Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

f Fényképalbum Makatf Sándor Bár az érdekes színész- alakításokat megőrzi az emlékezet mégis jól jön, ügy fényképalbum, amely­nek fotói segítenek a kró­nikásnak felidézni a múl­tat, felvázolni egy művész portréját. Az album ez­úttal Makay Sándoré. Operett. Gül Baba. Gábor diákot, a szerelmes magyar vitézt játszotta. Délcegen, férfiasán, s egy Ms kedves humorral ötvözve ezt a oonvivánszerepet. Zenés vígjáték. Kaktusz vi­rága. A bohém fogorvost ala­kította. Jól énekelt, könnye­ién táncolt, humora átszőtte tz egész játékot. Próza. Tizenkét szék. Hogy ezt a legutóbbit említsem, amelyben Osztap Bendert, a lágy kombinátort játszotta, sok ötlettel. Óperett, zenés vígjáték, próza. Otthon érzi magát mindhárom műfajban. De va- joiI melyik az igazi? A válaszra Mdkay Sándor a fegilletékesebb. — Elmondom, hogyan kez­dődött. A Budapesti Csokoládé- gyárban dolgoztam és ter­mészetesen játszottam a mű- kéclvelő csoportban. Nézd csák, itt egy régi fénykép a János vitézből. Jancsit ját­szottam. Egy nap unatkoz­ván ültem a csokoládégyár •aktárában és a telei onköny- rofc lapozgattam. Ruttkay Ol­tó, színházigazgató — ezen a héven akadt meg a szemem. Gyorsan felhívtam telefonon, kértem, adjon lehetőséget, ■hallgasson meg, mondjon vé­leményt a hangomról. Ügy .átszik. Ruttkaynak tetszett 4 határozott fellépésem, mert szakított időt és meghallga- Bott. Végül azt mondta, el­visz Kaposvárra, de csak 1100 forintot tud ígérni. A gyárban akkor, már 1600 volt a fizetésem, mégis elfogad­jam az ajánlatot. Mindez 1957-ben történt. Tehát így kezdődött. De a folytatás még szédítőbb volt. Igazán elmondhatom, hogy a próféta tenyerébe ültem, s marokkal kaptam a szeren­csét. A Cigánybárót játszottuk, én a kórusban énekeltem. A bomvivánszerepet — Barin- kayt — Tarján Tamás ját­szotta. Néhány előadás után Tarjánt külföldre hívták éne­kelni, ekkor az igazgató meg­kérdezte: vállalnám-e a be­ugrást. Tudtam a szerepet, jól ismertem az énekszámo­kat, persze,' hogy vállaltam, Tartottunk néhány rövid próbát,' s este előadás. Ami­kor felcsendült a nyitány, még ott remegtem a színfa­laik mögött, s belém villant a gondolat: „Most még elsza­ladhatokAztán beléptem, mint Barmkay... Komolyan mondom, olyan sikerem volt, hogy amikor Tarján Tomi visszajött, to­vábbra is játszottam a sze­repet. Hát így kezdődött szí­nészi pályafutásom. Aztán egymást követték az operet­tek. Ha jól emlékszem, négy főszerepet játszottam. Itt van egy nagyon kedves fénykép, a Szelistyei asszonyokból. Együtt játszottam Latabár Kálmánnal. Kaptam prózai szerepeket is. Ezen a képen Tibald szerepében vívok a Rómeó és Júliában, ez a má­sik kép pedig az Optimista tragédiából van. Alexejt ját­szottam. Öt évig voltam Ka­posváron, aztán Miskolcra szerződtem. — Miért? új környezetben, más ren­dezőkkel és partnerekkel is kipróbálja tehetségét. Mis­kolcon persze mindent elölről kellett kezdenem. Ezt komo­lyan mondom, ötmondatos szerepekkel kezdtem. Aztán jöttek a nagy szerepek is, ismét operettek. Voltam Tom a Leányvásárban, Raoul a Montmartre-i ibolyában, Gá­bor diák a Gül Babában, tit­kosrendőr az Ördöglovasban, de játszottam a My fair La- dy-ben is, néhány előadáson én alakítottam Higgins pro­fesszort. Aztán zenés vígjáté­kok, majd prózai szerepek. Igazán nem panaszkodhatom. Szinte Jolly Jocker-szerűen foglalkoztattak. — Mégis, melyik az igazi szerepköröd? — Hogy melyikben vagyok igazán jó, ezt a közönségnek kell eldöntenie. Bár szere­tem a prózát, de számomra nemcsak az az igazi. Kedve­lem a zenés műfajt, a köny- nyű vígjátékot, amelyet so­kan lenéznek. Ezekre a köny- nyed szerepekre is nagy szorgalommal készülök, be­vallom, izgat, mint színészi feladat. Véleményem szerint nem szabad lenézni az ope­rettet sem. Hadd emlékez­tessek: Rátkay Márton is előbb lett komikus és csak azután jellemszínész. Jó is­kola az operett, csak igénye­sen kell csinálni. Igaz, hogy olykor elsekélyesedik az ope­rettszerep, de erről bizony a színész is tehet. Nekem vé­remben van a jókedv, a ko- médiázás, s ebből még a bonvivánszerepeimbe is belo­pok egy keveset. — Utolsó kérdés: mik a szerepálmaid? Mondj hár­mat. — Van két olyan szerep­álmom, amit soha nem fo­gok eljátszani. Az egyik az Othello, a másik egy nagyon régi álom, a Parasztbecsület tenorfőszerepe. A harma­dik. .. azt nem tudom. Na­gyon izgat a zene és a pró­za ötvözete. (márkusz) —- Nem árt, ha a színész Bibliográfia — helytörténeti kutatásokhoz Hasznos kiadványt jelen­tetett meg a miskolci II. Rá­kóczi Ferenc Megyei Könyv­tár a helytörténeti kutatá­sokhoz. Olyan, a kutatók ál­tal is csak kevéssé ismert tudományos dolgozatokra utal például, mint többek között a sárospataki tudo­mányos gyűjtemény kézira­tos falukutató monográfiái, a Tokaj-hegyaljáról a XVIII. —XIX. században írott mű­vek, az ónodi országgyűlés, valamint a Magyar Függet­lenségi Nyilatkozat feldolgo­zása. N. N. a halál angyala Színe» magyar filmvíg játék történetét Igaz, ;; bennfen­tesek azt mondják, kitűnően érthető ez a film, hiszen A film válóban színes és vígjáték. A mozik egyik propagandaszövege így hir­deti: „Játékos kedvű 40 éve­sek. szemtelen fiatalok, meg minden”. Gyanítom, hogy nem a tehetséges 40 évesek, de nem is az ugyancsak te­hetséges — és szemtelen is! — fiatalok rovására írandó a film hibája, inkább az a „meg minden” a ludas, Hers- kó János ötletektől hemzse­gő és sziporkázó filmjében. Mert minden együtt van eb­ben a filmben, a nagy tudá­sú rendező, a felfedezés örö­mével dolgozó tehetséges operatőr — ez Zsombolyai János — és a ragyogó alakí­tást nyújtó színészek Gábor Miklóstól Dayka Margitig, csak egyvalami hiányzik: az epizódokat lazán összefogó történet. Vagy ha úgy tet­szik, a mese. Igaz, feltűnik olykor a filmen egy Einstein-idézet arról, hogy ,,a világban az a legérthetetlenebb, hogy meg­érthető”. Nos, ez a film he­lyenként annyira nem ért­hetetlen, hogy az Einstein- idézet szerint megérthető le­gyen. A címszereplő N. N. — aki mellesleg a halál angya­la — cselekedetei világosak, érthetőek, ő a XX. századi modern, és kedves Puch, aki kedvességével, bájával és ter­mészetesen a hozzá illő ra­finériával mindig az ellen­kező irányba tereli a férfi útját. De ki ez a férfi, ez a dr. Korin György? Az biztos, hogy napjaink típusa, mert állandóan lohol, nyüzsög, te­levíziósorozatot vezet, fél- tékenykedik a feleségére, s többrendbelien megcsalja, otthon van mindenütt, bo­hózatban, krimiben, lírában és a közéleti töltésű epizó­dokban is. De hogy ki ő va­lójában, s hogyan vélekedik a világ, a társadalom dolgai­ról, miként viseli a 40 éve­sek történelmi felelősségét, erről nagyon keveset tudunk meg Herskó János új film­jéből. Gyakori a mondás, hogy ami nincs a filmben, azt ne keressük. Csakhogy mindaz, amit fentebb felsoroltam, benne van. Igaz, csak ígéret­ként. A film első kockái ugyanis sokat ígérnek. Első­sorban vitázó gondolatokat, érdekes történeteket a 40 évesekről. Dr. Korin György ugyanis híres ember, a pszi­chológia tanára, aki új tévé­sorozatot kezd nemzedéké­nek életéről, bonyolult vilá­gáról. Mit csinál, s milyen ez a nemzedék, hogy érzi magát? Milyen a kapcsolata a fiatalabb generációval? S miért előz az életben oly gyakran szabálytalanul és miért tűri, hogy őt is így előzzék? Megannyi izgalmas közéleti kérdés — és nem kapunk rá feleletet. Ez még persze nem lenne oly nagy hiba, hiszen a feleletei; meg­forgalmazhatja a közönség is. Csakhogy, a film alkotói nem bontották ki a kérdések megfogalmazását sem. Ennyi negatívum felsoro­lása után joggal hiheti az ol­vasó, hogy rossz film ez a halál angyala. Sietek közöl- ni, egyáltalában nem rossz film. Mondhatnám azt is, hogy a filmcsinálás magas­iskolája. Jól szerkesztett epizódok váltják egymást, miközben élesre hegyezett mai érzéseket sugalló élet­képeket látunk a féltékeny­ségről, a szerelmi három­szögről, a bölcs kompromisz- szumokról. jó leckét kapunk a hiúságról és bepillantha­tunk egy pszichológus mun­kamódszerének titkaiba is. Ha kiragadva vizsgáljuk eze­ket az epizódokat, külön-kü- lön mind tökéletes, csak ép­pen a kötőanyag hiányzik belőle, hogy egységes egész­esé összeálljon. És még valami. Néhány információ, hogy a nézők jobban eligazodjanak, hogy értsék dr. Korin György egy napjának eseménydús nem egyéb, mint személyes vallomás, csali be kell he­lyettesíteni az ismert szemé­lyeket, s mindjárt világos a történet. A közönség azon­ban nem helyettesít be sen­kit és semmit, s így is sze­retné megérteni a filmet. Ha már neki csinálták: A filmet Bíró Zsuzsa és Herskó János írta. A rénde- ző Herskót joggal dicsérhet­jük. És a parades szerep- osztást is. Gábor Miklós ár. Korín György szerepében rendkívül élvezetes alakítást nyújtott. Törőcsik Mari taxi­ra ültetett halál angyala hi­teles emberi alakítás, egy­szerre volt kedves és közön­séges. Jól jellemzett típuso­kat formált meg Éruitkai Éva, Darvas Iván, Mensáros László, Pécsi Ildikó, Béres Ilona, Iglódi István, Öze La­jos, Sinkovits Imre, Kállaii Ferenc és az önmagát alakító Vitray Tamás. Herskó János új filmje nagyszerű alkotás lehetett volna. De úgy látszik, a mű­vészet nem mindig viseli el nyomtalanul a szakmai bű­vészkedést. A hálái angyala egyszerre lehetett volna jó film és közönségsiker. Saj­nos. csali példa és adalék lett a vitához, amely napjaink­ban folyik a mai magyar fil­mekről. Márkusz László Válaszol az Illetékes: Szakmunkások vagy technikusok Lapunk május 7-i számá­ban Érettségizett favágók? címmel riport jelent meg. Az írás szerzője kétszáz „erdész­jelölt” panaszát tolmácsolta: a fiatalok úgy érezték: félre­vezették őket; elmondták, hogy azért jelentkeztek az erdészeti szakközépiskolába, hogy kétéves gyakorlat után technikusi minősítő vizsgát tehessenek. Jelentkezéskor legalábbis ilyen ígérettel biz­tatták őket. Ám az ígéret ígéret maradt, technikusi vizsgát mindmáig sehol sem lehet tenni. A fiatalok me­hetnek szakmunkásnak, s szerezhetnek, ha tudnak ma­guknak megfelelő állást. Az iskola ugyanis nem gondos* kodik elhelyezésükről. A tanulok panaszára dr. Kovács Jenő, a Mátrai— Bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatóhelyettest* válaszolt: — Elhelyezkedési gondja senkinek nem lesz, hiszen a most végző létszámnak há­romszorosát tudnánk szak­munkásként alkalmazni. A szakközépiskola indításaikor elkészült alapítólevél határo­zottan hangsúlyozza: nem technikusokat, hanem érett­ségizett szakmunkásokat ké­pez az iskola. A végző hall­gatók emiatt érthetően első­sorban ilyen beosztást kap­nak majd, persze akadnak közülük — érthetően a jobb szakértelemmel és tanulmá­Jaguárkaland I. FEJEZET — Psszt! — Ön is látja? Vagy hús2 méternyire, jobbra .. — Persze, mindjárt észre­vettem, azért is pisszegtem. Az ördög vinné el, ez sem talált magának másutt pihe­nőhelyet mint ez-:n a tisz­táson. Gyerünk, óvatosan forduljunk vissza, hátha nem vett észre bennünket.-f Ostobaság! Biztos, hogy meglátott. És a zajt, ame­lyet csaptunk, már jóval ko­rábban meghallhatta. De mindettől függetlenül sem térhetünk vissza a többiek­hez dolgunkvégezetlen. Amott az a earnaubapálma. ami miatt fél órája kúszunk- mászunk. A legmagasabb fa az-egész környéken, annak a tetejéről láthatunk el a leg­messzebbre. Oda el kell jut­nunk! — Hogyan?! Egyszerűen elsétálunk a jaguár mellett?! y— Nézze, kérem, a ve­szély tulajdonképpen csak látszólagos. Ez a ragadozó ugyanis a nála nagyobb em­'Í9W. snäjttä 17., vasárnap lősöket előbb becserkészi és azután lesből, hátulról tá­madja meg, vagy egy kihaj­ló faágról, felülről veti rá­juk magát. — Honnan veszi ezt? — Thomas Weber, a hires német zoológus Carnivora című könyvéből. Remélem, ez megnyugtatja? — Egyáltalán nem nyugtat meg... Nézze, az a bestia egyenesen ránk bámul és hátrasunyítja ;a fülét... Az a gyanúm, ő sem olvasta an­nak a Webernek a könyvét és ha nem teszünk valamit, ránk rohan. — Mit ajánl? A másik egy lapos flas- kát húzott elő a farzsebé­ből. — Szerencsére még ma­radt benne egy-két kortyba való barackpálinka, talán ennyi is elég lesz. — Helyes — bólintott a társa —, ettől az ember egy kis bátorságra kap. — Ugyan, nem nekem kell. — Hanem?! A jaguárt akarja leitatni? A kérdezett nem vála­szolt. Remegett a keze, mi­közben lecsavarta a fiaskó­ról a műanyag kupakot és a társaság harmadik tagjá­hoz lépett, egy alacsony, kopasz, középkorú, iksz-lá­bú emberkéhez. Ez a férfi a legcsekélyebb érdeklődést .sem tanúsította a környeze­te iránt, oda sem figyelt az eddig suttogva lefolytatott, izgatott hangú párbeszédre. Mintha nem is tudott volna angolul. Amikor hármasban kiléptek erre a tisztásra, rc- vetegen körülpillantott, kö­zönyös tekintetet vetett a jaguárra, s minthogy a má­sik kettő megtorpant, hát o sem ment tovább. Némán álldogált. Az. aki a flaskát elővette, befogta a kis ember orrát és hátrabillentette a fejét. An­nak ki kellett nyitnia a szá­ját, hogy levegőhöz jusson. Akkor a másik gyorsan be- leöntötte a szájába a flaska tartalmát. E goromba művelet szen­vedő hőse undorodva, krá- kogva nyelte le az italt, az­tán megrázkódott. Csodála­tos változás történt! A bam- baságot értelem, a tunyasá­got tettrekészség váltotta fel, erély csillogott a tekinteté­ben. Odafordult a | csoport harmadik tagjához, aki el- képedten figyelte a különös metamorfózist. — Kérem a napernyőjét! — mondta a legtisztább cambridge-i kiejtéssel. — Mi... miért? Minek ma­gának . a napernyő?! Egyéb­ként sem az enyém ... Honda László, mert ő volt az alacsony, kopasz ember­ke, válaszolatlanul hagyta a kérdéseket, határozott moz­dulattal leakasztotta a pi­ros napernyőt a másiknak a karjáról. — Mindketten — utasítot­ta társait halk, de ellent­mondást nem tűrő hangon — jöjjenek szorosan a nyo­momban és ordítsanak, aho­gyan csak a torkukból kifér! Több szót nem is veszte­getett rájuk, hanem elindult. Elindult a jaguár felé! A napernyőt csípőjéhez szorítva, vízszintesen tartot­ta maga előtt, s míg bal ke­ze a fogantyút markolta, a jobbjával hol gyorsan kife­szítette, hol gyorsan vissza­húzta a paraplé élénkpiros selymét. Mögötte miszter Emery Ewans haladt, az USA legrégibb, legtekinté­lyesebb egyetemének, a Co­lumbia Universitynek geoló­gus professzora. Magas, cson­tos, fiatalos mozgású ember, csák sűrű fehér haja és a szája két oldalán húzódó né­hány mély redő árulkodott arról, hogy túl járhat már a hatvanon is. Az együttes harmadik tagja, aki a me­netet bezárta, kövér, szőke • iérfi volt. bánatos porcelán- kél-. szemekkel, keskeny menzsú-baj ússzál. Krecsmár Jenő, a „Pirkadat” nevű bu­dapesti villamosipari ktsz elnöke. Görcsösen szoron­gatta az üres flaska nyakát. Libasorban masíroztak és ordítottak. (Folytatjuk) nyi eredménnyel rendelke­zők —, akik azonnal vagy idővel kiemeltebb beosztásba kerülnek. Nem tudni, hogy kt vagy kik vezették félre ha­mis ígéretekkel a tanulókat, az azonban tény, hogy azok, akik tanulmányaikat 1969 szept. 1-től kezdték, idővel technikusokká válhatnak. Ér­tesülésem szerint az erre vo­natkozó, a részletes feltéte­leket meghatározó rendelet hamarosan megjelenik. Egye­lőre megoldatlan még azok problémája, akik tanulmá­nyaikat korábban kezdték, remélhetőleg az ő gondjaikat, is megoldja majd a minisz­térium; az erdőgazdaságnak ugyanis szüksége van közép­káderekre, technikusokra, olyannyira, hogy évi 40 szak­ember elhelyezését 1 tudnánk biztosítani, kooperálva ter­mészetesen a szomszéd gaz­daságokkal. Kapós lett a kaputelefon Kapós lett a Baranya me­gyei Szerelőipari Vállalat új termébe, a titkos, hangos, egyszerűen kezelhető kapu­telefon. Eddig 4000 fővárosi és vidéki lakásban szerelték fel. Ebben az évben 20 000 lakáshoz elegendőt készíte­nek belőle Csak a főváros­ban 400 000 lakást akarnak felszerelni kaputelefonnal 15 éves távlatban. A nagy ke­reslet miatt a vállalat jövő­re meg’kétszerezi termelését. A készülékek esetleges hibái­nak javítását az ország égés» területén a Gelkára bízták Gabor diák a Gül Makay civilben Titkosrendör az Babában ördöglovasban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents