Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Négy vallomás Visszapillantó riport Oly szeszélyesen futnak a község utcái, hogy nincs amelyiket teljes hosszában benyargalhatja a tekintet. A falu termelőszövetkezete díjat nyert valamelyik országos mezőgazdasági kiállításon, s tartalék játékost adott a Ferencváros labdarúgócsapatának. Helyzete, gazdasági állapota, az élet által föladott kemény leckéi és a gondok fölötti győzelmének sok jegye olyan, hogy hasonmását az ország számtalan községében föllelem. Ez érvényes a történetekre is, melyeket e riport szereplői tollbamondtak nekem. Interjú az iskolással A fiún sárga dzseki van, elyan benne, mint egy kezdő űrhajós. Egyelőre azonban nem a holdba indul, csak vízért az ártézi kútra. Tizennégy éves. Közepes tanuló. Apja tsz-jószággondozó, anyja adminisztrátor a ktsz-néL A legényke úgy adja élete első interjúját, hogy közben kissé halkabbra állítja a nála levő zsebrádiót, melyből a Régi csibészek című nevezetes szám dallama szivárog. — A felszabadulás úgy volt — mondja jó lendülettel —, hogy azon az úton jött sarlós-kalapácsos zászló alatt a szovjet hadsereg. A németek addigra eliszkoltak innen. Gondolom, ünnepség is volt rögtön. Mert azóta is van mindig ünnepség az évfordulón. Szüléink örültek, hogy végre demokrácia van, mert nehéz volt már tűnni a kizsákmányolást. Belekérdezek: — Mekkora földje lehetett egy régi nagybirtokosnak? — Mekkora? — kis töprengés. — ötven hold is lehetett. — Hogyan és kik művelték meg? — A cselédnek nevezett dolgozók, társadalmi munkában. — Mi történt a régi arakkal? Vajon hogy és hol élnek? Zavart hallgatás, majd: — A régi urak... most nincsenek urak... Én nem is gondoltam még a régi urakra. És megy a vízért, mert első interjúnak ennyi is elég. Szabadulás tankcsatával A község tanácselnöke beszél. Negyvenkilenc éves, szőke óriás. Béres volt a nagy változás reggelén. Délben pedig? — Háromnapi tűzharc után jöttek be a szovjetek. A katonákon rettenetes fáradalom látszott. Sok halottjuk és sebesültjük volt. Két páncélos jött az előőrsök után. Mi odaszaladtunk és én néhány szlovák szóval üdvözöltem okét. A parancsnok félbeszakított. Intett, hogy szálljak be a kocsiba. Félelem fogott el, hogy most mi lesz. Kiderült, azért hívott, mutassam meg nekik, merre jutnak el leghamarabb Pénzes-majorba. Ott ment el a betonút, amin a németek még kitörhettek a körülzárt megye- székhelyről. Toronyiránt rohantunk árkon, vízmosáson, szőlőkön át. Negyedóra múlva már tűzharcban volt a két szovjet páncélos a német Tigrisekkel. Rettenetes negyedóra volt... Amikor visszahúzódtunk a faluba, a szovjet katonák már temették huszonkilenc halottjukat. Engem a harckocsi, mint egy taxi, házig vitt haza. Ott, a napviMN, áptiBn aswnbst lágnól néztem meg jobban a parancsnokukat Szőke, szelíd arcú gyerek volt. Nem lehetett több tizennyolc évesnél. Megmosdott a kútnál. Megfésülködött, leporolta a ruháját. Aztán elmentek. Száz méterre se juthattak tőlünk, amikor egy szalmakazalba megbújt német pán- célfauszttal kilőtte a tankot. Az egész személyzet ott égett. Ott, az égő tank mellett vágtatott él homokfutóján a jegyző és futtában odakiáltott nekünk: „Meneküljön, ki merre lát...” Apám, aki kisbíró is volt a keze alatt egy ideig, utána kiáltott: „Ezentúl német jegyző lesz, doktor úr?” Aztán így fordult hozzám: „Nekik lesz-e nehezebb nélkülünk, vagy nekünk nélkülük?” De azért gúnyos jókedvvel nézett utána. A falu meg három helyen is égett. Én a községházára futottam, hogy megnézzem, nem égnek-e az anya- könyvek ... Ott egy orosz fogadott, amolyan örmesterfor- ma. Sztár osztanak titulált és fölszólított, szerezzek szállást vagy negyven sebesültnek. Én meg szereztem és estére már annyi mindenért voltam felelős, hogy aludni se bírtam... Kastély — öregasszony Hetvenkilenc éves hajdani dáma. Ezerháromszáz holdjuk és kastélyuk volt a faluban. Most két helyiséget lakik az emeletes épületnek abban a szárnyában, ahol a spanyol szoba és a kék szalon volt. Szobájában vedlett huzatú fotelok, a falon két jó olajportré Karlovszky modorában. Rengeteg régi német könyv és a kopott bútorzatot ellepő szolid szutyok. — Kastélyomat a visszavonuló németek fölgyújtották — mondja. — Földönfutó lettem. Fassauból jöttem haza, de addigra, kérem, szétosztottak itt mindent. Én mindig demokrata érzelmű voltam, felszolgáló voltam a Hau érnél Pesten, onnan emelt magához a férjem, aki elsősorban közalkalmazott volts csak aztán birtokos. —- Milyen beosztásban dolgozott a megboldogult? — Főispán volt... Shogy folytassam, nekem a földbirtok-reformtörvény tizenötödik paragrafusa szerint meg kellett volna hagyni háromszáz holdat, mert részt vettem az ellenállásban. Ez kicsit meglep. Kérdem is: — Azt meg hogyan? ö némi kioktató szigorral: — Csak nem gondolja, hogy azért gyújtották föl a kastélyomat, mert Kelted vezér tábornagy szerelmes volt belém? ' Nem gondolom. A hölgy pedig megbékél ten: — Szétosztottak itt mindent. Néhány emberben mégis vodt becsület, összeszedték a két szobára való bútort. Aztán megtanultam orgonáiul és kántor lettem a templomban. Van egy kis nyugdíjam. Angolul is tanítok, mert az uram megtanított annak idején. Szabad időmben meg olvasok, olvasok... — Mit? Szégyenlősen: — Kinevet. May Károly könyveit... És néha arra gondolok, mi lett volna a sorsam, ha az uram egyszer nem jön be a Hauerba és nem kacsint rám, hogy „ci- cuska, hozzon nekem két szép képviselőfánkot, hátha honatya lesz belőlem.” Az ablak alatt „társbérlőinek” gyermekei rendeznek Kari May műveibe illő indiáncsatát, s rájuk reccsen egy borízű férfihang: — Nyughassatok, az anyátok bit keservét, nem bír aludni tőletek az öregasz szony. A dáma rámnézc — Az öregasszony én volnék ... Sokat veszekedtünk eleinte, de a tiszteletet estik megadják az embernek. S elmosolyodik titkolhatat- lan büszkeséggel. Földosztó Szabó Hatvanöt éves, tsz nappali őr. Néhány éve még bikás volt, de megtiporta a jószág. Azóta az a tiszte, hogy rajta tartsa a szemét a szövetkezet vagyonán. Ebből eleinte sok kellemetlensége volt De végül is a közgyűlés kizárt a szövetkezetből két vezetőségi tagot, mert azok „tévedésből” otthon rakták le a szállított takarmány egy részét. Azóta emberünk tekintélye az elnökével vetekszik. Ennek egyébként régi alapja van. ö volt a földigénylő bizottság elnöke. — Nem hiba nélküli elnökié — mondja restelkedve. — Eleinte nem sokat sorsolgat- tunk, hogy kinek hol jusson a földből. De ón azt gondoltam, aki ott üvöltözött a nyilasok gyűlésén, ha nem is volt nyilas, miért kapjon a falu szélén. De száz baj vodt azzal a munkával különben is. Egyszerre parasztbirtokosnak mondták magukat a legfinnyásabb uraik. Engem mint törvénysértőt egy hétre le is fogattak az ügyvédek, mert a pusztai cselédség közt szétosztottam a szerszámokat, ekét, fogast, boronák Nem volt földmérőnk. A falubeliek orroltak a pusztaiakra, hogy azok többet kaptak- A pusztaiak szerint a falubeliek négy-öt holdjáéhoz fölösleges volt még odaragasztani az egy-két holdakat. Többet szenvedtem én, mint akinek az ezerháromszáz holdját szétmértük. — És tárt még a gyűlölködés? Köhög kettőt, csak úgy tréfából. — Azóta ezer veszekedni való akadt. A beadás miatt. A tagosítás miatt. De itthon azért nem mérkőzhet velem az atyaisten se. Több mint tiz éve tanácstag vagyok. A tsz-ben eleinte bizony rosz- szul fizettek. Azt hittem, hogy leszerelek, és otthagyom a parasztságomat. De úgy öt éve mintha szárnyra vett volna bennünket a szerencse. Igaz, tegnap fogott rám egy ember fejszét, hogy én ne firtassam, honnét, kinek a parancsára viszi a tsz ölfáját, de aztán észhez tért a jó ember. Menne a dolog, csak pénz lenne valamivel több. — Nagy családja van? — Akad, de az mind felnőtt Az egyik sofőr, a másik villanyszerelő, a harmadik meg adjunktus az egyetemen. Az még ma is a pénzembe kerül, mert lakást építtet. Nem elég, hogy én is új házat építtettem a régi nádtetős helyett. — Üjat? És mibe jött? Legyint — Mibe? Ezek a meszekok konyákig nyúlnak az ember zsebébe, s az is kevés nekik. — Mennyi volt ez a konyákig? — Háromszor változtatta a kalkulációt menet közben. Ezt kéne megírná az újságba. Most. már nem hagyom. — Mennyi volt az a sok? — Kétszázhuszonegyezer- ötszáz forint. Még kimondani is rettenetes. Igaz • is. Ott, állunk és egyetértőn szönjyűiködün k némely maszek merész kalkulációján és zuhog ránk a jókedvű tavaszi napragyogás. BAJOR NAGT ERNŐ BOOR ANDRÁS: Szabadulás Apám. mesélte hosszú lánca volt patkányok futottak vonító kutyák Reggel belerúgtak este leköpködték disznó szájú őrmss tér-pofák Mocsok rohasztott bolhák szaporodtak becsület nem volt se falat kenyér Korbács felelt a lázadó szavakra s lesújtott a büdös kápó-tenyér Irgalom nem járt a leszakadt vesének gödörbe löktek a buldózerek Idő se volt már a ledöngölésre negyvenöt nyarán mert jött a sereg BÉRES ATTILA: Egy öreg villamos a villamoson mi már nem megyünk sehova először parádés-szekér volt ez azután halottas kocsi lett rövid ideig volt barrikád is Ez a villamos tanult áram nélkül is menni később utasok nélkül volt ez mozgó könyvtár Is szerinte legjobb volt Éjszakai Járatnak lenni annak mindig örülnek Bárhogyvesszük ,, mindig körbe ment ez a.villamos ügy öregedett meg " ezen a villamoson nem megyünk mi már sehova MÓRICZ virág A bírónő, a két Qlnök —■ egyik volt partizán, másik nyugdíjas ápolónő — és a jegyzőkönywező gépíró lény ülnek a pulpituson, ká-fci maga helyén, a magas ablakok előtt, mélyek oly piszkosak, mintha sűrű csipkerongy tapadna rájuk. Először bejönnek mind, aztán a tanú kimegy és marad fél- és alperes. Két aranyos barna gyerek. Piros arcú, egészséges, majd kicsattan mind a kettő. A fiú vasgyúró, a lány bögyös-£a- ro®, mégis karcsú, miniszoknyát visel, s emeletes kon- tyot. A fiú hófehér ingben, éjfekete gálaruhóban, kis, fekete szemű dacos magyar kölyök. Szörnyeteg mérges mindkettő. A bíró eldarálja az előző tárgyaláson már kiderült tényeket: Három évi ismeretség után házasodtak össze, három éve. Most az asszony húsz-, a férje huszonnégy éves. Tizennégy és tizennyolc éves korukban szerelmesed- tek meg A múlt november 7-én szakítottak. A férj szüleihez tért vissza, mert „a felesége a náluk vendégségben levő egyik férfivel külön szobába ment és ott csókol ózott”. Az asszony beleszól a felolvasásba: — Mert az Edit nyakát csókolgattad! Visszaadtam! — Nem békülték ki? — kérdi a bíró. — Majd talán a tanú! — mondja sokat sejttetően a fiú. — Mért a tanú? — Majd ő megmondja. Egy héten négyszer-ötször volt nálunk, sokszor, mindig, ő tudja! Igaz? — a feleségére néz. — Nem! — szisszen a menyecske. A férj grimaszt vág, mély megvetéssel elfordul. A bíró sorolja a szokásos kérdéseket. A fiú a költségeket kész viselni, de névviselést nem enged. — Mért nem engedi? — csdtítja a bíró. — A névviseléstől csak kivételes esetekben tiltja el a bífóság. Inkább béküljenek ki. Mért nem békülnek ki? — A kedves nejem azt a kijelentést tette, jobb is Azt a kijelentést tette, ő is el akar válni. — Pofátlanul hazudsz — mondja kedves piros nejem. — Élettársa van? — Nincs. — Az a lány, akinek a nyakát csókolgatta? — Nem! Fütyülök rá! — És magának? akivel a konyhában csókolózott? — Semmi. Semmi közöm hozzá. Se előtte, se utána. — És azért az egy csókért válnak m2 — Volt más is! — mondja a fiú, sokatmondón. Olyan gúnyos, odatapad az ajka a fogához, alig birja kifújni a szavaikat. — Igen? Az első tárgyaláson másról nem beszéltek. — Közös beleegyezéssel: arról volt szó. Akikor nincs értelme kiteregetni a szennyest.. De ha ő megváltoztatta az akaratát! — Nem változtattam meg! A bíró gyönyörködik bennük. — November hetedikéig jól élték.? — Fogjuk rá. — Akkor elcsattant egy csók a konyhában? — Volt más is! — Nem igaz! Hülye vagy! — prüszköl az asszony. A bíró leinti: Várj, most a fiúval foglalkozom. Igazán, mint a tanító néni. — Nézze, egy csók nem lehet válás oka, ha ő nem is akar válni. Tud maga mást, bizonyítani? — Menjünk vissza — fúj a fiú, aprókat szusszant, s felemeli a jobbkeze hüvelykujját. — Három éve, karácsonykor esküdtünk. — Felnyújtja mutatóujját is: — június—július—augusztus, szeptember közepéig a tanúval együtt gépkocsivezetői vizsgára készültem. Azért is kerültünk olyan jó haversági viszonyba. Sokszor járt nálunk. Ö tudja, hogy a feleségemnek már akkor viszonya volt egy illetővel. — Te bolond! — nevet, dühösen és keserűen a feleség. — Mikor tudta meg? — Mióta külön vagyunk. Az az illető saját maga mondta, nekem, a szemembe. Semmi oka ezt állítani. — Persze, hogy semmi oka. te hülye! — nevet az asszony. — Semmi érdeke — a fiú kivágja magát a kis zavarból. — Ez az egyetlen bizonyítéka? — Saját bátyám látta a konyhában az illetővel, — Aki azonos azzal, akivel már az első nyáron megcsalta? — Nem. Azzal az illetővel egy boltban dolgoztak. — Hol dolgoztak egy boltban? Ki az az illető? Megidézheti tanúnak. — A Zolit? Cnnan most nem lehet megidézni, ahol van! — a szeme csak úgy szikrázik a kárörömtől. — Mért? Hol van most? Katona? — Nem. A vicces házban van. — Hol? Mi az a vicces ház? — Diliház. — Alkohol elvonón? vagy elmeosztátyon? — Felelj no! Te tudod! — pofonra áll a keze, leaüzdi magát, a bírónőhöz fordul, árulkodó hangon: — Fél évi házasság után már «gy ilyennel foglalkozott! — Ne hülyéskedj! — az asszony nevet is, dühöng ia — De maga erről múlt november hetedikéig hallgatott? — Csak aztán tudtam meg. Mindig a férj tudja meg utoljára a disznóságot. Mikor kirobban valami, akkor mát mindenki mond neki valamit.
