Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
A zt mondta valaki, ** nogy népünk nincs ' vaiüjni nagyon megáldva önkritikával. Van ebben valami. Vitatkozó nép vagyunk, ökóire inkább megy az ember, minthogy elismerje: ezt bizony elrontottam, ezt, sajnos, én tettem és rosszul tettem. És abban is van valami, hogy ha emberünk márcsak egy kicsit is „valaki”, még nehezebbére esik elfogadni a bíráló vagy éppen elmarasztaló szót, mert úgy érzi, a beosztással igazság, bölcsesség, tévedhetetlenség is jár és a kritika — pláne, ha nyilvánosság előtt hangzik el — art beosztásának, tekintélyének. Persze, ez azért is van így. mert egyesek abszolutizálják ezeket az embereket, olyan tulajdonságokkal ruházzák fel, amikkel egyetlen ember sem rendelkezik — sajnos. Nem jó az, nem használ az a kritika terjedésének, ha apró, piszlicsáré, részhibákat olvasunk egymás fejére, ahelyett, hogy azt néznénk, azt értékelnénk, hogy a fontos, a lényeges kérdésekben vagy dolgokban hol áll, hogyan tevékenykedik emberünk. A fődolgokban, a lényeges dolgokban mérjük egymás tevékenységét, a részletekben lehet — és hadd legyen — hiba, hiszen hiba nélkül nem lehet dolgozni. Nem jó, sőt veszélyes a kritika elaprózása azért is, mert vannak emberek, akik szívvel-lélekkel dolgoznak, akarnak dolgozni és rettegnek attól, hogy hibát követnek el. Minden energiájukkal arra törekednek, hogy él ne hibázzanak valamit, ahelyett, hogy arra összpontosítanák figyelmüket és tehetségüket, hogy az adott helyzetben megfelelően, a lehető legjobban, legpraktikusabban döntsenek, cselekedjenek — a fontos kérdésekben. Ha a kis, a lényegtelen hibákat olvassuk a fejükre, akkor igaz, hogy ezt igyekeznek minden erejükkel megszüntetni, de energiájukat akaratlanul is elvonjuk a fontosabb, a nagyobb tennivalók megoldásától. kJ em segít, nem használ az a bírálat sem. ' amikor a megbírált úgy érzi, A magyar-szovjet barátságot ápolja a megyei szövetkezetek új klubja A Heves megyei mezőgazdasági, fogyasztási és értékesítő-, takarék-, lakás- illetve ipari szövetkezetek hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileuma, Lenin születésének századik évfordulója alkalmából közös magyar—szovjet barátsági klubot alakítottak Egerben. Szombaton délelőtt a történelmi évfordulók köszöntésére ünnepi ülést tartottak a MÉSZÖV kultúrtermében. A részvevők között volt dr. Taniás László, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára. Iván Ivanovics Ba- gyul, a budapesti szovjet nagykövetség első titkára, Kéri István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Fehér Imre, az MSZBT országos elnökségének képviselője és Uracs István, az MSZBT megyei elnöke is. Havellant Ferenc, a megyei párt vb. tagja, a klub elnöke köszöntötte a megjelenteted majd dr. Tamás László mondott beszédet. Az ünnepi — mert így éreztetik vele —, hogy neki soha nem lehet igaza, csak a bírálónak lehet igaza. Meg kell adni a lehetőséget a megbíráltnak arra, hogy védekezzék, vitat- kozhassék, kifejthesse véleményét, Egy vitában, egy- egy ember megítélésénél soha nincs úgy, hogy a bírálónak és a bírálatnak is százszázalékig igaza legyen.. Mindkettőnek lehet részigazsága, ami vagy befolyásolja az egész tevékenységét, vagy nem, de ez mégis igaz, ezt el kell ismerni/ hogy elismertethessük a nagyobb, a lényeges hibát is. Rendszerint úgy van azonban — és ez nem jó —, hogy ha valaki „terítékre kerül”, akkor, csak a rosszat, csak a gyengéit olvassák a fejére, elfeledkeznek arról, hogy minden emberben van jó is, rossz is, hogy cselekvése nerry egyértelműen rossz, csak, hanem tett ő jót is, hasznosat is. Nem helyes az. hogy ha valaki valami hibát elkövetett, odacitálunk még néhány régi, vagy meg nem történt mulasztást is, mert ilyenkor még a jogos, szükséges kritika sem éri el a célját. Az ilyen ..eljárásra” lehet mondani, hogy a fürdővízzel kiöntik a gyereket is. Vannak emberek, akik komolyan. felelősségteljesen, szorgalmasan végzik dolgukat. határozottak, ha kell, erélyesek is a cél, a jó érdekében, de soha nem tudják beismerni, ha valamiben hibáztak. S ha százszor olvassák a fejükre, ha százszor bebizonyosodott is, hogy „vétkeztek”, mindig keresnek és találnak ellenérvet, magyarázatot. Nem zavarja őket az sem, ha az érveik sántítanak, ha magyarázatuk nem elég okos és meggyőző, — csak védekeznek, minden módon igyekeznek védeni mundérjaik becsületét, Egy ideig így is meg lehet „úszni”, de hosszú távon bizony ezzel nem számolhat senki. Sokkalta helyesebb és becsületesebb, hogy ha valaki hibát vétett, őszintén elismeri azt, levonja a megfelelő következszónok ez alkalommal Leninre emlékezett, szólt a felszabadulásról és a Szovjetunió azóta is lépten-nyomon érezhető segítségéről, hazánk, s ezen belül a szövetkezetek általános fejlődéséről. Kitért az időszerű szövetkezetpolitikai feladatókra, amelyek elvégzésével tovább fokozódhatnak a sikerek. Hangsúlyozta a lenini szövetkezeti elvek helyességét, elégedetten állapította meg, hogy megyénkben is ennek szellemében munkálkodnak, s totetést, és tehetségével, erejével arra törekszik, hogy jó munkájával feledtesse hibáját. Tény és való, hogy 1 nem könnyű a kritikát elviselni. Van, akit hiúsága fékez, hogy elismerje gyengéit, van aki presztízsét, beosztását félti és védi, van, aki kombinál, variál és személyi indulatra, vagy anti- szimpátiára vezeti vissza a kritikát, van. aki nem azt nézi, mit mondtak, igaz-e vagy sem, hanem azt, hogy ki mondta és vajon miért mondta — és lehetne még sorolni azokat a tényezőket, amelyek nehezítik a hibák elismerését. A legnagyobb baj az, hogy egyes emberek önmagukhoz sem elég őszinték, önmaguk cselekményét sem tudják reálisan értékelni, sőt embertársaik fölé emelik magukat, jellemben, tehetségben, szorgalomban — mindenben. Veszélyes ez a túlzott kritikátlan önbecsülés, veszélyes úton jár az, aki erre az útra téved, mert ez nem jó iuányba vezet. Az őszinte, jó szándékú, segíteni akaró szónak kell figyelmeztetnie ezeket az embereket: elvétetted az irányt, nem jutsz el a célhoz ezen az úton. És ha keveset ér a jó szándékú, segíteni akaró szó, akkor akár a hajánál fogva is, de rángassuk vissza helyes irányba. Sok, nagyon sok példát lehetne felsorolni, amikor még időben hangzott el az a szó, és meghallgatásra, megértésre is talált. Jóval kevesebb azoknak a száma, akik elvet ég normát félretéve mennek a maguk útján, kikerülve, vagy kidöntve az álljt kiáltó józan szót — és végül is zsákutcába kerülnek. Sajnáljuk őket és még csak azt sem mondjuk: magúiknak keresték. kJ em vagyunk tökélete“ sek, nem vagyunk hibáktól mentesek. Éppen ezért nem mondhatunk le arról a segítségről — nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust — amelyet egymásnak nyújthatunk, azért, hogy magunk és a közösség lássa hasznát. Papp János ! váfobi hasonló folytatást kívánt. Említette, hogy az eddigi magyar—szovjet találkozók, tapasztalatcserék mindig hasznosak voltak Heves megyében is, s ha a szövetkezetek új MSZBT-klubja jól dolgozik majd, rendkívül értékes eredményeket érhet el. Az ünnepi ülésen felszólalt Iván Ivanovics Bugyid is. Honfitársai üdvözletét tolmácsolta, további szerető se. gílségét ígérte és miközben meleg szavakkal beszélt Leipart Hevesre. A jelszó évekkel ezelőtt született meg. s utána azon nyomban kezdetét is vette a járás párt-, állami vezetőinek „országjárása”. Tárgyaltak Pesten, vidéken, nagy vállalatokkal, kisebb üzemekkel, de hiába volt minden próbálkozás, fáradozás. Nem akadt vállalkozó, valamin mindig „elcsúszott” a hevesi ipar. Hevesnek azonban mégis lesz gyára, ipara. Mert a sok próbálkozásnak, fáradozásnak mégiscsak meglesz a gyümölcse. Mégpedig a megye párt-, állami vezetőinek támogatásával, és az egri F i- noszerelvénygyár jóvoltából. Most már biztos: az egri nagy gyár korszerű, modern gyáregységet épít Hevesen. A tervekről, az elképzelésekről Kócza Imrével, a Finomszerelvénygyár vezérigazgatójával beszélgettünk ... — Terveink elkészültek, és ezúton is megnyugtathatom a hevesieket, hogy felépítjük a gyáregységet. ninről, azt kívánta, hogy a klub a nagy proletárvezér szellemében végezze mindig sikeresen a munkáját. Ezután a vendégek és a vendéglátók között kedves ajáiidékcserére került sor, majd a részvevők tiszteletére kultúrműsort adott az egri szövetkezeti dolgozók kamarakórusa, illetve a Hevesi Körzeti ÁFÉSZ, az MSZBT jubileumi aranykoszorús plakettjével kitüntetett népi zenekara. ni) — Mi tette szükségessé, illetve lehetővé a gyáregység megépítéséi? — A Gazdasági Bizottság döntése alapján a pesti gyáregységünket le kell telepítenünk Egerbe, de mintegy 250 dolgozót, főképpen szerviz- jellegű munkálatokkal továbbra is foglalkoztatunk majd Pesten. Másrészt több gyártmányunk iránt rendkívül megnőtt a hazai és a külföldi igény, s ezért bővíteni kell termelésünket. Ami a fejlesztést illeti: tulajdonképpen gyárunkban is meg tudtuk volna oldani a termelés bővítését, de egyrészt sok gondot okoz Egerben a munkaerő-gazdálkodás, másrészt pedig úgy éreztük, hogy a hevesieknek valóban komoly politikai, gazdasági problémát oldunk meg, ha náluk építjük fel a gyáregységet. Segíteni kívánunk tehát rajtuk, mégpedig úgy, hogy a hevesiek is jól járjanak, ugyanakkor termékeink jó hazai és külföldi hírneve is megmaradjon. És természetesen vállalatunknak, társadalmunknak is okos, ésszerű, gazdaságos vállalkozás legyen a hevesi gyáregység. Végeztünk egy komoly felmérést, hogy kikre, milyen összetételű munkásgárdára számíthatunk Hevesen. Az eredmények azt bizonyítják, hogy legkevesebb ezer dolgozó máris nagy örömmel, izgalommal várja a gyáregység megépítését. — Milyen termékek gyártása kerül majd ki Hevesre? — Többek között a világszínvonalon álló olajszabályozó. És hogy a leendő gyáregység jövőjéről is essen szó: 1969- ben 330 ezer olajúszót gyártottunk. Ez a szám 1970-ben már 470 ezerre emelkedik. 1975-re pedig 750 ezer a tervünk. Ugyancsak Hevesen gyártjuk majd a motorkerékpárok karburátorait, az autók villogó automa- tikáit is. Ezeket a termékeket gyárunk, nyugodtan mondhatom, világszínvonalon gyártja. — Ez már magában véve is óriási felelősségei és kockázatot jelent... — Valóban így van. De a műveleteket szét lehet bontani és nagy sorozatban gyártjuk, így a leendő hevesi dolgozóink is rövid idő alatt megtanulhatják majd a gyártás technológiai, szakmai követelményeit. A felelősség valóban nagy. Komoly munkára kell felkészülni. Mindenkitől elvárjuk hogy lelkesedésének, tudásának maximumát adja majd. Mt bitünk a hevesiekben és természetesen önmagunkban is. — Körülbelül hány forintba kerül a gyár megépítése? — Maga az építkezés 23— 30 millió forint és 25 millió forint értékű gépparkot szerelünk majd fel a gyáregységben. — A tervek szerint hány dolgozót foglalkoztat majd a hevesi gyáregységg — Ezret. Főként nőket. El kell mondanom, hogy erejükhöz, lehetőségükhöz mérten a hevesiek is mindent elkövetnek a gyáregységért. Többek között 24 lakást kapunk, közművesítik a gyár telkét. Reméljük, hogy a segítő szándékú lelkesedés évtizedeken át tart majd. — Mikorra épül fel a gyár? — A kivitelező, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 1872 középére Ígéri. Mi azonban szeretnénk, ha szakaszosan történne az építkezés, így 1971 második félévében már egy része elkészülne az üzemnek. Reméljük, kérésünk megértésre talál az építőknél. A hevesiek is ezt szeretnék — Munkaerőgondja aligha lesz majd a hevesi gyáregységnek. De a magas színvonalú termékek gyártásához nagyon sok jó szakemberre is szükség lesz ... — Természetesen ezzel is számoltunk. Április 15-től mintegy 70—80 hevesi dolgozó jár gyárunkba dolgozni, tanulni. Egy éven át elsajátítják a szükséges szakmai ismereteket, s majd ha hazatérnek, ők tanítják a fiatalokat. Több hevesi ipari tanulót is szeretnénk tanműhelyünkbe beiskolázni, káp- csoíatot teremtettünk a Hevesi Gépjavító Állomással, ahol a gyárunk költségein körülbelül 30 fiatal tanulná meg a szakmát. Végezetül pedig gyárunkból is többen kijárnak majd az első évbeli Hevesre. Mindent elkövetünk, hogy terveinket, elképzeléseinket maximálisan megvalósítsuk. Hevesen nagy az öröm. Százak, ezrek várják az ünnepélyes alapkőletételt, az első munkanapot. Gyárat kap Heves. Ezer embernek biztosít majd nyugodt, kiegyensúlyozott, kulturált megélh etőséget. Koós József 1970. április 26-, vasárnap — Dr. Tamás László, a megyei pártbizottság titkára. Iván Ivanovics Bagyul. a budapesti szovjet nagykövetség első titkára és Ilaveilant l-erenc. a íMESZÜV elnöke a klubavató ünnepségen. (Foto: Szabó Lajos) A eoantAei Q XC7 kertészetében 6000 négyzetméter terület# oZcIlICbl mpUU i«" üvegházban nevelnek óriási uborkákat. Némelyik primőr súlya meghaladja az egy kilót. A kedvelt zö Idámból Budapestre is szállítanak. Képünkön: Bencsik Anna szép termést szedett. (MTI foto — Tóth Béla felvétele) Gyárat kap Heves Néhány szó a kritikáról
