Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-28 / 98. szám

Rtíaaf­KOSSUTH 8.20 Operarészletek. 8.55 Édes anyanyelvűnk. 9.00 Harsan a kürtszó! 9.35 Katonadalok. 10.05 A magyar nyelv Hete. 10.25 Barokk muzsika. 11.00 Iskolarádió. 11.35 Szvit. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiákoktól. 13.40 Törvénykönyv. 14-04 Mesejáték. 15.11 Don Quijote és Dulcinea zenében. 15.25 Bádióiskola. 16.05 Szlmf. hangverseny. 17.42 Kórusművek. 18.00 Riport. 18.28 Könnyűzenei híradó. 19.25 A Szabó csillád. 19.55 Egy rádiós naplójából. 20- 40 Tudományos magazin. 21.08 Lemezmúzeum. 21.16 Tánczenekari hgv. 22.20 Beethovenről a zongora mellett. 22.52 Verbunkosok. 23.37 Tánczene. 0.10 Kórusművek, PETŐFI 8.05 Népi zene. 9.00 Fúvószene. 9.17 Schubert-mfivek. ! 11.45 A delfinek titkai. 12.00 Weber: A bűvös vadasz. Részletek. 12.45 Győri stúdió. 13.03 Két versenymű. Randevú kettőtől — hatig ., • 18.10 Fiatalok hullámhosszán. 20.28 A MÁV Szimfonikusok hangversenye. 21- 53 Nóták. 22.20 Riport. 2-53 Zenés mesejáték­részletek. 23.15 Boito; Mefistofele. Részi. MAGYAR 8.05 Iskola-tv. 17.58 Hírek. 18.05. FelszabadiUlt melódiáik...« 18.25 Tudományos műsor tizenéves eknesk. 19.00 Esti mese. 19.10 Dók-film Leninről. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Zenélő óráik. 21.10 A rózsák háborúja. 2. Anjou Margit. 22.00 Tv-híradó. POZSONYI 9.85 P. Karvas: A bástya. 15.55 Bánik Ostrava—Lokomotiv Kosice. I. o. labdarúgó­mérkőzés. 19.00 és 22.03 Tv-híradó. 19.35 Embereik és történelem. (Dók.-ma gazin.) EGRI VÖRÖS CSILLAG; (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 4, fél 6 és 8 órakor. Az „angyal” vérbosszúja Színes angol film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Hétszer hét Színes olasz film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Verseny a javából (Dupla helyárral) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Kleopátra (Dupla hely árral) HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Szemtől szembe HATVANI KOSSUTH: Nem születünk katonának HEVES: ölj meg csak csókolj FÜZESABONY: Szégyen röiiiroi Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele­fon: 17:27.) MEZŐGAZDASÁGI ter­melőszövetkezeti, valamint fogyasztási és értékesítő szö­vetkezeti tagok, s alkalma­zottak peres ügyében több, irányelvül szolgáló állásfog­lalás hangzott el a Legfel­sőbb Bíróságon. Egy tsz alkalmazottját olyan súlyos üzemi baleset érte, hogy több mint másfél évig teljesen munkaképtelen volt. A sérült elmaradt jö­vedelme és táppénze közti különbözet megfizetéséért a, szövetkezethez fordult, de a vezetőség elutasította. Ezek után pert indított és a já­rásbíróság a szövetkezetét elmarasztalta. A legfőbb ügyész törvényességi óvásá­ra a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét hatá­lyon kívül helyezte és elren­delte az iratoknak a szövet­kezet vezietőségi bizottságá­hoz való áttételét. A határo­zat indokolása szerint kor­mányrendelet értelmében a szóban forgó munkaügyi vi­tában első fokon a szövet­kezeti vezetőségi bizottság­nak kellett volna döntenie. Ezzel szemben nem a bizott­ság, hanem maga a vezető­ség hozott határozatot, hol­ott erre nem volt jogköre. Tehát a járásbíróság állás- foglalása téves, ezért ítéletét meg kellett semmisíteni. EGY MÁSIK BALESETI kártérítési perben az a kér­dés merült fel, hogy a tsz- tag átlagkeresetét miképpen kell kiszámítani. A megyei bíróság arra hivatkozva, hogy a tsz-tagok átlagkere­setének megállapítására nincs jogszabályi rendelkezés, azt a számítási módot alkal­mazta, hogy a baleset nap­jáig elért évi keresetet a hónapok számával osztotta, és így állapította meg a na­pi átlagkeresetet. Törvényes­ségi óvásra a Legfelsőbb Bí­róság más álláspontra he­lyezkedett és kimondta: az egy napra eső átlagkeresetet (részesedést) úgy kell megál­lapítani, hogy a balesetet megelőző egy évben elért összkeresetet (részesedést) a ledolgozott munkanapok szá­mával el kell osztani. Mint­hogy a megyei bíróság nem ezt a számítási módot alkal­mazta, döntése jogszabály- sértő. Ezért a Legfelsőbb Bí­róság a megyei bíróság íté­letét hatályon kívül helyez­te és új határozat hozatalára kötelezte. EGY TSZ NŐTAGJÁNAK gyermeke született és a ve­zetőség méltányosságból fi­zetés nélküli szabadságot en­gedélyezett neki, hogy gyer­mekét gondozhassa. Egy év­vel később megszületett a második gyermek. Az asz- szony szülési segély iránti kérelmét a tsz vezetőségé az­zal az indokolással ütasítot- ta el, hogy csak fizetett sza­badság tartama alatt jár a segély, márpedig a második gyermek az anya fizetés nél­küli szabadságának tartama alatt született. Végső fokon a Legfelsőbb Bíróság a szö­vetkezetei a szülési segély megfizetésére kötelezte. — A .Munkaügyi Miniszté­rium és a SZOT állásfoglalá­sa alapján a munkaviszony­ban töltött idő számításánál a gyermekgondozás céljára igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát teljes mértékben figyelembe kell venni — hangzott az ítélet. Ez az állásfoglalás természe­tesen a termelőszövetkezetek nőtagjaira is vonatkozik. Ugyanis a tsz-tagok gyer­mekgondozási segélyéről szó­ló rendelkezést úgy kell ér­telmezni, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetben tagként dolgozó nő gyermek- gondozási segélyre jogosult­sága szempontjából közös munkában eltöltöttnek kell tekinteni azokat a napokat is, amelyeken gyermeke gondozása miatt — a szövet­kezet vezetőségének engedé­lyével — volt távol a mun­kából. Ez az állásfoglalás megfelel annak a jogpoliti­kai célnak, amit a jogalko­tók ezzel a segélyezéssel t el kívánnak érni. EGY FOGYASZTÁSI és értékesítő szövetkezet felvá­sárlót és két segédfelvásár­lót alkalmazott. A munka- szerződésben mindhárman tudomásul vették, hogy az átvett áruért egyetemlegesen felelősek. Később a raktár­ban még két kisegítő is dol­gozott. Egy év múlva a szö­vetkezet ellenőre leltárhiányt állapított meg, és a vezető­ség a felvásárlót a kár meg­fizetésére kötelezte. Az ille­MOSZKVA: Április 25-én nyolc, a Kozmosz-sorozatba tartozó szputnyiikot bocsájtottak fel a Szovjetunióban. 'A Kozmosz 336.-ot, a Koz­mosz 337.-et, a Kozmosz 338.-at, a Kozmosz 339.-gt, a Kozmosz 340.-et, a Kozmosz 341.-et, a Komosz 342.-t és a Kozmosz 343.-at egyetlen hordozórakétával jutatták Föld körüli pályára. A szputnyikok fedélzetén tudományos berendezések működnek, amelyek az előre bejelentett programnak meg­tő ez ellen a munkaügyi dön­tőbizottsághoz fordult, de panaszát elutasították, ugyanígy a járásbíróság is. Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a szövetke­zet határozatát hatályon kí­vül helyezte és a felvásárlót a leltárhiány megfizetése alól mentesítette. A határo­zat indokolása többek között a következőket mondta ki: — A munkaszerződésnek az a kikötése, hogy a felvá­sárló és két munkatársa a teljes leltárhiányért anyagi­lag felelős, törvénysértő. E kikötés a leltárhiányról szó­ló kormányrendeletnek azon a pontján alapult, amely az || egyszemélyes egységekre vo- ||: natkozik, márpedig ebben az || egységben hárman dolgoz- íi| tak, azaz többszemélyes volt. Ebből következik, hogy ezen a címen a felvásárló anyagi felelősségéről nem lehet szó. De törvénysértő a leltár­hiány megtérítésére kötélező szövetkezeti határozat azért is, mert a szóban forgó ren­deletnek mind az egy-, mind a több személyes egységek­re vonatkozó pontjaira hi­vatkozik, holott a két fele­lősségi rendszert együttesen alkalmazni nem szabad; egyik a másik alkalmazását kizárja. De a felvásárló anyagi felelősségét azért sem lehet megállapítani, mert a munkaszerződésben megha­tározott mérvű anyagi fele­lősség csak azokra a több- személyes egységekre vonat­kozik, amelyekben a vállalat a dolgozókat az egység vezető­jével és helyettesével egyet­értésben alkalmazza és ezt a tényt az illetők aláírásuk­kal elismerik. Ebben az egy­ségben azonban két olyan kisegítő is dolgozott, akiket nem a felvásárló hozzájáru­lásával választottak ki. felelő kozmikus kutatásokat végeznek. A nyolc szputnyik mozgá­sé az alábbi kezdeti paramé­terekhez közeli pályákon megy végbe: Keringési idő: 115 perc, a a Föld felületétől mért leg­nagyobb távolság: 1500 km, a Föld felületétől mért leg­kisebb távolság 1400 km. A szputnyikok pályának az egyenlítő síkjával bezárt haj­lásszöge: 74 fok. A szputnyikok műszaki berendezései kifogástalanul működnek. (TASZSZ) A Pannónia Filmstúdió épületében hat stáb foglal­kozik a külföldi filmek szink­ronizálásával. Kitűnő szöveg­írók, dramaturgok, rendezők, hangmérnökök és nem utol­sósorban kiváló színészeink serege foglalkozik azzal, hogy ezeket a filmeket ma­gyar hanggal lássa el. Rend­kívül fárasztó, idegölő mun­ka ez a magyar hangot adó művésznek. Néha ötperces szöveget hússzor, harminc­szor is ismételni kell, hogy tökéletesen adja vissza a külföldi színész hangját, sőt mozdulatait is. Égjük kitűnő művészünkkel történt egy verekedési jelenet lejátszá­sánál, annyira „beleélte” magát a főhős mozdulatai­ba, hogy valósággal „ki­ütötte” a mellette álló szink­ron-partnerét. A „letagló­zott” művész csak orvosi se­gélynyújtás után folytathat­ta munkáját. A filmszínházakban az évente bemutatott filmek 40 százalékát tanítják meg itt magyarul beszélni. Az egy­szerű filmnéző szinte termé­szetesnek tartja a képpel összhangban levő magyar színész hangját, s megszo­kottnak, természetesnek tart­ja, hogy Roger Moore, Maig- ret felügyelő alakítója, vagy Elizabeth Taylor magyarul szólal meg. Roger Moore = Láng József, Maigret fel­ügyelő alakítása = Básti Lajos, vagy Elizabeth Tay­lor = Ruttkai Éva hangjá­val. Az 1940-es évek végén szinkrohizált „A hősök ha­jója” című szovjet filmtől a napokban bemutatott Két­szer hétig hatalmas utat tett meg szinkronművészetünk. Egyre több és tökéletesebb szinkronfilm kerül bemuta­tásra. A második negyedévben kerül a nagyközönség elé a Vihar délen című amerikai, a Kislovag című színes len­gyel, az Egy az ezerhez cí­mű szovjet, a Dajkamesék hölgyeknek című amerikai és Ä halott gyanús című NDK-film — hogy csak' egy párat említsünk a sok kö­zül. Ezekben a filmekben a legjelesebb szinkronművésze- ink hangja biztosítja majd a kitűnő szórakozást a mozi­látogatók százezreinek. H. E. Egyetlen hordozórakétával nyolc ssputnyikot juttattak Föld körüli pályára '/SffJrSSSSSSSSSfSffSS///S/S//SSSSSSSS/SSSSSSSSSS/?S/SSSSSSSSSSSSSS/S/S/SSSSSSS/SSSSS/S/S/J/SSfS/SS/SSSS//SSSSSS/SS/-SSSSSSSSSf/'SSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSS///SS/J% Szocialista realizmusunk mai fejlődési fokán divatban vannak a betyártörténetek. Hadd mondok el én is egyet, amint azt dédapámtól hal­lottam a kandalló susmorgó pilléiénél. Félelmetes haramia volt a Nagytözsmör szögletében Lóczky Rudi. Hat falut kira­bolt, négyben lócsiszár nyög­te a vele volt találkozás em­lékeit, 200 rénus forint vér­díjat tűzött ki fejére a ne­mes vármegye. Híres meg arról volt még hogy mindig egyedül csatangolt, árva- lányhaj a süvegén, két billi- kom a szűre zsebében egy a bornak, egy a vérnek Hát ez a Lóczky Rudi je­lent meg egyszer, amilyen kutya istentelen egy gálád volt, éppen szent karácsony éjszakáján családi udvarhá­zunkban, holott is csupán ősöm, Keeneskeő Rudolf tar­tózkodott ifjú, szépséges hit­vesével és néhányhőnapos csecsemőjével, az én leendő dédapámmal. Az ablakon szö­kött be a haramia, két kezé­ben két pisztoly, szűrében megkoccantdk a billikomok: — Fel a kezekkel! — üvöl­tötte. Ha azt hiszik, hogy ősapám. megijedt, rettentőt tévednek. Egy pillantást vetett szépsé­ges ifjú nejére, látta, hogy karján meg sem rezzen a csecsemő. „Hozzám méltó asszony” — gondola és meg­billentve pipáját így szólt a betyárhoz: — Ne olyan hangosan, te Rudi, még felébreszted a kis­dedet. — Ej, kutyafája, mit ne­kem a kisded, ide az 'ara­nyat, ezüstöt, ruhát, míg jó­kedvemben vagyok! — így a durva, emberbőrbe bújt fe­nevad. Ősapám csak tovább pipá­zott, bodor fellegeket ereget­ve a mennyezetnek. — Vedd el magad. Ha ta­lálsz ... — mondotta nyu­galommal. — Hát nem volna? — kérdé a betyár. .— De nem ám — felelte ősatyám. — Éppen tegnap jártak itt a fináncok, osztég elvittek mindent, ami érték vala. — Ammá baj! — vakarta meg homlokát a pisztoly csövével a betyár. — De hát az a fülönfüggő az ifjú asz- szony fülében mi volna? He? — Ej, ej, Rudi, hát volna szíved egy fiatal anyát meg­fosztani egyetlen ékétől? — csóválta fejét rosszallóan ősapám. — Hát ilyen dru­szám volna nékem? — Druszája az úrnak? — kérdezte meglepetten a be­tyár. — Már hogy volnék? — Hát csak úgy, hogy ha nem is tudnád, Rudi volnék én is. Egy napon ünnepeljük a nevünket adó Rudolfus ■védszentet. Látszott a haramián, hogy elcsodálkozik a véletlen ilyen egyezésén, de aztán csak fe­lülkerekedett benne a dúvad természete, újra rászögezte a pisztolyt ősszülőmre, és rá- rivaXlt: — Hát akkor ide gyorsan a ruhaneműt, vagy olyat vé- rengzek, hogy magam is megbánom! De Keeneskeő Rudolf nem rettent meg, csak magyará­zott az ő csendes, yneggyőző módján. — Rudi, te, jobbnak hitte­lek én, meg okosabbnak. Hát ha odaadnánk neked a ruha­neműt, mi maradna nekünk? Nézd csak, láttál te már ura­lhat gúnyában? Osztég ne­künk semmi egyebünk nincs, éppen csak hogy az a kis öl­tőholmi, miegymás. A ko­csinkat, lovunkat elvitte a fiskus, már cselédünk is csak egy maradt, a derék, hű öreg Menyhért. Hát volna neked szíved megfosztani minket, meg ezt a szegény kicsiny, fiatal csecsemőt.., Itt tartott, amikor déd­apám felnyitotta szemecskéit, és hogy meglátta az idegent, bájosan gügyögni kezdte az egyetlen szót, amelyet tudott: — Ju-di, ju-di. — Na látod — mondta ősöm —, téged szólít e ked-. vés gyermek? A betyár arcán két könny­csepp futott végig. — Hogy hívják? — kér­dezte azután megemberel­ve magát. — Rudinak, mint minket! — igy ősapám. , A betyár mindkét piszto­lyát övébe nyomta, és gyen­géden játszani kezdett a gyermekkel. Az kapiskálta a haramia nagyujját, amelyet szeme előtt mozgatott, ki-be hajlítván göbös bütykeit. Egyszerre csak felpillantott a betyár és kemény, de még­is lágy hangon kérdezte: —• Hát aztán mit hozott a kis Jézus karácsonyra ennek a kis drusza gyermeknek? ősöm óvakodott elárulni, hogy a szomszéd szobában ott áll a karácsonyfa, dísze­sen, fényesen. Azt válaszol­— Semmit. Nem tellett. A betyár felvetette kevély arcát, s nyersen odavágta: — Majd leszek és jobb Jé­zus! Adok én! — Mit te? — Pénzét. Kettőszáz rénus forintokat! Azzal nyújtotta a kezét ős­apámnak, de nem ám egyet parolázni, hanem összetéve a kettőt. — Mit jelentsen ez? — kérdezte apám. — Hát mert mivelhogy nin­csen pénzem, de ha összekötözi a csuklómat a tekintetes úr, és be­kísér a vármegyébe, az a kétszáz forintok a vérdíj, melyet én eme kicsiny cse­csemőnek, kisded Rudinak adok szent karácsony nap­ján! 1.. Hát igy történt, ősapám bekísérte a betyárt, akit fel is kötöttek. Kapott is déd­apám a kétszáz rénus forin­tok árából egy szép piros hintalovat. S még idestova egy évszázad múltán is, ha a családi festmények tárában ősapám képéhez érünk, büsz­kén hangoztatjuk: — Ez volt az a híres Kee­neskeő Rudolf, aki maga fog­ta el és kísérte be a várme­gyeházra a hírhedt betyár Lóczky Rudit. (A szerző Szigorúan nyil­vános című kötetéből.) 1970. április 28., ked»' Az idei tavaszi-nyári SSi'S! alapján. (MTI Külföldi Képszolgálat) Döntött a Legfelsőbb Bíróság Ahol a filmek magyarul tanulnak

Next

/
Thumbnails
Contents