Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
■ ±vxr.<&>. Emlékezés a,,Győzelem zászlaja alatt’ A „Győzelem zászlaja alatt” ifjúsági motorosmenet veterán tagjai között érkezett Heves megyébe Mindu Costache nyugalmazott ezredes, a felszabadító szovjet hadsereg kötelékében harcoló román hadseregek egykori parancsnoka. Nem volt idegen számára ez a vidék: mint a román hadsereg gyalogos hadosztályának operatív vezetője, Magyarország északkeleti területein harcolt, nagy áldozatok árán vezette katonáit a Mátra és Büki; vonalában rendkívül erős állásokat kiépítő német fasiszták ellen. Lapunk munkatársának kérésére az idős katona felidézte a negyed- százados harcok emlékeit. — Szerencsés helyzetben vagyok — mondta Mindru Costache elvtárs —, mielőtt a nemzetközi motorosmenet kísérőjeként Magyarországra jöttem, a párttörténeti intézetünkkel közösen befejeztem új könyvemet á magyar- országi felszabadító harcokban részt vett román hadseregek működéséről. A könyv címe: Budapesttől Hegyaljáig. Képzeletben újra itt jártam, az önök romokban heverő, vérrel áztatott hazájában. Ezen a részen a második és harmadik hegyivadász hadosztály küzdött, a román hadsereg' két legmegbízhatóbb hadosztályai voltak. Rajtuk kívül részt vett a harcokban a 17. repülős és a 15-ös légvédelmi hadosztályunk. — A debreceni győzelem után hadosztályaink erőLte„Iskolánk legjobb tanulójáról van szó, akinek továbbtanulását a tantestület minden tagja szívén viseli. Az a meggyőződésünk, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek segítésére indított országos akció csak írott malaszt marad, lia az ilyen eminens tanulók továbbtanulása elé akadályokat gördítenek.” A nyersen őszinte mondatokat az egyik megyei szak- középiskola igazgatójának címezték. írta egy általános iskola igazgatója, akit elkeserített, hogy eminens tanítványának — akinek özvegy édesanyja fizikai dolgozó —, felvételi kérelmét helyhiányra hivatkozva elutasították. Miután ez nem egyedei jelenség — hiszen az utóbbi hetekben nem kevesen csalódtak, nem kevesen fellebbeztek jogos érvekre hivatkozva — érdemes, sőt kell beszélni azokról a kórtünetekről, melyek jelenlegi középiskolai felvételi rendszerünkre jellemzőek. Bizonytalan objektivitás A szakközépiskola igazgatója elmondta, hogy 170 je- .entkező közül kellett kiválasztani — a szociális helyzet, az Iskolai jellemzés, a Harci út a Bükkiül és a Mátrán át Gotyár Gyula: Ezer kilométer Pozsonytól Kassáig (Szlovákiai útijegyzetek) ív. Vasmű és kultúra tett menetben vonultak a Tiszához. Ez 1944. november 7—8—9-én volt. A Tiszánál újabb parancs szólította katonáinkat Miskolc vidékére. A Tudor Vladiniscu parancsnoksága alatt a Szovjetunióban önkéntesekből szervezett 2. hegyivadász hadosztály feladata volt, hogy a Mátrán keresztül megtörje a németek ellenállását, megbontsa a Csehszlovákiában felvonuló német hadosztályok hátvédét. Talán a legnehezebb zónák közé tartozott ez a vidék, ahol egyhónapos kemény harcok árán sikerült csak az előretörés. Szarvaskő völgyében állomásoztak, majd Szilvásváradig verekedték magukat. A Kékestetőt, Magyarország legmagasabb pontját, Tudor Vladiniscu katonái szabadították fel... Másik hadosztályunk Budapest felé ment. Malinovszkij elvtárs, a 2. ultrán front parancsnoka nagy elismeréssel nyilatkozott katonáink helytállásáról, harci szelleméről. — Elmondaná személyes élményei egyikét? — Az én hadosztályom Mátészalka,' Tokaj, Szerencs után a Hemád völgyében vonult Csehszlovákia felé. A lakosság örömmel fogadta katonáinkat. Mátészalkán történt velem, egy kedves eset. Mint Eger környéke a boráról, Mátészalka az atma- terméséiő! híres, és amikor átvonultunk a helységen az asszonyok nagy kosarakban felénk kínálták a szép .almákat. Magyaráztuk nekik, hogy nincs pénzünk, nem tudunk venni... Közben elromlott az autónk, meg kellett állni. Az asszonyok ismét odajöttek az aimásko- sarakkal és tartalmukat be- üntötték a kocsiba. Mondtam, „nincs pénz”, ők azt válaszolták, hogy „mi vártuk magukat és akkor egy kosár almát sem akarnak elfogadni tőlünk”? — Jelenlegi benyomásai? — A háború végén egy szétrombolt ország képe maradt emlékezetemben, most egy új országgal találkoztam, egy gazdag országgal, amelynek ifjúságát úgy ismertem meg, hogy képes tovább szépíteni hazáját. Nagy megelégedéssel tapasztaltam, hogy a felszabadító harcokban hősi halált halt katonáink emlékét szívükben őrzik, ahol román harcosok nyugszanak, síremlékeiken friss virág illatozik... Mi most azért vagyunk itt, hogy tisztelegjünk előttük és hősi küzdelmeinket felelevenítve figyelmeztessünk, a háborúk ellen sorakoztassunk fel minden békeszerető embert. Utunk során azt tapasztaltam, mindenhol megértették küldetésünk fontosságát — fejezte be be válaszát Mind- rtt Costache. (pilisy) így is „sxúr*9 • • • Lapunk 1970. április 10-i számában glosszát közöltünk „Megszűrt a — SZŰR...” címmel arról, hogy a SZŰR jegyeinek budapesti elárusítói az egri IBUSZ és VOLÁN utazási irodák hónapokkal ezelőtti megrendelése ellenére sem adtak részükre egyetlen jegyet sem. Indoklásul felhozták, hogy vidéken majd később rendeznek helyi SZŰR-okat, s arra szervezzenek közönséget, utazási irodáink. Ezzel természetesen — mint idézett glosszánk- ban is megírtuk — nem lehet egyetérteni, hiszen a SZŰR színhelyén, a Népstadionban, közel 100 ezer ember fér, el, s lehetetlen, hogy ebben a tág „keretben” nincs hely egyetlen vidéki érdeklődő számára sem. Glosszánk- ban e furcsa „szervezésért” az Országos Rendező Irodát bíráltuk, s közben kiderült: a SZŰR jegyeinek árusításával nem az ORI-t, hanem az Országos Filharmónia jegyirodáit bízták meg. Bírálatunkat, kifogásunkat tehát csupán rossz helyre címeztük, de továbbra is fenntartjuk, mert — így is „szúr”... (f. s.) Ott folytatom, ahol az előzőkben abbahagytam: Kassa felszabadításának 25. évfordulója alkalmából a Pionírok Házában megrendezték az úttörők és a város politikaiközéleti személyiségeinek találkozóját. A fiatalság szívélyesen üdvözölte Nyikolaj Jersovot, Kassa felszabadítóját. Kassa Kelet-Szlovákia székhelye Bratislava után a Szlovák Szocialista Köztársaság második, fontos gazdasági és kulturális központja, ahol jelenleg már több mint 150 ezer ember él. Egy évszázada húszezer, tíz éve hetvenezer lakosa volt a városnak. 1980-ban, a tervek szerint, kétszázezer lakosról kell majd gondoskodniuk a város vezetőinek. Az utóbbi években bontakozott ki Kassán is a nagy- aránú lakásépítés. A legnagyobb valamennyi negyed közül az úgynevezett Újváros, ahol megközelítőleg hatvanezer ember él. Éppen tíz esztendővel ezelőtt — szovjet szakemberek segítségével — kezdték meg a város közélében a Keletszlovákiai Vasmű építését, amely büszkesége az országnak. Népgazdasági jelentőségéhez elég egy adat: termelési értéke megközelíti az idén az 5,5 milliárd koronát. A város egyik vezetője külön is hangsúlyozta: — Akárcsak a felszabaduláskor, a vasmű megépítésében is elévülhetetlen érdemeket szerezték a szovjet emberek. A terveiket, a gépeket és a berendezéséket szállították, szakembereket küldtek, hogy átvehessük tapasztalataikat. S ami mindennél fontosabb: a Szovjetunió széles nyomtávú vasúton szállítja az ércet a Kelet- szíovákiai Vasműhöz. Tíz évvel ezelőtt még' az élelmiszeripar foglalta el az első helyet Kassa gazdasági életében, és 28,5 százalékban részesült a város iparából. Ma viszont a vaskohászat vezet a maga 35 százalékos részesedésével. Természetesen a kohászat mellett igen nagy jelentőségű a város gépipara, magnezit- és fémmegmunkáló, építőgépgyártó, fafeldolgozó, nyomda- és vegyipara. A gépgyár termékeinek jelentős részét a szovjet piacon értékesíti. Azzal a szilárd elhatározással indultak a jubiA Ziar Nad Hronom-I Szlovák Nemzeti Felkelés kombinátja leumi esztendőnek, hogy az idén tíz százalékkal emelik termelési értéküket A hagyományos tartálykocsik, hidak, vegyipari és egyéb berendezések mellett most már különféle megmunkálógépeket, préseket, fafeldolgozó berendezéseket állítanak elő nagy mennyiségben és kiváló 1 minőségben. Kassa — kultúrközpont. Nemcsak emlegetik, de forrón ápolják is a magyar kapcsolatokat. Batsányi-kör működik Kassán és a tapolcai forradalmár költő emlékét márványtáblán örökítették meg a közelmúltban. A kassai Állami Színház műsorában nemrégiben érte meg a századik előadást a Csár- dáskiráljmő, amelyben Ve- reczky Sylviát Scéfalvay Katalin primadonna játssza nagy sikerrel. Bernáth István, a városi Kié a babér? Felvételi rendszer — kérdőjelekkel 1970- április 36. ,, tanulmányi átlag figyelembe vételével — a 110 tanulót. Azt hihetnénk, hogy így csak a legjobbakat, a felvételre valóban jogosultakat vették fel. A valóság azonban más. A 170 jelentkező sorsáról egy ember — az igazgató döntött, mert nem volt felvételi beszélgetés. Igaz, a miniszteri rendelkezés hangsúlyozza, hogy csak akkor kell elbeszélgetni a jelentkezőkkel, ha a tagozat rátermettséget, fizikai alkalmasságot igényel, ha nagymértékű a túljelentkezés. Mivel jelen esetben — az igazgató szerint — egyikről sem volt szó így a döntés joga egy emberé maradt. Ha az érvelést el is fogadjuk, az eredménnyel mégsem lehet egyetérteni. Nem, mert felvették négy egésznél alig egy-két tizeddel jobb átlageredményű tanulókat is. Az özvegyasszony eminens gyermeke mégis kimaradt a sorból. Helyette felvettek — ugyanabból az iskolából — egy gyengébb átlageredményű, babérra kevéssé jogosult diákot. Miért? Egyszerű a magyarázat: akadt Protektor, s akadt, aki engedett az állítólagos „kényszernek”. Képességek vetélkedője ? A konkrét eset is tükrözi — a ex «tecs nets egy helyütt előforduló jelenség —, hogy jelenleg középiskolai felvételi rendszerünk nem biztosítja a képességek nemes versengését, holott ez társadalmi érdek, sürgető igény, mert a jók közül választott legjobbak tudnak évek múltán valóban helytállni munkaterületükön. Vetélkedőre lenne lehetőség, mert a legtöbb szakközépiskolatípusban többszörös a túljelentkezés. Miért kell akkor lemondani a válogatásról, a valódi versengésről. Miért nem lehet ennek érdekében egységesíteni a felvételi rendszert? E téren ugyanis meglehetős káosz uralko» dik. Egyik helyen — egyébként helyesen — ragaszkodnak a felvételi beszélgetések módszeréhez, másutt felesleges nyűgnek, sablonnak tekintik, s lehetőség szerint nem is élnek vele. Van olyan szakközépiskola, ahol szakmai munkaközösségek — ezt lehetne másutt is gyakorlattá tenni — testületileg döntenek a felvételről. Nem egy helyen az igazgató privilégiuma a választás. De tud-e egy ember — a jelöltek meghallgatása nélkül — igazságosan, tárgyilagosan, tévedésmentesen dönteni? Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a babérra jogosult eminensekről megfeledkeznék, s visa a posta az értesítést: „Helyhiány miatt ■nem vettem fel”. A középiskolai felvételek csak akkor lesznek nemes versengések — márpedig azokká kell válniuk —, ha minden intézményben testületileg — gonddal előkészített, tartalmas felvételi beszélgetések formájában — születik a döntés. Protekciósok előnyben ? Van ennek a következetlen felvételi rendszernek még egy súlyos hibája: kiskaput nyit a protekciósok előtt, s a nagykapun, a törvényesen, hiába kopogtatnak a valódi jogosultak. Beszélgettem igaz. gatókkal, hosszas huzavona urá-n elmondtak: X azért nyert felvételt, mert a járási művelődési osztályról érkezett magánkérés; Z-nek apja falusi potentát, időben sietett a városba pártfogót keresni: fel kellett venni; N apja szakmáját szeretné tanulni : lehet-e elutasítani ? És így tovább. Az ember elkezd számolni, összegezni — erre is adódott alkalom —, s kiderült, hogy nem egy helyütt komoly százalékarányt képviselnek a kiskapun bejutottak. Elszomorító jelenség, mert közülük kerülnek ki a gyengébb tanulmányi eredményűek, akik 4 versenyben nem tudtak volna helytállni, ök. lesznek azok, akik „segítő” kézre számítva, téves képet formálnak mindennapjainkról, s aíkarva- akaratlanul szuggerálnak egy pedagógiailag torz szemléletet. A kapun — protekor híjáit — kinnmaradtak, a joggal nekikeseredettek viszont holt szellemi tőkét jelentenek a holnapok számára. Kiutat egyáltalán nem jelent, ha folyvást elmondjuk — hányszor, de hányszor történt már ez —, hogy karakter kérdése a protekciós kérés elutasítása. Az sem szül változást, ha azokról az igazgatókról beszélünk, akik :— és nem kevesen vannak ilyenek —, nem hallgatnak a fenntről illegálisan érkezett „segélykérésekre”, hanem a puritánok konokságával ragaszkodnak az igazságos „játékszabályokhoz”. Minderről beszélni nem élég, megoldást csak a jelenlegi felvételi rendszer egészséges korrekciója jelenthet. Ha megvalósul az egységes, testületi döntésen alapuló, a felvételi beszélgetések tapasztalatait is mérlegelő értékelés, akkor az oly sokszor hangoztatott, leírt elvek valósággá válnak. Akkor nem történik meg, hogy fizikai dolgozók tehetséges gyermekei — mennyit sürgetjük ezek támogatását —, háttér - De szorulnak azokkal szemben, akiket nemes vetélkedő során „leköröznének”. Akkor csak azoké lenne a babér, akik erre méltók... Pécsi István nemzeti bizottság elnöke, iskolavárosról beszélt. — Kassán jelenleg 185 ezer diák tanul a 18 középiskolában és az öt főiskolán. Csak az egyetemistáink száma meghaladja az ötez ..rét - • : ... S hozzáteszi: — Ilyen gyors ütemű , fejlődéssel nem. számoltunk ar. elmúlt 25 esztendő alatt Éppen ezért számos probléma megoldatlan maradt. Am semmiképpen sem állíthatjuk, hogy ez bármit is levonna az elért eredményeink értékéből, A kassai városi nemzeti bizottság serényen dolgozik a legfontosabb gondok és nehézségek kikü- • szöbölésén... Tallózok a „gondokban” Jó lenne (kérik, várják a kassaiak), ha a város útjait utcáit a gépkocsik számára is járhatóvá tennék. A háziasszonyok örülnének égj éjjel-nappali csemegeboltnak. Szeretnének egy fedet. vásárcsarnokot a közeli években. És még egy (nem: is szerény) igény: a két el ső osztályú iabdarúgócsapai közül legalább az egyik cé lozza meg az országos baj nokságot és legyen első. A város fiatalodik is öregszik is. Fiatalodik új la kónegyedeivel, és öregszil azáltal, hogy az átlagos élet-, kor 25 esztendő alatt öt év-- vei emelkedett. Tovább élnek, jobb körülmények között élnek a kassai embereit. És mit mond a nemzeti bizottság elnöke: „örvendetes, hogy az igények miatt felszökken* a kisdedóvók száma a városunkban ...” Övják a haladó múltat, a hagyományokat. Ottjávtunk- tor éppen arról cikkezett az újság, hogy „A Kovács utca 36. szám alatt Tinódi Lantos Sebestyén házát fel kellene újítani”. Erre jegyezte meg a város elnöke: „Még mindig nem sikerült annyi pénzt biztosítanunk a műemlékvédelemre, hogy elégedettek lehetnénk.” De számon tartják a feladatokat és törekednek meg valósításukra... ★ A távolság — kitérőkkel. — ezer kilométer Pozsonytól Kassáig, de minden kilo-] méteren éreztük, tapasztaltuk a szívélyességet, a barátságot. Kérdeztek és érdeklődtek: mi a véleményünk mindarról, amit lát tónk szerte az országbán. nyolcnapos utunk során. Röviden válaszoltunk: Csak így további (VÉOgg
