Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
Három napon át Eger városa nyújtott otthont a né- pesség'tudomány kérdéseivel foglalkozó országos konferenciának. A szociológusok, jogtudósok, demográfusok, a három észak-magyarországi megye, Borsod, Nógrád és Heves statisztikai igazgatósági szakembereinek, valamint a TIT-szervezetek küldötteinek tanácskozását dr. Ta- másy József, a KSH Népes- ségtudományi Kutató Intézetének igazgatóhelyettese ve-< zette. Vele, a konferencia elnökével folytattunk beszélgetést a demográfia időszerű kérdéseiről. Az elmúlt években rendkívül megerősödött az érdeklődés a népesedési kérdések iránt. „Divatba jött” a demográfia. Hogyan vélekedik erről a szakember, a kutató? — Ne beszéljünk „dival”- ról. A szükséges igény jelentkezése a nagyfokú érdeklődés. Tíz évvel ezelőtt példáu] a demográfia tudományának létezéséről is kevesen tudtak, ma pedig iép- ten-nyomon e tudomány kérdéseiről tárgyalnak, vitatkoznak az emberek, a népesedés. születésszabályozás, családtervezés, a csecsemőhalandóság szinte mindennapos beszédtémák. Ügy gondolom, ennek oka nemcsak a kérdések rendkívüli időszerűsége, feltétlenül hozzájárultak ehhez azok a sikerek, eredmények, amelyek a magyar népességtudományhoz kötődnek külföldön és idehaza. A demográfia nemcsak az alacsony vagy magas születés- szám, a születésszabályozás vagy az éhség tudománya, olyan kérdések sokasága is tárgykörébe tartozik, amelyek mindazok számára hasznosíthatók, akik munkájuk során emberekkel foglalkoznak, ítélkeznék vagy gyógyítanak, terveznek és végrehajtanak. Az utóbbi években éppen a demográfiai kutatások segítettek hozzá a társadalmi folyamatok jobb megismeréséhez, a különböző okozati kapcsolatok teljesebb megvilágításához. Eredményeinek segítséget nyújtottak a népgazdasági tervezéshez, hozzájárultak egyes társadalmi problémák, jelenségek elemzéséhez, és megoldásuk megkereséséhez. Jelenleg is különböző előtervezéseket végeztünk a születésszabályozás, családtervezés, a népesedés várható alakulására, A Népességtudományi Kutató Intézet jelentékeny ismeretterjesztő munkát végez a TIT keretében. Korábban ezt csak alkalomszerűen tették. • I — Három éve alakult meg a TIT n é pességtudomán yi csoportja, velük együttműködve azon munkál kódunk, hogy tudományos színtű tájékoztatást adjunk mindazoknak — a szakemberek szűk körén túl —, akik a demográfiai kérdéseikről a tárgyilagos, tudományos ismereteket igénylik, akik a kapott ismereteket mindennapos munkájukban hasznosan alkalmazhatják. A szervezett ismeretterjesztés lehetőséget teremt ama, hogy a közvéleményt a demográfiai kérdésekről helyesen tájékoztassuk, módot nyújt a téves nézetek helyesbítésére, s arra is, hogy más — ma még nem „divatos” — fontos társadalmi problémák iránt is felkeltsük a közfigyelmet. A népességtudományi konferenciák sorában hogyan értékeli az egri tanácskozás eredményeit, tapasztalatait? — Mind annyiunk nevében egy vallomással kezdem: Egerbe mindig szívesen jövünk. Nem először tartjuk itt demográfiai tanácskozásunkat. 1963-ban a Magyar Tudományos Akadémia demográfiai bizottságának védnöksége alatt itt alakítottuk meg az észak-magyarországi, területi, regionális szekciót.- 1963-ban ugyanitt rendeztünk nemzet közi kerékasztal-kontieren ciát, 10 nemzet szakembereinek részvételével. 1967-ben a három észak-magyarországi megye KSH-igazgatóságai tartottak szekcióülést Egerben a népesedés és a munkaerőhelyzet kérdéseiről. Ez a mostani tanácskozás a negyedik. Azt mondhatjuk hát. hogy Eger fellegvára lett a demográfiái szimpozionok naík. teAz egri tanácskozás ugyancsak fontos gazdasági és társadalmi kérdést ölelt fel; a vándorlás témakörét Tudományos szintű tanácskozás részesei lehettünk Egerben. Jó példát láthattunk arra, hogyan képzeljük el gyakorlatban a demográfiai ismeretterjesztést. A korreferátumok színvonalasak voltak, a korreferensek felkészülten egészítették ki az elhangzott referátumokat. S ugyanezt mondhatom el a spontán felszólalásokra. Az a véleményem, hogy e konferencia segítséget nyújtotta gyakorlati szakembereknek és a demográfia kutatóinak egyaránt — mondotta befejezésül dr. Tamá.sy József, a KSH Népesóégtudományi Kutató, Intézetének igazgató- helyettése. (pataky) j A tavaszi milánói nemzetközi vásárban érdekes dekoráció az egyik pavilonon. (M TI foto — Tóth József felv.) Szívesen megtenném, uram — hajlongott az udvarias pályaudvari borbély —, de a szabályzat szerint csupán olyan személyeket borotválhatunk, akiknek birtokában érvényes menetjegy van. — De hiszen o> műhely egészen üres, — hangoztattam én éppoly udvariasan. — Talán mégis tehetnének egy kivételt. A borbély hajthatatlan maradt. — Ez az előírás, uram. Nekünk tartanunk kell magunkat a szabályokhoz, csupán utazókat borotválhatunk — és a nyomaték kedvéért még sóhajtott is egyet. — Szeretnék egy menetjegyet — szóltam kicsit később a jegypénztárban ülő ifjú hölgyhöz. — Hova parancsolja? — Az mindegy. A hölgy energikusan szólt rám: — Hagyja, kérem, a vicceit! — Nekem ez egyáltalán nem vicces, — jegyeztem meg —, de talán adjon egy jegyet a legközelebbi állomásra. Az biztosan elég lesz. — És mégis, melyik állomásra gondol? ^LpH U/ifcNER oCO KHWwek mi teám» — Kedves kisasszony, már mondtam, hogy nekem teljesen mindegy. Az_ ifjú hölgy ekkor már láthatóan ideges lelt. — Mégiscsak tudnia kellene, hogy hova akar utazni! — Nem akarok elutazni. Az ifjú hölgy ebbe már belepirult. — Ha nem akar elutazni, akkor mi az ördögöt kezd a menetjeggyel? — Borotválkozni akarok. Ebben a pillanatban hangos csattanással bezárult a a pénztárablak. — Kedves kisasszony — kopogtattam szerényen egy kis idő múlva, — adjon nekem mégis egy jegyet. Olyan pillantást vetett rám, mintha kísértetet látott volna. Aztán szórakozottan belelapozott a menetrendbe. — A borbély kívánja, én nem tehetek róla — mondtam elhalóan. Erre már felfigyelt. — Mit kivan a borbély?- — Csupán azokat borotválja meg, akiknek jegyük van. Úgy látszott, most már érti Fogott egy jegyet, átnyújtotta nekem és azt mondta: — Tessék, itt egy jegy, Rebnitzbe. Hatvan pfenning! — Kérem, itt a jegy — lobogtattam büszkén újdonsült tulajdonomat a borbélynak. — Most már megborotválhat. Ám a borbély nem hagyta magát félrevezetni. — De hiszen ön nem, utazik! — Mindegy, van egy érvényes menetjegyem Rebnitzbe. Remélem, ez elég? — Szó sincs róla — erősít gette a borbély. — Számomra semmi jelentősege annak, hogy hogyha ön borotválkozás céljából menetjegyet vált. Én csupán a inenetjeggyel rendelkező utazókat borotválhatom, ön viszont egy menetjeggyel bíró nem utazó! Hagyja el, kérem, a műhelyt! — Kisasszony — tériem vissza a jegypénztárhoz. — Sajnos ez sem használt. Kérem, vegye vissza á jegyet. — Az nem megy — felelte az ifjú hölgy és megvonta a vállát. — De miért nem? — <Z&44tmJk ia Párbeszéd Cikksorozatunkban gyakran írtunk a divatszavakrol is. Napjainkban a címben idézett párbeszéd összetétel is divatossá kezd válni, s olykor feleslegesen vállal nyelvi szerepet. Jogos és hasznos a használata, ha a dialógus idegen szó magyar megfelelőjeként utal két személy beszélgetésére, két személy között folyó társalgásra, tárgyalásra. Szépirodalmi alkotásokban, főleg drámai művekben nyelvi burokba öltözteti a párbeszédes forma, a szóharc, a színpadi párbeszéd jelentéstartalmakat, jelentésárnyalatokat. Üjabban könyvek, tudományos és ismeretterjesztő tanulmányok címeként is találkozhattunk a párbeszéd szóval. Dialógus, azaz Párbeszéd címmel nemzetközi folyóirat is indult, és ebben a különböző pártállású, világnézetű tudósok, írók, politikusok, pedagógusok folytatnak párbeszédet korunk időszerű kérdéseiről. Hogy most mégis rostára tesszük ezt a szót. annak elsősorban az az oka, hogy élösdivé válik, s olyan jelentésváltozatokat is ki akar fejezni, amelyekre jobb és kifejezőbb szavakat, megnevezéseket ismerünk és használunk fel. Miatta mind ritkábban kapnak nyelvhasználatunkban szerepet a következő szavak, kifejezések: eszmecsere, fórum, vitafórum, tanácskozás, konferencia, véleménycsere, szimpozion, tárgyalás, vélemények megvitatása. társalgás, értekezlet, megbeszélés stb., stb. A dialógus idegen hangsor magyarítására nyelvújítóink az 1830-as években ajánlották a párbeszéd ösz- szetétel használatát. Voltak; akik nem örültek e nyelv- újítási összetételnek, s még Gárdopyi is gunyorosan emlegette, s ezt a megjegyzést fűzte hozzá: párbeszéd, dialógus: két személynek beszélgetése, társalgása, de mi történik akkor, ha hárman beszélgetnek. Nem tartjuk szerencsésnek ezt a megjegyzést, annál is inkább, mert nyelvünkben és nyelv- használatunkban meghonosodott ez az összetétel, s a megfelelő beszédhelyzetekben jól teljesíti nyelvi szerepét. Sokat azonban ne bízzunk rá, mert ha jelen- téstanilag megterheljük, valóban üressé, kifejezéstelenné válik. Dr. Bakos József-------?■ k érdeztem kétségbeesve. — Hiszen végül is az utazásra nem került sor. — Ha ön a jegyet utazási célból váltotta volna, — ma- gyarázta a kisasszony —, akkor visszatéríthetném a menetdiját, ön azonban a. leghatározottabb formában kijelentette, hogy egyáltalán nem akar utazni. Ezért a visszatérítési követelése semmisnek számít. A borbélyhoz kell fordulnia. Miatta váltotta a jegyet, nem? — Visszafizeti a jegyem árát, vagy nem? — kérdeztem most már erélyesen az udvarias pályaudvari oor- bélyt. — Egy pillanat — szól ez és a telefonhoz lépett. Azután visszajött és szívélyesen fordult felém: — Minden rendben van. önt meg lehet borotválni. — Végre! — sóhajtottam és leroskadtam egy székbe. — De nem nálam — tette hozzá a borbély. — Csak Rebnitzben! Fordította: Zilahi Judit. /SS/S///fS/SYS////JSSS///SSr*fStJJJf*SS77SSSSSS»*MS* hogy..; Néni, tévednek, nem ezeknek a ruháknak az ára! Hanem azoknak a ruháknak a hiánya, amelyeket nemcsak exkluzív alkalmakkor, hanem csendes szürke hétköznapokon, .viszonylag szerény áron is megvenni és hordani lehet mindazoknak, akiknek nincsen amerikai milliomos nagybácsijuk, ám mégis szeretik a szépet. , Azoknak a ruháknak a hiánya bosszantott, amikben nem az ep- semy derbyre, de a gyárba mehet be hajnalban is a munkásnő, csinosan, kedvesen, ízlésesen, puccosan és nem drága pénzen vásárolva; azoknak a ruháknak hiánya, amelyekben moziba mehet a dolgozó nő; azoknak a ruháknak a hiánya, amelyekben el- és bemehet egy földszinten lévő másodosztályú presz- szóba, s nem kell felmásznia a Bu- dapest-szálló teraszára, mert eladó egy üzletben és majd leszakad a lába a fáradtságtól, s különben is Mátészalkán lakik. Én mint férfi, mint szépet szerető ember, mint magyar állampolgár, igenis büszke vagyok, hogy ötletekből telik már nekünk a Skandináviát is kellemesen megborzongató ízlésre, hogy a lódendivatot felváltotta a pagyestélyis divat. De mint férfit, mint dolgozó nőt tisztelő, srzX is mindig csinosnak, öltözöttnek látni akaró ember, szomorú vagyok, hogy ön, kisasszony, a divatbemutatók rendezői jóvoltából értetlenül néz rám, ha azt kérdem: — Hol él maga. kisasszony? Hol él maga, kisasszony ? költemények bosszantottak fel engem, mert szeretem a szépet ruhá- ben, nőben, hogyne szeretném a szép nőt szép ruhában. Nem az bosszantott fel engem, most már tudom, hogy a két kis kölyök, mint valami agyonöltöztetett kis hülye gráfka, lohol le s fel az elegáns nörsz felügyelete alatt; még az sem bosszantott igazán, hogy a divattervezők és bemutatók szerint az ország a Du- na-korzó elején kezdődik, s ott, a másik végén végződik, sőt még a hortobágyi-epsomi derby sem hozott ki igazán a sodromból. Tudatában vagyok annak, hogy nem elég a szép ruha, azt el is kell adni. S eladni már a reklám dolga, amely lehet igényes, vagy igénytelen, ötletes, vagy ötlettelen, de soha sem szabad az élet realitásával mérni és nézni. Sőt annak is tudatában vagyok, hogy az effajta divatbemutatók ízlésformáló szerepet is betöltenek, uram, bocsá’, igenis esztétikai igényre nevelnék, s hogy mindvalamennyi ruha csak prototípus. Ami azonban joggal bosszantott fel és bosszant ma is, arról igazság szerint nem is ön tehet, kedves kisasszony. Az a kérdés merült fel bennem, férfiben-, dolgozó férfiben, nős emberben, dolgozó nő férjében, hető darázsderékra feszülő ruhaköltemény árát. A mindenségit en- ,nek a milliomos divatnak — ugrottam volna fel a fotelből, ha nem jut ismét eszembe egy gondolat, amivel józanabb belátásra bírtam önmagamat önmagámmal szemben, ön miatt, kedves kisasszony. — Utóvégre nagyestélyit csak nem mutathatnak be, mondjuk a Hortobágyon, a ménes mellett! — győzködtem magam és igazam volt, mert a nagyestélyi az estélyi, és csakis egy olyan nagy szállóban lehet bemutatni elegánsan, ahol már a nappal is estélyi hangulatot áraszt. Aztán jött az epsomi derby! Amikor ön, kedves kisasszony, az ön kedves barátnőjével, valamint hófehér kalappal és nadrágkosztümkölteménnyel odabillegett — igen! — a hortobágyi versenypálya kerítéséhez, hogy aztán nyeregbe is pattanjon, igazi •ladyként, ahogyan az már minálunk csendes hétköznap délutánonként, a jobb vasmunkás körökben oly megszokott. És ekkor ... igen ... ekkor tört ki belőlem az iménti kérdés: — Hol él maga, kisasszony? Látom, csodálkozva néz rám és értetlenül is. Hol élne másutt, mint Magyarországom. Nos, nem a ruha■ y ....................... ^ Tény le. Hol él? Amikor könnyed 2 és elegáns, alig néhány forintba kel £ rülő „múzeumi ruhájában” leiépe- ^ getett a Magyar Nemzeti Múzeum í klasszikus lépcsősorán, még úgy’ ^ ereztem, hogy ha kissé fellengősen ^ is, de itt él ön, kedves kisasszony, í egy nem szegény, de nem is dúskál- | 2 kodó országban, a Duna mentén va- g lahol. Kicsit ugyan csóváltam a fe- g jem, hogy elnye... elnye, de jól jí megy a divattervezőknek, már dél-1 £ utáni múzeumlátogatásra is külön ru- £ ha kell a nőknek,.de aztán belenyu- ^ godtam: ahol annyit áldoztak a kul- J túrára, ott már egy múzeumi ruha | nern vág a földhöz senkit. ^ Meghökkenni akkor kezdtem, kis- ^ asszony, pardon, ebben az esetben, 2 asszonyom, amikor volt szerencsém 2 .két „kis-lordnak” öltöztetett gyer- g mekével együtt megcsodálni délutá- í ni gyermeksétáltató ruhakölte- 2 menyét. Rögtön éreztem, hogy önt, ? s minden magyar dolgozó édes- ^ anyát, úgy kergettek az asztal kö- í rül gyermekkarában, ha nem ilyen ^ ruhát vett fel Lánya-fia sétáltatásá- ^ ra, mint ahogy manapság huligán ^ kergeti áldozatát. De sebaj — mond- 2 tam magamnak ott, a televízió kép- ^ ernyője előtt — végtére is divatbe- 2 mutató van, elegancia van, te meg í (mármint én) doktriner és maradi 2 vagy, sőt proletkultos is egy kicsit. 2 Hiába, a régi reminiszcenciák! 2 2 A fenébe azokkal a régi remi- 2 niszcenciákkal! — horkantam azon- 2 ban fel már dühösen, amint meg- 2 láttam, hogy a Budapest körszálló ^ körlépcsőin, hogyan jön le ön és ba- 2 rátnője, kedves kisasszony, csoda- 2 szép nagyestélyi-költeményében. 2 Ahogy így ránéztem, a képernyőn 2 keresztül is, ezresekben lehetne 2 csak mérni a centiméterekkel mérIsmeretterjesztés — tudományos szinten
