Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
I Hevesből Indult „Mondjam ki bátran az igazságot?" 1 Vadászjelendek Alsó-Bajor országban Nyugatnémet film Interjú Utassy Józseffel — Köitészetnapi beszélge- test kérnék... — Kérdezz' — Tartozom egy vallomással. Neved sem halottam, írásaid sem ismerem, így egy kissé magamnak is szeretnélek bemutatni. Figyeltem. Egy kényszeredett rezdülés sem arcán. Nem sértette a szándékosan provokatív kérdés, úgy reagált. mint a pózmentes, őszinte, nyílt emberek: — Kérdezz... —- A szükebb pátria? Most sem zavarta a meg- gatszott tájékozatlanság. — Hevesből indultam. Szülőfalum Bükkszen terzsébet. Egérben érettségiztem, a Dobó István Gimnáziumban. Utána dolgoztam a pétervá- sári OTP-ben, majd a művelődési házban yoltam művészeti előadó. Aztán jött az egyetem, magyar—népművelés szakon végeztem. S közben a versek... — Mit adott a szőkébb pátria, mit adott Heves? — Jót, kellemetlent egyaránt. Falumból hoztam örökségként a nyíltságra, a bármi áron is szókimondásra törekvést. Hiszem, hogy ez költő számára előny, sőt alapfeltéteL Itt kezdtem érzeni a verset, s itt, a lapotoknál csalódtam először, írásaim nem közölték, a jobbaknak tartottakat sem. Ne hidd, hogy ez ellenérzést, valamiféle pejoratív értékítéletet jelent ma már nálam, csak mint ifjúkori emlék — felidézve — kellemetlen s jó érzést keltő is egyszerre. Jó érzést ébreszti mert ez az elutasítás inspirált többre, arra, hogy szerintem is nívósabbat sajtoljak ki magamból, hogy a- holnapok számára érleljem magam, mint annyian ebből a negyvenegyes, ebből a késleltetett nemzedékből, — írásra mindenkit valíe* 'tni inspirál, nálad mi volt 3 hajtóerő? _ — Mondhatnám így is: nagy hatással volt rám a sematizmus, ami olykorolykor elvirágzik líránkban. Éreztem, engem más hajt, valamifajta kötelességérzet: mindenkinek szólóan igazat írni, egyénien, bármi áron. Nem mondom, hogy könnyen ment. Az elismerés még inkább nehezen jött. Első írásaim az egyetemen, általunk szerkesztett antológiában, a Tiszta szívvel-ben jelentek meg. A Kortársban 1965. decemberében „jutottam szóhoz”. Aztán — s ez sokakkal van így — a méltatás szárnyakat adott. Ma már túl vagyok az első köteten, mely Tüzem, lobogóm rímmel jelent meg. — Költői hitvallásod? Ha lehetne versben formáltam .. Nem kell gondolkodnia, figy, olyan hirtelen ötlenek emlékezetébe a sorok, mint akiben benn „égnek”: „A negyvenegyes tavasz harmadik napján :Megszült egy napraforgós arcú asszony Hogy ebben az egykupolás alkotóházvilágbait Mutassam fel a szépet, a jót, S mondjam ki bátran az igazságot? — Mit tartasz a költészeti alapvető kérdéseinek? — Közhelyként hangzik, ám nem elég hangoztatni: a hogyan és a mit problémáját. Irányjelzőként József Attila örökségét vallom, s a, látás és láttatás sajátos aspektusából szeretném felvillantani változó világunk lob- banásait. — Említetted, hogy írásaid nemegyszer nagy port kavartak fel... Megszakít! — A ma gondjairól beszélek, nemcsak a ma, hanem a holnapok igazságáért is szót emelve. Ez az alapállás nem mindig teremt megértést. S ha így van — történik ez nemegyszer — akkor jöhet a vita, állnom kötelesség. következik a költői hitvallásból. , — Polgári foglalkozásod? —- Nevelőtanár vagyok egy zuglói iparitanuló-inté2et- ben. Tudom, most megkérded: nem zavar-e a distancia? Hazudnék, ha egyértelműen tagadnék, azt kell mondanom: így sem vagyok elégedetlen, mert mint tanár is adhatok ízelítőt a fiataloknak a költészetből, s hiszem, hogy az ifjú tudatba idejekorán vetett mag, sosem hiába „vetett” szellemi érték. — Költői terveid? — Második kötetem összeállításán dolgozom, s mi mást tehetne egy József Attila-i örökséget valló költő: keresem az igazság a valós gondolat kifejezésének még hozzám mértebb formáit. Végezetül az újságíró tartozik egy akkor meg nem tett , vallomással: ismerte V tossy József alkotásait, csak a provokatív tagadással még inkább felszínre szándékozta hozni a fiatal költő egyéniségének értékeit. Hogy pátriája még inkább lássa.— Pécsi István | A zárőjelenetbői mindenki előtt nyilvánvaló a filmre vándorolt társadalmi dráma mondanivalója: a falusi megszokások, a régi és elaggott beidegződések, a hatalmon lévők álszent nagyképűsége, a falusi méretekben m«gmu_ tatott alattomosság, ahogyan egy közösség sunyivá tud aljasodul mások hibái miatt — törvényszerű és tragédiákat szülnek. Martin Sperr, ez a kitűnő Színész-drámaíró mindennapi foglalkozásaik közben ábrázolja szennyes kis hőseit: a bajor faluban aratnak a parasztok, gépeket javítanak, disznót ölnek, s közben, csak úgy mellékesen levetkőzik erkölcsi felsőruhájukat, a képmutatást, amely alatt ugyanaz a — ha még nem nagyobb — hitványság rejtőzködik, mint amit üldöznek. Eszébe sem jut a falusi polgármesternek, hogy Abra- mot, ezt a szerencsétlen homoszexuális fiút valahogyan meg kellene védeni a zaklatásoktól. A falu parasztjai, mészárosa, fogatlan öregjei, fiatalabbjai vaskos röhögésekkel, az asszonyok begyes- kedő arcátlansággal is alig leplezett meghív állással acsarkodiMfe Ábrámért és Abram ellen, s nem is gondolnak arra, hogy a megismert emberi hiba, testi fogyatékosság, vagy egyszerűen adottság nem adhat felmentést számukra azért, hogy ezt a szánandó embert a folytonos megszégyenítés állapotában tartva végül is a gyilkosságig vadítják. Valóban vadász jeleneték folynak le ebben a drámában. Haimelora éppúgy vadászik Ábrámra, mint a falábú férfi balkézről szerzett felesége. Barbara, Abram édesanyja is folyton hallja a ki- fakadásokat, amiknek a hatása végül is átkozódássá alakul — erősödik benne. A falábú éppúgy vadászkait a falu iszákos kis szajhájára, mint ahogy a többiek is rá- rákapnak — a családi tisztesség mellett a szavakban annyiszor megvetett cselédlányra. S ezek a mindennapi szürke kis bajor parasztok, mindennap végzik a maguk kis munkáját, vasárnap elmennek a templomba és eszükbe sem jut, hogy elszámoljanak a lelkiismeretükkel mindazért, amit mások ellen elkövetnek. A látszatra élés és a valóság kegyetlen diszharmóniáját kapjuk ezen a történeten belül és a kemény erkölcsi igazságot: azok mernek és tudnak ítélkezni egy szerencsétlen kitaszított ember felett, akik legalább annyira hibásak és bűnösek, mint áldozatuk. És a film hatására felháborítja a nézőt a jól te- lézabált és megelégedett nyugalom, az a természetesség, ahogyan ez a népség tu_ domásul veszi ezt az életet. Peter Fleischmann, a rendező a dramaturgiai lehetőségek legalsó határáig szenvedő alanyként játszatja a főhőst, és így még nyilvánvalóbb annak áldozatvolta, illetve az, hogy ezek az esn- berék azért tudnak és mernek alattomosak és sunyik lenni, mert a társadalmi megegyezés a látszatokat, az erkölcsi szinészkedést hitelesíti. Martin Fleisch játssza a í főhőst és meg sem kísérli rokonszenvessé tenni Ábrámét. s ezzel emeli a történet hitelét. Angela Winkler, Else Onecke, Michael Strixnef, Gunja Seisler, .Johann Fuchs és Ernst Wager játéka a hamisítatlan zsíros-falusi környezetben természetes és élményszerű. Kor- és kórtünetet leplez le ez a film, ezért nagyon tanulságos, (farkas) Sokoldalú egyéniség Herczeg Klára kiállítása Gyöngyösön Talán ez a mostani kiállítás az első, ahol csak szobrokat láthat az érdeklődő. A Gyöngyösi Művelődési Ház nagytermében Herczeg Klára müvei sorakoznak egymás mellett. Érdekes és elgondolkoztató az, amit itt látni lehet. Talán a szobrász sokoldalú érdeklődése a legjellemzőbb. Figyel az élet sokszínűségére, nem zárkózik el a különböző hatások elől, és igyekszik is ezeket a különböző élményeket kőben, agyagban és fémben visszaadni. Szívesen időzik a történelmi témáknál, de a szatirikus hangvételű Vasárnap délután jellegzetesen kispolgári családja is megtalálható a kompozíciók között, hogy a piait Hazafias Népfront po- ** litikaá tömegmozgalom. Legfőbb hivatása, hogy a szocialista nemzeti egység erősítését és fejlesztését, u nemzeti egység politikájának :nind teljesebb megvalósítását szolgálja. Társadalmunk legátfogóbb politikai tömegmozgalmaként, olyan célokért küzd, amelyek a legszélesebb rétegek érdekeihez és érdeklődéséhez kapcsolódnak, és azok tudatának, politikai magatartásának formálásával szolgálják a nemzeti egység erősítését ás egyben a szocializmus teljes felépítését. Ebből következnek és ezf a célt szolgálják a népfron l- mozgalom művelődéspolitikai, közművelődési feladatai is. E tevékenységet a népfront IV. kongresszusa hét irányban jelölte meg. Egyik, az általános, kulturális prog- ram megtervezésében és végrehajtásában váló közreműködés: a másik, a politikai ismeretterjesztés szervezett akciói. Az első feladatkörben a mozgalom társadalmi vezeiői, a helyi népfron tbizotíaág tagjai részt vesznek a helyi művelődési feladatok, programok megtervezésében, főleg az igények jelzésében, do a szervező munkában is. Ez a részvétel nagyon differenciált. Helyenként és időnként hullámzó, a helyi szubjektív feltételektől függő. Tevékenységünknek másik lő iránya, területe, amit a kongresszus megjelölt, a politikai ismeretterjesztés. Ennek tartalmára és formáira valóban jellemző az. amit mi gyakran szoktunk emlegetni á népfrontmunka tartalmára, hogy sokszínű. A helyi ünnepek, emlékünnepségek, a politikai tájékoztatók, a békegyűlések, a szolidaritási, barátsági rendezvények, a (Jj vonások a népfront közművelődési munkájúban írta: Barati József, a Hazafias Népfront országos titkára április 36., csütörtök külpolitikai tájékoztatók, a párt- & kormányhatározatok ismertetése, mind-mind a politikai ismeretterjesztés, a tájékozódás, a közgondolkodás fejlesztésének jó eszköz^ és alkalma, ße most nem munkánk egészéről, hanem művelődési munkánk új vonásairól van szó. Üj vonásokról akkor beszélünk, ha a munkában tartalmi gazdagodás, vagy az új igényeknek meg- 1 felelően, az eddigi tartalomban, az egyes feladatok arányában, fontossági sorrendjében módosulás történik. Az egyik tartalmi gazdagodás az, hogy az utóbbi években fokozatosan nagyobb szerepet kaptak a helyi nép-? frontbizottságok a falusi téli tanfolyamok megszervezésében. Ez a politikai ismerettel’- jesztési forma a falusi pártol: tatás egyik általános és minden télen ismétlődő for- 1 májaként alakult ki és vált- hasznos, kedvelt polltizálási alkalmakká falun. A nép- frontbizottságok pártenkívüli tagjai, előbb mint résztvevők, az utóbbi években mint szervezők is bekapcsolódtak e tanfolyam, előadássorozat megszervezésébe. Egyes helyeken már a tematika (az előadások címeinek) 'összeállításában is részt vesznek, az emberek érdeklődésének, igényének ismeretében. Ebben a munkában is nagyon differenciáltan vesznek részt a helyi népfrontbizottság erejétől, illetve az erő megítélésétől függően. Egy folyamatról van szó, olyan folyamatról, mely teljesen megfelel annak az elvnek, hogy a párt minél több akciót, politikai, társadalmi feladatot a népfront keretében valósítson meg. A hol a pártszervek ás ” népfrontra bízták a falusi téli tanfolyam megszervezését, ez a bizalom igazolást nyert: a résztvevőt számában nem volt csökkenés. visszaesés. Becsületbeli ügyet csináltak a népfront vezetői abból, hogy legalább annyian vegyenek részt e tanfolyamon, mint az előző években. Ez a mennyiségi mutató is fontos, de úgy gondoljuk, most már a tartalomra, a színvonalra, a résztvevők igényeinek jobb figyelembevételére keil nagyobb erőt fordítani. Módszerben pedig az előadásforma helyett vagy mellett, a beszélgetés, a nyílt, közvetlen eszmecsere érvényesüljön, és olyan légkör alakuljon ki, melyben az emberek bátran elmondják véleményüket. nézeteiket. Hisz a helyes vélemény kialakítása és alakulása csak így lehetséges. A legjobb szervező erő a tartalom és a jó közérzet. Ha ezeken a politikai összejöveteleken az embereket valóban érdeklő és érintő országos és helyi kérdésekről beszélgetnek, vitatkoznak, akkor szívesen elmennek az ilyen alkalmakra, jól érzik ott magukat, és kevesebb erőt kell fordítani a szervezésre, a résztvevők toborzására. A másik nagy politikai feladat, mely a mozgalom tartalmi munkájában jobban előtérbe kerül a jövőben, a nők körében, a párt nőpolitikájának megvalósítása érdekében végzendő lakóterületi munka. Arról van szó, ho&y a népfront vállaljon nagyobb szerepet a nők társadalmi megbecsülése, a nők társadalmi, politikai gondjai megoldásában, A bizottsági ta#-. ság körében is, de a társadalom egészében bátrabban és határozottabban lépjünk fel a nőket elmarasztaló szemlélettel és gyakorlattal szemben. / A féríak körében annak " megértetése és élfogadtatása a cél, hogy a szocialista nemzeti egység fejlesztése nem lehetséges a nők politikai, közéleti aktivitása nélkül. Annak megértése, hogy a szocialista demokrácia szélesítése, fejlesztése nem lehetséges a nők fokozott beleszólási igénye és lehetősége nélkül. Ugyanakkor a nőkét is bátorítanunk és segítenünk kell a közéletben való részvételre. Éppen ezért arra törekszünk. hogy a népfront lakóterületi munkájában mielőbb szerves része légyen a nők speciális társadalmi, helyi gondjainak megismerése, megoldásuk segítése. Úgy igyekszünk bővíteni és arányosítani a népfront lakóterületi tevékenységét, hogy tartalmában és összességében gyakrabban szerepeljenek a nőket érintő és érdeklő témák, konkrét lakóterületi feladatok, mert csak így lesz a népfrontmozgalom vonzó a nők körében, csal: így elégíthetjük ki a nők lakóterületi igényét, politikai- közéleti ambícióit. Az arányok, az egyes feladatok sorrendjének módosulása vonatkozásában csak a honismereti, helytörténeti munka mennyiségének és színvonalának növekedéséről szólunk. E munka tartalmi szélesedése, mennyiségi növekedése és színvonalának emelkedése két tényező eredménye. Egyik: a honismereti, helytörténeti (ebben a Jr-Ntaikaírás) mozgalom 10 éves tapasztalata, & másik nagy lendítő erő, mely az egész mozgalmat szárnyára vette, felszabadulásunk 25. évfordulója. Az utóbbi 10 évben fi" gyelemmel kísértük, bátorítottuk ezt a mozgalmat, és főleg tematikai befolyást igyekeztünk gyakorolni annak érdekében, hogy a régmúlt idők és események ku- i-atása helyett a közelmúlt, a Tanácsköztársaság, a felszabadulás helyi eseményeire, emlékeire, 25 évünk eredményeire fordítsák a figyelmet a mozgalom munkásai. Ez a feltáró, gyűjtő, összegező munka olyan tartalmi gazdagsággal és színvonalon bontakozott ki a különböző pályázatok során, amire a pályázatok meghirdetésekor nem is számítottunk. Most az a fontos, hogy a pályázatokra beküldött nagyon értékes és pótolhatatlan helyi történeti anyagok, emlékek ne kallódjanak el, hanem hozzáférhető, de biztonságos helyen őrizzék meg azokat. A másik feladat, hogy a helyi krónikaírást ne hagyják abba —. írják tovább folyamatosak. A negyedszázados jubileum egyébként átszőtte köz- művelődési tevékenységünk minden részletét. A téli politikai tanfolyamok legemlékezetesebb összejövetelei azok voltak, ahol: a 25 év helyi történetét vették számba. Könyvbarát-bízottságaink új lendületet adták az Olvasó népért mozgalomnak: olvasást népszerűsítve és társadalmi munkát szervezve a jubileumi klubkönyvtárak építéséhez. A Magyar Nők Országos Tanácsával közös kiadványban összegeztük azt a fejlődést, amelyet a szabad negyedszázad hozott a nők életében. De nem célunk a „leltározás”. Mindenesetre úgy érezzük: az a tavaszízű megújulás, amelyik áthatja az ország szinte egesz életét, felfrissíti a népfront közművelődési tevékenységét i«. kettőkön túl a karakterisztikus portréig jusson el. A plakettok közül Gaugln markáns vonásai élnek a legjobban a véleményem szerint. Az ember jellegzetes egyénisége, bonyolult személyisége melegíti át Édesanyám. Kelen Jolán és Füst Milán vonásait. A szobrász a leghatározottabb a történelmi témákban. A háromfigurás _ Ülősztrájk ritmusa, erőt sugárzó zártsága éppen úgy határozott világnézeti állásfoglalás, mint az 1919-es emlékmű, amelynek nőalakja a Kiss István alkotta szobor paraleljének tűnik. Őszinte humánum és az értelmetlen pusztítás elleni hangos tiltakozás a Háború című kompozíció. A vietnami anya halott gyermekét tartja a karjaiban, odatárva az egész világ ele a fiatal elet elpusztításának céltalanságát, embertelense- gét. . . Megint más sorba illik zártságával, tömbös tömörségével a Reggel című alkotás. Itt a stilizáltnak tuno vonalak jelzőrendszere fejti Id a szimbólumot: az anya ea a gyermek összetartozása4 ami egyben mély optimizmust is sugároz. Ennek ellentétpárja hangulatban, érzés- bén a Magány, bár a kifejezés ugyanazt az eszköztárát használja. A klasszikus megoldás felé hajlik a Leány a galambbal éppenúgy, mint a Leány a hegedűvel. Ezekben a letisztult érzések harmóniáját kapjuk vissza. Szinte hihetetlennek tűnik _ mellettük Niké kevés vonalú könnyedsége. A kevés formai jegy ennél a szobornál mégis nagyon »ok érzést közvetít, hyut és világos a művész mondanivalója. örülni kell annak a lendületnek, amely ebból a karcsú alakból árad. Azt' csak sajnálni lehet, hogy ezen a tárlaton csupán a kisméretű alkotások es a vázlatok láthatók. Hogy miért nem kell magyarázni, hi- czen technikailag nagyon nehéz feladatot jelentett volna a nagy alakú szobrok beállítása a művelődési naz nagytermébe. A valós ago. pótoló néhány fénykép nem- csali a sajnálkozásunkat erősíti meg, hanem azt is példázza, milyen más a valóságos környezetben felállított teljes mű hatása. Mennyivel szuggesztívpbb, vonzóbb, kifejezőbb. Herczeg Klára szobrai Gyöngyös kulturális élete- ben emlékezetes élményt nyújtanak. Érzelmi, gondolati gazdagságuk és világos kifejezési formáik mindenki számára érthetővé teszi a művész egyénii .^ szimpatikussá szándt. és állás- ioglalásait. elkötelezettségét a haladó eszmek niellett. (G. Moh ár F,)
