Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
világ proletárjai, egyesüljetek; AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAP/A XXI. évfolyam, 79. szám ARA: 1,20 FORINT 1970. április 4.. szombat Negyedszázad számvetése írta: Oláh György lQi C április 4-én törWlw« ténelmi jelentőségű napra virradt Magyar- ország népe: a szovjet hadsereg csapatai véglegesen felszabadították az ország területét és ezzel véget ért a 25 éves fasiszta uralom, amely történelmünk legnehezebb és legszégyenteljesebb időszaka. Ez a nap nemcsak a Horthy- rendszer szétzúzását, a német fasiszta elnyomás alóli felszabadítást jelentette, hanem pozitívan zárta le a magyar nép négy évszázados küzdelmét és önállóságért és függetlenségért, amit a török, az osztrák és a német elnyomás ellen vívott. A naptár tavaszi hónapot jelzett, az időjárás tavaszias volt, a felszabadulás pedig új távlatokat, nagy lehetőséget nyitott meg népünk fejlődésében. örömünk határtalan volt, de távolról sem lehetett teljes, a második világháború, amelybe Horthyék népünk akarata ellenére vitték bele az országot, óriási mértékű károkat okozott. Az ország romokban hevert. A gyáripar üzemeinek 90 százaléka károsodott, az ipari kapacitás fele megsemmisült. Elpusztult az állatállomány nagy része, megbénult az ország közlekedése, romba dőltek az össze Duna- és Tisza-hidak, S vasúti főútvonalaknak több mint a fele pusztult el. Az összes lakóépületek 7 százaléka elpusztult vagy lakhatatlanná vált, felbecsülhetetlen veszteséget szenvedtek műkincseink és gyűjteményeink. Mindezeken felül a népellenes háború 400 ezer magyar életébe került és számolni kellett a 25 évig tartó fasiszta nevelés politikai hatásával is, különösen a fiatalabb nemzedék soraiban, valamint a háború okozta erkölcsi károkkal. A nehézségek ilyen mérete láttán sokakon erőt vett a csüggedés. a reménytelenség. Hihetetlennek látszott erőnket meghaladó vállalkozásnak tűnt az ország újjáépítése, az új élet megteremtése. : Mindezek ellenére megvolt az a bázis, amelyre támaszkodni lehetett, megvolt az az erő, amely képes volt mozgásba hozni a tömegeket, kiragadni őket a csüggedésből, a reménytelenségből. Élt és a fasiszta elnyomás és terror ellenére elevenen hatott az első magyar szocialista forradalom, az 1919-es Tanács- köztársaság példája, emléke, lelkesítő ereje. Pártunk, a Magyar Kommunista Párt reálisan mérte fel a helyzetet, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a magyar nép nem tört meg a megpróbáltatások nehéz éveiben, van oenne képesség, erő és akarat az új élét megteremtésére. A párt úgy ítélte meg, s.ogy népünk élni akarása és munkaszeretete csodákra képes. ha kezébe veheti saját sorsának irányítását. Az első pillanattól kezdve szilárd bázist jelentett a Szovjetunió is, amely népünk segítségére sietett anyagi eszközökkel és felbecsü'hetetlen értékű tapasztaltokkal. Pártunk mindezeket figyelembe véve joggá' formulázta meg a jelszót: .Lesz magyar újjászületés!” A feladat, amelyet el kellett végeznünk, kettős volt Újjá kellett építeni a ■Somokban hevert országot, az iparban és mezőgazdaságban meg kellett indítani a termelést, hogy népünk számára a legalapvetőbb élelmiszerek és iparcikkek mielőbb rendelkezésre álljanak, helyre kellett ál Utáni az ország vérkeringését, a vasutat. Mindezekkel egy időben végérvényesen el kellett dönteni a kérdést: merre haladjon az ország, milyen irányt vegyen fejlődésünk? 1945. tavaszán a tőkések és földesurak túlnyomó többsége Nyugatra menekült, a reakció itthon maradt erői pedig a felszabadulás okozta kábulatból- még nem ocsúdtak fel. Abban az ütemben azonban, ahogy az élet kezdett normalizálódni, a reakció is kezdte sorait rendezni, és szervezkedett, egyre fokozódó erőfeszítéseket tett a demokratikus fejlődés megakadályozására. Élénken emlékezetünkben élnek az egyre éleződő politikai csaták. a politikai tömegdemonstrációk, amelyeken dolgozó népünk hitet tett a demokratikus fejlődés mellett És 1947—48-ban véglegesen eldőlt a nagy kérdés, amit Lenin így fogalmazott: „Ki kit győz le?” Kiszorítottuk a koalícióból a reakciós pártok képviselőit, betiltottuk e pártok tevékenységét és ezzel végérvényesen szétzúztuk az \ ellenforradalmi restaurációs \ kísérletek szervezett erőit, vlegális bázisait. A történelem \megérlelte a két munkáspárt egyesülésének feltételeit, ami 1948 nyarán megtörtént. Az újjáépítés 1949. végére gyakorlatilag befejeződött. A mezőgazdaság kivételével nemcsak elértük a háború előtti szintet, hanem egyes területeken túl is szárnyaltuk. Megkezdődhetett a szocializmus alapjainak lerakása. V isszatekintve a 25 év eredményeire, jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy népünk élni tudott a felszabadulás adta lehetőségekkel. A ma élő felnőtt társadalom jelentős része aktív részese volt a felszabadulás utáni politikai harcoknak, a 25 év alatt elért eredményeknek. Számunkra a Horthy-rendszer nem történelem, hanem eleven valóság. Mégis e nemzedék számára is érdekes és izgalmas a számvetés, a felszabadulás előtti állapotokat tükröző számokat összevetni a 25 év eredményeit kifejező adatokkal. De nem kevésbé tanulságos ez a számvetés azon nemzedék számára, amely a felszabadulás után, a szocialista építés viszonyai között vált felnőtté. Egy ellenzéki képviselő a harmincas évek közepén a következőképpen jellemezte Magyarországot: ..Sehol a világon nincs olyan kiáltó ellentét a kevesek gazdagsága és a tömegek nyomora között” Ez a megállapítás a falusi viszonyokra és a város' munkásság helyzetére egyaránt helytálló volt. Jól érzékeltetik ezt a mezőgazdaság tulajdonviszonyai. ahol a 0—1 kh közötti gazdaságok aránya az összes gazdaságok számához viszonyítva 17,6 százalék volt, földterülete pedig az összes területnek csupán 1,4 százaléka. Ugyanakkor az 1000 kh feletti birtokok aránya mindössze 0,1 százalékot tett ki, a földterületnek azonban 30 százalékát. A magyar ipar 50 család kezében volt, akik az 5 nagybankkal együtt az ország egész gazdasági életét irányították. A lakosság élelmiszerfogyasztása Európában a legelmaradottabbak közé tartozott. Villany a falvakban csupán 39 százalékában, a lakóépületeknek pedig mintegy 20 százalékában volt. 1938-ban minden ezer élve született csecsemő közül 131 nem érte el az 1 éves életkort (ez a szám Heves megyében 160 volt). H a mindezekkel összevetjük a helyzetünket tükröző 1969-es adatokat, azokból magyarázat nélkül is szemünk elé tárul egy új világ, egy sokat szenvedett nép új sorsa, gondoktól ugyan nem mentes, de mégis szép jelene, ami egy még szebb jövő bázisát képezi. Iparunk a fejlődés eredményeként a népgazdaság ve?ető ága lett, termelése a háború előttinek több mint 7,5-szeresére nőtt és jelenleg az ország kereső lakosságának egyharmadát foglalkoztatja. A beruházások eredményeként számottevő ipar jött létre olyan megyékben is, amelyekben a felszabadulás előtt az ipar szerepe jelentéktelen volt. Ezek közé tartozik Heves megye is. Az építőipar a korábbi kézműves jellegből nagyiparrá fejlődött. A mezőgazdaságban 1961-ben befejeződött a szocialista átszervezés. a szövetkezeti mező- gazdasági nagyüzemek kialakítása és azok szervezeti, politikai és gazdasági megerősödése eredményeképpen a mezőgazdaság hozamai évről évre emelkednek. A szocialista átszervezés megteremtette az agrotechnika kiszélesítésének, a mezőgazdasági munka gépesítésének lehetőségeit Jelentősen fejlődött a közlekedés is, mindenekelőtt a közúti közlekedés. A tehergépkocsik száma 7,5- szeresére, az autóbuszok száma 9-szeresére emelkedett. Megkezdtük és erőteljesen folytatjuk a vasút korszerűsítését, ahol jelenleg a villany- és Diesel-vontatás aránya 65 százalékot tesz ki. Fejlődésnek indult a magyar légi közlekedés. Gyökeresen megváltoztak a lakosság életkörülményei, emelkedett az életszínvonal. Magyarországon a „hárommillió koldus országában” mintegy két évtizede ismeretlen a munkanélküliség. Közel egymillió fővel nőtt az aktív keresők száma, ami ma az össznépességnek mintegy 50 százalékát képezi. Külön említésre méltó, hogy az aktív/ keresőknek 41 százaléka nő. 1969-ben a munkások és alkalmazottak forintban kifejezett átlagkeresete több mint 3-szorosa az 1950. évinek, a reálbérek pedig közel kétszeresére emelkedtek. Számottevően megnőtt és szerkezetében megváltozott a lakosság fogyasztása, emelkedett a takarékbetétek összege. Mintegy 700 ezerrel gyarapodott az ország lakásállománya, az új lakások pedig egyre jobban kielégítik az igényeket A z élet más területeihez hasonlóan sokat változott az egészségügyi ellátás. Egységesítettük társadalom- biztosítási rendszerünket, amely ma a lakosság 97 százalékára terjed ki. Megkétszereződött az orvosok száma és közel kétszeresére emelkedett a kórházi ágylétszám. Dinamikus a fejlődés a lakosság általános és szakmai műveltségének emelésében is. Általánossá vált a nyolcosztályos iskolai tanítás. 1969— 70-ben a középiskolás korúak 31 százaléka nyert felvételt különböző középfokú oktatási intézményekbe (1937—38-ban 7,4 százalék), egyetemekre és főiskolákra a 18—25 év közötti- lakosság 4r3 -százalékát vették fel (1937—38-ban 1,1 százalék). Közel kétszeresére emelkedett a szakmunkás- tanulók száma és számokban ki nem fejezhető módon változott a szakmunkásképzés tartalma, színvonala. A végbement fejlődés magával hozta a társadalom szerkezetének átalakulását. A munkásosztály a hatalom birtokosává vált, számszerűségben megnövékedett, politikai tudatában tovább nőtt, képes azoknak a feladatoknak ellátására, amelyeket eléje, mint társadalmunk vezető ereje elé a történelem állít. A parasztság, amely azelőtt részekre szabdalt volt, a nagyüzemi gazdálkodás kerete között megindult az egységes osztállyá szerveződés útján és a munkásosztály szövetségeseként részt vesz a hatalom gyakorlásában. Az értelmiség ma már nagy részben munkás- és parasztcsaládokból származik és így osztályhelyzete is szorosan összekapcsolja a társadalom két alapvető osztályával. A Magyar Népköztársaságban az osztályok és a társadalom rétegeinek alapvető érdekei megegyeznek, azonosak. Ezen az alapon évről évre szilárdul, egyértelművé válik a népi nemzeti egység annak a politikának és azoknak a céloknak jegyében, amelyet jelenleg folytatunk, amiért dolgozunk. Számszerű adatokkal nem fejezhető ki, de a mindennapi munkában, életünk minden mozzanatában érzékelhető az az óriási fejlődés, amely a fejekben, dolgozóink gondolkodásában. népünk tudatában végbement. Az egykor elnyomott munkás és paraszt a hatalom birtokosaként nemcsak megtanulta az ország vezetését, hanem kifejlődött felelősségérzete népünk egészének sorsáért, jelenéért és jövőjéért. Egykor a megélhetés mindennapi gondjai ’ foglalták le, ma azonban érdeklődési körébe belefér és szervesen bele is tartozik más népek sorsa, a világ fejlődése, a nemzetközi helyzet, a nemzetközi munkásmozgalom minden számottevő eseménye. Megismerte azokat az erőket, amelyek hatnak a történelem alakulására, egyre biztosabban igazodik el a világ eseményei között, egyre jobban megérti az elnyomott, valamint a gyarmati sorból felszabadult népek törekvéseit Ezért támogatja erkölcsileg, politikailag és tőle telhetőén anyagilag is a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népeket Ezért emeli fel tiltó szavát az Egyesült Államok vietnami vérengzése ellen, a vezető tőkés országok közel-keleti po- ■ litikája ellen. Népünk a. szocialista viszonyok között békében kíván élni, ezért követeli az európai biztonság megteremtését a világbéke egyik zálogát. A fejlődés, amelynek nagyszerű tényei vannak, a hatalom kézhezvétele, a szocialista forradalom győzelme óta sem volt egyenes vonalú, töretlen. A Magyar Népköztársaság fejlődésére is csak úgy, mint a többi szocialista állam fejlődésére, sok vonatkozásban kedvezőtlenül hatott a két világrendszer harcából származó számos nehézség, mint például az embargó, a tőkés országok gazdasági bojkottja. A szocialista világrendszer országainak összefogása leküzdötte ezt a nehézséget. Nem voltunk mentesei: a belső, a saját hibáktól sem. Részben a szocializmus építése terén a kellő tapasztalat hiánya, részben lehetőségeink túlbecsülése és nem utolsósorban egyes vezetők elbizakodottsága súlyos politikai következményekkel járt. amelyet a tőkés világ jól fel tudott használni az 1956-os ellen- forradalom kirobbantására. 1957. óta a Magyar Szocialista Munkáspárt töretlen, egyenes vonalú politikát folytat, amely reálisan elemzi helyzetünket és határozza meg feladatainkat. Pártunk politikáját népünk túlnyomó többsége egyértelműen elfogadja és cselekvőén veszi ki részét annak az életben való megvalósításából. Jól érzékeltetik ezt harmadik ötéves tervünk várható teljesítésének számai, amelyek mutatják. hogy nemcsak elérjük, de a legtöbb mutatóban túl is teljesítjük a kitűzött célokat, ami annál is figyelemre méltóbb, mert egyidejűleg megvalósítunk agy másik nagy feladatot, gazdálkodási rendszerünk megreformálását M a, amikor gondolatban ismét végigjárjuk a 25 év alatt megtett utat, amikor mérlegre tesszük munkánkat és az előttünk álló feladatokat, tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Velünk ünnepelnek barátaink szerte a világban, de mindenekelőtt a Szovjetunió népei, akiktől nemcsak a felszabadulást, az új élet megteremtésének lehetőségét kaptuk, hanem felbecsülhetetlen értékű erkölcsi. politikai és anyagi támogatást is Gazdaságunk fejlődésében — mint ismeretes — nagy szerepet játszik a külkereskedelem. abban viszont legnagyobb jelentősége a Szovjetunióval való kapcsolatunknak van. 1969-ben behozatalunknak 37 százaléka származott a Szovjetunióból, kivitelünknek pedig 35 százaléka irányult a Szovjetunióba. Egyes cikkeket majdnem kizárólag a Szovjetunióból szerzünk be és vannak termékeink, amelyeket kizárólag a Szovjetunióba exportálunk. A tényekből levonható az egyértelmű következtetés: a szocializmus sorsa Magyarországon akkor biztosított, népünk életének további szépítése, boldogabbá tétele akkor valósítható meg, ha helyes marad politikánk, jól szervezett és céltudatos lesz a munkánk és ezenkívül mellettünk áll a szocializmus, a béke legnagyobb támasza és őre, népünk legigazibb barátja; a Szovjetunió; — A' Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között, népeink és pártjaink között a történelem különböző csatáiban közös vérrel szentelt, megbonthatatlan barátság fejlődött. Mi, a Magyar Nép- köztársaság állampolgárai tudjuk és érezzük, hogy őszintébb és igazabb barátunk, segítőkészebb testvérünk, mint a Szovjetunió nincs és nem is lehetséges. Éppen ezért kötelességünknek tartjuk felemelni tiltó szavunkat mindazokkal szemben, — még ha kommunistáknak nevezik is magukat — akik a szocialista világrendszer bázisát, a Szovjetuniót különböző rágalmakkal illetik. Egyértelműen valljuk, hogy a részkérdések megítélésében lehetnek véleményeltérések, de a világ első szocialista államához való viszonyt mi az internacionalizmus egyik fő ismérvének tartjuk. A 25 év eredményeivel és tapasztalataival készülünk az újabb feladatokra, amelyekről az ünneplés napjaiban sem feledkezünk meg. A most véglegesítés alatt álló negyedik ötéves tervünkkel és az azt követő újabb ötéves tervekkel tovább kívánjuk erősíteni népgazdaságunkat, rendszeresen emelni népünk életszínvonalát, javítani munkakörülményeit. Ehhez szükségünk van a békére, a nyugodt alkotás lehetőségére. Ez viszont igényli, hogy népünk a jövőben is következetesen és fáradhatatlanul küzdjön a békét veszélyeztető imperialista mesterkedések ellen, támogassa a béke és haladás erőit Az előttünk álló időszakban tovább kell fejleszteni népünk internacionalizmusát és féltő gonddal ápolni a magyar- szovjet barátságok.
