Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Barátságunk a hétköznapok szívből jövő barátsága — A család mit szólt a magyarországi úthoz? — A feleségem jobban örült, mint én. Ugyanis a fiammal együtt ő is itt van Visontán ,.. Leonyid Kovalenkóval, az egyik kijevi hőerőműveket szerelő vállalat hőtechnikai gépészmérnökévéi, Visontán ismerkedtünk meg. — Szaktanácsadó vagyok, a turbina szerelését segítem. Társaimmal együtt a hidraulikus vezetékrendszer építését, szerelését irányítjuk. Nagyon jó a magyar kollegákkal együtt dolgozni Kitűnő szakemberek. Több magyar tudós kutatómunkájával már az egyetemen megismerkedtem. Magyarország kis ország és mégis mennyi tehetséges, híres embert adott már a világnak... — Azt mondja, nagyon jó szakemberek irányítják a munkát Visontán. Az erőmű üzemeltetése mégis késik... — Nem hiszem, hogy az én feladatom a gondok, a problémák megmagyarázása. Az biztos: nálunk a Szovjetunióban egy ilyen erőmű sokkal rövidebb idő alatt készül el. És jobb körülmények között folyik az építkezés. Talán a magyaroknak még nincs elég tapasztalatuk. Mi mindenesetre nem adunk ennyi időt egy erőmű megépítéséhez. Talán szorosabbra kellene fogni a gyeplőt. De én itt vendég vagyok, és senkit se szeretnék megsérteni... _ A Kovalenko család hogyan érzi magát Visontán? _ Mintha otthon lennénk. Fiatalok vagyunk, szeretnénk sokat utazni, megismerni Magyarországot, a magyarokat. Arról máris meggyőződtünk, hogy a magyarok nagyszerűen értenek a vendéglátáshoz. Sok barátunk van már, esténként vendégségbe járunk. Csak a magyar nyelv ne lenne ilyen nehéz. De úgyis mi győzünk, elhatároztuk, a család valamennyi tagja megtanul magyarul. A mikor az elmúlt év augusztusában a Gsuvas ASZSZK küldöttsége megyénkbe látogatott — viszonozva a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetőinek Csuvásiában tett látogatását — M. V. Z ajcevnek, a Csuvas ASZSZK Minisztertanácsa elnökének, a küldöttség vezetőjének ezek voltak az első szavai: „A mi barátságunk nem ünnepi aktus csak, a mi barátságunk a magyar néppel, Heves megye népével a hétköznapok szívből jövő barátsága. Küldöttségünk törekvése és célja az, hogy minél több Heves megyei emberhez eljuttassuk népünk. őszinte barátságát, jókívánságát.” E sorok írójának, aki már Csebokszáribasn is találkozott a küldöttség vezetőjével és tagjaival, módjában volt meggyőződnie arról, hogy csuvas barátaink Heves megyei tartózkodása elérte célját, itt-tartóz- kodásuk tovább mélyítette a két nép barátságát. Vendégeink látogatása az egri Fimomszerelvénygyárban, a Siroki Fémművekben, a parádfürdői gyógyintézetben, a Parádsasvári Üveggyárban, a Gyöngyös-do- moszlói Állami Gazdaságban, a nagyrédei Szőlőskert Tsz-ben, az egri tanárképző főiskolán és a felsőtár- kányi KISZ-táborban, az egri barátsági nagygyűlés és a baráti találkozások megyénk dolgozóinak szinte valamennyi rétegével, mind-mind azt bizonyították: mélyen gyökeredzik a Heves megyeiek és a csuvas nép barátsága. Joggal állíthatta Oláh György, a Központi Bizottság tagja, a megyei párt- bizottság első titkára csuvas barátaink búcsúztatásakor, hogy szívből közel kerültünk egymáshoz, megteremtődtek a feltételei annak, hogy tovább szélesedjék a két nép barátsága, hogy tovább bővüljenek a személyi kapcsolatok, a Csuvas Köztársaság és megyénk népei, párt-, állami, gazdasági és kulturális szervei között. Azóta már több mint 60 Heves megyei utazott Cse- bokszáriba, a Csuvas ASZSZK fővárosába és egy életre szóló élményt hoztak magukkal. Egerbe látogatott A. N. Voronovszkij, az SZKP Csuvas Területi Pártbizottságának első titkára, és tovább szövődtek a barátság szálai. A KISZ Heves megyei Bizottsága, a Csuvas ASZSZK Komszo- mol-bizottságával, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola a Csuvas Állalmi Pedagógiai Főiskolával, az Északkelet-magyarországi Kísérleti Intézet a Csuvas Mezőgazdasági Kutatóállomással, az egri Finomsze- relvénygyár a csebokszári traktoralkatrész-gyárral, a MÁV Hatvani Csomópontja Csuvásia egyik vasúti csomópontjának kollektívájával, a Gyöngyös-domosz- lói Állami Gazdaság egy csuvas szovhozzal, a nagyrédei Szőlőskert Tsz a Po- beda kolhozzal teremtett, illetve teremt testvérkapcsolatot. Az elmúlt hetekben megyénk 25 éves fejlődését reprezentáló kiállítás „utazott” Csebokszáriba és a barátságnak sok más megnyilvánulására került sor. A? internacionalizmusban gyökeredző barátság fája nap mint nap újabb ággal terebélyesedik. (papp) ff Sokat fogunk még hallani a magyarokról” Az MSZMP IX. kongresszusán 1966-ban a Svéd Kommunista Párt üdvözletét Henning Nilsson, a párt politikai bizottságának tagja, svéd parlamenti képviselő tolmácsolta. Nilsson elvtárs egy napra megyénkbe, egész pontosan Hatvanba is ellátogatott. Megtekintette a Lenin Tsz akkor épült új majorját, virág- és zöldségkertészetét, látogatást tett a cukor- és konzervgyárban, de megnézte azt is, milyen körülmények között élnek a gyerekek az óvodában. Sűrű programot iktattak be tehát a vendéglátók erre a napra. Henning Nilsson idősebb kora ellenére azonban jól bírta ezt a „strapát”, sőt, alaposan megdolgoztatta tolmácsát is. Különösen a tsz majorjában folyt sokáig a diskurzus. — Mindezt egy év alatt hozták létre? — kérdezte őszinte csodálkozással a hatalmas ég modern majorra mutatva. — Bátor emberek maguk. Nálunk, ahol egyéni gazdálkodás folyik, a legnagyobb farmokkal rendelkezők közül sem mer mindenki a csődbe kerülés veszélye miatt ilyenhez hozzáfogni. Stabil, előrelátó gazdálkodás folyhat itt, hogy ez a néhány éves múltra visszatekintő tsz rekordokat tud máris felmutatni... Kedves színfoltja volt a látogatásnak, amikor a dolgozók keresetéről volt szó és a szorgalmas, jó munkájáról híres tsz-tag, Horváth Sándor meghívta a vendégeket Csá- nyi úti lakásába. — Nézzék meg, amióta a tsz-be jár a család, keresetünkből mit tudtunk vásárolni. Horváthéknál új ház, új bútorokkal berendezve fogadott bennünket. A szép asztalra aztán hamarosan jó bor is került. Valamennyien, akik ott voltunk, jóleső érzéssel hallgattuk magas rangú vendégünk véleményét, aki pohárköszöntőjében mondotta: — A magyarokról azt hallottam, hogy szorgalmasak, dolgosak. Erről most magam is meggyőződtem és hozzáte- hetem, a magyarok nemcsak szorgalmasak, hanem megtanultak maguknak gazdálkodni is. Jó barátok, akik szeretik a szépet. A megismert adatokból, látottakból ítélve mondhatom, olyan munkát végeztek el 1945 óta, amelyre igazán büszkék lehetnek. Meggyőződtem arról is, hogy a szocializmus nem utópia, mint ahogy ezt Nyugaton hirdetik, hanem a haladás egyetlen lehetséges útja. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező években sok jót fogunk hallani még Svédországban is a magyarokról. (fazekas) Párttitkár Palmanovából Kétszer is járt nálunk. A saját kocsijával jött, a feleségét és egyik rokonát is hozta magával. Mind a két alkalommal nagyon jól érezte nálunk magát. Giovanni Nigris az udinei tartományhoz tartozó Pal- manova kisváros kommunista pártszervezetének a titkára. Tagja a tartományi pártbizottságnak és a városi tanácsnak. Valamikor az egyik bank igazgatója volt, Barátság békeidőben Négy és fél hónapot töltött a második világháború zivataros időszakában Hevesen Malinovszkij marsall, a Szovjetunió néhai honvédelmi minisztere és felesége, aki itt adott életet legkisebb lányuknak, Natasának. Most, amikor Malinovsz- kaja, a marsall özvegye Heves község felszabadulásának negyedszázados évfordulójára Leonov marsall, a 3. Ukrán Front egykori híradó parancsnokának kíséretében ellátogatott ide, még emlékezett az utcákra; az épületekre, az Április 4. utca 7. számú ház szobáira, a kerteken átvezető gyalogjáróra, amely a Deák Ferenc utca 4. számú házhoz, a főparancsnoksághoz vezetett és ahonnan mindig oly sokáig kellett várnia azt a férfit, aki akkor már Budapest felszabadításának haditervén dolgozott, és akit nagyon humánus embernek ismertek munkatársai. Mindenkit tiltott az esztelen rombolástól, azt mondta: „Minden, ami itt van, a népé!” Nincs fénykép a nehéz időkből. A helytörténeti múzeum — amelynek megnyitásán jelen volt Malinovsz- kaja és Leonov marsall is — nem tudja felidézni ezt az időszakot. És nincsenek ismerősök. barátok sem ebből az időből... A hevesieket a környező községekben helyezték el biztonságuk érdekében. A főparancsnokságon pedig fotóriporter, fotográfus aligha fordulhatott meg. A szovjet biztonsági szervek így is sokat tettek a náci felderítők félrevezetésére. Piros szőnyeget terítettek például a mai községi tanácsházhoz, díszőrség állt az üres épület előtt... A hevesiek nem ismerhették a felszabadító harcok irányítóig mint ahogy a mostani látogatás során a 76 éves Mészáros Lájosné is először köszönthette azt az asszonyt, aki férjéért és gyermekéért aggódva menedéket talált házában. Halas Józseíék negyedszázaddal később tudták meg, hogy Leonov marsall volt a lakójuk. A barátságok már a békében szövődtek. A Malinovszkij házaspár és az itt született Natasa lányuk 1963-ban tért vissza először az egykori harcok színhelyére. Az emlékezetes látogatás alkalmával a háziipari szövetkezetben Tompa Béláné három „lánya”, a Natasával egykorú Besenyei Erzsébet, Nagy Anna és Vereb Veronika köszöntötte a távolból érkezett és mégis oly közeli vendégeket. És ők nyújtották át munkatársaik nevében a tisztelet virágcsokrait hét évvel később, amikor a sors csapása miatt özvegyen érkezett őszinte szívvel szerető barátai körébe T.lali- novszkaja és az őt kísérő Leonov marsalL (pilisy) 1970. április szombat de kommunista mivolta miatt, innen elbocsátották. Azóta hites könyvszakértőként keresi meg nem is kis darab kenyerét Bármihez fűzött véleményt, mindig abból indult ki, hogy nagyon jól tudja: mi honnan kezdtük el a fel- szabaduláskor, mennyire a saját erőnkre támaszkodhattunk csak és barátaink nem kis támogatására, ezért készségesen elismeri az eredményeinket És mindez valóban a nép érdekében folyik, történik. Mondta. Ez kétségtelen, ezt hazatérve bátran hangoztathatja, az agitációs munkában érvként felhasználhatja. Hiszen nagyon figyelnek arra a testvérpártok a nyugati részeken, hogy mi történik akár nálunk is, tehát a szocialista táboron belül. A mi eredményeink segítik a harcukat, balsikereink pedig elmélyítik a nehézségeiket. Tapasztalta hogy ezt a magyarok is tudják. Persze, az áttétéi nem ilyen egyszerű, mert mások a viszonyok egy jól fejlett tőkés országban, akár náluk is, és megint mások egy olyan feudális múlttal terhelt, szocializmust építő országban, mint amilyen Magyarország. Ezt az életszínvonalra mondta. Bizony, ebben nehezen bírjuk el az összehasonlítást, és ez az olasz munkásmozgalomnak is nehézséget okoz. Azt is mondta, szerinte sokkal többet tudnak a tőkés országok munkáspártjainak egyszerű tagjai azokról az országokról, ahol a nép van hatalmon, mint a szocialista országok egyszerű párttagjai egy „kinti” párt- szervezet gondjairól, sikereiről. Ezért is tartja fontosnak a személyes élmények megszerzésének lehetőségét. (gmf) Először Magyarországon — Milyen érzés nálunk? A magas, szakállas Michele Cepede professzor, aki a FAO francia bizottságának az elnöke, elmosolyodik. — Furcsa. Talán az a legjobb szó, hogy más. Sokféleképpen más. — Mint szociológust, mi érdekelte legjobban? — A parasztság életkörülményei. Komoly meglepetésként hatott rám. ahogy a termelőszövetkezeti tagok laknak. Nos, nem tudom, hogy mennyiben volt véletlenszerű válogatásom, de amelyik házba bementem, tiszta, egészséges szobákat találtam és nagy ablakokat. Sok az újonnan épült ház falun. Az emberek kulturált körülmények között laknak. Nagyon sok helyen láttam személygépkocsit, még több helyen televíziót, szóval: Európa. Ez más, mint amit elképzeltem. — Mi az, ami még más? — Gazdasági rendszerükről meglehetősen rosszul vélekedtem. Elég merevnek ítéltem, információim alapján. Kellemesen csalódtam. — Mi a véleménye a termelőszövetkezetekről, mint gazdasági egységekről? — Nehéz bármilyen összehasonlítást tenni. Nálunk nincsenek ilyen termelőszövetkezetek. Pár napot töltöttem itt. fölösleges lenne általánosítanom. A szőlőkultúrákat tanulmányoztam behatóbban. A telepítések kiválóak, elrendezésük ésszerű, feltétlenül versenyben vannak az európai élvonallal. A közös csoportosulások technikai, felszerelési szintjét a közepesnél jobbnak ítélem. — És majdnem elfelejtettem, pedig fontos. Minden hely, ahol először jár az ember, vagy szimpatikus, vagy nem. Rögtön az első pillanatban. Nekem tetszett. ___,__________________________________(Sz. A4 N álunk gyorsabban építkeznek
