Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
% KEREKES ANDRÁS Nagykorú hasúm Én nagykorú hazám! Friss lépteiddel botladoztam szikrázó évek ajtaján kopogtam érted még könnyű koromban^ Iramló játszótereken szalagos lányokon tűnődtem, annyi nagyléptű idegen maradt mégis végleg mögöttem. Bőröm korán égette tűz, arcomba parazsakat szórtak, s kit sorsa féltésedre űz kénes tüzekre is dobódhat! Szived véremtől is erősült, apátián s annyi kínnal terhesen, bíbor utakra jártam őrizödül én bátor, ifjú, szép szerelmesemí Koppantott engem is, ha téged világok vajúdása kínozott, tudom szapora szívverésed, 3 mitől gyűrött már ifjan homlokod. Tudom a sarat, mit annyi dobál rád, ki rongyolt szájjal ellenünk mered, tudom o jövőt félők rút imáját, kik ríva óvják a terheseket, anyában ölnék magzatát, kiknek domború terhe csúf, e tudom a szálló biztatást, mely hús testedhez idomul. Tudom a harcot még naponta itt a kifordított régivel, a perdöntő munka lázgyöngyeit mely mind érettünk hullik eU Tudlak hazám, proletárvágyak gyermeke, sorsom őre, jövőmnek jussa, széltől, füzektől óvatott, s ha tán semmim se jutna, enyém a te gyermekkorod, te pirosló serdülésed, enyém a te biztos növekedésed, EiABANCZ GYULA: A fák iámén, A bskS a reflektor: ragyog apró fénycsóvái üvegkalapok Arany és esSst selyemben a fok lombjai színes estélyiruhik Suhognak kígyóznak meghajolnak nómán a tánchoz összefogódénak Újra ahogy felsúg tombol a szél tringásba kezdnek s amíg zenél arcuk verejtékez hulló zománc Szünetel és ismétlődik a tánc K'orodű Miklós: Ali basa meg a németek D upla éjszaka volt — ahogy a frontkatonák nevezték, a csillagtalan, kétszeresen szorongató sötétséget idegenben, támadást várva vagy arra készülve. Piros József fogatolt vonatos tizedes a montellói ostromra gondolt a cirkuszló nyergében. — Ott volt ilyen átok sötétség. Dupla éjszaka. S tán akkor sem félt jobban, mint most a Városligetben, az annyiszor járt úton, az ismerős fák között. Hiába, öreg már a huszár, meg aztán, nem is huszár: trén káplár, akárhogy hívják most, s nem huszárló a híres Ali basa, igaz, hogy be- tyárosabb, mint az időben Sári, a Csiklandós kanca. Nem indul rohamra, nincs is szolgálatban, haza üget, az asszonyhoz, urasan, okosan, ügyesen. A régimódi karabélyt a nyakába vetette, ördög tudja, hogy került a fogatolt vonatosokhoz! Tán a múzeumból. Mindegy. Nekik az is jó, nem akarnak ők kárt tenni az ellenségben. Inkább a németben, de hát az sem az ő dolga. Bár nem kéne kétszer mondani. Mennének már a fenébe! Úgysem bírnak az orosszal, most aztán kitetszik. Ali egyenletesen ügetett, kényeskedőn, ahogy megszokta, ahogy megtanították. Legalább valami hang, a férfi majdnem azt mondta magában: emberi hang, megtöri azt a süket csöndet, amely úgy dobol a fülében, akár a cirkuszi zenekar nagydobja. Jó lenne már odahaza az asszonynál! Még benézne a hadapródékhoz, a furcsa kis- katonákhoz. Még mindig nem tudta: valójában kicsodák? Mariska azt mondta: ne sokat kérdezősködjék a főhadnagy űrtől, még bajba találnának kerülni. Okos asszony, hallgatni kell reá, amúgyis megszokta. Meg aztán mindig igaza van. Hiába no, kardos menyecske, nem könnyű mellette a háziszolgálat, majdhogynem nehezebb, sőt bizonyosan az, mint a vonatosoknál. A házicirkusz néha nagyobb port Íravar, mint a néma Beke- tow. ' A magányos lovas már a tópartján ügetett, amikor felbőgött a sziréna. Ali felhorkant, két lábra ágaskodott, kecsesen, mintha zenére lépkednék. Azt hihette, hogy tust fúj a zenekar. Repülő kötelék húzott a liget felett Vakító sugarak fúródtak a vaskos sötétségbe. Pásztázták az égboltot: fényszórók keresték a gépeket A katona küszködött megbokrosodott lovával, ám nem birt a paripával. Hirtelen megszólalt a ligeti Körvasúia iái a német légelhárító. Torkolattüzö megvilágította a légvédelmi tüzéreket Német vezényszavak harsogtak. Az egyik repülőgép megbillent tűz csapott ki potrohúból, majd láng festett fáklyát a mennyboltozatra. Valahol, jóval túl az Angol- parkon, lezuhant a gép. A ló hosszú vágtába ugrott — Azanyátok ne sirasson! — káromkodott a tizedes. —■ Épp most kellett kezdenetek? Állj meg. Ali! A basák istenére! Hó! P iros József nagy ügy- gyel-bajjal megfékezte lovát és csuklójára csavarva a gyeplőszárat leugrott a nyeregből. A földre vetette magát Ali remegő orrcimpával négy lábát megvetve, fülét hegy zve állt mirjjha ércből öntötték volna. Akár társait, a hét vezér lovait Újra sötétség és csend ereszkedett a tájra. Elzúgtak a repülők, csupán holt társuk hamvadt valahol füzében. öten kúsztak a Körvasút német állása felé. öt kiskás. Egyikük a légelhárító ágyúhoz közelítve, féltérdre állt s egy köteg kézigránátot hajitott a német tüzérek közé, megcélozva az irányzó katonát, és az irányzó berendezést Utána még ketten dobtak kézigránát köteget a német állásra, majd mindannyian hátraarcot csinálva és többször hasravágódva, ügyesen fedezve magukat, eltűntek a vágányok mögött A Vörös brigád átesett a tűzkeresztségen. A kézigránát kötegek sorra robbantak. Üvöltés, jajveszékelés, német káromlás kísérte-követte dörrenésüket: — Herr Gott! Szakrament! A gépágyú irányzója telitalálatot kapott Két német elterült a földön. Piros József a kopár fűben hasalva, lova kantárszárát markolva, megvárta a légiriadó lefújását. Jó negyedóra vagy félóra is eltelhetett mire feltápászkodott s lovára zökkenve, folytatta útját. Német járőr bukkant fel a sötétből. Egyikük rákiáltott a lovasra: — Halt machen! Társa előrerohant s megragadta /Ali basa kantárszarát — Absteigen! — Nix dájcs! — kiáltotta a káplár és sarkantyúba kapta lovát. Ali basa két lábra állt, lerázva a német katonát, s néhány könnyed tánclépés után egyetlen szökkenéssel rövid vágtába ugrott, elragadva lovasát. Mire a három német észbekapott, s géppisztolysorozatot eresztett utána: valósággal a levegőbe emelkedve, hosszú vágtában úszott a sétány fái között A golyók célt tévesztettek. Ez volt a cirkuszi mutatvány! Felülmúlta a spanyol magasiskolát _ Piros félig megkerülve a ligetet, a Stefánián át vág- tatoit az Ajtósi Dürer sorra, onnan az Aréna útra fordulva, haza ügetett A Vörös brigád kisded csapata kanyargós út után, megmászva az angol- park kerítését, megbújt a hullámvasút alatt, s amikor úgy találta, minden elcsendesedett, az elhagyott Szalma-báron át kisurrant a Mutatványos térre, majd járőrré alakulva, élükön a hadapród őrmesterrel, elhúzva az Állatkert mellett, a Szép- művészeti Múzeum mögött, az Aréna útra tért. A Hősök terénél szembetalálkoztak egy megerősített kisebb . német alakulattal, ugyancsak amolyan járőrfélével. Épphogy tisztelegtek tessék-lás- sék módon. A fiúk úgy tnar- kolászták puskaszíjukat, hogy akár nyomban lekaphassak fegyverüket. Zebu . géppisztolya závárzatán nyugtatta kezét. A németek parancsnoka, ugyancsak géppisztolyát szorongatva leplezetlen gyanakvással méregette a magyarokat és megkérdezte: nem találkoztak errefele, mostanában egy lovassal? Egy huszárral? — tette hozzá. Spanyol válaszolt, ő tudván németül: Huszárral? — Magyar huszárral _ — erósködött dühösen a nénié a maga nyelvén. — A magyar huszár ma? rég leszállt a lóról! — mu- gyarázgatta álmélkodva a színházi titkár. — Manapság már csak filmen látható. — Hát az olyan volt! — kiáltotta a járőr parancsnok — Igazi vörös ördög! — Így nevezték kilenc- száztizennégyben a veres- nadrágos, piros súlytásus nyíregyházi huszárokat. Erre célzott az idősebb német katona vagy mást akar ezzel mondani? Vörös katonának tartotta a lovast? Minthogy nem boldogultak a Spanyollal, mégegyszer szemügyre vették a fiúkat, s tovább vonultak. Amikor a brigád már ,jó messze járt, Zebu hátra fordult: — Istenazatyárp! Piros bácsi lehetett az a vörös ördög. ■— Azám! A cirkuszlovas! — vidult Tiborc. — Vágtathatott, hogy hazaérjen vacsorára! D e miért érdeklődtek utána ilyen bőszen a németek? — tönrengett Spanyol. ■— Megrohamozta az állásaikat, eevmaea. Hadik —■ huszár módjára? • Részlet Koroda Miklós Alvilági színjáték című, a Kossuth Kiadónál a közeljövőben megjelenő regényéiből, amely a Vörös Brigád partizáncsoportnak állít emléket. A főként ifjú művészekből: színészből, költőből, szobrászból álló, vakmerő gárda a Kisegítő Karhatalmi alakulaton — a KIS- KAN — belül szervezkedik, s a pesti Városliget széléről, egy romos villa pincéjéből indái portyára, 1M4 télutóján a németek és a nyilasok ellen. Számos legendás rajtaütés és közelharc után, Budapest felszabadulása előtt szinte néhány órával, az árulás a Gestapó kezére juttatja a fiúkat, s a velük küzdő két nőt. A Várba hurcolják őket, s Iszonyú kínvallatás után a Számonkérő Különítmény csendőrei klvég- zik Braun I5v£t, a mozgalom Liliomát, Rónai Ferencet, ahj Tiborcként szerepei a regényben, s hős társaikat. a- Bolond vagy. — Maga ezért akar válni, mert meg akar nősöW? — Míg élek, többé nem. Nincs szándékomban többé. Hogy a kedves nejem megint megcsaljon? — Tisztára bediliztél! — Mondja, november hetedikéig maga úgy érezte; csereti a feleségét? — Igen. — És utána snár nesa? — Pontosan. —• Mért volt maguknál vendégség? —- Házibuli. Nem dolgoztunk, hát házibuli volt. — És sokat ittak. ■— Nem mondhatnám. Három liter tíz emberinek? Még ők mentek aztán borért. De nem hoztak. — Ezért haragudott meg rá? A fiú kicsit az asztalra csap: — A kedves nejem leült a konyhában eeőkolőatf. ■— Kölcsönkenyér, visszajár! Nyitva volt az ajtó, hogy láthasd! De te nem láttad, mert az Editet birizgáltad! — Én senkit nem birizgáltam. A kedven nejem alap- •raianul védekezik. — Nagyon szerette maga a feleségét? Hallgat, vállát vonogiatja, nehezen nyögi kis — Hát igen. — És a szülei szeretik őt? i — Nem szeretnek! Ellenem Uszítják! —- Azt ne mondd! Se rá-, se lebeszélni nem hagyom magamat. De te soha nem jöttél anyámhoz látogatni, öt gyerek közt én vagyok a Legfiatalabb és miattad félévekig nem láttam anyámat. — Mert ők nem akarnak engem! — Nincs igazuk? Megmondom kerek perec, így van! A lány némán tombol. A bíró leülteti a férjét és őt állítja fel. — Ellenzem a válást — felei az első kérdésre lém határozottan. — Névviselést igényel? — Névviselést igényelek. — Azért nem akar válni, mert szereti a felperest? — Szeretem, igen. A fiú piros, csak úgy ég a füle. — És a kollégája? Ott a boltban? Udvarolt magának? — Nem udvarolt. — Lefeküdni akart! — kiált a férje. —■ Lefeküdni akart, de udvarolni nem akart. A bíró diktálja, hogy főnöke tisztességtelen ajánlatot tett. Vem főnököm. Egy fiatal teknycs, nálam fiatalabb. 2s maga elmondta ezt a férjének? Mikor? VIost. mikor kérdezte. Mikor jött, hogy engem n rajtakapott a főnök a raktárban Zolival. De nem igaz? — ügy büdös szó sem. Pofonvágtam, az az igaz. Vagyis november hetedikéig jól éltek? Ki tudna á férjt; "el békülni? — 'ín ki, ő nem akar. íi történt az után a konyhabeid csók után? így megvert, hogy eltörött a karom! — felemel a rját, azzal a merev mozdulattal, ahogy a gigaze? viselte. — Egy hónapig táppénzem voltam, — Kártérítést kapott? — Nem kaptam. A rendőr azt mondta, csak akkor kapok, ha feljelentem. Nem akartam feljelentenij .— Nem akarta, hogy megbüntessék? ■— Nem. — És ezek után is szereti? — Mit csináljak. Pedig nem éítiemö meg. Durva, önfejű. — De ha durva, önfejű és akaratos, mát szeret rajta? Mért szereti? — Csak. — Van remény, hogy kibéküljenek? — Nincs — mondja reménytelenül. Majdnem sír. A fiú felpattan: —• Szabad valamit kérdezni? Kivel voltál újév napján a presszóban? Nem Andrással voltál a presszóban? Az asszonyka dacosan megrántja a fejét A bíró pártfogásába veszi: neki is kell egy ki6 szórakozás. >— Azelőtt nem mentél Andrással presszóba. —• Azelőtt teveled mentem. Jön a tanú. Kétszer annyi idős, mint ők, jól kihfaoti teherautó-sofőr, feszül rajta a tohonya ruha. Süt belőle a beleavatkozási vágy. — Igen kérem, elég sűrűn jártam oda. Igen kérem, szépen éltek a gyerekek Megértették egymást. Én nem tudom, hogy s mint November hetedikén volt ott egy fiatalember, akivel a fiatalasszony elment borért. De nem mentek el, hanem a konyhában csókolóatak. Én nem láttam, én kártyáztam, hanem a haverom a bátyjával összeverekedett, én vittem be a fiatalasszonyt közülük a szobába, letettem az ágyra, kérdem tőle, mért csinálta? Azt mondta, hogy neki nem elég egy férfi! — Maga azt kérdezte tőlem, hogy nekem tán nem eáég egy férfi! Arra mondtam, pukkadjon meg! Hogy nem! A férj is felpattan, magyarázza, mért e bátyjával verekedett, s nem a csókolózó vendégével. — Mert a bátyám nekemjött, hogy ne csináljam a kabarét. — Tehát maga azt nem tanúsíthatja, amit a konyhában látott? Hát a boltban? A raktárban1 jelen volt? — Nem. De az illető előttem mondta. Három hete a kocsmában. Felperes is hallotta, meg mások. — Mondja, volt magának valaha visszomya férjet asszonnyal? — Volt! — vágja ki önérzettéi. — És maga azt elmondta az asszony férjének? — Nem én! — Milyen embernek tartja maga ezt az illetőt? — Rongy embernek. Jellemtelennek. — Nevezze meg, hogy tanúnál: idézhessük — Gombos Zoltán. Nem titok. —• Hol lakik? — Szigetmonostor, Jelenleg kórházban. _— Majd a postás megtalálja. Kívánja a megSdézését? — kérdezi felperest a bírónő. — Kívánom. — Vagy megbocsát a feleségének? — Nincs az a hatalom! Hetei sxM már íúafca bizonyítják, host aatanta usegyen nem érte: az egész világ előtt nem igazolhatja a feleségét. Szőr ment a levesbe, nem kell! — Micsoda férfigőg! — mondja az ülnöknő. Majdnem azt is hozzáteszi: kis kakas. Pedig hiába kukurikol, a nőj bíróság összefog a feleségével ellene, a következő tárgyaláson sem választják el. Ez a bíróság nem, de ha ő tovább megy, egy felsőbb fórumon ráhagyják, s eléri a célját. Addig az asszonyban úgy megkeseredik a lélek, hogy már ő se bánja. És húsz-harmic év múlva verhetik a fejüket falbe, tiogy ilyen kis semmiségért ekkora bolondot tettek Vagy ki tudja? Mi az a bolondság? Mi az & boldogság?
