltött a Dán Pedagógus Szakszerve­zet küldöttsége. Itt-tartózko- dásuk során Stinus Nielsen, a szakszervezet elnöke, inter­jút adott lapunk munkatár­sának. — Delegációjuk milyen céllal érkezett Magyarország­ra? — A magyar kollégák az elmúlt esztendőben jártak ná­lunk, most viszonoztuk a lá­togatást. A imásik cél, hogy itt-tartózkodásunk során ta­nulmányozzuk a magyar ok­tatásügy helyzetét, alakulá­sát. Természetesen egy hét mindehhez kevés, de szépen fejlődő kapcsolatunk alkal­mat ad a többszöri találko­zásra, tapasztalatcserére. Igen érdekel bennünket, hogy az oktatás különféle elméle­tei miképpen valósulnak meg a gyakorlatban. Ebben a két ország között sok hasonlatos­ságot látok, bár természete­sen számos eltérő vonás is található. — Hogyan összegezné el­nök úr a látogatás tapaszta­latait? — Mély benyomást gyako­rolt ránk a Fóti Gyermekvá­rosban tett látogatás. Ilyen jellegű intézmény Dániában egyelőre még nincs. Nemcsak figyelemre, hanem követésre méltó is! Sokat hallottunk a zenei tagozatú általános is­kolákról — önöknél ez vi­lághírű oktatási forma —, s tapasztalataink szerint méltó is hírnevére. — Milyen célokért küzd a Dán Pedagógus Szakszerve­zet? — Lényeges a különbség a miénk, és a magyar testvér­szakszervezet között. A mi szakszervezetünk például csak az általános iskolában dolgozó pedagógusokat fogja össze — más tanárok más szakszervezethez tartoznak: Feladatunk a pedagógusok érdekképviselete, célunk az anyagi, a szociális körülmé­nyek javítása, de ugyanilyen jelentős feladatunk a tovább­képzések biztosítása is. Sze­retnénk 1973-ra bevezetni Dániában a 9 éves, kötelező általános iskolai oktatást. Ez egyelőre hétéves, bár önkén­tesen bárki elvégezheti a nyolcadik és a kilencedik évet is. A most előkészület­ben levő oktatási tervünk ra­dikális változtatásokat tartal­maz, melyeket a miniszté­riummal közösen dolgozunk ki. Erről végső soron majd af parlament dönt. Befejezésül még ezt mond­ta Stinus Nielsen szakszerve­zeti elnök: — Igen sokat jelent,, ha gyakran találkozunk egymás­sal, túl a határokon, őszin­tén. nyíltan beszélünk közös problémáinkról. Lehet, hogy nem értünk egyet minden­ben. de mindig tanulhatunk legalább annyit, hogy egy­mást jobban megértsük. Kátai Gábor CUthünh nyomán Négyszázezer forintot kaptak az egri gázfogyasztók Ezekben a napokban sok egri családhoz kopogtatott be a postás pénzesutalvánnyal. A feladó a TIGÁZ volt, és az összeg kinél húsz, har­minc, kinél két-háromszáz forintot tett ki, amelyet azért kapták a címzettek, mert bár az év eleje óta a korábbi­nál gyengébb kategóriájú gázt „fogyasztottak”, mégis a régi áron fizettek. Lapunk két esetben is fog­lalkozott ezzel a témával és legutóbb azzal a jó hírrel szolgálhattunk, hogy a gáz ára Egerben 29 köbméteres havi fogyasztásig 1.72 fillér lesz, az ezt meghaladó meny- nyiséget pedig 1,38 fillérrel számlázzák ezentúl. Némi félreértésre adott okot, hogy annak idején a TIGÁZ-tól kapott tájékozta­tó szerint azt írtuk, hogy az árkülönbözetet az áprilisi gázszámlánál veszik figye­lembe. Nem így történt. A TIGÁZ egyszerűbb megoldást válasz­tott — legalábbis ami az egri fogyasztókat illeti, ugyanis ez a kiutalás rendkívüli több­letmunkát jelentett. A közel tízezer gázszámla „átárazá­sát” társadalmi műszakban, kölcsönvett számítógépekkel viszonylag rövid idő alatt vé­gezték el a vállalat dolgozói. Elpostázták már az utolsó pénzesutalványokat is, ame­lyeknek végösszege megköze­líti a négyszázezer forintot. Ezt a nagy összeget közel háromezer egri család kapta és bár örültek a pénznek, számolgatnak is. Szeretnénk megkönnyíteni ezt azzal, hogy tovább adjuk a TIGÁZ-tól szerzett értesülésünket. Ez év első három gázszámláját kell elővenni az ellenőrzésnél. Ha­vonként 29 köbméter gáz árát kell beszorozni 1,72-vel, a többi fogyasztást 1,38-cal és az így kijött összeget levonni a három gázszámla végössze­géből. Akinél nem stimmel a számítás, forduljon nyugod­tan a TIGÁZ Eger, Somogyi Béla út 13. szám alatti rész­legéhez, khol nemcsak felvi­lágosítást kaphatnak, de egyeztethetik is az elszámo­lást. Eddig csak néhány esetben került sor reklamációra, ami a gázosok alapos munkáját dicséri. K. E. 1970 május 17., vasáru*#

Next

/
Thumbnails
Contents