Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
Az élő szót nem pótolhatja semmi Pályaválasztók Az iskolaév befejezése előtt néhány hónappal egyre jobban előtérbe kerül a pályaválasztási gond a végzős diákoknál Sokan a Fővárosi Pályaválasztási Intézetet keresik fel és kérnek tanácsot a pályaválasztáshoz. A korszerűen felszerelt intézetben a pszichológusok, a csoportos és az egyéni vizsgálatok után irányítják különböző pályákra a fiatalokat. Különösen nagy figyelmet fordítanak a lányok pályaválasztási problémáira. A statisztika szerint az 1969-70- cs tanévben végző diákok közül 12 00-an vettek részt a pszichológiai vizsgálaton. Ennél még főbben kértek pályaválasztási tanácsot. Képünkön: a csoportos pszichológiai vizsgálaton különböző alkalmassági feladatokat oldanak meg a fiatalok. F.gy-egy vizsgálat 8—9 óráig tart. (MTI foto — Benkő Imre felv.) „Ne írja ki a nevemet..." KÉTSÉGTELEN, hogy az elmúlt években a párt politikájának ismertetésében, népszerűsítésében jelentős előrehaladás történt. A pártós állami vezetők látogatásai és találkozásai a legkülönbözőbb rétegű, foglalkozású és körű emberekkel, a sajtó, a rádió, televízió gyors ütemű növekedése, az egyre népszerűbb és látoga- tottabb pártnapok, a pártoktatás tömegformájának meg- honosoüása —, hogy csak néhányat említsek —, mindmind nagyszerű alkalom és mód arra hogy őszintén beszéljünk a párt politikájáról, feladatainkról, gondjainkról. Különösen az elmúlt hetekben, hónapokban megyénkben is kiállítások, kiadványok mutatták be megyénk, városaink, községeink fejlődését, hűen tükrözve azt az utat, amelyet az elmúlt negyedszázad alatt megtettünk. AZ ÉLET AZONBAN gyorsabb tempót diktál és az agitációnak csak ezek a formái — kevésnek bizonyulnak. A nemzetközi élet mozgalmassága, fejlődésünk dinamikája gyorsabb és még sokoldalúbb agitációt és jó értelemben vett tájékoztatást követel. Ezt bizonyította az új gazdaságirányítási rendszerre való átállás is és egynéhány nemzetközi esemény is bővebb, alaposabb magyarázatot követelt. Van abban valami — és nem is kevés —, hogy megyénk lakossága is többet tud az ország, a világ a megye dolgáról, mint üzemének, gazdaságának, községéA közelmúltban tartotta ünnepélyes termelési tánács- kozását a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat, ahol a dolgozók között mintegy 860 ezer forint nyereséget osztottak szét. A vállalat túlteljesítette éves tervét: 1969-ben 101 millió 570 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Ez a szám lényeges emelkedést jelent az elmúlt évekhez képest. Az 1970-es tervekről, s a vállalat gondjairól Hargitai Vilmos igazgatóhelyettessel beszélgettünk. — Vállalatunk Heves és Nógrád megyékben több száz ipari üzemet, vállalatot és iskolát lát el naponta ebéddel és vacsorával. A nagyobbak közül említem a visontai Gagarin Hőerőmű, a Thorez bányaüzem, az egri Finom- szerelvénygyár, a Könnyűipari Alkatrészeket Gyártó és Ellátó Vállalat, valamint a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola éttermeit. A két megyében ötszázezer adag ebédet és hatvanezer vacsorát adunk ki. — Hány üzemi konyha van Egerben? — Jelenleg hat üzemi konyha működik Egerben: a tanárképző főiskolán, az ipa- ritanuló-intézetben, a Fegyveres Erők Klubjában, a KAEV-nél és a Finomszerei- vénygyárban. Korábban a városi tanács konyháját is vállalatunk üzemeltette, ez azonban 1967-ben megszűnt. Egerben naponta 7—8 ezer üzemi ebédet főznek, ami nem elégíti ki az igényeket A közelmúltban bekapcsoltuk az üzemi étkeztetésbe a Platán és az Otthon éttermeket is. Itt naponta 7— 800 üzemi ebédet szolgálnak fel. Ez év elején adtuk át rendeltetésének a Leányka utcában az új főiskolai éttermet, ahol a nyári hónapokban a kollégiumban megszálló túristák is étkezhetnek majd. Az igények azonban még így sincsenek kielégítve. — Hogyan biztosítja a válnék terveiről, gondjairól, célkitűzéseiről. Ennek oka főleg abban van, hogy sokan lebecsülik a szóbeli agitációt, nem terjesztik, magyarázzák a helyi párt- és állami szervek intézkedéseit, lemondanak az élőbeszéd jelentőségéről, hatékonyságáról. Itt feltétlenül előre kellene lépnünk, hiszen a közvélemény tájékoztatása, megnyerése a feladatok megvalósítására csak országos vagy megyei eszközökkel, csak országos tények ismertetésével nem lehetséges. Az embereket elsősorban az érdekli, ami közvetlenül hat, befolyásolja életét, az általános, a mindenhol „megálló” szavak nem gyújtják fel benne a tenni, vagy a segíteni akarás lángját. Az emberek oda néznek, oda látnak elsősorban, ahol élnek, onnét és úgy ítélik meg az országot, a szocializmust, amilyen körülmények között élnek, dolgoznak. SZÁMTALAN PÉLDÁVAL és esettel lehet bizonyítani, hogy gyorsabb és eredményesebb volt a munka, amikor az üzem vagy a termelőszövetkezet vezetői nem nagy általánosságban fordultak a kollektívához, hanem a személyhez, a brigádhoz vagy munkacsapathoz szóltak, ezt várjuk, ezt kell tennetek, ért várjuk tőletek, vagy tőled, így léphetünk gyorsabban előre. Ebben kell tennünk valamit, hogy egy-egy emberrel is megértessük, szükség van az ő szorgalmára, tenni akarására az egyén és az egész társadalom sorsának, jövőlalat az üzemi konyhák ellátását? — Elsősorban a FÜSZÉRT- től és a MÉK-től szerezzük be a különböző ételek nyersanyagát. Az elmúlt évben néhány termelőszövetkezettől is vásároltunk és vásárolunk zöldség- és gyümölcsféléket. Burgonyából például évente 50—60 vagonnal használnak fel üzemi konyháink- 1969- ben 5 millió 119 ezer forint értékben vásároltunk zöldárukat. — Hány üzemi konyha létesült a megyében 1969- ben? — Sajnos egy sem. Ugyanis nem akadt egyetlen üzem, vállalat, amely biztosította volna a beruházási költségeket üzemi konyhák létesítésére. Több vállalattal folytattuk tárgyalásokat, hogy adják ossz« a pénzt egy-egy közös étterem létesítésére. Sajnos azonban ez nem sikerült Nagy probléma az is, hogy a megyeszékhelyen, Eger város központjában nincs egy étterem, ahol olcsó árak mellett mind az egriok, mind az Egerbe látogató turisták télen-nyáron ebédelhetnének és vacsorázhatnának. Ennek a megoldása sajnos a közeljövőben sem várható. — Hogyan alakulnak az üzemi ebédek árai? — Az előző évekhez képest nem emelkedtek. Az árproblémák leküzdésére folyamatosan növeljük a közvetlen nyersanyagbeszerzést az ország különböző tájairól, vidékeiről. Áruforgalmi osztályunk széles körű piackutatást végez és állandó kapcsolatot tart fenn az egyes üzletpartnerekkel. — Mit tesz a vállalat az ételek minőségének javítása érdekében? — Az elavult, régi konyhákat felújítjuk, korszerűsítjük. A konyhákban felszerelt új villamos gépek egyszerre nyolcféle műveletet végeznek: a tisztítástól a darálásig. Vállalatunk szakmai tejének érdekében. NEM LEHET elfogadni azt a nézetet, hogy az agitáció a sajtó, a rádió es a hivatalos pártmunkások feladata csak. A párttagnak — minden egyes párttagnak — kötelessége, hogy terjessze, magyarázza a párt politikáját, serkentsen annak megvalósítására. Sajnos, nem minden párttag tesz eleget ennek a követelménynek és erről nemcsak ő tehet, hanem az alapszervezet vezetősége is, amely nem állítja csatasorba, nem mozgósítja, nem szervezi meg és nem látja el megfelelő és elegendő munícióval, érvekkel a párt tagságát. A szóbeli agitáció alkotó- műhelyévé válhatnának a pártcsoportok, ha az az in- formálódás és a vita forrásává válna, ha a pártcsoport- vezető összefogná, irányítaná a hozzá tartozó kommunistákat, ha a pártcsoportot kis agitációs tárházzá építenék fel. JELENTŐS sikereket értünk el az elmúlt 25 év alatt — mindannyian, akik ezért tettek valamit, büszkék lehetnek rá. De most a X. kongresszusra való készülődés során ismét vissza kell tekintenünk, hogyan valósítottuk meg: mit tettél te és mit tett ő a IX. kongresz- szus határozatainak megvalósításáért. Az őszinte, nyílt beszélgetés, az élő szó tovább erősíti a párt és a kormány iránti bizalmat, segít a X. kongresszusnak, az élteit évek értékelésében és tennivalóink, feladataink meghatározásában. P. nácsadót alkalmaz — egy szakácsmestert — aki az újabb ételrecepteket minden űzetni konyhára eljuttatja. Ezenkívül szakácsaink tapasztalatcseréken, versenyeken is részt vesznek, melyek mind hozzájárulnak a szakmai ismereteik fokozásával és ezzel együtt az egyes ételek minőségének javításához is. — Az idén milyen intézkedéseket tesznek azért, hogy több dolgozó részesülhessen az üzemi étkeztetésben? — Elkészültek a Vörös Rák Halászcsárda tervei. Az épület elavult, korszerűtlen, ezért lebontásra kerül. Helyén egy emeletes vendéglátóipart kombinát épü majd. A födszinti részben söröző lesz, az emeleten pedig vadásztermet és egy nagyobb üzemi éttermet rendeznek be. Az ősszel készül el a Bajcsy-Zsilinszky utcában egy új presszó, ahol olcsó árak mellett rövid italokat, feketét és különféle süteményeket fogyaszthatnak a vásárlók. Február közepén kezdték el a Finomszerel- vénygyár éttermének átalakítását és bővítését. Az ezer fős étterem májusban nyílik meg. A nyár folyamán a strand-étterem kisegítésébe a Platán étterem is bekapcsolódik. Az étterem kerthelyiségében naponta lehet majd üzemi ebédet kapni. Az újságíró összehajtja jegyzetfüzetét, visszakattint- ja golyóstollát; feláll, búcsúzni készül. Az annyiszor hallott, már-már sztereotip mondát jobbára ilyenkor hangzik el: kérem, ha lehet, ne írja ki a nevemet... Sok apró jelből, pszichikai rezdülésből, az újságírói megfigyelés ismétlődő tapasztalataiból szűrődik le végül az összegezés, amely a sajátos gesztusokkal és jellegezetes hangsúllyal kísért búcsúmondat indítékait két nagy csoportra osztja. Mellőzzük ezúttal annak az okcsoportnak a vizsgálatát, amely rendszerint az interjúalany kritikai közléseivel, pontosabban: e közlések esetleges következményeivel függ össze. Bármily különös, ilyenkor valójában tiszta képlettel van dolgunk — legalább is nincs pszichikai és társadalmi rejtély a „ne írja ki a nevemet” kérés mögött. Tiszta képlet — noha ez persze csak logikai és nem etikai szempontból nevezhető tisztának. Merőben más a helyzet a második csoportba sorolható indítékokkal. Ilyenkor többnyire szó sincs kritikáról: az interjúalany csupán önmagáról beszélt, erőfeszítéseiről, azokról a kimagasló eredményeiről, amelyek indokolták, hogy az újságíró felkeresse és munkájáról kérdezze. Ha efféle beszélgetés záróakkordjaként hangzik el a kérés, amely voltaképpen anonimmá, személytelen-alaktalan általánossággá satírozná a személyiség varázsával, az egyedi teljesítmény ismé- telhetetien vonzásával átszőtt riportanyagot; nos, ilyenkor végképp érthetetlennek, lélektani talánynak tűnik a névtelenség igénye. De ha már ilyen sajátos kirándulásra invitáltuk az olvasót az újságírói munka műhelyébe, illő és megengedhető, hogy — ezúttal valóban jegyzetfüzet, golyóstoll nélkül —, megosszuk a kérés nyomán hirtelenében támadt gondolatainkat is. Az első, természetes reflex azt sugallja — és rendszerint ezen a nyomon indul az interjú- alanyt rábeszélő polémiánk is —: névtelenséget választó szerénységről, a hivalkodás látszatának elutasításáról van szó... Gyakran kétségkívül erről is, de a rokonszenves szerénység önmagában aligha indokolná e hírlapírói műhelytapasztalatok közzétételét. Ám ha a riporter szaikava- tottan eltávolítja a kérést alátámasztó érvek felső hámrétegét, mögötte mélyebb, társadalmibb, tehát j el en tőség te 1 j es ebb tünetekre bukkan. Bár jobbára csak rejtett célzásokból és közvetett utalásokból, de mégis egyhamar kitűnik, hogy nincs egyébről szó, mint az irigység, a „megszólás” elleni védekezésről, mondjuk ki nyíltan: a középszerűség övön aluli öklözésének előzetes kivédéséről. A köznyelv sajátos ízű mondatot kreált e lelki alapállás jellemzésére — ezt: „jobb a békesség”. A lágyszívű és minden erőteljes kanyartól tartózkodó középút filozófiája ez: annak az életvitelnek a nyelvi tükrözése, amely csupán arra koncentrál, hogy mikrotársa- dalmában, munkahelyi közösségében ne váljék sem negatív példává, sem követendő eszménnyé, mindkettőben egyaránt veszélyt szimatolva, emitt a retorzió, amott pedig az irigység oldaláról. Jelképes interjúalanyunk — akiben golyóstoliunk zárókattanására, feledvén iménti beszélgetésünk jóízét, melegét, felrémlik így, nagybetűssé meredve a Következmény —, csak cselekvésében, tetteiben vállalta a kiemelkedést, de egyszeriben visz- szahőköl ennek társadalmi- publikációs hatásaitól. Sokat sejtető, gondolatokat ébresztő ez a tartózkodás! Mert a háttérben valós indokok húzódnak; a kimagasló teljesítményt, az átlag fölé emelkedést, a nagy, igazi produkciót gyakran kíséri ellenszenv, sőt gyanú. „Ki tolja ezt” — kérdik emitt, másutt hozzáteszik; „persze megkapja a pénzt is érte, azért töri magát”. A munkahelyi széljegyzetek szövege esetenként változhat, a léAusztráliától nem messze terül el Niue sziget. A tenyérnyi szárazföldnek az az érdekessége, hogy talaja rendkívül erős radioaktivitást mutat. A sziget lakosai ennek ellenére egészségesebbek, erősebbek és ellenállóbbak, mint a szomszédos szigeten lakó emberek. A tudósok feltételezik, hogy a Niuel-i radioaktivitás kozmikus beszivárgás eredménye, amely nyeg azonban egyértelmű: a középszerűség, a terepszínű teljesítmény nem szívesen pillant fel saját szintje, az átlagszint fölé. Ha csupán úgynevezett emberi magatartásról, a pszichikai matéria állítólag örök eleméről lenne szó, arra nem lenne érdemes sok figyelmet vesztegetni. Kétségtelen azonban, hogy e magatartásforma mögött bizonyos objektív tényezők hatása is kitapintható. Figyelembe kell vermi elsősorban, hogy a korábbi gazdaságirányítási rendszer a jövedelmek — nem elvi, de valóságos — nivellálásával akarva- akaratlanul azt az átlagos teljesítményt, a középszerű életvitelt honorálta, amely a „jobb a békesség” elvére alapozódott. Aligha szorul bizonyításra, hogy a nivellálás. mint társadalomszervezési elv — mégha csak a gazdálkodás mikrovilágában, a műhelyben, a munkahelyi osztályon érvényesül is —, nem kedvez a „kiugrásnak”, a kimagasló teljesítménynek. Természetesen az új gazdaságirányítás, amely a korábbinál erőteljesebben érvényesíti a munka, a teljesítmény szerinti elosztás elvét, egyik évről a másikra nem számolhatja fel a kialakult és polgárjogot nyert gondolkodásmódot. A megoldás csak oly módon képzelhető el, ha társadalmilag — de ezen belül munkahelyenként is —, általánosan elfogadottá válik a felfogás, hogy a kimagasló teljesítmény végeredményben elemi közérdeknek felei meg, s ennek haszonélvezője az is, áld csak átlagosat teljesít. Egyszersmind fontos olyan feltételeket teremteni, hogy mindenkinek módja nyíljék — természetesen, a képességeivel összhangban áL. ló tevékenységi szintjén — nagyot, kimagaslót alkotni. Megeshet, ámbár ez igazán csak járulékos és mellőzhető eredmény, hogy akkor majd a hírlapíró is bizonyos polémiáktól mentesülve búcsúzhat dicsérő-elismerő riportja alanyától! sziget mintegy a mágneses mező egy külön „kiskapuján” jut el erre a területre. Sem a szigetet borító földön, sem pedig a sziget mélyében nem találtak radioaktív érceket 1970, április 19., vasárnap Mentusz Károly Megyei siker Balatonszárszón Már hagyomány, hogy József Attila emlékének tiszteletere Balatonszárszón rendezik meg évente az Országos Ifjúsági Szavalóversenyt, ahol az ország legjobb képességű diák versmondoi versengenek a legjobbaknak kijáró elismerésért. A néhány nappal ezelőtt megrendezett „vetélkedőn” megyénket Saárossy Kinga, a Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola tanulója képviselte, aki évek óta tagja az Egri Megyei Színpadnak. Illyés Gyula és József Attila verseinek értő tolmácsolásával második helyezést ért el. Újjáépítik az egri Vörös Rák Halászcsárdát Új presszó Rviiík a Bajcsy-Zsilinszky utcában átalakitlák a RnomszereSvénygyár éttermét Tervek, gondok a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalatnál T. A. Különös 1
