Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-11 / 84. szám
Egri úttörők munkái - országos kiállításon A napokban nyílt meg Budapesten, a BNV 44. számú pavilonjában az áttörök országos kiállítása, amelyen a Szabad hasában Lenin tit- jin címmel sikeresen befejezett mozgalomban összegyűjtött, negyedszázados vívmányokról készült fényképeket, makettekéi mutatják be. Erre a kiállításra megyénk valamennyi úttörőcsapata elküldte a pajtások által gyűjtött dokumentumokat, melyek közül a megyei zsűri 21 kiállítási darabot továbbított a fővárosba. Érdemes még megemlíteni, bogy a kiállítás Heves megyei anyagút a Magyar Úttörők Szövetségének országos elnöksége külön dicséretben részesítette. Mérlegen a folklórfesztivál; Műkedvelők — hívatásosként Műkedvelők — az ország huszonöt főiskolájának, egyetemének képviselői — versengtek két napon át az egri Gárdonyi Géza Színházban, a legjobbaknak kijáró elismerésért. Felléptek népi tánc, szólista és zenekari kategóriában. Amit nyújtottak, amit produkáltak — s ezt jó érzékkel emelte ki a zsűri —, több a rutinos dilettantizmusnál, mert bizonyították, hogy legjobbjaik — s nem kevesen akadtak ilyenek —, partnerei, figyelemre méltó vetélytársai lennének a táncművészetet hivatásból művelőknek is. Ezt az örvendetes jelenséget tükrözte a legjobb együttesek, énekkarok, zenekarok produkcióiból összeállított gáladélután műsora is. Akik látták — a nagy érdeklődés miatt jóval kevesebben mint szerették volna — nemegyszer szűnni nem akaró 99 A ha Iván műsora a munkaerő- vándorlásról ___ ( Szerda, IS.20) Aktuális problémával foglalkozik a vitaműsor, népgazdaságunk egyik komoly gondot okozó kérdésével, a példátlan méreteket öltött munkaerő-vándorlással Az ebből származó kár mi Ilimészetesen nemcsak a sikerekről lesz szó, hanem a problémákról is. s a mondottakat — mintegy érvelésként — alátámasztják a Pécsi Balett legsikeresebb produkcióiból vett részletek bemutatásával. így a Pókháló, a Változatok egy találkozásra, a Parancs és a Mit takar a kalapod című táncjele- netekbol láthatunk részleteket. .letette* * Tízéves a Pécsi Balett ciimi riportfilmbül. ardokra tehető. A részvevők) Aba Iván vitavezetö irányításával elemzik a kérdés összetevőit, összehasonlító adatokat is bemutatnak a külföldi munkaerő-vándorlásról, s megpróbálják körvonalazni a nagyarányú vándorlás okait, s a lehetséges megoldási módozatot cat. Az összehasonlító statisztikai adatok valóban elrettantőek, a külföldiek meg se közelítik a mi számainkat. Eknel- let szó kerül arról is, hogy nem minden munkahelyváltoztatás jelent kárt a népgazdaság számára, van olyan — sajnos, ez az elenyészően csekély számú —, amely kifejezetten racionális, hasznos. Az üzemi munkaügy; szakértőkön kívül, a vitában részt vesz Rózsa József, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője is. Tízéves a Pécsi Balett <Szerda, 20.20) Voltaképpen riportfilmről van szó, amelyet a Pécsi Balett megalakulásának 10. évfordulója alkalmából sugároz a televízió. A forgató- könyvet Vitányi Iván írta, aki egyben a ifim riportere is, s ennek során meginterjúvolja a Pécsi Balett évtizedes működéséről Eck Imre művészeti vezetőt és Tóth Sándor igazgatót, az együttes tagjait, s a közönség képviselőit is. A Pécsi Balett a magyar baiettkultúra új, modem táncművészeti irányát dolgozta ki. s erre, a klasszikus hagyományokat megújító működésere Euró- pa-szerte felfigyeltek. TérFrancia négyes (Csütörtök, 20.20) Magyarul beszélő francia filmvígjáték. Az 1967-ben készült filmet Noel Coward írta, akit a magyar közönség az Akt hegedűvel című, Katona József Színházban bemutatott vfgjátéka révén ismerhetett meg a közel múltban. Találkoztam boldog cigányokkal is tapssal méltatták a gondos felkészülést, az ötletes koreográfiái munkát, a táncosok, a szólisták, az ének- és zenekarok egyéni ízű, lelkiistne- rettel kidolgozott produkcióit. örvendetes jelenség, hogy a beat-rajongás, a modem tánczene bűvöletének korszakában akadnak szép számmal főiskolások, egyetemisták, akik a népi tánokultúra felelevenítésére vállalkoznak, s meg is oldják azt olyan igyekezettel, olyan alapos felkészültséggel és eredménnyel, amely minden elismerést megérdemel. Méltatni kell — s ezt tette a zsűri is, amikor az arany oklevelet nyert Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola tánc- együttesének oktatóját egyéni ízű koreográfiáiért külön díjjal jutalmazta — az együttesvezetők szakmai hozzáértését, alkotó ötleteit, melyek eredményeként színesekké, változatosakká formálódtak a bemutatott táncjátékok Sajátos színfoltot jelentettek a gáladélután műsorában a szólisták produkciói. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolát képviselő Aradi Tamás toborzótánca sokszínűségével nem véletlen késztette tapsra a közönséget. Egyéni íz, felszabadult átélés jellemezte Regős Ioszlónak, a budapesti Felsőfokú Építőipari és Gépészeti Technikum szólótáncosának produkcióját is. Nem véletlen, hogy mindkettejük hozzáértését. igyekezetét, tehetségét külön jutalommal méltatta a zsűri. Akadtak ezen a fesztiválon olyan csoportok is, melyek első ízben kerültek ilyen rangos mezőnybe, s nem díjakat nyerni, hanem elsődlegesen tapasztalatokat, gyűjteni jöttek erre a rendezvénysorozatra. Nem érdektelen a tánckultúra jövője szempontjából az a nemes pedagógiai -misszió, amit a fesztivál létével betöltött, hiszen irányt jelzett, «tat mutatott, A legnagyobb sikert a Pécsi Tanárképző Főiskola népi tánccsoportja aratta Fili- povity Kriskovics: Szkopje 1963 című táncjátékával. Az eredeti koreográfia legfőbb erénye az volt, hogy dramaturgiai funkció kifejezésére tudta sorakoztatni a délszláv népi táncmotívumokat. Ez adott olyan indulati inipul(Szombat, 22.00) Jugoszláv.film a televízió Éjszakai előadás című sorozatának legújabb darabjaként. 1968 tavaszán mutatták be hazánkban Aleksan- dar Petrovic filmjét, amely ezt megelőzően egy évvel Cannes-ban elnyerte a zsűri különdíját és a filmkritikusok díját is. A dokumentumrendezőként indult Petrovic filmjéről így nyilatkozott: ..Realista és fantasztikus, kemény filmet akartam készíteni.’* Az ellentétes kritikák kérdésessé teszik, hogy ez mennyire sikerült, bár a díjak mellette szólnak. S mivel a film külön erénye egy színes világ bemutatása — a televízió fekete-fehér adására tekintettel kérdéses, hogy érvényesül-e a mű a képernyőn, A színes filmben ugyanis mesebelien, költőien szép képsorok révén ismerkedhetünk meg egy szenvedélyekkel teli, szertelen, primitív életformával, ami ben még ma is mindennapos, sőt — és ez a lényeg — természetes a gyilkosság, a lopás, és a szerelmi s zenvedébsekbői' bossair zust, olyan átélési hőfokot a táncosoknak, hogy nem játszották, hanem átélték a produkciót. Ezt érezte a közönség, ezt méltatta szűnni alig akaró tapssal. S ez indokolja azt az arany oklevelet is, amit az együttes szerzett nívós produkciójáért. Ezzel kapcsolatban nem érdektelen megemlíteni, hogy ez a továbblépést, a jövőt jelző irány kevéssé volt érezhető a magyar néptánckultúra hagyományait őrző műsordarabokban. A fiatalok — s ez a gáladélutánon fellépő minden együttesre érvényes megállapítás — hibátlanul táncoltak, egyéni ízekkel fűszerezve, át- élten keltették életre a magyar népi tánc motívumait. Ezért nevezhetjük valóban rangosnak ezt a fesztivált. Hiányzott azonban — s ez az együttesvezetők, koreográfusok számlájára írandó — az a kompoziciós érzék, amely a pécsiek produkcióját jellemezte. A továbblépés Irányát jelezte a drezdai műszaki egyetem vendégként fellépő csoportjának műsora is: igazi népi táncjátékkal lepték meg a közönséget: annyi ötlet. annyi szín, változatosság, s olyan bravúr jellemezte produkcióikat, hogy a meg- bűvölt közönség alig akarta észrevenni: szünet következik. A bemutatott táncjátékok nem kis része a környező, a baráti népek táncaiból adott művészi ízelítőt. A nézőnek emiatt hiányérzete támadt: szeretett volna több olyan együttest a színpadon látni, akik a magyar népi tánckultúra hagyományait keltik életre. A fesztiválon versengtek zenekarok, énekkarok is. A gáladélutánon közülük a Gödöllői Agrártudományi Egyetem zenekara és az egri főiskola kamarakórusa szerzett belépőt. Az utóbbi különösképp megnyerte a közönség tetszését, hozzáértéssel, kulturáltan előadót^, produkcióival. A műkedvelő főiskolások, egyetemisták folklórfesztiválja véget ért. Jóleső, hogy a korábbiakhoz viszonyítva lényegesen emelkedett a színvonal. s nem egy együttest a ■hivatásosaknak is kijáró elismeréssel méltathattunk. _______Pécsi István d óéért?, A% eltartott Ketten érkeznek, a férj és felesége. Fiatalok, inkább innen vannak a harmincon, mint túl. A férfi békés természetű, szelíd ember, csak bólogat és helyesel, amikor az asszonyka elmondja a panaszt: — Fiatalon, úgyszólván semmi nélkül kerültünk ösz- sze. Hazulról alig kaptunk segítséget és az albérlet, amibe költöztünk, mindennek volt nevezhető inkább, mint lakásnak. Az első évben mindjárt megérkezett a gyerek. A picinyke szoba még szőkébbnek bizonyult és úgy éreztük, hogy szinte elviselhetetlen az életünk. Férjem akkortájt egy szép napon azzal a hírrel érkezett haza, hogy egy idős asszony lakást biztosítana számunkra eltartásért. Sokat gondolkodtunk, töprengtünk a dolgon, és végül is úgy döntöttünk, hogy megkötjük a tartást szerződést. így került hozzánk Veronka néni, pontosabban mi Veronka nénihez. — Az eltartási szerződésben pontosan meghatároztuk, melyek azok a kötelezettségek, amelyeket vállalnunk kell. Mindketten dolgozunk, a férjem sem keres rosz- szul, így természetesen bíztunk abban, hogy nyugodt lelkiismerettel vállalhatjuk az idős néni eltartását, sőt az elhanyagolt lakás rendbehozatalát is. — Az első időben úgy látszott, hogy minden rendben van. Az idős néni látszólag jól érezte magát nálunk, velünk együtt ebédelt, mindig pontosan és időben kapta meg a vacsoráját, a megtakarított forintot a lakásra költöttük. Űjrapadlóztattuk a szobákat, cementlappal rakattuk ki a konyhát. Talán egy év telt el így, békés nyugalomban, amikor Veronka néni szinte egyik napról a másikra megváltozott. Követelőzővé váU és számunkra teljesíthetetlen kérésekkel állt elő. — Az ebédhez két deci bort leérek — adta fct es utasítást. — Férjemmel együtt elhatároztuk, vasárnapon és ünnepnapon teljesítjük a kérést és ha nekünk nem is jut ilyen ráadás, de Veronka néninek megszerezzük a két deci bort. Később azt kérte, hogy reggelenként pálinkát is kapjon és hogy ne szénnel, hanem fával fütsük a kályhát. Mi ketten kétségbeesve magyaráztuk neki, hogy ezeket a kívánságokat nem teljesíthetjük, a szerződés sem kötelez rá minket. Rimánkodtunk neki, éljen békességben velünk úgy, mint eddig és ne kérjen tőlünk lehetetlent. — Már-már ott tartottunk, hogy a saját szánktól vontuk el az ennivalót azért, hogy hetenként S—4 alkalommal húst tegyünk Veronka néni asztalára, és hogy a féldeci se hiányozzék a reggeli mellől. Amikor már csaknem minden kívánsága teljesült, akkor újabb panasszal állt elő: — Miért nem hoztok nekem édességet? Nem gondoljátok. hogy egy ilyen idős asszonynak ilyesmire is szüksége lenne? — Gyötrelmünkben mi ketten egymással Is veszekedtünk, és nem tudtunk örülni a kisfiúnknak sem, aki pedig már szépen fejlődött. Voltak olyan napok, amikor visszasírtuk a régi kuckót, a deszkafalú kis hajlékot, ahová először költöztünk. Néhány hónap múlva azután határoztunk. Történjék bármi is, otthagyjuk az öregasz- szónyt, felbontjuk a tartási szerződést. Veszett a pénz is. amit nehezen összekuporgatva a lakásra költöttünk. Most újra albérletben vagyunk, de csak néhány hónapra fogadtak be minket. Keressük az igazságunkat, a családi boldogságot, amelytől megfosztott bennünket ez az öregasszony. Eddig a történet. A fiatalasszonyból előtör a sírás, a férfi magába roskadtan ül a székén. Az ügyben igazságot kell majd szolgáltatni, amely ugyanakkor jó tanulság arra, hogy a tartási szerződések felbontása esetén nem mindig az eltartók a hibásak... Szalay Istváa Elérkezett az ideje annak, hogy Németh László János megismerje a R ózsaikanáiison túl kezdődő, képzeletét oly sokszor foglalkoztató tájat. Régi pajtásai közül senki nem tartott vele. Üj barátokkal, életre-halálra hozzá tartozó társakkal indult Sopronkőhidára a győri MAVAUT hatóságilag igénybevett különjáratán. A bilincs egyik karikája az ő bal csuklóján, a bilincs másik karikája Bogdanov István jobb csuklóján. Ugyanígy egymáshoz bilincselve a többi bajtárs, fejük alig látszott ki a magas üléstámlák közül, gondba, némaságba merül ten dülöngéltek a rázódástól. Mindannyian magukon, viselték a kínzások nyomait. Arcúkat nyílt sebek, daganatok torzították el, szakadt ruhájukat szenny- és vérfoltok bántották. Hallgattak, mert ez volt a parancs. de ha megengedik a beszélgetési, akkor sem lett volna kedvük hozzá. Hallgattak n csendőrök fa Éberen, a fölény közérzete- vei. Számukra ünnephez hasonlított ez az út, egyenruhájukat simára kefélték, csizmájukat fényesre bokszolták, képüket gyulladásosra borotválták az alkalom kedvéért. Karabélyük tu&áját az autóbusz rácsos padlójához tá- támasztották, úgy markoltak it. Dr. Demeter vastag zúzmara a szántásokon, az ö kedvéért ’iávirult a mező, zöldtarajos hullámokat vetett a gabonatábla, lányok kendője virított a de- l éikig éld kukoricásban, zengett a levegő a méhek döngésétől a bíbor-here felett — épp«* úgy, mint tíz év előtt, amikor mezítláb jöttek ep- i'eszrtí a Rózsakanális hídjá- ig. Mire volt jó a földek bősége? A földtáplált testek jeltelen sírokban porladnak, oda kerül ő is, az áldozat és odakerülnek a hóhérok is. Ahelyett hogy hosszú (Héttel róhatnék le hálájukat azt életnek a jóért, hanyatt- homlok száguldanak a gödör félé... Nem irtoaott a fcoMŐ a legvégső gondolatoktól, tudta, hogy az ó számára itt vám a?, idejük. Már áttör tudta , ” amikor Stetem- Beecmal együtt elhatározták, a vizsgá- lati jegyzőkönyv sMftnfinwífc látniuk faeBett* mindnviM an elpusztulnak a Stassok* tói, ha tovább twgnkats Annyit, tanenayit Panetwtti egyébként is tudtak, beoH- róttak. Emel egy i mwiui lezárult a vaBatás. Stetoti» Eajcs is, Németit LásKró János is eleve tisztában vont azzal, hagy iájuk, a csoport) vezetőire a legsúlyosabb ítélet vár a hadbíróság tárgya láson. Tehát akár vallanak _ akar nem, helyzetük megváltoztatására semmi remény. Ha vászon* tovább folynak: a kínzások, minden bizony- nyal összeroppannak néhányat a bajtársai: közül, val- kmást tesznek és akkor rájuk sem várt volna máé, csak halálos ftelet Mivel pedig szoros összefüggést alkotott valamennyiül: fljsgá- SSs HKsn&ája, az egész csoport fölött ott Wbegstt s tóZoltán jól tápláltsága, kincstári eleganciája bizarr tévedésnek tűnt az ócska buszom, a riasztóvá kínzott foglyok környezetében. Öt csupán az unalom kínozta, mindig a szájához emelte kesztyűs kezét, ha ásított. Mégis kitartott a szótlanság mellett, kurtán válaszait, ha Faragó mondott néki valamit. A költő meg-megfeledke- zett gyűlöletéről, gondolatai, éi-zései bilincs nélkül kalandoztak térben, és időben. Ellentéte szó szerint halálos volt hurcolóival, mégis arra eszmélt, hogy szánalma felébred irántuk. Szeme daganatai közül el-elnézte jó- svádájú kínvallatóit és a nyakukon látta a hóhér kötelét. Bűnhódésük víziója nenn a bosszúvágy reménye, hanem a közeljövő biztos jóslata volt. Németh László János ismerte a holnapot. Tudott a számadás eljöveteléről, de ez az előrelátás csak súlyosabbá tette a maga tra-. gédiáját. Mindazt; amit könnyű megmagyarázni egy sétaúton a kellemes nyári estében, mindazt most dermedten csodálta, mint a felfoghatet- Xanságon túl kezdődő titkokat. Nem értette, milyen ösztönök parancsára hajlandók gyilkossá válni az emberek olyan áron is, hogy közben a saját öngyilkosságukat készítik elő. Nem értette, hogyan, las valakiből á kínzás megszállottja, holott a szadista is volt valaha szelíd kisfiú, imádkozni tanult az anyjától, illedelmesen, kö- szönt a tanítónak, megborzongott, ha kiejtették előtte a szót: gyilkos. Hivatás? Parancs? Az uralná mechanizmus kényszerítő logikája? Ha így lenne, akkor ö és annyian mások miért szálltak szembe ezzel a kényszerítő logikával? Mert bátrabbak. becsületesebbek! ás okosabbak? Ha ezerszer így van; akkor sincs ok a lelkiismeret nyugalmára, sőt, nyomasztóbb a tragédia. A lét egyszerű tényei szerint is vizsgálható az élet Amilyen, banális dolog, hogy a világ egy adott darabja táplál bennünket. hogy ismerős tájak kenyerén, gyümölcsén növekedtünk egészségesekké, épp oly mély okkal kérdezhetjük a velünk egy tájon élőktől, a velünk egy anyanyelvet beszélőktől: mivégre épített értük iskolát a kőműves, irá- végre szabott rájuk) ruhát a szabó, mi végre púposodott meg a paraszt a mezőn a 'kenyerükért? Sliffiófe <3tefc abban a hitben, hogy becsülete» munkájuk jó jövőt hoz és íme, a verejték és a szorgalom gyilkosokat nevelt, Németh László János a hazát látta a rozoga busa ablakából. Pompás terméseket látott a rábaközi földek kánaánján. Hiába csillogott
