Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-28 / 98. szám
Ünnepelj velünk Három nívódíj, elismerő oklevelek Gáladélelőtt az egri Gárdonyi Géza Színházban Hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére évek óta megrendezik országszerte a műkedvelő művészeti csoportok seregszemléjét. A negyedszázados jubileum alkalmából Ünnepelj velünk címen rendezett megyei dísz- bemutató már előkészítésében is különbözött a korábbi évek seregszemléitől. A zsűrizés — amelyet első szinten a helyi népművelési szak- referensek bonyolítottak le — nemcsak a produkciók nívóját kérte számon az együttesektől, hanem azt is, hogy mennyire szólnak a műsorok a közönséghez, milyen hatást keltettek a szűkebb pátriában. A szeptember óta folyó zsűrizés záróakkordjaként a megyej művelődési osztály munkatársai döntöttek arról, hogy a javasolt művészeti csoportok közül kik vehetnek részt vasárnap dél-, előtt az egri Gárdonyi Géza Színházban megtartott gála- délelőttön. Meghívót kapott a hevesi pedagóguskórus, a gyöngyösi városi szimfonikus zenekar, a Vidróczki néptáncegyüttes, a parádi ÁFÉSZ népi tánccsoport, az egri társastánc-klub, a hatvani városi irodalmi színpad, a márkázd felnőtt és ifjúsági bábcsoport, a hevesi Korái 1 beategyüttes és a megyei ifjúsági szavalóverseny négy nyertese: Balázs László, Ki^KÉPERNYŐ eJZóZr A 16. hét Kétségkívül Gyurkő László A döntés című oratóriuma volt az elmúlt hét Legizgalmasabb tv-vállalko- sása. Gyurkó nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy negyven percbe sűrítve megelevenítsen egy jegyzőkönyvet A dráma magja és «neje abban rejlik, hogy a szóban forgó jegyzőköny a bolsevik párt központi bizottságának arról az üléséről készült, ahol a forradalomról, a fegyveres felkelésről — tehát világtörténelmi eseményről — kellett dönteni, E történelmi naipok eseményében és irodalmában oly jártas szerző jó érzékkel sűrítette a vita anyagát, s a furcsa műfajban csupán a szövegre támaszkodva drámai erővel mutatta be a döntés pillanatát, a tenni, vagy nem tenni korszerű változatát. Szmetár Miklós nemesen egyszerű rendezése lényegében jól szolgálta a dokumentatív szándékot, bár az egy-, kori híradófelvételek kevés-' bé illettek a drámai szócsa- iákhoz. Mintha a rendező nem bízott volna eléggé a szavak erejében... A szereplők közül a Lenint alakító Kerekes Emil, valamint Major Tamás, Mensároe László és Avar István élményt nyújtó szövegmondása tetszett íme egy újabb bizonyíték: korunk áj műfajának, a do- kumentumdrámának vannak még bejáratúm fehér foltjai. ★ Meddig lehet eiviselnl a gondoskodást, s hogyan válik a mértéktelen segítő szándék zsarnoksággá? — ezekre a kérdésekre keresi a választ Kertész Ákos, a péntek esti bemutató írója és Zsurzs Éva, az Üvegkalitka című tv-film rendezője. Bár a családi drámában szerencsére nem osztanak igazságot, a válasz mégis egyértelmű: amíg a pénz csupán eszköz arra, hogy jól és hasznosan élhessünk, érdemes dolgozni, sőt hajtani érte. De amikor már a pénz maga lesz a cél, kíméletlenül magával ragadja az embert. Ezt az igazságot példázzák az összkomfortos üvegkalitka hősei, ez a furcsa családi háromszög is. Két végletesre hegyezett szemlélet csap össze ebben a történetben: a férj, aki mindent készen kap és elfogad az élettől — még a feleség szerezte szeretőt is —, és a feleség, aki bár mindenért maga küzd és harcol, de közben elhiszi, hogy pénzzel minden megoldható. Galambos Erzsi, Somogy- vári Rudolf és Márkus László játéka, valamint Czabarka György képei igyekeztek el- hihetővé tenni a kihegyezett indulatokat. Vasárnap este különkiadással jelentkezett a VilágiroCtHimsU 1070, április 28., kedd dalml Magazin. A műsor a Világirodalmi Lexikon első kötetének megjelenését ünnepelve ízelítőt adott a tudás körüli komédiákból és tragédiákból Stefán Zweig Könyvmoly című novelláját döbbenetes erejű dramatizá- jákban láthattuk Kállay Ferenc remeklésével. A különkiadás legötletesebb műsorszámai közé sorolhatjuk még Anatole France Holnap című részletét és Berthold Bnedht Galülei élete című drámájának egyik jelenetét. A műveket Ungváry Tamás írta televízióra, rendező Kazán István. A különkiadás művészi színvonala méltóan sorakozott a magazin előbbi számaihoz, t tmahkusz) rály Györgyi, Nagy Mária, és Saárossy Kinga. A gáladélelőttöt Kruppa László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg. Ugyancsak ő nyújtotta át a nóvódí- jakat és az elismerő okleveleket. Nívódíjat három műkedvelő együttes kapott: az ötezer forintosat a hevesi pedagóguskórus — vezetője Szabó Tivadar tanár — az Ünnepelj velünk művészeti programban való részvételéért, s a kórusmozgalom ápolása terén elért eredményeiért: a markazi felnőtt és ifjúsági bábcsoport — vezetője Tóth Lajosné pedagógus —, a kétezer forintosat, nívós műsoráért, valamint sikeres tv-szerepléséért: az egri társastánc-klub a 2500 forintosat — vezetője Begovits György táncpedagógus •—, a műfaj újjáélesztése terén elért eredményeiért. A megyei tanács művelődésügyi osztálya által adományozott nívódíjak átvétele után a résztvevő csoportok vezetőd, s a szólisták vették át a megyei KISZ-bizottség által adományozott elismerő okleveleket. A szép számú közönség általános elismeréssel fogadta a gáladélelőtt keretében bemutatkozott produkciókat. Különös tetszést aratott a gyöngyösi Vidróczki néptáncegyüttes által bemutatott „Heves megyei summások” című tánckompozíció. Meleg fogadtatásban részesült a hatvani városi irodalmi színpad bemutatkozása. Szűnni alig akaró tapssal jutalmazta a közönség Saárossy Kinga egyéni átéléssel megformált szavalatát is. Mind az Ünnepelj velünk műkedvelő művészeti program, mind a vasárnap délelőtti gálabemutató tapasztalatai azt igazolták, hogy megyénk műkedvelő mozgalma jó úton jár, s képes valóban nívós produkciók színpadra vitelére, (i) H mosoly országa a Gárásoyi Géza SzMiázlan Lisa : Mártha Edit Mi : Báthory Éva A hetek óta nagy sikerrel felújított Lehár-nagyoperett, A mosoly országa változatlanul telt házat vonz. Ügy tűnik, hogy erre a zenéstáncos műfajra, erre az egzotikus emberi, zenei motívumokat megörökítő és szín- padian megszépítő varázslatra a legkülönfélébb ízlésű emberek ráhangolódnak. Mártha Edit is komoly részese ennek a sikernek. Most, pmikor a bemutató után hetekkel az ő produkciója miatt megnéztük ismét az előadásit, meg kellett állapítanunk, hogy az ő Lizája az azonos rendezés ellenére is más, líraibb, közvetlenebb, mint' kolléganőjéé, Várhegyi Terézé. Hangjában is inkább a finomabb érzelmek érvényesülnek, Szu Csöng mellett a mosolygós bécsi asz- szony, aki érzelmes világában megkísérli a lehetetlent: szembeszállni a kínai falnál is erősebb kínai törvényekkel és szokásokkal. Mártha Edit nyiltszíni tapsokat kapott, ott, ahol a zene drámai effektusai a hatás hansúlyozására lehetőséget adnak. Dekoratív jelenség. Játékában néhol a dramaturgiai célszerűség határait átlépi a szenvedélyek és az érzelem ábrázolásának felfokozott heve. de ez nem bántó, csak némileg csökkenti — a hatást. A másik kellemes meglepetés ebben a második szereposztásiban Báthory Éva Mi-je, aki egyszerű megjelenésével, kislányos jókedé- lyével és nem utolsósorban azzal, hogy Varga Gyulának partnere tud lenni a komikumban, felhívja magára a figyelmet. Még az sem megvetendő előnye ennek a beugrásnak, hogy Báthory Éva énekelni is tud. Van hangja! (farkas) A LÓVASŰTTÓL A METRÓIG Budapest új büszkesége, a metró avatását 138 esztendős múlt előzte meg a főváros tömegközelekedésében. Csak néhány főbb állomása ennek a fejlődésnek: Még 1832-t írtak, amikor elindult az első omnibusz — a sínhez nem kötött, lófogatú jármű — a mai Roosevelt, illetve Vörösmarty tér és a Városliget között. Harmincnégy év múlva lépett fel a nagy versenytárs, a lovasát, amelynek első vágányát a mai Kálvin tér és Űjpest között fektették le. A következő években egyre újabb „viszonylatokon” szállította különböző osztályú utasait, 20, 15, illetve 10 ferajcáros menetdíjért. 1887 volt már, amikor az első villamos végigcsörömpölt a Nagykörúton a Nyugati pályaudvar és a mai Majakovszkij utca között. Röviddel utóbb megépült Európa első városközponti villamosyonala a Baross utcában és 1898-ban már a magyar főváros büszkélkedhetett az egész kontinens legnagyobb és műszakilag legtökéletesebb vilLamosvas- útjával. Még ezt megelőzőleg, 1896. május 2-án adták át a forgalomnak Európa első földalattiját, amelyet forradalmi újításként, villamos kotrógépekkel építettek és amelynél az egész világon először álltái maztak motorkocsikat önálló mozdonyok helyett. De ezt is jóval megelőzte 1870- ben a sikló, 1874-ben a fogaskerekű és 1887-ben a Soroksár—cinkotai HÉV-vonal. Az első világháború második évében indult meg a fővárosban az első rendszeres autóbuszjárat, ma pedig az Ikarusok csaknem 600 kilométeres útvonalukon már jó 550 millió utast szállítanak évente a város határain belüL így jelenleg a lakosságnak csak mintegy 4 százaléka kénytelen 500 méternél többet gyalogolni, míg hazulról vagy munkahelyéről eléri a legközelebbi megállót. A koronát minderre most az új földalatti tette fel. ötszáztíz főre méretezett szerelvényei naponta átlag 167 ezer, évente tehát 61 millió utassal száguldanak végig pályájukon. Ezzel együtt a főváros tömegközlekedési eszközeinek évi utasforgalma meghaladja az 1,5 milliáidot, vagyis két év alatt elméletileg a Föld minden lakosa megismerkedhetne a budapesti tömegközlekedés örömeivel. .. <á>32 PE^nc — Tudja, hol lakik ez a Töröknél — Tudom, de ígérje meg, hogy nem mondja el, hogy tőlem hallotta... — Sipos elvtárs — szólt ki Kovács hadnagy. — Hívassa be Török Dezsőné, Kossuth utca 17. szám alatti lakost. „. n. — Ezt kikérem magamnak! Jelentést fogok tenni. Beidézik az embert, mint egy bűnözőt — háborgott Török Dezső. — Kérem, mi a feleségét kérettük, hogy legyen segítségünkre egy bűnügy felderítésében. Ez állampolgári kötelessége. — Én nem akarok vallomást tenni — sírt Törökné. — Én elmondom, kérem... — készségeskedett Török. — Az úgy volt, hogy én Debrecenben tartózkodtam. Hazajövök, hát látom, hogy Icu- ka nyakán véraláfutások vannak... meg lejjebb is. Persze, hogy kérdőre vontam. Először hallgatott, aztán sírva elmondta, hogy amikon a gyárból jött haza, megtámadta egy szatír... r- Mikor történt ez? — fordult az asszonyhoz a főhadnagy. — Kedden este..: 7 óra felé... Kovács á jegyzeteibe nézett. Pontosan ebben az időben történt Zakariás Ildikó megtámadása is. — Biztos a dátumban? — Egészen biztos, kérem.. Én szerdán jöttem haza, és akkor már így volt. De ugyebár, mi nem akarunk részt venni ebben az ügyben. Rajtunk röhögne az egész város. Szegény feleségem már így is teljesen kikészült idegileg... — Kérem, hagyjon magunkra a feleségével..» — Hogy képzeli... Nekünk nincs titkunk egymás előtt... — Ez természetes — érvelt Kovács. — Na, de az orvoshoz _sem mehet be, amikor a feleségét'vizsgál ja... — Meg akarja vizsgálni? — hüledezett Török. m Tíz perc alatt azért megértette. hogy a rendőrség az ilyen ügyeket annyira bizalmasan kezeli, hogy még a férj sem vehet részt a kihallgatásokon. Végül kiment. Kovács ránézett az asz- szonyra: — Nincs valami mondanivalója? — Izé..: szóval.’.: az úgy volt... Tetszik tudni, volt egy kis félrelépésem ... Ha a férjem megtudná, megölne, vagy ami rosszabb, elhagyna. Pedig én csak őt szeretem. Áldott egy ember. Ez nem kocsmázik, egy fillérig hazahozza a pénzt. Az a másik egy részeges, ócska csavargó, egy.. Kovács belefojtotta a szót. Az asszony a nyakán levő keresztre akarta megesketni, hogy soha nem mondja el a dolgot senkinek. A hadnagy újra az iratokba temetkezett. A tettesre egyetlen jellemzőt talált: mindkét esetben azzal fenyegette áldozatát, hogy „hazavágja”. Ezt a nyomot egészen eddig nagyra értékelte,, amíg nem hallotta, hogy az udvarukban levő kislány egyetemi évfolyamtársának úgy számolt be a kollokviumáról, hogy „a prof. hazavágta”, amit úgy kell érteni, hogy megbuktatta. Átnézte a járásban levő büntetett előéletűek anyagait. Előkerült Zsizsik Jenő aktája, akit néhány évvel ezelőtt közszeméremsértés és erőszak miatt ítéltek el. Zsizsik egy éve szabadult és ismét a környéken él. Kocsiba ült és meglátogatta a férfit. Mint mondta, csak egy kis beszélgetésre jött. — Ne akarjon engem átverni a hadnagy úr. Van magának kivel beszélgetni. Ha engem egy zsaru ... izé... rendőr keres, az haza akar vágni. Pedig most olyan ártatlan vagyok, mint. a hadnagy úr. — Bejön velem a kapitányságra — harapott rá a „hazavágásra” Kovács. — Ez ügyben tanúként szeretném kihalgatni. — Hány váltás fehérneműt vigyek? «*- kérdezte Zsizsik szkeptikusan és néhány inget belegyűct a kéznél levő kis fakofíerbe. Kovács behívatta mind a két sértettet. A nőket háttal állították Zsizsiknek, akinek el kellett suttognia a következő mondatot: „Ha megszólalsz, hazaváglak.” Ezután a nők megfordultak és szemrevételezték a férfit. Mindkettő állította, hogy támadójuk ennél erősebb, magasabb volt és másként is beszélt. Zsizsik boldogan indult haza. Eddigi praxisában még úgysem fordult elő, hogy ártatlanul gyanúsították. Aztán Sipos jelentette, hogy egy újságíró van itt a megyei laptól. Szávai László volt az illető, a lap nagy hírű riportere, aki eredetileg a város egyik tsz-éről akart riportot írni. Az irodában azonban nem volt senki. Az egész vezetőség a határt járta, ehhez azonban Szávainak nem volt kedve. Viszont meghallotta a szatír ügyét Nosza, ez az igazán jó riport — futott össze a tinta a tollában. — Sajnos, semmiféle felvilágosítást nem adhatok. Az ügy nyomozás alatt van... — Ez természetes. De arról beszélhetne, hogy mi történt. A városban mindenütt ez a téma... — Más dolog pletykálni és más hivatalosan nyilatkozni — jelentette ki Kovács hadnagy. — Így igaz. A pletykát már hallottam, most már csak a nyilatkozat hiányzik. De akármilyen ügyes riporter ez a Szávai, innen üres blokkal távozott. Kovács kifejtette, hogy felesleges a pánikot fokozni. Különben sem tudnak egyelőre semmit, Szávai elkeseredetten ment el Kerekes Gergely bácsihoz, a népfront városi titkárához. Onnan mindig tudott hozni néhány nyilatkozatot. Alig egy hét telt el, a szatír felbukkanása óta, a posta ötösével hozta — javarészt névtelenül — a feljelentő leveleket. Nem akarok nemzeti érzésekbe gázolni, de ha a téli sportokban is úgy jeleskednénk, mint a levélírásban, akkor a magyar himnuszon kívül mást sem játszhatnának a téli olimpián. Kovács hadnagy mindegyik levelet tüzetesen átolvasta, de ha valamennyit ki akarta volna vizsgálni, egy külön osztályt kellett volna felállítania. Szatírsággal gyanúsítottak tisztes városi hivatalnokokat, egy nyugdíjas mozigépészt, a futballcsapat kapusát, sőt egy láthatóan gyerekkéz rótta füzetlap biztosan állította, hogy a szatír nem más, mint Gazda Géza matematikatanár. Egyik levél, melynek alján özv. Má- thé Lajosné szerepelt, részletesen leírta, hogv a szatír, akinek neve Tóth Lajos, megtámadta Kocsis Gáspár- nét Miután a levélben pontos cím is volt, Kovács kiszállt a helyszínre. Előbb a feljelentőt kereste: — Ja, a levél miatt. 12 Már nem aktuális a dolog..» — mondta özv. Máthé Lajosné. — Ki ez a Tóth Lajos? — Hát az élettársam .:: Tetszik tudni, én láttam, amint a kertben megtámadta azt az asszonyt, de aztán kiderült, hogy nem is nagyon kellett aztat támadni, mert egy olyanféle. Az én Lajosom meg, olyan nagytermészetű ember. Ha nem adok azonnal vacsorát, hát azonnal üt.. Ha meg nem akarnék a kedvére tenni, hát... — Mi lenne akkor? — Aztat nem tudom, mert én mindig akarok ... Ekkor jött be a Lajos. Te-; le volt vele az ajtó. — Maga jött azzal a rendőrségi kocsival? Hát jó! Tudtam én, hogy baj lesz. Az a szemét PavlovicsJ Mondtam, hogy ne lopjuk el azt a tíz gerendát, most meg rám akarja kenni, pedig összesen egy százast kaptam ép; te, a többit ő tette el. — Lajos! Az úr.:: az elvtárs a Kocsis Gáspárné miatt van itt... — Hát annak meg mi panasza lehet énrám? — húzta ki magát Tóth Lajos. — Hát erre majd később visszatérünk — mondta a hadnagy és azon mosolygott, hogy két hete a nagy pam gásban hogy tudott volna örülni egy ilyen ügynek is. Amikor visszatért a kapitányságra, Sipos jelentette: — Egy asszony van itt Megtámadta a szatír... (Folytat jukf
