Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-25 / 96. szám

Az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Törvényerejű rendeleté­lten újból szabályozta a tu­dományos fokozatokról és a tudományos minősítésről szó­ló korábbi rendelkezéseket. A* új törvényerejű rende­let intézkedései a kialakult és alapjában bevált rend­szer korszerűsítését, a nép- gazdasági igényekkel való szorosabb összehangolását célozzák, fenntartva a dokto­ri és a kandidátusi tudomá­nyos fokozatokat, valamint az aspirantúrát. A fokozatok megszerzé­sének feltételei sorában na­gyobb hangsúlyt kap, hogy a jelölt valamely társadalmi szempontból fontos és Idősze­rű tudományom témát, illetve feladatot színvonalasan, kor­szerű módszerekkel oldjon meg. a fokozatok kollektív kutatómunka keretében el­ért eredmények, továbbá műszaki alkotás alapján is elnyerhetők. Megszerzésük fő útja a kutatási munkahe­lyeken elért eredmények el­ismerése lesz, szervezett kép­zés nélkül is, a tényleges tu­dományos munka alapján. A tudományos minősítés központi irányító szerve a tudományos minősítő bizott­ság marad, szakkbizottságai- nak hatásköre bővül. A mi­nősítési eljárás egyszerűsö­dik. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt, köz­tük egyéni kegyelmi kéré­sekben döntött (MTI) Pénteken az egri városhá­za nagy tanácstermében foly­tatta tanácskozó munkáját az országos népességitudományi konferencia. A vándorlás szociológiai vonatkozásairól dr. Kulcsár Kálmán, a jog­tudományok doktora, az MTA szociológiai csoportjá­nak igazgatója tartott elő­adást Elmondotta: az urba­nizáció előrehaladásával a vidékről a városba való ván­dorlás tömeges jelenséggé lett. Az eddigi szociológiai vizsgálatok arra irányultak, hogy felderítsék azokat a problémákat, amelyek a fa­luról a városba vándorlók adaptációjával függenek ösz- sze, s amelyek igen. gyakran eoff Ann33z Képtávírónkon érkezett: A Hazafias Népfront Országos Tanácsának új főtitkára Bencsik István professzor. (MTI foto — KS) BUDAPEST: Az a dahomeyi pedagó­gusküldöttség, amely Cassein Gbaguidi szakszervezeti fő­titkár vezetésével egy hetet töltött Magyarországon pén­teken elutazott hazánkból. A látogatás során a vendégek megbeszélést folytattak a Pedagógusok Szakszervezete, a DÍVSZ, a KISZ és a nő- ianács vezetőivel és látoga­tást tettek több oktatást in­tézményben. (MTI) PORT OF SPAIN A kormányhoz hü trinida- di katonaság továbbra is kö­rülzárva tartja a lázadó egy­ségek álltai megszállt tá­maszpontot, ahol folytatód­nak a tárgyalások a lázadók képviselőivel. A főváros ut­cáin katonai járőrök cirkál­nak' és szétoszlatják a négy főnél nagyobb csoportokat. CAP) KHARTOUM A szudátti kormány hatá­rozatot fogadott el a khar- tcrumi nyugatnémet „kulturá­lis központ” bezárásáról. A Szudáni Forradalmi Tanács elnökhelyettese követelte, hogy a központ munkatár­sai 48 órán belül hagyják el r- ' ' rot. (TASZSZ) ±j)70. április 23., szombat Az országos népességiudományi konferencia második napján problematikus jelenségéi: ­ben — alkoholizmus, bűnö­zés stb. — is megnyilvánul­nak. Beszélt az ingavándor­lás problémáiról. Sürgette, hogy a magyar szociológia az eddigi hagyományos vizsgá­latokon túlmenően, meré­szebben vállalkozzék a sajá­tos problémák — pl. a köz­ségiből községbe történő igen nagy mértékű mozgás — ku­tatására. Az előadáshoz kapcsolódva dr. Kamrás István, az Egri Megyei Bíróság tanácsveze­tő bírája, a vándorlással összefüggő bűnözési jelensé­get vizsgálta. Kiemelve a kriminogén tényezők szere­pét, azokról a kérdésekről VARSÓ Pénteken véget ért a len­gyel—nyugatnémet megbe­szélések harmadik szakasza. A tanácskozásokról kiadott közös közlemény bejelenti, hogy a véleménycserét júni­us elején Bonnban folytatják. (UPI) WASHINGTON Nixon elnök a jövő hétre halasztotta a nemzetbizton­sági tanács péntekre kitűzött ülését Az elnök sajtótikára az mondotta, hogy a kam­bodzsai kérdés nem szerepel a napirenden. Majd kijelen­tette hogy a kambodzsai se­gélykérés ügyében még min­dig nincs döntés. WASHINGTON Tovább tartanak a politi­kai perek az Egyesült Álla­mokban a vietnami háború ellenzői és a radikális poli­tikai szervezetek tagjai ellen. New Hawenban a „Fekete párducok" elnevezésű radiká­lis néger szervezett több ve­zetőjét állították bíróság elé. Az USA egyik legpatinásabb felsőoktatási intézményének diákjai a Yale egyetem hall­gatói egynapos sztrájkot tar­tottak, hogy kifejezésre jut­tassák szolidaritásukat a per vádlottaival. A diákok sztrájkját határozatban az egyetem oktatói is támogat­ják. WASHINGTON Thomas Paine az amerikai országos űrhajózási hivatal igazgatója pénteken kijelen­tette: véleménye szerint az Apollo 14. ez év októberére tervezett Holdra szállását nem kell elhalasztani. MOSZKVA A Szovjetunió Miniszter- tanácsa Leonyid Zumjatyinl nevezte ki a TASZSZ vezér- igazgatójává. (MTI) BELGRAD Otto Winzer, a Német De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere négynapos hi­vatalos jugoszláviai látogatás után pénteken délután haza­utazott Berlinbe. (Tanjug) • MOSZKVA ' Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, pénteken találkozott a Vietnami Dolgozók Párt­ja küldöttségével, amelyet Le Duan, a párt központi bi­zottságának első titkára ve­zet. A delegáció a Lenint cen­tenárium ünnepségein vett részt. (TASZSZ) beszélt, azon okok felkutatá­sának szükségességéről, ame­lyek az egyént odáig juttat­ják, hogy bűncselekményt követ el. Az eredményes bűnüldözés — mondotta — csak a különböző társadalmi szervek, intézmények közös összefogásával lehetséges. Az összefogás nem a közös érte­kezésekben dominál, hanem a kutatási eredmények fel­használásában. A szociológia és a demográfia kutatási eredményei adatokat szolgál­tatnak a veszélyesség meg­ítéléséhez, s az igazságszol­gáltatás számít arra, hogy ezeket az eredményeket meg­ismerje, mert ezek felhasz­nálhatók a helyes ítélkezési gyakorlat kialakításában. Ivacs János, pétervásári iskolaigazgató, a gyakorló népművelő aspektusából szólt a vándorlás kérdésé­hez: mit tettek és tesznek a bejáró munkások általános és korszerű műveltségének gyarapítására. Cseh-Szombathy László, a KSH helyettes osztályveze­tője „Vándorlás a mai öreg­kornak élete folyamán" cím­mel tartott értekezést. Elmon­dotta, hogy Heves megyében több idős ember vándorlás- történetét megvizsgálták, de nem tapasztalták nagymérvű vándorlásukat A megvizs­gált Heves megyei időskorú­ak ugyanott élnek, ahol szü­lettek. Az összes megkérde­zettek 47 százaléka sohasem költözött el szülőhelyéről más faluba, vagy városba. A konferencia délutáni programjaiban közős kirán­dulás szerepelt. A tanácsko­zás résztvevőd Visontára lá­togattak, ahol megtekintették a Thorez külszíni fejtést és a befejezéshez közeledő Ga­garin Hőerőmű építkezéseit. (p. d.) ÉVEKKEL EZELŐTT ná­lunk is játszották a filmet: „Találkozás az Elbán”. Aki látta, még emlékezhet rá, hogy a hitleri Németország ellen vívott háború végnap­jaiban milyen felszabadult örömmel köszöntötték egy­mást a folyóhoz Keletről és Nyugatról előrenyomult szov­jet és amerikai katonák. Dia­dalmas, szép pillanat volt: érdemes felidézni, hogyan látta az eseményt egyik részvevője, Goloborodko szovjet tartalékos főhadnagy. „1945. április 25-én haj­nalban — írta Goloborodko emlékezésében — századunk elérte az Elbát. A folyó túl­partján, ahová most nem ve­zetett híd, mert a hitleristák visszavonulóban mind a hár­mat felrobbantották, tőlünk nyugatra ott feküdt a ködös, szinte néptelen Torgau váro­sa. Megfigyelőink később kö­zölték, hogy a várost minden bizonnyal elfoglalták az ame­rikai katonák. Tehát a né­met frontot keletről és nyu­gatról átvágtuk és nem volt előttünk többé ellenség! Ek­kor a mi oldalunkon ve­zényszóra felrepült a megál­lapodás szerinti vörös raké­ta. Válaszul az Elba ‘túlsó partján zöld rakéta röppent fel. Torgau utcáira kiözün- löttek fedezékeikből az ame­rikaiak és futni kezdtek a part felé. Világosan hallot­tuk az üdvözlő kiáltásokat: „Oroszország, Amerika!” A nyugati partról hamaro-- ’ ladik indult el. A csónaké : amerikai csoport érkezeit hozzánk. Parancsnokával ke­ményen kezet szorítot­tunk-.. A „Győzelem zászlaja" nemzetközi ifjúsági motorcsmenet Egerben (Folytatás az 1. oldalról) nyugalmazott ezredes, a ro­mán delegáció vezetője a Bükkben tett látogatás so­rán elmondta vendéglátói­nak, hogy a szovjet hadse­reg kötelékében az itt har­coló második román hegyi­vadász hadosztály a Szarvas­kő melletti völgyben ren­dezte be parancsnokságát. Szilvásvárad völgyéig vere- kedték fel magukat a Mátra és a Bükk vonalát elszántan védelmező német fasiszták­kal szemben, amikor már biztosak voltak abban, hogy újabb sikereket érnek el. Egyhónapos kemény harc folyt a nehéz terepen és minden méterért súlyos em­beráldozatot kellett hozniok. A „Győzelem zászlaja alatt” nemzetközi ifjúsági motorostúra részvevői ezt a napot arra fordították, hogy a hűséges járművek felké­szítésén túl megismerkedje­nek Eger történelmi múltjá­val, jelenével is. A délutá­ni órákban a Hazafias Nép­front és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Heves me­gyei vezetői a túra részve­vőit meghívták az Eger Szálló halijába, ahol foga­dást adtak tiszteletükre. A hét nemzet delegációját Berecz István, az MSZBT Heves megyei elnöke, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet- tese üdvözölte és méltatta küldetésüket. A fogadáson részt vett Sebestyén János, a KISZ KB tagja, a KISZ Heves megyei bizottságának első titkára, valamint az if­júsági szervezet több veze­tője is. A motorostúra rész­vevői nevében I. D, Ciliit nyugalmazott tábornok, a bolgár delegáció vezetője mondott pohárköszöntőt. A késő esti órákban a „Győzelem zászlaja’' nem­zetközi ifjúság: motoros­menet tagjai tiszteletére fo­gadást adott az MSZMP Heves megyei bizottsága. A hét nemiét delegációjának vezetőit, tagjait Oláh György, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte es további sike­res utazást kívánt újabb két országon át, amely május 9-én, Berlinben fejeződik be, a fasizmus felett aratott győzelem napján. A nemzetközi motorostúra részvevői ma reggel megko­szorúzzák a Felszabadulási emlékművet, majd búcsút vesznek vendéglátóiktól és folytatják útjukat az alatt a vörös zászló alatt, amelyet 25 évvel ezelőtt a Reichstag épületére tűztek ki a győzel­mes szovjet katonák. iVopi külpolitikai összefoglalónk A semlegességtől a partizánharcokig Katonai segély Kambodzsának A Pentagon aggódik Sokféle jellemvonásból te­vődik össze minden ember, politikusok, államfők, veze­tők sem mentesek az embe­ri gyarlóságoktól. Nyilvánva­lóan Norodom Szihanuk her­ceg sem. Nem személyét és politikáját, eredményeit és hibáit kívánjuk itt most ele­mezni. Csupán annyit sze­retnénk megállapítani: Szi­hanuk alatt Kambodzsa sem­leges ország volt, s minden igyekezete arra irányult, hogy távol tartsa magát a határain túl lejátszódó vér­fürdőtől. Most viszont, amióta Szihanufcot pucs- csal eltávolították és a Lón Nol vezette klikk vette át a hatalmat, az ország harci tereppé vált. Kegyetlen tömegmészárláso- kat hajtottak végre a Kam­bodzsa területén élő vietna­miak ellen, amely az egész nemzetközi közvélemény fel­háborodott tiltakozását vál­totta ki. (Pénteki jelentés szerint még Saigonban is tüntetés zajlott le — több száz diák megrohamozta Kambodzsa saigoni nagykö­vetségét, a terrorcselekmé­nyek miatt felháborodott tüntetők bezúzták a nagykö­vetség ablakait és ajtóit.) Az országban pedig egy­re nagyobb méreteket ölt az ellenállás a puccsista kor­mánnyal szemben. Pénteki jelentések szerint a kambodzsai partizá­nok benyomultak a fő­várostól, Phnom Phen- től 60 kilométernyire délre fekvő Ang Tas am városába. Rajtaütésszerű támadásokat zaklató akciókat hajtottak végre a kambodzsai szabad­ságharcosok pénteken szinte az ország egész területén. A Reuter tudósítója szerint a partizánok széles átkaroló mozdulattal a főváros beke­rítését kísérlik meg. Ugyanakkor — az USA beleegyezésével — megérkezett az első fegyverszállitmány Kam­bodzsába, Lón Nolék cí­mére, mégpedig Saigon­ból. A Pentagon nagyszabású ka-- tonai segélyt javasol. Wa­shingtoni katonai körök úgy ítélik meg a helyzetet, hogy ha nem nyújtanak gyorsan nagyszabású katonai támoga­tást a Lón Nol kormánynak, akkor a Szihanuk-féle sem­legesség! és anti-imperialista politikához hű, létszámban egyre szaporodó kambodzsai erők rövidesen az egész or­szágot hatalmukba kerítik. A Pentagon pedig még min­dig a néhai Dulles dominó- elmélefet vallja: úgy véle­kedik, hogy ha „elveszti” Kambodzsát, Délkelet-Azsia minden országa „kommunis­ta uralom” alá kerülhet. Ha viszont megadják a szüksé­ges segítséget, Kambodzsából talán sikerül második Thai­földet csinálni. Thaiföld, mint ismeretes, USA-csatlós, tulajdonképpen az Egyesült Államok nagy szárazföldi katonai bázisa a térségben. HUSZONÖT ÉV TELT EL azóta. S e negyedszázad el-. teltével már tudjuk, hogy ott, akkor az Elbán az a bi­zonyos április 25-e nemcsak találkozás volt, hanem — el­válás is. Néhány hét múlva a náci Németország kapitu­lált, s mire a lombok lehul­lottak, felbomlott a Hitler elleni háborús szövetség a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Roosevelt elnök meghalt és utódja, Tru­man azok erők eszközének bizonyult, amelyek már a háború napjaiban is a ké­sőbbi hidegháborút készítet­ték elő. Még fél esztendősem telt el az elbai találkozót kö­vetően, amikor az amerikai­ak 1945. augusztusában Hiro­simára és Nagaszakira le­dobták az atombombát. Ma már tudjuk, hogy nem azért, mert így akarták megrövidí­teni a háborút, hanem, mert így tudták a legvilágosab­ban kirobbantani azt, amit néhány esztendeig „atomzsa­rolás” néven ismert a tör­ténelem. Ha ott az Elbánál az a kézszorítás egyszer­smind búcsú is volt —, az amerikai vezetés hibájából történt. Mint ahogyan visz- szapillantva azt is világosan látjuk, hogy a Truman-elv- től a hidegháború megannyi dók Irináján át, kinek a bű­ne a világ katonai tömbök­re szakadása, a féktelen fegyverkezési hajsza, a hi­deg. és meleghábotús hely­zetek szinte folyamatosan is­métlődő váltakozása. AZ ELBAI TALÁLKOZÓ napja azonban nemcsak a visszapillantásé, hanem az előretekintésé is. Mert a bú­csú előtt ott volt a találkozás is: és ennek a találkozásnak — úgy érezzük — napjaink­ban is eleven a tanulsága. A Szovjetuniónak és az Egye­sült Államoknak akkor is kü­lönböző volt a társadalmi be­rendezkedése, amikor a Hit­ler elleni koalícióban szö­vetkezett egymással az embe­riség közös ellenségének visz- szaverésére. Ez a háborús együttműködés és szövetségi viszony nem „törölte §1” a szocializmus és a kapitaliz­mus közötti különbséget, mégis lehetséges volt, mert a fasizmus világuralmi tervei potenciálisain az Egyesült Államokat is fenyegették. MA A VILÁGON olyan helyzet van, amely — bár más minőségű — nem kevés­bé vészterhes fenyegetést je­lent az emberiségre, minden államra, köztük a Szovjet­unióra, és az Egyesült Álla­mokra nézve is. Földünk az amerikai „rajtú” fegyverke­zési verseny következtében eljutott az „orvekill” állapo­tába. Más szóval: a nagyha­talmaknak többszörösen ele­gendő tömegpusztító fegy­verük van ahhoz, hogy mind egymást, mind az egész föld­golyót a levegőbe röpítsék. Ez a helyzet parancsolóan szükségessé teszi, hogy az el­bai kézfogás két résztvevő­je, a Szovjetunió és az Egye­sült Államok megtalálja —a békés egymás mellett élés biztosításának útjait-módjait. A Szovjetuniónak — Le­nin óta —, külpolitikai alap­elve a békés egymás mellett élés. Rendkívüli jelentőségű, hogy az az állam, amely egy­kor tizennégy ország inter­venciójával vette fel a küz­delmet, időközben olyan vi­lághatalommá nőtt, amely a testvér szocialista országok-, kai szövetségben, az összes antiimperialista erőkre tá­maszkodva, rá tudja kény­szeríteni a békés egymás mellett élés elfogadását a tőkés világra. , A SZOVJETUNIÓ immár évtizedek óta harcol a lesze­relésért, s következetesen küzd a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért: mind Európában, mind Ázsiában. Nem „ultimátu­mokkal”, hanem új meg új javaslatokkal, amelyek min­dig a lehetséges megegyezés, a reális tárgyalások útját egyengetik. a( véletlen úgy hozta, hogy az elbai találkozó év­fordulója egybeesik a bécsi szovjet—amerikai tárgyalá­sokkal a rakétafegyverkezési verseny korlátozásáról. A Szovjetunió — mondhatni — az elbai találkozó szellemé­ben ült le a tárgyalóasztal­hoz. Kérdés, hogy az Egye­sült Államok az utóbbi ne­gyedszázad oly sok vargabe­tűje után képes lesz-e ilyen ,szellemi dézésre”. S. P. Találkozás az Elbán

Next

/
Thumbnails
Contents