Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

Nagy B. István egri tárlatáról A múlt héten nyitotta meg e Képcsarnok egri helyiségé­ben Bánszlzi Pál művészet- történész Nagy B. István fes­tőművész kiállítását. A nézőt első látásra az alkotások technikája és nem mondanivalója ragadja meg. i művek fogalmazási mód­ja szokatlan, bizonyos mér­tékig meghökkent: szolid, de tudatos átmenetet jelent az eddigi festmény és a plaszti­ka, mint forma között. Eze­ken a képeken az emberi környezet jelenségei, épüle­tek, fák. hegyek, völgyek. A kérdésekre a feleletet elsődlegesen a kiállítás anyagából és onnan is a zsámbéki templom különbö­ző megközelítésű képeiből szeretnénk meríteni. A XIII. századból származó monu­mentális hatású premontrei templom romjai — úgy tű­nik — döntő élménye Nagy B. Istvánnak. Ezen a stílus­törésekkel szabdalt romon mutatja be a legszembetű­nőbben azt, amit a tárgy és a hátér viszonyáról, találko­zásáról vall. A hátteret úgy kapcsolja a tárgyhoz, a zsám­Sárga Zsámbéfe vizek, a fenyegetővé növő i elemek, színek, harmóniák és félelmet keltőén tudatos diszharmóniák kerülnek ve- . lünk szembe. Az az érzé­sünk, hogy ezeknek a tár­gyaknak, képeknek, épüle­teknek, harmóniáknak és diszharmóniáknak a meg- örökítője nagy, gyermeki, tehát romlatlan rácsodálko- •zással szemléli, éli meg. ezt a világot, a kort és annak levegőjét, amelyben élnie adatik. Mindenütt csupa absztrakció, jó értelemben vett magány- A tárgyak, a színek, a fonnák lezárt és bezárt világot alkotnak. Két kajlán álló fa és a hozza felzárkózó színek és for­mák á tájban, akár a Duná­nál, akár máshol, tömören és vaskosan lekötött részle­teit, amelyek csak és első­sorban arra jók, hogy a mű^ vész lelkiállapotát keressük bennük. A néző fel akarja nyitni ezeket a képeket, már-már plasztikai alkotásokat. Ke­resi bennük azt, ami a mű­vészé és ami az övé lehet. És mert úgy érzi, hogy a művész sajátos módon az ő tsajátos világát, életélményét akarja továbbadni, kutatja annak a szerénységnek és alázatnak az okát, amely bi­zonyos fokú elvontsággal és elvonultsággal párosulva alapozza meg ezt a külön világot Kérdések tolulnak tel, éppen azok a miértek, amelyekért érdemes a .mű­vészettel megbarátkozni: mi­ért ezek az ezotérikus, el­gondolkoztató, vagy csali a gondolkodásra inspiráló, de a gondolkodás ösvényét nem egészen biztosan kijelölő ké­pek? Igaz-e az, hogy ezek­ből a képekből — mint ma­ga a művész mondja a kiál­lítás katalógusában — a szerző szeretete és aggo­dalma fejeződik ki a maga­sabb rendű lények, főleg a homo sapiens iránt? Igaz-e, hogy a művészt a szakmai megoldások köthetik le el­sősorban, a tárgy és a hát­tér viszonya? Lehet-e ez a program sikeres az adekvát megoldásokig, vagy csak az útkeresés gyötrelmei közben egy szakasz, amely addig tart, amíg a művész kivilá- gosodó bizonyossága egy adott pillanatban biztos lel­kiismerettel fogja egybe a formát és a tartalmat? A művész maga is azt .vallja, hogy munkája elején tart. Elindult a gyermekkor rajzos élményeiből és most itt tart, ahol és ahogyan ez á kamarainál!í*As mutatja. béki templomromhoz, hogy abból, mint valami hatal­mas plasztikai élmény, kiug­rik a fal síkja és teste. Az egyszínű háttér egyben a tömör falakat átható levegő is, amely mozgalmassá teszi az egész képet és dinami­kussá azt a nyugalmat, amellyel a rom megül a vá­lasztott táj közepében. A né­ző nem véletlenül áll meg a zsámbéki sorozatnál, mert itt a legnyilvánvalóbban igaz, amit a művész önma­gáról és törekvéseiről mond. Az élmény minden esetben plasztikus és plasztikai, pe­dig a szándék nem ennyire egyértelmű, vagy legalábbis nem ennyire egyértelműnek látja a szemlélő. S mennyire elnehezíti, vagy bonyolulttá teszi az út­keresést a választott techni­ka, arra vitatkozó utalásként megemlíteném Nagy B. Ist­ván akvarelljeit. Talán egy­szerűbb harmóniák ezek, a Zsámbéki ablak, a Táj, a Duna I. és a Duna II., vagy a Víz, de nyugalmat, egy faj­ita derűt és bájt kínálnak, tolakodás, vita nélkül,' azzal a szemérmes és kedvesen mosolygással, ami a szép lí­rát szüli a művészben. Legnagyobb méretű képei, a Lehulló, a Kék táj apoka­liptikus félelmeket idéznek. Jó, tudjuk, hogy a félelem korunk egyik alaphangja, a művésznek reagálnia kell a kor minden testi és lelki nyavalyájára. De ez a mű­vész legbelül nem erre a fé­lelemre hangolt, ezek a szí­nek mintha idegenek lenné­nek legféltettebb művészi törekvéseitől és önmaga legigazabb kifejezésétől. Igaz. ma a nemzetközileg el­ismert nagyok után termé­szetes és magától értetődő divat a kort ezekkel a trau­mákkal megszólaltatni. De az egészséges ember közvet­len környezete, életöröme, természetes léte a világban, életérzése is hozhat megol­dást a művész számára for­mai-technikai kérdésekben is. Nem arra akarjuk ezzel buzdítani a 1 küzdő-kereső művészt, hogy az izzadt kis­polgár hájas hétköznapjait fogja ecsetével és kenje a vászonra, hanem azt, hogy a milliókban élő liarmónia utáni vágyat fogalmazza meg, adjon, szuggeráljon frissességet ahhoz, hogy ki­ki keresse önmagát és ön­magában azt, amiért élni ér­demes. A rokonszenves művész tárlata Egerben e megfogal­mazott és meg nem vála­szolt kérdőjelek ellenére is siker. Képei rokonszenvet és ellenállást váltanak ki a nézőkben. És ez a lényeges Nem hagy közömbösen, lük­tetésével, formáival, itt-ott a szerénység mértékénél lej­jebb kerülő absztrakcióival is ígéretes világot tár fel, amelyre érdemes * kíváncsi­nak lenni. Farkas András Utóbbi időkben a nőkkel fogíalkoz-ni (egészséges) divat lett. A nőkkel foglalkozik a rádió, az újságok, a nőkkel fog­lalkozik a Nők Lapja is... Törőcsik Mariról is cikksoroza­tot közöl. Törőcsik Mari mindenkinek kedves színésznője, nekünk különösen kedves, mert Heves megyei... Azt írja róla a Nők Lapja: „A harmadik évtizedének kö­zepén járó színésznő még fiatal művész...” Persze, hogy fiatal, ezt mindennap látjuk. De hat ép­pen eddigi, sikerekben gazdag idejét számítva csak nem lehet 25 éves? Mert a harmadik évtized közepe ugyebár minden számtanban huszonötöt jelent... A nők. életkorá­ban egy kicsit „tévedni" mindig ildomos lehet. De hat egy egész évtizedet? Kicsit sok. Mert a kitűnő és fiatal művész­nő a negyedik évtizedének közepén jár. Születésének dátuma: 1935. november 23... Már hallom is a kérdést, amit többen feltesznek, hogy én ezt honnan tudom ilyen pontosan? ... Hát éppen a Nők Lapja következő számának 10. olda­lán olvastam... Így aztán nem követtem el semmi in- diszkréciót ... x*x A nők körüli szamokkal máshol is esik nemi baj... Azt írja a Népszabadság: „Latin-Amerikában minden negy- p er eben születik egy gyerek, azaz óránként 900, heten­ként pedig 150 ezer,” ,.. Bizony ez szép szaporulat. Nálunk irigylésre méltó ... A négy percet nincs módomban ellenőrizni a hely szí­nen, de a többi számmal érzésem szerint baj van... Ha négypercenként születik egy gyerek, akkor egy hét alatt 2520 jöhet világra... Hol van ez a 150 ezertől? Még egy év alatt sem érik el ezt a számot... De ha esetleg van egy ország, vagy földrész, ahol négy- másodpercen ként születnek a gyermekek, ott már tényleg sok születik, fentinél is valamivel több, egész pon­tosan hetenként 151 200... Persze, ott ez már teljesen mindegy... (DR. SZEMES) Színes, ízes magyar nyelvet! k Lorincze Lajos ötlete n$Q- s mán, négy évvel _ ezelőtt ren- ) dezték meg először a rnagyav [ nyelv hetét. A rendező szervek \ aiapelvkent vallottak, hogy tu- > inegkultúra elképzelhetetlen . korszerű nyelvi műveltség nél- | kill. Az egyhetes programsorom ! zat célja épp ezért a nyelvmü- } velők szűk táborának széles - ‘ tése. Négy év mérlege igazolja, hogy ezt a nemes elképzelést sikerült realizálni, hiszen a kezdetben csak Budapestre lo • kalizáli mozgalom ma már or­szágos rendezvénysorozattá lett. Az idén már Nyíregyházán is rendeznek nyelvművelöheteu Nyelvészek, írók, költők nyi­latkoznak a rádióban, u tele­vízióban, s az erre az alkalom­ra megjelentetett kiadványok­ban arról, hogy miként lehet­ne színesebbé formálni, ize- sebbé varázsolni elszürkült köznyelvünket. A hétfőn kezdődő rendez­vénysorozat fő erénye azj hogy bírálja a nem egyszer brpsura- stílusra emlékeztető közlésmó­dot, s kutatja annak módszere­it, hogy miként lehetne árnyal­tabbá, kifejezőbbé formálni anyanyelvűnket. Csak elismerő szavakkal le­het méltatni ilyen nemes missziót vállaló mozgalmat, s örülni kell annak, hogy egyre szélesebb körűvé válik. 0) Hit mond a tudós o naprendszer bolygóinak keletkezéséről Sz. Zaharov tadzsik tudóéi aiká 1970. márciusában töl­tötte be 60. évét, teljesen új, eredeti elméletet állított fel a naprendszer keletkezésé­ről. Zaharov, a geológiai és mi- neralógiai tudományok dok­tora, Tádzsikisztán tudomá­nyos akadémiájának levelező tagja, úgy véli, hogy a nap­rendszer két szakaszban ke­letkezett. A Nap és a Jupi- ter-csoport bolygói (a Jupi­ter, a Saturnus, az Uránus, a Neptunus és a Piutónus) 4,5 —5 milliárd évvel ezelőtt je­lent meg. A Nap közvetlen közelében hatalmas bolygó keletkezett, amelyet a tudós ideiglenes Olümposznak ne­vez. Az Olümposz körülbelül ezerszer-ezerötszázsaor volt nagyobb, mint a Föld. Az ilyen hatalmas méretek miatt a burok nem tudta kiállni az óriási belső feszültséget, s a gigantikus bolygó felrobbant. Az Olümposz szilánkjainak egy része a Napba zuhant, többi részéből pedig kiala­kultak az úgynevezett belső csoport bolygói, a Föld, a Hold, a Mars, a Venus és a Merkur. Zaharov hipotézise szigorú­an megfelel azoknak a tör­vényszerűségeknek, amelye­ket Otto Smidt szovjet aka­démikus a naprendszer ki­alakulására vonatkozó elmé­letének kidolgozásakor felfe­dezett, bár e hipotézis kissé eltér Smidt elméletétől. Sz. Zaharov úgy véli, hogy a hatalmas tömegű boly go félrobbanása összhangban van a megfigyelésekkel. Ha­sonló katasztrófák nyilvánva­lóan végbementek és végbe­mennek más csillagrendszer­ben is. A tudós véleménye szerint a kozmosg mélyén feltétlenül vannak naprend­szerünkhöz hasonló bolygó- rendszerek, amelyek a fejlő­désnek ugyanezt az útját tét- ték meg. Ezek nemcsak az élet. hanem más kozmikus Civilizációk bölcsőjévé is vál hatnak, vagy váltak. " ........• 'Í jrm, április S6„ vasam»» C3SZ FERENC i. Amit az alábbiakban el­mesélek, nem történt meg. Lehet, hogy előfordult már hasonló, hiszen sok minden megesett mifelénk. Egy azonban biztos: a szereplő személyeket kitaláltam, be­telepítettem őket e történet cselekményébe, egy ideig hagyom, hogy öntörvényeik szerint mozogjanak, bonyo­dalmakat okozzanak. Ha megtették kötelességüket, megszüntetem őket, földi megfelelőjük keresgélése te­hát céltalan és hiábavaló igyekezet lenne. A színhely N. kisváros, a nekeresdi járás székhelye. Amolyan mezőváros, amely azonban rendkívül büszke egyetemére, kórházára, hi­vatalaira és egyetlen gyárá­ra. Dagasztja a helyi lokál- patrióták kebelét a dicső történelmi múlt is. Petőfi Sándor ugyanis egy teljes éjszakát töltött a városban és a gimnázium igazgatója az iskola évkönyvében pub­likált tanulmányában kifej­tette, hogy a két sor, hogy „Egy gondolat bánt enge- met, ágyban párnák közt halni meg”, a városka foga­dójában született, mely ma is ugyanolyan állapotban van, mint annak idejében. Ne le­gyünk ünnsprontók és áhí­tattal tisztelegtünk e dicső történelmi emléknek. A ci­nikusok persze, gyakran mondják, hogy Petőfi be­csavaró gta az egész orszá­got, így alig van hely, amely ne büszkélkedhetne azzal, hogy jeles költőnk falai kö­zött tartózkodott Történetünk kezdetének idején a kisváros élte a megszokott, egyhangú életét. Legnagyobb eseménye az volt, hogy hetekkel ezelőtt az adóhivatal egyik fiatal előadója megszöktette a helybeli református lel­kész hitvesét, ami szintén bizonyítja, hogy a városká­ban az egyházi és állami szervek békésen éltek együtt. A kis papné különben híres szépség volt mondták is, hogy a lelkész azért vette el, hogy vasárnaponként tele legyen a templom. Azóta semmi jelentős nem történt, hacsak azt nem említjük, hogy a földműves­szövetkezeti bolt vezetője lebukott. De ezt már meg­szokták a városkában. És akkor történt, hogy hí­re ment egy szatír garázdál­kodásának. A mendemondák szerint a városi nagyerdő­ben, mely a gyár és a vá­ros között terült el, egy sza­tír a hazafelé igyekvő mun­kásnőket és a kollégiumba tartó egyetemista lányokat megtámadta. A meg nem erősített hírek szerint az ál­dozatok száma máris meg­haladja a tízet. A közvéle­mény feloolydult. Minden­felé a szatír volt a téma. Erről folyt a szó a hivata­lokban, a főtéri Levendula eszpresszóban és a piacon is. Zöldi úr, az ofotért-bplt vezetője és a megyei lap helyi tudósítója félóránként tartott sajtótájékoztatót a Levendulában. Időnként ál­talános fejtegetésekbe is bo­csátkozott: — Nem csoda ez. kérem... Ebben a világban ... Az em­ber már egy mosópor-reklá­mot sem mer megmutatni a gyerekének. Most is megér­keztek hozzánk a legújabb szemüveg-reklámok. Mind­egyiken egy nő, akin több a szemüveg, mint a ruha — méltatlankodott és szemeit elgondolkozva függesztette a presszó egyik plakátjára, melyen egy bikinis hölgy buzdította korunk polgárait a tőtózásra. Zöldi úr tekintélyét, azon­kívül, hogy időnként írni szokott a megyei lapba, az is emelte, — különösen az ilyen ügyekben —, hogy fe­lesége, született Kovács Má- rika. Kovács László rendőr­hadnagy húga volt. Azt ugyanis a kisváros közvé­leménye nem hitte volna, hogy Kovács hadnagy még a húgával szemben is mélysé­gesen hallgat a hivatali üwekről. A kisvárosi köz­vélemény Ugyanis mindent képes magáévá tenni, de a jót nagyon nehezen hiszi el. — A sógorom irányítja a nyomozást — mondta Zöldi Liílácskának, a kávégép fe­lettébb . csinos, pillanatnyi­lag vöröses-szőke tündéré­nek. — És mi van? — kérdez­te Lillácska. — Egyelőre nem beszélhe­tek. Hírzárlat van — mond­ta ki a bűvös jelszót Zöldi úr. — Hallotta? A szatír hír­zárlatot kapott! — közölte a piacon Czrauer Stefi, kis­kereskedő a szomszédos stand 'igazgatójával, Kovács Maris tejfeleskofával. — Szörnyű. Az ember este már nem is mer az ut­cára menni — méltatlanko­dott Maris, mind a százhúsz kilójával. — Na, magának nincs mit félsz, az a szatír is bír szemt! — jelentette ki Stefi. — Kegyedről azt mesélik, kedvesem, hogy maga azóta állandóan az erdőn sétál, hátha találkozik a szatírral. így folyt a vita, mely ter­mészetesen a járásbíróságon ért véget, ahol már tervbe vették, hogy egy külön osz­tályt létesítenek Stefi né­niéknek. Néhány ügyvéd pe­dig előre dörzsölte a kezét, A legtöbb izgalmat a sza­tír természetesen Kovács László rendőr hadnagynak okozta. A fiatal' tisztnek ez volt az első önálló ügye, ért­hető tehát, hogy nagy lelke­sedéssel vetette magát a nyo­mozásba. Ezen a délutánon is az eddigi feljelentési és nyomozati anyagok tanul­mányozásába merült. Két eset történt eddig. Mindket­tő a kiserdőben, az esti órákban. Az első áldozat Fazekas Ferencne. negyven­eves, négy avennekes mun­kásasszony. Nem csinos, in­kább egy korén hervadásnak indult, törődött asszonv. A támadó hátulról közelítette meg, erős kezével lefogta és egész idő alatt csak eevetlen mondatot sziszegett a fülébe: „Ha megszólalsz, hazavág­lak.” Ugyanezt mondta * másik áldozatnak. Zakariás Ildikó gyári munkáslánynak is. A két asszony vallomása ■ egymásnak ellentmondó ré­szeket is tartalmazott. Fa- zekasné szerint a férfinak durva arca volt, és negyven évesnek becsülte. Ildikó fia­talnak mondta, olyan spor­toló formájú volt. A helyszínen csak a dula­kodás nyomai maradtak. Csak az egyik helyen tud tak egy értékelhető lábnyo mot kiönteni. Eszerint a tá­madó negyvenegyes,, való színül eg műanyag talpú ci­pőt visel. — Hadnagy elvtárs, ké­rek engedélyt jelenteni. Egy lány van itt — lépett a szo­bába Sípos tizedes, a had­nagy közvetlen munkatársa. Róla annyit kell tudnunk, hogy Sípos öreg rendőr volt, már tizenöt éve viselte az egyenruhát. Pontos, fegyel­mezett beosztott volt, nem túl nagy szellemi képessé­gekkel. Jámbor, békés ter­mészetű ember volt ez a Sípos, aki néha meg is saj­nálta ügyfeleit. Mesélik, hogy egy fiatal huligánnak rántott csirkét csempészett a fogdába, mert nagyon ha­sonlított a fiára, akit az el- lenforrada’márok öltek meg. — Küldje be — mondta Kovács. Beléoett Zakariás Ildikó — Kérem szépen... én visszavonom a feljelentést. — maga megőrült? — Az úgy van... Szóval. nekem udvarol egy német fiú... Talán el is venne íe leségül. De ha eet megtudja, egyből otthagy. — Nem tudia meg. Ügyét diszkréten kezeljük. — itt minden megtudnak. Azt is tudják, aki nem tett feljelentést. — Van ilyen is? — Persze ... Töröknét is megtámadta a szatír. Össze-1 vissza marcangolta. (Folytatjuk^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents