Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-11 / 84. szám
I Csiüagturán a csillagok alatt.. " 'A ,siófoki kalandé” ter- «riészeteaea egész este a beérted témát alkotják. A ver- eenyzőt szálláshelyén, a modern, de fű tetten Európa Szálló halijában, ahol a szárnyas balett két főszereplője tmeleg takarókba burkolózva szárítkosk, gesztikulálva meséli a velük történteket. Mint kiderült, másodpercek eilatt kellett dönteniük. A ■vízbe érkezve a gép ugyanis & hátára vágódott. Az utasai azonban nagy lélekjelenlétükkel kivágták magukat a «sem mindennapi helyzetből. A riporter, aki a víz alól felbukkanva első dolgaként a fényképezőgépet kereste, felvételeket készített az eseményekről. A másik „pórul járt” újságíró — birfcalegelőn hajtottak végre kényszerleszállást — arról számol be, hogy majd megpukkadt a méregtől, amikor a juhok őrzője, a pásztor, aló úgy látszik, a világ legtermészetesebb dolgának tekintette az égből pottyant vendégek érkezését, maga mellé intette unokáját, w a következőkkel fordult az újságíróhoz: — Jó, hogy jöttek. Ez a gyerek folyton azon faggat, hogyan lehet belőle pilóta. Mondják már meg neki, hol kell jelentkeznie ?... Siófoki vendéglátóink nem ©ok időt engedélyeztek a pihenésre, a sztorik mesétekre. Előbb a szovjet emlékművet koszorúzzuk meg, majd a városi tanács vb-el- t>őkének fogadásán és sajtó- tájékoztatóján veszünk részt, ahol megismerkedünk a „Balaton fővárosának” múltjával, jelenével és jövőjével. Elképzelhető, milyen kérdés- özönre kell válaszolnia az előadónak, amikor több mint 40 harai és külföldi újságíró veszi „tűz alá” a város első emberét. így aztán elhúzódik a vacsora, valamint a következő napi feladatok megbeszélésének időpontja is. Amikorra a térképmunkával végzünk, ágyba kerülünk, már elüti az óra az éjfélt. Esik eső, fűj a szél Reggel hat órakor szomorúan vesszük tudomásul, 3. hogy köd van, „esik eső, fúj a szel” és nagyon fázunk. Éppen a sajtótájékoztatón hallottuk, hogy a tehetős rómaiak azért építettek ide valamikor házakat, mert meleg vízzel fűteni tudták. A jelenkor embere, a civilizáció — bosszúságunkra —, azonban még most sem jutott el ennek felismeréséig, a hatalmas fütetlen szállodák, az év nagy részében kihalton sóhajtoznak a jó idő után. Legalább úgy sóhajtoznak, mint ahogy mi most valamennyien kívánjuk a jó időt, hogy utunkat folytatni tudjuk. Kilenc óra helyett déli 12 ’ órára teljesül vá- gyunk„ a meteorológia jó időt jósol, repülhetünk. Üti- cólunk: Dunaújváros! Megoldódott a jelenkori hamleti kérdés „repülni, vagy nem repülni” — írom a jegyzetfüzetembe — végrehajthatjuk a keddi napra üzenteiteket”. Mindenki boldog, a lázas készülődés ott izzik a pilóta, a szerelő, az újságíró, a versenyző és döntnök mozdulataiban. Jó magam is a csillagokig tudnék ugrani, hogy ezt a napot, április 1-ét újságírói tevékenységem kezdetének tizenharmadik évét ilyen nem mindennapi cselekedettel ünnepelhetem: napfénybe és égbe fürödve, a széllel versenyt repülve ülhetem. Először a viharban A start jól sikerült és büszke Z—326-osunk falja a kilométereket. A Balaton fölött, ahogy a siófoki mólónál balra fordulunk, hiába dobál a szél, borul be az ég, nyaldossák körbe a sötét, vihart sejtető felhők a gép testét, „simán vesszük” a balaton- bogiári akadályt. Ott azonban újabb sötét ellenfelek les kelődnek ránk: esik, zuhog az eső, a villámok bökdösnek felénk, s alig látunk ötven méterre orrunk elé. A térkép és az idő szerint Vidámháza- puszta felett kell járnunk, a jel a major keleti oldalán van, csak nem látjuk és nem tudunk jelentkezni sem. A gép parancsnoka azonban kemény legény, nem er- nyed egy percig sem. — Itt kell lennie, nézzed, kutasd te is — ordítja (a motorzajtól másképpen nem értjük egymást), és újabb és újabb köröket végzünk. Az idő rohamosan telik, már hamarosan itt kell lennie a következő repülőgépnek is. — Az anyád... — hallom a káromkodást, a gép elejéből, miközben a repülő alkotmány éles mozdulattal jobbra fordul és zuhanni kezdünk. Mellettünk egy másik gép suhan el, majd még egy... ök is a célt keresik a viharfront közepén. Majdnem összeütköztünk. Egy villám csap le a földre, s míg emelkedünk, ennek fényében meglátjuk a célt. — Megvan! Megvan! —ordítjuk boldogan, s ha volna lehetőségünk, még kezet is szorítanánk, de csak a jel- 'zést adjuk le a földi figyelőnek és igyekszünk mielőbb elhagyni a sötét fellegeket. Tizenkét kilométer után ragyogó napsütésbe kerülünk, a viharfront már nem is érdekel bennünket. Sietünk. Gépünk motorja úgy bömböl, hogy egy szót sem lehet mellette érteni. Simontornya és Tolna integet büszkén alattunk, majd Dunaújváros, szocialista váltsunk következik. Nagyon fáradtnak érezzük magunkat, amikor a gépből kikászálódunk, de a fogadásunkra megjelent úttörők kedveskedése vidámságra derít bennünket. Azt sem bánjuk már, hogy csak 14-en voltunk olyan bátrak, akik át mertünk vágni a vihar- fronton, a többiek visszafordultok, s ezért nem értékelhetik a mai nap eseményeit. Valameranyiük közül pedig én érzem magam a leg- vidámabbnak és erre egy üveg sört is iszom: mégiscsak rendkívüli módon ünnepeltem a tizenharmadik évfordulót — 222 kilométert repültem, 1 óra 30 percet töltöttem a levegőben — egy bolondos április 1-i napot, valamint a félelmemet győztem le. {Folytatjuk.) Fazekas István Logarléces politikusok Ljttdmilla Kunyeckaja: Lenin doügozószoL óljában 5. A buharai köntös A Népbiztosok Tanácsa elnökének dolgozószobáját a legkülönbözőbb emberek keresték fiel, a legkülönbözőbb kérdésekkel. Azokban a polgárháborúk években sokszor jöttek hoezó egyenesen a frontról parancsnokok, komisszárok, a vöröskatonáík képviselői. Többször járt nála Frunze, Kaxnenyev, Tuha- csevssjűáj, Varosilov és mások. A Kremlben levő Lenin Múzeum munkatársainak, akik a látogatóknak nyújtanak tájékoztatást, nemegyszer félbe kell szakítanunk mondanivalónkat, mert olyan emberek is jönnék ide, akik találkoztak Leninnel, s felelevenítik emlékeiket Egyszer lengyel küldöttség járt itt Bubinov élvtárs, a küldöttség egyik tagja egyszer csak megszólalt oroszul. „1920-ban itt ültünk, ezeken a székeken”. Kiderült, hogy akkor a flottánál szolgált Elvtánsai két társával együtt küldték Moszkvába, hogy a Balti Flotta matrózainak egyenruhát szerezzen. „Először Boncs-Brujevicshez kerültünk, aki figyelmesen meghallgatott, majd megszólalt: „Menjünk csak át Vlagyimir Iljicshez.” Erre nem számítottunk. Lenin nagyon berúiságosan fogadott bennünket. teával vendégelt meg, aztán megnézte a kéréseinket tartalmazó listát. „Miért csak ilyen keveset kémek?” Azonnal intézkedett. hogy megkapjunk mindent, amire a tengeréazeknéfc 1921. februárjában Vlagyimir Iljics fogadta Dagesztán képviselőit. A beszélgetés körülbelül egy órán át tartott, hiszen Lenin rendkívül nagy figyelmet szentelt a nemzetiségi kérdésnek, a nemzetiségek lakta körzetek igényeinek. A. Taho-Godi, a delegáció vezetője így idézte vissza ezt a találkozást. „Lenint mélységesen érintette beszámolónk a hegyekben élő parasztok nyomorúságos helyzetéről, az asszonyok helyzetéről, akik még vízért is óvakodva mennek, hogy rongyaikat takargassák, mert ebben a körzetben nincs semmiféle textilmanufaktúra. Iljics azonnal intézkedett, hogy Dagesztán azonnal textilgyárat kapjon.” 1922-ben jelentős esemény zajlott le, megalakult a Kaukázuson túli föderáció. Lenin dolgozószobájában, a bejárat mellett nem véletlenül függ a Kaukázus térképe, amelyen Lenin kérésére pontoson megjelölték a Kaukázuson túli köztársaságokat Egy keretbe foglalva öt térkép helyezkedik ej egymás mellett A nemzetiségi köztársaságokból ma érkező múzeumlátogatók különösen nagy figyelemmé! ismerkednék ezzel a térképpel. Egyikük például a következőket írta a látogatók könyvébe: „Vlagyimir Iljics soha nem feledkezett meg óriási hazánk legeldugottabb részéről s a benne élő legkisebb népről sem. E, Musztaíajev, I. ÄSsäSsäsab & gftffigalEW az Azerbajdzsáni 1955. akt. 18.” SZSZK-bol, Gyakran érkeztek vendégek Köaép-AzsiábóL Nagy, barna bőrkötésű fényképalbum idézi fel a Turkesztán- ban, 1919-ben lezajlott forradalmi eseményeket. A képeken vöröskatonak egysegei, a fehérterror áldozatai, az első asszonyok, akik levetették a fátylat és műemlékké nyilvánított csodálatos épületek képed. NÉHÁNY NAPJA régi szervezett munkással, egyik legnagyobb hazai üzemünk korábbi üb-elnökével, magas országos tisztségek viselőjével beszélgettem a 25 esztendő emlékeiről. Sok emlék tolakodik előtérbe egy ilyen interjú során: a régi napok, amelyek nem hoztok mindig azonnal tisztázott állásfoglalásokat és bizony balfogásokat is el kellett könyvelni, megkövetelik a maguk helyét. így mondta el a régi szakszervezeti vezető, hogyan vezették ki annak idején a nagyüzemből az egv’k legtehetségesebb és később (más üzemben, más vezető dosz- ton) tehetségét és alkotókedvét újra bebizonyító főmérnököket a gyáriak az 1946— 47-es évek egy elhamarkodott pillanatában. Az ember leír naev szavakat; nolitikai éretlenség, nem tolréVtes tisztánlátás, osz- tálvélfeaultsá í: mert ezeket is emlegetni lehet az idézett esetben Még bizonvos adag demagógiát is Hanem mindenfele elfogultságon és demagógián túl. hibás aeitációs sr.em7vyT.ton túl egyvalami kétségtelen valóság volt. A munkásoknak az az érzése, benvomása. emléke, bogv az a főmérnök — tehtoott a világ legrendesebb embere kü- lönilvn — a rém- világ embere TTO.1t TVJ ’ f '> T\for+ TVTT’ViÓjflnál. üzemi súlyánál fogva, ha egv árva szót n“m mondott is esetleg a Horthy- T-ou/lszer belső rvrlitikai vita! TTi^TfTTT és emm'tlmr. eov nyilatkozatot sem hallhattok tőle. s mayrtoWAsa. rránvftó szerette mirKi-enk'Tiék az+ sugallta: ez az ember nőHtrkai- miien a rendszerhez tartoz;k amely ilyen fontos nozíciőt ad neki. Lehet, hogy csak logarléce volt —, de abban a nagv gyárban marsa t ’Tm+nak látszott Politikai ioiktoaV 0: politikusnak. logarléccel. Ford’tsuk meg a jelképet Tegyük a mai helvére. A műszaki Vezető nálunk és ma is logarléces politikus Ha akarja, ha nem. Nincs — ha a bérlisták szerint van is — ■ „szakvezetés” és „függetlenített politikai vezetés”. Pontosabban az utóbbi lehetséges, de — a politikától függetlenített műszaki vezetés nem. KÉPZELJENEK EL például (nem nehéz, mert nálunk ilyen sok. van) egy hatalmas beruházást. Milliárdos értékek születnek, az üzem működése két, három vagy öt év múlva a népgazdaság teljesítőképességének nagyarányú növelését teszik majd lehetővé, a gyár- — mondjuk — három-ötezer embert foglalkoztat, egy egész vidék átalakulásának egyik bázisa. Tőle függ a foglalkoztatottság, tehát —, hogy milyen a keresetek növekedése, a távolra utazások aránya mennyire csökken, mennyivel lesz kevesebb ingázó. Ettől a képzeletbeli Művektől — függ egy sor. vele kooperáló üzem termelese, nyeresége, öt-nyolcezer további ember keresete, hangulata, a terveinkről, népgazdaságunkról, politikánkról alkotott véleménye. Tessék most ezek után fejet rázni arra a kérdésre, politikai tisztség-e ezen a beruházáson a műszakiak, az irányítók munkája? De hát az alkotás közben nemcsak a munka nagy kihatásai jelentenek politizálást, de a kis gesztusok is. A •műhely, az építkezés ezer szemmel figyeli vezetőit, közömbösségüket vagy örömkitörésüket, legyintésüket és kézfogásukat, ha egy feladat a mérnöknek, a művezetőnek, a műhely vezetőinek láthatóan közöm bőt: ne csodálkozzanak, ha ez a közöny terjed: Igaz ugyan, hogy a közmondásbeli isten nam ad észt a hivatalhoz, de az átlagos beosztott ezt az esetek ■ többségében mégis feltételezi, tehát valamilyen mértékben figyelembe veszi és mércének tartja vezetője al lásfoglalását. lépését, viselkedését az üzem rendjéhez, fegyelméhez, a munka szeré tetéhez kapcsolódását. NEM MUNKA és politika sose volt szétválasztható — csak látszatra és illúziókban De összetartozásukat hadd jelképezzem egv egészen más- területről vett hasonlattal Ismeretes a hadseregben a politikai helyettes beosztása aki a parancsnok „politikai főmérnöke”, hogy így fejezzem ki magam. Tessék , elképzelni a harchelyzete:, amelyben a zászlóaljat bekerítik. körkörös védelemre rendezkednek be és a helyettes nem fog fegyvert, mivel neki más a feladata, ő „csak politizál” Persze ilyen politikai helyettesek, sincsenek. Szerencsére. De hát lehetnek-e — isméi színére fordítva vizsgalatunk anyagát — másutt ilyen „csak termelő” parancsnokok vagy parancsnokhelyettesek? Képzeletben esetleg, valóságban aligha. B„ F. A közelmúltban történt az eset: az egyik termelőszövetkezet elnöke arra kérte a tsz területi szövetséget, hogy segítsen beszerezni valamilyen gépalkatrészt. Mindftsz- sze néhány forintos alkatrészről volt szó, de a közös gazdaságnak eddig mégsem sikerült hozzájutnia. Ilyen esetben természetesen fűhöz- fához segítségért fordul az ember, hiszen a néhány forintos alkatrész hiánya komolyabb gazdasági kihatásokkal is járhat. A területi szövetség — nem kis utánajárással — meg is szerezte a hiányzó cikket, s gyakorlatilag ezzel az ügy be is fejeződött. Nem A látogatók könyvében a Szovjetunióban élő népek minden nyelvén találunk bejegyzéseiket. A. Bagdaszárjan Csecsen-ingus-földről érkezett, Groznijból, az olajba- nyászvárosból. „Én nem vagyok orosz, de meghatottam szeretnék köszönetét mondani az orosz népnek, amely V. I. Lenint adta.” A ma már m úzeum dolgozószobában mindig soknyelvű beszéd hangzik. Tudósok, munkások, újságírók, parasztok váltották és váltják ma is egymást Sokan szerették volna valami ajándékot adni Leninnek. Miután a küldöttségek távoztok, Lenin rendszerint a titkáraira bízta, hogy az ajándékokat továbbítsák az éhezőknek. Ha gyü1920. május 1 én i- rnkja. i uioszk alapkővé» rrf * • . -* O 1 emlékmű moles öt hoztok, átküldette a gyermekeknek vagy a kórházaknak, azzal, feltétlenül mondják el, az ország melyik vidékér® küldték. Néha persze furcsa esetek is történtek. Ligyija Alékszand- rovna Fotyijeva visszaemlékezéseiből tudjuk a következőket: Lenin egy Buhará- ból érkezett küldöttséget fogadott Miután elmentek, Fotyijeva egy sürgős irattal be akart menni Vlagyimir Iljics- hez, de az ajtó belülről be volt zárva. Nyugtalankodott nem történt-e valami baja, ezért a folyosóról nyíló ajtón akart bejutni, de azt is zárva találta. A dolgozószoba előtt álló őr azt mondta, hogy Lenin nem hagyta él az irodáját. Csak nem történt valami, nem lett rosszul? Kopogtatni kezdték, amikor végre kinyílt az ajtó. A küszöbön ott állt Lenin — kicsit zavarban — egy tarka buliarai köntösben és tyubi- tejkábam (kis hímzett sapkában). Lenin elvből ellenezte, hogy ünnepeljék. 1920. áprilisában a IX. pártkongresz- szib egyik ülésén azt javasolták, hogy emlékezzenek meg Lenin 50. születésnapjáról. Az indítványt nagy tapssal fogadták. A jelenlevő Lenin ellenkezett, s amikor életét, munkásságát kezdtek méltatni, tiltakozásul elhagyta a termet. 1920. április 23-án „ tooszkvai pártbizottság még- 's _r?eSrendezte az ünnepi Syulest. Lenin csak a nagygyűlés végén jelent meg a teremben. Kérték, hogy szó- laUon fel. Azzal a kéréssel kezdte, hogy változtassanak 33 ilyen jubileumokon, maid egész beszédét a párt feladatainak szentelte. Az elbi- raVodottsáe veszélyeire hívta 3 figyelmet. (Folytat fűk) is erről akarunk most szólni, hanem inkább arról, hogy mi történt volna akkor, ha a szövetség nem tudta volna a kérést teljesíteni. Mert sajnos, még manapság is él lehet mondani, hogy ló néhány szövetkezetben a szövetség munkáját arról mérik le. hogy az ilyen apró dolgokban milyen eredményt tudnak elérni. Ha sikerüíbe- szerezni az illető alkatrészt akkor a vélemény pozitív, ha nem. akkori talán hónapok múlva is emlegetik, hogy a szövetség munkatársai nem tettek meg mindent az ügy érdekében. Tévedés ne essék, egyáltalán nem becsüljük le as alkatrészproblémákat. de mégis azt kell mondani, hogy a szövetségek munkája nem szűkülhet le ennyire apró ügyek intézésére. Az érdekvédelem, a jogvédelem, a vállalatokkal való kapcsolatok, a közös vállalatok szervezése — csak néhányat említve — sokkal fontosabb és sokkal hasznosabb feladatokat, tevékenységet jelentenek. Nyilvánvaló, hogy a szövetségeknek elsősorban ezekre a kérdésekre beli koncentrálniuk. S lehet, hogy ez a munka külsőre nem valami látványos, de mégis sokkal nagyobb horderejű, mint mondjuk az alkatrészbeszerzés. Ezekben a dolgokban a szövetségek máris sokat tettek. s remélhetően a későb biekben még többet tehetnek. Azt sem lehet vitatni, hogy bizonyos esetekben eddig is érhettek volna el nagyobb eredményeket Nem titkolják ezt a szövetségek vezetői sem. s ha ilyen esetekben bírálják őket elfogadják a kritikát. Pusztán arról van szó tehát, hogy a munka megítélésénél ne csupán a kisebb horderejű, vagy kevésbé jelentős ügyek kerüljenek a mérleg serpenyőjébe, s a pozitív vagy negatív vélemény ne ezek alapján alakuljon ki. S még egyszer érdemes külön is hangsúlyozni, hogy nem a véleményalkotás, hanem a nem eléggé körültekintő véleményalkotás ellen szólunk. Hiszen a kőiül tekintés hiánya torzképet eredményezhet. (kaposi) 1979, ár*?!!» Il„ tasoasheí. Mit végezzen a szövetség?
