Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

■■ '"S/S/SSSSStSSfS/SSSWS/SJSWmSA/SSSJSSSJ.'S/SSSSS,rS/SSSJSSSy0SSS//SSSS/SjSSSSjSJSS/MSMJJ&SJWMWJJJyfSJf//SJJ*SSS/MaiiiJ‘SSim/Writ?SSSSSSJVSSSSSS/*',’MMa/JMfSSJ/MS//;/S/./SS/SSSSSSSSSSJW Böbe Afrikában járt. Pontosabban nem járt, alig akart járni még ott is, nemhogy odamenni, — hát vit­ték oda is, és ott ifi. Böbe kétség­kívül nemcsak a veszprémi állat­kert, de a televízió sztárja is, s az sem lehet egyetlen pillanatra két­séges, hogy e hölgy sztár felbe­csülhetetlen segítséget nyújt a pszichológia tudományának —, hogy csak egyet mondják a számos tudo­mányág közül. Ám most és itt Bö­bével, nem mint „tudományos mun­katárssal” akarok foglalkozni, még csak azzal sem, hogy méltassak egy filmet, amely Veszprémtől az aká- ciaerdőkig követte nyomon kíváncsi kamerával: kit és mit választ e ka­maszodó csimpánzhölgy. A csimpánzhölgy természetesen az emberi társadalmat választotta, s most önkéntelenül adódik a kaján gondolat: természetesen, hiszen ma­jom a szerencsétlen... De félre, te kaján-cinikus1 gondo­lat! A lényeg: Böbe azért választot­ta az ismert környezetet, a ma­ga ismert módszereivel, életformá­jával, élettempóijával, egész beren­dezkedésével, mert azt szokta meg. S mert az új megszokásokhoz nem egyedül engedték útjára, hanem ké­zen, sőt háton fogva! Távol álljon tőlem, hogy Böbe ürügyén bármiféle párhuzamot ke­KOKTÉL Böbe Afrikában ressek, de óhatatlan tény: Böbét kézen fogva vitték a számara új környezetbe, s amikor magára hagy­ták, azt is oly módon tették, hogy még egy kétéves csimpánz is nyu­godt maradt volna: látta, hogy lesz kikbe, lesz mibe kapaszkodnia. Nincs szükség az önállóságra, elég annak a látszata is, hogy azt hihes- se, — rajta múlik a választás, a döntés, önálló ember ő, akarom mondani: majom. Böbének Afrikába kellett utaz­nia, hogy döntsön egy látszatönál­lóság alapján. El is utazott, állami pénzen, megfelelő asszisztencia kí­séretében s úgy döntött, ahogyan ez — legalábbis szerintem — vár­ható volt. Túl mélyek voltak a be­idegződések, túl szemmel láthatóak és szemmel tarthatóak is a kapcso­latok e beidegződéshez, így aztán miért is választotta volna egy ma­jom az ismeretlen bizonytalant, amely ugyan az önálló és felelős cselekvéseik végtelen sorozatát biz­tosította volna számára, a biztos ismert helyett, a maga viszonylag szűk döntései lehetőségeivel, de ép­pen ezért meglepetés nélküli élet- tempójával. Ügy látszik, kétségtelen a dar­wini igazság: van valami köze az emberi fajnak az emberszabású faj­hoz, kétségtelen volt közös ősünk. A biológia, a pszichológia igazoló ténye mellett a kényelemszeretet, a döntési rendszer avittságához való ragaszkodás, a felelősség, — és koc­kázatmentes vállalkozásoiktól való tartózkodás atavisztikus jelei kétség­telenül kimutathatóak mindkét spe­cies tagjai között. Ahhoz persze májomszerenese kel­letik, hogy közismert és egyáltalán nem örvendetes tények igazolására pont Afrikába kelljen utazni, s nem mondjuk Szatymazra, hogy repülő­gép szállítsa, s ne másodosztályú vonatfülke, de szerencse ide, sze­rencse oda, — a döntés végered­ménye ugyanaz: úgy dönteni, hogy az döntésnek tűnjék, pedig nem is az. Gondolom,1 többen már gyana­kodva horkannak fel, sőt lesznek már olyanok is, akik sértődötten húzzák fel a szemöldöküket: — De kérem, micsoda célzások ezek és miféle párhuzamszaga van a dolognak?!... ... pedig szó sincs róla. Én csak Böbén, és Böbe kapcsán meditáltam az önállóságról, a merészségről, az önállóságra nevelésről, a merészség­re, a reális kockázatvállalásra való tanításról. Böbe viszonylatában. Egy emberszabású viszonylatában. Egyéb más célom nem volt, s aki e sorokból mást kiolvasni akart, vagy tudott, azért én semminemű felelősséget e cikken kívül nem vál­lalok. rsxrfsssss7srsss3nrssssfssssss**"r*"*r*j"ss*sssss-'sssj'sj, sSSSSSSSSSsssssssSS/SSSSSSSSSSSJ’. A kerecsendi preparátor Vadak,madarak „újraélesztője” AZ EGERÉSZÖLYV kiter­jesztett száinyakkal lebeg, fagyos szeme zsákmányra éhesen villog, szinte várja az ember hogy hirtelen levág a magasból. Az erdei fülesba­goly méltóságteljesen ül egy csonka ágon. Begyeskedve fi­gyel egy kék fácánkakas: is­mertebb, közönségesebb tár­sa éjszakai pihenőhelyére már felgallyazott. Dermedt riadalom bújkál a mozdulat­lanságba hökkent mókusok szemében, egy pillanat csak, s eldobálják csemegéjüket, a diót, mogyorót. Egy csíkos vadmalac, alig nagyobb a macskánál, menekülne, ha tudna, de a 'futáshoz nincs benne erő. hátsó lábai rogy- gyantan reszketnek. A má­tyásmadár is mindjárt fel­röppenne, hogy recsegő hangján jelezze az idegent. Csakhogy a szárnya lekötve, áttekerve selyemfonállal. Ré­gi iskolai szertárak jutnak eszembe. És mindjárt az er­dők, havas csapásokon el­írandó vadakkal, örvénylő nyári lombok színes, tarka madárseregével. Erdős Ferenc preparátor kerecsendi műtermében együtt van a tél, a nyár, az erdők és mezők, a folyók, vízi nádasok — a hasznos vadak, madarak, a dúvadak, a szárnyas és szőrmés raga­dozók. S mintha élnének va­lamennyien. A vadászat egy idős az em­beriséggel, ősi emberi tevé­kenység. Valamikor életfenn­tartó szükséglet volt, most már nemes sport, szenvedély, kedvtelés inkább. Már az ős­ember is megörökítette bar­langrajzain elejtett vadjait, s a mai vadászember éppúgy szereti megőrizni az emlékeit, megőrzi trófeáit, az őz- és szarvasagancsot, a vaddisznó­agyart, munfloncsigát es ká- tömeti a mókust, a fácánt, mátyásmadarat és ki tudná felsorolni, mi mindent. El­árasztják „küldeményeikkel” Erdős mestert, kinek — csep­pet sem túlzás —, az ország minden részében aleadnak ma már „megrendelői”. NYOLCGYERMEKES pé- terrévi (Dél-Bácska) tanító fia. Biológiából, kémiából és földrajzból szerzett tanári ok­levelet, s emellett politechni­kából is képzettsége van. Harmincnyolc éve, 16 éves kora óta foglalkozik prepa­rátumok készítésével, vadak és madarak tömésével. Szü­lőfalujában egy erdészházas­pár volt első tanítója. A ka­locsai tanítóképzőben idősebb prepa-társa, a ma már kül­földön élő Kákonyi István, az ' Amazonas menti őserdők ál­latvilágának jónevű prepará- tora oktatta. Szegedi főisko­lás korában sokat tanult kol­légiumi szobatársától, Homo­ki Nagy Istvántól, Olasz Ist­vántól, az egyetem prepará- torától, s a híres ornitológus­tól, Berecz Pétertől, ki ma a Móra Múzeum igazgatója. A vadak, madarak „újra- #esztése” tudomány, s egy­ben művészet. Művésznek kell lennie annak, ki az élő illúzióját tudja kelteni egy kitömött állattal. — Varjúval kísérleteztem először. Találtam egy öreg puskát, azzal vadásztam rá­juk. Csak az 53-ik varjút si­került úgy, ahogy kitömni. TIZENHAT ÉVES kora óta annyi vadat preparált, hogy megszámlálni se lehet. A fel- szabadulásig csak a maga kedvtelésére tömött, s azo­kat is elajándékozta inkább. Ma már rangos szakember­ként tartják számon és neve a szakma nemzetközi mivé- lói között ismert. Dolgozott, s dolgozik ma is, neves va­dászoknak és vadászó neve­seknek. Erdős Ferenc prepa­rálta Kittenberger Kálmán­nak azt a gorilláját, amelyet a neves állatgyűjtő Afriká­ban vett puskavégre. Nehéz röviden elmondani, hogyan készül egy bőrbe- tollba bújtatott madár vagy szőnmés-bundás vad prepa­rátuma.' A technikai eljárást le lehetne itt írni, ám ez még kevés a sikerhez, az eredményességhez. A prepa- rátornak ismernie kell az ál­lattípusokat is, azok mozdu­latait, szokásait. Nem hiá­nyozhat a preparátorból az anatómiai tudás, a termé­szetismeret, de a szobrászi képesség sem. S mindezek mellett a preparátomak az életveszéllyel is számolnia kell. Igen. az életveszéllyel, mert halálos méreggel dogo­zik: telített oldató arzénnal tartósítani kell a vadakat, madarakat, hogy ellenálljon az enyészetnek, kiállja az idők múlását. — Tavaly voltam orvosi vizsgálaton. Arzénból 260- szoros dózis halmozódott fel eddig a szervezetemben — mutatja az ujjait, a méreg „nyomai” kiütköznek az ujjhegyeken. Azt írtam Erdős Ferencről, hogy neve a nemzetközi szakmai körökben is ismert. Eredeti és egyedülálló techni­kai eljárást dolgozott ki az ■uhu tömésére. Az eljárás lé­nyege: a teljesen elkészített bőrt — a műtestre húzás előtt —- benzinben oldott nyersgumival bevonja é6 a lehető leggyorsabban bevarr­ja. A nyersgumi a bőr felü­letén levő tollvégekre tapad, száradáskor a gumi összehú­zódik, s ezáltal az uhu tolla­zata felborzolódik. ERDÖS FERENC maga Is szenvedélyes vadász. Műter­mében — a hozzá prepará­lásra küldött vadak és mada­rak között — de az erdőn- mezőn is találkozik különle­ges, ritka példányokkal. A különleges és ritka példányo­kat — kötelessége szerint — a Természetvédelmi Tanács­hoz küldi, s ezek mindenkor helyet kapnak a természet­tudományi gyűjteményekben, így nemcsak egy-egy vadász sikereinek emlékei lehetnek, hanem múzeumaink tudo­mányos értékeit gyarapít­hatják. Pataky Dezső FaváoáU AfTIPn^Pn A híres gémével vad- rurUgUK UCfriCIK.cn rezervátum erdejét is szakszerűen kell gondozni. A kiöregedett fákat, amelyek már „megálltak” a fejlődésben, ki kell vágni, hogy helyű- kei újak népesítsék be. Gemencen ezekben a napokban is „szólnak” a fűrészek. (MTI foto — Kácsor László felv.) „Alultáplált népek.."(?0 A televízió „Integrál” sajnü adásában hangzott el a kö­vetkező mondat: „A föld né­péinek nagy százaléka még ma is alultáplált, sőt éhe­zik.” Nem véletlenül hasz­nálta a riporter ezt a fúrésa, szokatlan és humorosnak tű­nő nyelvi tonnát. Nagyon el- szakszerűsített nyelvi forrná-, lásban beszélt, s úgy gondol­ta, ehhez a beszédstílushoz nem illik az élő köznyelv szókészlete. Az alultáplált megnevezés arra a fogalom­ra, jelen té6 tartalomra utal, amelyet mesterkéltség nélkül, egyszerűen és egyértelműen a következő jó magyar sza­vak, kifejezések neveznek meg: rosszul táplált, éhező, éhezik, szükséget lát, hiányos a táplálkozása, a szükséges táplálékhoz nem jut hozzá, nincs mit ennie, éhínségben szenved, pusztul az éhezés Icövetkeztébcn stb. Túlszakositotta beszédét a riporter, amikor neon váloga­tott a megfelelő magyar sza­vakban, kifejezésékben, ha­nem olyan tükörszót használt, amely a német un­terernährt hangsor betű sze­rinti, szolgai fordítása lévén juthatott nyelvünkben is sze­rephez. Az alultáplált meg­nevezés valóban idegensze­rű, átüt rajta a német nyelv szelleme, sajátossága. Nem anyanyelvűnkhöz, nem a magyar nyelvhez volt hű az, aki először kényelemből vagy rosszul értelmezett szaksze ­rűségiből ezt a meghökkentő és furcsa képzeteket is fel­idéző tükörszót megalkotta és felhasználta. A magyar be­szélhet és írhat sovány, rosszul táplált, hitvány, sat­nya, rossz húsban levő. csak csont és bőr. nem kövér, nem hizlalt, nem zsíros stb, kacsákról, tyúkokról, de ne beszéljünk és írjunk alultáp­lált baromfiállományról. Hivatalos jelentésben még­is találkoztunk afent emlí­tett jelzős, szerkezettel.- Mi­ért? Mert ’ a jelentés megfo­galmazója is úgy gondolta, hogy aki hivatalos iratot szerkeszt, el kell hallgattat­nia egészséges nyelvérzékél, és hivatalból köteles a köz­nyelv természetes, egyszerű és világos szavai, kifejezései he­lyett és helyén használni a mesterkélt, a feleslegesen szakszerűsített nyelvi farmá­ltat. Mit szólna azonban ah­hoz, ha a rostára tett tükör- szó más nyelvi rétegekbe is betolakodna, s azzal kom- mendáűnánaik neki házastár­sul egy nőt, hogy nem kövér, nem hízott, hanem cingár testalkatához nagyon is il­lően, alultáplált. Eíbböl az Is kitűnik, hogy bizonyos be- szédihelyzetekfoen egy-egy hangsor szinte gusztustalan­ná válik. Dr. Bakos József 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJVSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSS/SSSSSJWSSM'SfSSSSS/Xi'SSSSSSJi fssJSSSssssj'S/árssyyy!//s/'ss/'Sss/yfssj,>sssssssss/ssssssssssss/sssssss/sss/sssssssj'sss'sS'f/‘s//zs/'sss/'sssfs/‘ssj'ssj'sj Quanto Sicossimo Beme- venturo mester, az erstecenio kiváló költője keresett fel a minap szerkesztőségi szo­bámban, ahol az elmúlt években már olyannyion és oly jelesek fordultak meg, hogy megjelenése egyáltalán nem. okozott sem nekem, sem az eljárónönek feltűnést. — Signore, olvassa ezt el! — tett elém egy papírlapot, rajta néhány soros versiké­vel ... majd zavartam, fűzte hozzá. — Elnézést, signore, hogy nem is üdvözöltem ... Szia! De nagyon fel vagyok indulva... — Szia! — válaszoltam én is, ismerve egyrészt az erste- cento itáliai nyelvjárást, másrészt azokat a szokáso­kat, amelyek oly közvetlenek és jellemzőek voltak azokra a hajdani szép időkre. Ér­deklődve vettem hát kezem­be a papírlapot, a versecské- vel, miközben helyfoglalásra buzdítottam Quanto Sicossi­mo Beneventuro mesteri (lám, újból le tudtam■ írni a nevét!). A vers a következő volt... „Ú nappalra jövő éj és éjre jö-vő te nappal Köszöntlek téged én a költő, levetett kalappal... Én a költő, te az éj Aludj velem hát, stenvadelii. Az utókor megmagyarázza A vers sajátos szerkezete, stílusának csiszőltsága, gon­dolatának érdekes vonalve­zetése szinte csalhatatlan biztonsággal árulkodott, hogy e négy sor nem is lehet má­sé, mint Quanto Sicossimo Beneventuro mesteré (most ■már tízszer is leírom a ne­vét, ka így belejöttem). — Kedves. Hangulatos. De mi a baj? — kérdeztem a felindultságábon ülve is zi­háló Quanto Sicossimo Be­neventuro mestert. — Hogy mi, signore? Ak­kor most olvassa el Pety- meg Ödön esztéta értékelé­sét erről a versről — nyo­mott egy kis füzetecskét a Icezembe, amit érthető érdek­lődéssel olvasni kezdtem Egyrészt nagyra tartom Quanto Sicossimo Beneven­turo 'mester erstecentobeli költészetét, másrészt mindig nagy tisztelője voltam Pety- meg Ödönnek, aki oly sok költő művét magyarázta meg a kései utókornak, s ezzel el­évülhetetlen érdemeket szer­zett magának. Mint most is! Igazán élvezetesen és ér­dekesen tárgyalta az erste- ctttte Itáliajánok feudálim­penaiista-avantgarde beren­dezkedését, amelyből lágy lí- raiságának forradalmiságá- val akart ég tudott is kitömi Quanto Sicossimo Beneventu­forraáalmi pátosz, merész al­legória, — ez jellemzi az er- stecento nagy költőjét, Quan­to Sicossimo Beneventuro mestert, hangsúlyozta befé­rő. As idézett verset, mint e • tétel igazolását említi, hiszen a nappalra jövő éj nem más, ■mint az egykori jó korra jö­vő rossz kor, amelyet azon­ban „éjre jövő nappal”-ként vált fel egy oly kor, amelyet. a költő levetett kalappal kö­szönt, de addig is passzív re- zistancba megy a szenvedély- lyel együtt. Csiszolt tisztaság, jezésül kis tanulmányában Pelymeg Ödön... — Igazán érdekes és igé­nyes értékelés... Mi a baj? — kérdeztem az ősz mestert, aki idegességében már a sza- leállát tépdeste. — Hogy mi a baj? A hű lyeség, signore. Már unom, hogy engem mindig megma ­gyaráznak, m vagyok én? Huszadik századi költő, hogy -magyarázni kelljen? De leg­alább jól magyaráznának... — Miért, talán nem igaz, amit Petymeg Ödön. írt ön­ről? — Egy betű sem, signore, egyetlen betű sem... — Az allegória sem! — Azt se tudom, hogy mi az az izé... az az allegó­ria ... A kalapos céh kért egy rigmust, s ígért érte két aranyat... Nem kellett di­csérnem a kalapot, mint olyat, mely jobb, mint a si­sak, csak benne kellett len­nie egyetlen szóval a vers­ben ... Hát ez az a vers... — Érdekes... De mi az e. szenvedély amely magával aludt? — Mit tudom én? Azt hi­szem, egy üveg pálinka. Ak­kor még nem találták ki az altatót, kérem... —■ mondta Quanto Sicossimo Beneventu­ro és megfogadtatva, hogy beszélgetésünket nem rejtem véka alá, a múlt homályába távozott. (egri) 1979, április 1?., vsuuma#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents