Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-17 / 89. szám

Halálos csapdában SAIGON Egy lőszereket szállító amerikai egység szerdán ha­lálos csapdába került a dél- vietnami Quang Ngai tarto­mányban. A katonák közül valaki ugyanis a szabadság­harcosok által elhelyezett rejtett aknára lépett, amely felrobbant, láncreakcióként robbantva a katonák által szállított lőszereket is. Tizen­négy katona meghalt, har­mincnyolc megsebesült. Csütörtökön hajnalban a szabadságharcosok megismé­telték hétfőn éjszakai raké­tatámadásukat Saigon ellen és ezúttal ismét rakétákat lőttek a dél-vietnami fővá­rosra. Három épület megron­gálódott, öt személy megse­besült. (MTI) ELHUNYT VÁCI MIHÁLY Hanoiból érkezett a tra­gikus bír. csütörtökön el­hunyt Váci Mihály, Kossuth- díias költő, aki magyar kul­turális delegáció tagjaként tartózkodott Vietnamban. Negyvenhat éves volt, or­szággyűlési képviselő, az ,,Üj írás” szerkesztője. Váci Mihályt a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Írók Szövetsé­ge saját halottjának tekinti. A magyar irodalom kiváló személyiségétől Hanoiban pénteken vesznek búcsút gyászszertartáson a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság kormányának kulturális kapcsolatok bizottsága és a hanoi magyar nagykövetség vezetői és munkatársai. In­tézkedés történt a költő holt­testének hazaszállításáról. (MTI) ; HANOI: A Vietnami Tájékoztató Iroda csütörtökön ismertette Norodom Szihanuk felhívá­sát, amelyben felszólítja a „baráti kormányokat”, sza­kítsanak meg minden kap­csolatot az új kambodzsai hatóságokkal. (Reuter) MOSZKVA: Az „Óceán” hadgyakorla­tok keretében a Földközi­tengeren, a Japán-tengeren és az Atlanti-óceán északi ré­szében a szovjet hadiflotta hadihajói és légi egységei telj esi tették azokat a felada­tokat, amelyek során bonyo­lult, viharos időjárási viszo­nyok között, lőgyakorlatokat végezték, és különféle ma­nővereket hajtottak végre. Mint Moszkvában hivata­losan közölték, a hadgya­korlatok folytatódnak. (TASZSZ) BUDAPEST: A magyarországi nemzeti­ségek együtt tartják felsza­badulási ünnepségüket va­sárnap. április 19-én a Ma­dách Színházban. Az ünnep­ség"”. -m elvet a Magvaror- szági Délszlávok, Német“'.; W79. április 17., pentek Napi külpolitikái kommentárnak SÜLT: óvatos optimizmus - Újabb M-nap az USA-ban - Athéni hírek Meghall Veres Péter A rövid ideig tartó ünne­pélyes csütörtöki megnyitás után, pénteken délután tart­ják a bécsi SALT-tárgyalá- sok első munkaülését. Bécsi jelentések — és nem kevés tudósítás érkezik az osztrák fővárosból, ahol 800 újság­író akkreditáltatta magát a szovjet—amerikai tanácsko­sokra — a tárgyalások érde­mi részét illetően mértéktar­tóak. A várakozás alaphang­ja a mértéktartón józan op­timizmus. Azt mindenesetre örven­detes előjelnek minősíti minden megfigyelő, hogy a tárgyalások előestéjén mind Brezsnyev, mind Nixon nagy • /7 / * Románok és Szlovákok De­mokratikus Szövetsége, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsával közösen rendez. (MTI) HOUSTON: A NASA vezető szakértői közvetlenül az Apollo 13. egyik oxigéntartályának fel­robbanása után megkezdték a vizsgálatot arról, hogy mi okozhatta a robbanást. Az UP I Houstonba kiküldött munkatársa csütörtökön úgy értesült, hogy az eddigi vizsgálat alapján, a robba­nást a tartályba került vala­milyen „idegen test” okozhat­ta. Ez reakcióra lépett az oxigénnel és a reakció hője a nyomás, olyan hirtelen emelkedését okozta a tartály­ban, hogy a túlnyomás ellen biztosító szelep nem tudta azt elvezetni, ez vezetett a rob­banáshoz. A szakértők most arról vitatkoznak, hogy mi lehetett az „idegen test.” (UPI) Az amerikai űrhajózási hi­vatal legújabb közlése sze­rint, az Apollo 13. pályájá­nak utolsó módosítására pén­teken, magyar idő szerint 13.35 órakor kerül sor, amennyiben annak szüksége mutatkozik. (AFP) jelentőséget tulajdonát a megbeszéléseknek: a két világhatalom ve­zetői tehát komolyan veszik a stratégiai fegy­verek korlátozásáról szóló tanácskozásokat. A SALT-tárgyalások meg­nyitójának napján, csütörtö­kön kellett volna elhangza­nia Nixon televíziós beszédé­nek is, amely a vietnami po­litikával kíván foglalkozni. Az elnök azonban elhalasz­totta ezt a beszédet, mond­ván, hogy nem akarja a köz­figyelmet elvonni, amikor az amerikaiakat az Apollo 13. űrhajósainak sorsa érdekli. Az amerikaiak jó részét azonban — noha természe­tesen legalább úgy szurkol­nak Lövették szerencsés visszatéréséért, mint a nem amerikaiak is, világszerte —, nagyon is érdekli Viet­nam sorsa is, és az ame­rikai katonák sorsa Vietnamban. Erre mutat az a nagyszabású tüntetéssorozat, amely az USA jó néhány nagyvárosá­ban szerdán lejátszódott. Bostonban és Chicagóban, New Yorkban és Cleveland* ben, de még Washingtoniban is — a fővárosban a tör­vényhozás épülete előtt— ez­rek és ezrek vonultak feä ezen az áprilisi moratórium- napon, hogy tiltakozzanak a DAR ES SALAAM Csütörtökön, az el nem kö­telezett országok Dar es Sa­laam-i konzultatív értekezle­tének negyedik napjáíi a résztvevők megoldást talál­tak az úgynevezett „képvise­leti” kérdésre. A hatvan ál nem kötelezett ország tanács­kozó küldöttségei felkértéle hait afrikai felszabadítási mozgalom és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kép­viselőit, nyilatkozzanak a konferencia résztvevői előtt. Ezt követően azonban el kel­lett hagyniuk a tanácskozó termet Az értekezlet egyik vietnami háború további folytatása ellen és követel­jék valamennyi amerikai ka­tona mielőbbi hazahozatalát IndokínábóL mot vezényeltek a tön- Sok helyütt rendőrroha- tetők ellen, könnygázgrá­nátokat dobtak közéjük és számos letartóztatásra is sor került. A csütörtöki nap gazdag nemzetközi híranyagából ösz- szefoglalórik befejezéseként hadd ragiadjunk ki még egy örvendetes újságot: tájéko­zott athéni források szerint Theodorakisz családja — fe­lesége és két gyermeke — szombaton állítólag elhagy­hatja Görögországot és csat­lakozhat az immár Párizs­ban élő nagy művészhez. A Sunday Times című te­kintélyes angol hetilap leg­utóbbi számában arról ír, hogy az athéni junta vezérlő csillaga újabban Janus. A civil ruhás görög ez­redesek kezdenek kétar­cú politikát folytatni: az elnyomás, a terror és a kegyetlenség mellett — főleg külföldi használatra — jó­akaratának, élnézőnék is próbálnak mutatkozni. Szük­ség van erre, mert a rezsim fasisztáid jellege miatt mind nagyobb külföldi nyomás ne­hezedik Papadopuloszékra. szóvivője közölte, hogy adél- vietnamd ideiglenes forra­dalmi kormány képviseleté­nek kérdése további tanács­kozásokat kíván. Elmondot­ta továbbá, a küldöttek ha­tározták arról, hogy az ér­tekezleten való részvételt at­tól teszik függővé, hogy az illető ország nem áll-e ka­tonai szövetségben valame­lyik nagyhatalommal. Ez a határozat kizárja Pakisztán részvételét, amely — mint is­meretes — a SEATO és a CENTO tagja, (UPD Elment a magyar falu le­gendás embere, a gyepsori­ak hűséges szószólója, a mai magyar irodalom élvo­nalbeli mestere, életének hetvennégyedik évében el­hunyt Veres Péter, Ha valaki egy távoli kon­tinensen csak az ő sorsát, az ő műveit ismerné a ma­gyar haza tízmillió lakosá­nak életéből — gondolatai­ból, az tisztán és árnyal­tan látná a XX. század ho­ni küzdő parasztságának történelmi útját és helyze­tét. Veres Péter a komor társadalmi szélsőségek vi­lágában született. Balmaz­újváros hiába épült a rop­pant tágasságé Hortobágy peremére, a kétkezi ember ott is gyötrőn szegény volt. Veres Péternek is már a negyedik elemi után mun­kába kellett állnia. Gorkiji- an hányatott ifjúsága során volt kiskondás, gulyásboj­tár, napszámos, dolgozott a vasútnál pélyamunkáslkónt, aratónak szegődött a Sem- sey-uradalomba... és fia­talon megismerte a proleta­riátus igazának Marx ál­tal megfogalmazott igéit. A szociáldemokrata párt bal­mazújvárosi földmunkás szervezetének tagjaként ke­rült közel a szocializmus elméletéhez. Az ott megis­mert gondolatok és saját életének lázitó tanulságai késztették arra, hogy azok sorába álljon, akik vállal­ták a harcot a magyar feu­dalizmus ellen. Már a Tanácsköztársaság idején jószívvel és minden erejével, tehetségével vál­lalta a forradalmi közösség szolgálatát. Tagja lett a helyi földosztó bizottság­nak, direktóriumnak, mun­kástanácsnak. A reakció ezért élőbb másfél éves ro­mániai internálással, majd midőn onnan kiszabadult és hazatért, egy évi börtön­nel sújtotta. Aligha volt még egy ma­gyar író a két világháború közötti Magyarországon, aki a Veres Péterhez hasonló­an társadalom alatti hely­zetben, az önművelés és önkifejezés hasonló ered­ményeit érte volna el. Né­pes család eltartásának gondjával a vállán, csend­őröktől, bíróságoktól zak­latott parasztemberként is országos figyelmet keltő íróvá és közéleti emberré emelkedett. Az Alföld pa­rasztsága, a Számadás és a Gyepsor című könyvei szé­les körben ismertté tették Veres Péter nevét. Veszé­lyes ellenfelükre ismertek benne a hatalom emberei — a tollal és az élő szóval egyaránt pompásan bánó harcostársra a márciusi fomt vezetői. Hazánk felszabadulása szinte népmeséi fordulatot hozott az egykori balmazúj­városi szegényparaszt életé­be is. Az Országos Földbir­tokrendező Tanács elnöke­ként ő irányíthatta az álta­la annak idején oly meré­szen támadott nagybirtok- rendszer szétzúzását. Elnö­ke volt a falusi szegénység egy részét magába ölelő Nemzeti Parasztpártnak, tagja az országgyűlésnek, miniszteri posztokat töltött be, az írószövetség elnöké­vé választották. Az új Magyarország közéletének egyik legtevékenyebb veze­tő személyisége volt. Az állami szolgálatból visszavonuló népírói-köz- írói tevékenysége még szí­nesebbé, szélesebb arányú­vá lett, mint amilyen negyvenes éveiben volt. A próbatétel, a Pályamunká­sok, Az almáskert és fő­ként a Balogh család törté­nete című trilógiája a szo­cialista magyar irodalom nagyhatású dokumentuma. Veres Péter szinte halála napjáig szívósan művelte önmagát. Elemi vitatkozó ereje, emberiK tisztessége, széles látóköre még bírá­lóiból is tiszteletet váltott ki. Személyében tisztatollú írót, kipróbált, hűséges te­hetségű közéleti férfit és gondolkodót, felejthetetle­nül puritán embert gyászol az ország. Az el nem kötelezettek értekezlete Lenin a pedagógiáról Szemelvények egy nagyobb tanulmányból Száműzetéséből 1900-ban tér vissza, hogy annál kemé­nyebben szálljon szembe a rendszerrel. — Első tevé­kenysége, hogy egy harcos újságot szervez: az „Iszk- ra”-L — Közben azonban megragadott minden lehető­séget, hogy a tömegek sze­mét felnyissa. Ezt a célt szolgálta az „Alkalmi meg­jegyzések” cimű cikke is. Bár az OSZDMP 1898-ban megalakult, programja azon­ban nem volt. Első felada­tának Lenin azt tartotta, hogy még a II. kongresszus előtt vitában döntsék el, hogy mit is akarnak. Ekkor — 1902 — jelenik meg a „Mi a teendő” című könyve. E könyvében is a sokoldalú meggyőződést, nevelést sür­geti és húzza alá. Az ön­kényuralom minden téren való leleplezését kell meg­szervezni és az ezzel járó felelősséget vállalni is. 1903. július 17-én megnyilt az OSZDMP IX. kongresszu­sa. E kongresszus jelentőség ge óriási. A „Szovjetunió Kommunista Pártja” szüle­tése ez. Az itt elfogadott program — maximális—mi­nimális — a célt jelölte meg. Az elfogadott program nagy mozgósító erőt jelentett nem­csak politikai, vagy ideoló­giai, hanem kulturális és közoktatásügyi vonatkozás­ban is. — Pontjai között ol­vashatjuk: „10. Az egyház és az állam, az iskola és az egyház különválasztását; 11. Az általános ingyenes és a 16. életév betöltéséig kötele­ző oktatást; a szegény gyer- m-’-Mf (iioimr>74®ét. rnházá­sát és tanszerekkel való el­látását állami költségen.” (A marxista ped. történet I. 208. oldal.) Lehet tehát cé­lul tűzni az „ingyenes” okta­tást, de nem „feudális” ala­pon, hanem szocialista mó­don — kedves Juasakov úr. — Ezt „adta” Lenin a na- rodnyik „utópia” helyett Ez igen világos, mindenki ré­szére érthető, mozgósító ha­tása volt a tömegre. Lenin ebben is példát min­tát, hogyan kell felhasznál: ni a párt dokumentumát amikor megírja falust szegénységhez” című brosú­ráját, melyben a program fent idézett 10. és 11. pont­ját népszerűsíti. Az 1903-ban megtartott OSZDMP II. kongresszusa után az ott elfogadott prog­ram „mozgósított” minden irányban. A fő cél természe­tesen politikai irányú, en­nek rendeli alá az összes többi kérdéseket. Bennünket most a közoktatás kérdése érdekel, s ezért figyelmün­ket most ez irányba fordít­juk. Lenin az, aki érzékeli, hogy a tanulóifjúság köré­ben megélénkült a forradal­mi öntevékenység. Ebben a forradalmi fellendülés idő­szakában Lenin külön gon­dot fordít az ifjúság neve­lésére, a párt befolyásának növelésére, a marxizmus mind szélesebb kiterjeszté­se az ifjúság körében. Két év alatt több ilyen irányú kritikai megjegyzést ír az ifjúsághoz. Legjelentőseb­bek: „A forradalmi ifjúság feladatai” — „Üj feladatok és új erők" — „Határozati javaslat a tanulóifjúsághoz való viszonyról” és mások. A párt számára rendkívül fontos volt, hogy az if'úság körében hogyan alakul a párt befolyása. A tanulóifjú­ság rétegződésének elemzé­sét Lenin végzi eL A kiin­dulási alapot Leninnek a „Sztugyent” első száma ad­ja, ahol a diákságot 4 cso­portra osztja. — Ezek elem­zése alapján Lenin kimutat­ja, hogy valójában nem 4, hanem 6 politikai csoport­ról lehet és kell beszélni, úgymint; „... a reakciósok, a közömbösek, az akadémis- ták, a literálisok, a szociál- forradalmárok és a Szociál­demokraták.” (A marxista ped. tört I. 220. oldal.) Kér­dés — mondja Lenin —, hogy nem véletlen-e ez a csoportosulás? Lenin — ha­tározott nemmel válaszol. A diákság körében szükségkép­pen meg kell lenniük azok­nak a csoportoknak, amelyek a társadalomban megvan­nak. Akkor talán osztályok? Nem! Bár — mondja Lenin — „az osztálytagozódás ter­mészetesen a politikai cso­portosulás legmélyebb alap­ja; végeredményben persze mindig ez határozza meg ezt a csoportosulást. De ez a mélyenfekvő alap csak a „történelmi fejlődés” folya­mán tárul fel, mégpedig ab­ban a mértékben, amelyben fokozódik e fejlődés részve­vőinek és alakítóinak tuda­tossága.” E rövid sorokban Lenin megfogalmazza azt a- társadalmi mozgást, amely a régi, a meglevő és az új csoportok egymással szem­beni ellentétét fejezi ki. eev meghatározott történelmi ezakasrhan. Ebben a társa­dalmi leien*''!; szerenet tölt be a diákság, mint .as Értelmiség legfo­gékonyabb része. . — amely a legpontosabban tükrözi vissza és fejezi ki az osz­tályérdekek és a oolitikai csoportosulások fejlődését az egész társadalomban”. (A marxista ped. tört. I. 220. oldal.) A fentiek tisztázása után elemzi a diákság körében végbemenő vitát és kimutat­ja, hogy a szociáldemokrata diáik, aki szakit minden más irányzattal és párttal és egyedüli elvként a szocialis­ta, marxista elveket vallja és ellene van az „általános po­litikai mozgalomnak”, helye­sen cselekszik. — Azt vi­szont, hogy ellene van az „ál­talános politikai mozgalom­nak”, nem jelenti azt, hogy szakítson az általános diák- és kulturális szervezetekkel. Sőt! Itt az alátalános diák- és kulturális szervekben egy­re több tévelygő, közömbös diákot kell megnyerni, itt kell „dolgozni”, hogy mind szélesebb körben nyerjék meg a diákságot a tudományos szocializmus, a marxizmus számára! Az 1905-ös év a forradalmi fellendülés éve. Lenin éles szeme látja, hogy érlelődik a forradalom és mozgatja a párt katonáit, hogy kellően készüljenek fel erre. Az ok­tatás és nevelés olyan idő­szakához érkezett az orosz nép, amikor a marxizmust nem elhanyagolva, e „forra­dalmi áradatot” be kell fog­ni a szociáldemokrata me­derbe.” ... mert — mondja Lenin az „Üj feladatok és új erők” című munkájában — az új patakok azonnal befolyást keresnek és ha nem találnak szociáldemokrata medret, be- leömlenek a nem szociálde­mokrata mederbe.” * Igen jól és világosan tük­röződik Leninnek „A tanulók nemzetiségi összetétele az orosz iskolákban” és a „Még- egyszer az oktatásügy nem­zetiségek szerinti szétválasz­tásáról" című munkáiban, hogy mint fonódik össze Oroszország iskolaügyének bírálata, a szocialista forra­dalom utáni pedagógiai ne­velési feladatokkal. A vitát a nacionalisták „kul­turális-nemzeti autonómia” követelésével robbantották ki, amelyre Lenin válaszol1. A válaszát a szentpétervári tan- kerületre, és Szentpétervárra vonatkozó adatok feldolgozá­sával elemzi, amelyben ki­mutatja, hogy a tankerület­ben összesen 31 nemzetiségű, a városban 22 nemzetiségből tevődik össze. Hogyan biztosítsa egyenjo­gúságát, a nemzeti kultúra fejlesztését pl. Péterváron „a 3 örmény”, az „1 holland”, a „2 román”, a „4 olasz” stb. nemzetiségű? — Bebizonyít­ja, hogy lehetetlen ezeknek a nemzetiségeknek a különvá­lása. „...Igazi demokráciá­ban az iskolák nemzetiségiek szerinti szétválasztása nél­kül is teljes mértékben biz­tosítható az anyanyelven tör­ténő oktatás...” A nemzetek egymástól va­ló elhatárolása, a nemzetek szétválasztása, egy államon belül reakciós. Mi marxisták arra törekszünk, hogy „egy­beolvasszuk” ,,... a teljes de­mokrácia révén” biztosítsuk a nemzetiségek békés együtt­élését. Ugyancsak a „jövő” embe­rének a „kikovácsolásán” munkálkodik Lenin „Az if­júsági internacionálé” című munkájában is, amikor arról beszél, hogy az ifjúsági szö­vetség önállósága mellett fog­lal állást, mert e nélkül az önállóság nélkül sem jó szo­cialistákat nem képes sorai­ból kinevelni, sem arra nem képes felkészülni, hogy a szo­cializmust előbbrevigye.” Mikus László

Next

/
Thumbnails
Contents