Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

fásárlókosáf tmtfcor » «Márk» kosarába testi áruját, rendszeriM meg­nézni; mennyibe kerül? Am mostanában egyre többen fir­tatják azt Is: miért kerül ennyibe? Mi van az ár mögött... kereskedők, vagy termelők manipulációja-e, vagy Igazi ér­ték? Erre szeretnénk cikksorozatunkban v7álasaí kaoni re keresni A vevő áll,... és az ár mozog Mozog az ár.., mondhat­ni: érthetetlen és szükségte­len fürgeséggel mozog. Nem- :sak felfelé vagy lefelé, ha­nem, úgy látszik, széltében- aosszában is. Bemegy pél- Jául a vásárló egy egri bolt- oa, és kér hajnyíró gépet, leblokkolják neki. Kereken ■záz forintért megveszi és hazaviszi, mondjuk a megye­székhelyhez 13 kilométerre levő Kerecsendre. Ha törté­netesen ott megy el az üz­let előtt, azt láthatja, hogy otthon fele áron adják ugyanazt a Strella-masinát. Sőt! A boltost még két fo­rmt prémiumhoz is hozzá­juttatta volna, ha ott veszi meg. Érthető, hogy becsap­na érzi magát, pedig mind­össze az történt, hogy a ke­recsenéi és egri. bolt más- más nagykereskedelmi vál­lalattól vette a gépet. Az egyik nagyker „szabadulni akart e portékától”, a má­siknak meg volt ráérő ide­je, hogy kivárja, amíg dup­la áron is elkel az áruja. Mert elkel... mint ez a pél­da is mutatja. Legfeljebb az a vásárló fizet rá, aki nem tudja, hogy milyen dzsungel van manapság az áraknál, különösen a négyes kategó­ria, vagyis a szabad árai: háza táján. Ez ügyben végeztek vizs­gálatot nemrég a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak szakemberei, hogy ki­derítsék; van-e javulás az .árfronton” az elmúlt év­hez képest? Nagyon érdekes, de egy- oen szomorú tapasztalatokra tettek szert. Nem árulok el titkot... — hiszen már in­tézkedtek az ármódosítás ügyében —, de nemrég ér­demes voll; Pétervásárán Ro­yal Opera krémet, Topáz für- dősót és porszippantót (?) vásároltü, mert elfelejtették nsszaárazni a legutóbbi ki­árusítás után és fele áron luthatott hozzá bárki... legalábbis az ellenőrzésig. Persze, ugyanott pórul is járhatott a vásárló, mert ha kályhát vett, akkor ezer fo­rintot fizetett a 785 forintos ár helyett. „Elfelejtették’ igyanis az árcsökkenést végrehajtani. Hasonlóan •rosszul jártak azok a vásár­lók is, akik Gyöngyöspatán Cosmos zsebrádiót vásá­rolna, hogy borotvaszappan mennyiért kapható Recsken, Párádon vagy esetleg Bél­apátfalván, meglepő árfdif- íerenciákat észlelhetett vol­na, ugyanúgy a frottírtörül­közőknél, vagy a Silvia fes­téknél, amely más-más árat ..kóstál” Egerben vagy Pa- rádsasváron. Miért kerül ugyanaz az áru Egerben duplájába, vagy Bélapátfalván, esetleg Demjénben többe, mint pél­dául Kerecsenden? Talán van benne kereskedői „ügyeskedés”, felületesség és bizonyos lemondás is. Le­mondás arról, hogy követni tudják az árak változásait a városok, falvak kereskedői, bár több vállalatnál már külön szakember foglalkozik az árazással. De valóban; képesek e követni a szinte naponkénti változásokat? Muszáj len­ne nekik, mert különben jön a büntetés, de a keres­kedői, szakmai becsületük is arra „kényszeríti” őket, hogy tisztességes áron adja­nak el... Tisztességes áron... De melyik az? S miként lehet követni a szinte naponta változó... indokolatlanul változó árakat? Kereskedő legyen a talpán, aki képes erre. Mutatják a megy« tanács kereskedelmi osztályán ez év első negyedében a boltok­ba küldött ármódosításokat. Egy ölben — legalább há­rom kiló lehet —■ csak az élelmiszer, a vegyi és az iparcikkek ármódosító listá­ja fér el. Laponként meny­nyi tétel van rajta felsorol­va...? Emberkínzás meg­számolni is... A kereskedők naponta kapják és végignézik. Aztán leltároznak, újra áraznak ... megint leltároznak.» me­gint áraznak. Ez év első negyedében az üveg és porcelán szakmában 83 új árunál közölték, mennyiért adható és 227 ■esetben arról értesítették a kereskedőket, hogy mennyi­vel nőtt egyes cikkek ára. A vas-müszaki áruknál is félezernél több változás tör­tént az árakban ez év első három hónapjában. A papír­V/////AV. » - ////////////✓ //////, szakmában 458 esteknél áre­melést, 150-néi csökkenést kellett regisztrálni. De milyen „emelést” és milyen „csökkenéseket”... Az egyik féle radírgumi például öt fillérrel (?!) lett olcsóbb. Hazánk két- vagy háromezer papírboltjában ki tudja hány tízezer ilyen radír van... ezt most mind leltároz­ták, átárazták. Az öt fillér mi­att... Ugyanígy az irattartó­kat, jegyzettömböket, egész­ségügyi papírokat tízfilléres áremelkedés, illetve csökke­nés miatt. És semmi biztosíték nincs arra, hogy holnap ugyaneze­ket az árukat megint, nem kell-e átárazni... Közli például a nagykeres­kedelmi vállalat március Ifi­én, hogy a MOS—6 mosó­krémet ezután 8,50 helyett 7,30-ért lehet adni a boltok­ban. öt nap múlva (!?) vis­szavonja ezt a döntést. De mi történik köziben? A vállalatnál sokszorosít­ják az új árjegyzéket, lekül- dik a boltokba. Ott leltároz­zák a MOS—6-okát. A bolt javára írják az árcsökkenést. Bent a központban ezt „táb­lázzák” is. Aztán jön a visz- szakozz... vagyis a régi ár. Sokszorosítják az újabb ár­jegyzéket, újabb leltár. Most már ráterhelik az új arat — (a régit)... a boltra. Tab- lózzák... Ekkor jön a leg­újabb papír, miszerint: „amennyiben mégis változás­ra kerül sor, úgy keUő idő­ben fogunk jelentkezni ár­ajánlatunkkal. ” Vagyis kezdődhet minden elölről... Az ember legszívesebben elővenné a gyászzsebkendőt, hogy belesírja ebbéli bána­tát De mikor vegyem meg? Február végén? Az nem jó üzlet, mert épp akkor 10,50- ről 11 forintra „szökött” fel az ára. Vártaim áprilisig, amikor már tíz forint és húsz fillérért hozzájuthattam. Érdemes tehát várni .. . nem kell rögtön elsiratni ezt az ármozgáspolitikát. Sok jó van ebben ... bár változtat- nivaló is akad... mint a mellékelt ábrák mutatják. Kovács Endre •j ' . . V \ Ss.ssessssssjvsssjrs.wov/y/yy////// Forradalom a répaföldön Nagyszerű kísérletek a hatvani növénynemesítc telepén Az egyik legnehezebb, sok fáradságot igénylő me- íőgazdasági munka, a ré- paegyelés, a hatvani nö- vénynemesítő állomáson folytatott nagyszerű kísér­letek eredményeképpen, már utolsó éveit éli. A hosszú évek alatt dr. Var­ga András kutatógárdájá­nak ugyanis közel nyolc­százezer répamaggal foly­tatott kísérlete nyomán sikerült olyan fajtákat ta­lálniuk, amelyek magja csupán egyetlen csírát hajt elültetés után, s ez nélkü- lözhetővé teszi az agyelés nehézkes, kézi munkáját. A Béta-poli M/102 nevet viselő, kinemesített fajta például m® már államilag elismert, amelyből az idén sikerült 15 ezer holdra ele­gendő mennyiségű magot termeim az intézetben. Dr. Varga András elmon­dotta, hogy a kísérletek eredményeképpen 1975-ben már az ország egész cu­korrépát termelő terüle­tén az „új” magot vethe­tik a! Az örökletesen egymagú cnkorrépafajtákat vizsgálja dr. Vas* ga Andrásné, tudományos kutató. A fajtakísérletek tavalyi matematikai eredményeit korszerű gépen számolja Tóth József-- né a nemesítőintézet laboratóriumában, (Kiss Béla felvételes) roltak, mert 440 forintot fi­zettek érte a 300 forintos ár helyett Ahány bolt, annyi ár...? Nein ...! De előfordul né­mi különbözet, akadnak még „kettős, hármas árak”, fiz év első negyedében pél­dául csavarhúzóért Gyön­gyöshalászra volt „érdemes” menni... ott fele áron ad­ták. Rosszul járt viszont, aki a demjéni boltban vett villanyvasalót, mert 85 fo­rint helyett 117-ért kapta meg. Aki például kipróbálta 3<jyu!ó áruellátás A KGM-hez tartozó válla­latok javuló munkája a la­kosság ellátásában is érez­teti hatását. Mint a Belke­reskedelmi Minisztériumban elmondották, a legtöbb kere- .sett cikkből növelték kíná­latukat a kohó- és gépipari vállalatok. Alumínium edény­ből több mint 20 millió fo­rint értékűt adtak át a bel­kereskedelemnek, 88 száza­lékkal többet, mint 1869 el­ső három hónapjában. Zo­máncedényekből 15 száza­lékkal nőtt a szállítás. Az olajkályhák iránt a hosszúra nyúlt tél miatt jóval na­gyobb volt a kereslet, mint tavaly, s ennek megfelelően 40 százalékkal többet szál­lított az ipar, mint egy év­vel korábban. Manüicnn Ki a leggazdagabb a faluban? — Ki számít gazdagnak a falubán ? — Ezt nem lehet megmon­dani. — Miért? A tanácstitkár megvonja a vállát: —» Mit vegyek alapul? Ré­gen volt a föld, mint a gaz­daság legstabilabb fokmérő­je. Ma mi van? Televízió? Nem nagy ügy. ötszázhu- saonnégy ház van a faluban és 370 televízió. Kocsi? Ta­lán. — Van kocsija? — Igen, egy Trabantom. — A keresetéből spórol­ta? — Nem. Apám örökségé­nek is mondhatnám. Apám gépkocsivezető volt, ő segített hozzá. — Nem tudom, mennyi ideje tanácstitkár, hogyan is­meri a falut. — Tizenegy éve élek Zagy­vaszántón, azelőtt meg a szomszéd faluban, Apcoit laktunk, itthon vagyok. — Azt szeretném megkér­dezni, hogy a fala élmező­nyébe tartozik-e a kereset szempontjából ? — Nem tartozom oda. Két. ezernyolcszáz a havi kerese­tem. — Elnyomja a cigaret­tát és frissen kötött barát­sággal néz rám. — Engedjen meg egy tréfát. Ha nagydi­jat tűznénk ki, hogy hányán tudnának hirtelenjében Je­alabfo ötvein család hozna ennyi pénzt ebből a faluból. A sárba mélyen vágódnak bele a friss keréknyo­mok, az utca nyílegyenesen fut a 21-es műút felé. Űj há­zak, végig új házaik. Mit is mondott a tanácstitkár, öt- százhuszonnégy ház van Zagyvaszántón. Ezek közül a házak közül négyszázötven újonnan épült. A főutcán a villaépületek között vöröstég­lás egyemeletes ház. Légie­sen emelkedik törékeny be­tonerkélyével a többiek fölé. Pedagógusépítkezés. A falu hosszan, elégedetten nyújtózik a Zagyva mentén a szántóföldekkel, a vagyon régi fokmérőjével. Körös-kö­rül bástyaként emelkednek a gyárkémények. A Selypi Cu­korgyár, cementgyár, a Mát- ravidéki Erőmű, az apci Qualität. Űj munkahely, űfj kereseti lehetőség. <~ KI volt • leggazdagabb a faluban? — Hát a Farkas. <— Ki volt az a Parkas'? —• Akié a major volt. Szenti ványi Farkasé volt a major. Oda jártok sokan dől górni, akik nem voltak gazdák. Különben nem volt oiyjn rossz ember. Nem so­kat törődött a tanyával, csak vadászott. Azt nagyon szere- Megdolgoztak nála az emberek, nem mon­dom. — Mi maradt a vagyoná­ból? — Hát nem sok. Ügy négy, vagy öt éve halt meg, nem tudom már pontosan, abból élt, amit a fiai küldtek neki. Én is vettem tőle egy Doxa- órát Egy darabig nagyon pontos volt, de aztán vala­mi miatt elromlott, lehet, hogy nem volt már új, ami­kor megvettem. — Kinek megy most jól a faluban ? — Ügy van az, hogy aki­nek azelőtt jó volt, annak most is jó. A jó gazdák, akik­nek volt húsz-huszonöt hold­juk, azok most is jól élnek. — Ki volt itt jó gazda? — Horváth Károly. Talán a legjobb volt. — A férjem mindig nagyon értett a földhöz meg az ál­latokhoz. Volt úgy annak idején, hogy tizenöt üsző állt az istállóban, volt olyan te­henünk, amelyik harmincöt litert adott — Mennyi volt gazda ko­rukban a jövedelmük? — Nem tudom. Sok volt. Nagyon sok. — Mit vettek abból a pénzből, Horváth néni? — A férjem nagyon jó gaz. daember volt Amint össze­gyűlt egy kis pénz, rögtön új állatokat vásárolt, meg trá­gyát is vett mindig, hogy a föld ne szenvedjen semmiben hiányt mindent megadott a öldnek. — Mennyi idős a férje? — Hetvennégy. — Dolgozik még? — Igen, bejár a tsz-be, a múlt évben is megkeresett olyan tizenhat-tizenhétezer forintot. Meg kapja a jára­dékot — Hol van most Károly bácsi? — Kint az istállóban. Van egy tehenünk, meg az egy borjúhoz vettünk még kettőt, van velük dolog, de a lá­nyom is segít itthon. — Itt laknak, együtt? — Igen, a lányom férje is itthon lakik. Az ecsédi pin­cészetben dolgozik, oda jár be mindennap motorral. — Télen is motorral jár? — Igen, de már befizet­tek egy autóra. — Milyen kocsit akarnak venni? — A szomszédban lakott egy tanító, annak Trabant­ja volt, de elég sokat panasz­kodott rá, valami nagyobb autót akarnak, azt hiszem. — Horváth néni szerint ki a leggazdagabb a faluban? — Nem tudom. Talán az orvosék. — Mind a ketten belgyó­gyászok vagyunk. A felesé­gem a faluban körzeti orvos, én két üzemben dolgozom, a cukorgyárban héttől kilencig, a Qualitálban kilenctől egy­ig, délután hazajövök, meg­nézem a fekvőbetegeket, a feleségem délelőtt és délután rendek szóval, úgy este hat­hét felé már együtt van a család. Van egy hathónapos üunk, arra vigyázunk fel­váltva, ha valamelyikünk el­megy valahová. A faluból egyszerre nem tudunk elmen­ni, nem maradhat orvc« nél­kül kétezer ember. Éjszakán ­ként általában nem zavarnak fölöslegesen, tényleg csak in­dokolt esetben. Reggel hétre mennem kell a cukorgyár­ba, néha helyettesítek Pető- fibányán; nagyjából ez egy vidéki körzeti orvos élete. Van egy kis mini ötszázas Fiatunk, azzal szaladgálunk a betegekhez. A szülőktől kap­tuk. Az autót is, meg a bú­tort is. Szerény hetvenezer forint tartozásunk van a családban. Dr. Faiszi Bulcsú haja olyan, mintha a fekete haj­szálakat végigfröccsentették volna ezüst kályhacsőlakkai. — Nem túl sok érdekeset tudok mondani. Kívülről sokkal egyszerűbbnek és nagyvonalúbbnak látszik a körzeti orvos élete, és min­denki biztosan tudja, hogy súlyos pénzt keresünk. A kettőnk összjövedelme hét- ezer-hatszáz forint. Én a fő­állásomért 2900-at kapok Oldal Lajos termelőszö­vetkezeti tag, brigádvezető, új nyugdíjas. Nyugdíjának havi összege 2700 forint. 1 — Vitéz Kovács Gyula birtokán voltam Félteiken fogatos. Sok ideig, úgy em­lékezem, több mint húsz évig voltam ott — Hol lakott Páltelken? Szász Imre megdörzsöli. borostás arcát — Olyan hosszú épületei* ben. Sokan laktunk ott, & tulajdonáé épületében,

Next

/
Thumbnails
Contents