Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-02 / 77. szám

A halálból jött, a küzdők oldalán A moszkvai Igaz Szó 1944. december 27-i számában je­lent meg a krasznogorszki 27 b politikai iskola magyar hadifoglyainak deklaráció­ja: „■.. igaz örömmel kö­szöntjük a magyar nép sors­döntő lépését, a Debrecen­ben életre hívott alkotmá­ny ózó nemzetgyűlést... A fasiszta rablók ellen és a belső reformokért most in­duló harcban mi. antifasisz­ta magyar hadifoglyok a küzdők első soraiba lé­pünk ..." Az aláírók egyike: Takács Mihály tizedes. Egy másik dokumentum 1943. április 22-i keltezéssel azt tudatja a szülőkkel, hogy fiuk, Takács Mihály 1943. január 30-án Olimnál el­tűnt... Felkutatásában részt vess a Nemzetközi Vöröske­reszt is. A halottá nyilvánítás alapja: Nagy István és Pa­gonyi Sándor esküvel tanú­sítja, hogy ütegtársukat, Ta­kács Mihályt egy orosz tank eltiporta..* 1942. július 6-án hajnalid órakor riadót fúj az üteg­kürtös, a szolgálat felriaszt­ja az alvó katonákat. „Ösz- szeállás! Felmálházás!”1 Négykor ima, s utána újabb parancsszavak harsognak! „Sapkát fel!" „hóra'. — Lö- vegreV „Első félszakasz! Irány takarás és zárkózás a parancsnoki szakaszra, lépes indul!” Ezzel a kényszerű ébresz­tővel indult frontra a Gyön­gyöst 20. K. Táb. Tü. Ezred V. ütege. Feladata: a 2. Ma­gyar Hadsereg részeként a 14. Gy. e. tűztámogatása a Donnál.;. A gyöngyösi be- vagonírozásnál Takács Mi­hály őrvezetőt az 51286-os számú vagonba vezénylik. A szerelvény útiránya Szlová­kián keresztül Oderberg Thorn, Insterburg; Atbrukk, Viina, Poprád. A balassa­gyarmati gyalogság előttük haladó törzsszerelvényét a partizánok felrobbantják. Lebombázott' városok —> Szmotenszk. RoszLavi, BrH ánszk «— következnek. Lövé­sek érik szerelvényüket. 1942. július I4-én Kurszk) előtt kivagoníroznak és on­nan lovasmenetben mennek tovább. Kocsatovkánál, Is- tobnoje közelében szembe találkoznak a menekülő la­kossággal. Augusztus 10. hajnal? 5 órakor harckocsik sorakoz­nak a gyalogság vonala mö­gött, 5 órakor megindul a tüzérségi előkészítés. A gyöngyösi iiteg a 14. egri gyalogos ezredet támogatja. A Don túlsó oldalán, szem­ben a magyar katonákkal Uriv. Az egyik század pa­rancsnoka nem várja be a tüzérségi tűz megbeszélt vé­gét és rohamra parancsolja katonáit. Saját tüzérségük a század nagy részét agyon­vereti ,i; Szeptemberben újabb, nagyobb szabású tá­madásokat erőszakol a né­met lrontparancsnokság. Óriási a veszteség. A kudarc láttán a magyar törzstisztek elkezdik „Zalán futását’; akinek Budapesten jó össze­köttetése volt, sürgősen „ha­zarendelték”. Sólymost alez­redes csukott Ford kocsiját háromtonnás teherautó kö­veti, utánfutóján 12 hekto­liter benzinnel... A 20. ma­gyar könnyű hadosztály el­avult, hatástalan fegyver­zetben a helyén marad. Le­esik az első hó. A magyar katonák lövészárkokban ün­nepük a karácsonyt, a szil­vesztert ... Takács Mihály tizedes ja­nuár 14-én két hét szabad­ságra mehetne... Napokon át tartó nagy csend után szovjet részről pokoli erejű tüzérségi és aknavető tüzet nyitnak január 12-én. Az urivi erdőből a magyar vé­dősávok jobbszárnyát hatal­mas emberáradat lepi el. Több tucat harckocsi támo­gatja előnyomulásukat... Az ellenállás megtörik. A ma­gyar katona menekül, nyári ruházatban, koszt nélkül. A menekülés egyetlen útvona­lát a németek tartják fenn maguknak. T 34-esek „csip­kedik” a menekülőket. Okta­lan, egyenlőtlen a harc... Takács Mihály a partizá­nok fogságából a 35-ös libi- gyáni gyűjtőlágerba, onnan az uráli cseljabinszki mun­kalágerba került. 1944. ápri­lisában partizánbevetésre kérte magát. Ekkor ismerke­dik meg Kossá Istvánnal, majd Révész Géza politikai komisszár társaival együtt a jussai 165-ös antifasiszta is­kolára küldte. Egy hónap után ismét jelentkezett fegy­veres bevetésre az V. Had­sereg oldalán. Három és fél hónapos partizán-előkészítő iskolába került. 1944. június 11-én antifa­siszta fogadalmat tett. Az iskolaparancsnokság a haza­induló Kossá István utóda­ként szemináriumvezető asz- szisztensnek bízta meg. Ek­kor indult haza SziklaíSán- dor elvtárs... Az elosztó bizottság ezután sem fegy­vert, hanem felvilágosító, szervező, agitációs feladatot bízott rá. Átküldték a 27-es krasznogorszki káderképző iskolába, ahol Görgényi Dá­niel csoportjában maga is tartott kiselőadásokat, cikket irt a moszkvai Igaz Szóba és a moszkvai Képes Figyelő­be. A Debreceni Ideiglenes Kormány megalakulásakor deklarációt küldtek Moszk­vába. A szovjet hadvezető­ség a békeszerződést követő­en a moszkvai Kijevi teher­pályaudvaron vont össze 960 fegyveres önkéntest. Vona­tuk 1945. február 22-én ért Debrecenbe. Takács Mihály az I. parti­zán őrzászlóalj IV. századá­nak katonájaként másnap reggeltől fegyveres védelmi őrszolgálatot teljesített az Iskolanap Gyöngyösön A gyöngyi&j Berze Nagy János Gimnázium KISZ- szervezete a kettős jubileum alkalmából április 3-án, pén­teken iskolanapot rendez. Ekkor emlékeznek meg a felszabadulásunk negyedszá­zados és Lenin születésének I*??, április os titörtök századik évfordulójáról. A program tartalmazza még a pályázatok eredmény- hirdetését, a mozgalmida­los-versenyt, az ünnepi szakköri üléseket és a kü­lönböző kiállítások megnyi­tását. Nem feledkeznek meg a kiváló néprajzkutató, Berze Nagy János -halálá­nak évfordulójáról sem. Az ískolanap reggel nyolc oiakor kezdődik. ideiglenes kormány középü­leteinél, a miniszterek szál­lásain. .. Takács Mihály ma 51 éves, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál , hálózati ellenőr. Munkásör. Emlékezéseit dokumentu­mokkal erősíti meg. Naplót vezetett a nehéz, küzdelmes időkben, s azok ma is épek — szabadságos katonatár­saival, szomszédokkal küld­te haza —, megőrizte igazol­ványait, a partizániskolán hűségesen vezetett jegyzete­it. Rudas László és Andics Erzsébet előadásait őrzik a féltett lapok. A két legfon­tosabb tantárgy a közgazda­ságtan és a történelem volt. (Csak néhány téma: a dia­lektikus módszer, az érték- többlet, a földjáradék, az igazságos és igazságtalan há­ború, a hazafiság, a Tanács­köztársaság, a kommunista párt és a Szovjetunió alkot­mánya ...) Ó maga sem felejt. Ütja az internacionalistákig nem volt könnyű.. Élete, harcos életút: a halálból jött, a küzdők oldalán. További sorsa eggyé lett a demokra­tikus társadalom megterem­tésével. , Pilisy Elemér Uj űt küszöbén! A megyei idegenforgalmi hivatal — és az idegenforgalom „Eszak-Magyarország leg­szebb tájaira hívjuk vendé­geinket: „Eger és Gyöngyös városokba, a Mátra és a Bükk erdőkkel koszorúzott hegyei közé, árnyas völgyei­be ...” — ilyen beköszöntő sorokkal invitálja a kül- és belföldi turistákat az „Eger— Gyöngyös—Mátra—Bükk" cí­mű színes útikalauz, amely a Heves megyei Idegenforgal­mi Hivatal kiadásában — nemzetközi fórumokon is —, figyelemre méltó prospektus­nak számít. Szép, színes fo­tók reprezentálják megyénk szépségekben gazdag tájait, üdülőhelyeit, a turistaháza­kat, vendéglőket, műemléke­inket, a gyógy- és strandfür­dőket, tájegységünk néprajzi színeit, a szőlészeti-borászati tevékenységet. A képek, rajzok és a hoz­zájuk írt szöveg — amelyek hat nyelven „beszélnek” — kétségtelenül elérik a kívánt hatást mindazoknál, akikhez eljutnak. Az üdülés, szórakozás, ki- kapcsolódás igényével évről évre egyre többen keresik fel megyénket, kóstolják meg hí­res, jó zamatú borainkat, is­merkednek tájegységünk tör­ténelmi, természeti és kul­turális sajátosságaival. Ezek az igények tehát részben nagy mértékben tömegesed­nek és — a szolgáltatások, a programok tekintetében — egj're bonyolultabbakká, komplexebbé válnak. Hogyan és mennyiben fe­lelt és felel meg a Heves megyei Idegenforgalmi Hiva­tal e növekvő igénynek? Mi­lyen úton kell járnia ahhoz, hogy hagyományos munka- módszerei — amelyekre ez­után is szükség lesz — fel­frissüljenek, az új igények­hez, a szaporán növekvő fel­adatokhoz korszerűsödjenek? Csépány Ferenc, a Heves megyei Idegenforgalmi Hiva­tal mb. igazgatója: — Azt, hogy megyénkben milyen nagy feladat az ide­genforgalom bonyolítása, szervezése, irányítása, jól szemlélteti egy adat: tavaly mintegy 300 ezer embernek nyújtottunk különféle szol­gáltatást. Az igények diffe­renciáltságára pedig ugyan­csak pregnánsan utal az a tény, hogy közel húsz külön­böző szolgáltatást nyújtunk szállás, étkezés, idegenveze­tés, menetjegyárusítás, prog­ram-összeállítás és különféle telefoninformációk formájá­ban. A saját — mintegy 2400 — ágyférőhelyünket nem számítva, több mint 80 hazai és külföldi szállodával va­gyunk szerződéses viszony­ban. A napokban kaptunk egy telexet, ami jelentős mérték­ben megkönnyíti a jövőben a partnerekkel való kapcsolat- tartást, az információk szer­zését és továbbítását. Igaz, a saját férőhelyeink száma a legutóbbi megyei tanács vb- ülés óta 858 turistaházi fé­rőhellyel csökkent, mert a végrehajtó bizottság a Heves megyei Vendéglátóipari Vál­lalat kezelésébe adta azokat. Ezzel bizonyos főkig teher­mentesített bennünket, de ugyanakkor több feladat vár ránk a szervezések, a prog­ramkészítések, a propaganda és a fizetővendég-szolgálat bővítése terén. — Milyen fontosabb megyei programokat, eseményeket ajánlanak az érkező vendé­geknek, turistáknak? — Egy hét múlva kezdődik meg Egerben, a kétévenként hagyományos felsőoktatási intézmények folklór feszti­válja, amely három napig tart. Május 3-án kerül meg­rendezésre Gyöngyösön a III. ifjúsági dalosünnep, s re­méljük, hogy a két évvel ez­előtt megrendezett országos színjátszó karnevál híre-sike- re, az idén — .május 4—9. között — megrendezendő második karneválra is ugyan­csak sok érdeklődőt vonz majd a megyeszékhely. Foly­nak az előkészületei az évről évre színvonalasabban meg­rendezett palócnapoknak is, amely május 24-én népi együttesek találkozójával kezdődik Parádfürdőn. Ki­emelkedő rendezvénynek ígérkezik az augusztusi szil­vás váradi nemzetközi lovas - napok eseménysorozata is, valamint a júniusban Eger­ben megrendezendő II. or­szágos akvarellki állítás, au­gusztusban pedig — ugyan­csak Egerben — „A fotó­művészet 25 éve" című, és Gyöngyösön „A Mátra élő­világa” című kiállítások. — Ezek csupán a legki­emelkedőbb megyei esemé­nyek, amelyek mellett lesz néhány „kongresszusi turiz­mus” jellegű rendezvény is. Június 8—14-ig például Eger­ben rendezik meg a nemzet­közi mezőgazdasági film­szemlét, amelyen részt vesz az európai szocialista orszá­gok számos szakembere. Jú­liusban is lesz Egerben két fontos tanácskozás: 4—9-ig a kulturált szórakozás és szó­rakoztatás lehetőségeiről: 10—12 között pedig mintegy 1200 résztvevővel országos villamosenergia-ipari talál­kozóra kerül sor. Itt kell to­vábbá megemlíteni a már ha­gyományos októberi három­napos rendezvényt, a szocialista hazafiság országos tanácskozását, amelyre Eger­ben — a többi ilyen tanács­kozásokhoz hasonlóan —ide­genforgalmi szempontból is fel kell készülnünk. — Hogyan bonyolítják le az olykor-olykor nagy létszá­mú és több nyelvet beszélő csoportok idegenvezetését? — Több mint ötven kép­zett idegenvezetőnk van, akik 15 különböző nyelven állnak vendégeink rendelkezésé­re... Bágyi Imre, a Heves me­gyei Tanács Kereskedelmi Osztályának vezetője: — Amikor osztályunk elő­terjesztése alapján a végre­hajtó bizottság úgy döntött, hogy a Heves megyei Idegen- forgalmi Hivatal kezeléséből a Vendéglátóipari Vállalat kezelésébe adja a turistahá­zakat, éppen a növekvő és egyre komplexebbé váló igé­nyek hatékonyabb kielégíté­sére gondolt. A végrehajtó bizottság ugyanis idegenfor­galmi funkcióinak megvaló­sításában, az idegenforga­lom előkészítésében, szerve­zésében és lebonyolításában az idegenforgalmi hivatalnak egyre nagyobb szerepet szán. Eddig a hivatal tevékenysé­ge — működésének több éves tapasztalatai alapján —, el­sősorban a saját kezelésű objektumok, turistaházak, campingek hasznosítására irányult, s ez elterelte a fi­gyelmet az idegenforgalmi célkitűzések eredményesebb szervezésétől. Ugyanakkor a gazdaságirányítás új rend­szerében nem látszott bizto­sítottnak a saját kezelésű objektumok magasabb szín­vonalú fenntartása, komplex szolgáltatások nyújtása. Ezek a feladatok — véleményünk szerint — eredményesebben megoldhatók vállalati kere­tek között. (Szálláshelyek, konyha, presszó, egy irányí­tás alatt, összehangolt fej­lesztés stb.) Ugyanakkor e terhek átruházásával az ide­genforgalmi hivatal appará­tusának több ideje és ener­giája jut majd az előkészítő, szervező, propaganda és ko­ordinációs feladatokra, vala­mint a fizetővendég-szolgálat további bővítésére ... Faludi oándor 27. Megint a .fájdalmas ve- sződség a kilinccsel, sarká­ban pedig a csendőrfoglár. Bogdanov István már a ki­hallgatás kezdetét is elvisel­hetetlennek érezte, hiába küzdött a rettegés ellen, fé­lelme kétségbeejtővé hatal­masodott önuralma felett, — Kitartás — suttogta té­tován ás nem mert fölpil­lantani. Ökölcsapás zuhant az áliá­ra. Fájdalmat jóformán nem is érzett: csak valami sötét káoszba hanyatlott, semmivé olvadt össze a fekete semmi­vel. Feneketlen mélységbe hullott, majd vázbe csobbant az arca — tudomásul vette, hógy fellocsolták. Jó volt az ájulás, nem tudott semmiről, s most ismét ott ágaskodtak körülötte a csendőrök, benne pedig megint ott ágaskodott a kibírhatatlan félelem. — Hogy mered te a hun­garista mozgalom köszöntését a szádra venni?! — leckéz­tette Faragó. — Fiáadásul hitványabb vagy, mint egy tüdőbajos. Szinte utálom magam, hogy egy pipogya alakot ütöttem le. Igaz. hogy birkóztál? Bogdanov még bólintani is alig tudott fájdalomtól lük­tető fejével. — Itt most majd megtanu­lod, hogy milyen az igazi sport. Porhanyósra csépelem a pofadat, ha véletlenül el­rontod a kedvem. Megjött végre az eszed?! Di-. Demeter Zoltán csend­őr főhadnagy erre olyan ájtatos képet vágott, mint egy áldozópap. — Sokkal halkabban is szót értünk mi Bogdanov úrral. Társai közül feltétle­nül ő a legokosabb. Higgye el, Bogdanov úr, diplomás ember létemre nagyon visza- taszítónak tartóm a vereke­dést. Csömörrel fanyalodok rá. mert az élet könyörtelen. Adjon választ néhány kér­désemre és kitüntető bánás­módban fogom részesíteni. Kísértésbe ejtették Bogda- novot a szirénhangok, ka­cérkodott a lehetőséggel, hogy enged a rábeszélésnek. Már tegnap sem verték vol­na püffedtre a két kezét, ha elszánja magát a vallomás­ra. Ma talán megúszhatna — kísértette a remény. Fék­telenné fajult a rettegése a csendőröktől és a maga gyá­vaságától is megrémült. Fa­ragó jól tudta ról®. hogy bir­kózott, méghozzá bátran te- perte szőnyegre az ellenfe­leit. Ha verekedésre kény­szerítették, akikor sem tért isi az ökölharc elől, félelmet soha nem érzett. Most értet­te meg, mi az oka példát­lan rettegésének. Nem véde­kezhet, nem üthet vissza, ki­szolgáltatott helyzetében va­lósággal megsemmisíti aka­raterejét az egyoldalúság. — Nem bírom a verést... inkább lőjenek agyon... — mondta dideregve. Demeter főhadnagy kissé el mélázott. — Szerintem egyszerűbb lenne válaszolni a kérdések­re. — De milyen kérdések­re? ... — Például arra, hogy sze­mély szerint kiktől kaptak utasítást röpcédulák készíté­sére. Aztán az is érdekelne, hogy melyikük faragta a kliséket. Lényegében ennyi­vel meg is elégednék. Fölrémlett Bogdanov Ist­ván előtt a cella borzalmas képe. A felismerhetetlenségig összevert Juhász Lajos, Ba­logh Mihály. Kurella Má­tyás, meg a többiek Le­gyen az árulójuk? Tudta, hogy a klisét Juhász Lajos, a csoport legidősebb tagja fa­ragta Palma gumitalpból. Azt is tudta, hogy a röpla­pokat Balogh Mihály nyom­ta ácsi lakásán. Juttassa őket a hóhér kötőbe? — Nem tudom ... erről semmit nem tudok, főhad­nagy úr,,. Elnyújtva sóhajtott, dr. Demeter Zoltán. Sajnélko- zástól ráncolódott alacsony homloka. — Kár. Azt hittem, segít­hetek magán. Mindent elkö­vettem, hogy meg ne ismét­lődjön a tetöegesség, de hát muszáj folytatni. Na, térítse gyorsan a kabátját a padlóra. Szavaira mozgolódás tá- madt a szobában. Dobra! őr­mester felpúpozta roppant hátát, gumibotját hajlíthatta, Faragó előbbre parancsolta kutyáját, Bede Antal zász­lós jobbról, Csiba Sándor főtörzsőrmester balról fogta közre a fogolyt. — Cipőt, zoknit levetni — rendelkezett a főhadnagy éppoly szenvtelen rutinnal, mint ahogy az orvos szokott betegéhez beszélni a rende­lőben. Miig a vonakodáshoz sem volt bátorsága Bogdanov Ist­vánnak. Ű, a jókötésű, dél- szlávosan kreol fiatalember reszketeggé öregedve és sár­gára rémülten állt mezítláb a padlóra terített felöltőjén. — Hasra feküdni! — rá­gott a lábikrájába Csiba törzsőrmester. (Folyiatj^M . 'GERENCSÉR /ti/mos

Next

/
Thumbnails
Contents