Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-28 / 98. szám
lő hangulatot, az emberért c? Ujj kultúra születik Napirenden a hazai számítástechnikai program A fogalmat — mikroklíma —, a meteorológia szótárából kölcsönözte az üzemszociológia. Korábbi jelentése aligha szorul magyarázatra: e helyi széljárás és hőmérséklet komponenseinek ösz- szességét fejezte ki, bár új értelmezésében is pontosan ugyanezt tükrözi, hiszen azt érzékelteti: honnan fúj a szél, s rideggé jegesítik-e az üzemi, vállalati szociális légkört bizonyos talajmenti fagyok ... Ám lépjünk túl a jelképes értelmezésen: az üzemi klímát természetesen nem lehet hőmérővel és szélfokozatokkal értékelni. Mégis, egész sor megbízhatóan leolvasható műszer jelzi e klíma hőfokszintjét — csak éppen: érteni kell hozzá, hogyan lehet a jelzőskála kilengését észrevenni és értelmezni. Nyilvánvaló például, hpgy olyan tényezőkben mint a . termelékenység mérséklődése vagy stagnálása, illetve, a vállalatok kapuin ki és beáramló munkaerő-hullámok nagyságában, sok egyéb összefüggés mellett az üzemi klíma alacsony hőfoka is kifejeződik. Sok irányú tudományosszociológiai vizsgálódás kutatja az utóbbi esztendőkben ezeket a hatásokat. Ha például a munkahelycserék tavalyi adatait vesszük szemügyre, érthető miért került a népvándorláshullám egyebek között a vállalati klímaviszonyok szempontjából is a tudományos vizsgálatok homlokterébe. Tavaly a szocialista szektorban összesn 1.6 millió esetben szűnt meg és keletkezett új munkaviszony. Ha mármost ezt a tényt egybevetjük például az egyik legnagyobb budapesti vállalatnál végzett munkalélektani vizsgálódás eredményeivel, kitűnik, hogy a klíma nem csekély hatású a munkahelyváltoztatási döntésekben. A megkérdezett dolgozók 22 százaléka a munkatársak egymás közötti viszonyával; 51 százalék a megbecsüléssel, 37 százalék a vezetőkkel való kapcsolattal volt elégedetlen. Közismert, hogy a termelékenység tavalyi stagnálása egész sor gazdaságirányítási tényezővel is összefüggött, például a bérszabályozás akkor érvényben levő rendszerével, továbbá azzal, hogy a vállalatok kevésbé voltak érdekeltek a munkaerő-takarékosságban, mint a beruházási eszközökkel, általában az úgynevezett holtmunkával való gazdálkodásban. Mindemellett tudományellenes, ökonomista túlzás lenne e kedvezőtlen tendenciákat kizárólag érdekeltségi, tehát gazdasági eredőkre visszavezetni, teljesen kiiktatva a szubjektív — emberi — komponenseket. Kétség sem fél hozzá, hogy egész sor vállalatnál a termelékenység mérséklődő görbéje az üzemi hangulat a klíma tükörképeként is felfogható. A gondolatsorból értelemszerűen az következnék, hogy kizárólag a forintban kifejezhető vállalati és országos érdekek indokolják a munkahelyi klíma elemzését és jó irányú hőfókszabályozá- sát. Ez így igaz is, nem is. A nyereségben, forintban érzékelhető, s a gazdaság fejlődésében testet öltő hangulati tényezők természetesen fontosak, azért is, mert hiszen bűvös körről van szó: az így nyert forint ugyanis szintén visszahat a klímára, az üzemi hangulatra. Mégis, itt helyénvaló a meghatározás: a munkahelyi hangulat javítása, ha úgy tetszik, öncélúan — tehát a vállalati számlán kimutatható hatásoktól függetlenül is — fontos. Igen, öncélúan, pusztán az ember, a dolgozó érdekében: azért, mert — átkeltve az ismert szólásmondást —: nemcsak forinttal él az ember... A jó üzemi hangulat, az alkotásra serkentő munkahelyi légkör, a konfliktusgócok programszerű kiiktatása, a vezetők és vezetettek intézményesített jó kapcsolata — mindez azért is Húsz esztendővel ezelőtt, 1950. április 28-án diplomáciai kapcsolat létesült a Mongol Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között. Ez a nemzetközi jogi érvényű kézfogás egy ázsiai és egy európai szocialista ország azóta bensőséges barátságává mélyült. A mongol—magyar kapcsolatok két évtizede megmutatta, hogy a szocializmus talaján és az internacionalizmus kötőanyagával gyümölcsöző együttműködés épülhet ki olyan országok között is, amelyek földrajzilag és némely sajátosságukat tekintve távol esnek egymástól. Ezt a szívélyes jó viszonyt tükrözi az is, hogy e két évtized alatt a két ország népe kölcsönösen több ízben is hazájában üdvözölhette egymás legmagasabb' rangú vezetőit, párt- és kormányküldöttségeit. A mongol—magyar kapcsolatok fejlődésének hű fontos, mert hiszed életünk java résziét mindannyian munkahelyünkön töltjük. Meglehet, hogy ez a fogalmazásmód nem tűnik elég tudományosnak; a szociológus talán a munkahellyel szembeni társadalmi elvárásokról beszélne szakmai kifejezésmódján — a lényeg azonban mégis ez! Az igény, amit abban ösz- szegezhetünk, hogy jó hangulatot az emberért — természetesen alapvetően és eredendően társadalmi jellegű. Nyilvánvaló, hogy az ember elsősorban két szerepkörben érintkezik a közösséggel, a társadalommal: fogyasztóként és termelőként. Ami az első funkcióhoz kötődő hangulati motívumokat illeti, ezek elemzése más kérdés, amely témánktól mesz- szire vezetne — bár a második termelői hangulattényezők bonyolult kölcsönhatásiban befolyásolják a fogyasztói pozíciót is. Olyképp természetesen, hogy az üzemi klíma nyomán — végső soron — a termelt, következésképp értékesített javak mennyisége, minősége, ára is változhat. Egy-egy üzemi perpatvar mögött, a műhelybéli intri- kus vagy kiskirály terjesztette jeges légkörben, a munkatársak közötti ridegségben ilyen messzire vezető hatásokat, összefüggéseiket sem árt észrevenni! Tábori András tükre és egyszersmind rendkívül fontos állomása volt, hogy 1965-ben aláírták a két ország barátsági és együttműködési szerződését. Ennek a szellemében került sor több más, fontos egyezmény és megállapodás létrehozására is, valamint azokra a tárgyalásokra, amelyek az idei évvel záruló időszakra — a korábbi kedvező tapasztalatok alapján. — az árucsere-forgalom további jelentős növelését irányozták elő. A két nép, a két kormány és a két testvérpárt kapcsolatai örvendetesen fejlődnek aiz élet minden területén. Ösz- szeíűz bennünket eszmédnlk és céljaink közössége, s az a fontos tény, hogy a nemzetközi politika és a munkásmozgalom minden jelentős kérdésében egyetértés van közöttünk. Biztosak vagyunk abban, hogy ez — mindkét nép javára — a jövőben is így lesz. (KS) Az utóbbi hetekben megsokasodtak a hírek a hazai számítástechnika helyzetéről, fejlesztési elképzeléseiről, hiszen most már rövidesen teljesen elkészül a program, valamennyi fejezete, pontról pontra, több száz szakember hosszú ideje tartó munkája eredményeként. Ez a tervezet, amely a teendők összehangolt, időrendi sorát adja, szolgál alapjául a következő, negyedik ötéves tervünk egyik kiemelkedő feladatának. Az érdekelt szocialista országokkal való együttműködés, és a nyugati országok számítógépgyártó cégeivel a kapcsolatok kereteit is ez a program vázolja fel. A harmadik ötéves terv időszakában a magyar iparban létrejött az a műszaki, tudományos bázis, amelyre most már felépíthetjük, s gyors ütemben, saját számítástechnikai gyártásunkat, számolva természetesen a baráti országok szántén ezen idő alatt elért színvonalával, képességeivel, szándékaival is, és más, a nemzet- köri kereskedelmi kapcsolatok nyújtotta lehetőségekkel is. Tehát nem kell mindent fejlesztenünk, mindent magunknak csinálnunk, ezt sem idővel, de főképp anyagiakkal nem győznénk. A program mennyiségi célkitűzéséhez tartozik, hogy a jelenleg hazánkban dolgozó 80 számítógépes park, belátható időn belül 400 gépet számlálhasson. A számítógépek generációi A nemzetköz? számítástechnika világában a számítógépeket — sok, más tulajdonság, paraméter mellett természetesen — a szakemberek úgy is megkülönböztetik egymástól, hogy valamely gép melyik generációhoz tartozik. Az első számítógépék, az első generáció gépei, elektroncsöves típusok voltak, a második generációban már megjelentek a félvezetők, s a harmadik, a jelenleg nagyabb számban ismert legkorszerűbb típusok, a harmadik generáció tagjai, integrált áramkörrel készülnek. A számítógépeknek ezt az immár három generációját — s feltehetően a negyediket is, amelyet a szakemberek a 70-es évek első felére várnak —, a huszadik század derekának, második harmadának tudományos és műszaki gárdája teremtette meg. Egyetlen generáció. Az az első generáció, amely felismerte, megtalálta, megszerkesztette ezt az új technikát, az emberiségnek ezt a beláthatatlan lehetőségeket kínáló technikáját. Ennek az első generációnak volt feladata, hogy a számítógéptechnikához megteremtse a számítástechnikai kultúrát, műszaki és szellemi kultúrát, szemlélet- és gondolkodásmódot. Hazánkban is, a negyedik ötéves terv számítástechnikai programjában ez az első generáció leap most a kezéhez, ha nem is korlátlanul, de azért elégséges anyagi eszközöket, jogkört és felelősséget ahhoz, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődjék, és terjedjen a számítástechnikai kultúra a hazai gazdasági életben, a közlekedésben, a művelődésben, a szolgáltató ágazatokban. Összegek és ismeretek A számítástechnikai kultúra terjedéséhez az államháztartás tetemes összegekkel járul hozzá a következő esztendőkben. Tervezik például, hogy a felsőoktatásban megteremtik mindenütt annak lehetőségét, hogy a felsőfokú végzettségű szakemberek — mérnökök, közgazdászok, mezőgazdászok, de az orvosok is — tanulmányaik során bőségesen kapjanak számítástechnikai ismereteket is, s ezért a felsőoktatási intézményeket ellátják majd megfelelő számítástechnikai eszközökkel. Ez néhány százmilliót elvesz a költségvetésből azonban nem szabad sajnálnunk ezt a pénzt. Látnivaló ugyanis, hogy épp a számítástechnikai program megvalósítása során, a következő 5—10 évben, előbb- utóbb valamennyi műszaki, gazdasági vezető kapcsolatba kerül majd a számítástechnikával, kapcsolatba kell kerülnie, s ezért már ma, tanulmányaik során meg kell ismerkedniük a számítás- technika tudományával általában, de saját szakmájuk számítástechnikai alkalmazási kérdéseivel különösen. A KSH szervezésében már esztendők óta folynak tanfolyamok, amelyeken különböző fokon végeznek fiatalok számítógépkezelő, programozó szakképesítéssel. Szakembergárdát keH nevelni azonban a számítástechnikai eszközök gyártásához is. A számítástechnikai kultúra terjesztése, fejlesztése tehát egyfelől oktatási feladat, ennek költségeit, vagy azok jó részét — kivált ami a taneszközök előteremtését illeti — az állam magára vállalja. Vállalja természetesen a gyártáshoz szükséges költségek egy részét is, nagyobb részét hosszú lejáratú vállalati hitelek formájában. Versenyképes „munkatársakat” Napjainkban lépten-nyo- mon tapasztalhatjuk a technika színvonala, a termelési eszközök dinamikus fejlődését, kialakultak a világméretű közlekedési, értékesítési, energiarendszerek például, amelyekbe hazánk is beletartozik ma már, az utóbbi negyedszázad tervszerű, tudatos, szocialista iparfejlesztése eredményeként —, ugyanakkor látnunk kell, hogy az irányítás, az adattárolás és -kikeresés eszközei helyenként elmaradtak ettől a színvonaltól, s így nemegyszer gátolják a gazdaság eszközeinek hatékonyabb felhasználását. Vagyis az irányítás, s annak hovatovább legfontosabb kelléke — áz információ és adatgazdálkodás, hagyományos szemléletekkel és módszerekkel a következő évtizedekben aligha tarthat lépést a fejlődés diktálta követelményekkel. Az irányításba, az adatgazdálkodásba tehát olyan „munkatársakat” kell beállítani, amelyek állják a versenyt. Elsősorban a tudomány és a technika fejlődésével, másodsorban pedig azokkal a hazai és természetesén nemzetközi gazdasági egységekkel, amelyek már alkalma*- zák a számítástechnikai eszközöket a mindennapi, operatív munkában — folyamat-szabályozásban, termelésirányításban, raktárgazdálkodásban pl. — de a középes hosszú távú tervezésben konstruálásban, az eredmények analízisében egyaránt Nincs az a jó munkás, vagy jó vezető, akinek versenytársává válhatnának a számítástechnikai eszközök — ha munkatársaivá választja azokat. A gép nem tud többet az embernél. Mindig pontosan annyit tud, mint a gazdája. Csak tévedhetetlenebből tudja azt és „gyorsabban tudja” — miután jó! megtanították rá. Ebből az utóbbi igazságból azonban következik egy — a számítástechnikai kultúrával kapcsolatban — újabb és fontos momentum. Megtanulni a gép nyelvét Nem divat a számítógép, amit most illik mindenkinek beszerezni, mert most már lassan mindenkinek lesz. Legalábbis ilyen megfontolás alapján senki se állítson munkába számítás- technikai eszközöket. Er;- • nek a technikának bármilyen gazdasági egységnél előfeltételei vannak. Ezek nélkül az előfeltételek nélkül a számítógép csak kulissza, majdhogynem dekoráció — a felettesek és a vendégek, „tiszteletére”. Ahhoz, hogy a számítástechnika valóban hatékonyabb irá nyitást, adatgazdálkodást, tervezést eredményezzen, rend és fegyelem kell annál a vállalatnál, ahova betelepítik. Ez az egyik feltétel A másik, hogy megtanuljuk á gép nyelvét, hogy kérdezni tudjunk, s értsük egymást a géppel, kölcsönösen. Vagyis a géppel együtt a programozástechnikát is „be kell szerezni”. Azt a technikát megtanulni, alkalmazni, amellyel az egyes feladatok egyértelműen, átadhatók a gépnek. Számítástechnika: programunk része tehát — minthogy a számítástechnikai kultúra fejlesztése a cél —■ létrehozni a megfelelő programok széles bázisát is — s a programkészítéshez értő szakemberek széles körét, ezzel együtt. Műszaki készültség hazánkban A most következő időszakban, számítástechnikai programunk indításakor —a részletes, jóváhagyott program nem sokára széles körben ismertté válik — a megfelelő műszaki alapot már magunkénak mondhatjuk. Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában már sorozatgyártásban készülnek a folyamatirányításra és az ügyviteli feladatok ellátására alkalmas 830-as számítógépcsalád tagjai. Ezek egyik előnye, hogy ún. moduláris felépítésű berendezések, tehát — adott határokon belül ugyan, de mégis tetszés szerint bővíthetők az alkalmazok kívánságainak megfelelően, akár a későbbi időszakokban is. Rövidesen gyártja majd a gyár az integrált áramkörös EMG—810-es berendezéseket is. Korszerű — hazai fejlesztésű — szalaglyukasztó és szalagolvasó készülékeket gyárt már a Magyar Optikai Művek. Az Orionnál gyártásra készen állnak az adatátviteli végberendezések korszerű változatai. A fejlesztő, kutató intézetekben már készen állnak a ^különböző megoldású adatgyűjtő berendezések mintapéldányai. A tervezők már dolgoznak különböző megjelenítő és optikai jelolvasó készülékek szerkesztésein. Mindez — a főbb példákat említettük Csupán — elégséges színvonalat képvisel egy átfogó számítástechnikai program indításához Gerencsér Ferenc 1970. áprilr '•c Eredmények és tervek A népi ellenőrzés egyéves bizonyítékai Az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján eredményes, hatásos munkát végeztek a népi ellenőrök Heves megyében. A nemrégiben elkészült jelentés — amelyen a népi ellenőrzési bizottság „önmagát ellenőrizte”, vallott a tavalyi munkáról — újabb bizonyítékokat hozott e néha kevésbé népszerű, de többnyire igen szimpatikus tevékenység mellett. Elég megemlítenünk a lakossági bejelentések nagy 1 számát (amely már nagy bizalmat jelent), vagy azt. hogy a vizsgáit szervek egyre szívesebben fogadják a népi ellenőröket; tudják, hogy munkájuk elsősorban segítő szándékú. Rendszeresség A jelentés első fejezete a testületi munkáról számol be. Kihangsúlyozza, hogy a NEB-ülések rendszeressége nagy előnyt jelent a bizottságok feladatainak jobb megoldásában. Az idén megalakult hatvani városi bizottság munkája még tovább javítja majd az összképet. Jó, ha a vizsgálatokat NEÍB-ta- gok irányítják, teszi hozzá még a jelentés. Ehhez azonban az szükséges, hogy a NEB aktivistáit ne kössék le <más társadalmi feladatok is. A® eredményességet még fokozná az, ha a tanácsok vezetői is részt vennének — gyakrabban — a NEB-ülé- seken, ugyanúgy, a NEB-el- nökök is legyenek ott a tanácsi vb-k ülésein. Megyénkben jelenleg közel 1500 népi ellenőr tevékenykedik, száz fővel több, mint 1968-ban. örvendetes, hogy egyre nagyobb a főképpen közgazdasági szak- képzettségű népi ellenőrök száma. Ugyanakkor igen sok szakértőt is — az elmúlt évben számuk meghaladta a hatszázat — bevontak a vizsgálatokba. A különböző szakcsoportok tevékenysége hasznosan egészítette ki a bizottságok munkáját. Több olyan vizsgálatot végeztek, melyek hozzájárullak a nép- gazdasági területek összetettebb értékeléséhez. E jelentés külön kiemeli a népi ellenőrzési csoportok munkáját, amelyek részint a helyi feladatok megoldásában nyújtottak nagy segítséget, másrészt vizsgálataik tapasztalatait megyei szinten is lehetett hasznosítani. Terven felül is... Bár a NEB meghatározott munkaterv szerint dolgozik, az időközben felmerült aktuális témák elemzése miatt igen sok terven felüli vizsgálatot is folytatott; az elmúlt évben 32 ilyen munkát végeztek a megyében. Ami az eredményességet illeti, az utóvizsgálatok során ezt is jól le lehet mérni. Az észlelt hibák megszüntetésére a helyi intézkedések megtételétől a bírósági útra szükségszerűen került ügyekig sokféleképpen elérheti a célját a népi ellenőrzés. Javaslataikat többnyire megszívlelik, néha azonban a felügyeleti szervek nem tartják magukra nézve kötelezőnek vagy indokoltnak a vizsgálatok nyomán a felelősségre vonásra, a hibák kijavítására vonatkozó javaslatokat. Többször előfordult, hogy a végrehajtásra ösztönző javaslatot hosszadalmas huzavona követte. Sok gondot okoz ez az árrendszer figyelemmel kísérésénél — olvastuk a jelentésben. — A szabadáras rendszerben levő cikkeknél nincs meghatározva, hogy milyen esetben történik tisztességtelen haszon- szerzés, így a lakosságot érintő áralakulások jogosságát, vagy jogtalanságát nem lehet eldönteni. Itt sürgős intézkedések szükségesek még. Több szakemberrel Elkészült az az intézkedési terv is, amely a megyében folyó népi ellenőrzési munka további javítását célozza. Hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbakból: a járási bizottságok mellett tevékenykedő szakcsoportokat rendszeresebben, tervszerűbben foglalkoztatják ezentúl. A községek népi ellenőrzési csoportjai, valamint a helyi párt- és tanácsi vezetők között az eddiginél szorosabb, jobb munka- kapcsolat megteremtése szükséges. Fontos, hogy1 a népi ellenőrök munkahelyeiken megkapják azt a megbecsülést és segítséget, nélkülözhetetlen, pártmunkának számító társadalmi munkájukhoz, amely megilleti őket A jövőben fokozottabban biztosítják ári; is, hogy a munkabizottságokba több, a témát ismerő szakember kerüljön a vizsgálat egész időtartamára. Igen fontos ez is: az eddiginél határozottabban kérik majd, illetve javasolják a hibák megszüntetését, s jelzik a felügyeleti szerveknek, ha az intézkedés vontatott, csupán tessék-lás- sék munka, A jövőben, fndokóSÍ esetekben gyakrabban kell meggyőződni a korábban észlelt és feltárt hibák megszüntetéséről az utóvizsgálatok segítségévei. Végül a közérdekű bejelentést tevők fokozottabb jogvédelmét szorgalmazza az ez évi munkát meghatározó intézkedési terv. (kátni) A magyar—mongol barátság két évtizede
